Abigél

Igazából fogalma sincs, mi is ütött belé, amikor meglátta az Eridonban lógó plakátot és annak elolvasása után csak úgy, gondolkodás nélkül belenyúlt a feladatokat tartalmazó tálba, hogy kihalásszon magának egyet. Időnként az agya kikapcsolt, vagy legalábbis olyan rövidzárlatot produkált, hogy hiába sikoltozott neki esze józanabbik fele a varázsvilág ezernyi ajas kis trükkjéről, na meg az Eridonos elmék pihentségéről. Miután szétsodorta a pergamencsíkot és végigfutotta a sorokat, meglegyintette a pánik enyhe szele, ami csak erősödött, ahogy felpillatva azt látta, a hirdetőtábla egy másik papírja máris gondosan feljegyezte a nevét és a feladat számát, aztán valahol ott tetőzött, amikor Keith megállt mögötte, válla fölött átlesve elolvasta a megadást és derűs -valamint cseppet sem együttérző- röhögéssel hátbaveregette.
Úgyhogy most ott állt a nagyterem ajtaja előtt, talpig estélyi pompában (úgy ítélte, a dísztalár annyira nem illene a helyzethez) és -szégyen, nem szégyen- fohászkodik, hogy lehetőleg a következő szembejövő ellenkező nemű ne tanárnő legyen. Amennyire meg tudta állapítani, ő még viszonylag jól járt, megússza egy nyilvános megbámulással és egy négyszemközti önégetéssel, mert legalább táncolni tud - a "projekt" eszmei szülőatyját ismerve, lehetne sokkal, de sokkal nagyobb bajban is. Még egyszer átfutotta gondolatban a tennivalók listáját, majd mély levegőt vett és lassan kifújta, lecsillapítva magát, majd egyenes és magabiztos tartást öltött, pár gyakorlott mozdulattal orvosolva öltözékének tökéletlenségeit. Az utóbbi időben nagyon, nagyon sokat harcolt a félelmeivel, amik mellett ez a mostani szimpla lámpalázzá törpült, így viszont még arra is látott esélyt, hogy jó partnerrel élvezze az egészetk, bár kétség kívül mindenképp hülyét fog magából csinálni. De ha már lúd, legyen kövér, szokták mondani, így ha már idióta, akkor legalább stílusos!*
- Elnézést, hercegnőm, megtisztelne egy tánccal némi minőségi popzenére?-*Lép az éppen felbukkanó áldozatához, aki -lássatok csodát- ugyanaz a leányzó, aki annakidején majdnem elgázolta a lila biciklijével.

Abigél királykisasszony

Egy párszor valóban látta távolról, de egyrészt sokáig mindenkit került, másrészt nem is egy évfolyamba jártak, így nem beszéltek a stéges eset óta, pedig mennyi titok várt még arra, hogy közösen megfejtsék! Jelenleg azonban kicsit másféle kihívás elé nézett és igyekezett nem téveszteni szem elől célját.*
- Dehogynem. Az én elenfántorrom szimatát nem lehet becsapni!-*Hajolt le, bizalmasra halkított hangon osztva meg ezt a felbecsülhetetlen értékű információt. Kissé olyanná vált a helyzet, mint a teaházban - ráérzett a szerepére és innen már erőltetettség nélkül tudta játszani, természetesen és élvezettel.*
- Nem kell más, csak egy csipet varázslat és egy szikrányi elektródpotenciál.-*Jelentette ki magabiztosan, és igazán nem lepődött volna meg, ha a lány szavai hallatán fogja szélsebes menekülőre a dolgot, de mivel ebben az esetben valószínűleg az ajtón ki és nem az asztal alá be igyekezett volna, nem pánikolt különösebben az eltűnésén. Legalább maradt ideje, hogy az abrosz elól előmászó elébe előző öltözete helyett elegáns bűvészfrakkban toppanjon Abigél előtt, megcsodálva az előbb elsuhantában látott labdát, majd egyik ruhaujjába nyúlva kotorászni kezdett.*
- Egy pillanat,-*motyogta bocsánatkérően.*- Nem hoztam cilindert és útban van a nyuszifiú.-*Némi küszködést követően azért sikerült előbűvölnie, amit akart és ujjai közt klasszikus mugli előadásokból ismert fekete-fehér varázspálca villant, amit magasan a lány feje felé emelt, nagyjából egy veterán karmester eleganciájával intve, mielőtt körözni kezdett volna vele, igen meggyőző hangon kántálva.*
- Csiribí, csiribá, mandragóra, entrópia, huss!-*És láss csodát, a pálca hegyéből kis, kék csillagok kezdtek záporozni, amik ahol csak Abigél ruhájához értek, elkezték átalakítani alkalomhoz illő estélyivé, sőt, még az elveszett tiara is megkerült.*
- Amennyiben valami nem tetszik, reklamálj és javítom.-*Súgta egészen halkan, mert ez nem volt a feladat része, ezért úgy érezte, szabadabban kontárkodhat és hátha Abi kedvében tud járni ezzel a légből kapott ruhakölteménnyel, még ha elég kevés elképzelése is volt a női divatról. Ez azonban, úgy tűnt, kevés hozzá, hogy teljesen eloszlassa a hölgy kételyeit - és ami elmeállapotát illeti, valószínűleg nem is fog sikerülni, lévén nem mondhatja el a feladata tartalmát.*
- Ilyesmi...-*Intett egy újabbat a kamupálcával, majd a kezdő taktusok után vissza is vedlett eredeti szerelésébe, bár az autentikus szőke hercegtől messzebb nehezen állhatott volna. Mindenesetre, hibátlan meghajlással nyújtotta a kezét, újra próbálkozva az iménti invitációvalf.*
- Szabad egy táncra? Küldetésem sikere és a szupraindividuális organizáció törékeny egyensúlya múlik a kegyességeden, így esengve kérlek, könyörülj rajtam!-*Ha szegény lány mostanra nem érezte úgy, hogy inkább lemond a vacsoráról, mert a nagyterem környékén igen gyanúsan viselkednek az emberek, akkor Gilbert már félig elkönyvelhette a győzelmét. Ugyan biztos volt benne, hogy nem teljesen a kívánt hatást érte el, azért igyekezett kamatoztatni minden sármját és meggyőzőerejét, hogy valahogy ellensúlyozhassa a temérdek aggasztó és ijesztő értelmetlenséget, ami a száján jött ki - és ami a feladatához tartozott.