36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gwen L. Blake
INAKTÍV


=^.^= Sóginéni
offline
RPG hsz: 589
Összes hsz: 12926
Írta: 2016. július 19. 16:54 | Link

Zalán

Első pár évében nem szerette az ilyesfajta összejöveteleket, de már nem panaszkodik rájuk, főleg, ha ilyen helyes partnere van. Nem is vártunk tőle mást, ki mással mehetne? Kevin biztos talált valamilyen lányt, Ádi meg már nem diák, őt nem hívhatta el, valamint szeretett volna Zalánnal megjelenni, bármennyire is utálja az ilyesmit a fiú, azonban a viselkedése nem ezt mutatja. Nem is tudja, mit szóljon az „új” barátjához, és inkább egy kérdést intéz felé, amit komolyan gondol. Ezt a felét még nem látta és első benyomásra nem kedveli, neki a régi pasija kell. Persze ezt így nem nyilvánítja ki, nem szeretné megbántani a másikat, illetve ideje sincs semmit mondani a választól és a hirtelen jövő csóktól. Na, ez már a régi srác, akit ő ismer, és jobban szeret. Nem szereti mások előtt bonyolítani a szerelmi életét, de visszacsókol és egy picit közelebb is húzza magához. Ha valakik a metrón nyomják le a nyelvüket a másik száján, ez teljesen elfogadható és még aranyos is, mert a magassarkú nem segít, a szőke még így is alacsony.
- Ez már jobban tetszik – válaszol utólag és indulhatnak is. A karolás nem kényelmes számára, egyáltalán nincs hozzászokva az az ilyesmihez, neki a kézfogás teljesen megfelelő. Talán ezt veszi észre Zalán, mikor átvált az utóbbira és rákulcsolják ujjaikat egymáséira. Gwen hecceli a magyar, viszont nem a rossz szándék vezérli, inkább közli vele a tényeket, asztalkeresés közben. Hátul talál is egyet, ami mondhatni el van dugva a többitől.
- Ha felkérsz, akkor persze, szívesen táncolok majd veled – mosolyog biztatóan a másikra, miközben leül az egyik székre. Boldog lenne, ha őt kérné fel és nem másik lányt, abban az esetben is, ha már nem lesznek együtt, bár erre gondolni sem szeretne és nem is akar. Ő most boldog Zalán barátnőjeként és ezen nem is kíván változtatni. A bókra egy picit elpirul, ajkait beharapja, és egy pillanatra lepillant összekulcsolt kezükre. Mondták már neki, hogy szép, több férfinemű is megemlítette, de nem értette miért. Nem gondolja magát különlegesnek, inkább átlagosnak.
- Köszönöm, aranyos vagy. És te is nagyon jól nézel ki öltönyben. Lehet ezután elvárom tőled a randikon – említi meg az egyértelműt, amire még nem volt ideje a fontosabb dolgok miatt, mert a csók meg a tánc, azok fontosabbak. Az első biztosan. Körbenéz a teremben, hátha talál már ismerős alakot, barátai közül hárman is táncolni fognak és ez fontos tényező.

Hozzászólásai ebben a témában

Másik Felem | Mesélőtárs | profi kviddicsjátékos
Rachel Octavia Amber
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Tagja
offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 747
Írta: 2016. július 19. 21:05 | Link

Choi Min Jong


Ruha


- Ó, annak nem örülnék azért! Mégiscsak egy bálon vagyunk! - mondta kissé csalódottan a lány, majd hozzátette:
- Az élet csak egy pillanat. De ez a pillanat elég, hogy örökkévaló dolgokat cselekedjünk. Szóval vegyük célba az italpultot! - jelentette ki lelkesen Rach, majd belekarolt partnerébe és egyenesen az említett pult felé vették az irányt. Choi továbbra is nagyon udvariasan viselkedett, majd kijelentette, hogy eszméletlen jópofának tartja ezeket az italokat. Hamarosan a lány kezébe került az egyik pohár, majd megrökönyödött, amikor a srác a lángokba tette a kezét. Hirtelen nem tudta, hogy mi a helyzet és csodálkozó képet vágott, de amint látta, hogy a fiú sértetlenül húzza ki a kezét a lángokból, gyorsan kapcsolt, hogy ezek a lángnyelvek csupán látványból vannak és nem veszélyesek senkire se nézve.
- Hú, hála az égnek! - mondta oda a partnerének, hiszen megkönnyebbült, amikor látta, hogy ezek csupán a látványvilágot hivatottak színesíteni és egyáltalán nincs szó semmi igazán égető dologról.
- Egészségedre! - felelte Rach a fiúnak, majd belekortyolt a poharába, legnagyobb meglepetésére pedig nem csupán gyümölcslé volt benne.
- Ó, ez ám az itóka! - dicsérte a srácnak a finom nedűt, majd folytatta:
- Nincs benne túl sok alkohol, de egy pici van... érzem, és egész jó! Ez egy kellemes ital, nem az az ütős fajta, ebből ugyanis többet is szürcsölgethet az ember, akkor sem lesz komolyabb baja.
A lány kissé magyarázós szöveggel rukkolt elő, de végtére is azt mondta el, amit érzett és gondolt az itallal kapcsolatosan.
- Neked hogy ízlik? - érdeklődött mosolyogva, miközben kortyolgatta az italát és a fiúra nézett kérdő tekintettel. Pár másodperc múlva sikeresen kilöttyintett egy cseppet a ruhájára, mert túl gyorsan emelte a szájához poharát.
- A fenébe! Még jó, hogy nem nagyon látszik! Persze most nincs itt a pálcám, amikor kéne! - mondta kissé bosszúsan a fiúnak, miközben a ruháját nézte, majd arra gondolt, hogy tényleg szerencséje volt, hogy a kis folt nem látható helyre került, úgyhogy ez egyáltalán nem rontotta az összképet.
Utoljára módosította:Rachel Octavia Amber, 2016. július 19. 21:25
Hozzászólásai ebben a témában
Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 21:56 | Link

Mathias
kinézet


Idejövetele óta talán ez a második olyan iskolai esemény, ami hallatán nagyot dobbant a szíve. A legutóbbi nyilván a color runos megmozdulásuk volt, de az csak azért olyan nagy dolog, mert ott már, mint segítő is részt vehetett. Itt azonban kicsit más a helyzet, ugyanis a tánc része mozgatja meg úgy. Háh, milyen szépen hangzott ez és sokatmondóan. A lelke mélyén is dallamra mozog, ez pedig egy olyan alkalom, amit akkor sem hagyhatott volna ki, ha éppen nincs is kivel mennie. De hát ezért mindent, így össze is szedte ma magát, a pár napja kiválasztott csinos ruháját is előkészítette, hogy a megfelelő időben csak magára vehesse azt. Ilyen gondolatokkal és cselekedetekkel telt el a napja.
- Elnézést...
Sziszegi alig halhatóan, ahogy próbál a terembe furakodni a felgyűlt tömegen át. Persze lehet nem a legjobb döntés, hogy valaki ilyen fiatalon és ilyen alacsonyan ekkora tömegben furakodjon, de kellően elszánt. Ez látszik rajta és érződik azon is, hogy bármennyi könyök próbálja is kitúrni, ő ellenáll. Nem végzős, azonban hihetetlen mód szeretne a közelükbe jutni, hogy a táncukból lásson is valamit. Azt közben alig veszi észre, ha bárki felfigyel rá, próbál mindent, ami zavarba hozhatná itt kizárni. Mikor végre nem lapul két nagyobb diák között szendvicssonkaként, érdeklődve figyeli a parkettet és elégedetten mosolyog a terem külsejét látva. Szoknyája szélét szorongatja kétoldalt, miközben észrevétlenül kezd el az ütemre aprókat mozdulni. Nem tehet róla a vérében van ez az egész kiskora óta. Valamiért nem a csillogás, vagy a csini ruhák fogják meg ebben az egészben, persze ő is lány, szereti őket hordani, mégis inkább a jelentőségét érzi, nem a szépségét ennek most.
Újra van tánc, ritmus, érzés...
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Artemisia Rubya
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 305
Összes hsz: 1350
Írta: 2016. július 19. 22:12 | Link

Anton majd Noel

 Kísérőm hozzám igazította küllemét, ez kedves tőle. Mi mással hálálnám meg ezt neki, mint hogy arcon csókolom. Ez persze köszöntésem is egyben, na de nem hinném, hogy rossz néven venné, főleg azok után ami "Cupidónak hála" kettőnk közt lezajlott még ott fenn a hideg északon.

- Menjünk beljebb, ha már ideáig eljöttünk és igyunk meg valamit, ami tűzbe hoz. Mit szólsz?

 Itt azokra a bizonyos lángoló koktélokra utalok, amiket hirdettek. Nagyon szeretem az ilyen "elementálos" dolgokat. Sajnos én magam teljesen antitalentum vagyok, már ami az elemeket és ami a koktélokat illeti, így Antonra fogom bízni magam. Remélem nem vak vezet majd világtalant ma éjjel.
 Ahogy közeledünk pont találkozunk Noelel. Nagyon elegáns és fess férfi, be kell vallanom. Kicsit talán az illendőnél tovább tartom rajta a szemem, de ő is hasonló módon ellenőrzi az öltözékemet, illetve, ha női ösztönöm nem csal inkább azt, ami alatta van. Nem érzem sem kellemetlennek sem illetlenségnek, még szavait sem, melyeket kettősünkhöz intéz.

- Jó estét Noel! Ön sem panaszkodhat, remekül áll önnek ez az öltöny és az okuláré is!

 Mondom mosolyogva és igyekszem nem teljesen felölteni arcomra is ruhám színét. Mindig zavarba tud hozni, nem tudom miért de bármikor találkoztunk mostanság egyfolytában ez történt. Mint legutóbb, amikor lehoztam magammal a motoron...Na mindegy, biztosan vár valakire, egymagának még egy ilyen bálra sem csípi ki az ember magát.Kíváncsi leszek ki az illető.
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 19. 22:30 | Link

Czettner L. Maja



Még csak második napja vagyok itt, de mégis mintha hónapok teltek volna el az érkezésem óta. Bagolykőben nincs megállás, folyamatosan pörögnek az események, újabb és újabb élményekkel, emberekkel találkozom, ami teljes mértékig kizárja a lehetőségét, hogy akár egy percre is unatkoznom kelljen. Természetesen ennek végtelenül örülök, ugyanis úgy gondolom, hogy nincs is annál rosszabb, mint amikor az embernek nincs mit tennie, és órákon keresztül csak a plafont bámulja.
A mai napot a kastély felfedezésével töltöttem, majd estefelé visszamentem a házunkba, ahol hatalmas sürgés-forgás fogadott. A fiúk öltönyben, a lányok koktélruhákban szaladgáltak föl-le, egymás nevét kiabálva. Óvatosan beslisszantam, majd megkérdeztem az egyik nyugodtabbnak tűnő srácot, hogy mi folyik itt. Elmondta, hogy ma este tartják a végzősök bálját a Nagyteremben, és mindenki oda készül. Nem vaciláltam sokat, hosszú léptekkel felszaladtam a lépcsőn, előkerestem a táskámból az öltönyömet, kicsit megigazgattam, majd egy gyors zuhanyzás és fésülködés után már készen is álltam életem első igazi báljára.
Ahogy elindultam a többiek után, picit elbizonytalanodtam, hogy vajon biztos jó ötlet-e partner nélkül, hívatlanul beállítani oda, de hamar elhesegettem a negatív gondolatokat, és megegyeztem magammal, hogy majd feltűnésmentesen elvegyülök a tömegben.
Néhány perc múlva meg is érkeztünk a Nyugati szárnyba. Ahogy felértünk az emeletre, csodálatos látvány fogadott. A Nagyterem ajtaját egy alacsony kerítés helyettesítette, ami mögött egy mesebeli park állt. A fű milliméter pontossággal volt lenyírva, az asztalok pedig mintha lebegtek volna. Néhány pillanatig tátott szájjal bámultam a termet, ami most egyáltalán nem hasonlított korábbi önmagára.
Ámuldozva indultam el utat törve magamnak a tömérdek diák között. Ahogy haladtam belefé a teremben, egyre sűrűbben álltak az emberek, így elhatároztam, hogy keresek magamnak egy helyet, ahonnét viszonylag jól láthatom majd a táncot, de azért nem is vagyok útban.
Hirtelen mozdulattal jobbra fordultam, de picit nagy volt a lendület, így véletlenül meglöktem az előttem álló kék ruhás lányt.
- Jaj bocsánat, bocsánat, bocsánat! Ne haragudj! Ugye nem ütöttelek meg nagyon? -
Félszegen pislogtam a nálam egy fejjel alacsonyabb hölgyre, remélve, hogy nem képel fel egy másodpercen belül.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 19. 22:30
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner L. Maja
INAKTÍV


méhecske° | mom, the bee°| babygirl°
offline
RPG hsz: 1311
Összes hsz: 4930
Írta: 2016. július 19. 22:49 | Link

Mathias
kinézet


Annyira lekötötte Majácskát maga a zene és a tánc kutatása, valamint figyelése, hogy szinte vakon, tudomást sem véve az őt körülvevő csodáról tört be ebbe az egészbe. Pedig azon túl, hogy meseszép lett a dekoráció és hihetetlen módon elképedne bárki annak láttán, ahogy a bál témáját a szervezők minden apró részletbe belevonták tényleg nem kellett többre összpontosítson. Neki mégis sikerült. Az előtte lebegő színpad, vagy a víz ráncai olyan apró pluszoknak tűntek, amik hangulati elemek és igazán fel se eszmélt, micsoda hűha faktorral bírnak ezek. Nem igazán szólhatná le senki, hiszen ennek ellenére itt volt a teremben teljes figyelme, csak olyannyira egy dologra összpontosított, hogy még a lökést is fáziskéséssel észlelte és már az elnézéskérések közepette kapott az oldala felé egy pillanatra. Nem fájt neki, kutya baja se volt. Inkább zavarba jött, hogy így észre sem vette és még útban is volt.
- Nem...nem, dehogy. Rossz helyen álltam megint.
Nézett fel sajnálkozva a fiúra, miközben zavartan lenézett a ruhájára, aztán vissza fel. Olyan fura volt ez, nem nagyon szokott csak úgy szóba elegyedni, de nagyon örült, mikor valakivel végre lehetett beszélni. Most viszont nem állt a helyzet magaslatán, odébb is állt, mert megint érkezett valaki, aki a könyökével ha nem figyel, letarolja a buksiját. Hát, van átka annak, ha az ember lánya még csak növésben van és ilyen fiatal. A pár pillanatig tartó csöndet végül egy mosollyal töri meg, aztán a kezét nyújtja a másik felé és közelebb lépve, hogy se a tömeg se a zene ne akadályozza a beszédben mutatkozik be.
- Maja vagyok. Navinés. Meg elsős. Bocsánat, hogy útban voltam.
Pironkodik azért kicsit, majd körbenézve megint egy pillanatra leragad tekintete a táncolókon de most megembereli magát, mert kíváncsi rá, kit fújt felé a szél. Rendesnek tűnik, hiszen nem okozott bajt, mégis próbált informálódni, meg bocsánatot is kért, pedig nem volt szükséges. Meg hűha, jó magas. Mondjuk ez nem tartozik ide, de azért csak meg kellett állapítsa.
Hozzászólásai ebben a témában


Brownie°|Hápi°|Commander Sunshine°|Bee Happy°
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2016. július 19. 23:03 | Link

Tánya


Hát ennek is eljött az ideje, gondoltam magamban, majd mély levegőt véve öltözködni kezdtem. Siettem is, meg azért ügyeltem, hogy hiba nélkül kapjam magamra az ünneplőt. Ezt követően egy gyors pillantást vetettem a tükörben magamra, végül egy apró szusszantás után megindultam a bál irányába. Menet közben elgondolkoztam, hogy vajon mekkora lesz a tömeg. Bár én lüke, ilyenkor mindig többen szoktak jelen lenni. Diákok jöttek mentek mellettem, mégis ügyeltem arra, hogy a ruhám nehogy port kapjon a falról vagy ne szakadjon el. Ahogy a bejárati ajtó elé értem, szívem a torkomban dobogott. Körbenéztem, de hirtelen nem vettem észre partnerem. Már éppen kezdtem megijedni, hogy vagy elkerültük egymást, esetleg ő már bement vagy éppen meg is feledkezhetett volna a bálról. Ez utóbbit a lányok részéről kizártnak tartottam így a diák áramlat mellett, amennyire bírtam belestem. A tömeg látványa zavarba ejtő volt, pláne, hogy még mindig nem pillantottam meg a lányt. Ahogy a bent lévőkön végigfuttattam a tekintetem, már majdnem amellett döntöttem, hogy visszamegyek a hálókörletembe, mikor meglökött valaki.
- Én kérek elnézést! - még szinte be se fejeztem a mondatom, már haladt is tovább. Hogy egy bál miket ki nem tud hozni az emberből? Éppen megcsóváltam a fejem és láttam, hogy többen is néznek rám. Nem érdekelt, hogy ki mit gondolt akkor rólam. Bíztam benne, hogy partnerem perceken belül megjelenik.
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Szofia Elena Chenkova
INAKTÍV


Ombozi Hunterné | BestBrideEver
offline
RPG hsz: 182
Összes hsz: 800
Írta: 2016. július 19. 23:29 | Link

A legtökéletesebb férfi
Ruha

A bálok nagy előnye, hogy minden lány hercegnőnek érezheti magát egyetlen estére, de még ennél is fontosabb, hogy minden egyes fiú öltönybe bújik, így aztán az iskola nagy százalékát képző lányseregnek van min legeltetnie a szemét. Szofi Franciaországban szinte minden egyes alkalommal ott állt a barátnői gyűrűjében és azzal volt elfoglalva, melyik srácot is érdemes megjutalmaznia egy tánccal.
Ma minden más volt.
Ma egyetlen fiú érdekelte, miatta kapta vele a vörös ruhát és a tűsarkút és csak miatta varázsolta elő a legtökéletesebb mosolyát. Ebben a pillanatban hidegen hagyta, hogy hányan mérik végig.
Szofi a bókot kissé zavartan fogadta, lesütötte a szemeit és erősen kellett koncentrálnia, hogy ne váltson paradicsom vörösre, helyette halkan felkacagott.
- Ki vagy te és mit tettél az én Nikommal? -érdeklődött fellesve a pillái alól.
A fiú általában nem tudta zavarba hozni. Annyira természetes volt mindaz, ami közöttük történt, hogy Szofinak fel sem tűnt, mikor kerültek ennyire közel egymáshoz és valójában csak ebben a pillanatban realizálódott benne, hogy az, ami eddig megfoghatatlannak tűnt, amit nem neveztek meg soha, mostanra egészen komollyá vált.
Jóformán nincsen ideje viszonozni a puszit, Niko már felé tartja a karját ő pedig elfogadja azt.
- Köszönöm!
Belibbenni a végzős bálra, végzősként már önmagában is elég nagy szó. Emellé pedig a tény, hogy Nikolai oldalán valósította meg mindezt egészen ledöbbentette.
Szofi sohasem nyílt meg könnyedén senkinek, a hangulatingadozásaitól idegbajt lehetett kapni és hosszútávon egyedül Dai viselte el, ő is csak azért, mert kislány korától tudta, mekkora katasztrófa is néha a lány. Dai meg ugye lovagias és nem hagy hátra bajba jutott hölgyet.
Szóval, minden tisztelete Nikoé volt, aki bevállalta, hogy ma este mellette fog állni. Nyilván nem ismerte még a szőke legrosszabb énjét, de ami késik, nem múlik.
Célirányosan az ennivalók felé vették az irányt és Szofi nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Van olyan pillanat, amikor nem az evésen jár az agyad? Vagy ez alapbeállítás a férfiaknál?
Hozzászólásai ebben a témában
Mathias Lavoine
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 15
Írta: 2016. július 20. 00:30 | Link

Czettner L. Maja



Csoda, hogy van olyan diák a kastélyban, aki még nem érkezett meg a Nagyterembe a végzős bálra, ugyanis ennél gyönyörűbb látványt nem gyakran lát az ember. Engem is teljesen magával ragadott a sok varázslat és bűbáj, amelyek a lehető legtermészetesebben hatottak ebben az egyáltalán nem megszokott környezetben. Az biztos, hogy nincsenek híján kreativitásban a bál szervezői, és a mágiához is igen jól értenek.
Amint kicsodálkoztam magam, elkezdtem beljebb araszolni a teremben, hogy találjak magamnak egy viszonylag kényelmes, de mégse olyan zsúfolt helyet, ahonnan megnézhetem a táncot. Igaz, még nem voltam bálon, de a lányok mindig annyit meséltek ezekről az eseményekről, hogy pontosan tisztában voltam vele, hogy mire számíthatok. Elegáns úriemberek, csinos hölgyek, végtelen udvariasság és persze az elmaradhatatlan tánc. Úgy gondolom ezek a legfőbb jellemzői az eféle mulatságoknak. Azzal a különbséggel, hogy itt mindez egy magasabb és káprázatosabb szinten történik.
Ahogy kitaláltam a tökéletes tervet a fejemben, hogy hogyan és hova kéne elhelyezkednem, már meg is történt az első baki. Szegény lányt véletlenül oldalba löktem, majd alig győztem tőle bocsánatot kérni.
- Ugyan... Te teljesen jó helyen álltál, én akartam túl gyorsan irányt változtatni. Úgy gondoltam kicsit arrébb megyek, mert innen nem sokat lehet látni, vagy ha igen, akkor is agyon nyomnának a többiek.-
Az utolsó mondatot már nem tudom miért tettem hozzá, de ez gyakran előfordul velem. Néha csak úgy, mindenféle különösebb szándék nélkül közlök dolgokat emberekkel. Lehet, hogy ez őket teljesen hidegen hagyja, de azért én mégis elmondom, hátha a másik is talál benne számára érdekes információt.
A következő pillanatban, legnagyobb meglepetésemre a lány nem arcon vág, hanem felém nyújtja a kezét és kedvesen bemutatkozik. Na erre igazán nem számítottam!
- Ó.. Szia Maja! Nagyon örülök! Mathias vagyok, és most kicsit megleptél... Neked semmi okod nincs bocsánatot kérni. Sokkal inkább arra számítottam, hogy egy ügyes pörgőrúgással megszabadítasz a fejemtől, vagy esetleg csodálatos nyelvünk legszebb szavait kiválogatva elküldesz melegebb éghajlatra...-
A mondat végére apró mosoly jelenik meg a szám sarkában, majd udvariasan megfogom a felém nyújtott kezet, és olyan igazi bálosan a számhoz érintem. Azt hiszem így szokták csinálni a romantikus regények főhősei is.
Utoljára módosította:Mathias Lavoine, 2016. július 21. 16:38
Hozzászólásai ebben a témában

Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2016. július 20. 15:40 | Link

Legszebb végzős kishúg
Annelie



Amint a húgommal az oldalamon beléptem a Nagyterembe, ismerős érzés fogott el. Tavaly ilyenkor én éltem át amit most ő.

A Nagyterem egészen átalakult.
- Hűha. Sok melód volt benne, mi? – fordultam hozzá, viszonozva az ölelését.
Legszívesebben barackot nyomtam volna a fejére ahogy annak idején, de nem lett volna kedvem békítő hadjáratra indulni az összekócolt haja miatt.
Sokat készült, gyakorolt a keringőre, szervezte a bált és hasonlók. Szinte nem láttam egész hónapban.
- Ne aggódj! A múltkori után ne mondd, hogy nem tudsz lenyomni egy keringőt…  - utaltam a karácsonyi fellépésünkre.

Tényleg! Milyen nehezen is vett rá, hogy én is fellépjek… Végül tök jól sült el.

Őszintén szólva jobban féltem attól hogy én lépek a lábára mintsem fordítva, annak ellenére hogy tavaly is táncoltam keringőt.
Utoljára módosította:Harold Love Blomqvist, 2016. július 20. 15:43
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. július 20. 16:49 | Link

Norina

Kinézetem


Eljöt hát ez a nap is, felnőttünk, vagy mi a szösz. Gondolom ezen a napon, na meg az évzárón – és persze, amikor az ember meglátja a VAV tételsort – sokkal érzékenyebb, én viszont valahogy el lettem rontva. Kipihenten, már majdnem, hogy vidáman ébredtem, csupán egy bajom volt a reggellel, főleg így dél után nem sokkal, hogy bizony ki kell mászni az ágyból. A mai napot tanáraink és az iskola bölcs vezetősége arra szánta, hogy mi bizony nagyon felkészüljünk arra, hogy este nyitótáncot kell táncolnunk. Ez nekem olyan húsz perc, kényelmesen, kedves páromnak viszont gyanítóm, hogy húsz óra, pedig simán is tetszik a lányzó.
Volt valami ebben a táncpróbában. Amikor még külön – külön gyakoroltunk, akkor is többször néztem őt, igyekeztem hozzá közel férkőzni, persze véletlenül, aztán amióta rávettem magam és elhívtam, azóta pedig a próbák alatt is egyre többször állapíthatom meg, hogy bizony ez a lány különleges, és valahogy hatással van rám. Botladoztunk sokat, majd kevesebbet, tökéletesek viszont sosem lettünk, mert nem készülünk versenytáncosnak, és mert nem is vesszük olyan véresen komolyan. Oké, azt senki sem mondta, hogy nem gyakoroltunk kettesben. Jó volt kicsit magunk lenni, amikor az ostoba kérdéseimet is feltehettem. Például, hogy miért kell nekem egy bizonyos ponton keresztbe tenni a lábam.
- Még a végén kénytelen leszek cipelni téged.
Állapítom meg látványos műsóhaj kíséretében. Ez a mezős téma, na ez nem volt betervezve. Azt mondták a nagyteremben lesz. A nagytermet ismerem, immár ötödik éve napi háromszor étkezem ott tisztességesen. Most azonban olyan, mintha a réten lennénk. Szívem szerint morognék, de nem szabad, nem azért vagyok itt. Ma este jól fogom érezni magam.
- Már most? Gondolod, hogy némi koktéltól a parkett ördöge leszek?
Esélytelen, ha van benne alkohol és mondjuk megszalad, még a végén lejáratom magam, és majmot csinálok magamból. Bírni bírom, egy bizonyos pontig, ám nem sűrűn fogyasztom, és nagyon hamar átcsap a kellemes bódultság lejárató viselkedésbe, én pedig azt nem szeretném elérni.
- Nagyon csinos vagy, azt hittem inkább valami fehéret választasz. Nem tudom miért, csak úgy beugrott.
Ahogy egy fél pillanatra nálam is a gondolat, hogy fehér öltönyben jövök, de aztán rájöttem, hogy az túl merész lenne. Közben persze haladok vele, engedelmesen, kezem a belém kapaszkodó kezén pihentetve. Mint valami idősebb házaspár.
- Hm. Rád bízom mit választasz. Ha gázos leszek tőle, téged égetlek le.
Hozzászólásai ebben a témában

Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. július 20. 17:08 | Link

Végzősök tánca, nyitás

lepkék nélkül és haj

Sűrű bocsánatkérések között hagyom ott a levitás mestertanoncot ahogy az órámra pillantok, és rájövök, hogy itt az én időm. Tudatom vele, hogy jövök mindjárt, csak el kell mondjam a szokásos beszédet, és, amennyiben nem szalad el, akkor a továbbiakban is élvezhetjük a másik társaságát.
Fellépkedek a nekem kijelölt helyre, amit Anne egy jó párszor már megmutatott. Kezembe veszem a mikrofont, megköszörülöm a torkom. Elhalkul a zene. Hát akkor kezdjük.
- Sok szeretettel üdvözlök mindenkit, én Kamilla vagyok, és ideiglenesen helyettesítem Anneliet. Nem szeretnék sokáig beszélni, csak elmondok pár tudnivalót, amíg a végzősök testileg és lelkileg egyaránt felkészülnek a táncra - halványan elmosolyodok beszéd közben.
- Mint mindig, most is szavazhattok bálkirálynőre és bálkirályra a bejárat mellett, a már jól megszokott módon. Mint ahogy azt észrevettétek, most nem a megszokott nagytermi szféra vesz körbe benneteket. Ennek legnyomósabb oka a bál témája, a négy elem. - oldalra pillantok, keresem Anne tekintetét, belekezdhetek-e a végzősök sorolásába, vagy még dumáljak? Ahogy bólint, újra az összegyűltekre pillantok.
- És akkor lássuk, kik miatt vagyunk most itt tulajdonképpen. Az Eridonból Simfel Karina, Ronald Little-Leah, Nánásy Levendula, Kevin Schönfeld, Fülöp Félix, Bakonyi Gergely és partnereik. A Levita házból Brandon Norrey, Hűvösvölgyi Napsugár, Katniss Flechter, Wolgast Bellafonte és párjaik. A Navine házból Fülöp Farkas, Gyarmathi Mihály Ádám, Isaac Nikolai Eccelstone, Laduver Nerella Rodé, Soóki Bende, Matthew Bloomer illetve táncpartnereik, és végül, de nem utolsó sorban a Rellonból Adrian Ivanorovics Black, Aimé N. Flamme-Lenoir, Allan Colton Fisher, Annelie Freya Merkovszky, Árvai-Mózs Barnabás, Kálnoki Norina, Ombozi Rebeka Liliána, Szofia Elena Chenkova, Tanizawa Daisuke, William Eric Payne és partnereik.
Visszateszem a mikrofont a helyére, és visszasétálok az asztalhoz. A végzősök beállnak, elindul a zene, és kezdődik a tánc.
Utoljára módosította:Annelie Freya Merkovszky, 2016. július 30. 18:42
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. július 20. 19:13 | Link

Nagytesó
ruuuha (picit sűrűbben és nem ilyen sokat mutatva, combközépig zártan)


- Nem annyi, mint a ruhámban - válaszolta bátyjának elvigyorodva. Izgalma egyre csak fokozódott, mégis próbálta leplezni és a legjobb oldalát mutatni. Szinte mindenki ismeri így az ötödik év végére, főleg, hogy az iskolában számos tevékenységet űz, na meg a Mirákulum légtáncosa.
Harolddal tökéletes párt alkottak, mindenkinek nyilvánvaló volt, hogy ők nem egy pár, hanem testvérpár, és sokan még azzal is tisztában lehettek, hogy a Merkovszky lány újabban ismét Ombozi Noel párja. A kezdeti nehézségek ellenére tökéletes a harmónia köztük.
- Igazad van, kettőnk közül én vagyok a jobb táncos - nézett fel rá miközben lazított az ölelésen, és kissé kiöltötte rá a nyelvét.
Nem telt el sok idő, eljött a felvezető beszéd ideje. Már feszülten figyelte Kamillát, azon volt, hogy ő maga fogja felkonferálni magukat és gyorsan leugrik a színpadról, de szerencsére a lány nem hagyta cserben. Megtalálták egymás tekintetét, Anne bólintott és mély levegőt vett.
Harold oldalán vonult be a táncparkettre, mosolygott, de sokkal jobban izgult, mint egy cirkuszi fellépés előtt. Valószínűleg az idegen, szilárd terep miatt.
Lassan, gyorsabban, mosolyogva...minden volt abban a keringőben, pont ahogy azt begyakorolták. Az első néhány mozdulat után már tökéletesen beleélte magát a táncba, és a végén elnevetve magát csüccsent le a táncparketthez legközelebb eső lebegő székre.
- Merlinre tesó, ügyesek voltunk!
Hozzászólásai ebben a témában

Vitéz Rebeka
INAKTÍV


Lakóbalfal
offline
RPG hsz: 304
Összes hsz: 1056
Írta: 2016. július 21. 14:59 | Link

Benedek
Ruha

-Biztos, hogy remek este lesz  - Zavara lassan csökkent, helyébe izgalommal vegyes boldogság lépett. Mosolya kiszélesedett, és természetesebb lett.
-A tánc nem tartozik éppen az erősségeim közé. Ahogy magamat ismerem, minden második lépésnél rálépnék a lábadra, és minimum háromszor megbotlanék a ruhámban.  De ha ez téged nem zavar, akkor táncolhatunk. -  Nem tudott táncolni, és nem is akart megtanulni. Szerette nézni, ha mások táncolnak, de soha nem tudta  magát, hogy megtanuljon egy-két lépést. Inkább megmaradt a kviddicsnél.
Hozzászólásai ebben a témában
Barabás Dália Vanda
INAKTÍV


Vandália
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 69
Írta: 2016. július 21. 18:01 | Link


Ruhácska


Fél füllel a fiúra, fél füllel a terem másik végében szóló lágy zenére figyeltem, és ugyancsak így voltam a látvánnyal is. Egyszer Ákosra, egyszer pedig a teremre és a körülöttünk forgolódó emberekre pillantottam. Mélyen belül úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek karácsonykor, éreztem az izgatottságot, a pörgést a lelkemben, de mindezt nem mutattam ki. Nem akartam, hogy még kislányosabbnak tartsanak, mint amilyennek már eddig is tartottak sokan. Ákos szavai gondolkodóba ejtettek, de nem rémítettek meg.
- Ooohó, hidd el, ez még csak a kezdet - mondtam, egy apró kacsintás kíséretében - Szerintem simán felül tudom múlni majd magamat, legalábbis igyekszem majd! árultam el a fiúnak, az agyam pedig azonnal a következő ruhaötleteken kezdett el törekedni, de persze mindez attól is függ majd, hogy hova készül az a ruha, mi a téma és még sok minden más. A gondolataim kissé nagyon előreszaladtak, így gyorsan el is hessegettem ezt az egészet, és visszatértem a jelenbe, ami most amúgy is sokkal érdekesebb.
- Kiforgattad a szavaimat! - kaptam fel egy pillanatra a vizet, de közben végig mosolyogtam. Hihetetlen ez a fiú, mindenre van egy jó mondata, amivel tovább tudja gördíteni a dolgokat, vagy egyszerűen csak trükkösen visszavág, amit egy életre megjegyez a másik. Csípőre tettem az egyik kezemet, mint egy igazi dühös nő, egy percig csúnyán néztem Ákosra, majd ismét felvettem a már jól megszokott kis Dália mosolyt.
- Úgy értettem, hogy neked áll a legjobban mind közül- helyesbítettem az állításomat, remélve, hogy ez már a fiúnak is megfelelően hangzik. A kezemben lévő pohár aljából felhörpintettem az utolsó korty italt, majd a hozzám legközelebb lévő asztalra lehelyeztem az üres poharat. Nagyon finom volt ez a lángoló kis itóka, szerintem veszek majd még egyet, ha lesz rá lehetőségem. Nagyon ötletes volt, és nem mellesleg még látványos is. Megigazgattam a ruhámat, majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy minden a helyén van, mindkét kezemet a hátam mögé raktam, mint egy jóllakott kislány szokta. Jól emlékeztem Ákos kis cipő bizniszes kijelentésére, amin elnevettem magamat, majd jött a következő. Arcomon látszott a meglepetés a fiú kijelentése miatt. Számat kissé eltátottam, alig jutottam szóhoz, amire egy kicsit talán rá is játszottam.
- Oh, hát ezt nem vártam volna tőled, de ha így állunk, akkor állok szolgálatodra! - adtam meg magamat, a képzeletemben elképzeltem, ahogyan össze vissza bukdácsolom, mivel sosem voltam valami jó a táncban, de próba szerencse.
- Akarsz enni valamit, vagy körülnézni, vagy már rögtön irány a táncparkett?
Utoljára módosította:Barabás Dália Vanda, 2016. július 26. 13:04
Hozzászólásai ebben a témában
Partay Alfréd Benedek
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 243
Összes hsz: 401
Írta: 2016. július 21. 19:43 | Link

Vitéz Rebeka
Ruházat

Nagy teremnél vagyunk, ahogy belépünk, elámulok, milyen jól megtudják oldani a dolgokat varázslattal. Rebeka zavartsága enyhül, és a mosolya is egyre természetesebb. Ennek nagyon örülök, megég értem, hiszen ez az első bálja, még tapasztalatlan ebben a dologban.
- Megtanítalak majd útközben az alaplépésekre, ha szeretnéd. Nem akarok semmit sem rád erőltetni. Azt szeretné, minél jobban érezd magad ezen az estén. Nem zavar, hogy rálépsz majd a lábamra. -
 Ahogy beljebb megyünk, egyre jobban feltűnik számomra a négy elem, és annak elrendezése. Nagyon tetszik.
- Nagyon jól megoldották az egészet. Kérsz valamit inni? Kicsit fülledtnek érzem itt bent a levegő szerintem. -
 Lehet nekem csalóka az egész, de kezd kicsit melegem lenni. Úgy tudom kötött program szerint megy egy darabig a bál, persze a végzősök táncával kezdődik majd. Ezen gondolkozok, míg várom Rebeka válaszát, kér e valamit.
- Neked hogy tetszik a bál eddig? Nekem nagyon is bejön. Köszönöm még egyszer, hogy eljöttél velem ide. -
 Érdeklődöm nála egy igen közhelyes kérdéssel, de kíváncsi vagyok, milyennek látja, tetszik e neki.

Hozzászólásai ebben a témában

" A lelkiismeret 135 sebből vérzik
Megnyerő a címlap mosoly, de a te fajtád messziről bűzlik
Ó az a tekintet egyből elárultad magad
A szemedből látom, nem kell, hogy szólj hazugság minden szavad"
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. július 22. 13:31 | Link

Will
Ruha, Haj


Nagy léptekkel indulunk meg a bár felé, azonban ismerős hang csilingel a mikrofonba, és felhívja a bálozók figyelmét, hogy kezdetét veszi a keringő.
- Asszem erről lekéstünk. Nem baj, talán tényleg nem tett volna jót. - vigyorgok Willre.
Elindulunk hát vissza a táncparkett felé, ugyanis Kamilla már felkonferált minket.
Többi évfolyamtársunkkal együtt felvonultunk mi is, és beálltunk indításra készen.
- Odanézz! - mutatok a földre, ami nem is tűnik földnek. Olyan hatása van, mintha vízen járnánk.
A zene felcsendül, mi pedig elkezdjük amit már hetek óta gyakoroltunk. Az első pár pillanatban feszült figyelemmel kísértem minden lépésünket, nehogy elrontsunk valamit. Azonban lassan ellazultam, és még csak nem is figyeltem többször a lábunkat. Jött minden magától. Nem tudom eldönteni, hogy azért mert már a könyökünkön jön ki minden mozdulat, vagy mert Will biztonságot adó kisugárzása tette.
Észre se vettem mikor elhalkult a zene és a bálozók tapsolni kezdtek.
- Hű. Jobban sikerült mint gondoltam. - suttogtam mosolyogva, miután elhalkult a taps.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Harold Love Blomqvist
INAKTÍV


Mr Broken Heart
offline
RPG hsz: 17
Összes hsz: 65
Írta: 2016. július 22. 13:54 | Link

Legszebb végzős kishúg
Annelie



Már jó régen tudtuk, hogy én fogok táncolni Annie-vel a végzős bálján, bár azt hittem lepasszol majd miután megint összejött Noellel. De nem tette, és ennek nagyon örültem. Tudom, hogy milyen fontos neki ez a bál, nem csak azért mert ezt is ő szervezte, hanem mert ez a sajátja. És büszkén vonultam fel a keringőhöz vele.
Jól táncoltunk együtt, végül is ez a normális ha két testvér ilyen közel áll egymáshoz, nem? Még akkor is ha az egyik tag botlábú. Jó az talán nem vagyok, de valljuk be a tánc a levegőben jobban megy.
Szerencsére nem hoztunk szégyent a nevünkre.
- Bár tegyük hozzá, jobb szeretem a légtáncot mint ezt. - rogytam le mellé egy másik székre - Na és lepasszoljalak a pasidnak, vagy előbb megkóstolod a bátyáddal azt a híres vakondtúrás tortát, mielőtt lelép? - kacsintottam a húgomra.
Nem terveztem sokáig maradni. Van még néhány elintéznivalóm, többek között kiengedni Gorint vadászni. Mióta eljött a párzási időszak, kicsit nehezebben viseli a kastélybeli életet, így van hogy egész éjszaka elvan valamerre és csak reggel tér vissza.  
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Merkovszky
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10631
Írta: 2016. július 23. 16:31 | Link

Nagytesó
ruuuha (picit sűrűbben és nem ilyen sokat mutatva, combközépig zártan)


Az izgalom utolsó levezetésére csüccsent le, muszáj volt pihennie. Nem fáradt el, de rengeteg érzelem volt benne, amitől fülig ért a szája és félő volt, hogy kirobbanva a sok érzelem ájuláshoz vinné.
Nehezen fogta fel, hogy annyi megszervezett bál után most a sajátján vesz részt és a saját keringőjét táncolta el bátyja oldalán. Egy szempillantás alatt repültek el az évek, pedig még emlékszik, hogy az első napokban amikor bejárása volt a Rellonba Haroldhoz, ott ismerkedett meg Biancával, az egykori házvezető lányával. Kedvelte, nem is tudja, hogy azóta mi van vele.
Na meg kislány volt még akkor is, amikor Noellel találkoztak. Az elejétől fogva utálta, nem értette, hogy mire jó a szoknyapecér lét. Aztán most, öt évvel később, hogy csak az ő szoknyájára vadászik, már eléggé kedveli. Na jó, szereti. Nagyon is.
Harold Noelre irányuló kérdésére szét is néz a teremben, hátha megpillantja szerelmét.
- Nem tudom, ideért-e már - vonja meg a vállát. - Hogy mi? Vakondtúrás süti? Harry, te normális vagy?! Falatonként száz kalória - hitetlenkedve, félig tátott szájjal és felvont szemöldökkel néz tesójára.
- Formában kell maradnunk, nem ehetsz belőle - határozottan elutasította még a gondolatát is annak, hogy bármi olyat fogyasszon, amiben cukor van. főleg így a fellépések között.
Hozzászólásai ebben a témában

Catherine Shayleen Black
INAKTÍV


kalitkába zárt madár
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 750
Írta: 2016. július 28. 17:53 | Link

Az én nagy kisöcsém
A levegő

Mikor Adrian megkérte, hogy kísérje el a végzős báljára, Shayleen gondolkodás nélkül mondott igent. Aztán gondolt csak bele, hogy a legutóbb ilyenkor mennyire pórul járt, mikor ruhát kellett néznie magának. Így tehát el kellett döntenie, mi legyen. Őszintén szólva nem volt egyszerű dolga, mert ráadásul tematikus idén a bál, tehát nehezítésképp a négy elemmel is meg kellett küzdenie. Először mindenképpen a földet akarta választani, mert az áll hozzá a legközelebb és elképzelései szerint, ha valaha elemi mágus lenne, akkor ez lenne az eleme, csakhogy... Egyetlen használható ötlete sem volt. Egyre csak közeledett a nagy nap, ő pedig végül minden mindegy alapon talált magának egyet, amit felvehetett.
Ideges. Nagyon kevés smink, egy magas sarkú cipő, kiengedett, szögegyenes haj. Bőven a kezdés előtt indult el, hogy felkereshesse Adriant, ugyanis nagyon jól tudja, hogy szüksége lesz a nővéri segítségre és mit ad Merlin, valóban! Csálén áll ez, kilóg az, nem jó itt, igazítani kell ott. Aztán egész gyorsan ráncba szedte egyetlen drága öcsikéjét és végre elindulhattak a bálba. Ez még akár egy Hamupipőke történet is lehetne, de nem az.
Testvére kijelentésén csak elmosolyodik, miközben megjegyzi magában, hogy van minek örülni. Nem arról van szó, hogy utál lány lenni, de talán sok minden máshogy alakult volna, ha fiúnak születik. A következő kijelentés viszont kizökkenti és egy pimasz mosoly ül ki a lány arcára. - Azért engem jobban érdekelne, ahogy egy ilyen cipőben botladozol - előre bök fejével, ahol egy platformos, iszonyatosan magas tűsarkú cipő villan elő a ruha alól. Nos, igen. Az sokkal murisabb, mint a hiszti és a smink. Tört fehéres, picit rózsaszín beütésű ruhájában úgy libben be Adriannel a nagyterembe, mintha a levegő fújná be. Habkönnyű anyagból varrt csoda ez, ami nem feszül rá Shayleenre, mégis kiemeli kissé csontos, csinos alakját.
- Köszönöm - jelentőségteljes pillantást vet öccsére, tekintetéből látszik, mennyit is jelent ez neki, mert mindketten tudják, hogy nem elsősorban a ruhára gondolt a fiú. Korántsem. Hanem arra, hogy Shayleen már jobb bőrben van. - Most viszont ideje bulizni egy kicsit. Mi van a barátnőddel, Izával? Csodálom, hogy nem vele jöttél.
Hozzászólásai ebben a témában

Álmosvölgyi Asztrid Szira
INAKTÍV


Rentainé
offline
RPG hsz: 132
Összes hsz: 1369
Írta: 2016. július 30. 17:46 | Link


Csinosban


Mosolyom szinte levakarhatatlan bármikor, amikor Bálint közelében lehetek. Így volt ez ezekben a pillanatokban is, és kihasználtam a közelségét. Úgy bújtam hozzá, mint egy árva kiscica.
- Szép - néztem a csokorra, majd vissza a párom csodálatos szemeibe. - De nem tudom a hajamba tűzni - csalódott arcot vágtam, persze kicsit rájátszva. Hisz ha már eljöttünk a bálba, gondoltam táncolni is fogunk. Na és azt virággal...hát elég kellemetlen.
- Az sikerült. Tényleg azt hittem, nem akarsz látni - biggyesztettem le ajkam és úgy néztem rá. Szomorú, meg kicsit haragos voltam azért, mert abban a hitben kellett lennem, hogy nem látom amíg azt nem mondja, hogy oké, akkor most nem dolgozik, ráér velem is foglalkozni. Nehéz együtt élni a gondolattal, hogy országok választanak el tőle.
- Öööö...őőőszintén nem tudom, milyen íze volt. Felöntöttem - megköszörültem a torkom a megjegyzésemet követően. Hiába iskolai esemény, kell egy kevés löket abba az itókába.
Kezébe csúsztattam sajátom, majd az asztalhoz húztam, ahol kis gondolkodás után egy pirosas, de nem lángoló italt választottam ki és felé nyújtottam. Amint elvette, előhúztam saját üvegcsémet, és kérdőn pillantva rá tartottam a pohara fölé.
Hozzászólásai ebben a témában

Lepsényi Zalán
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 1788
Írta: 2016. július 31. 12:12 | Link

Gwen

Lehet túl furán viselkedtem, de nem játszottam meg magamat, ez nem az volt. Inkább csak erőltetetten jól akartam szórakozni egy rendezvényen, egy olyan helyen, ahol rengeteg ember mászkált. Én lennék a legboldogabb, ha nem irtóznék az emberek közelségétől, igaz ez csupán akkor bukott ki belőlem, amikor többen álltak hozzám közel. De például Gwen, vagy más közeli ismerősöm esetében nem zavart, ha beléptek az aurámba, talán mert őket jól ismertem és csak egy emberről volt szó, nem pedig tucatnyiról. A partnerem is - aki egyértelműen a barátnőm lehetett és senki más – észrevette rajtam, hogy nem stimmelt a viselkedésem, ezen meg sem lepődtem. Egy csókkal igazoltam, hogy nem varázsoltak el és én még mindig az a Zalán voltam, akit ő megismert és akibe beleszeretett. Jól esett, hogy a régi énemet hiányolta és jobban preferálta, ebből láttam, hogy nem kell megváltoznom, hanem jó voltam neki úgy, ahogy. Már megérte mindez, noha a tömegbe csak ezután keveredtünk bele. A bálon mi egyből egy kényelmes asztalkát kerestünk, ahol nyugodtan tudtunk beszélgetni, ám Gwen elkezdett heccelni, amitől már most gyorsult a szívverésem, pedig még volt néhány évem a keringőhöz. Kettő az nem sok és hamar elrepülnek az évek, de ha a lány addig is velem marad, akkor nem lehet nagy baj, épségben túl fogom élni a nyitótáncot.
- Már most felkérlek! – Sosem lehet elég hamar lefoglalni a táncpartnereket, főleg a szép lányokat úgy viszik, mint az áruházakban a leárazott fagylaltokat. Ez köztudottan tény, ahogy az is, hogy Gwen gyönyörű lány volt. Ezt megmondtam a szemébe, mire megjegyezte, hogy jól néztem ki öltönyben. Alsó ajkamba haraptam és lepillantottam magam elé az asztalra félmosollyal az arcomon. Igen, azt hiszem látszott rajtam, hogy nem szívleltem az öltönyöket, habár ezt a sötétkék cuccot, ami most rajtam volt, kevésbé kényelmetlennek találtam. Ha már voltak napok, amikor kötelező volt kiöltözni, legalább a randikon kényelmes ruhákat vennék fel, de elhatároztam, hogy majd egyszer elviszem Gwent egy puccos étterembe, ahol majd hasonló öltönyben jelenek meg a kedvéért. Ugye milyen kedves vagyok?
- Szuper... – Mondom halkan még mindig leszegett szemekkel. Persze nem lett rossz érzésem, ugyanolyan lelkes hangulatban voltam, mint eddig, csak próbáltam aranyos lenni, hogy megsajnáljon, és hogy ne vezesse be az előbb említett gondolatát szabályként. Ritka pillanataim egyike, amikor tényleg cuki voltam önszántamból. Tessék értékelni ezt bennem! Jelentem, Zalán fejlődik és változik, csak lassan.
Az este későbbi szakaszában, miután lement a nyitótánc, felkértem Gwent táncolni. Láttam, hogy szemével kereste a többieket, feltételeztem Szofiékat, de talán ezúttal megelégszik csak velem is, elvégre nem tudtunk a rellonosok közelébe kerülni, ők ötödikesként az est fénypontjai voltak. Nem keringőzni akartam, inkább csak kezeimmel megfogtam a dereka két oldalát és hagytam, hogy ő átkulcsolja karjait a nyakamon. Ezzel közelebb lehettünk egymáshoz, de mégsem estünk a másik karjaiba. Romantikus volt és kényelmesebb is, mintha kitartottam volna a karomat oldalra neki úgy, akár csak ha kigipszelték volna. Végül teljes mértékben megérte eljönni a partira és pozitívan állni a dologhoz, nem csalódtam az estében.
Hozzászólásai ebben a témában

Ardai Tánya
INAKTÍV


Örök főnix
offline
RPG hsz: 321
Összes hsz: 1300
Írta: 2016. július 31. 21:05 | Link



Kinézet

Bál. Ez az egyik legcsodálatosabb dolog az életben. Sosem vettem ilyenen részt, és most eszem ágában sem volt kihagyni. A délelőtt folyamán Bogolyfalván végigjártam az összes butikot hogy megtaláljam a tökéletes ruhát, ami persze illett a követelményekhez. Egy tűzpiros ruha mellett döntöttem, bár senki nem volt ott hogy biztosítson afelől, hogy igazán jól áll.
A vásárlás annyira lefárasztott, hogy aztán délután ledőltem egy kicsit aludni. Biztos voltam benne, hogy még az előtt felkelek, hogy készülődnöm kellett, de ez nem így volt. Kapkodva vettem fel a selyemanyagot magamra, miközben ide-oda rohangáltam a szobában sminkért, fésűért és ezekhez hasonló tárgyakért. Az arcfesték felvitele még félórát igényelt tőlem, mert nem szoktam hozzá, hogy felteszem, azt sem tudtam hogy kéne nekiállni. Na jó, és nem teljesen igaz. De akkor is minimum hússzor le kellett szedne a felét mert elkentem vagy valami hasonló. Aztán jött a hajam, amit egy újabb akadályként értelmeztem, de végül sikerült elkészülnöm, és amikor belenéztem a tükörbe, elégedetten néztem meg magam. Felhúztam fekete magassarkúm, és már indultam is a terem felé. Jó sokat késtem, de úgy éreztem megéri, és reméltem, hogy ezzel a partnerem is így van.
Sajnos fogalmam sem volt hogy néz ki a fiú, viszont a terem előtt egyetlen egyedül ácsorgó fiút vettem csak észre, ezért egy nagy mosoly kíséretében mentem oda hozzá magabiztosan, és megérintettem a karját, hogy felhívjam magamra a figyelmet.
- Szia! Zoli vagy ugye? - kérdeztem rá a biztonság kedvéért. Sha nem lehet tudni.
Hozzászólásai ebben a témában

K  E  R
|2016 tavasz legszimpatikusabb újonca|2017 Legszebb neve (Szombat Annával)|2017 Legszebb főnixlány|2021 Év tanára|2021 Év HVH-ja|20
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror



offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 559
bál az elemekkel
Írta: 2016. július 31. 23:43
| Link

Artemisia és az Ombozi gyerek

- UPDATED öltözékem -

Az arccsókra csak hümmögök egy jólesőt, aztán kacsintok pártneremre, miközben az ajtó felé indulunk kart karba öltve. Az italos felvetése nyomán csak egy pancser ellenkezne. Mivel azonban én az nem vagyok, viszont merész igen, így mindössze félig ellenkezem. Már ha az alábbi kérdésemet lehet annak nevezni.
- Ennél jobban? - pillantok végig rajta, azt pedig a képzeletére bízom, hogy ezzel vajon arra utalok-e, elég lángoló ő már így is, avagy arra, hogy a puszta jelenléte is tűzbe hoz bárkit. Avagy a kettő egyszerre. Avagy egy negyedik verzió, ám lássuk be, erre kevés az esély.
Ettől függetlenül persze élek a koktélozgatás lehetőségével, és bár az elemeknek nem vagyok olyan nagy tudója, a finom folyadékoknak inkább. Szerintem nem fogok csalódást okozni. Nem szoktam, nem igaz? Célunkat azonban nem érjük még el, hiszen egy sármos ficsúrba botlunk. Meglehet, amilyen nyájasan elbeszélgetnek és édelegnek a profesoressával, attól el kéne uraljon valamiféle féltékenység, vagy netalántán kényelmetlenség amiatt, hogy az illető magasabb, jóképűbb és ifjabb nálam. Csak várok és várok, ám ez a kellemetlen, feszült érzés csak nem talál rám. Pedig várom. Úgy negyvenvalahány éve.
- Ó, én is az Önéhez. - bólintok mélyet a nem létező partnere felé.
- Nade... - pillantok fel rá egy sóhaj után.
- Ha már az elemeknél tartunk: élvezi a szabad levegőt? - érdeklődöm széles vigyorral, koránt sem burkoltan célozva arra, hogy pontosan tudom, a fegyintézet vendége volt. Láttam az ábrázatát valamelyik mappában meg egyszer talán személyesen is, mikor be volt kasznizva. Különben a hozzá nem értők -tehát az emberek 99%a - azt hiheti, a fentebb említett féltékenység késztet ilyen aljas piszkálódásra, azonban a helyzet az, hogy igazságos vagyok, és mindenkit egyaránt szeretek froclizni. Kedvem válogatja, milyenek az arányok.
Hozzászólásai ebben a témában

William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 2. 12:39 | Link

Norina

- Szóval, nem úsztam meg, csak eltolódott a dolog.
Félek attól, hogy mit tesz velem az, ha illuminált állapotba kerülök. Apám azt hiszi, hogy anyám valami fura módon nevel, mert hogy ilyesmire nincs ingerem, pedig valahogy szóba se került a dolog, egyszerűen csak mindig volt más, ami jobban lekötött, és szép lassan már elértem abba a korba, amikor még csak az sem lehetett vonzó, hogy tilos. Életem tragédiája, bár itt meg is álla a dolog.
Visszakísérem, és beállunk oda, ahol hetek óta minden egyes alkalommal állunk. A próbákon sokat rontottunk, ami leginkább annak volt köszönhető, hogy beszéltünk, meg hát akkor nem akartuk érezni a nyomást, jót nevettünk a túl precíz társainkon. Most viszont itt a nagy pillanat, és hirtelen minden tagomat ólomsúlyként érzékelem.
- Jézus most a fejét veri egy felhőbe.
Súgom oda a kezdés előtti pillanatban. Épp csak annyi időnk maradt, hogy lepillantsak, és megjegyezzem neki, máris indulnunk kellett. Az elején én is figyelek, és látom, hogy ő is feszeng. Elvégre az egész iskola minket néz, és nagyon gáz lesz, ha elbénázzuk, ám amikor a tekintetünk találkozik, onnantól mintha nem csak a vízen járnánk, de szabályosan szárnyalnánk. Mintha mind a négy elem egyszerre segítene át minket ezen az akadályon. Én pedig boldog vagyok, tényleg boldog, és amikor véget ér a tánc, érzem, hogy csalódott vagyok. Még akarok. Hibátlanul vettünk minden akadályt, és íme, ennyi volt, egy pillanat alatt elszállt. Csillogó tekintettel pillantok Norinára, és ahogy kimondja, hogy jók voltunk, úgy lendülök előre, és nyomok egy puszit az arcára.
- Ez fantasztikus volt.
Suttogom a fülébe, majd felegyenesedve köhintek egyet, és a kezem nyújtom felé.
- Hölgyem? Újra megpróbáljuk azokat az italokat?
Hozzászólásai ebben a témában

Choi Min Jong
KARANTÉN


damfír - életművész
offline
RPG hsz: 438
Összes hsz: 5042
Írta: 2016. augusztus 3. 20:21 | Link

Rachel Octavia Amber


- Igen, de iskolai bálon! - világítok rá neki a dolog buktatójára. S hiába a vézősök bulija, lévén, hogy a kisebbek is eljöhetnek, nem tartom valószínűnek, hogy az iskola vezetősége megkockáztatja a dolgot. Elvégre minden meg van szigorítva, miért pont ebben vennék lazábbra a gyeplőt?
Ennek ellenére megindulunk az itókák felé, és közelebbről nézve még inkább lenyűgöz, hogy mennyire kreatív és szép még az italok tálalása is. A tüzes italt választom természetesen, s bár tudom, hogy nem olyan balga a vezetőség, hogy valódi tüzet engedjen, azért biztosabbnak érzem, beledugni előbb a kezem, mielőtt az arcomhoz emelném a poharat. Játszom kicsit, miután meggyőződöm róla, hogy valóban semmi baj a lángokkal, aztán vigyorogva pillantok az esti páromra.
- Azt hitted megégek? - nézek hitetlenkedve a lányra, hogy mégis mit gondolt, hogyan ihatnánk meg ezeket, ha valóban égne? De aztán azért rendezem a vonásaimat.
A poharam hozzákoccintom az övéhez, majd mielőtt innék még beleszagolok. Csak egy aprót kortyolok és jól teszem, hiszen Rach alkoholt vél felfedezni a pohárban.
- Tényleg? - kérdezem kissé bizonytalanul és hitetlenkedve, mégis inkább visszateszem a poharat az asztalra. - Akkor meghagyom ööö... későbbre... - mondom kissé habozva, hiszen sejtem, hogy furán veszi ki magát a dolog. Bár azt hiszem említettem neki, hogy nagyon nem bírom a piát, azért kicsit cikinek érzem a dolgot, bár magam sem értem miért, én ugyanis nem éreztem alkoholt az apró kortyban. De az is igaz, hogy én nagyon rossz vagyok ebben.
- Finom! Amúgy... - felelek a kérdésére, bár sejtem, hogy ellenem szól, hogy elteszem a poharat. De akkor is. Mondjuk nem szép, hogy már beleittam és visszateszem. Felkapoom hát újra, ő megközben leönti magát. Ezen kénytelen vagyok vigyorogni.
- Máris megártott? - kérdezem vidáman, aztán támad egy ötletem - Esettleg felújíthatjuk a ruhádat... - mondom a szemöldököm felhúzva és a poharam megemelem, ezzel próbálva kifejezni, hogy ha csak nem ragaszkodik hozzá, akkor festhetünk rá valami mintát... Vagy ez nagyon elvetemült ötlet tőlem?
Hozzászólásai ebben a témában

You only realize how much you know someone when they disappear.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2016. augusztus 3. 20:53 | Link

Eredményhirdetés

Az idő telik és én tök jól érzem magam. Ahogy lekászálódtam a színpadról újra el is vegyültem a tömegben, Hunterrel vagy nélküle. Franc se érti a férfiakat. A népnek volt ideje szavazni bőven, így egyáltalán nem kellett elsietni a döntést. Pár óra múlva, a két borítékkal a kezemben küzdöm át magam ismét a sokaságon a színpad felé, majd kezembe véve a mikrofont várom, hogy elhalkuljon a zene.
- Heló heló, újra én - úr isten, soha többé nem fogok elvállalni semmi ilyet. Nem tudok beszélni, ez tény. Kínos. Megvárom ameddig elcsendesednek a beszélgetések, és hallhatóvá válok. Hell yeah.
- Remélem mindannyian jól átgondoltátok, hogy kire szavaztok, mert már nem vonhatjátok vissza - elmosolyodva mutatom fel a balomban levő borítékokat. Ez. Borzalmas. Nem hiszem el.
- Szóval itt vannak az eredmények a kezemben, lássunk is hozzá - soha nem voltam annak a híve, hogy húzzák az időt az ilyen eredményhirdetéseknél, így hát bele is kezdek - az idei év bálkirálya nem más, mint - kezdek bele, az egyik borítékot bontogatva - Choi Min Jong, a levitából - hatalmas vigyorral az arcomon hirdetem ki a nevét, még meg is tapsolom én is a tömeggel amíg feltalál mellém. To be honest, most nagyon szívesen elsütnék neki egy belső viccet, vagy akármit, de most nem lehet, most munka van, majd később.
- Úgy látom, bálkirálynőnk idén kettő is van. Remélem nem fognak összeveszni - a második borítékot bontogatva beszélek tovább, a második mondatnál elmosolyodva pillantok fel a bálkirályra. Hát igen, van akinek duplán kijár a jóból.
- Az egyikőjük Vér Lanetta, az Eridonból - mosolyogva hirdetem ki, ismét mosolyogva várok, amíg a leányzó feljut a színpadra, és a dökös társam felrakja a fejére a megérdemelt koronáját - a másik pedig a rellonos Farkas Kamilla... Wow, komolyan srácok, én? Köszönöm - elvigyorodva pillantok fel, a jobb kezem pedig át is veszi a mikrofont, ahogy rájön, hogy képtelen vagyok komolyan folytatni ezt az egészet.
- Tapsoljuk meg még egyszer a nyerteseket - mondja, végigmutatva rajtunk - a bálnak még nincs vége, szóval ne szaladjatok messzire. Nemsokára kivonulunk a Rétre, hogy a szokás szerint felengedjük a kívánságlámpásokat. Érezzétek jól magatokat.
Hozzászólásai ebben a témában
Péter Fanni
Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi
offline
RPG hsz: 480
Összes hsz: 3433
Írta: 2016. augusztus 4. 14:56 | Link

Késve, de beestünk! - Mattracka.
Ruhaaaa ( mezítláb ) - Tűz


Azt mondják, hogy prefektusként nekem példát kell mutatnom a diáktársaimnak. De mi van azokkal a prefikkel, akik még csak nem is akartak prefektusok lenni? Jó, élveztem a helyzetem előnyeit, mert azért mi menő volt már, hogy akkor mászkálhattam ott, ahol akartam, amikor csak akartam. Kevesen mondhatták el ezt magukról a barátaim közül. Persze, ez a szabálybetartás még így sem volt az erősségem, ugyanis már megint késésben voltam, nem is kicsit! Tuti lezavarták már a keringőt a végzősök, én meg még csak hajfestéssel végeztem. Pazar.
Ahogy tudtam siettem a maradék tennivalóval. Legközelebb talán nem az utolsó pillanatba kellene elkezdenem készülődni. A legviccesebb pedig az volt, hogy ez már nem az első bálom az iskolában, szal, járt a keksz ezért a manőverért.
Csupasz tappancsokkal, lángoló ruhával s fekete hajjal szántottam fel a folyosókat. Úgy néztem ki, mint egy fejjel lefelé fordított lángoló gyufaszál. A dübörgés mellett a talpaim csattanását is hallani lehetett, ahogy ütköztek a hideg padlóval. Bár azért imádkoztam, hogy ne lépjek bele semmilyen éles tárgyba, vagy üvegszilánkba. Nem hiányzott az a gyengélkedő, ahol múltkor is kikötöttem a meccs után. Feleslegesnek tartottam már akkor is, de a parancs, az parancs volt.
Szóval rohantam, mint a hülye, azért imádkozva, hogy ne késsük le az egész bált, csak mondjuk… a felét? Na jó, az is sok, de na. Matt hülyét kapott lassan tőlem, tuti! Mindig rám kellett várnia szegénynek.
Amikor megérkeztem a nagyterem bejáratához, körülnéztem, nem láttam sehol sem a kócost, ezért bementem, hátha benn több szerencsével járok.
- Ennyire elkéstem? – Motyogtam magamban, Kamilla pont akkor jelentette ki, hogy kik voltak a szerencsések. Tapsolni kezdtem, mint a többiek, nehogy  feltűnjön valakinek az, hogy alig két perce érkeztem.
Hozzászólásai ebben a témában


#Ha dumál #VérKasza #Kolosudvaribolondja #ENFP #Gelembezredes
Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2016. augusztus 5. 12:09 | Link

Will
Ruha, Haj


Na erre nem számítottam. Hitetlenül elmosolyodom, és az arcomhoz kapok. A bőröm forró, biztos elvörösödtem.
Te vagy fantasztikus.
Mire felocsúdtam az álomszerű állapotból, már meg is fogtam a kezét és elindultunk az itató felé.
- Ehetnénk is valamit, ha már itt vagyunk. - vetettem fel az ötletet. Üres gyomorra amúgy is rossz inni akár van benne alkohol akár nem.
Végignézek a kínálaton. Az ételek és italok négy asztalra vannak pakolva, a négy elem szerint.
Mielőtt azonban egy lángoló italért nyúlhattam volna, felcsendült újra Kamilla hangja. Sosem voltam még bálkirálynő, de nem is vágyom rá. Nem olyan típus vagyok. Viszont arról fogalmam sincs, hogy Will hogy viszonyul ehhez. Ő vajon szeretne koronát a fejére?
- Mit gondolsz erről a bálkirályosdiról?
Hamar kiderült hogy egyikünk se kap koronát, de engem hidegen hagyott. Mindenesetre megtapsoltam a bálkirályt és a királynőket.
A kezem ismét elindul a furcsa égő koktél felé. Óvatosan közel emelem az arcomhoz, hogy megbizonyosodjak róla, tényleg nem ég le a hajam miközben megiszom. De nem érzek meleget.
- Megkóstolod? - nyújtok felé egy pohárral, mosolyogva.
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
William Eric Payne
INAKTÍV


Gyógyító Kappa
offline
RPG hsz: 191
Összes hsz: 626
Írta: 2016. augusztus 6. 21:21 | Link

Norina

Halvány mosoly jelenik meg az arcomon, amikor elpirul, és a kezét az arcához érinti. Apró jelek, melyeket nem tudok nem észre venni. Valami elindult bennem, és csak halványan merem remélni, hogy valami benne is elindulhat. Ebben a tanévben meglepően sok időt töltöttünk együtt, amire rágondolva újra elmosolyodom. Mikor lettem én ilyen szentimentális?
- Együnk.
Csapom össze a tenyerem. Imádok enni, így ezzel könnyebben levesz a lábamról, mint az ivással. Magamtól azonban nem mondok semmit. Az ilyen bálok a lányok kedvencei, mi férfiak elmegyünk, mert egy részt kedvében akarunk járni a számunkra kedvesnek, másrészt nem akarjuk, hogy egy itt ólálkodó srác lepacsizzon a kedvessel, akit érzéketlen párja skippelt. Vele akarok lenni, azt akarom, hogy ő is velem legyen, és ezért hajlandó vagyok áldozatokat hozni. Már majdnem ott vagyunk, már látom az ízlésesen szétválasztották az ételeket az elemekhez kapcsolódó színűk alapján, amikor Kamilla megint megszólal. Egy pillanatra behunyom a szemem. Ezt nem hiszem el. Olyan, mintha az egész világ összeesküdött volna ellenem, meg a gyomrom ellen. Ha továbbra is megvonják tőlem az ételt, még a végén Hulkká változom.
- Remek.
Morgom halkan, de persze engedelmesen megfordulok, hogy meghallgathassam, kik is nyertek ma este. Az, hogy mi történik a színpadon nem izgat, helyette a lehetőségeket mérlegelem, majd a kezemet finoman lejjebb csúsztatom, és igyekszem úgy formálni a kéztartásunkat, hogy ujjaink összefonódjanak. Persze a tekintetem egy pillanatra sem veszem le Kamilláról, mintha annyira érdekelne, hogy mit mond.
- Engem annyira nem izgat. Meglep, hogy nem Anne, valahogy mindig az ő nevét hallom mindenhol.
Picit megvonom a vállam, és mielőtt bármi történhetne, gyorsan az első aszta felé húzom Norinát. Enni akarok.
- Na és, elgondolkoztál már azon, hogy hogyan tovább?
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 [3] 4 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet