Az itt lévő festmények közös jellemzője, hogy mindegyiket nagyon részletesen festették, nagy figyelmet fordítva az arcok tökéletességének és annak, hogy az alakjuk minden egyes vonala tökéletes legyen, legyenek teltkarcsúak vagy nyurgák, a lényeg a megjelenésükön volt. Közös még bennük talán, hogy sohasem tudják befogni a szájukat, még alvás közben is mozog, nem egy közülük még beszél is ami nagyon megnehezíti a csellengőket keresők figyelmét, hiszen az éjszaka csöndjében ez úgy hat, mintha valakik pusmognának. A képek háttere olyan, mintha mindegyik egy porcelánokkal teli, díszes és tökéletes világban készült volna. Talán így is van. Ezek a hölgyek titkolják, hogy mi volt a családi, társadalmi szerepük az életben, mindannyian csak társalkodónő szerepét töltik be egy másik fél oldalán és legyezőjük mögé rejtőznek, ha olyan kérdés kerül elő, melyre nem kívánnak válaszolni. Tökéletes babaarcuk, finom kezük, méregdrága ékszereik mind arra szolgának, hogy jelezzék mennyire elkényeztetett és tökéletesen fényűző életük volt. Többnyire hozzájuk futnak be a keringő pletykák és örömmel indítanak ők maguk is újakat, hiszen egyikük se szeretné, ha az itt élők unatkoznának és könnyű életet élnének. Nehezen engednek maguk közé bárkit is a "pórnép" közül, viszont ha számukra érdekes információkat tud akkor készek áldozatot hozni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692946#post692946][b]Weiler Dante - 2017.07.27. 23:05[/b][/url]

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692958#post692958][b]Weiler Dante - 2017.07.28. 09:17[/b][/url]

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=692981#post692981][b]Weiler Dante - 2017.07.28. 15:06[/b][/url]

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=693642#post693642][b]Weiler Dante - 2017.08.02. 12:36[/b][/url]

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=694078#post694078][b]Weiler Dante - 2017.08.04. 11:37[/b][/url]

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=442&post=700999#post700999][b]Weiler Dante - 2017.09.13. 14:50[/b][/url]

Nem is tudja, mit kezdene akkor, ha Rosie hirtelen elsírná valamit. Lehet, hogy nyelne egyet, és tanácstalanul elsétálna. Amikor Ráhel kezdett rá korábban az érzelmi kirohanásaira, azokkal is teljesen tehetetlen volt. Emiatt sosem volt lelkiismeretfurdalása, nem érzi úgy, hogy tisztában kéne lennie a női lélek rejtelmeivel, de a szituáció maga elég kellemetlen ahhoz, hogy megpróbáljon kereket oldani. Aztán majd még a festmények is elterjesztik róla, hogy lányokat késztet sírásra az éjszaka kellős közepén.
- Nem fogom külön ezért megkeresni, hogy elmeséljem neki. - Ez implikálja, hogy attól még, ha összefutnak, és netán olyan irányba terelődne a beszélgetés, akkor nem fog falazni. Titkolózni sosem volt nagy kedvence, épp elég dolga van úgy is, amiről nem szívesen beszél. Annál jobban semmi kedve nincs megválogatni a szavait és témáit, mint amennyire egyébként is szortírozza. Márpedig sajnos az évek során sok zavaró szabályt állítottak fel számára. Ne beszélj durván, úgy, hogy megsérts másokat, beszélj tisztelettel a nálad idősebbekhez (nem gondolja úgy, hogy valaki a korából adódóan kiérdemelné a tiszteletét), udvariassági formák így, politikai korrektség úgy. Ceh.
- Látom, hogy tudsz járni a lábadon, menj vissza a gyengélkedőre reggelig. Addig is inkább pihen lépcsőzés helyett. - Nem az aggodalom mondatja vele, pusztán a gyakorlatiasság. Nem véletlenül fektették be a lányt esélyesen, inkább hassanak a kenőcsök és gyógyító bűbájok még az este folyamán, mielőtt arra kényszerítené a sérült inakat, hogy a teljes súlyát, emeljék lépcsőfokról lépcsőfokra.