Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610492#post610492][b]Hedda Jorgensen - 2016.07.30. 23:59[/b][/url]

Egy titkos hódoló! Hát ez igazán elragadó, gondolja hősnőnk és újra meg újra elolvassa azt a bizonyos levelet. Minden meccsét látta, van, amelyiket többször is! Hányan mondhatják el ezt magukról a testvérein kívül? Nos, igen kevesen, de ez a csoda itt, akinek irományát a kezében tartja, valóban hatalmas rajongója. Odáig van érte. Megvész, hogy láthassa, végre összeszedte a bátorságát! Már csak azt remélheti, hogy nem egy pattanásos harmadikos keresi, mert akkor bármily kegyetlenül is hangozzék, maximum autogrammot és közös selfie-t kap, azonban ehhez a testhez - és most képzeljétek el, ahogy Heddára mutatok - nem nyúlhat egy ujjal sem. Ellenben ha valami szexuális hablegény lubickol be azon a nagytermi ajtón, hát Merlin, de Poszeidón és Triton sem fékezhetik meg azt a mennyiségű hormont, melyet a lány teste reakcióképp előállít majd a tesztoszteronra. Óigen. Csak látná már a hódolót!
Kivételesen, tőle abszolút szokatlan módon nem késik - ugye érzitek, micsoda kegy ez... -, szinte epedve várja a kis titokzatos úrfit. Persze úgy tesz, mintha ez is csak egy átlagos vacsora lenne, nem néz az ajtó felé, noha majd szétveti a kíváncsiság, vajon ki az idegen. Éppen jóízűen nyammog egy falaton, mikor valaki eltakarja a szemét. Szíve kihagy egy ütemet (pillangók, bizsergés, miegymás, a szokásos klisé), aztán búg az a mély hang és... Állj. Pontosan tudja, kihez tartozik ez a kéz és kihez ez a hang. Olyan hévvel pattan fel, hogy majdnem felborítja a többi rellonost is, akik kíváncsian figyelik a jelenetet. Merthogy Hedda azonnal megöleli a bátyját.
- Istenem, téged aztán jól eltoltak hallod. Kajak gerjedtem a gondolatra, hogy valami félisten akar látni, erre téged kaplak - hamiskásan megcsóválja fejét, majd egy hatttttalmas cuppanós puszit nyom testvére arcára. Annyira meglepődik, hogy szavakat is alig talál, csak a jól megszokott csipkelődés kezdődik meg azonnal, ahogy megpillantja a fiút. Hát igen, rokonok... Noah helyes, de jobb, ha más Adonisz után néz a mi norvég istennőnk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=610500#post610500][b]Hedda Jorgensen - 2016.07.31. 00:55[/b][/url]

Nem tudja nem imádni ezt a hímet itt, akármennyire is átverte a lányt. Mert lássuk be, igen jól megmutatakozik ám, hogy ők testvérek, elvégre Hedda sem csinálta volna másképp, tudván mekkora egóval rendelkezik töpörtyű bátyuskája. Mert igen, a nevével kapcsolatos viccek után ez a legnagyobb és legütősebb humorforrás a Jørgensen családban. Tulajdonképpen elmondható, hogy az utódok születési sorrendjük szerint egyre kisebbek. Mi ez, ha nem valami varázslat?
Eközben Noah első visszavágása is megérkezik, ami egy kaján vigyort csalogat a rellonos arcára. Jaj de nagyon fején találta a szöget a kis hamis, csakhogy az nem mindegy, mennyi időben gondolkodnak. Míg az eridonos hosszú és sanyarú években (ebből is megközelítőleg több, mint húszban), addig Hedda pusztán hónapokban, nem mintha ezt is nem találná elegendőnek. Néha jobb, ha az oltalmazó bátyók tudatlanok. Hihi.
- Nos, abban reménykedtem, hogy a titkos hódolóm majd változtat ezen a helyzeten, de nem bánom, ha megkímélsz - elhúzza egy pillanatra száját, mert hát a bátyja nagyon helyes, meg szexi is, csak... Az a sok izzadtságcsepp bringatolás közben... Nem illik hozzá, ez a helyzet. Még a végén csapzott lenne vagy ilyesmi. - Jaj bátyó, hát te se lettél szerényebb, mióta nem találkoztunk... - unottan forgatja meg szemeit. Hozzászokott már ahhoz, hogy istenes poénokkal dobálóznak, de ami sok, az bizony sok. A fél jelző is épp elég kielégítő, nem kell elhagyni.
De mit érdekli őt ez a sok mihaszna fecsegés, az ő Noah-ja itt van és annyira hiányzott neki, meg annyira nagyon szereti, hogy az már csudajó! Mostanában csupa kellemes meglepetés éri, ott van Fruzsi, meg most a tesója is... Ki jöhet még?
- Te is hiányoztál nekem Mentáltörp - úgy szorítja, hogy a fiú csak azért nem fájlalja, mert nyilvánvalóan volt elég ideje megszokni ezt a fajta üdvözlési hevességet. Aztán a szép pillanatok is rendre véget érnek és eljön a kíváncsiság ideje. Bizony, merthogy az egyik rellonost arrébb hessegeti a norvég, így szorítva helyet maguk közt az idősebb Jørgensennek. - Ne vedd tol(l)akodásnak - haha, de vicces valaki -, de hogyhogy itt vagy? Örülök neked, csak nem értem. Kezdesz valamit az életeddel végre, Noah drága?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=614930#post614930][b]Hedda Jorgensen - 2016.08.31. 11:00[/b][/url]

- Tehát ha jól értem, nem akarsz majd nagybácsi lenni. Remek - nem mintha valaha a kezébe adná a gyerekét, mert Noah az Noah. Jó, ez gonosz volt, biztos benne, hogy imádná a lurkót, akár fiú, akár lány. Bár mire akár egyetlen pasas is átmegy Noah és Alek rostáján, nos... Lehet, hogy az apácalét hamarabb valósul meg, mint a törvényes házas élet. Addig meg dugdoshatja (höhö) a titkos hódolóit, ahogyan a nem titkosakat is. Így járt.
Noah meglepettségének hatására rellonosunk arcára kiül az unottság. Mert most jön az istenes szöveg... Bingó! Csak egy pirinyót ismeri a testvérét, igazán nem nagyon. Ennek örömére kaján vigyorra húzódik ajka. - Te a kisebbségek istene vagy, édes bátyókám - ezzel pedig gyorsan, amíg még teheti, egy puszit nyom a fiú arcára, mert hát... Érzékeny pontra tapintott. Ez olyan, mint amikor huzigálni kezded az oroszlán bajszát, mondván nem félsz semmitől, aztán végül mégis kimenekülsz a ketrecből, mert jobb kívülről figyelni, mint belülről. Meg mennyivel biztonságosabb is rácson keresztül piszkálni a nagy állatot, mint a hátára ülni és hagyni, hogy miután ledobott, szétmarcangoljon... Na ugye. - Na azért álljon meg a menet. Te itt egy világbajnok kézilabdással beszélsz, höö! - nos, míg Noahnak van esélye letagadni önimádatát, addig Heddából süt a büszkeség, ahogy ki is húzza magát. Nem kérdés: semmit sem változott, mióta eljött otthonról. Nemhogy szerényebb lett, inkább szemtelenebbé vált. Ilyen az élet.
Az ölelés ezernyi pillangót kelt életre szívében, érzi, ahogyan a vattacukor felhők alatt megjelennek a csokiszökőkutak és minden olyan nagyon csudijó! Persze ezt picit konszolidáltabban, de értitek. Ezek után nem marad más hátra, mint a helyfoglalás és a végtelen poénok áradat a fiú nevével kapcsolatban. Ó igen. Ez náluk már tök normális, olyannyira, hogy Hedda elfelejt felkészülni a visszavágásra. Bercsi. Mintha ettől a becenévtől arcára fagyna a vicsor, mielőtt azonban agyonverné a bátyját, inkább a kajájára koncentrál. Bizony, csak eztán tudatosul benne Noah mondandója.
- De ugye tudod, hogy ezekkel a tollakkal  - haha, újabb poén - nem szerencsés itt ülnöd a sárkányok között? - átkarolja a srácot és vállára hajtja a fejét, amely egy szolid gesztus: meg fogja védeni és el is várja, hogy minden alkalommal mellette tömje a fejét. Pont nem érdekli, hogy mit gondolnak a rellonosok erről. El lehet innen ülni, ha valami nem tetszik. - Meglepődtem volna, ha nem oda mész. Viszont az is fura, hogy anyáék ideküldtek. Csak nem te leszel az új bébicsőszöm? - felvonja fél szemöldökét, mert ha valamire, hát erre valóban nincsen szüksége. Meg szerencsére nem nézi ki Noahból, hogy megtenné mindezt, szóval van esélye arra, hogy szabad emberként éljen. Mint Morgan Freeman. Értitek. Freeman. Höhö.