34. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 92 93 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 18. 20:36 | Link

Ruhácska


Nagyon tetszett a kezemben lévő lángoló ital, nem mellesleg még az íze is finom volt. Később kipróbálom majd az ételeket is, de egyenlőre el vagyok itt álldogálva és iszogatva. Egyre több ember szállingózott be a kapun, és mindenkin szebbnél szebb ruhákat láttam. Egy idő után kezdtem magamat még egy kicsit extravagánsnak is érezni, mivel volt olyan ember, akiénél az én ruhám kétszer olyan nagy volt. Ahogy figyeltem a többieket, hirtelen Ákos jelent meg előttem, az ő kezében is egy ital volt, és egy huncut mosolyt villantott felém, mint ahogyan azt mindig is szokta. Én is rámosolyogtam, nagyon megörültem neki, lehet, hogy túlságosan is. Elnevettem magamat, majd pördültem egyet a ruhámba, az alja ezzel tényleg olyan hatást keltve, mintha lángolna, majd mikor végeztem, a fiúra kacsintottam.
- Pontosan az volt vele a célom, hogy ilyen hatást érjek el, mint nálad most -  árultam el neki, majd köszönésére válaszul én is adtam két puszit, majd elengedtem a fiút. Alaposabban végignéztem rajta, arcomon egy széles mosoly húzódott. Ezután Ákos tekintetébe néztem.
- Azt mondják nincs olyan fiú akinek rosszul állna az öltöny... - kezdtem bele mondatomba - Azt hiszem ez igaz, mivel neked pazarul áll! - dicsértem meg a fiút is, mivel tényleg meglepően elegáns volt az öltönyben. Mindenki mást is szokatlan volt a megszokott mindennapi öltözet nélkül látni, de Ákos volt számomra a legszokatlanabb. Többször is végigfuttattam rajta a tekintetemet, hogy elmémbe véssem ezt a képet, mivel éreztem, nem egy hamar fogok ilyet újra látni.
- Hordhatnál gyakrabban ilyeneket -  tettem egy javaslatot a fiúnak, de már előre tudtam mi lesz a reakciója, remélem látja arcomon, hogy annyira én sem gondolom komolyan. Lassan megtelik a terem, egyre több estélyis hölgy reppen be a kapun, kezdtem magamat kissé elnyomva érezni. Nem mintha az lenne a célom, hogy mindenki rám figyeljen, de sose éreztem még magam szépnek egy ekkora tömegben, azt hiszem ez is vezérelt abban, hogy ilyen ruhát választottam.
- Na, és azon kívül, hogy idejöttünk növelni a terem szépségét, mi mást szeretnél csinálni? - tettem fel a kérdést - Mert nem nézem ki belőled, hogy Te az a táncolós típus lennél.
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:05 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 21:45 | Link
Vandália
megjelenés.


A váó valójában félig a meglepettség, félig az elismerés között volt, de szereti az olyan embereket, akik úgy veszik a dolgokat, hogy jól essenek nekik - ez javában megkönnyíti az ő dolgát is.
 - Tudod, a hölgyek nem szokták az első báljukon ellőni a legnagyobb dobásukat, mert azt jövőre felül kell múlni - próbál szurkálódni finoman továbbra is, de valahogy a legutóbb is teljesen lepattant Vandáról.
Amikor meghallja Dália megjegyzését az öltönyére vonatkozóan, képtelen nem elnevetni magát. Annyira édes (Ákos felfogásában a szó legundorítóbb értelmében édes), hogy azt hiszi, őt bármennyire is érdekli mit gondolnak róla. Vagy hogy ne hinné el magáról, hogy ő itt a legtökéletesebb emberi teremtmény ebben a teremben. Mégis sikerült visszafognia magát és úgy álcáznia, mintha tényleg a beijesztésen és a poénon nevetgélne.
 - Értem, és mivel nekem pazarul áll, ezért az összes többi selejt utánzatnak is... - bólogat és hümmög is mellé, mint aki éppen nagyon is megérti az összefüggést a dolgok között. Szereti, ha hozzá hasonlítják az általánost, nem pedig fordítva. Pontosan azokat az embereket imádja, akik nem túl büszkék néha így piedesztálra emelni, még ha véletlen is. A másik jó pont a naivitás, amivel nem veszik észre, mennyire a kezére játszanak minden mozzanatukkal.
 - Majd ha egyszer híres üzletember leszek. Tudod, a cipő-bizniszem... - utal vissza a legutóbbi találkozásukra itt a nagyteremben, majd ártatlanul megforgatja a szemeit. Nem bámul arra, de szeme sarkából látja, ahogy a lány többször is végigméri. Szusszant egyet. Olyan picike még és olyan ártatlan, ha tudná, mire gondol éppen... Ezek a szépszemű hölgyek, sosem sejtik, mikor és mennyire húzogatják az oroszlán bajuszát. Pedig csinálják vele, rendszeresen, és aztán meglepődnek, amikor harap.
A lány kérdésére azonban rápillant, egyik szemöldökét pedig megemeli, kortyol egyet az italából.
 - Miből gondoltad, hogy nem vagyok táncolós típus? Igazság szerint kifejezetten szeretek táncolni, már ha nem diszkólötyögésről van szó.
És elkérdezett azon különleges pillanatok egyike, amikor Ákos magáról beszél és őszinte. Kifejezetten szeret táncolni, főleg csinos hölgyekkel és főleg rendezetten, egymásba karolva. Nem, a partitánc tipikus formája sem jön be neki annyira, de egy bálon aztán nincs szükség arra, hogy ilyesmi miatt aggódjon.
 - Szóval ne reménykedj, hogy megúszod a tipegést a ruhácskádban - mutat végig a lány fodrain még egyszer, vigyorral az ajkain.
Utoljára módosította:Egerszegi Ákos, 2016. július 18. 21:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Choi Min Jong
Könyvtáros, Bogolyfalvi lakos, Boltos, Végzett Diák


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 437
Összes hsz: 5034
Írta: 2016. július 19. 10:30 | Link
Rachel
Megjelenés


Határozottan vicces nézni az arcára kiülő megrökönyödést. Ezért már megérte, nagyon is. De persze nem bírom sokáig a komolyságot, s hamar megenyhülök, hogy megadjam a választ, amit hallani szeretne. Ugyanakkor még így is ki kell ábrándítanom.
- Nagy valószínűséggel, csak valami gyümölcslé mix lesz... - engem mondjuk nem zavar, nem vágyom rá, hogy becsípjek. Főleg nem egy ilyen helyen. Emberként még talán bevállalnám, félvámpírságom miatt azonban nem merem vállalni a felelősséget. Még akkor sem, ha amúgy nem érzem, hogy szükségem lenne vérre.
Az evés egy jó darabig leköt, és bár kissé elmókázunk, azért többnyire csendben fogyasztjuk el az ételünket. Észrevételére, miszerint finom, csak bólogatok, mert épp tele a szám, és nem akarom az újdonsült illemtudásom teljesen romokba dönteni. Jól megrágom az utolsó falatot is, majd a számat megtörlöm a szalvétámmal, s megkérdezem, készen áll-e a koktélok tesztelésére.
- Akkor menjünk - felelem könnyedén, felállva, s mellé lépve, hogy most ismét kihúzzam a székét, ezzel megkönnyítve a felállást számára, majd a karomat tartom, hogy ahogy eddig is, együtt mehessünk az italos pultokhoz.
Ott aztán lehajolok, hogy közelebbről is megcsodáljam a lángoló finomságokat. Az egyik poharat közelebb húzom magamhoz, de még nem emelem fel az asztalról.
- Eszméletlen jópofa! - állapítom meg gyermeki egyszerűséggel, majd felállok, s egy másik, szintén lángoló italt Rachelnek nyújtok, bal kezemmel pedig felemel azt, amit az előbb nézegettem. Amint a lány elveszi az italát, én a lángokba teszem a kezem, hogy megvizsgáljam, melegít-e vagy csak látszat tűz. Égetni nem éget, ebben teljesen biztos vagyok.
Pár másodperc után aztán észbe kapok, s a tűzben játszó jobbom, magam mellé zárom, majd zavartan pislogok partneremre.
- Öhm... Egészségedre! - mondom némi habozás után, megemelve a poharam, koccintásra, majd bele is kortyolok a különleges italba.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
You only realize how much you know someone when they disappear.
Rentai Bálint
INAKTÍV


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2016. július 19. 10:42 | Link
Szirám Love
Megjelenés


Meglepődik, és én elégedetten mosolygok, hiszen minden pontosan a terveim szerint alakult. Egyértelműen nem számított rám. S ahogy felhajtja a koktélt az csak még édesebbé teszi a pillanatnyi zavarát.
Átölelem ahogy hozzám bújik, beszívom hajának kellemes illatát. A kezem a derekára siklik, s elmosolyodom ahogy ajkai a bőrömhöz érnek.
- Ha ilyen, amikor utálsz, alig várom. hogy szeress! - Nevetek rá halkan, kissé elhúzódva, épp csak annyira, hogy a virágcsokrot ismét közénk tehessem. - Tetszik? - érdeklődöm a fehér rózsákra pillantva majd Szira arcát fürkészve, bár igazából nem várok választ.
- Szerettelek volna meglepni. Úgy látom sikerült - mondom el neki, hogy mi is volt a tervem, bár mostanra biztos magától is rájött. Az meg, hogy féltem esetleg valaki másnak is megakad rajta a szeme, már megint más kérdés. Elvégre így, hogy itt vagyok nem fenyeget ez a veszély.
- Ajánlod ezt a lángoló csodát, vagy keressünk valami mást? - teszem fel az újabb kérdést, mintha amúgy mi sem lenne természetesebb. Mintha együtt jöttünk volna. De közben, egy pillanatra sem engedem el, mert bár nem vallanám be, hiányzott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. július 19. 15:20 | Link
Will
Ruha, Haj


Hát eljött a nap. Még élénken él az emlékezetemben az első bagolykövesként eltöltött napom még elsős koromból, most pedig itt állok, Willel az oldalamon, végzősként a saját bálomon. Furcsa és egyben jó érzés. Az elmúlt hetekben rengeteg dolgunk volt, keringőpróbák, ruhapróbák és a többi, így senkinek nem volt ideje azon izgulnia, hogy a VAV után mégis mi a fenét kezdünk majd magunkkal. Én mondjuk teljesen megingathatatlan voltam azzal a ténnyel kapcsolatban hogy kviddicses mestertanonc leszek, aztán kis szerencsével profi játékos hírében leszek majd.

Will mellett állva nézelődök a teremben. Mikor beléptünk nem kicsit lepődtem meg. Sima gyepen sétáltunk, és az egész terem úgy nézett ki mint egy kert.
Épp körülbelül a második lépésnél a cipőm sarka elakad egy fűcsomóban. Gyorsan belecsimpaszkodom Will karjába, így nem esek pofára.
- Vicces lesz ha a keringőnél is így fogok botladozni. - morgok félig magamhoz, félig a fiúhoz beszélve.
A próbákon viszonylag jól mozogtunk együtt, néhány csetlés-botlástól eltekintve az elején. De összességében sikernek könyveltem el.  
- Iszunk valamit? Hallottam van néhány érdekes koktél amit mindenképp meg kell kóstolnunk. - Villantok egy izgatott mosolyt a partneremnek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Tanizawa Daisuke
INAKTÍV


Nagy Chiii
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 385
Írta: 2016. július 19. 16:51 | Link

Megjelenés

Sosem voltak ínyemre a bálok, akár apám szervezte őket, akár nem. Nem volt a stílusom az öltöny és a nyakkendő, inkább a laza darabokat szerettem. Mégis, ez a végzős évem, amikor kötelező a tánc, amihez szintén nincs sok kedvem. A tánctudásommal nincs baj, inkább az embertömeget nem kedvelem, akik ilyenkor minket bámulnak. Ezekben a napokban a csajok másról sem tudnak beszélni, csak a mai estéről, és ez felettébb irritáló tud lenni, főleg, ha már századjára mennek oda hozzád, hogy ki lesz a párod. Először arra gondoltam Sorát viszem magammal, akkor nem kell foglalkozzak a többi nőneművel, de a húgom kijelentette, hogy ő most nem megy, mert a barátnőivel pizsipartit tartanak, szóval ez az opció ki lett lőve, és egyedi módon hívtam meg valakit. Írtam egy cetlit, amin az volt a felirat, hogy „Eljössz velem a bálba? Ott találkozunk.” nevet nem írtam, legyen számára is titok kivel találkozik, ahogy nekem is. Így mind a kettőnknek meglepetés lesz a találkozó. Persze, ha nem jön el, vagy már van párja, akkor megfogok egy lányt és vele fogom letáncolni, amit kell, majd lelépek és ennyi volt. A másik nemnek ilyenkor (is) sokáig tart a készülődés, amit nem értek, de mindegy nem ez a lényeg. Én pikk-pakk elkészültem, nem csináltam semmi feltűnőbbet a kinézetemmel, csak egy öltönyt kaptam fel, majd elindultam a nagyteremhez. Na, most kiderül, kivel fogom eltölteni az estémet, vagy kivel nem. Többen is befelé indulnak, nekik azonban van párjuk, míg meg nem látok egy lánykát magában, és bár háttal áll nekem, felismerem. Mosolygok egyet, majd elindulok felé és a vállaira teszem a kezeimet.
- Szóval te lennél az, aki megkapta a levelet. Ekkora véletlent – vakarom meg a tarkóm, miközben a válaszára várok. Talán tévedek és mégse ő az én partnerem, lehet, várakozik valakire. Megpillantom az ujján a gyűrűt, amit még régebben kapott tőlem a baglya miatt és ez biztosítja bennem, hogy hozzám jött, nem várakozik másra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

BANG! | Irresistible | Illuminated
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 19. 16:54 | Link
Zalán

Első pár évében nem szerette az ilyesfajta összejöveteleket, de már nem panaszkodik rájuk, főleg, ha ilyen helyes partnere van. Nem is vártunk tőle mást, ki mással mehetne? Kevin biztos talált valamilyen lányt, Ádi meg már nem diák, őt nem hívhatta el, valamint szeretett volna Zalánnal megjelenni, bármennyire is utálja az ilyesmit a fiú, azonban a viselkedése nem ezt mutatja. Nem is tudja, mit szóljon az „új” barátjához, és inkább egy kérdést intéz felé, amit komolyan gondol. Ezt a felét még nem látta és első benyomásra nem kedveli, neki a régi pasija kell. Persze ezt így nem nyilvánítja ki, nem szeretné megbántani a másikat, illetve ideje sincs semmit mondani a választól és a hirtelen jövő csóktól. Na, ez már a régi srác, akit ő ismer, és jobban szeret. Nem szereti mások előtt bonyolítani a szerelmi életét, de visszacsókol és egy picit közelebb is húzza magához. Ha valakik a metrón nyomják le a nyelvüket a másik száján, ez teljesen elfogadható és még aranyos is, mert a magassarkú nem segít, a szőke még így is alacsony.
- Ez már jobban tetszik – válaszol utólag és indulhatnak is. A karolás nem kényelmes számára, egyáltalán nincs hozzászokva az az ilyesmihez, neki a kézfogás teljesen megfelelő. Talán ezt veszi észre Zalán, mikor átvált az utóbbira és rákulcsolják ujjaikat egymáséira. Gwen hecceli a magyar, viszont nem a rossz szándék vezérli, inkább közli vele a tényeket, asztalkeresés közben. Hátul talál is egyet, ami mondhatni el van dugva a többitől.
- Ha felkérsz, akkor persze, szívesen táncolok majd veled – mosolyog biztatóan a másikra, miközben leül az egyik székre. Boldog lenne, ha őt kérné fel és nem másik lányt, abban az esetben is, ha már nem lesznek együtt, bár erre gondolni sem szeretne és nem is akar. Ő most boldog Zalán barátnőjeként és ezen nem is kíván változtatni. A bókra egy picit elpirul, ajkait beharapja, és egy pillanatra lepillant összekulcsolt kezükre. Mondták már neki, hogy szép, több férfinemű is megemlítette, de nem értette miért. Nem gondolja magát különlegesnek, inkább átlagosnak.
- Köszönöm, aranyos vagy. És te is nagyon jól nézel ki öltönyben. Lehet ezután elvárom tőled a randikon – említi meg az egyértelműt, amire még nem volt ideje a fontosabb dolgok miatt, mert a csók meg a tánc, azok fontosabbak. Az első biztosan. Körbenéz a teremben, hátha talál már ismerős alakot, barátai közül hárman is táncolni fognak és ez fontos tényező.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 19. 21:05 | Link
Choi Min Jong


Ruha


- Ó, annak nem örülnék azért! Mégiscsak egy bálon vagyunk! - mondta kissé csalódottan a lány, majd hozzátette:
- Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk. Szóval vegyük célba az italpultot! - jelentette ki lelkesen Rach, majd belekarolt partnerébe és egyenesen az említett pult felé vették az irányt. Choi továbbra is nagyon udvariasan viselkedett, majd kijelentette, hogy eszméletlen jópofának tartja ezeket az italokat. Hamarosan a lány kezébe került az egyik pohár, majd megrökönyödött, amikor a srác a lángokba tette a kezét. Hirtelen nem tudta, hogy mi a helyzet és csodálkozó képet vágott, de amint látta, hogy a fiú sértetlenül húzza ki a kezét a lángokból, gyorsan kapcsolt, hogy ezek a lángnyelvek csupán látványból vannak és nem veszélyesek senkire se nézve.
- Hú, hála az égnek! - mondta oda a partnerének, hiszen megkönnyebbült, amikor látta, hogy ezek csupán a látványvilágot hivatottak színesíteni és egyáltalán nincs szó semmi igazán égető dologról.
- Egészségedre! - felelte Rach a fiúnak, majd belekortyolt a poharába, legnagyobb meglepetésére pedig nem csupán gyümölcslé volt benne.
- Ó, ez ám az itóka! - dicsérte a srácnak a finom nedűt, majd folytatta:
- Nincs benne túl sok alkohol, de egy pici van... érzem, és egész jó! Ez egy kellemes ital, nem az az ütős fajta, ebből ugyanis többet is szürcsölgethet az ember, akkor sem lesz komolyabb baja.
A lány kissé magyarázós szöveggel rukkolt elő, de végtére is azt mondta el, amit érzett és gondolt az itallal kapcsolatosan.
- Neked hogy ízlik? - érdeklődött mosolyogva, miközben kortyolgatta az italát és a fiúra nézett kérdő tekintettel. Pár másodperc múlva sikeresen kilöttyintett egy cseppet a ruhájára, mert túl gyorsan emelte a szájához poharát.
- A fenébe! Még jó, hogy nem nagyon látszik! Persze most nincs itt a pálcám, amikor kéne! - mondta kissé bosszúsan a fiúnak, miközben a ruháját nézte, majd arra gondolt, hogy tényleg szerencséje volt, hogy a kis folt nem látható helyre került, úgyhogy ez egyáltalán nem rontotta az összképet.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 19. 21:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 21:56 | Link
Mathias
kinézet


Idejövetele óta talán ez a második olyan iskolai esemény, ami hallatán nagyot dobbant a szíve. A legutóbbi nyilván a color runos megmozdulásuk volt, de az csak azért olyan nagy dolog, mert ott már, mint segítő is részt vehetett. Itt azonban kicsit más a helyzet, ugyanis a tánc része mozgatja meg úgy. Háh, milyen szépen hangzott ez és sokatmondóan. A lelke mélyén is dallamra mozog, ez pedig egy olyan alkalom, amit akkor sem hagyhatott volna ki, ha éppen nincs is kivel mennie. De hát ezért mindent, így össze is szedte ma magát, a pár napja kiválasztott csinos ruháját is előkészítette, hogy a megfelelő időben csak magára vehesse azt. Ilyen gondolatokkal és cselekedetekkel telt el a napja.
- Elnézést...
Sziszegi alig halhatóan, ahogy próbál a terembe furakodni a felgyűlt tömegen át. Persze lehet nem a legjobb döntés, hogy valaki ilyen fiatalon és ilyen alacsonyan ekkora tömegben furakodjon, de kellően elszánt. Ez látszik rajta és érződik azon is, hogy bármennyi könyök próbálja is kitúrni, ő ellenáll. Nem végzős, azonban hihetetlen mód szeretne a közelükbe jutni, hogy a táncukból lásson is valamit. Azt közben alig veszi észre, ha bárki felfigyel rá, próbál mindent, ami zavarba hozhatná itt kizárni. Mikor végre nem lapul két nagyobb diák között szendvicssonkaként, érdeklődve figyeli a parkettet és elégedetten mosolyog a terem külsejét látva. Szoknyája szélét szorongatja kétoldalt, miközben észrevétlenül kezd el az ütemre aprókat mozdulni. Nem tehet róla a vérében van ez az egész kiskora óta. Valamiért nem a csillogás, vagy a csini ruhák fogják meg ebben az egészben, persze ő is lány, szereti őket hordani, mégis inkább a jelentőségét érzi, nem a szépségét ennek most.
Újra van tánc, ritmus, érzés...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. július 19. 22:12 | Link
Anton majd Noel

 Kísérőm hozzám igazította küllemét, ez kedves tőle. Mi mással hálálnám meg ezt neki, mint hogy arcon csókolom. Ez persze köszöntésem is egyben, na de nem hinném, hogy rossz néven venné, főleg azok után ami "Cupidónak hála" kettőnk közt lezajlott még ott fenn a hideg északon.

- Menjünk beljebb, ha már ideáig eljöttünk és igyunk meg valamit, ami tűzbe hoz. Mit szólsz?

 Itt azokra a bizonyos lángoló koktélokra utalok, amiket hirdettek. Nagyon szeretem az ilyen "elementálos" dolgokat. Sajnos én magam teljesen antitalentum vagyok, már ami az elemeket és ami a koktélokat illeti, így Antonra fogom bízni magam. Remélem nem vak vezet majd világtalant ma éjjel.
 Ahogy közeledünk pont találkozunk Noelel. Nagyon elegáns és fess férfi, be kell vallanom. Kicsit talán az illendőnél tovább tartom rajta a szemem, de ő is hasonló módon ellenőrzi az öltözékemet, illetve, ha női ösztönöm nem csal inkább azt, ami alatta van. Nem érzem sem kellemetlennek sem illetlenségnek, még szavait sem, melyeket kettősünkhöz intéz.

- Jó estét Noel! Ön sem panaszkodhat, remekül áll önnek ez az öltöny és az okuláré is!

 Mondom mosolyogva és igyekszem nem teljesen felölteni arcomra is ruhám színét. Mindig zavarba tud hozni, nem tudom miért de bármikor találkoztunk mostanság egyfolytában ez történt. Mint legutóbb, amikor lehoztam magammal a motoron...Na mindegy, biztosan vár valakire, egymagának még egy ilyen bálra sem csípi ki az ember magát.Kíváncsi leszek ki az illető.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 19. 22:30 | Link
Czettner L. Maja



Még csak második napja vagyok itt, de mégis mintha hónapok teltek volna el az érkezésem óta. Bagolykőben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események, újabb és újabb élményekkel, emberekkel találkozom, ami teljes mértékig kizárja a lehetőségét, hogy akár egy percre is unatkoznom kelljen. Természetesen ennek végtelenül örülök, ugyanis úgy gondolom, hogy nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek nincs mit tennie, és órákon keresztül csak a plafont bámulja.
A mai napot a kastély felfedezésével töltöttem, majd estefelé visszamentem a házunkba, ahol hatalmas sürgés-forgás fogadott. A fiúk öltönyben, a lányok koktélruhákban szaladgáltak föl-le, egymás nevét kiabálva. Óvatosan beslisszantam, majd megkérdeztem az egyik nyugodtabbnak tűnő srácot, hogy mi folyik itt. Elmondta, hogy ma este tartják a végzősök bálját a Nagyteremben, és mindenki oda készül. Nem vaciláltam sokat, hosszú léptekkel felszaladtam a lépcsőn, előkerestem a táskámból az öltönyömet, kicsit megigazgattam, majd egy gyors zuhanyzás és fésülködés után már készen is álltam életem első igazi báljára.
Ahogy elindultam a többiek után, picit elbizonytalanodtam, hogy vajon biztos jó ötlet-e partner nélkül, hívatlanul beállítani oda, de hamar elhesegettem a negatív gondolatokat, és megegyeztem magammal, hogy majd feltűnésmentesen elvegyülök a tömegben.
Néhány perc múlva meg is érkeztünk a Nyugati szárnyba. Ahogy felértünk az emeletre, csodálatos látvány fogadott. A Nagyterem ajtaját egy alacsony kerítés helyettesítette, ami mögött egy mesebeli park állt. A fű milliméter pontossággal volt lenyírva, az asztalok pedig mintha lebegtek volna. Néhány pillanatig tátott szájjal bámultam a termet, ami most egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára.
Ámuldozva indultam el utat törve magamnak a tömérdek diák között. Ahogy haladtam belefé a teremben, egyre sűrűbben álltak az emberek, így elhatároztam, hogy keresek magamnak egy helyet, ahonnét viszonylag jól láthatom majd a táncot, de azért nem is vagyok útban.
Hirtelen mozdulattal jobbra fordultam, de picit nagy volt a lendület, így véletlenül meglöktem az előttem álló kék ruhás lányt.
- Jaj bocsánat, bocsánat, bocsánat! Ne haragudj! Ugye nem ütöttelek meg nagyon? -
Félszegen pislogtam a nálam egy fejjel alacsonyabb hölgyre, remélve, hogy nem képel fel egy másodpercen belül.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 19. 22:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 22:49 | Link
Mathias
kinézet


Annyira lekötötte Majácskát maga a zene és a tánc kutatása, valamint figyelése, hogy szinte vakon, tudomást sem véve az őt körülvevő csodáról tört be ebbe az egészbe. Pedig azon túl, hogy meseszép lett a dekoráció és hihetetlen módon elképedne bárki annak láttán, ahogy a bál témáját a szervezők minden apró részletbe belevonták tényleg nem kellett többre összpontosítson. Neki mégis sikerült. Az előtte lebegő színpad, vagy a víz ráncai olyan apró pluszoknak tűntek, amik hangulati elemek és igazán fel se eszmélt, micsoda hűha faktorral bírnak ezek. Nem igazán szólhatná le senki, hiszen ennek ellenére itt volt a teremben teljes figyelme, csak olyannyira egy dologra összpontosított, hogy még a lökést is fáziskéséssel észlelte és már az elnézéskérések közepette kapott az oldala felé egy pillanatra. Nem fájt neki, kutya baja se volt. Inkább zavarba jött, hogy így észre sem vette és még útban is volt.
- Nem...nem, dehogy. Rossz helyen álltam megint.
Nézett fel sajnálkozva a fiúra, miközben zavartan lenézett a ruhájára, aztán vissza fel. Olyan fura volt ez, nem nagyon szokott csak úgy szóba elegyedni, de nagyon örült, mikor valakivel végre lehetett beszélni. Most viszont nem állt a helyzet magaslatán, odébb is állt, mert megint érkezett valaki, aki a könyökével ha nem figyel, letarolja a buksiját. Hát, van átka annak, ha az ember lánya még csak növésben van és ilyen fiatal. A pár pillanatig tartó csöndet végül egy mosollyal töri meg, aztán a kezét nyújtja a másik felé és közelebb lépve, hogy se a tömeg se a zene ne akadályozza a beszédben mutatkozik be.
- Maja vagyok. Navinés. Meg elsős. Bocsánat, hogy útban voltam.
Pironkodik azért kicsit, majd körbenézve megint egy pillanatra leragad tekintete a táncolókon de most megembereli magát, mert kíváncsi rá, kit fújt felé a szél. Rendesnek tűnik, hiszen nem okozott bajt, mégis próbált informálódni, meg bocsánatot is kért, pedig nem volt szükséges. Meg hűha, jó magas. Mondjuk ez nem tartozik ide, de azért csak meg kellett állapítsa.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. július 19. 23:03 | Link
Tánya


Hát ennek is eljött az ideje, gondoltam magamban, majd mély levegőt véve öltözködni kezdtem. Siettem is, meg azért ügyeltem, hogy hiba nélkül kapjam magamra az ünneplőt. Ezt követően egy gyors pillantást vetettem a tükörben magamra, végül egy apró szusszantás után megindultam a bál irányába. Menet közben elgondolkoztam, hogy vajon mekkora lesz a tömeg. Bár én lüke, ilyenkor mindig többen szoktak jelen lenni. Diákok jöttek mentek mellettem, mégis ügyeltem arra, hogy a ruhám nehogy port kapjon a falról vagy ne szakadjon el. Ahogy a bejárati ajtó elé értem, szívem a torkomban dobogott. Körbenéztem, de hirtelen nem vettem észre partnerem. Már éppen kezdtem megijedni, hogy vagy elkerültük egymást, esetleg ő már bement vagy éppen meg is feledkezhetett volna a bálról. Ez utóbbit a lányok részéről kizártnak tartottam így a diák áramlat mellett, amennyire bírtam belestem. A tömeg látványa zavarba ejtő volt, pláne, hogy még mindig nem pillantottam meg a lányt. Ahogy a bent lévőkön végigfuttattam a tekintetem, már majdnem amellett döntöttem, hogy visszamegyek a hálókörletembe, mikor meglökött valaki.
- Én kérek elnézést! - még szinte be se fejeztem a mondatom, már haladt is tovább. Hogy egy bál miket ki nem tud hozni az emberből? Éppen megcsóváltam a fejem és láttam, hogy többen is néznek rám. Nem érdekelt, hogy ki mit gondolt akkor rólam. Bíztam benne, hogy partnerem perceken belül megjelenik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 19. 23:29 | Link
A legtökéletesebb férfi
Ruha

A bálok nagy előnye, hogy minden lány hercegnőnek érezheti magát egyetlen estére, de még ennél is fontosabb, hogy minden egyes fiú öltönybe bújik, így aztán az iskola nagy százalékát képző lányseregnek van min legeltetnie a szemét. Szofi Franciaországban szinte minden egyes alkalommal ott állt a barátnői gyűrűjében és azzal volt elfoglalva, melyik srácot is érdemes megjutalmaznia egy tánccal.
Ma minden más volt.
Ma egyetlen fiú érdekelte, miatta kapta vele a vörös ruhát és a tűsarkút és csak miatta varázsolta elő a legtökéletesebb mosolyát. Ebben a pillanatban hidegen hagyta, hogy hányan mérik végig.
Szofi a bókot kissé zavartan fogadta, lesütötte a szemeit és erősen kellett koncentrálnia, hogy ne váltson paradicsom vörösre, helyette halkan felkacagott.
- Ki vagy te és mit tettél az én Nikommal? -érdeklődött fellesve a pillái alól.
A fiú általában nem tudta zavarba hozni. Annyira természetes volt mindaz, ami közöttük történt, hogy Szofinak fel sem tűnt, mikor kerültek ennyire közel egymáshoz és valójában csak ebben a pillanatban realizálódott benne, hogy az, ami eddig megfoghatatlannak tűnt, amit nem neveztek meg soha, mostanra egészen komollyá vált.
Jóformán nincsen ideje viszonozni a puszit, Niko már felé tartja a karját ő pedig elfogadja azt.
- Köszönöm!
Belibbenni a végzős bálra, végzősként már önmagában is elég nagy szó. Emellé pedig a tény, hogy Nikolai oldalán valósította meg mindezt egészen ledöbbentette.
Szofi sohasem nyílt meg könnyedén senkinek, a hangulatingadozásaitól idegbajt lehetett kapni és hosszútávon egyedül Dai viselte el, ő is csak azért, mert kislány korától tudta, mekkora katasztrófa is néha a lány. Dai meg ugye lovagias és nem hagy hátra bajba jutott hölgyet.
Szóval, minden tisztelete Nikoé volt, aki bevállalta, hogy ma este mellette fog állni. Nyilván nem ismerte még a szőke legrosszabb énjét, de ami késik, nem múlik.
Célirányosan az ennivalók felé vették az irányt és Szofi nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Van olyan pillanat, amikor nem az evésen jár az agyad? Vagy ez alapbeállítás a férfiaknál?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 20. 00:30 | Link
Czettner L. Maja



Csoda, hogy van olyan diák a kastélyban, aki még nem érkezett meg a Nagyterembe a végzős bálra, ugyanis ennél gyönyörűbb látványt nem gyakran lát az ember. Engem is teljesen magával ragadott a sok varázslat és bűbáj, amelyek a lehető legtermészetesebben hatottak ebben az egyáltalán nem megszokott környezetben. Az biztos, hogy nincsenek híján kreativitásban a bál szervezői, és a mágiához is igen jól értenek.
Amint kicsodálkoztam magam, elkezdtem beljebb araszolni a teremben, hogy találjak magamnak egy viszonylag kényelmes, de mégse olyan zsúfolt helyet, ahonnan megnézhetem a táncot. Igaz, még nem voltam bálon, de a lányok mindig annyit meséltek ezekről az eseményekről, hogy pontosan tisztában voltam vele, hogy mire számíthatok. Elegáns úriemberek, csinos hölgyek, végtelen udvariasság és persze az elmaradhatatlan tánc. Úgy gondolom ezek a legfőbb jellemzői az eféle mulatságoknak. Azzal a különbséggel, hogy itt mindez egy magasabb és káprázatosabb szinten történik.
Ahogy kitaláltam a tökéletes tervet a fejemben, hogy hogyan és hova kéne elhelyezkednem, már meg is történt az első baki. Szegény lányt véletlenül oldalba löktem, majd alig győztem tőle bocsánatot kérni.
- Ugyan... Te teljesen jó helyen álltál, én akartam túl gyorsan irányt változtatni. Úgy gondoltam kicsit arrébb megyek, mert innen nem sokat lehet látni, vagy ha igen, akkor is agyon nyomnának a többiek.-
Az utolsó mondatot már nem tudom miért tettem hozzá, de ez gyakran előfordul velem. Néha csak úgy, mindenféle különösebb szándék nélkül közlök dolgokat emberekkel. Lehet, hogy ez őket teljesen hidegen hagyja, de azért én mégis elmondom, hátha a másik is talál benne számára érdekes információt.
A következő pillanatban, legnagyobb meglepetésemre a lány nem arcon vág, hanem felém nyújtja a kezét és kedvesen bemutatkozik. Na erre igazán nem számítottam!
- Ó.. Szia Maja! Nagyon örülök! Mathias vagyok, és most kicsit megleptél... Neked semmi okod nincs bocsánatot kérni. Sokkal inkább arra számítottam, hogy egy ügyes pörgőrúgással megszabadítasz a fejemtől, vagy esetleg csodálatos nyelvünk legszebb szavait kiválogatva elküldesz melegebb éghajlatra...-
A mondat végére apró mosoly jelenik meg a szám sarkában, majd udvariasan megfogom a felém nyújtott kezet, és olyan igazi bálosan a számhoz érintem. Azt hiszem így szokták csinálni a romantikus regények főhősei is.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 21. 16:38 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2016. július 20. 15:40 | Link
Legszebb végzős kishúg
Annelie



Amint a húgommal az oldalamon beléptem a Nagyterembe, ismerős érzés fogott el. Tavaly ilyenkor én éltem át amit most ő.

A Nagyterem egészen átalakult.
- Hűha. Sok melód volt benne, mi? – fordultam hozzá, viszonozva az ölelését.
Legszívesebben barackot nyomtam volna a fejére ahogy annak idején, de nem lett volna kedvem békítő hadjáratra indulni az összekócolt haja miatt.
Sokat készült, gyakorolt a keringőre, szervezte a bált és hasonlók. Szinte nem láttam egész hónapban.
- Ne aggódj! A múltkori után ne mondd, hogy nem tudsz lenyomni egy keringőt…  - utaltam a karácsonyi fellépésünkre.

Tényleg! Milyen nehezen is vett rá, hogy én is fellépjek… Végül tök jól sült el.

Őszintén szólva jobban féltem attól hogy én lépek a lábára mintsem fordítva, annak ellenére hogy tavaly is táncoltam keringőt.
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2016. július 20. 15:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz
Védelmező bátyó|Légtornász|Állatidomár
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. július 20. 16:49 | Link
Norina

Kinézetem


Eljöt hát ez a nap is, felnőttünk, vagy mi a szösz. Gondolom ezen a napon, na meg az évzárón – és persze, amikor az ember meglátja a VAV tételsort – sokkal érzékenyebb, én viszont valahogy el lettem rontva. Kipihenten, már majdnem, hogy vidáman ébredtem, csupán egy bajom volt a reggellel, főleg így dél után nem sokkal, hogy bizony ki kell mászni az ágyból. A mai napot tanáraink és az iskola bölcs vezetősége arra szánta, hogy mi bizony nagyon felkészüljünk arra, hogy este nyitótáncot kell táncolnunk. Ez nekem olyan húsz perc, kényelmesen, kedves páromnak viszont gyanítóm, hogy húsz óra, pedig simán is tetszik a lányzó.
Volt valami ebben a táncpróbában. Amikor még külön – külön gyakoroltunk, akkor is többször néztem őt, igyekeztem hozzá közel férkőzni, persze véletlenül, aztán amióta rávettem magam és elhívtam, azóta pedig a próbák alatt is egyre többször állapíthatom meg, hogy bizony ez a lány különleges, és valahogy hatással van rám. Botladoztunk sokat, majd kevesebbet, tökéletesek viszont sosem lettünk, mert nem készülünk versenytáncosnak, és mert nem is vesszük olyan véresen komolyan. Oké, azt senki sem mondta, hogy nem gyakoroltunk kettesben. Jó volt kicsit magunk lenni, amikor az ostoba kérdéseimet is feltehettem. Például, hogy miért kell nekem egy bizonyos ponton keresztbe tenni a lábam.
- Még a végén kénytelen leszek cipelni téged.
Állapítom meg látványos műsóhaj kíséretében. Ez a mezős téma, na ez nem volt betervezve. Azt mondták a nagyteremben lesz. A nagytermet ismerem, immár ötödik éve napi háromszor étkezem ott tisztességesen. Most azonban olyan, mintha a réten lennénk. Szívem szerint morognék, de nem szabad, nem azért vagyok itt. Ma este jól fogom érezni magam.
- Már most? Gondolod, hogy némi koktéltól a parkett ördöge leszek?
Esélytelen, ha van benne alkohol és mondjuk megszalad, még a végén lejáratom magam, és majmot csinálok magamból. Bírni bírom, egy bizonyos pontig, ám nem sűrűn fogyasztom, és nagyon hamar átcsap a kellemes bódultság lejárató viselkedésbe, én pedig azt nem szeretném elérni.
- Nagyon csinos vagy, azt hittem inkább valami fehéret választasz. Nem tudom miért, csak úgy beugrott.
Ahogy egy fél pillanatra nálam is a gondolat, hogy fehér öltönyben jövök, de aztán rájöttem, hogy az túl merész lenne. Közben persze haladok vele, engedelmesen, kezem a belém kapaszkodó kezén pihentetve. Mint valami idősebb házaspár.
- Hm. Rád bízom mit választasz. Ha gázos leszek tőle, téged égetlek le.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 20. 17:08 | Link
Végzősök tánca, nyitás

lepkék nélkül és haj

Sűrű bocsánatkérések között hagyom ott a levitás mestertanoncot ahogy az órámra pillantok, és rájövök, hogy itt az én időm. Tudatom vele, hogy jövök mindjárt, csak el kell mondjam a szokásos beszédet, és, amennyiben nem szalad el, akkor a továbbiakban is élvezhetjük a másik társaságát.
Fellépkedek a nekem kijelölt helyre, amit Anne egy jó párszor már megmutatott. Kezembe veszem a mikrofont, megköszörülöm a torkom. Elhalkul a zene. Hát akkor kezdjük.
- Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, én Kamilla vagyok, és ideiglenesen helyettesítem Anneliet. Nem szeretnék sokáig beszélni, csak elmondok pár tudnivalót, amíg a végzősök testileg és lelkileg egyaránt felkészülnek a táncra - halványan elmosolyodok beszéd közben.
- Mint mindig, most is szavazhattok bálkirálynőre és bálkirályra a bejárat mellett, a már jól megszokott módon. Mint ahogy azt észrevettétek, most nem a megszokott nagytermi szféra vesz körbe benneteket. Ennek legnyomósabb oka a bál témája, a négy elem. - oldalra pillantok, keresem Anne tekintetét, belekezdhetek-e a végzősök sorolásába, vagy még dumáljak? Ahogy bólint, újra az összegyűltekre pillantok.
- És akkor lássuk, kik miatt vagyunk most itt tulajdonképpen. Az Eridonból Simfel Karina, Ronald Little-Leah, Nánásy Levendula, Kevin Schönfeld, Fülöp Félix, Bakonyi Gergely és partnereik. A Levita házból Brandon Norrey, Hűvösvölgyi Napsugár, Katniss Flechter, Wolgast Bellafonte és párjaik. A Navine házból Fülöp Farkas, Gyarmathi Mihály Ádám, Isaac Nikolai Eccelstone, Laduver Nerella Rodé, Soóki Bende, Matthew Bloomer illetve táncpartnereik, és végül, de nem utolsó sorban a Rellonból Adrian Ivanorovics Black, Aimé N. Flamme-Lenoir, Allan Colton Fisher, Annelie Freya Merkovszky, Árvai-Mózs Barnabás, Kálnoki Norina, Ombozi Rebeka Liliána, Szofia Elena Chenkova, Tanizawa Daisuke, William Eric Payne és partnereik.
Visszateszem a mikrofont a helyére, és visszasétálok az asztalhoz. A végzősök beállnak, elindul a zene, és kezdődik a tánc.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2016. július 30. 18:42 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. július 20. 19:13 | Link
Nagytesó
ruuuha (picit sűrűbben és nem ilyen sokat mutatva, combközépig zártan)


- Nem annyi, mint a ruhámban - válaszolta bátyjának elvigyorodva. Izgalma egyre csak fokozódott, mégis próbálta leplezni és a legjobb oldalát mutatni. Szinte mindenki ismeri így az ötödik év végére, főleg, hogy az iskolában számos tevékenységet űz, na meg a Mirákulum légtáncosa.
Harolddal tökéletes párt alkottak, mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ők nem egy pár, hanem testvérpár, és sokan még azzal is tisztában lehettek, hogy a Merkovszky lány újabban ismét Ombozi Noel párja. A kezdeti nehézségek ellenére tökéletes a harmónia köztük.
- Igazad van, kettőnk közül én vagyok a jobb táncos - nézett fel rá miközben lazított az ölelésen, és kissé kiöltötte rá a nyelvét.
Nem telt el sok idő, eljött a felvezető beszéd ideje. Már feszülten figyelte Kamillát, azon volt, hogy ő maga fogja felkonferálni magukat és gyorsan leugrik a színpadról, de szerencsére a lány nem hagyta cserben. Megtalálták egymás tekintetét, Anne bólintott és mély levegőt vett.
Harold oldalán vonult be a táncparkettre, mosolygott, de sokkal jobban izgult, mint egy cirkuszi fellépés előtt. Valószínűleg az idegen, szilárd terep miatt.
Lassan, gyorsabban, mosolyogva...minden volt abban a keringőben, pont ahogy azt begyakorolták. Az első néhány mozdulat után már tökéletesen beleélte magát a táncba, és a végén elnevetve magát csüccsent le a táncparketthez legközelebb eső lebegő székre.
- Merlinre tesó, ügyesek voltunk!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Vitéz Rebeka
Bogolyfalvi lakos, Animágus, Független boszorkány


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 301
Összes hsz: 1048
Írta: 2016. július 21. 14:59 | Link
Benedek
Ruha

-Biztos, hogy remek este lesz  - Zavara lassan csökkent, helyébe izgalommal vegyes boldogság lépett. Mosolya kiszélesedett, és természetesebb lett.
-A tánc nem tartozik éppen az erősségeim közé. Ahogy magamat ismerem, minden második lépésnél rálépnék a lábadra, és minimum háromszor megbotlanék a ruhámban.  De ha ez téged nem zavar, akkor táncolhatunk. -  Nem tudott táncolni, és nem is akart megtanulni. Szerette nézni, ha mások táncolnak, de soha nem tudta  magát, hogy megtanuljon egy-két lépést. Inkább megmaradt a kviddicsnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 21. 18:01 | Link

Ruhácska


Fél füllel a fiúra, fél füllel a terem másik végében szóló lágy zenére figyeltem, és ugyancsak így voltam a látvánnyal is. Egyszer Ákosra, egyszer pedig a teremre és a körülöttünk forgolódó emberekre pillantottam. Mélyen belül úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek karácsonykor, éreztem az izgatottságot, a pörgést a lelkemben, de mindezt nem mutattam ki. Nem akartam, hogy még kislányosabbnak tartsanak, mint amilyennek már eddig is tartottak sokan. Ákos szavai gondolkodóba ejtettek, de nem rémítettek meg.
- Ooohó, hidd el, ez még csak a kezdet - mondtam, egy apró kacsintás kíséretében - Szerintem simán felül tudom múlni majd magamat, legalábbis igyekszem majd! árultam el a fiúnak, az agyam pedig azonnal a következő ruhaötleteken kezdett el törekedni, de persze mindez attól is függ majd, hogy hova készül az a ruha, mi a téma és még sok minden más. A gondolataim kissé nagyon előreszaladtak, így gyorsan el is hessegettem ezt az egészet, és visszatértem a jelenbe, ami most amúgy is sokkal érdekesebb.
- Kiforgattad a szavaimat! - kaptam fel egy pillanatra a vizet, de közben végig mosolyogtam. Hihetetlen ez a fiú, mindenre van egy jó mondata, amivel tovább tudja gördíteni a dolgokat, vagy egyszerűen csak trükkösen visszavág, amit egy életre megjegyez a másik. Csípőre tettem az egyik kezemet, mint egy igazi dühös nő, egy percig csúnyán néztem Ákosra, majd ismét felvettem a már jól megszokott kis Dália mosolyt.
- Úgy értettem, hogy neked áll a legjobban mind közül- helyesbítettem az állításomat, remélve, hogy ez már a fiúnak is megfelelően hangzik. A kezemben lévő pohár aljából felhörpintettem az utolsó korty italt, majd a hozzám legközelebb lévő asztalra lehelyeztem az üres poharat. Nagyon finom volt ez a lángoló kis itóka, szerintem veszek majd még egyet, ha lesz rá lehetőségem. Nagyon ötletes volt, és nem mellesleg még látványos is. Megigazgattam a ruhámat, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy minden a helyén van, mindkét kezemet a hátam mögé raktam, mint egy jóllakott kislány szokta. Jól emlékeztem Ákos kis cipő bizniszes kijelentésére, amin elnevettem magamat, majd jött a következő. Arcomon látszott a meglepetés a fiú kijelentése miatt. Számat kissé eltátottam, alig jutottam szóhoz, amire egy kicsit talán rá is játszottam.
- Oh, hát ezt nem vártam volna tőled, de ha így állunk, akkor állok szolgálatodra! - adtam meg magamat, a képzeletemben elképzeltem, ahogyan össze vissza bukdácsolom, mivel sosem voltam valami jó a táncban, de próba szerencse.
- Akarsz enni valamit, vagy körülnézni, vagy már rögtön irány a táncparkett?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 21. 19:43 | Link
Vitéz Rebeka
Ruházat

Nagy teremnél vagyunk, ahogy belépünk, elámulok, milyen jól megtudják oldani a dolgokat varázslattal. Rebeka zavartsága enyhül, és a mosolya is egyre természetesebb. Ennek nagyon örülök, megég értem, hiszen ez az első bálja, még tapasztalatlan ebben a dologban.
- Megtanítalak majd útközben az alaplépésekre, ha szeretnéd. Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Azt szeretné, minél jobban érezd magad ezen az estén. Nem zavar, hogy rálépsz majd a lábamra. -
 Ahogy beljebb megyünk, egyre jobban feltűnik számomra a négy elem, és annak elrendezése. Nagyon tetszik.
- Nagyon jól megoldották az egészet. Kérsz valamit inni? Kicsit fülledtnek érzem itt bent a levegő szerintem. -
 Lehet nekem csalóka az egész, de kezd kicsit melegem lenni. Úgy tudom kötött program szerint megy egy darabig a bál, persze a végzősök táncával kezdődik majd. Ezen gondolkozok, míg várom Rebeka válaszát, kér e valamit.
- Neked hogy tetszik a bál eddig? Nekem nagyon is bejön. Köszönöm még egyszer, hogy eljöttél velem ide. -
 Érdeklődöm nála egy igen közhelyes kérdéssel, de kíváncsi vagyok, milyennek látja, tetszik e neki.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. július 22. 13:31 | Link
Will
Ruha, Haj


Nagy léptekkel indulunk meg a bár felé, azonban ismerős hang csilingel a mikrofonba, és felhívja a bálozók figyelmét, hogy kezdetét veszi a keringő.
- Asszem erről lekéstünk. Nem baj, talán tényleg nem tett volna jót. - vigyorgok Willre.
Elindulunk hát vissza a táncparkett felé, ugyanis Kamilla már felkonferált minket.
Többi évfolyamtársunkkal együtt felvonultunk mi is, és beálltunk indításra készen.
- Odanézz! - mutatok a földre, ami nem is tűnik földnek. Olyan hatása van, mintha vízen járnánk.
A zene felcsendül, mi pedig elkezdjük amit már hetek óta gyakoroltunk. Az első pár pillanatban feszült figyelemmel kísértem minden lépésünket, nehogy elrontsunk valamit. Azonban lassan ellazultam, és még csak nem is figyeltem többször a lábunkat. Jött minden magától. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert már a könyökünkön jön ki minden mozdulat, vagy mert Will biztonságot adó kisugárzása tette.
Észre se vettem mikor elhalkult a zene és a bálozók tapsolni kezdtek.
- Hű. Jobban sikerült mint gondoltam. - suttogtam mosolyogva, miután elhalkult a taps.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
férjecske
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2016. július 22. 13:54 | Link
Legszebb végzős kishúg
Annelie



Már jó régen tudtuk, hogy én fogok táncolni Annie-vel a végzős bálján, bár azt hittem lepasszol majd miután megint összejött Noellel. De nem tette, és ennek nagyon örültem. Tudom, hogy milyen fontos neki ez a bál, nem csak azért mert ezt is ő szervezte, hanem mert ez a sajátja. És büszkén vonultam fel a keringőhöz vele.
Jól táncoltunk együtt, végül is ez a normális ha két testvér ilyen közel áll egymáshoz, nem? Még akkor is ha az egyik tag botlábú. Jó az talán nem vagyok, de valljuk be a tánc a levegőben jobban megy.
Szerencsére nem hoztunk szégyent a nevünkre.
- Bár tegyük hozzá, jobb szeretem a légtáncot mint ezt. - rogytam le mellé egy másik székre - Na és lepasszoljalak a pasidnak, vagy előbb megkóstolod a bátyáddal azt a híres vakondtúrás tortát, mielőtt lelép? - kacsintottam a húgomra.
Nem terveztem sokáig maradni. Van még néhány elintéznivalóm, többek között kiengedni Gorint vadászni. Mióta eljött a párzási időszak, kicsit nehezebben viseli a kastélybeli életet, így van hogy egész éjszaka elvan valamerre és csak reggel tér vissza.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz
Védelmező bátyó|Légtornász|Állatidomár
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. július 23. 16:31 | Link
Nagytesó
ruuuha (picit sűrűbben és nem ilyen sokat mutatva, combközépig zártan)


Az izgalom utolsó levezetésére csüccsent le, muszáj volt pihennie. Nem fáradt el, de rengeteg érzelem volt benne, amitől fülig ért a szája és félő volt, hogy kirobbanva a sok érzelem ájuláshoz vinné.
Nehezen fogta fel, hogy annyi megszervezett bál után most a sajátján vesz részt és a saját keringőjét táncolta el bátyja oldalán. Egy szempillantás alatt repültek el az évek, pedig még emlékszik, hogy az első napokban amikor bejárása volt a Rellonba Haroldhoz, ott ismerkedett meg Biancával, az egykori házvezető lányával. Kedvelte, nem is tudja, hogy azóta mi van vele.
Na meg kislány volt még akkor is, amikor Noellel találkoztak. Az elejétől fogva utálta, nem értette, hogy mire jó a szoknyapecér lét. Aztán most, öt évvel később, hogy csak az ő szoknyájára vadászik, már eléggé kedveli. Na jó, szereti. Nagyon is.
Harold Noelre irányuló kérdésére szét is néz a teremben, hátha megpillantja szerelmét.
- Nem tudom, ideért-e már - vonja meg a vállát. - Hogy mi? Vakondtúrás süti? Harry, te normális vagy?! Falatonként száz kalória - hitetlenkedve, félig tátott szájjal és felvont szemöldökkel néz tesójára.
- Formában kell maradnunk, nem ehetsz belőle - határozottan elutasította még a gondolatát is annak, hogy bármi olyat fogyasszon, amiben cukor van. főleg így a fellépések között.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sammy | Laney | Noak
Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. július 28. 17:53 | Link
Az én nagy kisöcsém
A levegő

Mikor Adrian megkérte, hogy kísérje el a végzős báljára, Shayleen gondolkodás nélkül mondott igent. Aztán gondolt csak bele, hogy a legutóbb ilyenkor mennyire pórul járt, mikor ruhát kellett néznie magának. Így tehát el kellett döntenie, mi legyen. Őszintén szólva nem volt egyszerű dolga, mert ráadásul tematikus idén a bál, tehát nehezítésképp a négy elemmel is meg kellett küzdenie. Először mindenképpen a földet akarta választani, mert az áll hozzá a legközelebb és elképzelései szerint, ha valaha elemi mágus lenne, akkor ez lenne az eleme, csakhogy... Egyetlen használható ötlete sem volt. Egyre csak közeledett a nagy nap, ő pedig végül minden mindegy alapon talált magának egyet, amit felvehetett.
Ideges. Nagyon kevés smink, egy magas sarkú cipő, kiengedett, szögegyenes haj. Bőven a kezdés előtt indult el, hogy felkereshesse Adriant, ugyanis nagyon jól tudja, hogy szüksége lesz a nővéri segítségre és mit ad Merlin, valóban! Csálén áll ez, kilóg az, nem jó itt, igazítani kell ott. Aztán egész gyorsan ráncba szedte egyetlen drága öcsikéjét és végre elindulhattak a bálba. Ez még akár egy Hamupipőke történet is lehetne, de nem az.
Testvére kijelentésén csak elmosolyodik, miközben megjegyzi magában, hogy van minek örülni. Nem arról van szó, hogy utál lány lenni, de talán sok minden máshogy alakult volna, ha fiúnak születik. A következő kijelentés viszont kizökkenti és egy pimasz mosoly ül ki a lány arcára. - Azért engem jobban érdekelne, ahogy egy ilyen cipőben botladozol - előre bök fejével, ahol egy platformos, iszonyatosan magas tűsarkú cipő villan elő a ruha alól. Nos, igen. Az sokkal murisabb, mint a hiszti és a smink. Tört fehéres, picit rózsaszín beütésű ruhájában úgy libben be Adriannel a nagyterembe, mintha a levegő fújná be. Habkönnyű anyagból varrt csoda ez, ami nem feszül rá Shayleenre, mégis kiemeli kissé csontos, csinos alakját.
- Köszönöm - jelentőségteljes pillantást vet öccsére, tekintetéből látszik, mennyit is jelent ez neki, mert mindketten tudják, hogy nem elsősorban a ruhára gondolt a fiú. Korántsem. Hanem arra, hogy Shayleen már jobb bőrben van. - Most viszont ideje bulizni egy kicsit. Mi van a barátnőddel, Izával? Csodálom, hogy nem vele jöttél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 30. 17:46 | Link

Csinosban


Mosolyom szinte levakarhatatlan bármikor, amikor Bálint közelében lehetek. Így volt ez ezekben a pillanatokban is, és kihasználtam a közelségét. Úgy bújtam hozzá, mint egy árva kiscica.
- Szép - néztem a csokorra, majd vissza a párom csodálatos szemeibe. - De nem tudom a hajamba tűzni - csalódott arcot vágtam, persze kicsit rájátszva. Hisz ha már eljöttünk a bálba, gondoltam táncolni is fogunk. Na és azt virággal...hát elég kellemetlen.
- Az sikerült. Tényleg azt hittem, nem akarsz látni - biggyesztettem le ajkam és úgy néztem rá. Szomorú, meg kicsit haragos voltam azért, mert abban a hitben kellett lennem, hogy nem látom amíg azt nem mondja, hogy oké, akkor most nem dolgozik, ráér velem is foglalkozni. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy országok választanak el tőle.
- Öööö...őőőszintén nem tudom, milyen íze volt. Felöntöttem - megköszörültem a torkom a megjegyzésemet követően. Hiába iskolai esemény, kell egy kevés löket abba az itókába.
Kezébe csúsztattam sajátom, majd az asztalhoz húztam, ahol kis gondolkodás után egy pirosas, de nem lángoló italt választottam ki és felé nyújtottam. Amint elvette, előhúztam saját üvegcsémet, és kérdőn pillantva rá tartottam a pohara fölé.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. július 30. 18:13 | Link

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.
Utoljára módosította:Noah Jorgensen, 2016. július 30. 18:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Hedda Jorgensen
INAKTÍV


kézilabda szupersztár
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 56
Írta: 2016. július 30. 23:59 | Link

Egy titkos hódoló! Hát ez igazán elragadó, gondolja hősnőnk és újra meg újra elolvassa azt a bizonyos levelet. Minden meccsét látta, van, amelyiket többször is! Hányan mondhatják el ezt magukról a testvérein kívül? Nos, igen kevesen, de ez a csoda itt, akinek irományát a kezében tartja, valóban hatalmas rajongója. Odáig van érte. Megvész, hogy láthassa, végre összeszedte a bátorságát! Már csak azt remélheti, hogy nem egy pattanásos harmadikos keresi, mert akkor bármily kegyetlenül is hangozzék, maximum autogrammot és közös selfie-t kap, azonban ehhez a testhez - és most képzeljétek el, ahogy Heddára mutatok - nem nyúlhat egy ujjal sem. Ellenben ha valami szexuális hablegény lubickol be azon a nagytermi ajtón, hát Merlin, de Poszeidón és Triton sem fékezhetik meg azt a mennyiségű hormont, melyet a lány teste reakcióképp előállít majd a tesztoszteronra. Óigen. Csak látná már a hódolót!
Kivételesen, tőle abszolút szokatlan módon nem késik - ugye érzitek, micsoda kegy ez... -, szinte epedve várja a kis titokzatos úrfit. Persze úgy tesz, mintha ez is csak egy átlagos vacsora lenne, nem néz az ajtó felé, noha majd szétveti a kíváncsiság, vajon ki az idegen. Éppen jóízűen nyammog egy falaton, mikor valaki eltakarja a szemét. Szíve kihagy egy ütemet (pillangók, bizsergés, miegymás, a szokásos klisé), aztán búg az a mély hang és... Állj. Pontosan tudja, kihez tartozik ez a kéz és kihez ez a hang. Olyan hévvel pattan fel, hogy majdnem felborítja a többi rellonost is, akik kíváncsian figyelik a jelenetet. Merthogy Hedda azonnal megöleli a bátyját.
- Istenem, téged aztán jól eltoltak hallod. Kajak gerjedtem a gondolatra, hogy valami félisten akar látni, erre téged kaplak - hamiskásan megcsóválja fejét, majd egy hatttttalmas cuppanós puszit nyom testvére arcára. Annyira meglepődik, hogy szavakat is alig talál, csak a jól megszokott csipkelődés kezdődik meg azonnal, ahogy megpillantja a fiút. Hát igen, rokonok... Noah helyes, de jobb, ha más Adonisz után néz a mi norvég istennőnk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Noah Jorgensen
INAKTÍV


the Escape Artist
offline
RPG hsz: 29
Összes hsz: 45
Írta: 2016. július 31. 00:25 | Link

HÚGIIIII! Noaht úgy veti szét a szeretet, mint egy tál chilisbab az ember hátsó altáji részeit, ahogy ránéz a szőke hajzatra, bár ez a roppant ízléses hasonlat sem írhatja le a benne lejátszódó komoly érzelmi katarzist. Mancsai már Berina szemei előtt pihennek, eltakarva az amúgy is veszélyes kilátást - Noah csak most veszi észre, hogy leányunk körül elég sok fiú ül, ráadásul a zöldek közül valóak (ami a nagytermi vacsoránál nem kéne, hogy meglepő legyen), ez pedig igencsak elborzasztja. De legalább most látni fogják, hogy itt van Hedduc bátyja, bizony, és bár nem annyira magas, talán mégis látszik rajta az elszántság, amitől ezek az illetők berezelhetnének.
Bölcsen lép hátra, mielőtt HeddaHúgi feldönthetné őt hatalmas lendületével - szégyen és gyalázat, hogy alig két centi választja el őket egymástól magasságban! -, a körülöttük lévők pillantásával nem is törődik, csak hallgatja egyszem drágasága szövegelését és felröhög. Igen, ez az a hangeffekt, amitől általában mindenki felvisít körülötte, főleg, ha nem hagyja abba huzamosabb idő után sem, de most nem ez a helyzet, inkább csak vigyorog, mint a vadalma, miközben karjai a nőszemély köré fonódnak, és jó erősen megszorongatja.
- Téged viszont nem toltak meg egy ideje, ha jól látom - mondja röhögve, persze szigorúan a négykerekű bicikli tempójára való rásegítésre értve szavait. - De nem is fognak, mert a húgom vagy. És. Tudom, hogy nem vagyok félisten, jól mondod, pici Beri, mert én isten vagyok - közli a lehető legnagyobb jóindulattal és természetesen olyan szerényen, mint ahogy ezt már megszokhattuk tőle. Eme szerény megszólalás közben azért kihúzza magát, még szemeit is lehunyja, állát pedig felszegi, hogy bemutassa létének felsőbb értelmét, mégpedig az istencsászárságot, mely úgy sugárzik belőle, mint a paksi atomerőmű, ezt senki sem tagadhatja. Még bólint is egy aprót magának, igen, ezt le is tudta, úgyhogy ellazítja a tartását, és vigyorogva néz az előtte álló, rég látott szőkeségre.
- Hedduuuuc, de hiányoztál - tör ki belőle végül, miután ő is puszit nyom a drága húgocskája orcájára, aztán megint megszorongatja, csak hogy érezze a szeretetet.
Utoljára módosította:Noah Jorgensen, 2016. július 31. 00:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 56 ... 64 65 [66] 67 68 ... 76 ... 92 93 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet