36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. május 31. 21:24 | Link

Francimanci

- Hát Őrnagyot, vagy minek hívják. Tudod, a Viktor macskája, ami vörös volt, de most meg fekete, ha jól emlékszem - válaszolja a kérdésre. A teljes listára persze ő sem emlékszik, de az érdekesebb tételeket csak sikerült megjegyeznie. Mégiscsak jó a memóriája, nem olyan, mint egy aranyhalé, máskülönben sosem lett volna jó tanuló. Kicsit fel is szegi az állát a gondolatra, hogy bizony az még a tánc mellett is sikerült, hogy jó tanulmányi eredményekkel végezzen Roxfortban. Igaz, ez a fránya magyar például még mindig nem akar neki jól menni -már ami a kitűnő tanulást illeti -, de legalább kap rá az iskolától bájitalt, és akkor úgy egész jól érti meg használja, hacsak el nem felejti meginni. Ha meg elfelejti, akadnak kisebb-nagyobb galibák. Most viszont ezzel sincs gond, és csak lemondóan csóválva a fejét követi a puffon rodeózó Francit, megkönnyebbülve, hogy nem sikerült lebuktatnia őket, bármilyen erősen is próbálkozott.
- Jajistenem, ez legyen a legnagyobb bajod. Veszek neked karácsonyra... vagy a születésnapodra, ha előbb van - válaszolja, kissé türelmetlenül leintve a másikat. Micsoda szörnyűség, hogy nem nyúlták le valaki rózaszín, unikornisokkal díszített alsóneműjét. Brr. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy valakitől ilyet lopjon, de majd tényleg kap tőle Franci nem is egyet, rögtön hármat, ha ez szíve minden vágya, csak előbb érjenek már vissza az Eridon klubhelyiségébe. Megvakargatja a szőke haját, amiről reméli, hogy lassan visszaváltozik rozsdavörösség, majd az órájára pillant. Lassan lejár az egy óra.
- Tudjuk a jelszót, be kell engednie. Úgyis zakkant, beenged mindenkit, ha meg mégse, megvárjuk, amíg visszalakulunk. Az órám szerint már csak kilenc perc - közli egész higgadtan, és gyorsít a léptein, hogy utolérje a meglehetősen szép sebességgel robogó társát, majd már szaladni kénytelen a végén, hogy lépést tudjon tartani vele. Fél folyosónyi táv után kitör belőle a nevetés is. Hát ez fergeteges mulatság volt. Több ilyen program kéne, fel is fogja írni és majd ügyesen bedobja az ötletládába.
Szál megtekintése

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 00:35 | Link

Dante

- Nenenene. Aludj ki, kérlek - szalad ki száján halkan, de annál kétségbeesettebben, amint felgyullad a gyengélkedő ajtaja mellett az első megbűvölt fáklya. Még sosem próbált éjszaka szökni innen. Sőt még sosem próbált szökni innen, bármennyire is feszélyezi a gyengélkedő úgy egyébként. Ma azonban csak itt ébredt orrában azzal az enyhe, de fura szaggal, amely fertőtlenítőre emlékezteti, és amelyről nem tudja eldönteni, csak agya szüleménye volna-e vagy tényleg körüllengi a helyet. Nem tudja, hogyan is került ide. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az az entrechat deux, amit sikerült elrontania. Nem ugrott fel eléggé hozzá, ezért újra megpróbálta, ám már arra sem emlékszik, sikerült-e. Bizonyára elájult. Megint nem ivott elég folyadékot, vagy valami hasonló válthatta ki. Vajon ki találta meg a gyakorlóteremben és hozta fel ide? Kötés sehol nincs rajta, és ágya mellett sem ácsorgott manó bájitallal, hogy igya már meg. Sehol sem volt a manó tulajdonképpen, pedig ilyenkor mindig szokott lenni egy, bizonyára, hogy éjszaka se maradjanak egyedül a betegek és a gyógyító is aludhasson. Ezért is merte megkísérelni a szökést, hiszen neki semmi baja az égvilágon, és úgyis csak azt mondogatják, igyon vagy éppen egyen többet. Mindig szépen bólogat is rá, hogy rendben, aztán meg úgysem ellenőrzi senki. Az út az ajtóig egyébként egészen könnyű volt. Sőt kijönni sem bizonyult nehéznek, pedig számított rá, hogy holmi bűbájok fogják az útját állni, esetleg az a kis lény bukkan fel előtte, hogy megkérdezze, hová készül, aztán visszatessékelje a riasztóan hófehér ágyba. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett csak a fáklya lobbant lángra irdatlanul hosszúvá és karcsúvá varázsolva az árnyékát. Talán még meg is csodálná, ha nem hallana lépteket, így azonban csak a falhoz lapul riadtan. Megpróbálhatna visszalopózni. A fáklyák azonban sorban lobbannak fel, ahogy az illető közeledik, miközben ő tanácstalanul ácsorog a falnak vetve hátát, és könyörtelenül vetül hamarosan rá is a fényük, leleplezve nem túl jól megválasztott rejtekhelyét. Levegőt venni sem mer. Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy elsétáljon mellette a fiú? Ennyire biztos nem hülye, de azért még nem szólal meg, hogy magyarázkodásba kezdjen, hátha mégsem veszi észre. Mekkora szerencse kellene ahhoz is, te jóságos ég. Óriási.  
Szál megtekintése

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 14:24 | Link

Dante

Hátrálni próbál, csak éppen útját állja a fal. Belesüllyedni hiába igyekszik, ehhez még nem elég légies, és különben is, ha sikerülne, az már különösen nagy baj lenne. Akkor már egyike lenne az iskola szellemeinek minden valószínűség szerint, ilyesféle vágyálmai egyelőre azonban nincsenek. Még mindig világhírű balerina szeretne lenni inkább, mint diákokat riogató kísértet. Az viszont nem lenne rossz, ha például egy titkos átjáró lapulna mögötte, csakhogy az nincs, és amilyen rossz helyet választott magának, az egyik újabb fellobbanó fáklya fénye éppen megvilágítja. Úgy ácsorog a fényben, mint egy kihallgatás riadt alanya, akit most fenyegettek meg, hogy ha nem beszél, nem megy ki innen élve. A helyzet persze nem ilyen rémes, valószínűleg csak visszaterelik a gyengélkedőre, esetleg kap egy kis büntetést is mellé, amiért a folyosón mászkált takarodó után. Hát... sóhajtana, ha merne, de csak pislog a rellonos prefektusra, és nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e vagy sem, hogy a zöld-ezüst jelvényt viselő valaki nem a bátyja. Colton bizonyára élvezné a helyzetet, akár még a gyógyítónak is képes lenne külön szólni, hogy figyeljen rá vagy valami. Összerezzen, amikor megszólítja a másik. Látta már egyébként, de nem emlékszik a nevére. Hiába van mindössze tizenegynéhány prefektus, a felének sem biztos a nevében.
- Ééén - kezdi a mondatot, hangja azonban roppant vékony, alig hallani, mintha valami egér cincogna, így tenyerét bőrére helyezve éppen a nyaka alatt hangosan köszörüli meg a torkát, némi bátorságot is igyekezve összeszedni ezzel egyidejűleg. Ó, de várjunk csak, hiszen mestertanoncként ezért már aligha kap büntetést.
- Szóval én csak a gyengélkedőről jövök, mert bent voltam, és izé... - válaszolja végül már némileg határozottabban. - Bocsi, csak a frászt hoztad rám. Már... már mestertanonc vagyok - magyarázza, most már kezével is kalimpálva mellé, mintha attól aztán érthetőbb lenne az egész, amit mond.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. július 28. 14:27 Szál megtekintése

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 30. 00:30 | Link

Dante

Ő. Végül is ki más? Gyors pillantást vet előbb balra, aztán jobbra, de tényleg nincs itt rajta kívül másik lény, nem számítva azt a néhány erre tévedő kis szárnyast, akihez a rellonos prefektus a szavait intézhetné. Első próbálkozása holmi válaszadásra csőfos kudarcba fullad, de igyekszik megemberelni magát. Egy eridonos bátor, akárcsak egy griffendéles. Mindkettőt elmondhatja magáról, hát nem lehet ilyen szerencsétlen gyáva nyúl. Eltávolodik kissé a faltól, miközben újra megszólal. Gesztikulálva magyaráz, azt is megemlítve, hogy mestertanonc, noha néha még ő is hajlamos elfelejteni. A válaszra meglepetten pislog párat.
- Oh - szalad ki a száján a rövid szócska. - Az jó. -  Lesüti a tekintetét. Zavartan piszkálja egy pillanatig a körmeit, de aztán gyorsan abba is hagyja, és inkább bal könyökét fogja át jobb kezével. A pálcája hiányában különösen védtelennek érzi magát, még úgy is, hogy számos varázslat használatával akadnak nehézségei az átlagosnál gyengébb erejéből fakadóan. Leheletnyit kihúzza azért magát még így is felemelve a fejét. Ezek szerint szerencsés, hogy nem Coltonnal futott össze. Az a rengeteg testvéri szeretet, amit egymás iránt éreznek, nagyon meg tudja nehezíteni a dolgokat.
- Hát én... igen, vagyis nem. Vagyis igen, saját felelősségre - próbál megfogalmazni egy értelmes választ nem sok sikerrel, majd az ajtó felé pislog. Nem igazán szeretne visszamenni, de ha már az összes fecsegésre hajlamos portré látja, meg egy prefektussal is találkozott, úgyis tudni fogják, mikor szökött ki.
- Hát nem az éjszaka a legjobb időpont a távozásra - állapítja meg zavart nevetgélés közepette, de egyelőre nem mozdul azért. Megdörzsöli a karját, mintha fázna, és alsó ajkát beharapva pislog fel a magasabb rellonosra. - Visszamegyek. Nem fog örülni a gyógyító, ha reggel nem leszek itt, és holnap megint lecipel valaki, de... lehetne, hogy ne mondd el Coltonnak? Légyszi. Nem szeretném, ha tudná, hogy megint bekerültem - kéri, szinte biztosra véve, hogy a bátyját ez nagyon is érdekelné (feltehetőleg elégedetten nyugtázná a tényt), ahogy azt is, hogy annak ellenére, hogy ő nem tudja, hogyan is hívják a prefektust, a fiú tudja, ő kicsoda is.
Szál megtekintése

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 3. 21:39 | Link

Dante

Minél nehezebben jön össze egy értelmes mondat hebegés-habogás nélkül, annál inkább zavarba jön, és minél inkább zavarban van, annál nehezebben fogalmaz értelmesen. Csak azt szeretné, ha ezt Colton nem tudná meg, ezért meg is fogalmazza erre vonatkozóan a kérését, reménykedve, hogy a prefektus megszánja és tényleg nem az lesz az első dolga, amint visszaér a pincébe, hogy elújságolja a bátyjának, kibe is botlott bele a gyengélkedő előtt a folyosón. A válaszul elhangzó kérdés némileg sokkolja, kivételesen nem azért, mert valaki nem tudja, hogy ő kicsoda, hanem mert így éppen ő árulta el magát. Ajaj. Kétségbeesés és idegesség kellemetlen keveréke rántja gúzsba a gyomrát, és egyre kevesebb választja el attól ennek fényében, hogy sírva fakadjon kudarca tudatában. Egyszerűbb lesz és mindenkire nézve kevésbé kínos, ha csak visszalopózik a gyengélkedőre, és talán még ez a késztetés is elmúlik, hogy könnyekben törjön ki, amíg arra az enyhe fertőtlenítőszagra figyel.
- A húga - válaszolja némi fáziskéséssel, szemét lesütve, olyan halkan, hogy alig hallani. Hatalmas szemekkel pillant fel aztán a másikra, reménykedve még azért, hogy csak nem fog reggel arra ébredni, amint Colton ácsorog az ágya mellett elégedetten nyugtázva, hogy bizony a tökéletesnek hirdetett hugicája éppen messze áll mindentől, ami tökéletes. Frusztráló a gondolat, hogy ez megtörténhet. Még azt sem szeretné, ha a barátai így látnák, de hogy a bátyja, aki a legkevésbé sem kedveli... rémisztő. Nagyot nyel.
- Mhm - bólogat egyetértése jeléül, és még ha feszeng is attól, hogy visszasétáljon rémálmai színterére, tesz is egy lépést az ajtó felé. - Hát akkor én... én megyek is - magyaráz mellé, de már inkább magának szól meggyőzésnek, mint a másiknak.
Szál megtekintése

Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 11. 20:23 | Link

Dante

Mély levegőt vesz abban a reményben, hogy attól talán enyhül a torkát szorító érzés. Az utóbbi időben túlságosan is jó ismerőse lett. Az első pillanatban tudja már, mi is az a vacak, amitől aztán pillanatokon belül ki is buggyan a könnye, de most még tartja magát. Igyekszik. Túlságosan is megalázónak érzi még csak a gondolatot is, hogy amúgy sem fényes bemutatkozását még sírással is koronázza. A festményeknek hála így is erről fog beszélni holnapra a fél kastély. Talán még a pletykarovatba is bekerül a végén, ha a banyának olyan a kedve. Juj. Aggódva harap az alsó ajkába, sűrű egymásutánban pislogva rövid ideig szigorúan a lába elé bámulva, mert a padló kövezete vagy a cipője orra - ki tudja melyik, talán még ő sem - olyan roppant érdekes. Az lesz a biztos, ha tényleg visszakullog a gyengélkedőre, hogy a párnába fúrva az arcát szépen kisírja magát, reggel meg úgyis bizonyára visszamehet a toronyba. Csak ugye Colton kérdése most… ha nem árulta volna el magát olyan okosan, egyszerűbb lenne minden, így azonban magának köszönhetően a bátyja biztosan tudni fog erről. A portrék pletykái talán nem érdekelnék eléggé, de ha a prefektus elmondja, más a helyzet. Nem szeretne magyarázkodni neki, sőt egyszerűen beszélni sem akar vele arról, mi a baj. Senkivel sem akarja megbeszélni. Már az is sok, hogy Adrian nem hagyja békén. Könyökét dörzsölgetve pillant fel hatalmas szemekkel. Kicsit egy elveszett kiskutyára emlékeztet. Nem kell hazavinni ugyan, de azért örülne, ha nem a bátyjával találná szembe magát reggel az ajtón kilépve.
- De nem… nem kell tudnia. Nem fontos - válaszolja valamivel magasabb, vékonyabb hangon, mint eddig. Nagyon is kínozza már a sírás, nincs messze attól, hogy folyni kezdjenek a könnyei. De akkor sem, inkább csak elhallgat és nyel egy nagyot. Hirtelen sürgőssé válik, hogy visszatérjen a vakítóan fehér és tiszta falak közé, de mégis folytatja inkább, amint úgy érzi, a hangja rendeződött kissé. - Csak… semmiség igazából. A bokám rándult meg balett közben. Ezért nem kell aggódnia. Fölösleges.
Szál megtekintése


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet