Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692731#post692731][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.07.26. 16:34[/b][/url]

Most érkeztem nemrég a suliba, úgyhogy felfedezőútra indulok késő este. Még nem igazán tudom, mi merre van, ezért a barangolás. Kezemben egy kisebb adag gyümölcssali egy pohárban, villával eszegetem a szőlőt, almát, meggyet és málnát. Ebéd után csináltam egy nagy tállal, a hűtőtáskámban tárolom egy kis fagyasztóbűbáj segítségével. Végülis ez hidegen a legjobb. A folyosón sétálgatva szemelgetek, mikor meglátok egy férfit előttem. Kissé begyorsítok, majd mellé érve megszólítom két gyümölcs között.
- Szia! Hova sietsz ilyen későn? Hova viszed ezt a sok csomagot? - kérdezem, majd bekapok egy szőlőszemet. Hmm, isteni, mint mindig. A szőlő a kertünkben termett, egy ritka fajta, amiből finom bor szokott készülni. Én szoktam megdézsmálni néha, de csak ha nem látják a szülők, mert szerintük ebből vétek bármi mást csinálni boron kívül. De hát ha lehet belőle kaja, kit érdekel a bor, nemde?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692938#post692938][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.07.27. 21:26[/b][/url]

A hatalmas villámcsapásra kissé összerezzentem, majd a srác lepakolja a dobozokat, és kezet nyújt. Kezet fogok vele, nem túl erősen, majd én is bemutatkozom.
 - Carolina Bellini, de hívj nyugodtan Linának. Gyógyító leszel? Én általános mesterképzésen vagyok, nemrég érkeztem. Kérsz egy teát? - kérdezem, majd ha kér, előveszem talárom zsebéből a teát, a salit meg leteszem a párkányra a dobozok mellé. Finom gyümölcstea, hidegen, de nem fagyosan. Még reggel főztem, majd lehűtöttem és így hozom-viszem. Ezt a kis termoszt pont Genovában vettem, mikor a nővérem esküvője volt. Neki akartam vinni kóstolót az új fejlesztésű limonádémból, de a szállodában nem volt semmi, ami hidegen tudta volna tartani az italomat. Ezért a közeli boltban gyorsan beszereztem ezt így már bárhova tudok vinni valamilyen finom innivalót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693031#post693031][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.07.28. 22:13[/b][/url]

- Igen, Savonából jöttem, Genovától nem messze van. Gyerekgyógyászat? Az biztos érdekes lehet. - Elmosolyodom egy picit, mert az egyik volt herzberges barátnőm is annak készül. Ha nem imádnék ennyire főzni, biztos orvosira megyek.
 - Egyetemre is jársz? Aztaa, hogy bírod a kettőt együtt? Én biztos nem tudnám egyszerre csinálni - jegyzem meg, majd végigmérem. Hát egy biztos,
 hogy jól néz ki. Vajon van barátnője? Hát egy ilyen sikeres srácnak biztos. De majd később akarom megtalálni a szerelmet, egyelőre csak ismerkedek. Nem volt túl sok baráom, és még kevesebb, akit a családnak bemutattam. De hátha itt, a Kárpátok övezte kis országban megtalálom az igazit.
 - Hát vendéglátás szak nem volt, ezért általános. A Bagolykő pedig azért, mert a Herzbergben nincs mestertanonc képzés, ezért idejöttem. Ismered Tüszőfűi Lilithet? Ő is ide jár. - Hátha össze tudnék futni rég látott barátnőmmel, jó lenne. Will teát kér, erre huncutul elmosolyodok, majd előszedem talárom zsebéből a pohárkámat és a termosz tetejét. Öntök mindkettőnknek, közben villám hasít át az égen. Ilyen viharban rég volt részem, mondjuk Olaszországban a melegtől jobban szenvedünk, mint az esőtől.
 Nyáron a legtöbb munkahelyen van siesta, amikor a nagy melegben mindenki otthon, vagy légkondis helyen tartózkodik. Ez az egyik kedvenc részem a napban, mert kis szusszanásnyi idő van, míg újra belevethetjük magunkat a teendők sűrűjébe. Sajnos itt nincs, ezért is öröm ez a vihar, kicsit felfrissülhet a levegő végre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693041#post693041][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.07.28. 23:02[/b][/url]

Kissé elképedek a 10 testvér hallatán, nem semmi lehet kibírni velük. Nekem csak három van, de ők teljesen mások, mint én.
 - Aztaa, nekem csak három tesóm van, és velük se bírok meglenni sokszor. Hogy bírod? Én is szeretnék majd gyerekeket, legalább hármat. Csak legyen kivel. - rávillantom a mosolyom, de csak egy pillanatra. Nem semmi ez a Will, ennyi mindent vállal, és lelkesedik is a munkája iránt. Mondjuk ha én vendéglátásban dolgozhatnék és főzhetnék az embereknek, biztos én is így szeretném, amit csinálok. Erre a gondolatra nagyot kortyolok a teámból, majd hallgatom az ég dörgését és Will kérdését.
 - Háát főleg azért, mert imádok főzni, enni, és az ételeimmel mosolyt csalni az emberek arcára. Remélem egyszer lesz saját éttermem - válaszolom, majd Lilith nevére kissé elgondolkodik. Ismerősen cseng neki, de jó!
 - De jó, nem tudod véletlenül, hogy hol lakik, melyik szobában?Szívesen meglepném.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693069#post693069][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.07.29. 11:13[/b][/url]

- Ó, akkor mindent értek. Ha nem vagytok együtt mindig, akkor könnyebb a tesókkal. Mi sokáig voltunk együtt négyen, de már a bátyám és a nővérem is házas, én meg eljöttem ide, így már csak a húgom van otthon, ha épp nem a Herzberg padjait koptatja. Külföldre csak én jöttem, a többiek ott laknak a közelben. - A nővérem pont most terhes, de még csak a 6. hónapban van, így messze van még, hogy nagynéni legyek. A bátyámnak már két gyereke van, velük nagyon sokat voltam, ha épp nem volt bébiszitter. Az éttermi munka hallatán felcsillan a szemem, végre valami, ami feldobhatja a napjaimat.
 - De jó, és hol a Pillangóvarázs? Sajnos még nem voltam lent a faluban, el tudnád mondani, hogy hol van? Vagy esetleg lerajzolni? Mert akkor benéznék, hátha segíthetek ott valamiben! Úúú, köszi az ötletet! - Nagy örömömben el is felejtem, hogy még csak most találkoztunk először, ezért a karjai közé vetem magam, és megölelem. Aztán leesik, hogy talán ezt nem kéne, úgyhogy elhúzódok tőle és elpirulva gyorsan megiszom a teámat.
 Megszólalni se merek, mert a legutóbbi szakításom óta nem öleltem senkit, és a legrosszabb, hogy még tetszett is. Remélem nem ijesztem el, jó vele beszélgetni.
 - Igen, ő is. És milyen a Rellon? Nem ismerem még annyira a házakat, de biztos jó mindegyik. - Igyekszem terelni a témát, ilyet még sose csináltam. Egy srácot úgy megölelni, hogy először találkozunk, ezzel még magamat is megleptem. Hogy miket ki tud hozni az emberből egy új környezet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693580#post693580][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.08.01. 22:11[/b][/url]

Will megvakarja a fejét, úgy tűnik, fogós kérdést tettem fel. Aztán a magyarázatát hallva csak bólogatok, bár nem egyszerű, de próbálom megérteni. Mi csak négyen vagyunk, mindenki a helyén, anyuék jól megvannak, mekkora mázlink van ezzel, eddig fel se tűnt.
 - Hú, nem egyszerű eset. Nálunk nincsenek ilyen gubancok szerencsére, a bátyám Firenzében, a nővérem Genovában, a húgom Sanovában, én meg itt. Én vagyok a legmesszebb, de jobb is itt, mint otthon. - magyarázom neki, majd megemlíti az éttermet, megölelem, és vissza is ölel. Hú, erre nem számítottam, azt hittem, ellök vagy ilyesmi. Mikor elengedem, már bókot is kapok, így elpirulva és mosolyogva nézem a földet. Ezután rám kacsint, hát kész vagyok. Ilyen aranyos pasiból kevés van, az egyszer biztos.
 - Úúú, oké, mikor, hol jó neked? Olyan kíváncsi vagyok itt mindenre, a kastélyt se fedeztem fel még teljesen, bár méretéből ítélve nem is fogom. Majd megmutatod a faluban az érdekes helyeket? Egy kávét is meginnék, meg ennék is valamit, hátha lesz itt kedvenc helyem. Esetleg piac vagy ilyesmi?
Szeretek alapanyagot vásárolni. Ha gondolod, majd egyszer főzök neked valamit, persze csak olyat, amit szeretsz. - Kijött belőlem a szószátyár énem, csak szegény Will tudjon válaszolni. A legtöbb ember nem emlékszik a mondatom elejére, ha elkezdek szövegelni, ezért szoktam magam visszafogni. Nagyrészt sikerül is, de most pont nem.
 - Hát, a Rellon nem az én világom. Az Eridon jobban tetszik, itt mindenki segít, kedves, meg inkább egy családra hasonlít, nem egy random összedobott csoportra. Melyik házat választanád, ha nem a Rellont?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=698836#post698836][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.08.31. 18:17[/b][/url]

- Mert itt nem nyaggatnak azzal, hogy a bűbájtan doktora legyek. Unalmas különórákra jártam egész Herzberges pályafutásom alatt, nem mondanám, hogy élveztem. Mondjuk mindig jól ment a varázslás, jobban, mint a tesóimnak, de akkor se szeretnék egész életemben kutatni egyedül egy szobában. Jobban örülök, ha boldognak látom az embereket, és nem csak tárgyként kezelem őket. - Rámosolygok, majd újabb korty a teából. Láthatóan ízlik neki is, mondjuk ez volt a célom.
 - De jó, menjünk mindenhova! Falatozó, étterem, minden! Légysziii, ugorjunk le valamikor! Együnk egy jót! - Kiskutyaszemekkel nézek rá, ami apró termetemhez olyan cuki tud lenni, hogy bárkit meggyőz bármiről. Semmi nem érdekel, csak az, hogy elvigyen és megismerjek itt mindent. Jól lehet vele beszélni, és tudok vele cukiskodni, szóval elleszünk.
 - Okéé, olasz kajákat szereted? Mert összedobnék neked valamit, csak találd ki, melyik étkezésre, és garantáltan nem fogsz éhezni! Kérsz még teát? Még van a termoszban, töltök, ha kifogytál. - Ha kér, töltök még, ha nem, akkor a magamét töltöm fel. Ha visszaérek, főzök újat, ez az egyik kedvencem. Nem mindig lehet kapni, de ha igen, mindig jól betárazok belőle.
 - Ja értem, nekem tetszik az Eridon. Ki az a Norinka? Barátnő, tesó, unokahúg...? - Összehúzom szemeimet, hogy figyeljem a reakcióját. Az utolsó kettőből legyen, légyszi! Magamban ezért imádkozok, jó lenne, ha szingli lenne, de az én szerencsémet ismerve tuti barátnő.. Na mindegy, akkor max egy jó barát lesz, az is valami.
  -Én? A Navinét, még oda passzolnék, de itt jobb, az Eridonban. Ismersz valami szép helyet? Jó lenne sétálni egyet!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=702900#post702900][b]Carolina Eleonore Bellini - 2017.09.20. 10:07[/b][/url]

- De jó, az szép szakma. Én nem tudnám csinálni, a vért se bírom annyira, csak ha steakről van szó. Főzni meg szeretek, egész életemben tudnám csinálni. Finomakat főzni, az emberek meg boldogok tőle, nekem csak ez számít. Később jó lenne majd egy saját étterem, de ahhoz kéne szakáács végzettség. Még nem találtam sulit itt, amit el tudnék végezni, hogy legyen valami végzettségem, de ha tudsz valamit, szólj már légyszi, és lehetőleg varázssuli legyen, mert nem bírom ki varázslás nélkül. - Sajnos ez a baj azzal, hogy bűbájtant tanultam, nem tudnék meglenni muglik mellett mágia nélkül. A kisebb dolgokat mindig mágiával oldom meg, már megszoktam. Nem megy vele az idő, gyorsabban is haladok.
- Okéé, majd kitalálod az útvonalat és megnézünk mindent. Biztos szép a falu. Mondjuk egyik alkalommal egy hely, a kövinél egy másik, biztos jó lesz! - lelkesedem, és már el is tervezem, hogy milyen jól eleszünk Willel. Ha megunjuk a falut, én főzök neki, bármit, amit megkíván. Olyan jó látni, mikor elfogy a kaja, amit főzök.
- Hmm, van egy halom tésztareceptem, majd megleplek valami finommal. Lasagne, penne, tortellini, gnocchi, hmm.. Nem is tudom, mivel kezdjem majd! - Közben töltök neki és magamnak is, majd mikor mondja, hogy a párja,
 félrenyelem a teát. Köhögök, a szemembe pár könnycsepp szökik a köhögéstől,
 majd megtörlöm a szemem és végre rendeződik a dolog, és két nagy korty teával nyugtatom magam. Ez az én szerencsém, foglalt... Minden jó pasi vagy bunkó, vagy foglalt, vagy meleg. Szingli nincs, csak a nyomikból.
- De jó, mindig van akire számíthatsz, én is akarok ilyet. De sajna sehol senki, na de ez van. - Sóhajtok egyet, lassan jó lenne megtalálni az igazit. Unom, hogy szingli vagyok, jobb, ha van barátom, akkor nem érzem magam egyedül. Lehet, hogy kapcsolatfüggő vagyok? Ki tudja, még az is lehet.
- Rendben menj csak. Remélem még talizunk, várom a baglyodat. Köszi a tippet, majd megnézem. Szia, jó éjt! - És el is ment. Remélem tényleg küld egy tollast és talizunk, és nem akad ki a barátnője, ha a pasijával vagyok. De még nem ismerek senkit, valakivel lennem kell, csak megérti. Ezután elmegyek a szobám felé, megiszok egy kávét, most igen jól esne.