31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. július 27. 23:05 | Link

Rosie

Arcátlan szemtelenséggel képes arra, hogy prefektusként dohányozva rója a folyosókat olyan diákok után, akik abban a szerencsétlen helyzetben vannak, hogy a szabálytalankodásaikat tényleg megtorolják. Az egyik kis túlbuzgó tanársegéd amúgy rászólt ma, hogy az épületen belül jobb lenne, ha eloltaná, de csak hanyagul figyelmen kívül hagyta. Még maga a tanári gárda fele is alig pár évvel idősebb nála, nehezen is veszi komolyan őket. Az utóbbi időben elszaporodott tanár-diák kapcsolatok pedig végképp megingatták a szemében az oktatók renoméját. Ha majd esetleg büntetőmunkát kap érte, majd jól nem csinálja meg. És mi lesz akkor? Hm? Semmi. Egy következmények nélküli iskolában nem nagy dolog, ha az épület falai közt gyújt rá. Persze a festmények panaszkodnak így is körülötte: jaj, mi lesz ha elejti, fel fognak gyulladni, egyszer már megtörtént, nem akarják újra átélni a pánikot.
Hát lol. Ő bajuk. Fél kezét zsebrevágva sétál végig a sötét folyosón, léptei nyomán újabb és újabb mágikus fáklya gyullad fel, érzékelve az emberi jelenlétet.
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 00:35 | Link

Dante

- Nenenene. Aludj ki, kérlek - szalad ki száján halkan, de annál kétségbeesettebben, amint felgyullad a gyengélkedő ajtaja mellett az első megbűvölt fáklya. Még sosem próbált éjszaka szökni innen. Sőt még sosem próbált szökni innen, bármennyire is feszélyezi a gyengélkedő úgy egyébként. Ma azonban csak itt ébredt orrában azzal az enyhe, de fura szaggal, amely fertőtlenítőre emlékezteti, és amelyről nem tudja eldönteni, csak agya szüleménye volna-e vagy tényleg körüllengi a helyet. Nem tudja, hogyan is került ide. Az utolsó dolog, amire emlékszik, az az entrechat deux, amit sikerült elrontania. Nem ugrott fel eléggé hozzá, ezért újra megpróbálta, ám már arra sem emlékszik, sikerült-e. Bizonyára elájult. Megint nem ivott elég folyadékot, vagy valami hasonló válthatta ki. Vajon ki találta meg a gyakorlóteremben és hozta fel ide? Kötés sehol nincs rajta, és ágya mellett sem ácsorgott manó bájitallal, hogy igya már meg. Sehol sem volt a manó tulajdonképpen, pedig ilyenkor mindig szokott lenni egy, bizonyára, hogy éjszaka se maradjanak egyedül a betegek és a gyógyító is aludhasson. Ezért is merte megkísérelni a szökést, hiszen neki semmi baja az égvilágon, és úgyis csak azt mondogatják, igyon vagy éppen egyen többet. Mindig szépen bólogat is rá, hogy rendben, aztán meg úgysem ellenőrzi senki. Az út az ajtóig egyébként egészen könnyű volt. Sőt kijönni sem bizonyult nehéznek, pedig számított rá, hogy holmi bűbájok fogják az útját állni, esetleg az a kis lény bukkan fel előtte, hogy megkérdezze, hová készül, aztán visszatessékelje a riasztóan hófehér ágyba. De nem. Semmi ilyesmi nem történt. Ehelyett csak a fáklya lobbant lángra irdatlanul hosszúvá és karcsúvá varázsolva az árnyékát. Talán még meg is csodálná, ha nem hallana lépteket, így azonban csak a falhoz lapul riadtan. Megpróbálhatna visszalopózni. A fáklyák azonban sorban lobbannak fel, ahogy az illető közeledik, miközben ő tanácstalanul ácsorog a falnak vetve hátát, és könyörtelenül vetül hamarosan rá is a fényük, leleplezve nem túl jól megválasztott rejtekhelyét. Levegőt venni sem mer. Vajon mekkora mázli kell ahhoz, hogy elsétáljon mellette a fiú? Ennyire biztos nem hülye, de azért még nem szólal meg, hogy magyarázkodásba kezdjen, hátha mégsem veszi észre. Mekkora szerencse kellene ahhoz is, te jóságos ég. Óriási.  
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. július 28. 09:17 | Link

Rosie

Nos, valóban. Csak akkor nem venné észre a sután rejtőzködő lányt, ha mondjuk valahol féluton kiszúrná a saját szemét. Mondaná, hogy meglepődik, de majdnem minden éjjel találkozik takarodó után kint lebzselő diákokkal, nem olyan nagy was ist das ez már. És természetesen minden éjjel büntetés nélkül el is engedi őket. Még azt sem szokta mondani, hogy haladéktalanul térjenek vissza a hálókörletbe, mindössze annyit bök oda, hoy legközelebb ügyesebben bújjanak el. Hipokrita hozzáállás lenne büntetéseket osztogatni cigarettacsikkel a szájában.
Egy fáklya, kettő, három. Az újra és újra fellobbanó lángok diszkrét, ropogó hangja nem segít az éberségének megőrzésében. Elég késő van már, neki meg púp a hátán ez az egész járőrözgetés. Néhány elsős a rellon klubhelyiségben arról beszélt, "milyen izgi lehet kint mászkálni ilyenkor", pedig valójában annyi történik, hogy az értékes pihenésre szánt időből vesznek el fél órát. Megtorpan nem messze Rosietól, a lány láthatóan egyedül van, és még láthatóbban abszolút nem szabályosan.
- Hé - köszön oda minden ismeretét összeszedve az udvariasságról.
- Túl késő van már idekint rohangálni. - Hangozhatna feddőn is a kijelentése, de az ég világon semmilyen lendület nincs mögötte. A szavak csak vontatott unottsággal érkeznek egymás után, teljesen véletlenül pont helyes grammatikai sorrendben.
Hozzászólásai ebben a témában
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 722
Összes hsz: 1174
Írta: 2017. július 28. 10:41 | Link

Rosie és Dante

Dante. Olyan szépen cseng ez a név! Olyan költői, fenséges! Csak az nem lenne belé zúgva ezekbe a loknikba, ezekbe a gyönyörű szemekbe, ajkakba, aki vakon születik! A jó kiállású prefektus észre se veszi, de éjszakai járőrözését tudtán kívül más is figyelemmel kíséri. Barna hullámos loknik tűnnel fel és el a portrékon át, osonva az alvók mögött, alatt, játszi könnyedséggel lépked át azokon is, akiket nem tud kikerülni. Amikor a dámákhoz vezeti a fiú útja, már kicsit aggódik, hiszen azok az undok némberek olyan pletykásak, és annyira nem szeretnek aludni, hogy talán most is éberen figyelik, ki jár arra. Ezúttal viszont kényelmes karosszékeikben csicsikálnak, némelyik fel-fel horkant nőiesen. Kriszta elbújik az egyik terebélyes asszonyság mögé és onnan kukucskálja a hős jelenetét. Festett szíve gyorsan lüktet, mert hiába tart még csak fél órája ez a nagy szerelem iránta, egész testében érzi, hogy Dante az, akit neki szánt az ég.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 28. 14:24 | Link

Dante

Hátrálni próbál, csak éppen útját állja a fal. Belesüllyedni hiába igyekszik, ehhez még nem elég légies, és különben is, ha sikerülne, az már különösen nagy baj lenne. Akkor már egyike lenne az iskola szellemeinek minden valószínűség szerint, ilyesféle vágyálmai egyelőre azonban nincsenek. Még mindig világhírű balerina szeretne lenni inkább, mint diákokat riogató kísértet. Az viszont nem lenne rossz, ha például egy titkos átjáró lapulna mögötte, csakhogy az nincs, és amilyen rossz helyet választott magának, az egyik újabb fellobbanó fáklya fénye éppen megvilágítja. Úgy ácsorog a fényben, mint egy kihallgatás riadt alanya, akit most fenyegettek meg, hogy ha nem beszél, nem megy ki innen élve. A helyzet persze nem ilyen rémes, valószínűleg csak visszaterelik a gyengélkedőre, esetleg kap egy kis büntetést is mellé, amiért a folyosón mászkált takarodó után. Hát... sóhajtana, ha merne, de csak pislog a rellonos prefektusra, és nem tudja eldönteni, hogy örüljön-e vagy sem, hogy a zöld-ezüst jelvényt viselő valaki nem a bátyja. Colton bizonyára élvezné a helyzetet, akár még a gyógyítónak is képes lenne külön szólni, hogy figyeljen rá vagy valami. Összerezzen, amikor megszólítja a másik. Látta már egyébként, de nem emlékszik a nevére. Hiába van mindössze tizenegynéhány prefektus, a felének sem biztos a nevében.
- Ééén - kezdi a mondatot, hangja azonban roppant vékony, alig hallani, mintha valami egér cincogna, így tenyerét bőrére helyezve éppen a nyaka alatt hangosan köszörüli meg a torkát, némi bátorságot is igyekezve összeszedni ezzel egyidejűleg. Ó, de várjunk csak, hiszen mestertanoncként ezért már aligha kap büntetést.
- Szóval én csak a gyengélkedőről jövök, mert bent voltam, és izé... - válaszolja végül már némileg határozottabban. - Bocsi, csak a frászt hoztad rám. Már... már mestertanonc vagyok - magyarázza, most már kezével is kalimpálva mellé, mintha attól aztán érthetőbb lenne az egész, amit mond.
Utoljára módosította:Rosie N. Fisher, 2017. július 28. 14:27
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. július 28. 15:06 | Link

Rosie (és Mesélő)

- Te. - Ráér kivárni, míg Rosie összeszedi a megfelelő szavakat. Mintha némileg felcserélődtek volna a szerepek, nem? Legalábbis ez az érzése támad, mikor a vörös hajú lány akadozva mentegetőzni kezd, meg olyasmiről magyarázni, hogy ő mestertanonc. Felvonja a szemöldökét, nem  tudja igazán hova tenni ezt a rémületet. Ha Rosie nem említette volna a tanulói státuszát, meg nem mondta volna, hogy mt diákkal van dolga. Nem mintha tervezett volna büntetést kiosztani. Figyeli a másikat, próbálja kitalálni, mihez kezdjen vele. Megbünteti ugye nem opció, akár itt is hagyhatná. Nem lenne semmi. Ugyanakkor az eridonos meglepően elveszettnek tűnik, és talán a vékony alkata miatt is, de valósággal elveszik a kastély falai közt. Túlzás azt állítani, hogy megsajnálja, az igen távol esik a természetétől, de elég szánakozást vált ki belőle ahhoz, hogy ne ballagjon csak úgy tovább.
A fő motivációja azért mégis csak az, hogy elég festmény látta ahhoz, hogyha később az eridonos összeesik vagy történik vele valami, őt vegyék elő, hogy miért nem volt elég körültekintő.
- Felőlem. Egyébként sem adtam volna büntetést. - Vállat von. Felőle a teljes eridon ház éjszakai dorbézolása is mehet az orra előtt.
- Bár nem hinném, hogy most engedtek ki onnan, de gondolom saját felelősségre távoztál. - Nem kéne itt húzni az időt, még van hátra egy szint ebben a szárnyban, ám mintegy magában már elkönyvelve a mai járőrözését "whatever" kategóriába. Ma lehet, hogy megúsztak néhányan egy kellemetlen találkozást a prefektussal, a világ jobb hely lett vagy valami olyasmi.
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. július 30. 00:30 | Link

Dante

Ő. Végül is ki más? Gyors pillantást vet előbb balra, aztán jobbra, de tényleg nincs itt rajta kívül másik lény, nem számítva azt a néhány erre tévedő kis szárnyast, akihez a rellonos prefektus a szavait intézhetné. Első próbálkozása holmi válaszadásra csőfos kudarcba fullad, de igyekszik megemberelni magát. Egy eridonos bátor, akárcsak egy griffendéles. Mindkettőt elmondhatja magáról, hát nem lehet ilyen szerencsétlen gyáva nyúl. Eltávolodik kissé a faltól, miközben újra megszólal. Gesztikulálva magyaráz, azt is megemlítve, hogy mestertanonc, noha néha még ő is hajlamos elfelejteni. A válaszra meglepetten pislog párat.
- Oh - szalad ki a száján a rövid szócska. - Az jó. -  Lesüti a tekintetét. Zavartan piszkálja egy pillanatig a körmeit, de aztán gyorsan abba is hagyja, és inkább bal könyökét fogja át jobb kezével. A pálcája hiányában különösen védtelennek érzi magát, még úgy is, hogy számos varázslat használatával akadnak nehézségei az átlagosnál gyengébb erejéből fakadóan. Leheletnyit kihúzza azért magát még így is felemelve a fejét. Ezek szerint szerencsés, hogy nem Coltonnal futott össze. Az a rengeteg testvéri szeretet, amit egymás iránt éreznek, nagyon meg tudja nehezíteni a dolgokat.
- Hát én... igen, vagyis nem. Vagyis igen, saját felelősségre - próbál megfogalmazni egy értelmes választ nem sok sikerrel, majd az ajtó felé pislog. Nem igazán szeretne visszamenni, de ha már az összes fecsegésre hajlamos portré látja, meg egy prefektussal is találkozott, úgyis tudni fogják, mikor szökött ki.
- Hát nem az éjszaka a legjobb időpont a távozásra - állapítja meg zavart nevetgélés közepette, de egyelőre nem mozdul azért. Megdörzsöli a karját, mintha fázna, és alsó ajkát beharapva pislog fel a magasabb rellonosra. - Visszamegyek. Nem fog örülni a gyógyító, ha reggel nem leszek itt, és holnap megint lecipel valaki, de... lehetne, hogy ne mondd el Coltonnak? Légyszi. Nem szeretném, ha tudná, hogy megint bekerültem - kéri, szinte biztosra véve, hogy a bátyját ez nagyon is érdekelné (feltehetőleg elégedetten nyugtázná a tényt), ahogy azt is, hogy annak ellenére, hogy ő nem tudja, hogyan is hívják a prefektust, a fiú tudja, ő kicsoda is.
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. augusztus 2. 12:36 | Link

Rosie

Ha kifejezetten olyasfajta személyiség lenne, most fürdőzne a felsőbbségérzetben. Még így is érzékeli azt, hogy annyira nem fogékony másokhoz méricskélni magát - vagy másokat magához. A mestertanonc kisugárzása mégis olyan törékeny és könnyen eltiporható, hogy még neki is feltűnik. Guess what, lehetőségeihez mérten épelméjű emberként nem érez késztetést arra, hogy ezt kihasználja. Lehet azért feltűnő, mert Rosie maga is tisztában van vele, ez a rémült tudatosság pedig kiütközik a kisugárzásán is. Az ilyen lányokat szokták megfütyülni az utcán, megszólítani tolakodó megjegyzésekkel.
- Éértem. - Enyhén elnyújtja a válasz elejét, úgy, ahogy Rosie is elnyújtotta magát a választ azzal, hogy összevissza kapkodott a szavak közt bizonytalanságában. A zavart nevetgélésre egy apró mosoly az ő szája sarkába is odalopódzik. Nincs mögötte tényleges érzelem, egyszerű fizikai reakció, mint mikor a test automatikusan, önhatalmúlag másolja a környezetet. Mint egy ásítás, mikor nem is vagy fáradt. Mosoly, amikor valójában nem szórakozol különösebben jól. Nem is éri el a tekintetét.
- Miért, kije vagy Coltonnak? - Egyáltalán who is Colton? Rendben, az utóbbi kérdés igazából csak néhány másodpercre merül fel benne, hogy aztán eszébe jusson legalább a saját prefektustársának a neve. Nem igazán mozogtak eddig egy társaságban. Leginkább tényleg mint prefektustárs és mint "Fischer" van elkönyvelve emlékezetének azon szekciójában, ahová a "talán hasznos" információkat pakolja.
- Szerintem is érdemes inkább visszamenned, ha nem volt senki készenlétben, akkor olyan komoly nem lehet, de akkor reggel is ugyanígy el fognak engedni.
Nem csoda, hogy fogalma sincs Rosie kilétéről, nem tartja számon a kapcsolatokat az iskolán belül, és bár előfordulhat, hogy találkozott a lány arcával már valamelyik újságban, amit Ráhel nagy sebbel-lobbal elé tolt, de kötni nem köti háttérinformációhoz.
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 3. 21:39 | Link

Dante

Minél nehezebben jön össze egy értelmes mondat hebegés-habogás nélkül, annál inkább zavarba jön, és minél inkább zavarban van, annál nehezebben fogalmaz értelmesen. Csak azt szeretné, ha ezt Colton nem tudná meg, ezért meg is fogalmazza erre vonatkozóan a kérését, reménykedve, hogy a prefektus megszánja és tényleg nem az lesz az első dolga, amint visszaér a pincébe, hogy elújságolja a bátyjának, kibe is botlott bele a gyengélkedő előtt a folyosón. A válaszul elhangzó kérdés némileg sokkolja, kivételesen nem azért, mert valaki nem tudja, hogy ő kicsoda, hanem mert így éppen ő árulta el magát. Ajaj. Kétségbeesés és idegesség kellemetlen keveréke rántja gúzsba a gyomrát, és egyre kevesebb választja el attól ennek fényében, hogy sírva fakadjon kudarca tudatában. Egyszerűbb lesz és mindenkire nézve kevésbé kínos, ha csak visszalopózik a gyengélkedőre, és talán még ez a késztetés is elmúlik, hogy könnyekben törjön ki, amíg arra az enyhe fertőtlenítőszagra figyel.
- A húga - válaszolja némi fáziskéséssel, szemét lesütve, olyan halkan, hogy alig hallani. Hatalmas szemekkel pillant fel aztán a másikra, reménykedve még azért, hogy csak nem fog reggel arra ébredni, amint Colton ácsorog az ágya mellett elégedetten nyugtázva, hogy bizony a tökéletesnek hirdetett hugicája éppen messze áll mindentől, ami tökéletes. Frusztráló a gondolat, hogy ez megtörténhet. Még azt sem szeretné, ha a barátai így látnák, de hogy a bátyja, aki a legkevésbé sem kedveli... rémisztő. Nagyot nyel.
- Mhm - bólogat egyetértése jeléül, és még ha feszeng is attól, hogy visszasétáljon rémálmai színterére, tesz is egy lépést az ajtó felé. - Hát akkor én... én megyek is - magyaráz mellé, de már inkább magának szól meggyőzésnek, mint a másiknak.
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. augusztus 4. 11:37 | Link

Rosie

Még csak szakértőnek sem kell lennie az emberek olvasásában ahhoz, hogy egyértelmű legyen, mire gondol Rosie. Pedig Dante aztán teljesen analfabéta ezekben. Épp csak nem vak. Az mondjuk, hogy az eridonos közel áll a síráshoz, nem érinti meg. Legfeljebb azért akarja elkerülni, mert még mindig nem tud mit kezdeni szipogó lányokkal.
- Hmh. Értem. - Megvakarja a tarkóját. Igazság szerint nem érzi a késztetést, hogy most azonnal rohanjon, és szóljon Fishernek a testvéréről, ennek ellenére a titoktartás sem tűnik a legjobb megoldásnak ilyen esetekben. Bár tudja a franc, hogyan működnek a családközi viszonyok egy valódi családban. Arról meg végképp nincs tudomása, hogy Rosie és a bátyja nincsenek jóban. Elkönyveli hát gondolatban valami makacs büszkeségnek a lány kérését. Nem ítéli el, csak éppen totálisan feleslegesnek tartja.
- Ha találkozom a bátyáddal, lehet meg fogom neki említeni. - Ha addig nem felejti el ezt a találkozót teljesen, amire megvan az esély. Mindenesetre úgy tartja fairnek, ha ezt egyértelműen közli Rosieval, ne legyen itt semmiféle kellemetlen meglepetés.
- Bár nem hinném, hogy sokat tudna vele csinálni, de mindenkinek jobb, ha nem a festményektől tudja meg. - Vállat von. Könnyű is nyeglének lenni, ha egyszer nem ő lesz az, aki emiatt a bejelentés miatt rosszul fog aludni. Bólint arra, hogy a lány távozna, neki is tovább kell mennie, ha még időben le akar dőlni, és pihenni valamennyit a holnapi nap előtt.
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2017. augusztus 11. 20:23 | Link

Dante

Mély levegőt vesz abban a reményben, hogy attól talán enyhül a torkát szorító érzés. Az utóbbi időben túlságosan is jó ismerőse lett. Az első pillanatban tudja már, mi is az a vacak, amitől aztán pillanatokon belül ki is buggyan a könnye, de most még tartja magát. Igyekszik. Túlságosan is megalázónak érzi még csak a gondolatot is, hogy amúgy sem fényes bemutatkozását még sírással is koronázza. A festményeknek hála így is erről fog beszélni holnapra a fél kastély. Talán még a pletykarovatba is bekerül a végén, ha a banyának olyan a kedve. Juj. Aggódva harap az alsó ajkába, sűrű egymásutánban pislogva rövid ideig szigorúan a lába elé bámulva, mert a padló kövezete vagy a cipője orra - ki tudja melyik, talán még ő sem - olyan roppant érdekes. Az lesz a biztos, ha tényleg visszakullog a gyengélkedőre, hogy a párnába fúrva az arcát szépen kisírja magát, reggel meg úgyis bizonyára visszamehet a toronyba. Csak ugye Colton kérdése most… ha nem árulta volna el magát olyan okosan, egyszerűbb lenne minden, így azonban magának köszönhetően a bátyja biztosan tudni fog erről. A portrék pletykái talán nem érdekelnék eléggé, de ha a prefektus elmondja, más a helyzet. Nem szeretne magyarázkodni neki, sőt egyszerűen beszélni sem akar vele arról, mi a baj. Senkivel sem akarja megbeszélni. Már az is sok, hogy Adrian nem hagyja békén. Könyökét dörzsölgetve pillant fel hatalmas szemekkel. Kicsit egy elveszett kiskutyára emlékeztet. Nem kell hazavinni ugyan, de azért örülne, ha nem a bátyjával találná szembe magát reggel az ajtón kilépve.
- De nem… nem kell tudnia. Nem fontos - válaszolja valamivel magasabb, vékonyabb hangon, mint eddig. Nagyon is kínozza már a sírás, nincs messze attól, hogy folyni kezdjenek a könnyei. De akkor sem, inkább csak elhallgat és nyel egy nagyot. Hirtelen sürgőssé válik, hogy visszatérjen a vakítóan fehér és tiszta falak közé, de mégis folytatja inkább, amint úgy érzi, a hangja rendeződött kissé. - Csak… semmiség igazából. A bokám rándult meg balett közben. Ezért nem kell aggódnia. Fölösleges.
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Mestertanonc Rellon (H), Rellon Vezetőségi Segítő, Animágus, Egyetemi hallgató, Másodikos mestertanonc



offline
RPG hsz: 193
Összes hsz: 823
Írta: 2017. szeptember 13. 14:50 | Link


Rosie

Nem is tudja, mit kezdene akkor, ha Rosie hirtelen elsírná valamit. Lehet, hogy nyelne egyet, és tanácstalanul elsétálna. Amikor Ráhel kezdett rá korábban az érzelmi kirohanásaira, azokkal is teljesen tehetetlen volt. Emiatt sosem volt lelkiismeretfurdalása, nem érzi úgy, hogy tisztában kéne lennie a női lélek rejtelmeivel, de a szituáció maga elég kellemetlen ahhoz, hogy megpróbáljon kereket oldani. Aztán majd még a festmények is elterjesztik róla, hogy lányokat késztet sírásra az éjszaka kellős közepén.
- Nem fogom külön ezért megkeresni, hogy elmeséljem neki. - Ez implikálja, hogy attól még, ha összefutnak, és netán olyan irányba terelődne a beszélgetés, akkor nem fog falazni. Titkolózni sosem volt nagy kedvence, épp elég dolga van úgy is, amiről nem szívesen beszél. Annál jobban semmi kedve nincs megválogatni a szavait és témáit, mint amennyire egyébként is szortírozza. Márpedig sajnos az évek során sok zavaró szabályt állítottak fel számára. Ne beszélj durván, úgy, hogy megsérts másokat, beszélj tisztelettel a nálad idősebbekhez (nem gondolja úgy, hogy valaki a korából adódóan kiérdemelné a tiszteletét), udvariassági formák így, politikai korrektség úgy. Ceh.
- Látom, hogy tudsz járni a lábadon, menj vissza a gyengélkedőre reggelig. Addig is inkább pihen lépcsőzés helyett. - Nem az aggodalom mondatja vele, pusztán a gyakorlatiasság. Nem véletlenül fektették be a lányt esélyesen, inkább hassanak a kenőcsök és gyógyító bűbájok még az este folyamán, mielőtt arra kényszerítené a sérült inakat, hogy a teljes súlyát, emeljék lépcsőfokról lépcsőfokra.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet