Tárkony tanár úr
Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki XD

Hogy utáltam a fogadásokat. És még jobban utáltam barátok ellen fogadásokat veszíteni. És még jobban utáltam, hogy ők ügyesebbek bűbájokban, mint én, ugyanis ha nem tenném meg véletlen-direkt a büntetőfeladatot, akkor a hét hátralevő részében mindenre kénytelen lennék igent mondani…
Ennél nagyobb szívatás nem létezhet. Azaz de, úgyhogy jobb, ha nem is festem falra a pokollakó szarvaskát.
Amikor kinyögték ezek a lókötő pimasz, barátaimnak nevezett boszorkák, hogy ki a szerencsés-szerencsétlen áldozati bárányka, nagyot koppant az állam. Először azt se tudtam, hogy kiről van szó, úgyhogy magamban elneveztem Tárkony tanár úrnak, mert az a fűszer jutott eszembe a vezetéknevéről.
Még jó, hogy aznapra nem volt vizsgám, úgyhogy azon a szép, verőfényes délutánon, ahelyett, hogy kint olvasnék a kastély udvarán, magamat készültem leégetni, de alaposan.
- Öhm, elnézést, tanár úr… - szólítottam meg bátortalanul az asztrológia tanerőt, és az ajkamba haraptam. Ezt még tuti visszakapják. Csak kerüljenek a szemem elé, édes lesz a bosszú, mint a méz. - Volna rám néhány perce?

Tárkony tanár úr
Bocsánat, de ezt nem hagyhattam ki XD

Hogy utáltam a fogadásokat. És még jobban utáltam barátok ellen fogadásokat veszíteni. És még jobban utáltam, hogy ők ügyesebbek bűbájokban, mint én, ugyanis ha nem tenném meg véletlen-direkt a büntetőfeladatot, akkor a hét hátralevő részében mindenre kénytelen lennék igent mondani…
Ennél nagyobb szívatás nem létezhet. Azaz de, úgyhogy jobb, ha nem is festem falra a pokollakó szarvaskát.
Amikor kinyögték ezek a lókötő pimasz, barátaimnak nevezett boszorkák, hogy ki a szerencsés-szerencsétlen áldozati bárányka, nagyot koppant az állam. Először azt se tudtam, hogy kiről van szó, úgyhogy magamban elneveztem Tárkony tanár úrnak, mert az a fűszer jutott eszembe a vezetéknevéről.
Még jó, hogy aznapra nem volt vizsgám, úgyhogy azon a szép, verőfényes délutánon, ahelyett, hogy kint olvasnék a kastély udvarán, magamat készültem leégetni, de alaposan.
- Öhm, elnézést, tanár úr… - szólítottam meg bátortalanul az asztrológia tanerőt, és az ajkamba haraptam. Ezt még tuti visszakapják. Csak kerüljenek a szemem elé, édes lesz a bosszú, mint a méz. - Volna rám néhány perce?

Utálja a helyettesítéseket, de a helyetteseket még jobban, pláne, ha az ő tanársegédjéről van szó. Legnagyobb félelme bekövetkezett, hiába ágált az igazgatónál, a gondnoknál, a játékvezetőnél, semmi hatása nem volt. A kviddics Bagolykőn nem szűnt meg. Most vérig sértve puffog végig a folyosókon a Gyengélkedő felé, hogy Lanettát meglátogassa, mivel gurkó találat miatt az ágyat nyomja. Persze nem a szánalom vezérli, csupán a felháborodás, hogy hogy képzeli, hogy itt szimulál, ő meg egyedül vigye a dolgokat a vizsgák alatt? Készült a nagy fejmosással, amit szegény Lalának még a vaspuszi mellett el kell viselnie. Ha választhatna, inkább két vaslaszti, mint egy Várkonyi. Kapott ugyan a tanerő egy kisegítő embert, de azt szerinte a kisegítőből szalasztották, szó szerint, ha nem az Elmekórtanról egyenesen. Hatalmas léptei alatt döng a kövezet, néhol talán még a mozaik kockák is elmozdulnak, ahogy elhalad felettük, mint egy világháborús tank. A "Fecsegő Dámák" is riadtan húzódnak legyezőik mögé, csak a fülük nyitott, hiszen a pletyka ki tudja mikor születik, és egy jó kis zaftosért nem mennek a szomszédba. Az asztrológia professzor ámokfutását egy félszeg hang szakítja meg. A férfi még tesz pár lépést, hátha nem is neki szóltak, hátha rosszul hall vagy hallucinál, esetleg csak a Dámák, de miután hátranéz, meggyőződik róla, hogy megint nem tévedett.
- Szép napot magának is! - szól vissza pikírtem, az amúgy sem rózsás hangulata miatt. Megáll azért, elvégre lehet halaszthatatlan ügy, vészhelyzet, életveszély vagy menetrenden kívüli Napfogyatkozás, bár arról tudna. Az érdeklődés teljes hiányával fordul a diák felé, akiről azonnal levágja, hogy nem tanul asztrológiát. Ha pedig nem tanul asztrológiát, a nevét is felesleges megjegyeznie, na nem? Egy esetben talán mégis. Előveszi a rettegett kis zöld noteszét, szúrós szemeit pedig a lánykára veti.
- Remélem, hogy minimum ég a ház, mert sürgős dolgom lenne. - Nem árulja el, hogy csak beteglátogatóba megy, és Lanetta nem szalad el, nincs olyan állapotban, ám ha tudná, hogy ki közeledik feléje, halottaiból is feltámadna. Ha valaki nem ismerné még a kis zöld notesz rejtelmeit, annak illik tudni ezután, hogy nem jó dolog abba belekerülni, mint ahogy Várkonyi hatósugarában is életveszélyes tartózkodni, pláne most.
- Egy percet kap, vagy még annyit se, ha nem érdekel a közlendője. Mit szeretne mondani? -

Tárkony tanár úr
Ó, bocsánat, de a tárkony a kedvenc fűszerem, nekem az marad XD


Ó, hogy mennyire utáltam a fogadásokat, mostantól biztosan nem kötök ilyesmit, és holt biztos az is, hogy ezt még keményen visszakapja a szívató-különítmény, mert nem éppen rózsaszín felhős hangulatában kaptam el, de remélhetőleg élve és egy darabban megúszom ezt a kis akciót, ha sikerülhet időben elsprintelnem a „kis” vallomásocska után.
- Az éppenséggel nem ég, de a szívem magáért és a tárgyáért igen. – Hálásan pislogtam érte, hogy megadta a kezdő löketet, hogy túlessek ezen az egész marhaságon, a lehető legkevesebb égéssel. Így is borzasztóan éreztem magam, nem véletlenül dadogtam el az egész mondatot, kész csoda, ha ért ebből a tanerő egyáltalán valamit. – Én szívesen áldozom magára az időmet.
Kész. Ennyi. Iványi Polett, ezt megkaptad, ha ezek után még életben maradok, az maga lesz a nyolcadik csoda, a világ többi darabja mellett. Viszont nincs az az isten, félisten, adonisz, stb. mitológiai alak, lény, aki/ami miatt én vállaljam azt a következményt, ha kihagynám ezt a szuper kínos élményt, hogy egy héten keresztül mindenre igent mondjak.
Innentől úgy éreztem, jobb, ha kivárom a hatásszünetet, ha ezt túlélem, akkor nyert ügy. A zöld noteszt inkább szintén nem kommentáltam majd valakitől megérdeklődöm, minek húz elő ilyesmit, ha valakivel találkozik. Szemtől szembe nincs képem rákérdezni, ne ébresszük fel az alvó sárkányt, ugyebár…

Az időszerűtlen vallomás hallatán először elkerekednek a szemei, aztán elsötétülnek, majd jön a legrosszabb stáció. Két perc után - ennyi kell, hogy magához térjen - semmilyen érzelem nem látszik rajta. Jobb, ha a haragtól szikráznak a szemei, onnan még van esély menekülni, de ez az állapot, menthetetlen a delikvens számára. Nem is tudja, hova tette az eszét ez a kis fruska, honnan szalajtották őt is? Komolyan kezdi szánni magát, hogy mindezt el kell viselnie. Mielőtt felrobbanna az elfojtott dühtől, elkönyveli magában a tanulságot, miszerint nagy kincs a mai fiatalság, annyira, hogy el kellene ásni valahova, hogy ne találjon rájuk illetéktelen. Persze erről nem világosítja fel a lányt, csak lekicsinylő pillantásából vonhat le ilyen-olyan következtetést a botor versenyző.
- Össze-vissza beszél Kisasszony. Szerencséje, hogy az elmeállapota felmenti, különben olyan büntetést sóznék a nyakába, hogy a füle ketté állna. Aztán szeressen, ha még akkor is tud! - Lehet szeretni a jeges medvéket, még a krokodilokat is, de ölelkezni velük meggondolandó. A tanár úr is ezen kategória, nem jutna eszébe senki épelméjűnek, hogy hozzá bújjon. Az asztrológiáért rajongani meg csak az tud, aki legalább tisztában vele, hogy az micsoda, eszik-e vagy isszák, és ezt a fruskából nem nézi ki a tanerő. Alapból ott indul a történet, hogy a legjobban ő szereti, mindenki más csak utána következik, első sorban a diákjai, a futottak még kategória pedig labdába sem rúghat szerinte, úgyhogy ezt a fellángolást nem veszi komolyan.
- Egyébként is honnan veszi ezt a zagyvaságot? Miből gondolja, hogy úgy érez, ahogy mondta? És honnan veszi a bátorságot, hogy ezzel letámadjon? - özönlenek a kérdések a szerencsétlen lány nyakába. Úgy látszik a férfi már nem is siet annyira, mint az előbb, ezek szerint az a sürgős dolog megszűnt sürgősnek lenni, vagy csak annyira leköti ez a kihívás, hogy Lanetta el van felejtve?
- Nevet, házat, évfolyamot kérek! - sorolja pattogva a kívánalmait, a notesz pedig magától kinyílik, ceruzája már a kezében. Harcra készen várja az adatokat, amik bekerülnek a füzetbe. Innen egyenes út a büntető század.

Tárkony tanár úr
De a jóféle tárkonyos ragulevesben igen *.*

A hatás felejthetetlen maradt. Ezt olyannyira száz százalékos pontossággal meg tudtam mondani, mint ahogy itt álltam, a tanerő előtt, és még soha ilyen rossz csillagzat alatt nem álltam, mint ezen a napon.
Borítékolhattam magamnak a büntetőmunkát, de talán még volt egy röpke esélyem kimagyarázni a helyzetet. Végül is a bűbáj csak arra kényszerít, hogy kimondjam, amit ki kell, arra nem, hogy komolyan is érezzem azt. Kivéve az asztrológia szeretetét, a csillagok szépek, de nem ma.
Látszik, hogy rég készítettem horoszkópot, rám fért volna erre a napra egy komplett elemzést lefuttatni magamon, akkor elkerülhettem volna ezt, de most már késő a bánat, ez van, ezt kell szeretni – vagy nem, és én ez utóbbi kategóriába tartoztam.
- Megnyugtatom, az elmeállapotom a helyén van, viszont nincs kedvem a hét további részében igent mondani mindenre, úgyhogy előre is bocsássa meg szerény vallomásom, és hogy ön lett ennek a fogadásnak az áldozata velem együtt – ha már nekem sza…móca, legyen akkor a fogadást kitervelő barátaimnak is az. Kellett nekünk unatkozni így, vizsgaidőszak kellős közepette.
- Ennél jobban nem is éghetnék már – adtam hangot véleményemnek, amint nyugtáztam magamban, hogy ennek úgy fest, büntetőmunka lesz a vége, mondjuk még mindig jobb, mint Igenboszi-t játszani hétfő hajnalig.
- Iványi Polett, negyedik évfolyam… Levita – szűrtem a fogaim közt az információt, de azért hozzátettem. – Idén jöttem át a Roxfortból, ezért nem látott itt előtte.

De miért ő? Miért pont ő? Persze egy Huszthyt ezzel megtalálni, nem kihívás, érthető, hogy miért ő lett a kamaszok célpontja, ám ez csak egy részről nyugtatja meg. Felfedezhetnék más értékeit is, nem csak a szigorát és kérlelhetetlenségét. Igaz, ez a két legjobb tulajdonsága. Persze lehet, hogy a siheder banda egészen másképp gondolkodott, amikor őt jelölték ki a szerencsétlen áldozat célpontjául, ám ez a lehetőség meg sem fordul a fejében. Most már meg van róla győződve, hogy más nem is jöhetett volna szóba, ha jobban belegondol. Észrevehetően kihúzza magát, egészségesebb arcszínt ölt, a hangsúlyt pedig innentől a saját szórakoztatására helyezi.
- Csak egyszer kellett volna "nemet" mondani, mielőtt ilyen marhaságra adja a fejét. Azt javaslom, gyűjtsön inkább ellenségeket, azzal jobban jár. - Nem szánja a diáklányt, végtére mindenki úgy önsorsront, ahogyan akar, ő pedig segít is ebben, ha alkalma adódik. Úgy tanul az ember, ha feladatokat kap, a palántának is meg kell küzdenie széllel, szárazsággal, hideggel. ha túléli, akkor erős lesz, ha nem bírja, elbukik. Ez a Világ rendje. Már csak az a kérdés, hogy a levitás milyen nehézséget kapjon a nyakába, így az év végén? Várkonyi agya már ezen kattog, ám előbb kiélvezi a helyzet minden pillanatát.
- Ha rendesen akarja csinálni, nem így kellett volna hozzáfognia - közli, miközben felírja a nevet a noteszébe. Előjön belőle a tanári vénája, vérszemet kap, mint a kopó, ha sebzett vadra bukkan, orrát fel sem emeli a földről, illetve a noteszből, úgy folytatja.
- Semmi szerenád, semmi szerelmes levél, semmi szonett? Vagy meglephetett volna egy sütivel...persze fogalma sincs, hogy melyik a kedvencem, igaz? -
Tekintetét újra a lányon nyugtatja immár, akinek ettől mindene lesz, csak nyugalma nem. Kihívóan fürkészi végig a derengő félhomályban, és mivel illúziómágus, nem esik nehezére olyan hőség képzetét varázsolni a lányra, hogy amaz elkívánja magát valamelyik hidegebb éghajlatra.
- Na, mutasson már a felsoroltakból valamit, ha már az időmet rabolja a badarságaival! Valamivel ki kell elégítenie a barátait is, no nem? -

Tárkony tanár úr

Nekem akkor is Tárkony bácsi marad *.*

A szemöldököm volt olyan édes-kedves, és a homlokom tetejéig vándorolt majdnem, szerencse, hogy ez fiziológiailag egy lehetetlenség, úgyhogy tovább nem kúszhatott, mielőtt levándorolna a pofimról.
Várkonyi bá’-nak igaza volt, tényleg mondhattam volna nemet, de ahhoz előbb utána kellett volna néznem, hogy mi vár rám ma, és akkor talán fel se keltem volna, de a vizsgákra tanulni kell, és a muszáj nagyon-nagy úr.
Valahogy sejtettem, hogy a feketeleves még ez után fog következni, és még csak jóstehetségnek sem kellett lennem hozzá, a férfi alaposan rátett még egy lapáttal az amúgy is kínos helyzethez. Én meg a szerenád? Szonett? Süti? Meggondolta magát? Szerintem nem… nem szoktam énekelni, úgyhogy fogalmam sem volt, melyik kategóriába tartozok, de ha már írogattam kevéske szabadidőmben, úgy kell nekem…
- Legalább abban igazuk volt, hogy szép Neptunusz-színű a szeme – forgattam a sajátjaimat, egy lemondó sóhajtást követően.
 Csillagok, csillagok, utat… mutassatok utat annak a három lökött idiótának melegebb égtájak felé, de ti is menjetek, amerre akartok, így kitolni velem…
- Nem vagyok egy kertelős típus. Ezek után beszerzek egy házisárkányt magam mellé – tettem még hozzá. Énekeljek vagy ne? Nagy dilemma.
Komolyan a költészetemre kíváncsi? Legyen, megkaphatja, csak aztán meg ne bánjuk mindketten.
Hogy mitől lett ilyen nyári hőség, fogalmam sincs, de egy jeges finomság jól esett volna, ellensúlyozva a hirtelen időjárás-változást. Ki nem állhattam a nyári hőséget, a tavasz még csak-csak elmegy, de a nyár? Fúj… a tél az én terepem.

Szépen, kalligrafikus betűkkel vési be a levitás nevét a hírhedt, zöld noteszbe, a házat kétszer is aláhúzza. Nem tudná megmagyarázni az okát, de egy kéknek sokkal súlyosabb büntetés jár a kihágásokért, mint más házbélinek, mert aki alapból rendbontó, azon már nem segít semmilyen szigor. A kékek még megmenthetők, csak jól kupán kell vágja őket a büntetés súlya, hogy észhez térjenek. Várkonyi mindenben precíz, pontos és felelősségteljes, hiába, az egész iskola etikai értékrendje az ő széles vállain nyugszik. Nem okozhat csalódást a szülőknek, akik rá bízták a csemetéjüket, hogy tegye ki őket hónak, fagynak, hőségnek, szárazságnak, hogy erősödjenek. Ezen morfondírozik, amikor a Neptunusz hasonlat megüti a fülét. Eddig nem tulajdonított sok figyelmet a zöldségeknek, ám most ezen elgondolkodik. Nem illették még a szemeit ilyen költői hasonlatokkal, mindemellett nem hatja meg a próbálkozás. Ahhoz legalábbis egy faltörő kos kéne, hogy egy kicsit is megingassa.
- Ne rugaszkodjon eposzi magasságokba, szálljon le a földre, mi maga, Nyilas? Csodálkoznék, ha nem az lenne. - Még meg is csillagozza a lány nevét, mielőtt kimondaná a véleményét a szerelmi vallomásáról.
- A barátai helyében nem lennék elragadtatva. Egyébként ők honnan tudják, hogy maga megcsinálta a feladatot és szerelmet vallott nekem?  Á, tudom. Ha életben marad, akkor nem. Jó taktika. - Csendben vár a nagy műre, ami most itt kell, hogy megszülessen a folyosó kövén állva. Közben szegény Lala hiába várja a professzort, sajnos jobb elfoglaltságot talált nála, a Gyengusz is lassan bezár, vacsora után már nincs látogatás. Úgy elrepült az idő, hogy a tanerő észre sem vette, mennyi mindenről lemaradt egy szerelmi vallomás miatt, legfőképp a vacsoráról. Mindketten éhesen mennek aludni a hatalmas líra közepette.
- Na, akkor csináljuk komolyan! Egy igazi szerelmi vallomást várok, attól függ a büntetése súlya. Ha tetszik, mérsékelem magam...egy kicsit. - Karját maga előtt összefonva várja a produkciót, ám a hőség csak nőni fog. Cél, a lányt megizzasztani, ahhoz pedig kell a meleg. Hűvösek a folyosók még ilyenkor.

Tárkony tanár úr
:D Jó legyen, de csak mert ilyen szépen kéri.

Hogy utáltam ezt a napot. Hogy utáltam. Enyhe kifejezés arra, amit éreztem, és akkor még a másik áldozat is az én káromon szórakozott, hát jó. Úgy kellett nekem, minek keltem fel ezen a szép kedd reggelen.  Mertem remélni, hogy ha már a nevem kerülne abba a noteszbe, mint rossz kislány, akkor legalább szép, művészi kézírás dukál hozzá minimum. Ennyit csak megérdemlek, mint áldozata unatkozó levitás barátoknak.
- Talált, süllyedt, mint a léket kapott hajó Búvár Kund akciójában – szép kis hasonlatok, és nem bírtam megállni. Tényleg profi lehetett a tanbá, ha ennyiből így levágta. Kellett nekem december 10-én születni…
Szolidan az ajkaimba haraptam, hogy ne nevessem el magam kínomban. De lehet, hogy a sírást választom. Vagy a kettő közötti opció a jobb? Passz… ez már ultraégő. Ultraibolya-égő. Jól van, most már aztán lehet kételkedni a felől, hogy minden oké-e idebenn, de ezt inkább nem hangoztattam a tanár-egyed felé.
Legyen már vége…
 - Levitások vagyunk, ezen igazán nem csodálkozhat már – bólintottam, bár nem teljesen, de jó ponton keresgélt. – Inkább segíthetne visszaszívatni, ha már maga is áldozattá vált.
És nem. Nem hiszem el. Mondja valaki, hogy nem lehet rosszabb, föld körüli röppályára állítom az illetőt, és az garantáltan nem lesz kellemes.
- Maga akarta… - oké, rögtönözzünk egy szonettet. Shakespear-i legyen, vagy petrarcai változat?
Ohó… a tanár úr rosszul döntött. Nagyon, nagyon rosszul. Hát még én.

Az alkotás Irigykednek a csillagok is, mert ma
A legszebbre rátaláltam nehezen,
A szívem hevesen dobban, mert maga
 mellett vizsgák között nyugalmat lelek.

 Verset tőlem még senki nem kért soha,
 De mivel ilyen szépen néz, hát legyen,
 Költhetek önnek egyet azon nyomban,
De biztosra semmit sem ígérhetek.

Neptunusz-szín szemének nincsen párja,
Ha szikrát vet annak haragja, még szebb,
De megnyugtatom, még egy ilyet nem hall

tőlem soha már, ennél még a büntetőmunka
is kevésbé kínosabb, úgy utálom ezt,
ilyet én még nem éreztem biztosan.


- Remélem, legalább maga jól szórakozott, a kényszerítő bűbáj feloldását tudja véletlenül? – néztem rá már szinte könyörögve a szabadulásért.

Végül is a napja nem is zárul olyan rettenetesen, mint ahogy kezdődött és folytatódott. A lánnyal folytatott diskurzus is jobban alakult, mint várta, az meg, hogy Lanettáról lemaradt, csak a szőkeség hibája. Ő megmondta, hogy ne lépjen pályára, erre tessék, csak ment a saját kis buta feje után. Nem vállalhat mindenért ő felelősséget, na nem? Majd benő a feje lágya, ha meg nem, akkor betörik, ő nem tehet itt már semmit. Holnap küldet neki egy adag papír kupacot, amire nem jutott már ideje, Lanetta úgyis ráér, hisz  lábadozáson kívül nincs is más dolga. Remekül eltervezte a maradék napját, gondolatban vállon is veregeti magát. Az elmaradt vacsora üres helye ugyan marja kicsit a gyomrát, de érzett ő már nagyobb fájdalmat is, meg segít újra az illúzió, ami már oly sok cifra helyzetből kimentette. A büntetést is kitalálta, már csak a levitáson áll, hogy melyik változatot szabja ki rá. A jó találatra bólint magabiztosan. Ritkán téved, de akkor inkább nem mond semmit. A kérés viszont elgondolkodtatja.
- Lehet róla szó, ha jó lesz a produkció. Persze nem akarok nagyon belefolyni a dolgaikba, az rangomon aluli lenne, de egy aprócska játékba belemegyek, ha kitesz magáért. - Nincs benne kétség, hogy remekül fog mulatni, mert valahogy megoldja, hogy ő kerüljön ki nyertesen a helyzetből. Nem is lehet kérdés. Máris szórakoztatja a műsor, pedig a lány csak most kezdi el. Mosolyog végig, ennél többet nem bír el az arcmimikája, még szétszakadnának az izmai, ha hahotázna.
- Nos, elég jó volt, elismerem. Persze azért ne szálljon a fejébe a dicsőség! Ami a szívatást illeti, holnap reggel odahozhatja a kávémat az asztalomhoz, én pedig vissza fogok mosolyogni. Ennél többet ne várjon! - Még mindig mosolyog. Ha a terve beválik, csak kicsit esik le a levitás asztal álla, ha ezt a jelenetet meglátják. Gondoljon mindenki arra, amire akar, de a tanár úr tudja, hogy túl jó képű ahhoz, hogy női szíveket hidegen hagyjon, a fiúkét meg ne taszítsa a sárga irigységbe. Nagyvonalúan a kényszerítő bűbájt is leveszi Polettről, de a büntetést sem felejti el kiszabni az áldott nagy romantikában.
- Hogy megtanuljon *nem"-et mondani, 30 különböző nyelven megtanulja a tagadó szócskát, és előadja nekem! Erre van két hete, hasznos elfoglaltság lesz, így a vizsgák után, levezetésként. - Mintha kajánul vigyorogna, persze ez rangján aluli volna.

//Köszönöm a játékot, egy élmény volt. //