Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Kicsi kacsójával megigazítja napszemüvegét, mely jótékonyan tompítja a retináját égető égitest sugárzását, miközben lábait egymás után pakolva közelít a tornyosuló építmény felé. Szája széle már alaposan ível felfelé, s ez a görbület pár pillanat múlva vigyorként terpeszkedik arcán, ahogy lelki szemei előtt megjelenik húgija, az egyetlen és drága Hedduc, amikor majd meglátja, hogy kisebbik bátyja bizony megérkezett a kastélyba.
Mozdulatai egy film lassított jelenetét idézik, ahogy felfelé tart - szinte vonul a kastély felé, immár a birtokon belül. Haja kissé borzasan meredezik jobbra-balra, ahogy beletúr, és éppen nagyon rajnak érzi magát, majd megigazítja impozáns trikóját - ami egyébként egy abszolút sima, fehér darab, de ugyebár senki sem mondhatja, hogy nem áll neki jól. Nem, nem egy izompólóról van szó, az elég hülyén nézne ki, ezt ő is tudja, és azért nem annyira raj, hogy testépítő is legyen, szóval erről inkább lemond, és így is képes teljes életet élni.
Tehát kicsit sem nagyzolva, egyáltalán nem nagyképűen sétál felfelé, és bizton állíthatom, hogy a fülhallgatójából bömbölő zene a legkevésbé sem egófényező vagy az a fajta, amire vonulni lehet. Egy kicsit talán bele is rezzen a feje, bár ha rajta múlna, akkor jelenleg úgy rázná magát, mintha egy defibrillátortappanccsal tangózna, de ez természetesen lehetetlen, hiszen Noahnak van önkontrollja, híres arról, hogy mennyire képes megőrizni a nyugalmát... Hah, elhitted. Nem, nem erről van szó. Csupán nem akarja az első két percben bemutatni, hogy milyen varázslatos a személyisége és kreatív a mozgáskultúrája.
És el is érkezik az ajtóhoz, de nem áll meg előtte, hogy drámaian nagy levegőt vegyen, sőt, igazából kis híján lefejeli az bejáratot rángó nyaka a zenére bólogató kobakja miatt. Ezzel a koreográfiával felhagyva lép be az előcsarnokba, pislogóit végigfuttatja a termen, miközben lerakja maga mellé kézipoggyászát, amit akkor sem engedne át másnak, ha egy elvetemült kolibrihorda támadna rá. Stílusosan veszi le napszemüvegét, majd tekeri össze fülhallgatóját, pár pillanat múltán azonban szinte hallható a koppanás - mit koppanás, inkább puffanás -, amit az egója produkál, amint leesik neki, hogy senki sem fogja fogadni és eligazítani őt. Pedig azt írták, hogy küldenek valakit! Megint körbepillog, majd ezen a megrázkódtatáson gyorsan túllendülve mosolyodik el ismét, hogy beljebb lépjen a csarnokba, és lehetőleg megkérdezzen valakit, hogy merrefelé is kéne tartania.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Miután a lába a kastély kövezetéhez ért, a lepakolást követően első dolga volt megkeresni az itteni bagolyházat. Kissé kiábrándult. Úgy értem - kiábrándító bűbájjal kezelve közlekedett a kastélyban, nehogy véletlenül is meglássa valaki, akinek nem kéne, nevezetesen az ő egyik kedvenc kis húgija, Hedduc. És még milyen szerencse, hogy lekezelte magát! Elvégre nem tudott volna elkommandózni a lány mellett, akivel össze is futott a folyosókon, mert a szőke fiú úgy kavargott másfél óráig a kastélyban csodás tájékozódási készségének köszönhetően, mint gólyaürülék a levegőben, így nem is csoda, hogy látta barátosnéjét. Még szerencse, hogy amaz nem pillanthatta meg bátyja kicsi kacsóit, amik izgatottan emelkedtek fel, szinte tapsikolva örömében, hogy úristen, na végre itt van, és pici húgija látni is fogja, de még hogy, és mekkora meglepetés lesz!
A levelet nem kevés sietséggel adta fel tehát a kézliabdasztárnak, melyet már otthon elkészített. A betűk írógéppel lettek rányomva a papírra, a mondatok ködös fogalmazásmódja pedig egyáltalán nem utalt Nojcsi stílusára, sőt, teljesen idegen volt tőle. Olyasmiket írt benne (teljesen helyes magyarsággal), hogy ő maga Hedda titkos hódolója, aki odavan a lány kézliabdás technikájáért, minden meccsét látta (többször is), hatalmas rajongója, s mellesleg teljesen a szívébe zárta a szőkét, illetve hogy vacsoránál ott lesz, és akkor majd találkozhatnak, mert most már összeszedte magát annyira, hogy oda tudjon menni. Ha figyelmesen olvassuk el a levelet, világosan láthatóvá válik, hogy minden egyes szó teljesen igaz Noahra is, elvégre titkos is, meg imádja is Berinát, szóval ő aztán nem hazudott egy betűt se.
Nagy vidáman indul el tehát a Nagyterem felé, mikor elérkezik az idő, sőt, kicsit később is, hogy száz százalékig biztos legyen benne, hogy Hedduc már tömi a pofiját. A bejáraton feltűnésmentesen slisszan át, még mindig kiábrándult állapotban, majd meg is áll, figyelmesen nézi az asztalokat. Ki is szúrja a rellonosok társaságát (ez egyáltalán nem nehéz számára, lévén elég feltűnő jelenségek), s csak pillanatok kellenek neki, hogy megpillantsa szeretett rokonát, aki háttal ül a zöldek asztala mellett lévőnek. Hát, nem is teketóriázik sokat, elindul, a napszemüvegét kivételesen mellőzve, türelmetlenségében hatalmasakat lépve.
Mikor közvetlen Hedda mögé ér, leveszi magáról a bűbájt, majd rögtön a lányka szeme elé is csúsztatja pracliját.
- Ki vagyok? - változtatja el a hangját jó mélyre, miközben a leány füléhez hajol pár rellonos pillantásával kísérve.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

HÚGIIIII! Noaht úgy veti szét a szeretet, mint egy tál chilisbab az ember hátsó altáji részeit, ahogy ránéz a szőke hajzatra, bár ez a roppant ízléses hasonlat sem írhatja le a benne lejátszódó komoly érzelmi katarzist. Mancsai már Berina szemei előtt pihennek, eltakarva az amúgy is veszélyes kilátást - Noah csak most veszi észre, hogy leányunk körül elég sok fiú ül, ráadásul a zöldek közül valóak (ami a nagytermi vacsoránál nem kéne, hogy meglepő legyen), ez pedig igencsak elborzasztja. De legalább most látni fogják, hogy itt van Hedduc bátyja, bizony, és bár nem annyira magas, talán mégis látszik rajta az elszántság, amitől ezek az illetők berezelhetnének.
Bölcsen lép hátra, mielőtt HeddaHúgi feldönthetné őt hatalmas lendületével - szégyen és gyalázat, hogy alig két centi választja el őket egymástól magasságban! -, a körülöttük lévők pillantásával nem is törődik, csak hallgatja egyszem drágasága szövegelését és felröhög. Igen, ez az a hangeffekt, amitől általában mindenki felvisít körülötte, főleg, ha nem hagyja abba huzamosabb idő után sem, de most nem ez a helyzet, inkább csak vigyorog, mint a vadalma, miközben karjai a nőszemély köré fonódnak, és jó erősen megszorongatja.
- Téged viszont nem toltak meg egy ideje, ha jól látom - mondja röhögve, persze szigorúan a négykerekű bicikli tempójára való rásegítésre értve szavait. - De nem is fognak, mert a húgom vagy. És. Tudom, hogy nem vagyok félisten, jól mondod, pici Beri, mert én isten vagyok - közli a lehető legnagyobb jóindulattal és természetesen olyan szerényen, mint ahogy ezt már megszokhattuk tőle. Eme szerény megszólalás közben azért kihúzza magát, még szemeit is lehunyja, állát pedig felszegi, hogy bemutassa létének felsőbb értelmét, mégpedig az istencsászárságot, mely úgy sugárzik belőle, mint a paksi atomerőmű, ezt senki sem tagadhatja. Még bólint is egy aprót magának, igen, ezt le is tudta, úgyhogy ellazítja a tartását, és vigyorogva néz az előtte álló, rég látott szőkeségre.
- Hedduuuuc, de hiányoztál - tör ki belőle végül, miután ő is puszit nyom a drága húgocskája orcájára, aztán megint megszorongatja, csak hogy érezze a szeretetet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Semmilyen titkos, de még nyilvános hódoló sem fog változtatni ezen a helyzeten. - Noah bedurcizott. Egy hatéves kisgyerek meggyőződésével válaszolja ezt, abban a hiszemben, hogy amit most kimondott ebben a pillanatban, az bizony szent és sérthetetlen, és semmilyen prófécia sem írhatja felül ezen isteni döntést. Mert ha valamiben istent akarna játszani netán (mert egyébként az istenes megjegyzései félig csak viccek), az ez. Hiszen senki sem tolhatja Hedda biciklijét. Van ő olyan nagy, hogy egyedül is megoldja a pedálozást!
A következő megjegyzésre szemei hatalmasra nyílnak, arca meglepetten nyúlik meg, talán kicsit túl is játszva a dolgot - mégis kiül pofijára a döbbenet, azért ahhoz képest elég hitelesen, mert pont úgy néz ki, mint egy világra rácsodálkozó baba.
- Én vagyok a szerénység megtestesítője. Sőt, a szerénység istene vagyok - mondja ellentmondást nem tűrő hangon, majd ismét durcás gyerek stílusban, hiszen hogy is mondhat húga ilyeneket, hát Noahnál szolidabb, sőt, önbizalomhiányosabb embert még nem látott ez a világ, ki is kéri magának! Egyébként tényleg nincs annyira nagyra magával, fontos ezt tisztázni, csak néha önti el agyát a delejes köd, amikor úgy érzi, arra hivatott, hogy megváltsa a világot, és ezen az állapoton csak egyetlen bátyja képes változtatni.
- Egyébként te sem szenvedsz hiányt egoizmusban, drágaság - jegyzi meg csak úgy mellékesen.
Az ölelés okozta boldogság szétárad főhősünkben, lelkét elönti a melegség, mert iszonyúan hiányzott már neki Berina. Persze, nem volt rossz otthon lenni, de a szőkeség nélkül olyan üresen kongott a ház, hogy arra szavak sincsenek, Nojcsit még a baráti köre sem kárpótolta, hát muszáj volt idejönnie. Nem, véletlenül sem kényszerítették őt!
- Még jó, hogy hiányoztam, ötöske - nyugtázza, miközben konstans szorííít és öleeel, jaj, itt a húgi! Ú, Noah ennek annyira örül, mintha a lány egy nagy tál puding lenne, ami nem semmi teljesítmény egyiküktől sem.
Le is ülhet, hiszen helyet kínál neki tesója a zöldek asztalánál, ő pedig mindenféle gond nélkül foglal helyet, mármint egyáltalán nem érzi magát zavarban, hogy főnixmadárral a talárján leül a sárkányok közé. Úgyis itt fog táborozni 0-24, jó lesz, ha a rellonosok szépen megszokják a jelenlétét.
- Haha, tollakodás, ez jó - vigyorog nagyot, eközben pedig magához hív egy adag kaját, mert elnyúlni nem tudna érte rövid kis karjaival, és egyelőre nem áll szándékában hozzászólni ezekhez a srácokhoz. - Képzeld el, Bercsi, hogy ezentúl itt foglak boldogítani téged. - hatásszünet - Anyáék közölték, hogy ideje lenne továbbtanulnom, úgyhogy idejöttem társadalomtudományokra. Jó, mi?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Amikor megkordul a gyomra, ő maga nem tud parancsolni bűnös vágyainak, hiszen az evés nála elvi kérdés, és ha éhes, akkor éhes, ott nincs kérdés, neki ennie kell. Ezzel a megfontolással indul el az Eridonból, mit sem sejtve arról, hogy itt érvényben van a szabály, miszerint a konyhában tilos manókat terrorizálni, de ha tudna róla, se értené, hogy ennek a törvénynek miért van létjogosultsága. Hiszen a manók ezt élvezni szokták, nem? Nagyot is nézne, ha ez a tény elméjébe jutna, de szerencsére boldog tudatlanságban veszi útját a helyiség felé, mely hollétét szinte elsőként jegyezte meg.
Így hát, derűsen és éhezve gondol a finom falatokra, melyek hamarosan gyomrát is meglátogathatják majd, amint újfent rátalál erre a helyre, mert azért nem olyan könnyen jegyzi meg ennek a hatalmas építménynek a tervrajzát. De sikerült neki, idetalált! Így hát boldogan, szinte vigyorral az arcán lép be, s a manókon kívül csak egyetlen lányt lát, de ez nem is csoda, hiszen a vacsorát már megülték, csak a szőke nem evett eleget. Nem bizony, mert sosem elég a kajából! Olyasmi ő, mint egy olvasztótégely. Csak úgy belapátolja az ételt, aztán pár óra múlva már az sincs meg, hogy volt vacsora, vagy hogy milyen évet írunk.
- Szia! - köszön hát a lánynak, bemutatva ezzel csodálatos magyartudásának egy szeletét (na nem mintha nem lenne még ott, ahonnan ez jött!), aztán helyet is foglal, sóvárgó szemmel pillant a sárkány előtt fekvő spagettire, mire egy manó lelkesen lép oda hozzá.
- Kaphatok valami... laktatót? - kérdi, neki csak ennyi a kérése. Igaz, hogy kicsit finnyás, a véreshurkát példának okáért kifejezetten kerüli... aztán eszébe jut, mit fog kérni. - Pudingot? - teszi hozzá teljes átéléssel. Tekintete csillanásán látszik, hogy a puding számára jobbá teszi a világot, s mindenek feletti erővel bír, legyen szó fontos beadandóról vagy vizsgáról - ahol puding van, ott Noah is fellelhető, bármilyen más elfoglaltsága akadna éppen. Mert egyszerűen puding. Ezt nem lehet megmagyarázni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Úgy hiszem, mindenki el tudja képzelni Noah Jorgensen arckifejezését, amikor a birtok határa felé sétál... nem is akárhogy. Napszemüvegben, természetesen, hiszen ez elengedhetetlen a számára - enélkül ritkán láthatjuk UV-sugárzástól nem mentes időszakokban -, emellett pedig szokásos módon enyhén elegáns öltözékben lépdel az iskola kapuja felé. Amint kiért a díszes bejáraton, dehoppanál, s pár pillanat múltán már fel is tűnik a falu határában egy halk pukkanás kíséretében. Ellenőrzi öltözéke makulátlanságát, s miután kisimította szürke ingének minden négyzetcentiméterét, ugyanolyan lazasággal folytatja útját. Nem tudja ugyanis pontosan, merre található a piac, de oda se neki, Nojcsi és a remek tájékozódási készsége együttes erővel biztosan meg fogják találni eme helyet, mely olyan sok különlegességet rejthet a számára, amire okvetlenül szüksége lehet a következő showban. Természetesen már felmérte a kastély helyszíneit, ki is választotta a szerinte leginkább megfelelőt a meglepetéshez, de nem akarja elsietni a dolgot. Ha már belépő szám, akkor legyen rendes. Nem három perces kis bemutatót szeretne tartani ugye.
Tehát lefelé sétál, s eközben valahonnan (talán ingujjából? vagy csak odateleportált? nem látni) előkerül egy kártya, nevezetesen egy treff ötös. Amint meglátja a lapot, összevonja a szemöldökét menet közben, s megrázza a lapot. Treff négyes. Nem is érti, hogy sikerült az ötöst a kezébe keríteni, mikor a négyesnek kellett volna lennie, de ilyen apró bakik előfordulnak ugyebár még a legjobbaknál is. Majd gyakorolja még a dolgot.
Miközben a piactér felé lépked - amit pislogói ki is szúrnak, ezek szerint jó irányba jött -, feldobja a kártyát, mely megperdül, majd Noah középső- és mutatóujja közé zárul. Ezt a mozdulatot ismételgeti, amíg közel ér a piachoz, s a sorok közé belépve sem hagy fel ezzel a kis unaloműző aprósággal, nevezetesen az egyik kedvenc hobbijával. Amióta ezt megtanulta, folyamatosan gyakorolja, hogy véletlenül se felejtse el.
Körülnéz tehát a soroknál. Egy láthatatlanná tévő köpenyt keres; tisztábban van vele, hogy a legtöbb csak bóvli, de most nem is a minőségre utazik. Ahhoz, amit elképzelt, okvetlenül szükséges lenne ez a holmi bizonyos okok miatt, hát körbeles, de egyelőre csak békaszemet lát, meg ilyesmiket. Azért reménykedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mind tudjuk, hogy Noah a világ legtisztességesebb embere, ez nem vitás. Már úgy értve, hogy szívesen ad mindenkinek. Például a szegényeknek. De nem feltétlen a sajátjából. Ami azt illeti, a szőke afféle Robin Hood, megsegíti a szegényeket és igazságot teremt a világban, hiszen, mint ahogy ezt már korábban is említettem, ő maga egy szuperhős, a szó legnemesebb értelmében.
Valahogy bekeveredett a régiségek közé, ami egyáltalán nem baj, hiszen ő imádja a régi, oldschool dolgokat. Főleg a kártyákat, bármily' meglepő is; meg is áll egy standnál, ahol egy régi kártyapaklit nézeget, melyet pimaszul magas áron kínálnak. Nem mintha szüksége lenne a megközelítőleg 3425 darab paklija mellé még egyre, de hát ő gyűjtő, sajnos ezen nem tud változtatni. Nem tervez ennyit perkálni viszont a lapokért, melyek annyira régiek, hogy szinte foszladoznak, még akkor sem, ha az eladó úriember (egy öreg bácsi) azt állítja, hogy a kártya mágikus tulajdonságokkal bír, és el is kezdi ecsetelni a dolgokat. Ahogy Nojcsi fél szemmel felpillant, látja az öregen, hogy lódít; hatalmas vehemenciával adja elő mondandóját, időnként elkapja a tekintetét róla, hogy kigondolja, mit fog még mondani. Gyakran pislog, tenyerét pedig Noah felé mutatja, ez azonban hamis gesztus, szakavatott szemek figyelmét nem kerüli el az ilyesmi.
Oldalra pillant hát, hogy átgondolja, mennyit ér meg neki eme régiség. Ekkor pillantja meg a kislányt. Hatalmas szemei és bongyor haja miatt feltűnő jelenség, mint ahogy a viseletes öltözék, enyhén piszkos arc és annál is piszkosabb lábikó miatt is. Utcagyerek lenne? - teszi fel a kérdést magában a szőke, de ezzel nincs ideje foglalkozni, hiszen pont elcsípi az akciót.
A lány felnéz az árusra; egy jól öltözött, kissé idősebb nőről van szó. A mozdulataiból egyértelmű Noah számára, hogy elég jó körülmények közt nevelkedhetett - olyan embernek néz ki, aki minden reggel gondosan elkészülődik, különböző kenceficéket ken magára, megválogatja a ruháit. Kissé talán rátarti, valószínűleg semmit sem ad áron alul, engedni sem nagyon fog. Tekintete visszaterelődik a kislányra, aki éppen levesz egy órának látszó tárgyat, majd egy ügyes mozdulattal csúsztatja a zsebébe; ekkor találkozik a tekintete a nőével, aki semmit sem sejt, mert épp Noaht nézi. Ügyes kislány. Nem mintha a szőke nem ítélné el mélyen a bűnözést, persze. De ha a gyermek az utcán nevelkedik, természetesen elnézi neki, hiszen ő maga is csinált már hasonlót.
A kislányka sietve indul el, talán túl gyorsan is, ó, minő hiba. Az eladónő sandán néz utána, aztán figyelme az előtte lévő vevőre koncentrálódik, jól van, megúszta a zöldszemű. Nojcsi is visszafordul a saját dolgára, az öreg ismét rá figyel.
- Nézze... - mondja Noah kedves mosollyal, miközben feldobja a kártyát, mely az ujjai közt ér menedéket. - Mindketten tudjuk, hogy maga úgy szeretné eladni ezt a paklit, hogy nyereséges legyen magának, de a tíz galleon egy kissé nagy mondás volt. - folytatja rendkívül meggyőzően. - Értem a dolgom, és pontosan látom, hogy ez a kártya egyáltalán nem mágikus. Egy galleont megér.
A férfi erre nevetni kezd, de Noah is vele nevet, hiszen mindketten tudják, hogy a pakli ára sarlókban mérhető. Régi, foszlott, és jó sok bűbájt kell végezni rajta, hogy egyben maradjon. Az árus mégis öt galleont kér érte.
- Akkor ez a kártya itt marad, én pedig továbbállok. - emeli fel a paklit, majd le is rakja a helyére, s tesz egy határozott lépést hátrafelé, hiszen ez mindig bejön. Így is van; az öreg utánaszól, ő meg elmosolyodik, majd vissza is fordul.
- Legyen akkor... két galleon. - mondja a férfi.
- Egy galleon és tíz sarló. Uram, én nem kártyát keresni jöttem, nem adhatok ki többet. - replikázik, de ekkorra már látja a férfi szeme sarkában a mosolyra gyűlő szarkalábakat. Az övé a pakli, és még milyen jó, hogy az övé; a helyzet az, hogy igencsak régi kártyáról van szó, több száz évesről, ezt pedig az eladó tökéletesen nem tudta.
Miután Nojcsi kiperkálja az említett összeget, meg is fordul, és indulna tovább; ekkor találja szembe magát a kislánnyal. Elmosolyodik, miközben feldobja a lapot, majd kisvártatva szemével a lányka zsebére néz, majd jelentőségteljesen kacsint egyet. Ő tud titkot tartani, nincsen itt probléma.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Jóindulatúan tekint a lányra, azzal a furcsa cinkossággal pillantásában, ami ilyenkor várható, bár még egyszer hangsúlyozom, a lopás csúnya dolog, és egyáltalán nem szabad ilyesmit csinálni. Mégis, Noah, ahogy zsebre vágja a paklit a kis védődobozban, kacsint egyet, mire a másik arca megkeménykedik. Óha, hát erre a szőke a legkevésbé sem számított. Tenyereit láthatóvá téve felemeli azokat, mondván, ő nem akart semmi rosszat, majd hátrébb is lép, hát végtére is, ki tudja mire képes egy ilyen kölyök. Érték már meglepetések a norvégot ilyen téren. Egyszer például éppen pesztrálni akart valakit, s ennek következtében majdnem leharapták az ujját - nem egy könnyű műfaj ez tehát, ő is pontosan tudja.
Kártyáját ismét feldobja, majd újfent két ujja közé zárja. Ekkor tenyerét hirtelen fordítja meg, s mire a lány észbe kapna, további két kártya feszül Nojcsi középső- és gyűrűs-, illetve gyűrűs- és kisujja között, melyeket most enyhén szétnyit, ezzel kissé kiterítve a lapokat. Mindegyiknek ugyanolyan a hátoldala, nevezetesen piros, egy egyszerű, standard mintával ellátva. Ekkor nyújtja előre a kezét egy kissé, még mindig tisztes távot tartva a lánykától, hogy vegyen el egy lapot, ha szeretne. Őszintén várja, hátha a kislány belemegy, bár egy kissé cukros bácsinak érzi magát ilyenkor, noha semmi hasonló szándék nem vezérli; csak pár jó percet szeretne szerezni a kissé barátságtalan illetőnek, aki - ha jobban szemügyre vesszük - egy pocsolya kellős közepén állt meg bámészkodni.
- Válassz egyet - mondja Nojcsi nem túl kedvesen, de továbbra is megőrizve kellemes hangulatát. Persze, az ujjveszteséget nem kockáztatná semmi pénzért sem, épp ezért figyel nagyon a leányka minden rezzenésére, hogy amennyiben muszáj, könnyen tudja majd elrántani a karját. Eközben az öreg férfi szinte apai jóindulattal figyeli a tevékenykedést, a lányka tehát nem marad szemtanúk nélkül, ha a szőke arra vetemedne, hogy megegye reggelire a göndit, de erre természetesen nem kerülhet sor.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Nem megijeszti, inkább csalódottá teszi a lányka csúnya nézése, ezért dönt úgy, hogy megpróbálja jobb kedvre hangolni a mezítlábast. Így történhet, hogy egy egyszerű trükköt vet be, megrázza a kezét, és máris három kártya feszül ujjai közt - oda is tartja a lányka elé, hogy válasszon, s még azelőtt meglátja, hogy a jobbot fogja választani, hogy a kislány rábökne. Apró szemvillanásokból tudja ezt, nem másból. Rengeteget figyelte az embereket, és miféle mentalista lenne, ha nem tudná előre, hogy a kislány melyik lapra fog rábökni, hm?
- Vedd csak el, de arra kérlek, ne nézd meg, fordítsd lefelé. - mondja sejtelmes hangon, majd egy gyors mozdulattal az eddig előre nyújtott kezét ökölbe szorítja, úgy, hogy az ujjai már nem a lányka felé néznek. Aztán előrenyújtja a kezét, egy bűvészes ujjmozdulattal mutatja meg üres tenyerét a lánynak. Eztán előrenyúl, s arra biztatja a lányt egy intéssel, hogy nyújtsa Noah felé a kártyáját, továbbra sem mutatva, hogy mi áll rajta.
- Szeretném, ha tudnád, hogy mikor minek van itt az ideje... - kezdi, miközben jobb kezét kétszer húzza el a húzott kártya fölött. - Ezért arra gondoltam, segítek neked ebben. - mutat rá a lapra, majd le is engedi a kezét. Ha a lány megfordítja a kártyát, akkor bizony egy órát láthat rajta, feketével rajzolva. Kissé talán girbe-gurba az ábra, mivelhogy Nojcsi sosem volt grafikus nagymester, mégis, határozottan látszik, hogy egy óráról van szó. A mutatója sajnos nem mozog, mint ahogy a varázslatos rajzokon szokott, de azért mégis csak ott van, és az a lényeg.
Ennél több dolgot egyelőre nem tervezett bemutatni, hacsak a lányka nem kéri meg rá, hogy akciózzon még. Nem készült rá, hogy ma showmankedni fog a piacon, bár persze ő nem indul el anélkül, hogy nem lenne nála egy komplett felszerelés. Szóval valamit rögtönözni minden helyzetben tud - csak nagyon oda kell figyelnie a dolgokra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Tetszik neki, hogy közönségre talált, és bár nem készült rá, hogy most hatalmas trükköket fog bemutatni, de ilyen egyszerű kis szösszenetekre azért telik tőle, még akkor is, ha nagyjából az egészet improvizálta. Persze, hogy konkrét alapjai vannak ezeknek is, de hát mivel a fiú már elég járatos ebben, és gyerekkora óta űzi az ipart, képes helyben testre szabni egyes mutatványokat, sőt, mi több, átformálni és új köntösbe ültetni is remekül tudja; egy trükköt ugyanis legalább tízféleképpen elő lehet adni, s mégis úgy tűnhet, teljesen más dolgot csinál. A bűvészetet ezért is hívják gyakran máshogyan; megtévesztésnek.
Amikor a lány a szívéhez szorítja a kártyalapot, Noah szélesen elmosolyodik, majd bólint egyet, jelezvén, hogy érti, mire is szeretne ezzel utalni a leányka, s hogy értékeli a gesztust, meg szívesen tette, amit tett. Azonban amikor a picike vissza akarná nyújtani neki a kártyát, nemet int.
- A-a, ez a tiéd, kislány. Ajándék. - Tehát nem is nyúl oda a lapért, nem ám, az ilyesmiket nem szokta megtartani, mert akkor annyi lomja lenne otthon, mint a fene. Nem véletlen, hogy ennyiféle kártyacsomagja van, ez ugyanis fogyó eszköz nála; az egyes baleseteknél pedig még inkább, például mikor teljesen eltűntet 64 lapot véletlenül, vagy amikor balszerencsés módon felgyújt minden tereptárgyat, ami a közelben fellelhető. Igen, ezért van neki biztosítása, és ezért sem szokott társaságban gyakorolni. Noah sem aranykezű ugyanis, s egy-egy trükk vagy show mögött hatalmas munkálatok állnak, teletűzdelve fizikai sérülésekkel és furcsa balesetekkel.
A kezét kinyújtja, amikor a lány a kis öklét nyújtja, Noah pedig megfogja a kis öklöt, s meglepve érzi a hideg fémet a kezében. Persze, amint kapcsol, hogy mi van, el is fogadja a tárgyat, majd öklét a szívéhez emeli, így jelzi ő is, hogy köszöni a dolgot.
Aztán, mikor a kislány elfordul, s eliramodik, ő maga a zsebébe rakja a kis órát, s elindul dolgára, vissza a kastélyba, hiszen nyilván itt nincsen az a portéka, amit keresett. Csak akkor dehoppanál, mikor a távolban meghallja a kiáltásokat: "A ZSEBÓRA! VALAKI ELLOPTA A ZSEBÓRÁT!"...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Kissé azért meglepődik, mármint szemöldökei felszaladnak szőke, göndör fürtjei irányába, mert hát ez váratlanul érte, elvégre elvileg Heddának ez ugye eszébe se juthatna. Hiszen ő, Noah mindent megtesz, hogy testvéri kötelességét maradéktalanul elvégezze, azaz hogy Hedduc számára teljes körű védelmet biztosítson ilyesféle tekintetben. Nem véletlenül tanult meg bűvészkedni, ugyebár, figyelemelterelésnek is tökéletes lehet a sok trükk, elvégre Hedda nagyon szép teremtés, róla csak valami nagyszabásúval lehet elszakítani az emberek tekintetét, ezt Nojcsi tudja is, és rendkívül büszke is miatta.
- Egyelőre nem terveztem az lenni, drágaságom. És te sem tervezel ilyesmit gondolom, mármint hogy azzá teszel, mert akkor kénytelen leszek olyan szabadulóműsort bemutatni a drága édesapának, ahol én kijövök a széfből, de ő nem. - Igen, Noah biztos benne, hogy Alek is ezt tenné és mondaná a helyében, igen, ez biztos így lenne, így hát nem röstelli kimondani a szavait, elvégre most kettő helyett kell vigyáznia drága húgocskájára, nem árt, ha tisztázza ugyebár a feltételeket.
- Hedda! - csattan fel, amikor meghallja a "kisebbségek" szót, és bár a puszi talán enyhít valamelyest a heves reakción, azért mégis csak... ő nem kicsi, kikéri magának! Csúnyán néz hát a húgára. - Csak viszonyítás kérdése, hogy kicsoda kicsi, te például kisebb vagy nálam. - Ez ugyebár támadhatatlan érv. Ez mindenképpen így van, Hedda kisebb nála mind korban, mind magasságban, és... tény ami tény, Aleknél nehéz magasabbnak lenni, ő nem tehet róla, hogy neki nem sikerült!
Hedda büszkesége gyakorlatilag úgy sugárzik a lányból, mint a radiátorból a hő hetes fokozaton egy fűtetlen szobában Norvégiában, tehát Noah el is neveti magát. Igen, világos, hogy anyu és apu terve nem jött be, Hedduc tehát nem szállt le a földre, ugyanúgy nagyra van magával, de hát inkább ez, mint hogy depressziósan üldögéljen a szobájában, hogy ő nem elég szép meg jó, nem igaz?
- Hát, igen, egy kézilabdással, aki a saját egója miatt nem látja, kinek passzoljon... - Húzza tovább húga türelmét, ahogy elkezdi falni a kaját, ami a tányérjában lelhető fel; arca fel is villanyozódik, nos, ez finomabb, mint amire ő számított. Legalább a konyha jó, igen, ez egy plusz pont, ez mindenképpen hasznos és komfortos lesz később...
Nem, Berina mintha fel se venné, hogy Noah piszkálja a nevével - ám legyen, ha ez neki nem probléma, hát mi állna a szőke útjába, hogy továbbra is így becézze imádott kishúgát? Nyilvánvalóan semmi sem, sőt, kifejezetten engedélyezve lett ezáltal a megszólítás, ugye, mert hát hallgatás - beleegyezés, nem?
- Ember, inaktivizáld a szarkazmusod! - Igen, ezzel pedig Nojcsi megbizonyosodott róla, hogy tuti bevitt egy találatot, úgyhogy egy jóllakott óvodás arckifejezésével emel be még egy falatot a szájába. - Ha nekem tollas a hátam, neked pikkelyes, kisanyám.
Közben a norvég körülnéz, a rellonosok arca megnyúlt a begyűjtőbűbáj nyomán. Ja, tényleg, itt mindenki elcsodálkozik, amikor nem látják a pálcát Noah kezében, és a tárgyak csak úgy a tenyerébe repülnek! Igen, ezt mindig imádni fogja, inkább vissza is fordul a kajája felé, mert a vigyora még a végén elárulná, hogy ő nem félisten.
- Nem ide küldtek anyáék, én választottam a Bagolykőt. Önkéntes bébicsőszöd leszek, drágaság - nyilvánítja ki a nyilvánvalót, miközben bekap egy falat húst.