Kamilla

Nem volt tőle boldog, amikor ennyire elhúzódott az őrjárat, de szerencsére most nem volt vizsgája másnap, így nem harapta le annak a makacs rendbontónak a fejét, aki miatt kénytelen az egyik házvezető szobája előtt szobrozni, amíg az vissza nem ért a csuda tudja honnan.
Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal baktatott a folyosón, most már végre az Eridon felé véve az irányt, mikor léptek zaját hallotta meg a közelből. Eredetileg nem erre akart jönni, mert tudott egy rövidebb utat, de végül csak rákanyarodott a folyosóra, ahol meglátott egy alakot, amint előtte haladt, indokolatlanul nagy pulóverben és eléggé céltudatosan. Kicsit megszaporázta a lépteit, hogy utolérje, aztán pár lépéssel mögötte megszólalt.
- Állj meg, kérlek! - mondta, de közben ment tovább, megpróbálva a lány elé kerülni, bár egyelőre nem tudta volna megmondani ki az, mert csak a hajat látta belőle és a nagy pulóvert. Viszont mikor elé került és útját állta, akkor jött rá, hogy Kamillába botlott bele.
- Szia - köszönt neki, de a hangja inkább bizonytalan volt semmint bármi más, mert még ebben a gyér fényben is tisztán látszott, hogy a másik nincs jó állapotban. Kicsit tétován állt meg hát tőle pár lépésre, nem engedte egyelőre tovább, inkább a kérdezés mellett döntött. Persze eszébe sem jutott, hogy esetleg megbüntesse.
- Valami baj van? - érdeklődte, közben a lány arcát kutatva pillantásával. - Nem akarom azt mondani, hogy rémesen festesz, de kénytelen vagyok - mondta aztán őszintén, miközben még mindig azon pörgött gondolatban, hogy most mit is kéne csinálnia.

Kamilla

- Semmit - jelentette ki némi gondolkodás után, mert evidensen nem fogja megbüntetni azt, akit már ő is vitt fel az Eridonba macskázni, ráadásul ennyire látszik rajta, hogy valami baj van.
Rá is kérdezett, de a lány csak hallgatott és nemet intett a fejével, pedig egyértelmű volt, hogy ez nem igaz. Bár tény, Jared sem mondta volna el csak úgy bárkinek, hogyha valami a szívét nyomja, de most határozottan azt érezte, hogy ezzel a helyzettel valamit kezdeni kellene, mégsem hagyhatja csak úgy itt a lányt, mintha nem is találkoztak volna. Aztán a másik sírni kezdett, Jared pedig kikerekedett szemekkel pislogott rá, miközben próbálta kitalálni, hogy most mi legyen, de csak annyi jött volna a nyelvére, hogy "lécci, ne sírj", úgyhogy még jó, hogy a lány beelőzte.
- Öhm... persze - adott aztán engedélyt, hogy a másik megölelje, pedig határozottan zavarban volt, mert nem szokták őt csak úgy ölelgetni, sőt, a listáján, akinek ezt megengedi, csak négy ember van, a bátyja, Agatha, Ricsi meg Radúz. Aztán mikor a lány megölelte, akkor csak még inkább zavarba jött, határozottan sután viszonozta a dolgot, de tényleg igyekezett, mert hát a rellonos mégis csak sírt. Ráadásul annyira törékenynek tűnt a másik, ahogy fogta őt... Ezen a ponton már komolyan elgondolkodott, hogy vajon a rellonosoknak adnak-e enni rendesen, mert eddig akárhánnyal találkozott közelebbről, mind ilyen kis vékonyka volt. Na jó, Rémit leszámítva.
- Jól van na... Semmi baj - simogatta meg kissé tétován a lány hátát, hogy nyugtassa, de valahogy nem tudott igazán mit kezdeni a helyzettel. Mármint, hogyan illik megölelni egy lányt? Mi van, ha rossz helyre teszi a kezét vagy ilyesmi? Elég sok vívódásba került neki, mire végre ténylegesen vissza tudta ölelni.

Kamilla

A lány meglepő erővel kapaszkodott belé, Jared pedig csak pislogni tudott továbbra is, de mikor megérezte, hogy Kamilla milyen erősen reszket, akkor mintha elfújták volna a bizonytalanságát, mert rájött, hogy tényleg szükség van a segítségére. Most már rendesen megölelte a lányt, hagyta neki, hogy odabújjon hozzá és néha végigsimított a hátán, hogy egy kicsit megnyugtassa.
- Nem kell bocsánatot kérned - felelte halkan és így is gondolta. Talán nem voltak eddig világra szóló barátok, de jól elvoltak, amikor találkoztak, még ha ez többnyire a macska miatt is volt, ez pedig már elég volt ahhoz, hogy ne hagyja magára, ha szükség volt rá. Álldogált hát vele tovább, míg Kamilla kicsit meg nem nyugodott, akkor viszont lazított az ölelésen és úgy szólalt meg.
- Szeretnél beszélgetni? Vagy szeretnél egy kakaót? Nem lenne jó, ha így találna itt minket egy másik prefektus, mert akkor kénytelen leszek megbüntetni téged - mondta, miközben azon gondolkodott, hova is vihetné a lányt, amíg egészen megnyugszik. Elég nyilvánvaló döntés volt, hogy fel az Eridonba, úgyhogy meg is osztotta vele az ötletét.
- Gondolom most nem szeretnél visszamenni a házadba, akarsz feljönni velem az Eridonba? - kérdezte, miközben igyekezett megoldani, hogy a lány szemébe tudjon nézni. Kellett volna neki a megerősítés, hogy tényleg jó neki, ha felviszi, nem pedig csak magával rángatja, mert azt hiszi, hogy neki is jót tesz egy bögre forró kakaó ha valami baj van. - Nem foglak kérdezgetni, ha nem akarod - tette még hozzá, mert talán ez is döntő érv lehetett a másik szemében. Sebby mindenesetre nem az a fajta ember, aki akkor is faggat másokat, ha azok nem akarják beavatni a dolgaikba.

Kamilla

- Nem baj, nem ajánlanám fel, ha az lenne - biztosította róla a lányt, miközben az egy kicsit rendbe szedte magát. Sebbyt nem igazán érdekelte egyébként, hogy a másik hogyan néz ki, maximum annyiból számított, hogy betegnek tűnik-e vagy bármi hasonló. Viszont most már úgy tűnt, hogy tényleg kezd megnyugodni, úgyhogy jó lett volna keresni egy másik helyet a további beszélgetéshez.
Mikor aztán Kamilla beleegyezett, akkor Jared irányba is állt és őt is invitálta magával.
- Gyere, induljunk akkor - mondta, miközben így is cselekedett, de a lány kérdését hallva kénytelen volt újra megállni és kicsit lemondóan sóhajtott egyet.
- Mégis kinek mondanám..? - kérdezett vissza, bár talán a másiknak nem volt evidens, hogy Jared nem szokott túl sok emberrel kommunikálni, olyannal meg pláne nem, akit érdekelne is, hogy Kamilla mikor és hol sír, úgyhogy végül folytatta. - Nem szokásom kiteregetni mások magánügyeit, úgyhogy gyere nyugodtan.
Aztán ha a másiknak ennyi elég volt és elhitte, hogy nyugodtan Jareddel tarthat, akkor elindultak az Eridon felé. Út közben nem is igazán beszéltek, mert a fiú úgy volt vele, hogy jobb lenne nem adni esélyt arra, hogy felfedezzék, hogy egy rellonos visz magával teljesen a másik irányba, mint kellene, meg a festményeket sem akarta felébreszteni, mert ha ő nem is pletykás, de azok nagyon könnyen találnának ki valami furcsát, amit aztán nem tudnának egykönnyen lemosni magukról.
- Majd a kuktasarokig ne beszéljünk légyszi, ha beértünk az Eridonba, mert jobb lesz, ha nem tudják, hogy becsempésztelek - szólt még halkan, mielőtt elérték a bejáratot. Evidensen nem tudott róla, hogy a lány már nem egyszer éjszakázott náluk, mert bár egyszer már a Farkasodúban is aludt, de az más volt, ünneplés, nem pedig egy sima hétköznap.