Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=584754#post584754][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.04.08. 09:55[/b][/url]

A rengeteg szabadidőnek van előnye is, ilyen például, hogy leplezetlenül figyelheted, amint a kevésbé erős társaid az ideg összeroppanás szélére eveznek és kétségbeesetten próbálják még a folyosón emlékeztetni egymást azokra a bizonyos mondatokra, amiket olyan hihetetlenül nehezen sikerült a fejükbe verni előző este.
A nagyterem felé vette a szöszi az irányt, kezében egy rakat levéllel, amit otthonról küldtek. Nem akarta a lányok előtt elolvasni, túl személyesek voltak hozzá, hogy avatatlan kézbe kerüljenek, így dél tájban pedig valószínűleg nem kelt majd túl nagy feltűnést az étkező diákok között. A Rellon asztala félig üresen állt, így annak legszélére húzódott, majd elkezdte egyesével felbontogatni a papirosokat.
Az ételektől zsúfolt asztalra mindössze egyetlen lapos pillantást vetett, a továbbiakban teljesen hidegen hagyta a teremnek ezen funkciója.
Az első levél az anyjától érkezett és ismét arra próbálta rávenni, hogy menjen haza egy kicsit, szóval félredobta, úgy gondolta, ennek megválaszolására még bőven van ideje. A következőt az unokatestvére küldte, azt bontatlanul tette félre, végül pedig az orvosa érdeklődött hogyléte felől. Erre illik válaszolni, hacsak az ember lánya nem akar visszakerülni a terápiára.
Kihajtogatta a pergament, amire hosszú elbeszélést tervezett firkálni és kissé megmozgatta a frissen felszabadult csuklóját. Ameddig a csodás fehér díszkötést viselte mániájává vált, hogy azzal babráljon, így most néha önkéntelenül is odavándorolt a keze, hogy megigazítsa, vagy esetleg forgatta a csuklóját, hogy ne akadályozza a csini karkötő semmiben sem.
Amilyen nagy hévvel kezdett neki a válasznak, olyan hirtelen hagyott alább a lelkesedése és figyelmét a tollal való legyezgetés, meg a többi diák foglalta le. Olyan volt, akár egy rossz kisiskolás –mindent csinált, csak írnia ne kelljen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609209#post609209][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.07.17. 23:43[/b][/url]

Vetett egy utolsó pillantást tükörképére és arra az elhatározásra kellett jutnia, hogy sohasem lesz maradéktalanul elégedett a nővel, akit odabent viszontlát. Ezt szorosan követte a második gondolat, miszerint kit érdekel? Egyetlen ember lesz a teremben ma este, akinek meg kíván felelni és neki éppenséggel úgy tökéletes, ahogy van -törött csuklóval, kissé becsiccsentve, bikiniben, vagy éppenséggel abban a ruhakölteményben, amit ma estére választott ki.
Vélhetőleg ez volt az első alkalom, hogy nem kérte ki a legjobb barátja véleményét a kinézetéről egy ilyen fontos esemény előtt, vagy éppenséggel, hogy sem Gwennek, sem pedig Dainak nem kellett végigasszisztálnia a kissé kaotikusra sikeredett készülődést -szóval ma nem repkedtek cipők, nem hevertek szanaszét ruhák és általában véve, Szofi sokkal kiegyensúlyozottabb volt, mint eddig bármikor.
Némi késéssel és ehhez társuló komoly bűntudattal indult meg a Nagyterem felé, ahol minden bizonnyal Niko már várt rá. A szőkére egyáltalán nem volt jellemző a késés, de ezúttal a nyugalma ára volt plusz tíz perc. A folyosókat átszelve selyembe és öltönybe burkolózott diákokat kerülgetett, még csak véletlenül sem szeretett volna lassítani és tovább várakoztatni a partnerét.
Szőke haját óvatosan megigazította mielőtt a helyszín felé kanyarodott volna és már méterekről kiszúrta a rá váró fiút.
Halvány mosoly kúszott az ajkaira, miközben gyakorlatilag átvágott egy beszélgető csoporton -ők ezt nem különösebben értékelték- és modelleket megszégyenítő kecsességgel szedte a magas sarkús lábait Niko felé.
- Sajnálom, hogy késtem! -csúsztak kezei a fiú vállára és a legbűnbánóbb tekintetével lesett fel a pillái alól. - Elképesztően jól nézel ki. -tette még hozzá valamivel halkabban, miközben ajkaiba harapott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=609453#post609453][b]Szofia Elena Chenkova - 2016.07.19. 23:29[/b][/url]

A bálok nagy előnye, hogy minden lány hercegnőnek érezheti magát egyetlen estére, de még ennél is fontosabb, hogy minden egyes fiú öltönybe bújik, így aztán az iskola nagy százalékát képző lányseregnek van min legeltetnie a szemét. Szofi Franciaországban szinte minden egyes alkalommal ott állt a barátnői gyűrűjében és azzal volt elfoglalva, melyik srácot is érdemes megjutalmaznia egy tánccal.
Ma minden más volt.
Ma egyetlen fiú érdekelte, miatta kapta vele a vörös ruhát és a tűsarkút és csak miatta varázsolta elő a legtökéletesebb mosolyát. Ebben a pillanatban hidegen hagyta, hogy hányan mérik végig.
Szofi a bókot kissé zavartan fogadta, lesütötte a szemeit és erősen kellett koncentrálnia, hogy ne váltson paradicsom vörösre, helyette halkan felkacagott.
- Ki vagy te és mit tettél az én Nikommal? -érdeklődött fellesve a pillái alól.
A fiú általában nem tudta zavarba hozni. Annyira természetes volt mindaz, ami közöttük történt, hogy Szofinak fel sem tűnt, mikor kerültek ennyire közel egymáshoz és valójában csak ebben a pillanatban realizálódott benne, hogy az, ami eddig megfoghatatlannak tűnt, amit nem neveztek meg soha, mostanra egészen komollyá vált.
Jóformán nincsen ideje viszonozni a puszit, Niko már felé tartja a karját ő pedig elfogadja azt.
- Köszönöm!
Belibbenni a végzős bálra, végzősként már önmagában is elég nagy szó. Emellé pedig a tény, hogy Nikolai oldalán valósította meg mindezt egészen ledöbbentette.
Szofi sohasem nyílt meg könnyedén senkinek, a hangulatingadozásaitól idegbajt lehetett kapni és hosszútávon egyedül Dai viselte el, ő is csak azért, mert kislány korától tudta, mekkora katasztrófa is néha a lány. Dai meg ugye lovagias és nem hagy hátra bajba jutott hölgyet.
Szóval, minden tisztelete Nikoé volt, aki bevállalta, hogy ma este mellette fog állni. Nyilván nem ismerte még a szőke legrosszabb énjét, de ami késik, nem múlik.
Célirányosan az ennivalók felé vették az irányt és Szofi nem bírta ki, hogy ne nevesse el magát.
- Van olyan pillanat, amikor nem az evésen jár az agyad? Vagy ez alapbeállítás a férfiaknál?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=655571#post655571][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.01.16. 17:22[/b][/url]

A szőkeség végigsepert az iskola folyosóján és miután két alsóbb évest megfenyegetve kiderítette, hogy az ő életmentője a Nagyteremben tartózkodik feljebb kapcsolt egy kicsit, nehogy lekéssen róla. Ez persze nyilvánvalóan lehetetlen volt, tekintetbe véve Hunter étkezési szokásait, minden esetre most szüksége volt rá.
Minden értelemben.
Arról, hogyan lehetett volna az elmúlt pár hét még ennél is katasztrofálisabb Szofinak igencsak kevés fogalma volt. Mintha az egész világ összeesküdött volna ellene, most pedig úgy érezte bőven eljött az ideje, hogy egy kicsit más is így érezze... hát ne hogy már totál egyedül szenvedjen!
Valószínűsítette, hogy az ő hőse, Bailey memóriája egy aranyhaléval vetekedhetett, miután a szilvesztert követően még csak véletlenül sem kereste. Szofi még csak véletlenül sem tudta volna megmondani, hogyan keveredtek ők egy társaságba azon az éjjelen, de ő lényegesen kevesebb vakfolttal rendelkezett, mint Hunter, mert néhány pillanattól eltekintve mindenre vissza tudott emlékezni. Többek között sikeresen megismerte Hunter bátyját is, ahogy egyre többen és többen verődtek össze Budapesten.  
Kivágta a Nagyterem ajtaját, ezzel általános felbolydulást keltve az ott étkezők között. Egy rakat kíváncsi fej fordult felé egyszerre és követték le minden egyes mozdulatát, miközben a Levita asztalához igyekezett, cseppet kétségbeesett ábrázattal és határozottan teljesen összezavarodva.
Hunter előtt fékezett és két tenyere hangosan csattant az asztallapon, ahogy felé perdült és áthajolt felette, hogy közvetlenül a férfi szemébe mondhassa a tényeket.
- Hunter, van egy kis gond! Terhes vagyok. -Tudattad a lány a tényeket maximális hangerőn, nehogy véletlenül valaki ne csípje el a mondat legfontosabb részét a hátsó sorokban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=655638#post655638][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.01.16. 21:30[/b][/url]

Ahhoz képest, amilyen idegállapotban leledzett a rellonos szőkeség, Hunter reakciója láttán nem tudta eldönteni, hogy ráborítsa az asztalt, vagy inkább hisztérikus röhögésben törjön ki. Mind a két opció igencsak csábítónak tűnt, bár Bailey arcán megcsodálni az étlapot valamivel vonzóbb volt.
Tény, hogy mindaz, ami az esküvő napján történt még elkönyvelhető lett volna egy véletlennek, vagy esetleg egy hibának, talán még azt is lehetett volna mondani, hogy Szofit mentette, de miután másodszorra is megtörtén, már nem volt mivel takarózni.
Szofi mérlegelte, hogy vajon mekkora az esélye annak, hogy Hunter félrenyel, ha valamivel egyenesebben fejezi ki magát és neki kell majd a Heimlich-féle műfogást alkalmaznia rajta. Őszintén remélte, hogy ez nem következik be, mert esélytelen volt, hogy ő emberi életet mentsen. Aztán meg ott volt az az aprócska probléma is, hogy éppen egy teljes terem nézte őket és még a végén valaki szándékossággal gyanúsította volna.
Mert Bailey nélkül kevesebb lenne a világ.
Felsóhajtott és megforgatta a szemeit.
- Hunter, te megjátszod, vagy tényleg ennyire sötét vagy? -Érdeklődött némileg gúnyosan a lány, miközben lekönyökölt az asztalra.
A szöszi szerette volna hinni, hogy az első válasz a helyes, de nagyon úgy tetszett, hogy a levitás inkább az utóbbi tábort erősíti. Ez persze megkérdőjelezte Szofi szellemi épségét is, elvégre egymás után kétszer követte el ugyanazt a hibát ezzel a díjnyertes férfiegyeddel.
Hogyan mondod meg valakinek, aki egyáltalán nem emlékszik az akkor éjjel történtekre, hogy tulajdonképpen ő a gyermeke apja és, bár mindkét alkalommal nyomos okuk volt azt tenni amit, nincs az az isten, hogy a lány teljesen egyedül csinálja ezt végig!
- Mondd, mire emlékszel a szilveszter éjjelből?
Ez tűnt a leghelyénvalóbb kérdésnek, minél messzebbről nekifutni. A lány finoman arrébb lökdösött egy alsóbb éves leányzót, aki azzal volt elfoglalva, hogy a férfire csorgatta a nyálát és lecsüccsent a helyére.
Hosszú menet lesz...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=655816#post655816][b]Szofia Elena Chenkova - 2017.01.17. 19:29[/b][/url]

A lány válaszra nyitotta volna a száját, de tisztában volt vele, hogy a levitás tudja, egyetlen pillanatig sem állt szándékában ilyesmivel viccelődni. A bal mutatóujján helyet foglaló gyűrűjét forgatta és közben valahová Hunter háta mögé pillogott.
Sejtette. Már napok óta sejtette, de szerette volna azt hinni, hogy csak valamiféle porszem került a gépezetbe és nemsokára minden a helyére kattan. Mint amikor az ember felébred és hirtelen hevesen dobog a szíve, úgy érzi, valami rémesen rossz dolog történik, utána pedig realizálódik benne, hogy mindez csak álom volt.
Csakhogy ő nemigen tudott már felébredni.
Szilveszter éjjel.
Hibás döntések sorozata. Mintha egy lejtőn indult volna meg lefelé, amikor arra a nyavalyás lánykérésre igent mert mondani, hirtelen az események drámai fordulatot vettek. Mikor egy gyöngysort elszakítasz, éles koppanással hullottak alá a padlóra.
A lány emlékezete sem volt éppen hibátlan, de az érzések, a hangok, az illatok, minden ijesztően valóságosan élt az agyában.
- Ki más lehetett volna?
Igyekezett egy kicsit kevésbé végzetesre venni a figurát, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen a helyzetük éppen eléggé végzetesnek tetszett. Könnyebb volt úgy tenni, mintha az események visszafordíthatóak lettek volna.
Szofi vett egy mély levegőt és egy röpke pillanatra lehunyta a szemeit. Hogyan fogja ezt megmagyarázni az édesapjának és az anyjának? Hogyan lehetne ő anya és egyáltalán...
Kinyitotta a szemeit és kínjában nevetni szeretett volna.
...hogyan fogja visszahozni az életbe Huntert, ha most itt szívrohamot kap?
A kérdés egyébként némiképpen sértette. Oké, talán nem a számmisztika az erőssége, de mégiscsak nőből van. Ezt pedig éppen Bailey nem kérdőjelezheti meg.
- Most úgy teszek, mintha ezt meg sem hallottam volna, Bailey -fonta össze a karjait a mellkasa előtt. - Elég ideje késik ahhoz, hogy tudjam mi a helyzet.
Egészen közel hajolt a férfihez az asztal felett és közben igyekezett visszafogni a hangerejét. Már így is sikerült egy teremnyi ember figyelmét magára vonni -ehhez már hozzá volt szokva, csak még ez a baba dolog volt némiképpen új.
Hunterre villantak a tekintetei és talán valamivel nagyobbak és biztosan sokkal riadtabbak voltak a szokásosnál. Választ akart kapni egyetlen kérdésre, amire egyedül képtelen lett volna biztos megoldással szolgálni.
- Most mihez fogunk kezdeni?