Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692633#post692633][b]William Eric Payne - 2017.07.25. 22:56[/b][/url]

Szeretem, hogy rám mestertanoncként kevesebb kötelesség hárul, illetve kevesebb szabálynak kell eleget tennem, mint amikor még alapképzéses voltam, éppen ezért lazán flangálhatok még kint takarodó után is. És ha már itt tartunk, elmondom, hogy flangálok is, mert éppen most érkezett meg az a szállítmány kötszer és gyógyfőzet, aminek reggel kellett volna.
Egész nap hiába vártuk, a kandallón át próbáltuk felvenni a kapcsolatot a feladóval, de az is olyan nehézkesen ment, hogy már majdnem feladtuk. Amióta van az az ügy Leonnal, nagyon nehezen boldogulunk, érezhetően kevesebb a hozzáértő. Persze ez remek alkalom nekem, hiszen így gyakorolhatom untig az elméletet a gyakorlatban, de azért volt pár rázós helyzet. A múltkor is az a hármas átkozódás. Valami civakodás volt, az egyik gyerek majdnem teljesen eltüntette a másik csontjait, és kis híján elvesztettem őt. Kemény küzdelem volt.
Dél fele végül sikerült létrehozni a kapcsolatot, állítólag olyan hihetetlen viharok voltak országszerte, hogy több bagoly is visszafordult, vagy elvesztette a csomagját. Nagyon nagy a káosz, és nem ígérték azt sem, hogy egyben megérkezik az, amit rendeltünk. Végül csak sikerült viszonylag egyben megérkeznie. Ami az időjárást illeti, itt meg még csak most kezd valami lenni, egyelőre dörög, villámlik, de csak szárazvihar van. Talán majd később. Mindenesetre én a csomagokkal felszerelkezve haladok a néptelen folyosón, közben nézem a villámokat, szépek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692738#post692738][b]William Eric Payne - 2017.07.26. 17:21[/b][/url]

Az előbb egy olyan hatalmas villám volt, hogy én csak így pilláztam, hogy azta. Jó lenne, ha megjönne az az eső, mert vannak páran a gyengélkedőn, akik nagyon durván frontérzékenyek, és hiába szeretnék rajtuk segíteni, egyszerűen nem megy. Van olyan, aki csak bealudt, más vergődik, megint más már csak vizet hány, de azt intenzíven, és figyelnünk kell, nehogy kiszáradjon. Újabb villámlás, újabb pillázás, aztán a következő pillanatban már azon pillázok, hogy áll előttem egy lány. Megint csak azta.
- Helló.
Fogalmam sincs, hogy mikor került ide, de be kell vallanom, nagyon meglepődtem rajta, azonban profi vagyok, dehogy vagyok, sosem gondoltam, hogy színész leszek, de igyekszem rendezni a vonásaimat.  
- A gyengélkedőre, kifogytunk pár dologból.
Nem is kevésből, megemelem a dobozokat, melyek a csodás bájitalokat, kötszereket rejtik, de ahelyett, hogy továbbindulnék velük, csak a párkányra teszem őket, és kinyújtva a kezem a lánynak, bemutatkozom:
- William Payne, örvendek.
Fogalmam sincs, hogy a nevem vált-e ki csodálkozást. Sokszor még most is, pedig az első iskolai napom is már vagy hét éve volt. Anyukám híres, újságíró a Szombati Boszorkánynál, a mostohaapám ismert szakács, apám pedig az egyik legismertebb playboy, talán csak Petre Flaviu előzi meg, amikor apámnak éppen nem születik újabb gyereke. Vannak olyanok is, akik nem ismerik ezt a nevet, és nem kell zavartan magyarázkodnom. Megvallom ezt egy kicsit jobban is kedvelem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692955#post692955][b]William Eric Payne - 2017.07.28. 07:59[/b][/url]

- Nagyon szép neved van, olasz?
Csak tippelem, de eléggé olasznak hangzik.  Ahogy így kimondja, egyből az ugrik be a fejembe, hogy ő bizony nem más, mint egy olasz lányzó. Apámnak van egy olasz volt felesége, vagyis két féltestvérem félig olasz, így ezért merem ezt a tippet adni. Persze az ő nevükön nem érződik, hiszen mind a ketten a "Payne" nevet viselik, fél vagy mostohatesójuk pedig nincs, így igazából, ha az ember nem tudja, hogy az anyukájuk olasz, nem tippelné be.  
- Igen, itt igen. Hogy el tudjak kezdeni dolgozni, mert az egyetemen is tanulok, orvosira járok és gyermekgyógyászatot céloztam meg.
Meg persze vannak még ezzel céljaim, mint a rendelő a faluban, de ez még hosszú évek kitartó munkája. Nem is merem tovább szaporítani a szót, mert már ettől a felsorolástól is úgy szoktak rám nézni az emberek, mintha legalábbis egy hatalmas Augurey ülne a fejem helyén és ő válaszolgatna.
- Hogyhogy a Bagolykő?
Érdeklődöm, és remélem, hogy nem nyomja el a hangom a dörgés, közeleg a vihar, ami a lenti fájós fejeknek ugyan megnyugvás, de szegény baglyok eléggé viharvertek voltak.
- Kérek, naná! És köszi.
A szám széles mosolyra húzódik, imádok új emberekkel megismerkedni, legyen az bárhol és bármikor. Egy új mestertanoncot pedig mostanában dupla öröm, mert valahogy úgy érzem, hogy kikoptak a környezetemben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693039#post693039][b]William Eric Payne - 2017.07.28. 22:59[/b][/url]

- Nagyon szeretem a gyerekeket, ha eljön az idő, én is sok gyereket szeretnék, nekem is van kereken tíz testvérem. Bizony.
Nagyon durva ebbe belegondolni, és igen, mindig, mikor elmesélem, belegondolok, meg amikor karácsonykor ajándékot kell venni. A másfél évestől a huszonöt évesig elég tág az igényskála. Nem igazán a pénz zavar, mert gyakorlatilag én is pont annyi ajándékot kapok vissza, szerintem pont annyira hasznosan, mint amit én adok. Pedig nagyon igyekszem, és engem éppen ez az izgalom motivál a tökéletes ajándékok megtalálására, de van, akivel tényleg csak évente pár napot töltök, fogalmam sincs, mire vágyik.
- Eddig nem volt vészes, persze nem vagyok normális szerintem sem, de nem akartam éveket halasztani, sem ezt félbe hagyni, meg aztán itt van a gyakorlati helyem is, szóóóval így kényelmesebb.
Mondjuk a sok beszéd lerövidítését még mindig gyakorolnom kellene, de már jobb, mint régen, ahol egy levegővétellel egy élettörténetet képes voltam ledarálni, meg az se lenne rossz, ha egy kicsit visszavennénk Willből, és előtérbe helyeznénk Linát, ezért a mondandójára visszakérdezek, és amíg válaszol, kortyolgatom a teát.
- Vendéglátást tanulnál? Mi érdekel a legjobban benne?
Lilith neve ismerősen cseng, de szerintem azért, mert hallottam már, vagy lehet, hogy láttam a kartonját. Kicsit ingatom a fejem, végül csak annyit mondok:
- Ismerősen cseng.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693042#post693042][b]William Eric Payne - 2017.07.28. 23:10[/b][/url]

- Évente csak kétszer vagyunk együtt hosszabb ideig, más - más országokban élünk, a nagyobb testvéreim már házasok, a kisebbek meg eléggé gyerekek még.
Ha úgy tetszik, én vagyok a következő, akinek illendő volna már házasságot kötnie, de nem, én még olyat biztos, hogy nem fogok csinálni. Első a tanulás, ha már minden stabil lesz munka fronton, na majd akkor, de addig nem. Elég most a ház, amit csak negyedrészt lakunk, az együttes, mivel olykor nagyon küzdünk, máskor meg nagyon könnyedén vagyunk. Bonyolult egy biznisz ez. Viszont élvezem, még most is, pedig féltem, hogy megunom a lányokkal való munkát, vagy mostanra összeveszünk, mert annyival másabbak vagyunk, de nem, határozottan nem.
- Nem gondolkoztál még azon, hogy a faluban vállalj munkát? Van lent két vagy három étterem is, szerintem a Pillangóvarázs eléggé bejönne neked, a tulaj úgy tudom szuperkedves és nyitott is.
Persze ezek csak ilyen hallomásból származó pletykák, de gondolom nem véletlenül vannak. Nem nagyon ismerem a nőt, sosem láttam, vagy beszéltem, vagy ha igen, akkor fogalmam sem volt róla, hogy ő az. Zoey. A nevét mondjuk kifejezetten imádom, gyönyörű név, amit szívesen adnék a gyermekemnek is.
- Ő is eridonos? Mert akkor sajnos nem tudok segíteni, én a Rellon ház tagja vagyok.
Meg leginkább mindenhol lakom, hiszen néha az egyetemi koliba, néha a faluba, néha itt fent. Vándorolok, de ez már igazán mellékes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693129#post693129][b]William Eric Payne - 2017.07.29. 20:55[/b][/url]

- Nem, ez nálunk egy kicsit bonyolultabb.
Ösztönösen megvakarom a fejem, mert ez mindig ilyen nagyon furcsa téma. Alapból nem zavar, mással is megesik, hogy elválnak a szülei, és esetleg újraházasodnak másokkal, de apám esetében jó pár mással, és anyám is már a második volt a sorban. És amikor ezt így elmesélem, furcsán néznek rám.
- A két húgommal, meg a két mostohabátyámmal éltünk együtt sokáig. Aztán én ide kezdtem el járni, utána a húgaim is, a bátyáim meg már végeztek is, és őket igazából bele se számoltam a tízbe.
Mondjuk lehet nem nézne rám olyan furcsán, mint amennyire sejtem, hogy furcsán fog rám nézni. Na de most már ez van, inkább az örömködése és a lelkesedése felé fordítom a figyelmet, és éppen hozzátenném viccesen, hogy egy galleon és egy ingyen süti a közvetítői díj, amikor megölel. Először elkerekedik a szemem, de aztán gyorsan reagálok, és visszaölelem őt. Aranyos lányka, mindig öröm ilyen kedves emberekkel találkozni, és ahogy megölel, abban a pillanatban koppannak is az első esőcseppek az ablakon, majd egy pillanat alatt zuhogni kezd, elárasztva a folyosókat friss föld és esőillattal.
- Ezt nevezem! Körülbelül hat beteg sóhajtott most fel hálásan a gyengélkedőn. Lehet gyakrabban kellene embereket ölelgetned.
Rákacsintok, mert tényleg tetszett ez a hirtelen jött pillanat, amikor minden összeér. Ez nagyon aranyos volt így, és imádom ezeket az aranyosságokat.
- Ha gondolod, valamelyik nap elkísérlek. Egyeztetjük az órarendünket, és amikor jó, lenézhetünk.
Én amúgy is lent lakom, szóval nekem nem nagy kitérő, hiszen szinte mellette megyek el, amikor megtisztelem az otthonomat a jelenlétemmel.
- A rellon? Eléggé szarkasztikus a humor arra. Szeretnek keménynek látszani, de a legtöbb srác egyből nyálgéppé vált, ha egy lány szóba áll vele. A legjobb arcok a kviddicsesek ott. Persze csak szerintem. Én elvoltam vele az elmúlt években, de nem nagyon voltam aktív tag, mert a tanulásra koncentráltam. És az Eridon?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=696100#post696100][b]William Eric Payne - 2017.08.13. 14:42[/b][/url]

- Miért jobb?
Kérdezem egy újabb korty után. Finom ez a tea, határozottan. Én már régen nem ittam, talán ezért is esik kétszer olyan jól. Mindig érdekel, hogy aki külföldről érkezett, miért választotta ezt a helyet. Persze rólam is sokan azt feltételezik, hogy bevándoroltam a Bagolykőbe, pedig életem első pár évét leszámítva itt élek, anyai részről magyar vagyok, szóval épp csak egy hajszál választ el attól, hogy Szépvölgyi Vilmos Eriknek hívjanak. Mondjuk tény, a William némiképp fiatalosabbnak hat. De a nevemen kívül elég jól eligazodom Magyarországon, folyékonyan beszélem nyelvet, és nem ütköztem még komolyabb akadályba.
- Végül is, lassan itt a vizsgaidőszak, szeretem az elején letudni a vizsgákat, így utána egész ráérősen el tudlak kalauzolni. Van jó pár érdekes hely a faluban. Például a falatozóban minden nap más ország ízei szerint főznek, ami szerintem szuper, mert egy csomó konyhát meg lehet kóstolni, meg vannak randihelyek, például ha sétálós típusú lány vagy, akkor az Árnyas sétányt mindenképpen meg kell nézned. De majd összeállítok akkor egy ilyen „turistakalauz” szerű valamit, amiben lesznek tippek és praktikák is, hogy tényleg azt kapd a pénzedért, amit szeretnél.
Egész jól belejöttem az itteni életbe. Vannak bónuszfüzeteim meg kártyáim, tagságik, amikkel hatalmas kedvezményeket is magaménak tudhatok, így aztán igazán kényelmes az élet a faluban, és amit külön imádok még benne, hogy mindenhol kedvesen mosolyognak rám.
- Tetszik az ajánlat. Ha nem tökfőzelék, benne vagyok.
Azt ugyanis ki nem állhatom. Bármilyen más módon megeszem a tököt, de főzeléknek ki van zárva. Az szerintem bűn az emberiség ellen, de hát már meg például a karfiollal van így, mert, hogy agyra hasonlít, viszont engem nem igazán tud érdekelni, láttam már agyat, és nem utáltam meg a kedvenc ételemet.
- Irigylem a családodat. A rellonba van pár jó arc, Mini, Colton, a kviddicsesek, meg van pár nagyon furcsa.
Norinka miatt elég sokat vagyok a kviddicsesek közelében, úgyhogy körülbelül én velük tartom a kapcsolatot, a többieknél meg szemlélődő vagyok.
- Azt hiszem a Levitát, vagy ha oda nem fogadnak be, az Eridont. És te?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=701184#post701184][b]William Eric Payne - 2017.09.14. 19:47[/b][/url]

Lina

- Én doktor leszek, ha nagy leszek, de nem a bűbájoké.
Az én szívem a gyógyításé, de őszintén csodálom azokat, akik képesek hosszú hónapokat, sőt akár éveket tölteni a tökéletes bűbáj kifejlesztésével. Nekem nincs ennyi türelmem, épp ezért is nem a kutatás felé vettem az irányt, hanem az alkalmazottéba.
- Áh, ha nem szereted, nem éri meg. Szerintem csak akkor lehetsz boldog, ha ezt szívből csinálod. Ha a munkád a szenvedélyed, akkor sokkal inkább vagy boldog, mintha morcosan bejársz és alig várod a munkaidő végét.
Én már nagyon várom a végzős évemet. Két tárgyam marat itt, a többi mind a gyakorlat. Persze ez azt is jelenti, hogy az egyetemen is kevesebb tárgyat veszek fel, de hát majd bepótlom, tudom, hogy be fogom, mert én az a fajta vagyok, aki nem bírja ki, hogy ne bizonyítsa be, meg tudja csinálni. A reakciójára elnevetem magam, aranyos.
- Rendben, mehetünk mindenhova. Nem egyszerre, hanem olyan szépen, beosztva.
Próbáltam már, hogy végigeszek mindent, de az nem jött be annyira. Egy idő után teljesen tele voltam, nehezen mozogtam, és az ételek nem örömmel töltöttek el, hanem furcsa, morgós kedvetlenséggel. Két napig feküdtem utána, és őszintén szenvedtem. Erre nincs szükségem.
- Persze, imádom az olasz kajákat. Eleve tészta párti vagyok, úgyhogy velem könnyű dolgod lesz. És igen, kérek.
Engedelmes gyerekként odanyújtom a poharamat, majd a töltés után megemelem, rá iszok, és az új ismeretségünkre.
- A párom, legalábbis amikor utoljára láttam, még az volt.
Mostanában a sok munka, meg a sok tanulás, a különböző szakok és a kviddics miatt keveset találkoztunk, folyton váltottuk egymást. Az egyikünk a másik mosatlan edényéből, vagy a hirtelen bevetett ágyból, esetleg a nedves fürdőszoba padlóból láthatta, hogy a másik még megvan. Aztán majd lesz ez így sem.
- Rengeteget, viszont sajnos most vissza kell mennem, kinyírnak, ha nem ér oda a csomag.
Felemelve a pakkot igyekszem úgy elrendezni, hogy ne akarjon leborulni. Nincs már olyan messze.
- Küldök majd egy baglyot, hogy ne felejtsük el egymást. Ha viszont megnéznél egy igazán szép helyet, akkor a fénylő lelkek udvarát javaslom. Az valami gyönyörű. Akkor dobom a tollast. Szia.
Mosolygok rá még egy utolsót, mielőtt megindulok a kupaccal a cél felé. Ma még van jó pár dolgom sajnos, pedig szívesebben sétáltam volna.