31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 87 88 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2014. június 16. 22:34 | Link

Only Doire XD

 Nem vártam ilyen gyors leszólítást, de az anyja mindenit neki, legalább egy jól kinéző egyén intézte hozzám először a szavait. Valóban, igaza is volt, nem lenne rossz dolog hat szemmel császkálni bevetéseken, biztos nem tudnának hátbatámadni, de az Alfa-Kentauri lakói hozzám képest nudlik lennének.
 Láttam rajta a vacillálást, amit eleinte nem tudtam be semminek. Illetve annak, hogy 1. nem tudja, mit ajánljon, 2. annyira üvölt rólam az outsider mivoltam, hogy az már gáz. No nem mintha érdekelne, ezen a részen már egy jó ideje túlestem, de akkor is. A nagyteremben csak egy-egy eltévelyedt lélek volt fellelhető, a legjava kettesben volt vagy egyedül falatozott így nem kellett attól tartanunk, még véletlenül sem, hogy majd nem fogjuk érteni egymás szavát. Kezeit követtem mindkét tekintetemmel és milyen igaza volt, az a szépen roskadásig megrakott tál hús igencsak nyálcsorgatóan nézett ki. Rendkívül hálás lettem volna valami halnak, mondjuk bacalhaunak esetleg gyümölcsnek.. maracuja vagy bármi. De mit is akarok, legyek hálás, hogy a sült csirkés vacsorámhoz ilyen kellemes társaságom akadt. Már majdnem el is kezdtem enni a tányéromba kiszedett adagot a tálból, amit kisebb nyújtózkodást követően elértem, mikor szemeim felcsillanva irányultak a lányra. Spanyol. Ilyen szerencsém nem lehet.
- Seriamente? - mosolyodtam el a barnás leányzóra, majd az egyébként tiszta kezemet beletöröltem a hosszú nadrágom felső szárába és udvariasan a lány felé nyújtottam, a merőlegeshez képest kissé inkább vízszintesen, tenyérrel felfelé.
- Estoy Rui. - Pillantottam a szemeibe és egész fellelkesülve vártam az ő nevét is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Tűzpróba - Hamupipőke kerestetik!
Írta: 2014. június 22. 18:45
| Link

Abigél

Igazából fogalma sincs, mi is ütött belé, amikor meglátta az Eridonban lógó plakátot és annak elolvasása után csak úgy, gondolkodás nélkül belenyúlt a feladatokat tartalmazó tálba, hogy kihalásszon magának egyet. Időnként az agya kikapcsolt, vagy legalábbis olyan rövidzárlatot produkált, hogy hiába sikoltozott neki esze józanabbik fele a varázsvilág ezernyi ajas kis trükkjéről, na meg az Eridonos elmék pihentségéről. Miután szétsodorta a pergamencsíkot és végigfutotta a sorokat, meglegyintette a pánik enyhe szele, ami csak erősödött, ahogy felpillatva azt látta, a hirdetőtábla egy másik papírja máris gondosan feljegyezte a nevét és a feladat számát, aztán valahol ott tetőzött, amikor Keith megállt mögötte, válla fölött átlesve elolvasta a megadást és derűs -valamint cseppet sem együttérző- röhögéssel hátbaveregette.
Úgyhogy most ott állt a nagyterem ajtaja előtt, talpig estélyi pompában (úgy ítélte, a dísztalár annyira nem illene a helyzethez) és -szégyen, nem szégyen- fohászkodik, hogy lehetőleg a következő szembejövő ellenkező nemű ne tanárnő legyen. Amennyire meg tudta állapítani, ő még viszonylag jól járt, megússza egy nyilvános megbámulással és egy négyszemközti önégetéssel, mert legalább táncolni tud - a "projekt" eszmei szülőatyját ismerve, lehetne sokkal, de sokkal nagyobb bajban is. Még egyszer átfutotta gondolatban a tennivalók listáját, majd mély levegőt vett és lassan kifújta, lecsillapítva magát, majd egyenes és magabiztos tartást öltött, pár gyakorlott mozdulattal orvosolva öltözékének tökéletlenségeit. Az utóbbi időben nagyon, nagyon sokat harcolt a félelmeivel, amik mellett ez a mostani szimpla lámpalázzá törpült, így viszont még arra is látott esélyt, hogy jó partnerrel élvezze az egészetk, bár kétség kívül mindenképp hülyét fog magából csinálni. De ha már lúd, legyen kövér, szokták mondani, így ha már idióta, akkor legalább stílusos!*
- Elnézést, hercegnőm, megtisztelne egy tánccal némi minőségi popzenére?-*Lép az éppen felbukkanó áldozatához, aki -lássatok csodát- ugyanaz a leányzó, aki annakidején majdnem elgázolta a lila biciklijével.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. június 22. 19:40 | Link

Gilbert


A lila bicaja most nem volt vele - bár, sokszor eljátszott a gondolattal, milyen mókás lehetne a kastély falain belül Alettával közlekedni -, mégis szinte olyan sebességgel zúgott be a nagyterembe, mintha a suhanó szerkezeten csücsülne. Egészen a Levitától kezdve szaladt idáig. Egy kisebb labdát üldözött (valamivel nagyobbat, mint egy üveggolyó), ami néha színes szikrákat szórt magából.
Nem is tudta volna már megmondani, melyik, falubeli üzletben vette a minap a játékot. Meglátta csak a kirakatban, azt sem kérdezte, mire való, szinte rögtön megvette magának. Aztán igazából csak a szobájában próbálgatta, mit is tud a kislabda. Nem pattogott, akkor még nem is szórt szikrákat, csak gurult. Odagurította hát Ágó cicájának, ám az - szokás szerint - hülyének nézte a lányt. Abi azért tett még pár próbát, ám hamar ráunt, hogy a macsek nem gurítja neki vissza a labdát.
Aztán el is felejtette a holmit, az éjjeli szekrényére tette. Onnan gurult le ma, amikor Abigél valamit kutatott az ágya alatt. És ami felkeltette a lány érdeklődését, az az volt, hogy a labda nem állt meg, ehelyett szélsebesen menekülőre fogta. Közben pedig színesen csillogott, emiatt futott Abi utána.
A nagyterembe érve, azonban majdnem elütött valakit. Ezúttal bicikli nélkül, ám az áldozat ugyanaz lett volna. Szerencsére, Abi reflexei nem hagyták cserben őt, így időben leállt. Miután pedig kifújta magát, végre jól zavarba is jöhetett.
Aztán még jobban, a kérdés hallatára.
Ám felismerte a fiút, emlékezett a találkozásukra, azóta pedig néha-néha látta felbukkanni őt erre-arra. Sosem ment oda köszönni, csak magában mosolygott egyet, miközben tovább sétált, vagy tette tovább azt, amin épp ügyködött.
Azért némi értetlenkedés is kiült az arcára, főleg, mikor végigpillantott Gilbert öltözetén.
- Én nem vagyok ám hercegnő. - Bökte ki végül, és saját magán is végignézett. Egy egyszerű sötétkék szoknya volt rajta, fehér, szívecskékkel díszített felsővel. Meg egy kék topánkával. Még csak tiarája sem volt.
A következő pillanatban pedig már nem volt sehol. Vagyis, de... az egyik asztal alatt, ahonnan pár pillanattal később, győztesen bújt ki, kezében üldözöttjével, amit felmutatott a fiúnak. Nem sokat örvendezett a fogócska sikerén, hisz ez a tánc-dolog is fúrta az oldalát.
- De... én... - Körbenézett. Szerette volna azt mondani, hogy szívesen táncol, de nem voltak egyedül, ami zavarta Abit. Azonban nem akarta elutasítani sem a felkérést.
- Milyen zene? - Érdeklődött, hátul összekulcsolt kezekkel, előre-hátra billegve. Ő nagyon szeretett ám táncolni, ezt Rózsa néni tanúsíthatja is! De most kellett neki az ösztönzés, nagyonis!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Gilbert Blythe
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. június 22. 21:59 | Link

Abigél királykisasszony

Egy párszor valóban látta távolról, de egyrészt sokáig mindenkit került, másrészt nem is egy évfolyamba jártak, így nem beszéltek a stéges eset óta, pedig mennyi titok várt még arra, hogy közösen megfejtsék! Jelenleg azonban kicsit másféle kihívás elé nézett és igyekezett nem téveszteni szem elől célját.*
- Dehogynem. Az én elenfántorrom szimatát nem lehet becsapni!-*Hajolt le, bizalmasra halkított hangon osztva meg ezt a felbecsülhetetlen értékű információt. Kissé olyanná vált a helyzet, mint a teaházban - ráérzett a szerepére és innen már erőltetettség nélkül tudta játszani, természetesen és élvezettel.*
- Nem kell más, csak egy csipet varázslat és egy szikrányi elektródpotenciál.-*Jelentette ki magabiztosan, és igazán nem lepődött volna meg, ha a lány szavai hallatán fogja szélsebes menekülőre a dolgot, de mivel ebben az esetben valószínűleg az ajtón ki és nem az asztal alá be igyekezett volna, nem pánikolt különösebben az eltűnésén. Legalább maradt ideje, hogy az abrosz elól előmászó elébe előző öltözete helyett elegáns bűvészfrakkban toppanjon Abigél előtt, megcsodálva az előbb elsuhantában látott labdát, majd egyik ruhaujjába nyúlva kotorászni kezdett.*
- Egy pillanat,-*motyogta bocsánatkérően.*- Nem hoztam cilindert és útban van a nyuszifiú.-*Némi küszködést követően azért sikerült előbűvölnie, amit akart és ujjai közt klasszikus mugli előadásokból ismert fekete-fehér varázspálca villant, amit magasan a lány feje felé emelt, nagyjából egy veterán karmester eleganciájával intve, mielőtt körözni kezdett volna vele, igen meggyőző hangon kántálva.*
- Csiribí, csiribá, mandragóra, entrópia, huss!-*És láss csodát, a pálca hegyéből kis, kék csillagok kezdtek záporozni, amik ahol csak Abigél ruhájához értek, elkezték átalakítani alkalomhoz illő estélyivé, sőt, még az elveszett tiara is megkerült.*
- Amennyiben valami nem tetszik, reklamálj és javítom.-*Súgta egészen halkan, mert ez nem volt a feladat része, ezért úgy érezte, szabadabban kontárkodhat és hátha Abi kedvében tud járni ezzel a légből kapott ruhakölteménnyel, még ha elég kevés elképzelése is volt a női divatról. Ez azonban, úgy tűnt, kevés hozzá, hogy teljesen eloszlassa a hölgy kételyeit - és ami elmeállapotát illeti, valószínűleg nem is fog sikerülni, lévén nem mondhatja el a feladata tartalmát.*
- Ilyesmi...-*Intett egy újabbat a kamupálcával, majd a kezdő taktusok után vissza is vedlett eredeti szerelésébe, bár az autentikus szőke hercegtől messzebb nehezen állhatott volna. Mindenesetre, hibátlan meghajlással nyújtotta a kezét, újra próbálkozva az iménti invitációvalf.*
- Szabad egy táncra? Küldetésem sikere és a szupraindividuális organizáció törékeny egyensúlya múlik a kegyességeden, így esengve kérlek, könyörülj rajtam!-*Ha szegény lány mostanra nem érezte úgy, hogy inkább lemond a vacsoráról, mert a nagyterem környékén igen gyanúsan viselkednek az emberek, akkor Gilbert már félig elkönyvelhette a győzelmét. Ugyan biztos volt benne, hogy nem teljesen a kívánt hatást érte el, azért igyekezett kamatoztatni minden sármját és meggyőzőerejét, hogy valahogy ellensúlyozhassa a temérdek aggasztó és ijesztő értelmetlenséget, ami a száján jött ki - és ami a feladatához tartozott.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. június 23. 18:11 | Link

Gilbert királyfi


Szoknyája szélét gyűrögetve - amit olyankor művelt, mikor zavarban volt, vagy izgatott - figyelte a fiút. Jót mosolygott egyébként az elefántorron, mert nem is volt Gilbertnek elefánt orra... vagy csak jól titkolta! Nem értett pár kifejezést - mint az elektródpotenciál... megismételni sem tudta volna. Ezek azonban csak még jobban elbűvölték a lányt. Kicsit úgy érezte magát mint Dorothy vagy Alice. Simán belelátott Óz a nagy varázslós vagy Kalapos jellemvonásokat a fiúba. Valahogy úgy a kettő ötvözete.
Mozdulatlanul állt Abi, csak a szemei tükrözték az izgatottságot. Türelmesen viselte, ahogy a fiú a varázspálcája segítségével, kék csillagok és nagy-nagy varázsszavak kíséretében igazi hercegnőt varázsolt a kis békából. Abigél szíve pedig rettentően gyorsan dobogott, a ruhával együtt ő is átlépett a mesébe, amit Gilbert hozott magával.
Kicsit illegette magát a ruhában, egyet pördült is benne, majd aprót tapsikolt kezeivel.
A fiú szavaira gyorsan megrázta a fejét. Nem, nincsen benne hiba, nem kell javítani. A lánynak tökéletesen megfelelt a királylányos ruhaköltemény. Most pedig óvatosan megtapogatta a tiaráját is, de nem sokat piszkálta, ahhoz túlságosan is féltette. Hátha leesik, vagy ilyesmi.
A zene is felcsendült végül, a pálcából jöttek-e a hangok... ki tudja?! Mindenesetre betöltötték a dallamok a teret, Abi pedig így már tökéletesen el tudta képzelni azt a királyi bált, ahova bizony ő is hivatalos volt!
Az újabb felkérésre azonban picit ismét elbizonytalanodott. Megint csak körbenézett, de túlságosan is szerette volna ezt a mesét, erőt kellett venni magán. Elvileg, ha ez egy mese volt, akkor a teremben lévők is mint a történet kis szereplői voltak, így Abi mindenféle mesebeli lénynek képzelhette őket. Nemsokára már tündérek, törpök, más hercegek és hercegnők lepték el a termet. A küldetés-tudat is erősen dolgozott benne, sosem szeretett semmi jónak az elrontója lenni, és Gilbert szavaiból ítélve, igen fontos szerepük volt! Meg kellett óvni azt az egyensúlyt. A pontot mégis a fiú meghajlása tette fel az i-re. Annak már nem tudott ellenállni, muszáj volt követnie a könyvekből megismert, hercegnős protokollt. Az illem bizony úgy diktálta!
A levitás királylány vett egy mély levegőt, elszántan a fiúra pillantott, szoknyáját kissé megemelve meghajolt előtte. Végül pedig a kezét nyújtotta.
- Szabad! - Ezzel pedig készen állt a táncra.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 4. 12:56 | Link

Dominic, Évi, Rellon asztalnál Embarrassed Cheesy

Rosszul sült el az Évivel vívott párbajom a tisztáson, lefülelt minket egy prefi. A feladatot, bevallom kicsit furának találtam, de hát a büntetés, az büntetés, nem lehet válogatni, azt kell megcsinálni, ami a szigorúan vett feladat. Dominic és én közöttem több országnyi távolság és különbség feszül, hiszen a neve alapján ő magyar, míg én angol vagyok, bár tökéletesen értem az itteni nyelvet, legalábbis azt hiszem. Néha elő szokott fordulni, hogy valamit rosszul értelmezek, ezért nagyon gondosan elolvastam a baglyot, amiben értesített arról, miként kell bűnhődnöm a rendbontás miatt. Ültem pár órán keresztül a feladat fölött, és le is írtam a gondolataimat, nehogy hibát vétsek a Nagyteremben. Amikor úgy éreztem, hogy kész, felvettem az ünnepi mosolyom, szépen felöltöztem, majd dobogó szívvel indultam el büntetésem helyszínére.
Izzadt a tenyerem, a torkomban gombócot éreztem, hiszen ez volt az első büntetésem, nem akartam, hogy bármi gikszer beüssön. Ezek után jól fogok viselkedni, mert kész tortúra ez az egész, a hátam közepére nem kívánom megint, nem én. Amint beértem a terembe, éppen ebédidőben egyébként, körülnéztem. Még kevesen lézengtek, úgy látszik korán érkeztem, de még mindig jobb, mintha késtem volna. Leültem a levita asztalához és türelmetlenül vártam, mikor jön el az én időm, amikor végre letudhatom a büntit. Lassan gyülekeztek a diákok, de azért nemsokára megtelt a helyiség étkező diákokkal. Gondoltam, várok még egy kicsit, én is utálom, ha evés közben zavarnak, meg éhesen mindenki morcosabb, ezért a desszertre akartam időzíteni a fellépésemet. A percek lassan teltek, de mindennek eljön az ideje, így vettem egy mély levegőt, és levitás társaim tekintetét keresve, bátorságot merítettem. Kaptam pár biztató pillantást, hiszen mindenki tudta, mire készülök. Nekem egy falat sem ment le a torkomon, nem mintha nem lettem volna éhes, de túlságosan izgultam. Mikor elég bátorságot begyűjtöttem, remegő lábakkal és gyomorral indultam el a rellonosok asztala felé. Megálltam egy olyan helyen, ahonnan jól láthattak és hallathattak, aztán a drukktól magas hangon beszélni kezdtem.
- A büntető feladatot jöttem teljesíteni, amit a Piknikező tisztáson való párbajozásért kaptam Dominictól. Azt kell elmondanom nektek, hogy felnézek rátok és tisztellek titeket.
E szavak után elővettem a jegyzeteimet és olvasni kezdtem a szöveget.
- Tanultam növénytanon, hogy a fény elsődleges a normális növekedéshez, meg a víz és a tápanyagok, különben elpusztulhatnak. Felnézek a rellonosokra, mert mindegyikük magasabb nálam. Nem csak azért,mert én még csak másodikos vagyok, hanem mert ők, eleve magasak. Növénytani tanulmányaimból kiindulva azt gondolom, hogy ott lent a pincében, nem éri őket túl sok fény, és ezért nyúltak meg, mint a zöldségek, napsütés nélkül, úgy, mint a krumpli csíra a pincében. Láttam olyat, amikor a nagymamám leküldött pár darabért a pincébe. Gondolom, ezért kell felnézni a rellonosokra. Tisztelet is illeti őket azért, hogy kibírják ott lent, meg hogy bevállalták azt, hogy ott éljenek azon a dohos helyen, és például mi levitások élvezhetjük a napfényt a levita toronyban. Ha viszont ebből a szempontból nézem a dolgokat, akkor mi vagyunk magasabban, de ennek csak az az oka, hogy a pince alul van. Ha teszem azt felül lenne a pince, akkor a levita valahol alatta helyezkedne el. Ilyen értelemben is felnézhetnénk rájuk, de nem az a feladat, hogy egyéb lehetőségeket boncolgassak, így maradok a valóság talaján. Akkor is felnézhetünk egy rellonosra, ha ő épp áll, mert mondjuk rendetlenkedett az órán és a tanár felállította. Mi ülünk, tehát alacsonyabban vagyunk, ezért fel kell néznünk rá!
Azért is lehet tisztelni őket, mert vállalják, hogy ők rosszak, és mi lehetünk jók, ezért nagyon hálásnak kell lennünk nekik! Meg azért is, mert így magukra vonják a tanár figyelmét és haragját. Ez nagyon rendes tőlük, mert a fegyelmezésükkel telik az óra. Csak dolgozatnál nem annyira jó, de az nincs mindennap.
Csak azt tudom még elmondani, hogy én miért tisztelem őket. Például azért, mert nehéz a dolguk azzal a jellemmel, amit megadott nekik a balsors. Nem tudnak rendesen tanulni, mert ez nem lenne jellemző rájuk és nem hazudtolhatják meg magukat. Mégis teszik a dolgukat, annak ellenére is, hogy majd esetleg nehezebben boldogulnak majd az életben. Nem adatik meg nekik olyan karrier lehetőség, mint például egy levitásnak, mégis vállalják. Csodálatra méltók, valamint igazi túlélők, mert ilyen sanyarú körülmények között is élnek és virulnak. Sajnos olyan nagyon nem ismerek egyetlen rellonost sem, hogy hirtelen mást tudjak még felsorolni, de remélem, bepótolhatom ezen hiányosságomat.

A feladatot teljesítettem, összehajtogatva a zsebembe süllyesztettem a papírt, majd visszatértem az asztalunkhoz, hogy végre magamhoz vegyek pár finom falatot. Nagy megkönnyebbülés szabadult fel bennem. Vége, ezt is megcsináltam, nem is volt olyan borzalmas. Meg voltam elégedve magammal, és afelől sem volt kétségem, hogy a feladatot precízen, betű szerint teljesítettem.. Ezután Évi jött. Mielőtt megszólalhatott volna megböktem a vállát:
- Sok sikert!
Az asztal felé fordultam, néhányan nevettek, néhányan elismerően bólogattak, mások nem szóltak semmit. Sejtettem, hogy mit gondolhatnak, valószínűleg azt, hogy ez nem tetszett a rellonnak. De, én tényleg csak viccnek szántam az egészet. Vettem egy rántott húst, meg egy fasírozottat, hozzá rizst. Reménykedtem, hogy a lánynak is jól fog sikerülni, különben pontokat vonhatnak le a háztól, és annak senki sem örülne.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 4. 18:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 4. 19:20 | Link

Miután felbaktattam a kastélyba egyenesen a hálókörletbe mentem.
- Csipi. Gyere, vidd el ezt a levelet – kértem, aztán gyorsan elmentem letusolni. Amint lefürödtem az órára pillantottam.
- Hoppá, ebédidő van. Mennem kellene – magyaráztam magamnak. Mivel tiszteljük a Rellonosokat ezért egy fehér blúzt vettem fel, amit még a bátyám vett nekem, egy térdig érő fekete szoknyát ezüst övvel és egy fekete szandált, a hajamat pedig kontyba fogtam. Gyorsan mappába tettem a büntimet és leindultam. Nem tudtam, hogy David a Nagyteremben van-e, de most nagyon siettem. Mikor beértem a Nagyterembe, villámsebességgel mentem a tanári asztalhoz, hogy szóljak, hogy fel szeretnék olvasni valamit. A tanároknak nem volt ellenvetésük. Az asztalunk felé már lassabban mentem, így láttam, hogy néhányan eléggé meglepetten néznek rám.
- Csak legyek túl rajta – fohászkodtam aztán leültem az asztalunkhoz. Eléggé ideges voltam, így nem akartam kezdeni. Szerencsére először David mondta el a beszédét. Elég vicces volt, szinte az egész terem nevetett. Aztán jöttem én. David sok sikert kívánt.
- Köszi – erőltettem mosolyt az arcomra. Felkeltem az asztalunktól és odamentem a Rellon asztalához.
- Én úgy kezdeném, hogy ha esetleg valakiben felmerült az a kérdés, hogy miért nézzünk fel a Rellon ház tagjaira, akkor itt a válasz.
A rellon ház tagjainak szerintem megjár a nagy nagy tisztelet, mert ha ők nem lennének, akkor ez az iskola lehet, hogy eltunyulna. Szerencsére ők eléggé kezdeményezőek, így nem nagyon kell a többi házból jövő diáknak elkezdeni a dolgokat. Vannak nagyon jó fej rellonosok, akikkel nagyon jól el lehet, hülyülni. Nagyon összetartó csapat, ezért is megérdemlik, hogy a többi ház diákjai tisztelje őket. De , hogy ne csak ilyeneket említsek a céltudatosság is nagyon fontos dolog, aminek az emberben benne kellene lenni, nos ez mind megvan a rellonosokban. A levitásokkal ellentétben a rellonosok a céljaik érdekében kellő eszközöket azonnal megtalálják, míg a levitások több idő elteltével bukkannak rá. Ez dicséretes. Tudjuk, hogy az eridonosok éles elméjű, nagy fantáziájú emberek, a levitásoké mélygondolatú. Hát a rellonosok nem teljesen ilyenek. Ők, ha valamit elgondolnak, ahhoz foggal, körömmel ragaszkodnak. Nem engednek belőle és addig nem hagyják, amíg el nem érik a kívánt eredményt. Az akadályok csak erősítik őket. Nem mellesleg a rellonosok nagyon erősek, és ami még fontosabb, vagyis inkább a legeslegfontosabb, hogy összetartóak. Ez azért is fontos, mert ha nincs összetartás, nincs eredmény.  A látszat ellenére szeretik egymást. A következő szempontnál a ház kettő részre oszlik. Az egyik részleg, azok a diákok, akik nagyon könnyen barátkoznak a többi ház tagjaival, a másik részleg azok a rellonos diákok, akik nehezebben, de kezdeményezően barátkoznak. Lehet, hogy elsőre nem értjük meg egymást velük, de ha már többször beszélgetünk, akkor azért jó barátságok szövődhetnek.  Nem mondom, hogy a rellonosok rosszak, de van köztük, aki nem angyal, ezt ők maguk is bevallják. Ha a roxforti házakhoz hasonlítanám, akkor a Mardekár ház utódja lenne. De persze nem ugyanolyanok, mint a Mardekárosok. Ezt csak így megjegyzésnek szántam, nem bántásnak mielőtt még elpáholnátok. Lassan végzek a beszédemel, amit nektek írtam. Még néhány mondat erejéig lopnám mindenkinek az idejét. Nem lesz, hosszú megígérem. De, ha esetleg álmosak vagytok, van nálam párna szívesen adok.
Nos summa summarum zárás képpen csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nagyon örülök, hogy megismertem néhány diákot a rellon házból, ez egy nagyon jó ház. Legyetek büszkékrá, az iskolátokra, és nézzetek fel a rellonosokra. Megérdemlik. Higgyétek el nekem - fejeztem be, majd az asztalunkhoz mentem, ittam egy pohár narancslevet és felmentem a klubhelyiségbe.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. július 5. 07:06 | Link

Végzős bál



A Nagyterem a mostani végzősök kedve szerint virágokkal lett díszítve, a fehér, és világos pasztellszínek uralkodnak mindenhol. Még mindig süt a Nap, de azért már égnek a teremben a gyertyák. Néha csak úgy a semmiből virágszirmok hullanak, nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy felfigyeljünk rá. A falakon a pasztell díszítések mellől kirí a három ház hatalmas, faliszőnyegként használatos címere. Ez adja a jelentését annak, amiről ez a bál szól; a végzős diákokról.
Kerek asztalok sorakoznak egy nagyobb teret kihagyva, itt ugyanis az est folyamán a végzősök eltáncolják a keringőt választott partnerükkel.
A terem két oldalán egy-egy hosszú asztal sorakozik. A szokásos esti vacsora helyett ma svédasztal várja a diákokat. Van itt minden, ahogy mindig szokott. A salátáktól kezdve a sült csirkén át egészen a gyümölcstortáig minden megtalálható, és persze az öblítéshez is van jó pár kancsó kirakva, amik mindig tele várják a szomjas diákokat, tanárokat.

Ha unod már a csinosságot, és inkább lazítanál, és csobbannál, a Vízesésnél még mindig vár a hajnalig tartó fürdőzős buli.
De éjfélkor legyetek figyelmesek, az égen világítani fognak a visszaszámlálás másodpercei, míg éjfélt üt az óra. Készüljetek erre a pillanatra a kívánságlámpásaitokkal, hogy szokásunkhoz híven 00:00-nál együtt engedhessük útjukra őket. (A lámpásokat idén a vízesésnél, és a DÖK bázisnál osztjuk!)

//A bál időpontjai:
szerepjátékosan július 5., este 7 óra
álmodóilag július 5-26.

Megjelenés az alkalomhoz illő ruhában!
Szálazásra figyeljetek, egybe szálazunk.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 471
Összes hsz: 10613
Írta: 2014. július 6. 22:31 | Link


Az a bizonyos ruha


Nem egy megszokott dolog, hogy valaki elsős létére a diákönkormányzat élén állhat, és persze nem is könnyű dolog. Főleg akkor, ha egyszerre kell megfelelni több helyen. Ennek ellenére Annelie nagyon szereti ezt csinálni, és a volt elnök is segíti őt. Az esti végzős bálra kellett nagyon sokat készülniük. A díszítés előkészítése, az ételek lebeszélése a manókkal, a táncpróbák...rengeteg dolguk volt a tagoknak azzal, hogy a végzősök jól érezzék magukat, és a keringőjük tökéletesen sikerüljön.
A bál az összes diákra vonatkozott, de Annie főként azért készült, mert elnökként beszédet kell mondania, és ha már megszervezte, akkor végig is nézi, hogy milyen az, amikor az egész iskolai az ő általuk készített rendezvényen pörög.
Liam kérte meg, hogy menjen vele a bálra. A sráccal nincsenek nagy barátságban, de mondhatni, egészen jóban vannak. Mellette még szívesen el is ücsörög a Rellonban, ha arról van szó, habár megismerkedésük nem volt éppen a legszebb. Mint ahogy a legtöbben, a srác is közel került a nyílhegyéhez, csakhogy nem szánt szándékkal, csak éppen tollasra lőtt, mikor megjelent a színen.
Napja nagy részét lent töltötte a vízesésnél Ágostonnal, meg a többiekkel, végre szórakozott, és nevetni is hallani lehetett. Rengeteget pancsoltak, és tömték magukba a gyümölcsöket. Aztán hamar eljött az este, amikor muszáj volt elmennie készülődni. A körletében levő szobájában készítette elő a ruháját, és mindent ami a bálhoz kellett. Az egész napos fürdés után jól esett neki az, hogy megmoshatta a haját, és illatosan lépett ki a zuhany alól. Lágy sminket kent magára, de ajkai almapirosak voltak. Haja egyenesen omlott a vállára féloldalt feltűzve, amit akkor igazgatott el, amikor a tükör előtt már a fekete, szépséges ruhájában állt, és felvette a magassarkúját is. Senki nem mondta volna meg róla, hogy még csak most tölti a tizenötöt...
Egy igazi hölgyhöz híven pár percet késett azzal, hogy szép lassú tempóban haladt végig a folyosókon, és sétált el a Nagyteremig, ahol megpillantotta partnerét. Intett neki, majd elsőként lassan megfordult előtte, hogy jól lássa.
- Megfelelek? - vonta fel a szemöldökét mikor szembefordulva megállt előtte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. július 7. 00:33 | Link

Végzős bál

Kiva Kiss

Öltözék

Hát eljött ez is, végzős vagyok.  Amikor láttam, hogy a családban rajtam kívül mindenkinek jelentkezik a különleges képessége, akkor nagyon elkeseredtem, és azt hittem, hogy maximum egy konzervatórium vagy esetleg gimnázium végzőse lehetek. Aztán megtörtént a csoda, kiderült, hogy belém is jutott mágia, de kicsi. Ekkor szintén kérdésessé vált, hogy egyáltalán végezhetek-e bármilyen varázslótanulmányt, vagy, hogy képes vagyok-e annyira összpontosítani, amennyi szükséges akár egyszerűbb bűbáj végrehajtásához. Csodaként érkezett az életembe az osztrák lehetőség, nagyon szerencsés vagyok, hogy megtanulhattam olyan szinten kontrollálni azt a kevéske tudásomat, hogy kibírok egy rendes mágusképzőt. Ami amúgy tele van különleges zsenikkel, így némileg komplexusos vagyok, de ezzel nem kell törődni, elvégre nem csak komplexusos vagyok, hanem végzős is. Igen, eljutottam eddig én magam a saját erőmből. Én, a fiú, akit mindenki muglinak hitt.
Nagyon feldobott ez a mai nap, izgatottan készülődtem rá. Amúgy nem borotválkozom minden nap, de ma kifejezetten simára hagytam az arcomat, ráadásul a kedvenc arcszeszemmel is meglocsoltam a bőrömet. Nagyon szeretnék imponálni a partneremnek, ha már furcsamód ő hívott el engem, és nem én őt. Nem sokat beszéltünk korábban, néhány közös órán futottunk össze, ahol futólag váltottunk pár szót. Luca jobban ismeri, elvégre Kiva is csapatkapitány volt korábban. Aj, Vakarcs. Őt is le kéne szerelni valahogyan arról a terelő posztról, mert ez nagyon veszélyes. Ráadásul kapitányként az egész csapatra kell figyeljen, és még annyira kicsi és hebrencs ehhez.
Szóval épp a múlt héten mentem a folyosón egyik délután, mert szerettem volna elnézni a Kalickába. állítólag néhány embert zavart az, hogy a klubhelyiségben gyakorolok. Ekkor a főnixek volt őrzője éppen belém futott és elestem. Komolyan, rám csak bajt hoznak az eridonosok. Előbb elrabolnak, majd felborogatnak a folyosón. Remélem, hogy a házvezető-helyettesük nem pályázik a nyakamra, mert az lenne még csak a cifra. Szerencsére, a lényeg, hogy a gitáromnak nem lett baja és Kiva is sikeresen elcsípte azt a néhány rosszalkodó kicsit, akik után annyira sietett.
Az ürömbe került örömön fellelkesülve elővettem a kedvenc ünneplőmet, ami természetesen nem lehet más, mint a Bocskai viseletem, amit annyira szeretek. Egyszerűen imádom azt az eleganciát, amit ez a ruha képes árasztani magából. Művészi kidolgozású a részletesség, amivel ezeket az öltönyöket készítik. Nagyon szívesen éltem volna abban a korban, amikor a férfiak ezt viselték. Ezekben az években sokkal tekintélyt parancsolóbban öltöztek a muglik, ami a varázslóknál valahogy erősebben megmaradt. A mai varázstalan divatot ócskának tartom, sokkal szebben öltöztek több tíz, vagy akár egy-kétszáz évvel ezelőtt.
Az utolsó simításokat elvégezvén még egy kis arcszeszt kenek az arcomra, hogy kellemesebb illatom legyen. Persze nem annyit, hogy illatfelhőben ússzak, de azért mégis.
Ahogy felkapom a partneremnek szánt szál sárga rózsát, hevesen dobogó szívvel indulok le a Nagyterembe, ahol ma én leszek az egyik központi szereplő. Nagyon fontos nap ez a mai, remélem, a testvéreim is eljönnek megnézni.
Belépve csodálatos látvány tárul elém. Ez a helyisége a kastélynak mindig is impozáns volt, ám ma különösen kitettek magukért. Ahogy a szemem végig fut a díszítésen, a hulló szirmokon a szám akaratlanul is finom mosolyra húzódik. Csodálatos. A díszlet felmérése után Kivát kezdem keresni a jelenlévők között, akit sajnos még nem látok sehol, így leülök az egyik bejárathoz közeli asztalhoz és kíváncsian lesem az érkezőket, miközben az ujjaim között forgatom a rózsámat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Sanders
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 12
A végzős bál
Írta: 2014. július 7. 14:37
| Link

Annelie Freya Blomqvist

hacuka


Az eddigi kastélyban töltött heteim alatt egyelőre nem kötöttem túl sok barátságot, de ha mindenképp fel kéne sorolnom pár nevet, Annelie nagy valószínőséggel rajta lenne a "Megkímélendők" listámon. Bár a megismerkedésünk nem volt éppen zökkenőmentes, végeredményében egész jó társaságnak bizonyult. Nem mellesleg pedig ő a jelenlegi DÖK elnök, szóval nem kispályás a csaj, lévén, hogy akárcsak én, még elsős. Persze nem ez volt a legfőbb oka annak, hogy őt hívtam el a végzősök báljára. Az igazság az, hogy elég rövidke még az a bizonyos lista...
Napközben a vízesésnél lazultam, ahogy a legtöbb diák, és hát meg kell hagyni, a DÖK remekül végezte a munkáját. Annyira élveztem, hogy az esti bálról majdnem meg is feledkeztem. Mivel a megbeszélt időpont vészesen közeledett, visszarohantam a körletembe, ahol egy villámgyors tusolást követően magamra kaptam a báli hacukám, rá a - hétköznapitól egyébként nem sokban különböző - fekete dísztalárom, aztán a tükörhöz rohantam. Az ujjaimmal nagyjából megfésülködtem, de igazából nem sok mindent tudtam volna vele kezdeni, úgyhogy hagytam is a fenébe. Még egy kis kölnit locsoltam a nyakamra, aztán sietősen elindultam a Nagyterem felé.
Mire odaértem, még alig szállingózott bent pár lélek, Annelie-t pedig nem is láttam. Kifújtam magam aztán elindultam kicsit körbenézni. A svédasztalokon megint csak csábító finomságokat láttam, de mielőtt választani tudtam volna, Annelie felbukkant az ajtóban.
Azt a ro...
Tátott szájjal bámultam egy pár pillanatig, de hamarosan észrevett. Összekaptam magam és visszaintettem neki. Halványan elmosolyodtam, mikor odaért mellém és körbefordult, hogy jobban szemügyre vehessem a bámulatos ruháját.
- Hmm, merész. - Elismerően bólintottam, mintha nem is lenne olyan nagy szám, bár a kezdeti ámulatot elég nehéz volt elrejtenem.
- De hát az elnök asszonytól nem is vártam volna mást. - Rákacsintottam, aztán megfogtam a talárom kétoldalt és megpördültem én is.
- Na és én?
Utoljára módosította:Liam Sanders, 2014. július 7. 14:40 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 471
Összes hsz: 10613
Köszöntő, a tánc kezdése
Írta: 2014. július 7. 16:59
| Link


Az a bizonyos ruha


Valami oknál fogva az ilyen bálokon mindenki könnyen megtalálja a partnerét. Lehet, hogy a kastély egy különleges képessége, de Anne is könnyen kiszúrta Liamet a teremben. Amíg felé ment, senkivel nem törődött, mindenkinek volt valami dolga, így valószínűleg fel sem tűnt az ismerősöknek, hogy valaki elsuhant mellettük. Habár ez a ruhaköltemény nem egy feltűnő a színkavalkádban, annál szebb viszont, ha valaki közelebbről látja.
- Örülök, hogy sikerült lenyűgöznöm - vigyorodott el. Lányból van ő is, így persze jól esett neki az arckifejezése, és a szavai. És persze ő sem tagadhatta volna le, hogy tetszett neki a párja öltözete és kinézete, a kérdésre pedig elhúzta a száját.
- Fogjuk rá, jó lesz, megtartalak egy táncra - megvonta a vállát. A mosolya persze árulkodott, szeme is huncutul csillogott. Soha életében nem volt olyan kapcsolata fiúkkal, amik olyan flörtölősek lettek volna, de ez a nézés már inkább hatott annak, mint Mátés viccelődésnek.
- Szóval, miért engem hívtál? Tetszett a megismerkedésünk, és kipróbálnád még egyszer? - Annie lassan közelebb lépett hozzá, és belé karolt. Ha már báloznak, ne csak álljanak, mint a bábuk. Egyébként is lassan itt az ideje annak, hogy mindenki leérjen aki részt akar venni a táncon, és akkor majd a lánynak fel kell mennie a tanári részhez, hogy elmondja a köszöntőjét.

A puncsok közelében álltak, és vártak. Wickler igazgató suhant el mellette, aki csak egy pillanatig torpant meg, hogy közölje, itt az idő. A diákok, és tanárok egységesen a Nagyteremben várakoztak, a végzősök pedig kint az ajtó előtt toporogtak.
- Két perc és jövök, ne szökj meg - mosolyogva pillantott az igazgató után Liamre. Lehúzta karján a kezet, de még mielőtt elindult volna, egy másodperc töredékéig megszorította a srác kezét. Izgatott volt, és lámpalázas. Nem azért, mert mindenki őt fogja nézni, ezt már megszokta, inkább megijedt attól, hogy beszélnie kell, és ha túlságosan koncentrál, a végén rosszul mond valamit, vagy rosszul olvas a papírjáról.
- Egy kis figyelmet kérnék! - kezdte a mondandóját a vöröske a pódiumra lépve. - Örömömre szolgál a diákönkormányzat élén állni, és részt venni az iskolának rendezett programok lebonyolításában. Annelie Freya Blomqvist vagyok, és ez az első, hogy bált szerveztem, ezért szeretném első sorban megköszönni a csapat tagjainak, hogy mindenben segítettek, és sikerült egy ilyen csodás rendezvényt alkotnunk - mély lélegzetet vett, míg a teremben felcsendülő taps abba nem hagyott. - Mint minden évben, most is vannak fiú és lányok, akik elérték a mérföldkőig, az utolsó év zárásához. Lassan itt a vizsgaidőszak, de hadd élvezzék ki még ők is, hogy fiatal tanulók, ünnepeljük őket a mai estén. Tehát a végzőseink, akik most eltáncolják a keringőjüket; Kiva Faraday, Elizabeth Charlotte Vane, Fülöp Félix, Lenna Goldberg, Szepesi Krisztián, Tristan Blackwood, Aileen Aurora, Dolánszky Alex, Hollóvölgyi Zsófia, Leila Shine, Pethő Abigél, Rentai Bálint,Czettner R. Benjámin, Elliot A. J. Wayne, Fülöp Farkas, Kiss Brenda Natália, Shania Nayar, Sharlotte Johanson, Szakács Ágota-BeátaMichelle Angelique Saint-Venant, Csapó Anna, Lévay Hanna, Maximilian Loveguard, McKenzie R. Krise, Ombozi Sára, Sofia F. Denaro, és Várffy-Zoller Róbert. Köszönöm a figyelmet!
Ezzel pedig a zene felcsendült, és mialatt a nagy ajtó kinyílott, és elkezdett bevonulni a végzős csapat, és párjaik, Annelie visszasétált Liamhez.
- Milyen voltam? - súgta oda neki a kérdést.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 7. 20:39 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Sanders
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 12
Írta: 2014. július 7. 19:04 | Link

Annelie Freya Blomqvist

hacuka


Hiába is próbáltam, nem sikerült valami jól az álcázás. Túlságosan elbűvölő volt, felesleges lenne tagadni. Arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk, mire aztán észbe kaptam, a terem már tele volt diákokkal. A lányok szebbnél szebb ruhákban illegették magukat, a fiúk meg többnyire hozzám hasonlóan, feketében díszelegtek mellettük.
- Egy? Na majd meglátjuk. - Dacosan felvontam az egyik szemöldököm.
- Egyértelműen. - vágtam rá szarkasztikusan, de ugyanakkor el is mosolyodtam kissé. Visszagondolva már egész viccesnek tűnik a sztori. - Bár ahogy elnézem, most épp nincs nálad a harci eszközöd. Vagy talán a szoknyád alatt rejtegeted? - Kérdeztem egészen elvigyorodva. Aztán belém karolt, amit elkönyveltem úgy, mint a báli hangulat egy velejárója. Annie ragyogott, vidám volt és izgatott. Korábban talán még nem is láttam ilyennek, de én se voltam teljesen olyan, mint általában.
Álldogáltunk ott egy pár percig, nekem pedig talán sikerült is elbambulnom egy rövid időre, miközben körbepásztáztam a kicicomázott termet.
Számtalanszor voltam már hasonló összejövetelen, az apám a világért se hagyott volna ki egy puccos bulit se. Kisebb koromban gyakran elvitt magával, hogy aztán büszkén bemutasson mindenkinek, mint jövendőbeli kviddics-sztárt... Persze, miután anyám nem engedte, hogy a Roxfortba járjak iskolába, már talán inkább szégyellt, a válásuk után pedig sokáig egyáltalán nem is beszéltünk.
Aztán Annie megszorította a kezem.
Nem tudtam, mit mondani. Csak értetlenül bámultam utána, míg felsétált a pódiumra, aztán belekezdett a kis monológjába. Kellett néhány másodperc, mire sikerült észhez térnem, de egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem.
Mikor a beszéd végére ért, a többiekkel együtt én is tapsolni kezdtem.
A bejárati ajtó kinyílt és bevonultak rajta a végzősök, Annie pedig visszasétált mellém.
- Fantasztikus. - Válaszoltam a kérdésére elismerően mosolyogva, egy kacsintással és mindkét kezem hüvelykujjának felmutatásával. Aztán a végzősök felé fordítottam a tekintetem, de már nem igazán tudtam a táncukra figyelni. A gondolataim egészen máshol jártak, a szemem sarkából pedig Annie-t figyeltem, egyre sűrűbben.
Utoljára módosította:Liam Sanders, 2014. július 7. 21:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 471
Összes hsz: 10613
Írta: 2014. július 7. 21:28 | Link


Az a bizonyos ruha


- Majd meglátjuk - mosolyogva ismételte el a srác szavait. Azt persze nem tette hozzá, hogy ez az első igazi bálja, és ha rosszul lép, akkor lehet, hogy az este további részét a gyengélkedőn töltik...
- Na ezt nem fogod megtudni, hacsak nem nézel be alá. De akkor biztos lehetsz benne, hogy az a nyíl nem csak elsuhanni fog melletted - fenyegetés boci szemekkel. Nos, ez Annie, aki a komoly, és cseppet sem kedves, vagy éppen vicces tényeket is szereti édesen közölni.
Lassan eljött az idő, és mire észbekapott, már el is mondott mindent, amit kellett, és a figyelem a végzős fiúkra és lányokra irányult. A gyönyörű ruhában állva Anne összes félelme elszállt. A beszédét javarészt fejből mondta, a papírjára párszor pillantott csak rá, főként a nevek felsorolásánál. Azért persze örült, amikor végre vége lett, és visszamehetett a jóképű partneréhez. Nem gondolt bele, hogy hogyan tovább, igazából csak azért ment el a bálra, mert elnökként és főszervezőként muszáj volt, de semmi több. Nem ő az a lány, aki mindig arra vágyott, hogy földig érő ruhában táncoljon hajnalig a királyfival, és elhagyja a pálcáját a hálójába vezető úton, amit másnap a herceg visz vissza neki. Nem, nagyon nem. A ruha, a smink, és a csillogás természetes, melyik lány ne érezné jól magát gyönyörűként? Főleg egy szintén jó kiállású pasi oldalán, akivel még a közös hangot is megtalálja.
Míg választ kapott, csak szeme sarkából pillantott Liamre, amúgy meg a nagyokat figyelte. Remélte, hogy minden oké lesz, és senki nem fog hasra esni az első résznél.
- Köszönöm - mondta, mikor észbe kapott. Míg a színes ruhák a táncparketten össze-vissza forogtak, Annie kezdte kellemetlenül érezni magát. Megköszörülte a torkát, pillantása pedig a partnerére vándorolt, akivel éppenséggel sikerült összenéznie. Figyelte őt, és észre sem vette. Kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ajka pedig mosolyra húzódott. Választ várt egy nem feltett kérdésre, méghozzá arra, hogy miért nézi annyira.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Végzős bál
Írta: 2014. július 7. 23:47
| Link

Benji.
Felszerelés

Sikítás. Pánik. Égett szag. Ó, igen, Kiva már megint odakozmált valamit - gondolhatná az egyszeri ember. Na jól van, ezzel még nem is lenne semmi problematika, a gond ott kezdődik, hogy az égett szag egy személyből jön. Még hozzá belőlem. De hogy pontosítsak: a hajamat sikerült kicsit megégetnem. Így jár az, aki házi praktikával próbál hajat göndöríteni. Egy szimpla, vékony fémcsövet melegítettem csak meg az erőmmel - sose árt a gyakorlás, lassan vizsgázok -, de a jelek szerint még mindig nem tudom teljesen kontroll alá vonni a melegítés mértékét. Túlságosan forró lett a cső, így sikerült kis híján egy komplett hajtincset leégetnem. De időben megéreztem a szagot, és megmentettem szerencsétlent. Vághattam volna le a lapockámig szegény hajamat, de akkor menten sírógörcsöt is kaptam volna, mert nem 3 nap volt derékig megnöveszteni.
Ezen kis tragédia után inkább békén hagytam szegény fejemet, a végén kinyírom itt magamat még az este előtt. Ma este lesz a végzős bál, életem egyik nagy mérföldköve, reméljük ez lesz az első és az utolsó is egyben. Eleinte némi fejvakarással vettem ezt az egészet tudomásul, hogy na, úccse lesz senki, akivel majd keringőzhetnék, aztán pár héttel ezelőttig marhára úgy is állt a dolog, hogy kimaradok ebből a dologból, de aztán... Aztán az egyetlen Cz srác megzavart prefektusi intézkedés közben (konkrétan legyalultam a gyereket, mint golyó a tekebábut), aztán annyiban maradtunk, hogy akkor mivel miatta valószínűleg úszik egy büntetőmunka adásom, így kárpótlásként keringőzik velem, és visz a bálba is. Utána csodával határos módon mégis elkaptam a két szerencsétlen kis elsőst, akik naivan azt hitték, hogy meglóghatnak, és így már párom is lett. Hihetetlen, hogy mindig így szerzek magamnak kísérőt... Az évnyitón Avery is hasonló módon csapódott hozzám, csak ő leborított levessel. Az is egy szép sztori.
Szóval, most, hogy nem gyújtottam fel magamat - ami egyébként lehetetlen, mivel tűzben nem tudok elégni, amíg élek -, kezdjünk el összekészülni. A ruhám már az ágyon hever, csak Zephyrt kell róla lehessegetni, mert rá akarna ülni. Aztán majd jól összeszőrözi, hogyisne. Gyorsan magamra kaptam a piros kis szépséget, aztán nekiálltam cipőt keresni. Nehéz feladat, nem mehetek magassarkúban - halleluja -, mert Benji majdnem akkora, mint én, aztán hülyén néznénk ki, ha én lennék a magasabb, azért mégis na. Lapos, lapos, alapoooos... Oh, ni, itt van ez, jó lesz, passzol. Na, még gyorsan pár kiegészítő, és rendben is lennénk. Pont jó, idő van, indulhatok is. Szólok a lányoknak, hogy olajra lépek (Manda nem jön, mert nincs az a báli ruha, amibe belepasszírozná azt a dinnyét, és különben is nyűgös, Adri utálja az ilyeneket kellőképpen, töki meg még a kastélyba se nagyon jöhet be), aztán uccu neki, irány a kastély.
A nagyterembe beérve és szétnézve azonnal feltűnik, hogy marhára kivirítok a díszítésből ezzel a piros ruhával, ki is gyulladnak a füleim azonnal. Nem vagyok az a feltűnési viszketegséggel megáldott fajta, de most csak felém fordul pár tekintet. Rohadt élet, zavarba hoztam saját magamat, mikor alapvetően társasági lény vagyok, Jézus, én se vagyok egészen normális. Gyorsan keressük meg Benjit, és meneküljünk oda. Fej forog, partner észrevesz, integetés, hogy emelje fel a seggét, és legyen szíves odalépni hozzám. Köszönni van időnk, nagyjából 2 perc, aztán felkonferálnak minket. Kézen ragadom a Navinést és odahúzom a többiekhez.
- Készen állsz? - kérdezem oldalra pillantva, balommal az ő jobbjába kapaszkodva, és várom, hogy bevonulhassunk végre. Jaj, csak ne rontsam el nagyon látványosan, és ne akarjunk orra esni...!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Végzős bál
Írta: 2014. július 8. 22:00
| Link

Misim *__*

Ruha, Nyaklánc, Frizura

Ma délután lényegesen többet álltam a tükör előtt, mint szoktam. Általában egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, mennyit sápadt a bőröm a legutóbbi tükröződő felülettel való találkozás óta, vagy, hogy éppen mennyire tűnök nyúzottnak. Ismerőseim állítják, hogy a szemem alatti táskák fele akkorák sem, mint amilyennek én látom őket, de szerintem ez csak egy kegyes hazugság.
Annak, hogy ebben az esetben mégis szokatlanul hosszan bámultatom magam a tükörrel, több oka is van. Az első és legfontosabb a végzős bál, ahol Mihael lesz a kísérőm, aki remélhetőleg tud táncolni, mert eléggé furcsán nézne ki, ha megpróbálnám vezetni őt. Valószínűleg nem is sikerülne, pláne, hogy azért az én tánctudásomon tényleg lenne mit csiszolni. Na, de nem számít, ebben a kérdésben teljesen a fiúra fogok hagyatkozni, ha más nem, legalább jól fogok szórakozni. Ha a közelében lehetek, nekem mindenhogy jó.
A második, nem kevésbé lényeges oka tükörrel való szemezésemnek, az, hogy a szemem láthatóan megszűnt barna lenni. Egy ideje már észrevettem, hogy a színe elkezdett halványulni, de úgy gondoltam, hogy bizonyára bebeszélem magamnak, és nincs semmi gond. Hát nem lett igazam. Ezt tökéletesen alátámasztja a tény, hogy húszévnyi barnaság után a szivárványhártyám teljesen elkékült. Úgy is mondhatnám, hogy a színanyag eltűnt belőle, és csak reménykedhetek benne, hogy megállapodik ennél a színnél, és nem fog még tovább fakulni. Ez már így is elég ijesztő.
Az egész estét azonban nem tölthetem a fürdőszobában, muszáj készülődnöm a bálra, jobb híján ilyen szemekkel. Szerencsére a kék-szőke sem rossz párosítás, és még kék ruha is akad a szekrényemben, amiért, mint mindig, a nagymamámat kell áldanom, aki tiltakozásom ellenére, mindig bepakolja az összes ilyen ruhámat a táskámba. Választásom végül egy sötétkék, mell alatt egy széles pánttal összehúzott, elől térdig felvágott ruhára esik. Bár azt el nem tudom képzelni, mi fogja fenntartani rajtam, praktikusnak találom abból a szempontból, hogy elől, a lábaim előtt nincs anyag, vagyis kevesebb az esély arra, hogy rálépve hirtelen érjek földet, és ezzel nyilvánosan lejárassam és kiröhögtessem magam. Bár bízom Mihael reflexeiben, jobb az ilyesmit kiküszöbölni, amennyire csak lehet.
A királykék ruhához ezüstszínű kiegészítőket öltök, és a legmagasabb sarkú, pántos, szintén ezüst, cipőmet keresem elő, hiszen partneremnek alapból alig érek a mellkasáig. Még így is viccesnek érzem a táncot, hogy tudom, a lábbelim majdnem tíz centit magasít rajtam.
A hajam kontyba fogom a tarkómon, majd kék és lila szárnyú pillangós hajtűkkel díszítem, amik néha élethűen mozognak is. Sminkem egyszerű, nem hivalkodó, éppen csak annyi, amennyi ahhoz kell, hogy ne tűnjön annyira sápadtnak a bőröm.
Még utoljára ellenőrzöm öltözékemet a tükörben, majd elindulok a nagyterem felé. Az ajtó előtt már állnak néhányan, odaköszönök nekik, de tekintetemmel már Mihaelt keresem, akit nem is nehéz észrevenni. Mellé lépek, megfogom a kezét, de próbálok nem nézni a szemébe, hogy minél később tűnjön fel neki a színváltásom. Ha elég ügyes vagyok, sikerül addig kerülni a tekintetét, míg végül már be kell mennünk a terembe, ahol eltáncolhatjuk a végzősök keringőjét.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 712
Összes hsz: 1164
Írta: 2014. július 9. 11:45 | Link

David, Évi, büntetőmunka


Ebédidő, nagyterem. A zöldeknél a szokásos felmordulások és bárbajra hívások hallatszanak, amikor két Levitás gyerkőc somfordál oda az asztalukhoz. Mindenki elcsöndesül, néhányan kíváncsi szemekkel, mások nemtörődöm flegmasággal figyelik az eseményeket. David belekezd a büntetőmunkájuk ismertetésébe, páran felnevetnek a feladat hallatán, s ha megtalálják Đomit maguk között, a közelükben ülők megveregetik a vállát, a távolabbiak elismerő pillantásokat küldenek felé a zseniális ötlete miatt. A kék fiú annyira lovagias, hogy ő kezdi a mondandóját, de az, hogy egy növényhez vannak hasonlítva, nem sok Rellonosnak tetszik. Az előadás közben vicsorognak, gúnyolódnak, míg odaát, a többi asztalnál valakik hangosan felkuncognak. Mire a végére ér, már biztos lehet benne, hogy ezeket a hasonlatokat ebéd után nem fogja ép bőrrel megúszni, amit biztosít a most kitörő tapsvihar is. A sárkányok ugyanis gúnyos, erőteljes tapsolásba kezdenek, még mielőtt bármelyik ház diákja ténylegesen elismeréseként a bátorságért megtenné ezt, így biztosítva maguknak a fölényt. Ez a lépés még egy-két jelenlévő tanárt is meglep. Mindenesetre a Rellonosok elcsendesednek, hogy most Évit hallgassák meg. A lány már egy kissé komolyabbra vette a figurát, őt nem fogják bántani a szünetekben, de azért az ő beszédét is rendesen kifigurázzák. Pofákat vágnak, úgy tesznek, mintha robotikusan olvasnának valamit fel, felállnak és kezet fognak, mikor a jó barátság kerül szóba, egyszóval rendesen megkapja a magáét. Az ő előadását már gyengébb taps zárja, aztán a helyükre menve az ebéd tovább fojtatódik. A mai nap hőse a sárkányoknak Đominic lett, remek pillanatokat okozott nekik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"
Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Végzős bál
Írta: 2014. július 9. 16:17
| Link

Linem  Cheesy

- Öltözék -

A mai alkalomról sűrűn esett szó az utóbbi hetekben nemcsak Linnel, de Michelle-lel folytatott beszélgetései során is. Mindkét lányról lerítt, hogy ugyan verbálisan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az alkalomnak, mindent el fognak követni, hogy tökéletes legyen az este, legfőképp külsejüket illetően. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy a nővérét harapófogóval sem tudja majd elvonszolni a tükör elől, míg minden apró szőke hajtincse a helyére nem került. Futó mosolyokkal vette tudomásul, hogy Lin is lopva-lopva elábrándozott és mintha élesebb tekintettel elemezte volna a színkombinációkat is. Mint aki a ruhája felől próbál dönteni. Ő annyira nem merült bele a témába, ezért mikor délután, a zuhanyzást követően elővette az öltönyét, rájött egy alapvető hibára: nem kérdezte meg Lintől, milyen színű ruhát fog viselni. Szívéből remélte, hogy a rózsaszínt kihúzhatja a sorból, de még így is széles palettányi választható árnyalat maradt, márpedig Michelle-től megtanulta, hogy a nyakkendő színének egyeznie kell a nő ruhájáéval. Mivel elmulasztott utánajárni ennek a részletnek, az egyszerű, fekete nyakkendőre esett a választása mint legbiztonságosabb opció.
Michelle-lel külön indultak el, ő valamivel hamarabb, hiszen amíg a nővére átlagosan kitollászkodja magát, lejár egy személyi igazolvány határideje is. Ráérős léptekkel, zsebre dugott kezekkel lavírozott fel az alagsorból, közben volt ideje megfigyelni az alsósokat és a hozzá hasonlóan kiöltözöttebb egyéneket- bizonyára ők is kísérők vagy végzősök. Mikorra felért a nyugati első emeletére, már hallatszott a nagyterem előtti folyosóról az ünnepi zsibongás egy visszafogottabb kiadása: ezen a rendezvényen nem vett részt az egész iskola, csak a végzősök és társaik, már aki kisebb-nagyobb évfolyamból hívott kísérőt magának. Lényegesen könnyebbnek ígérkezik ez az este, mint a többi, túlzsúfolt, akciódús iskolai rendezvény.
Míg Linre várt a falnak támaszkodva, volt ideje megfigyelni az embereket: ki jobban, ki kevésbé csípte ki magát, ki idegesnek tűnt, ki felszabadultan nevetgélt a társával. És végül befutott az asszony is, na épp ideje volt már!
Vissza a jelenbe a sok megemlékezés után az elmúlt egy napról: Lin hamar megtalálja őt (a röpke százkilencvenakárhány centijével ez nem egy kihívás a levitás számára- csak fel kell néznie a fejek fölé és Mihael orrtól felfelé kilógó részeit megkeresnie), a fiú pedig egy futó arcpuszival üdvözli kedvesét, mielőtt a bemutatkozó szöveg elhangzana háztársa, a DÖK elnöklány részéről. Annelie nem fűz külön népmesét a történethez, amiért gondolatban vállon veregeti a vörös kiscsajt, a valóságban pedig felajánlja balját Linnek, hogy karoljon belé a bevonuláshoz nyugodtan.
- Remekül nézel ki. - A hangját moderálja és szándékosan közelebb hajol, hogy a szavak belevesszenek az általános zsongásba, de Lin még tisztán értse őket. Ha barátnője is készen áll, meglódulnak a végzős csapattal befelé ajtónyitás után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 11. 13:06 | Link

Erik feszengve állt a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében. Ma a végzősök bálja van. Lévén Erik még csak negyedikes, semmi keresnivalója nem lenne itt - gondolhatnánk, de ez tévedés! A fiút ugyanis meghívták a bálba! Egy lány.
Első saját keresetéből az eridonos a falubeli talárszabászatba ment, ahol - gondolván a bagolykövesekre, akik tényleg minden alkalmat megragadnak, hogy bálozhassanak - nemcsak talárokkal áll a fiatalok rendelkezésére, de szmokingokkal, öltönyökkel is. Nagyjából az összes pénze ráment a frakkra, amiben most feszít, de meg kell hagyni, piszkosul jól áll neki. Erre vette fekete színű dísztalárját, amin csak egy kicsit kellett igazíttatni, mert megnőtt Erik, mióta legutóbb hordta. Az egyik eridonos, aki nagyon jól szórakozott az elveszett fiú izgalmán első bálja előtt (a falubeli ünnepségek nem számítottak, nem voltak olyan flancosak, mint ez, és nem is igen szórakozott rajtuk jól), meggyőzte Eriket, hogy ilyenkor a lányoknak kis csokrot adnak a fiúk, amit az a csuklójára köthet. Képekkel is illusztrálta elképzeléseit, így a srácnak nem volt oka kételkedni a szavában. Addig nem terjedt már el beleérző képessége, illetve nem volt olyan fejlett a problémamegoldó készsége, hogy rákérdezzen Abigélnál, milyen színű ruhája lesz, hogy esetleg illjen is a csokor a viselethez. Magabiztosan indult el a rétre, és útba ejtette a vadőrlak környékét, valamint a gyógynövényházat is, hogy kiválassza a legszebb virágokat. Körülbelül két órát vett igénybe, mire pálcájával kis csokrot igézett a felkutatott varázslatos növényekből. A kompozíció központi helyére egy szál indigószín balzsamos medólia került, Erik kedvenc virágjának képviselője. Ezek a virágok, amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák szárukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatja valaki a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvéért.
Az elkészült csokrétát nem lehet hát egy kifejezett színűnek mondani, de az elnézőek gondolhatják, hogy így legalább bármilyen színű ruhához illik a zöldtől kezdve a kéken és rózsaszínen át a liláig. Kezében a kis csokrot szorongatva, Erik egyre izgatottabban lesi az érkező párocskákat és lézengő magányos bálozókat, hogy megpillanthassa meghívóját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Bibi Hauward
INAKTÍV


sötét angyal
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 42
Kilt Zoltán
Írta: 2014. július 11. 16:41
| Link

Reggel kikeltem az ágyból. Nagyon fáradt voltam. Milyen nap is van? Persze péntek. Felvettem talárom. Leültem a tükör elé és megfésülködtem. Összekötöttem a hajan és elindultam. Mentem néha vissza köszöntem egy-egy diáknak. Kb. 3 lépcsõ fok volt hátra.
Két lépcsõ. Megbotlottam. Nem lepõdtem meg mert ismerem magam.
-Zuhanok. Végem. Közel a föld és mindenemet eltöröm.-gondoltam magamban.
Nagyjából fél méter maradt hátra. Nem tehettem mást:sikítottam..
Utoljára módosította:Bibi Hauward, 2014. július 11. 17:10
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Erik, Végzős bál
Írta: 2014. július 11. 20:04
| Link

ruha
frizura


Abigél a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében ácsorgott. Nem abban, a másikban. A kontyból kilógó tincsei előre hulltak, ahogy közelebb hajolt a kezében tartott kis papiroshoz. Ujjai picit maszatosak lettek a graffitceruzától, de a lányt ez nem zavarta különösebben. Kis békák sorakoztak a pergamen-darabon. Egyik-másik elmosolyodott, mikor Abi megsimította egy pillanatra az arcát, ezzel egy aprócska maszat-foltot hagyva rajta. A fejjel lefelé lógó béka (aki talán denevérnek képzelte magát?) szólni szeretett volna: "Héj, lányka! Maszatos lettél!", ám nem tudott megszólalni. Egyszerű oka volt ennek: a kis béka még nem rendelkezett a beszédhez szükséges tartozékával. Így csak csendben nézett megróvóan a nevetgélőkre, sűrű pislogásokkal a rajzolólányra. Mindezt fejjel lefelé lógva, továbbra is. Nem sokáig tehette ezt, mert körülbelül rögtön az ezt követő pillanatban a puha kezek összehajtogatták a papirost, és beletömkődték az ezüstös cipellőbe, a ceruzával együtt.
Abi felegyenesedve még épp időben észrevette, hogy grafitos a keze. Szerencsére volt nála egy kistáska (ne kérdezzétek, akkor miért nem abba gyűrte az előbbi holmijait!), ami zsepkendőt is rejtett magában, így a lányka hamar elbúcsúzott a maszatoktól. Így már nyugodtan végigsimíthatott a ruháján, ahogy azt az előbb is tervezte.
Nyakát nyújtogatva nézett körbe. Most sem látta Eriket, pedig már eléggé gyűltek az emberek, akikről a lányka próbált nem tudomást venni. Igaz, hogy már jobban viselte a tömeget, de még mindig nem szerette volna, ha megszólítják. Kivéve, ha az az illető Erik, Ágó vagy valamelyik másik kedves ismerőse.
Tekintete elidőzőtt az egyik lány ruháján lévő masnin. Ő is szeretett volna masnit, de végül az anyukája lebeszélte róla. Nem volt semmi kifogása a ruhája ellen, ám most mégis picit irigykedve követte szemeivel a szőke hajút, aki egy magas, szemüveges fiú párja volt. Abigél egészen közel merészkedett a bejárathoz, csak, hogy még pár, utolsó pillantást vethessen arra a fényes szalagra.
Ekkor bukkant fel a látóterében Erik, akitől egy picit meg is ijedt. Először elkezdett neki mutogatni az előbbi masnis lány felé, de aztán eszébe jutott, hogy a fiúkat valószínűleg ilyenek nem érdeklik, úgyhogy gyorsan letette kezét.
- Szia! - Lelkesen köszönt, aztán rájött, hogy ez egy eléggé zavarbaejtő helyzet is lehetne akár... mármint, bál... amire ő hívta el Eriket! (Mert Rózsa néni azt mondtaaaa!). Ésésésés... öhm, mit mondjon? Ágó szerint, ha érdeklődünk meg kérdezünk, az elindíthatja a beszélgetést.
- Te... - is a bálra jöttél?... szólt volna a kérdés, mert feledékeny a kiskék leányzó stresszhelyzetekben, de szerencsére elég gyorsan leesik ilyenkor neki, hogy ja, hopsz! Hisz ő hívta meg az eridonost. És most, hogy ezt újra felemlegettük, még jobban elpirult, mint eddig.
- ... te szedted a virágokat? - Szerencséje volt, hogy kiszúrta azt a kis csokrot Erik kezében! A sors segített neki, Abi pedig ennek nagyon örült, bizony!



Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. július 20. 20:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 12. 11:32 | Link

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál



Szokásához híven a diáksereget megelőzve sétált le a Nagyterembe, hogy elkerülje a fölösleges tumultust. Az ételek ilyenkor már csábítóan sorakoznak a hosszú asztalok mentén, legtöbbjük azonban még érintetlen és attól sem kell tartania, hogy kihűltek. Rajta kívül mindössze páran lézengenek itt ilyenkor, az asztalok között szétszóródva, a legtöbbjük tudomást sem vesz róla.
Belépve azonban nem sétál végig a termen, hogy a végében komoran kiemelt tanári asztalhoz telepedjen. Sosem szeretett az emelvényen enni, mindig olyan érzése támad, mintha bámulnák, vagy becsmérelnék őt. Ehelyett egy laza jobb kanyarral, pár lépés után a Levita szinte teljesen üres asztalához ül, rögtön maga elé húzva az egyik fényes tányért. Sokkal üdítőbb a kölykök közt enni, a Levitának pedig más előnyei is vannak: többször megtapasztalta már, hogy a konyhában dolgozó manók a pontversenyben nyerésre álló ház asztalához sokkal szívesebben csempészik a legfinomabb falatokat, mint máshová. Ez az elképzelése mindeddig helyénvalónak bizonyult.
Tekergős tésztát és sötét, húsos ragut szed magának, a villáját ügyetlenül a kezébe fogva túr bele, majd enni kezd.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 12. 11:42 | Link

Miközben békésen ebédeltem egy érdekes külsejű ember leült velem szemben az asztalhoz. Mèg életemben nem láttam. Kedvet kaptam kicsit ismerkedni. Rossz volt nézni ahogy fogja a villáját.
Ránéztem és megkérdeztem tőle nevetve.
-Segíthetek valamiben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 12. 11:48 | Link

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál



   -  Heeeehhh...?
Lassan emeli föl a tekintetét a tésztáról, a falatot unottan rágva, hogy lesújtó pillantásban részesítse a vele szemben üldögélő kislányt. Az állkapcsa egy időre megáll, majd megvonja a vállát, a villáját ismét beledöfi az ételbe.
Kezd hozzászokni, hogy ebben a kastélyban nemigen lehet nyugta már. Bárhová ül és bármikor oson le ide, szinte biztos, hogy az egyik csacsogó diákja ledobja magát mellé, hogy értelmetlen és számára annyira érdektelen témákról kezdeményezzen beszélgetést. Az apaság azonban kezdi megedzeni ebben, így már elég jól megállja, hogy ne tűzzön a villájára egy darab húst és pöckölje az őt zavarók szeme közé.
   -  Aztán meg miben?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 12. 11:56 | Link

- Jónapot! Maga kicsoda? Segítsek megtanulni késse- villával enni?
Mondtan nevetve.
- Végre egy kis társaság. Milyáratban erre?
Kérdeztem töle kiváncsian. Remélem még nem húztam ki nála a gyufát.
Utoljára módosította:Evelin Ordassy, 2014. július 13. 00:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 12. 12:02 | Link

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál



Kissé eltátja a száját, kénytelen ismét fölpillantani erre a pimasz egérkére. Meg kell állapítania, hogy enne a lánykának aztán vastag bőr van az ábrázatán vagy épp még alva jár és fogalma sincs, miket fecseg össze.  
   -  Törődhetnél a magad dolgával is.
A hangjában megvillan némi sértett él, jelezvén, könnyen a szeme közé röppenhet valami az ebédje tartalmából, ha tovább feszegeti a férfi étkezési szokásait. Mintha a nőknek ez lenne a mániájuk, mindegyik csak a száját húzza és megpróbálja megtanítani enni, amire semmi szüksége sincs. Harminchárom évig tökéletesen elboldogult ezzel a tudományával, úgy tervezi, haláláig már nem változtat ezen.
A kérdésére a szemöldöke kissé feljebb vándorol kusza tincsei alatt.
   -  Én itt tanítok, kicsi lány.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 12. 12:13 | Link

- Sajnálom. Nem akartam kihúzni a gyufát. Nem is zavarnak annyira az étkezési szokásai. Remélem nem bántottam annyira meg. De akkor is válaszolhatna a kérdésekre amit feltesznek magának. Szóval maga az auror tanár.
Evelin végre rájött hogy az ismeretlen kicsoda.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 12. 12:20 | Link

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál



   -  Nem, annyira nem.
A tekintetét egy pillanatra az ég felé emeli és szusszan egyet. Erőszakos kis hárpiák mindenfelé. Kezdi úgy érezni magát, mintha nem ebédelne, hanem a kihallgatóban ülne bilincsben, a pofájában a lámpa fényével. A villáját ismét beleszúrja az ételbe, meggyőzi magát, hogy nem fog idegeskedni ilyesmin többet. Ez a kicsi lány is olyan csak, mint az ő lánya: csacsog és kérdez, csacsog és kérdez, erőszakosan és bántón.
   -  Ja. Megfigyelésből ötös.
Egykedvűen nyúl egy kancsó után, hogy valami levet töltsön magának, ami a szaga és állaga alapján barack lehet.
   -  Te meg egy kék kislány. Gondolom most jöttél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Evelin Ordassy
INAKTÍV


Bálint hivatalos csigaszittere | Nyuszó | Áfonya
offline
RPG hsz: 233
Összes hsz: 2727
Írta: 2014. július 12. 12:31 | Link

Evelin megörül.
- Na, végre mond is valamit. Igen, nemrég jöttem a bagolykőbe. Eléggé élvezem az itt létet. És maga mióta tanár? Miket tanít? Van családja? Szeretnék magáról többet megtudni. Arról is hogy míért lett Auror?
Evelin kérdezgette tövább férfit szemrebbenés nélkül.
- Ajánlom hogy ezekre a kérdésekre válaszoljon.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1578
Összes hsz: 3611
Írta: 2014. július 12. 12:49 | Link

Evelin Ordassy
ebédidő közelében a Levita asztalánál



   -  Mi van...?
A poharát leteszi maga mellé, annak tartalma jócskán kilöttyen lakkozott fára. Dwayne sokat látott már, sok helyen megfordult és rengeteg fajta pofátlansággal találkozott, mindegyik egyedi volt a maga módján. Most azonban, ahogy a tizen- egynéhány éves csitri szemébe néz, a szemtelenség új és eddig ismeretlen fogalmával kénytelen ismerkedni.
   -  Na hagyjál békén, kis hülye.
A villáját ledobja a tányérjára, amiben a tésztának talán még a felével sem végzett. Még hogy ajánlja, hogy ezekre válaszoljon. Francokat. Azon kapja magát, hogy különösebben még nem is dühös, a pofátlanságnak ez a foka már-már ámulatba ejtő.
Emellett azonban valaki végre megtaníthatná ezt a generációt is arra, hol a határ.
Átlép a padon, anélkül, hogy hátranézne, sétál végig a Nagytermen, majd néhány cseverészve besétáló diáklány nyomában dohogva elhagyja a termet. Még ilyet... na ide sem jön egy ideig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában



Oldalak: « 1 2 ... 18 ... 26 27 [28] 29 30 ... 38 ... 87 88 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet