31. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek:

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Szervezői Mesélő
DÖK tag


DÖK mesélő
offline
RPG hsz: 283
Összes hsz: 777
Írta: 2014. július 5. 07:06 | Link

Végzős bál



A Nagyterem a mostani végzősök kedve szerint virágokkal lett díszítve, a fehér, és világos pasztellszínek uralkodnak mindenhol. Még mindig süt a Nap, de azért már égnek a teremben a gyertyák. Néha csak úgy a semmiből virágszirmok hullanak, nem sok, de éppen elég ahhoz, hogy felfigyeljünk rá. A falakon a pasztell díszítések mellől kirí a három ház hatalmas, faliszőnyegként használatos címere. Ez adja a jelentését annak, amiről ez a bál szól; a végzős diákokról.
Kerek asztalok sorakoznak egy nagyobb teret kihagyva, itt ugyanis az est folyamán a végzősök eltáncolják a keringőt választott partnerükkel.
A terem két oldalán egy-egy hosszú asztal sorakozik. A szokásos esti vacsora helyett ma svédasztal várja a diákokat. Van itt minden, ahogy mindig szokott. A salátáktól kezdve a sült csirkén át egészen a gyümölcstortáig minden megtalálható, és persze az öblítéshez is van jó pár kancsó kirakva, amik mindig tele várják a szomjas diákokat, tanárokat.

Ha unod már a csinosságot, és inkább lazítanál, és csobbannál, a Vízesésnél még mindig vár a hajnalig tartó fürdőzős buli.
De éjfélkor legyetek figyelmesek, az égen világítani fognak a visszaszámlálás másodpercei, míg éjfélt üt az óra. Készüljetek erre a pillanatra a kívánságlámpásaitokkal, hogy szokásunkhoz híven 00:00-nál együtt engedhessük útjukra őket. (A lámpásokat idén a vízesésnél, és a DÖK bázisnál osztjuk!)

//A bál időpontjai:
szerepjátékosan július 5., este 7 óra
álmodóilag július 5-26.

Megjelenés az alkalomhoz illő ruhában!
Szálazásra figyeljetek, egybe szálazunk.//
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 476
Összes hsz: 10619
Írta: 2014. július 6. 22:31 | Link


Az a bizonyos ruha


Nem egy megszokott dolog, hogy valaki elsős létére a diákönkormányzat élén állhat, és persze nem is könnyű dolog. Főleg akkor, ha egyszerre kell megfelelni több helyen. Ennek ellenére Annelie nagyon szereti ezt csinálni, és a volt elnök is segíti őt. Az esti végzős bálra kellett nagyon sokat készülniük. A díszítés előkészítése, az ételek lebeszélése a manókkal, a táncpróbák...rengeteg dolguk volt a tagoknak azzal, hogy a végzősök jól érezzék magukat, és a keringőjük tökéletesen sikerüljön.
A bál az összes diákra vonatkozott, de Annie főként azért készült, mert elnökként beszédet kell mondania, és ha már megszervezte, akkor végig is nézi, hogy milyen az, amikor az egész iskolai az ő általuk készített rendezvényen pörög.
Liam kérte meg, hogy menjen vele a bálra. A sráccal nincsenek nagy barátságban, de mondhatni, egészen jóban vannak. Mellette még szívesen el is ücsörög a Rellonban, ha arról van szó, habár megismerkedésük nem volt éppen a legszebb. Mint ahogy a legtöbben, a srác is közel került a nyílhegyéhez, csakhogy nem szánt szándékkal, csak éppen tollasra lőtt, mikor megjelent a színen.
Napja nagy részét lent töltötte a vízesésnél Ágostonnal, meg a többiekkel, végre szórakozott, és nevetni is hallani lehetett. Rengeteget pancsoltak, és tömték magukba a gyümölcsöket. Aztán hamar eljött az este, amikor muszáj volt elmennie készülődni. A körletében levő szobájában készítette elő a ruháját, és mindent ami a bálhoz kellett. Az egész napos fürdés után jól esett neki az, hogy megmoshatta a haját, és illatosan lépett ki a zuhany alól. Lágy sminket kent magára, de ajkai almapirosak voltak. Haja egyenesen omlott a vállára féloldalt feltűzve, amit akkor igazgatott el, amikor a tükör előtt már a fekete, szépséges ruhájában állt, és felvette a magassarkúját is. Senki nem mondta volna meg róla, hogy még csak most tölti a tizenötöt...
Egy igazi hölgyhöz híven pár percet késett azzal, hogy szép lassú tempóban haladt végig a folyosókon, és sétált el a Nagyteremig, ahol megpillantotta partnerét. Intett neki, majd elsőként lassan megfordult előtte, hogy jól lássa.
- Megfelelek? - vonta fel a szemöldökét mikor szembefordulva megállt előtte.
Hozzászólásai ebben a témában

Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. július 7. 00:33 | Link

Végzős bál

Kiva Kiss

Öltözék

Hát eljött ez is, végzős vagyok.  Amikor láttam, hogy a családban rajtam kívül mindenkinek jelentkezik a különleges képessége, akkor nagyon elkeseredtem, és azt hittem, hogy maximum egy konzervatórium vagy esetleg gimnázium végzőse lehetek. Aztán megtörtént a csoda, kiderült, hogy belém is jutott mágia, de kicsi. Ekkor szintén kérdésessé vált, hogy egyáltalán végezhetek-e bármilyen varázslótanulmányt, vagy, hogy képes vagyok-e annyira összpontosítani, amennyi szükséges akár egyszerűbb bűbáj végrehajtásához. Csodaként érkezett az életembe az osztrák lehetőség, nagyon szerencsés vagyok, hogy megtanulhattam olyan szinten kontrollálni azt a kevéske tudásomat, hogy kibírok egy rendes mágusképzőt. Ami amúgy tele van különleges zsenikkel, így némileg komplexusos vagyok, de ezzel nem kell törődni, elvégre nem csak komplexusos vagyok, hanem végzős is. Igen, eljutottam eddig én magam a saját erőmből. Én, a fiú, akit mindenki muglinak hitt.
Nagyon feldobott ez a mai nap, izgatottan készülődtem rá. Amúgy nem borotválkozom minden nap, de ma kifejezetten simára hagytam az arcomat, ráadásul a kedvenc arcszeszemmel is meglocsoltam a bőrömet. Nagyon szeretnék imponálni a partneremnek, ha már furcsamód ő hívott el engem, és nem én őt. Nem sokat beszéltünk korábban, néhány közös órán futottunk össze, ahol futólag váltottunk pár szót. Luca jobban ismeri, elvégre Kiva is csapatkapitány volt korábban. Aj, Vakarcs. Őt is le kéne szerelni valahogyan arról a terelő posztról, mert ez nagyon veszélyes. Ráadásul kapitányként az egész csapatra kell figyeljen, és még annyira kicsi és hebrencs ehhez.
Szóval épp a múlt héten mentem a folyosón egyik délután, mert szerettem volna elnézni a Kalickába. állítólag néhány embert zavart az, hogy a klubhelyiségben gyakorolok. Ekkor a főnixek volt őrzője éppen belém futott és elestem. Komolyan, rám csak bajt hoznak az eridonosok. Előbb elrabolnak, majd felborogatnak a folyosón. Remélem, hogy a házvezető-helyettesük nem pályázik a nyakamra, mert az lenne még csak a cifra. Szerencsére, a lényeg, hogy a gitáromnak nem lett baja és Kiva is sikeresen elcsípte azt a néhány rosszalkodó kicsit, akik után annyira sietett.
Az ürömbe került örömön fellelkesülve elővettem a kedvenc ünneplőmet, ami természetesen nem lehet más, mint a Bocskai viseletem, amit annyira szeretek. Egyszerűen imádom azt az eleganciát, amit ez a ruha képes árasztani magából. Művészi kidolgozású a részletesség, amivel ezeket az öltönyöket készítik. Nagyon szívesen éltem volna abban a korban, amikor a férfiak ezt viselték. Ezekben az években sokkal tekintélyt parancsolóbban öltöztek a muglik, ami a varázslóknál valahogy erősebben megmaradt. A mai varázstalan divatot ócskának tartom, sokkal szebben öltöztek több tíz, vagy akár egy-kétszáz évvel ezelőtt.
Az utolsó simításokat elvégezvén még egy kis arcszeszt kenek az arcomra, hogy kellemesebb illatom legyen. Persze nem annyit, hogy illatfelhőben ússzak, de azért mégis.
Ahogy felkapom a partneremnek szánt szál sárga rózsát, hevesen dobogó szívvel indulok le a Nagyterembe, ahol ma én leszek az egyik központi szereplő. Nagyon fontos nap ez a mai, remélem, a testvéreim is eljönnek megnézni.
Belépve csodálatos látvány tárul elém. Ez a helyisége a kastélynak mindig is impozáns volt, ám ma különösen kitettek magukért. Ahogy a szemem végig fut a díszítésen, a hulló szirmokon a szám akaratlanul is finom mosolyra húzódik. Csodálatos. A díszlet felmérése után Kivát kezdem keresni a jelenlévők között, akit sajnos még nem látok sehol, így leülök az egyik bejárathoz közeli asztalhoz és kíváncsian lesem az érkezőket, miközben az ujjaim között forgatom a rózsámat.
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Sanders
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 12
A végzős bál
Írta: 2014. július 7. 14:37
| Link

Annelie Freya Blomqvist

hacuka


Az eddigi kastélyban töltött heteim alatt egyelőre nem kötöttem túl sok barátságot, de ha mindenképp fel kéne sorolnom pár nevet, Annelie nagy valószínőséggel rajta lenne a "Megkímélendők" listámon. Bár a megismerkedésünk nem volt éppen zökkenőmentes, végeredményében egész jó társaságnak bizonyult. Nem mellesleg pedig ő a jelenlegi DÖK elnök, szóval nem kispályás a csaj, lévén, hogy akárcsak én, még elsős. Persze nem ez volt a legfőbb oka annak, hogy őt hívtam el a végzősök báljára. Az igazság az, hogy elég rövidke még az a bizonyos lista...
Napközben a vízesésnél lazultam, ahogy a legtöbb diák, és hát meg kell hagyni, a DÖK remekül végezte a munkáját. Annyira élveztem, hogy az esti bálról majdnem meg is feledkeztem. Mivel a megbeszélt időpont vészesen közeledett, visszarohantam a körletembe, ahol egy villámgyors tusolást követően magamra kaptam a báli hacukám, rá a - hétköznapitól egyébként nem sokban különböző - fekete dísztalárom, aztán a tükörhöz rohantam. Az ujjaimmal nagyjából megfésülködtem, de igazából nem sok mindent tudtam volna vele kezdeni, úgyhogy hagytam is a fenébe. Még egy kis kölnit locsoltam a nyakamra, aztán sietősen elindultam a Nagyterem felé.
Mire odaértem, még alig szállingózott bent pár lélek, Annelie-t pedig nem is láttam. Kifújtam magam aztán elindultam kicsit körbenézni. A svédasztalokon megint csak csábító finomságokat láttam, de mielőtt választani tudtam volna, Annelie felbukkant az ajtóban.
Azt a ro...
Tátott szájjal bámultam egy pár pillanatig, de hamarosan észrevett. Összekaptam magam és visszaintettem neki. Halványan elmosolyodtam, mikor odaért mellém és körbefordult, hogy jobban szemügyre vehessem a bámulatos ruháját.
- Hmm, merész. - Elismerően bólintottam, mintha nem is lenne olyan nagy szám, bár a kezdeti ámulatot elég nehéz volt elrejtenem.
- De hát az elnök asszonytól nem is vártam volna mást. - Rákacsintottam, aztán megfogtam a talárom kétoldalt és megpördültem én is.
- Na és én?
Utoljára módosította:Liam Sanders, 2014. július 7. 14:40
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 476
Összes hsz: 10619
Köszöntő, a tánc kezdése
Írta: 2014. július 7. 16:59
| Link


Az a bizonyos ruha


Valami oknál fogva az ilyen bálokon mindenki könnyen megtalálja a partnerét. Lehet, hogy a kastély egy különleges képessége, de Anne is könnyen kiszúrta Liamet a teremben. Amíg felé ment, senkivel nem törődött, mindenkinek volt valami dolga, így valószínűleg fel sem tűnt az ismerősöknek, hogy valaki elsuhant mellettük. Habár ez a ruhaköltemény nem egy feltűnő a színkavalkádban, annál szebb viszont, ha valaki közelebbről látja.
- Örülök, hogy sikerült lenyűgöznöm - vigyorodott el. Lányból van ő is, így persze jól esett neki az arckifejezése, és a szavai. És persze ő sem tagadhatta volna le, hogy tetszett neki a párja öltözete és kinézete, a kérdésre pedig elhúzta a száját.
- Fogjuk rá, jó lesz, megtartalak egy táncra - megvonta a vállát. A mosolya persze árulkodott, szeme is huncutul csillogott. Soha életében nem volt olyan kapcsolata fiúkkal, amik olyan flörtölősek lettek volna, de ez a nézés már inkább hatott annak, mint Mátés viccelődésnek.
- Szóval, miért engem hívtál? Tetszett a megismerkedésünk, és kipróbálnád még egyszer? - Annie lassan közelebb lépett hozzá, és belé karolt. Ha már báloznak, ne csak álljanak, mint a bábuk. Egyébként is lassan itt az ideje annak, hogy mindenki leérjen aki részt akar venni a táncon, és akkor majd a lánynak fel kell mennie a tanári részhez, hogy elmondja a köszöntőjét.

A puncsok közelében álltak, és vártak. Wickler igazgató suhant el mellette, aki csak egy pillanatig torpant meg, hogy közölje, itt az idő. A diákok, és tanárok egységesen a Nagyteremben várakoztak, a végzősök pedig kint az ajtó előtt toporogtak.
- Két perc és jövök, ne szökj meg - mosolyogva pillantott az igazgató után Liamre. Lehúzta karján a kezet, de még mielőtt elindult volna, egy másodperc töredékéig megszorította a srác kezét. Izgatott volt, és lámpalázas. Nem azért, mert mindenki őt fogja nézni, ezt már megszokta, inkább megijedt attól, hogy beszélnie kell, és ha túlságosan koncentrál, a végén rosszul mond valamit, vagy rosszul olvas a papírjáról.
- Egy kis figyelmet kérnék! - kezdte a mondandóját a vöröske a pódiumra lépve. - Örömömre szolgál a diákönkormányzat élén állni, és részt venni az iskolának rendezett programok lebonyolításában. Annelie Freya Blomqvist vagyok, és ez az első, hogy bált szerveztem, ezért szeretném első sorban megköszönni a csapat tagjainak, hogy mindenben segítettek, és sikerült egy ilyen csodás rendezvényt alkotnunk - mély lélegzetet vett, míg a teremben felcsendülő taps abba nem hagyott. - Mint minden évben, most is vannak fiú és lányok, akik elérték a mérföldkőig, az utolsó év zárásához. Lassan itt a vizsgaidőszak, de hadd élvezzék ki még ők is, hogy fiatal tanulók, ünnepeljük őket a mai estén. Tehát a végzőseink, akik most eltáncolják a keringőjüket; Kiva Faraday, Elizabeth Charlotte Vane, Fülöp Félix, Lenna Goldberg, Szepesi Krisztián, Tristan Blackwood, Aileen Aurora, Dolánszky Alex, Hollóvölgyi Zsófia, Leila Shine, Pethő Abigél, Rentai Bálint,Czettner R. Benjámin, Elliot A. J. Wayne, Fülöp Farkas, Kiss Brenda Natália, Shania Nayar, Sharlotte Johanson, Szakács Ágota-BeátaMichelle Angelique Saint-Venant, Csapó Anna, Lévay Hanna, Maximilian Loveguard, McKenzie R. Krise, Ombozi Sára, Sofia F. Denaro, és Várffy-Zoller Róbert. Köszönöm a figyelmet!
Ezzel pedig a zene felcsendült, és mialatt a nagy ajtó kinyílott, és elkezdett bevonulni a végzős csapat, és párjaik, Annelie visszasétált Liamhez.
- Milyen voltam? - súgta oda neki a kérdést.
Utoljára módosította:Annelie Freya Blomqvist, 2014. július 7. 20:39
Hozzászólásai ebben a témában

Liam Sanders
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 12
Írta: 2014. július 7. 19:04 | Link

Annelie Freya Blomqvist

hacuka


Hiába is próbáltam, nem sikerült valami jól az álcázás. Túlságosan elbűvölő volt, felesleges lenne tagadni. Arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk, mire aztán észbe kaptam, a terem már tele volt diákokkal. A lányok szebbnél szebb ruhákban illegették magukat, a fiúk meg többnyire hozzám hasonlóan, feketében díszelegtek mellettük.
- Egy? Na majd meglátjuk. - Dacosan felvontam az egyik szemöldököm.
- Egyértelműen. - vágtam rá szarkasztikusan, de ugyanakkor el is mosolyodtam kissé. Visszagondolva már egész viccesnek tűnik a sztori. - Bár ahogy elnézem, most épp nincs nálad a harci eszközöd. Vagy talán a szoknyád alatt rejtegeted? - Kérdeztem egészen elvigyorodva. Aztán belém karolt, amit elkönyveltem úgy, mint a báli hangulat egy velejárója. Annie ragyogott, vidám volt és izgatott. Korábban talán még nem is láttam ilyennek, de én se voltam teljesen olyan, mint általában.
Álldogáltunk ott egy pár percig, nekem pedig talán sikerült is elbambulnom egy rövid időre, miközben körbepásztáztam a kicicomázott termet.
Számtalanszor voltam már hasonló összejövetelen, az apám a világért se hagyott volna ki egy puccos bulit se. Kisebb koromban gyakran elvitt magával, hogy aztán büszkén bemutasson mindenkinek, mint jövendőbeli kviddics-sztárt... Persze, miután anyám nem engedte, hogy a Roxfortba járjak iskolába, már talán inkább szégyellt, a válásuk után pedig sokáig egyáltalán nem is beszéltünk.
Aztán Annie megszorította a kezem.
Nem tudtam, mit mondani. Csak értetlenül bámultam utána, míg felsétált a pódiumra, aztán belekezdett a kis monológjába. Kellett néhány másodperc, mire sikerült észhez térnem, de egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem.
Mikor a beszéd végére ért, a többiekkel együtt én is tapsolni kezdtem.
A bejárati ajtó kinyílt és bevonultak rajta a végzősök, Annie pedig visszasétált mellém.
- Fantasztikus. - Válaszoltam a kérdésére elismerően mosolyogva, egy kacsintással és mindkét kezem hüvelykujjának felmutatásával. Aztán a végzősök felé fordítottam a tekintetem, de már nem igazán tudtam a táncukra figyelni. A gondolataim egészen máshol jártak, a szemem sarkából pedig Annie-t figyeltem, egyre sűrűbben.
Utoljára módosította:Liam Sanders, 2014. július 7. 21:04
Hozzászólásai ebben a témában
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 476
Összes hsz: 10619
Írta: 2014. július 7. 21:28 | Link


Az a bizonyos ruha


- Majd meglátjuk - mosolyogva ismételte el a srác szavait. Azt persze nem tette hozzá, hogy ez az első igazi bálja, és ha rosszul lép, akkor lehet, hogy az este további részét a gyengélkedőn töltik...
- Na ezt nem fogod megtudni, hacsak nem nézel be alá. De akkor biztos lehetsz benne, hogy az a nyíl nem csak elsuhanni fog melletted - fenyegetés boci szemekkel. Nos, ez Annie, aki a komoly, és cseppet sem kedves, vagy éppen vicces tényeket is szereti édesen közölni.
Lassan eljött az idő, és mire észbekapott, már el is mondott mindent, amit kellett, és a figyelem a végzős fiúkra és lányokra irányult. A gyönyörű ruhában állva Anne összes félelme elszállt. A beszédét javarészt fejből mondta, a papírjára párszor pillantott csak rá, főként a nevek felsorolásánál. Azért persze örült, amikor végre vége lett, és visszamehetett a jóképű partneréhez. Nem gondolt bele, hogy hogyan tovább, igazából csak azért ment el a bálra, mert elnökként és főszervezőként muszáj volt, de semmi több. Nem ő az a lány, aki mindig arra vágyott, hogy földig érő ruhában táncoljon hajnalig a királyfival, és elhagyja a pálcáját a hálójába vezető úton, amit másnap a herceg visz vissza neki. Nem, nagyon nem. A ruha, a smink, és a csillogás természetes, melyik lány ne érezné jól magát gyönyörűként? Főleg egy szintén jó kiállású pasi oldalán, akivel még a közös hangot is megtalálja.
Míg választ kapott, csak szeme sarkából pillantott Liamre, amúgy meg a nagyokat figyelte. Remélte, hogy minden oké lesz, és senki nem fog hasra esni az első résznél.
- Köszönöm - mondta, mikor észbe kapott. Míg a színes ruhák a táncparketten össze-vissza forogtak, Annie kezdte kellemetlenül érezni magát. Megköszörülte a torkát, pillantása pedig a partnerére vándorolt, akivel éppenséggel sikerült összenéznie. Figyelte őt, és észre sem vette. Kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ajka pedig mosolyra húzódott. Választ várt egy nem feltett kérdésre, méghozzá arra, hogy miért nézi annyira.
Hozzászólásai ebben a témában

Kiva Faraday
INAKTÍV


.anyatündér.
offline
RPG hsz: 157
Összes hsz: 7910
Végzős bál
Írta: 2014. július 7. 23:47
| Link

Benji.
Felszerelés

Sikítás. Pánik. Égett szag. Ó, igen, Kiva már megint odakozmált valamit - gondolhatná az egyszeri ember. Na jól van, ezzel még nem is lenne semmi problematika, a gond ott kezdődik, hogy az égett szag egy személyből jön. Még hozzá belőlem. De hogy pontosítsak: a hajamat sikerült kicsit megégetnem. Így jár az, aki házi praktikával próbál hajat göndöríteni. Egy szimpla, vékony fémcsövet melegítettem csak meg az erőmmel - sose árt a gyakorlás, lassan vizsgázok -, de a jelek szerint még mindig nem tudom teljesen kontroll alá vonni a melegítés mértékét. Túlságosan forró lett a cső, így sikerült kis híján egy komplett hajtincset leégetnem. De időben megéreztem a szagot, és megmentettem szerencsétlent. Vághattam volna le a lapockámig szegény hajamat, de akkor menten sírógörcsöt is kaptam volna, mert nem 3 nap volt derékig megnöveszteni.
Ezen kis tragédia után inkább békén hagytam szegény fejemet, a végén kinyírom itt magamat még az este előtt. Ma este lesz a végzős bál, életem egyik nagy mérföldköve, reméljük ez lesz az első és az utolsó is egyben. Eleinte némi fejvakarással vettem ezt az egészet tudomásul, hogy na, úccse lesz senki, akivel majd keringőzhetnék, aztán pár héttel ezelőttig marhára úgy is állt a dolog, hogy kimaradok ebből a dologból, de aztán... Aztán az egyetlen Cz srác megzavart prefektusi intézkedés közben (konkrétan legyalultam a gyereket, mint golyó a tekebábut), aztán annyiban maradtunk, hogy akkor mivel miatta valószínűleg úszik egy büntetőmunka adásom, így kárpótlásként keringőzik velem, és visz a bálba is. Utána csodával határos módon mégis elkaptam a két szerencsétlen kis elsőst, akik naivan azt hitték, hogy meglóghatnak, és így már párom is lett. Hihetetlen, hogy mindig így szerzek magamnak kísérőt... Az évnyitón Avery is hasonló módon csapódott hozzám, csak ő leborított levessel. Az is egy szép sztori.
Szóval, most, hogy nem gyújtottam fel magamat - ami egyébként lehetetlen, mivel tűzben nem tudok elégni, amíg élek -, kezdjünk el összekészülni. A ruhám már az ágyon hever, csak Zephyrt kell róla lehessegetni, mert rá akarna ülni. Aztán majd jól összeszőrözi, hogyisne. Gyorsan magamra kaptam a piros kis szépséget, aztán nekiálltam cipőt keresni. Nehéz feladat, nem mehetek magassarkúban - halleluja -, mert Benji majdnem akkora, mint én, aztán hülyén néznénk ki, ha én lennék a magasabb, azért mégis na. Lapos, lapos, alapoooos... Oh, ni, itt van ez, jó lesz, passzol. Na, még gyorsan pár kiegészítő, és rendben is lennénk. Pont jó, idő van, indulhatok is. Szólok a lányoknak, hogy olajra lépek (Manda nem jön, mert nincs az a báli ruha, amibe belepasszírozná azt a dinnyét, és különben is nyűgös, Adri utálja az ilyeneket kellőképpen, töki meg még a kastélyba se nagyon jöhet be), aztán uccu neki, irány a kastély.
A nagyterembe beérve és szétnézve azonnal feltűnik, hogy marhára kivirítok a díszítésből ezzel a piros ruhával, ki is gyulladnak a füleim azonnal. Nem vagyok az a feltűnési viszketegséggel megáldott fajta, de most csak felém fordul pár tekintet. Rohadt élet, zavarba hoztam saját magamat, mikor alapvetően társasági lény vagyok, Jézus, én se vagyok egészen normális. Gyorsan keressük meg Benjit, és meneküljünk oda. Fej forog, partner észrevesz, integetés, hogy emelje fel a seggét, és legyen szíves odalépni hozzám. Köszönni van időnk, nagyjából 2 perc, aztán felkonferálnak minket. Kézen ragadom a Navinést és odahúzom a többiekhez.
- Készen állsz? - kérdezem oldalra pillantva, balommal az ő jobbjába kapaszkodva, és várom, hogy bevonulhassunk végre. Jaj, csak ne rontsam el nagyon látványosan, és ne akarjunk orra esni...!
Hozzászólásai ebben a témában


Argentin. Dimágus. exŐrző. Állatkerttulaj. Anyuka. Beütött a krach, kérdezz. Cheesy
Nem. Fúj. ©
Aileen Aurora
INAKTÍV


Csillámhercegnő | Legcukibb | Móki
offline
RPG hsz: 390
Összes hsz: 5022
Végzős bál
Írta: 2014. július 8. 22:00
| Link

Misim *__*

Ruha, Nyaklánc, Frizura

Ma délután lényegesen többet álltam a tükör előtt, mint szoktam. Általában egyáltalán nem vagyok kíváncsi rá, mennyit sápadt a bőröm a legutóbbi tükröződő felülettel való találkozás óta, vagy, hogy éppen mennyire tűnök nyúzottnak. Ismerőseim állítják, hogy a szemem alatti táskák fele akkorák sem, mint amilyennek én látom őket, de szerintem ez csak egy kegyes hazugság.
Annak, hogy ebben az esetben mégis szokatlanul hosszan bámultatom magam a tükörrel, több oka is van. Az első és legfontosabb a végzős bál, ahol Mihael lesz a kísérőm, aki remélhetőleg tud táncolni, mert eléggé furcsán nézne ki, ha megpróbálnám vezetni őt. Valószínűleg nem is sikerülne, pláne, hogy azért az én tánctudásomon tényleg lenne mit csiszolni. Na, de nem számít, ebben a kérdésben teljesen a fiúra fogok hagyatkozni, ha más nem, legalább jól fogok szórakozni. Ha a közelében lehetek, nekem mindenhogy jó.
A második, nem kevésbé lényeges oka tükörrel való szemezésemnek, az, hogy a szemem láthatóan megszűnt barna lenni. Egy ideje már észrevettem, hogy a színe elkezdett halványulni, de úgy gondoltam, hogy bizonyára bebeszélem magamnak, és nincs semmi gond. Hát nem lett igazam. Ezt tökéletesen alátámasztja a tény, hogy húszévnyi barnaság után a szivárványhártyám teljesen elkékült. Úgy is mondhatnám, hogy a színanyag eltűnt belőle, és csak reménykedhetek benne, hogy megállapodik ennél a színnél, és nem fog még tovább fakulni. Ez már így is elég ijesztő.
Az egész estét azonban nem tölthetem a fürdőszobában, muszáj készülődnöm a bálra, jobb híján ilyen szemekkel. Szerencsére a kék-szőke sem rossz párosítás, és még kék ruha is akad a szekrényemben, amiért, mint mindig, a nagymamámat kell áldanom, aki tiltakozásom ellenére, mindig bepakolja az összes ilyen ruhámat a táskámba. Választásom végül egy sötétkék, mell alatt egy széles pánttal összehúzott, elől térdig felvágott ruhára esik. Bár azt el nem tudom képzelni, mi fogja fenntartani rajtam, praktikusnak találom abból a szempontból, hogy elől, a lábaim előtt nincs anyag, vagyis kevesebb az esély arra, hogy rálépve hirtelen érjek földet, és ezzel nyilvánosan lejárassam és kiröhögtessem magam. Bár bízom Mihael reflexeiben, jobb az ilyesmit kiküszöbölni, amennyire csak lehet.
A királykék ruhához ezüstszínű kiegészítőket öltök, és a legmagasabb sarkú, pántos, szintén ezüst, cipőmet keresem elő, hiszen partneremnek alapból alig érek a mellkasáig. Még így is viccesnek érzem a táncot, hogy tudom, a lábbelim majdnem tíz centit magasít rajtam.
A hajam kontyba fogom a tarkómon, majd kék és lila szárnyú pillangós hajtűkkel díszítem, amik néha élethűen mozognak is. Sminkem egyszerű, nem hivalkodó, éppen csak annyi, amennyi ahhoz kell, hogy ne tűnjön annyira sápadtnak a bőröm.
Még utoljára ellenőrzöm öltözékemet a tükörben, majd elindulok a nagyterem felé. Az ajtó előtt már állnak néhányan, odaköszönök nekik, de tekintetemmel már Mihaelt keresem, akit nem is nehéz észrevenni. Mellé lépek, megfogom a kezét, de próbálok nem nézni a szemébe, hogy minél később tűnjön fel neki a színváltásom. Ha elég ügyes vagyok, sikerül addig kerülni a tekintetét, míg végül már be kell mennünk a terembe, ahol eltáncolhatjuk a végzősök keringőjét.
Hozzászólásai ebben a témában

Mihael Gérard Saint-Venant
INAKTÍV


XV. - Az Ördög
offline
RPG hsz: 383
Összes hsz: 5183
Végzős bál
Írta: 2014. július 9. 16:17
| Link

Linem  Cheesy

- Öltözék -

A mai alkalomról sűrűn esett szó az utóbbi hetekben nemcsak Linnel, de Michelle-lel folytatott beszélgetései során is. Mindkét lányról lerítt, hogy ugyan verbálisan nem tulajdonítanak nagy jelentőséget az alkalomnak, mindent el fognak követni, hogy tökéletes legyen az este, legfőképp külsejüket illetően. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy a nővérét harapófogóval sem tudja majd elvonszolni a tükör elől, míg minden apró szőke hajtincse a helyére nem került. Futó mosolyokkal vette tudomásul, hogy Lin is lopva-lopva elábrándozott és mintha élesebb tekintettel elemezte volna a színkombinációkat is. Mint aki a ruhája felől próbál dönteni. Ő annyira nem merült bele a témába, ezért mikor délután, a zuhanyzást követően elővette az öltönyét, rájött egy alapvető hibára: nem kérdezte meg Lintől, milyen színű ruhát fog viselni. Szívéből remélte, hogy a rózsaszínt kihúzhatja a sorból, de még így is széles palettányi választható árnyalat maradt, márpedig Michelle-től megtanulta, hogy a nyakkendő színének egyeznie kell a nő ruhájáéval. Mivel elmulasztott utánajárni ennek a részletnek, az egyszerű, fekete nyakkendőre esett a választása mint legbiztonságosabb opció.
Michelle-lel külön indultak el, ő valamivel hamarabb, hiszen amíg a nővére átlagosan kitollászkodja magát, lejár egy személyi igazolvány határideje is. Ráérős léptekkel, zsebre dugott kezekkel lavírozott fel az alagsorból, közben volt ideje megfigyelni az alsósokat és a hozzá hasonlóan kiöltözöttebb egyéneket- bizonyára ők is kísérők vagy végzősök. Mikorra felért a nyugati első emeletére, már hallatszott a nagyterem előtti folyosóról az ünnepi zsibongás egy visszafogottabb kiadása: ezen a rendezvényen nem vett részt az egész iskola, csak a végzősök és társaik, már aki kisebb-nagyobb évfolyamból hívott kísérőt magának. Lényegesen könnyebbnek ígérkezik ez az este, mint a többi, túlzsúfolt, akciódús iskolai rendezvény.
Míg Linre várt a falnak támaszkodva, volt ideje megfigyelni az embereket: ki jobban, ki kevésbé csípte ki magát, ki idegesnek tűnt, ki felszabadultan nevetgélt a társával. És végül befutott az asszony is, na épp ideje volt már!
Vissza a jelenbe a sok megemlékezés után az elmúlt egy napról: Lin hamar megtalálja őt (a röpke százkilencvenakárhány centijével ez nem egy kihívás a levitás számára- csak fel kell néznie a fejek fölé és Mihael orrtól felfelé kilógó részeit megkeresnie), a fiú pedig egy futó arcpuszival üdvözli kedvesét, mielőtt a bemutatkozó szöveg elhangzana háztársa, a DÖK elnöklány részéről. Annelie nem fűz külön népmesét a történethez, amiért gondolatban vállon veregeti a vörös kiscsajt, a valóságban pedig felajánlja balját Linnek, hogy karoljon belé a bevonuláshoz nyugodtan.
- Remekül nézel ki. - A hangját moderálja és szándékosan közelebb hajol, hogy a szavak belevesszenek az általános zsongásba, de Lin még tisztán értse őket. Ha barátnője is készen áll, meglódulnak a végzős csapattal befelé ajtónyitás után.
Hozzászólásai ebben a témában

>Év terelője 2015-16 ősz-tél< | Gyakorló apuka
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 11. 13:06 | Link

Erik feszengve állt a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében. Ma a végzősök bálja van. Lévén Erik még csak negyedikes, semmi keresnivalója nem lenne itt - gondolhatnánk, de ez tévedés! A fiút ugyanis meghívták a bálba! Egy lány.
Első saját keresetéből az eridonos a falubeli talárszabászatba ment, ahol - gondolván a bagolykövesekre, akik tényleg minden alkalmat megragadnak, hogy bálozhassanak - nemcsak talárokkal áll a fiatalok rendelkezésére, de szmokingokkal, öltönyökkel is. Nagyjából az összes pénze ráment a frakkra, amiben most feszít, de meg kell hagyni, piszkosul jól áll neki. Erre vette fekete színű dísztalárját, amin csak egy kicsit kellett igazíttatni, mert megnőtt Erik, mióta legutóbb hordta. Az egyik eridonos, aki nagyon jól szórakozott az elveszett fiú izgalmán első bálja előtt (a falubeli ünnepségek nem számítottak, nem voltak olyan flancosak, mint ez, és nem is igen szórakozott rajtuk jól), meggyőzte Eriket, hogy ilyenkor a lányoknak kis csokrot adnak a fiúk, amit az a csuklójára köthet. Képekkel is illusztrálta elképzeléseit, így a srácnak nem volt oka kételkedni a szavában. Addig nem terjedt már el beleérző képessége, illetve nem volt olyan fejlett a problémamegoldó készsége, hogy rákérdezzen Abigélnál, milyen színű ruhája lesz, hogy esetleg illjen is a csokor a viselethez. Magabiztosan indult el a rétre, és útba ejtette a vadőrlak környékét, valamint a gyógynövényházat is, hogy kiválassza a legszebb virágokat. Körülbelül két órát vett igénybe, mire pálcájával kis csokrot igézett a felkutatott varázslatos növényekből. A kompozíció központi helyére egy szál indigószín balzsamos medólia került, Erik kedvenc virágjának képviselője. Ezek a virágok, amint magukon érzik valakinek a pillantását, egyből kihúzzák szárukat, és emelt fővel, peckesen várják a dicsérő szavakat és gondoskodást. Ha megsimogatja valaki a bársonyos, puha szirmokat, dallamot is dudorásznak a kedvéért.
Az elkészült csokrétát nem lehet hát egy kifejezett színűnek mondani, de az elnézőek gondolhatják, hogy így legalább bármilyen színű ruhához illik a zöldtől kezdve a kéken és rózsaszínen át a liláig. Kezében a kis csokrot szorongatva, Erik egyre izgatottabban lesi az érkező párocskákat és lézengő magányos bálozókat, hogy megpillanthassa meghívóját.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Erik, Végzős bál
Írta: 2014. július 11. 20:04
| Link

ruha
frizura


Abigél a nagyterem hatalmas ajtószárnyai egyikének tövében ácsorgott. Nem abban, a másikban. A kontyból kilógó tincsei előre hulltak, ahogy közelebb hajolt a kezében tartott kis papiroshoz. Ujjai picit maszatosak lettek a graffitceruzától, de a lányt ez nem zavarta különösebben. Kis békák sorakoztak a pergamen-darabon. Egyik-másik elmosolyodott, mikor Abi megsimította egy pillanatra az arcát, ezzel egy aprócska maszat-foltot hagyva rajta. A fejjel lefelé lógó béka (aki talán denevérnek képzelte magát?) szólni szeretett volna: "Héj, lányka! Maszatos lettél!", ám nem tudott megszólalni. Egyszerű oka volt ennek: a kis béka még nem rendelkezett a beszédhez szükséges tartozékával. Így csak csendben nézett megróvóan a nevetgélőkre, sűrű pislogásokkal a rajzolólányra. Mindezt fejjel lefelé lógva, továbbra is. Nem sokáig tehette ezt, mert körülbelül rögtön az ezt követő pillanatban a puha kezek összehajtogatták a papirost, és beletömkődték az ezüstös cipellőbe, a ceruzával együtt.
Abi felegyenesedve még épp időben észrevette, hogy grafitos a keze. Szerencsére volt nála egy kistáska (ne kérdezzétek, akkor miért nem abba gyűrte az előbbi holmijait!), ami zsepkendőt is rejtett magában, így a lányka hamar elbúcsúzott a maszatoktól. Így már nyugodtan végigsimíthatott a ruháján, ahogy azt az előbb is tervezte.
Nyakát nyújtogatva nézett körbe. Most sem látta Eriket, pedig már eléggé gyűltek az emberek, akikről a lányka próbált nem tudomást venni. Igaz, hogy már jobban viselte a tömeget, de még mindig nem szerette volna, ha megszólítják. Kivéve, ha az az illető Erik, Ágó vagy valamelyik másik kedves ismerőse.
Tekintete elidőzőtt az egyik lány ruháján lévő masnin. Ő is szeretett volna masnit, de végül az anyukája lebeszélte róla. Nem volt semmi kifogása a ruhája ellen, ám most mégis picit irigykedve követte szemeivel a szőke hajút, aki egy magas, szemüveges fiú párja volt. Abigél egészen közel merészkedett a bejárathoz, csak, hogy még pár, utolsó pillantást vethessen arra a fényes szalagra.
Ekkor bukkant fel a látóterében Erik, akitől egy picit meg is ijedt. Először elkezdett neki mutogatni az előbbi masnis lány felé, de aztán eszébe jutott, hogy a fiúkat valószínűleg ilyenek nem érdeklik, úgyhogy gyorsan letette kezét.
- Szia! - Lelkesen köszönt, aztán rájött, hogy ez egy eléggé zavarbaejtő helyzet is lehetne akár... mármint, bál... amire ő hívta el Eriket! (Mert Rózsa néni azt mondtaaaa!). Ésésésés... öhm, mit mondjon? Ágó szerint, ha érdeklődünk meg kérdezünk, az elindíthatja a beszélgetést.
- Te... - is a bálra jöttél?... szólt volna a kérdés, mert feledékeny a kiskék leányzó stresszhelyzetekben, de szerencsére elég gyorsan leesik ilyenkor neki, hogy ja, hopsz! Hisz ő hívta meg az eridonost. És most, hogy ezt újra felemlegettük, még jobban elpirult, mint eddig.
- ... te szedted a virágokat? - Szerencséje volt, hogy kiszúrta azt a kis csokrot Erik kezében! A sors segített neki, Abi pedig ennek nagyon örült, bizony!



Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. július 20. 20:12
Hozzászólásai ebben a témában
Liam Sanders
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 4
Összes hsz: 12
Írta: 2014. július 12. 22:55 | Link

Annelie Freya Blomqvist

hacuka


Nem mondanám, hogy nem tudok táncolni, de azért nem valószínű, hogy ma én kapom majd a parkett ördöge kupát. Csak remélni tudtam, hogy Annie sem profi táncos, de ennek azért elég kicsike az esélye, ha jobban belegondolok.
- Óó, hát ilyesmit gondolsz te rólam? - Kérdeztem ártatlanul elcsodálkozva a feltételezésen. Boci szemek, he... Ilyet én is tudok.
Miután Annie befejezte a beszédét és elkezdődött a végzősök tánca, én valahogy egészen elvarázsolódtam. Eleinte a keringőt figyeltem, ami egyébként nem igazán érdekelt, így aztán lassacskán bámészkodni, elmélkedni kezdtem. Figyeltem, mit csinálnak a tanárok vagy épp a diákok, közben pedig egyre gyakrabban pillantottam a Vöröskére. Figyeltem az arckifejezését, a mosolyát, tüzetesebben megvizsgáltam a ruháját is... aztán a hosszas bámészkodásomnak végül a lány kérdő tekintete vetett véget. Meg se kellett szólalnia, az arca mindent elárult. Megköszörültem a torkom és halványan elmosolyodva előálltam a magyarázattal.
- Elbambultam. - Zavaromban hirtelen ennyire futotta. Elmosolyodtam én is, aztán a puncsos asztal felé böktem a fejemmel. - Iszunk valamit? - Hirtelen szívesen húztam volna le egy pohárka rövidet, hogy oldjam a teljesen érthetetlen feszültséget magamban, de azon az asztalon ilyesmit valószínűleg még véletlenül se fogok találni.
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Bálozunk
Írta: 2014. július 13. 17:42
| Link

Boczim-Sárim
kinézet

Végzős bál. Nagylevegőkifúj. Huh. Ezt is megértem. S bár ez egy nagyon örömteli esemény kéne legyen, mégis zavar, hogy nem azokkal együtt ünnepelek majd, akikkel az egészbe belekezdtem. Persze semmi okom panaszra. Azt hiszem, nagyon is szerencsés vagyok, hiszen az évfolyam egyik legszebb lányával táncolok. És még csak nem is kellett hosszú órákig könyörögni neki, hogy jöjjön el velem. Sárával az első találkozás óta elég jóban vagyunk. Nem mondom, hogy nem örültem volna, ha kicsit több is van, mint barátság, de azóta rájöttem, hogy jobb így. Nem kéne elrontani a kapcsolatunkat felesleges hülyeségekkel. Az pedig, hogy egy lány szép, és tetszik, nem jelenti rögtön, hogy járni is akarok vele. Ettől függetlenül szeretnék jól kinézni, hogy ne kelljen szégyenkeznie miattam.
Lazára veszem a stílust, a nyakkendőt hagyom a fenébe. Na jó, betettem a zakóm belső zsebébe, ha valaki esetleg bánkódna, amiért nincs rajtam, akkor fel tudom még venni, de nekem abszolút nem hiányzik.
Kivételesen megfésülködtem, úgy rendesen, és nem egy szénakazal a fejem, bár nem vagyok biztos benne, hogy ez jobb, de ráfogom, hogy csak szokatlan. Aztán, amikor ezzel is megvagyok, még ellenőrzöm az órámat, meg hogy meg van a cukorkás dobozom. Sosem lehet tudni. A nagy izgalmak, meg a stressz, és a tánc... Na jó, nem lesz semmi bajom, én tudom. Még csak ideges sem vagyok. Nincs miért. Keringőzni már tíz évesen is tudtam, most sem fog gondot okozni, a többi dolog, meg csak szórakozás.
Nyugodt léptekkel megyek le a nagyteremhez és az ajtó előtt megállok. A szememmel Sárát kutatom, hogy aztán, amikor meglátom, lélegzet-elállva bámuljam vagy fél percig. Aztán összekapom magam és mellé sietek.
- Csodásan nézel ki - mondom neki mosolyogva és feltartom a karom, hogy belém karoljon aztán együtt menjünk be. Csak most jövök rá, hogy nem is tudom mi a program. - Te, amúgy most mi jön?
Érdeklődöm közelebb hajolva hozzá, mert addig meg van, hogy lesz valami beszéd, meg valamikor táncolunk, és hogy van rengeteg ennivaló. De nekem még nem kell ennem, így az egyelőre nem érdekel különösebben. Viszont a többi dolog... nem ártana tudni valami többet.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Czettner R. Benjámin
INAKTÍV


Hármaska|Túsz| Daddy Cool
offline
RPG hsz: 18
Összes hsz: 536
Írta: 2014. július 14. 00:34 | Link

Kiva

Minél tovább várakozom ebben a csodálatosra dekorált helyiségben, annál inkább izgatott leszek.  Annyira valóságos lett ez az egész. Hat évvel ezelőtt még el sem tudtam volna képzelni, hogy én is varázsló vagyok, mint a csajok. Már lassan a középiskolákat nézegettük, éppen a nyolcadik osztály előtt álltam. Emlékszem, már ki is néztem egy gimnáziumot Füreden, meg az egyik budapesti konzervatóriummal is erősen szemeztem. Szerintem inkább azt választottam volna, mert ott szinte csak azzal kellett volna foglalkoznom, amiben jó vagyok. Emiatt érdekes az, hogy mégis a varázslólét mellett határoztam el magam, amiben kifejezetten gyengének számítok. Büszkeséggel tölt el, hogy mégis sikerült átverekednem magam közel 5 éven és itt vagyok a végzés küszöbén. Kínos lenne pont most elhasalni, itt sokkal többet kell készülnöm, mint Bécsben, de mégis megcsináltam.
Most pedig itt a valóság, amit kissrácként még elképzelni sem tudtam volna. Sok mugli gyerek ábrándozik természetfeletti képességekről, szupererőről, akar repülőt vezetni meg ilyenek. Nekünk felépítették a szüleink a saját varázsvilágunkat a művészetekkel, nem volt szükségünk ilyen fantáziálásokra.
Hamarosan kezdődik a bevonulásunk és a tánc. Még mindig azt a szál virágot pörgetem a kezemben, amit Kivának hoztam. Hamarosan valami veszett integetésre leszek figyelmes, néhányat pislogva a pirosló mozgás irányába fordulok. Sikerült túlzottan belemerülnöm az élet nagy gondolataiba, jó mélyen belefúrtam magam az emlékbe és a saját vállam képzeletbeli veregetésébe. Arcom széles vigyorra húzódik, most már nem csak fess Bocskais fiatalembernek tűnök, de elmehetnék Colgate fogkrémet reklámozni, de talán még a Blend-A- Med is felkérne. Kicsit szerencsétlenkedve a virággal integetek vissza a lánynak, majd felpattanok, és kicsit pironkodva sietek a köszöntésére. Rossz kéz Benjámin, rossz kéz. Pattogó léptekkel közelítek a lányhoz, a szívem majd’ kiugrik a helyről. Közben ő is megindult felém és odahúzott a többi végzőshöz, így lett időm finoman végig mérni az öltözékét, és bizony meg kell állapítanom, hogy nagyon csinos ma. Nem akarom feltűnően bámulni, gondolom így is hasonlóan zavarban van, mint én. Nem nagyon járok ilyen felhajtásokra, vagy ha igen, akkor a pódiumon adom a talpalávalót, idelent kényelmetlenül érzem magam.
- Szia, csodásan festesz!
Köszönök a lány előtt topogva kezemben a virággal, ami eddig sikeresen megúszta a közelségem. Zavartan elmosolyodom és csendben átnyújtom neki.
- Őszintén? Öhm… és Te?
Felelem a hangomban némi kétségbeeséssel. Voltak táncpróbák, a színjátszóban is kellett valamennyit táncolnunk, de nem… érdekes, hogy hasonló a szituáció, engem valahogy mégis jobban feszélyez az egész.
A jobbomat nyújtom a leányzónak és a szívemmel a torkomban várom, hogy bevonulhassunk. Nem akarok elesni, sem pedig megtaposni a partnerem. Az kínos lenne…
Hozzászólásai ebben a témában

Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Végzősök vagyunk *___*
Írta: 2014. július 15. 21:25
| Link

BÁLint Cheesy
Ruhácska, Hajacska


Ez volt Sára napja, csak az övé volt, és ezt biztosra tudta. A többi végzős nem érdekelte, eleget dolgoztak együtt az elmúlt időszakban, de ez sokkal inkább szólt most róla, mint róluk. Néha megengedhette magának, hogy önző legyen, ebben az énközpontú világban állt neki a készülődésnek. Bár már a nap elején nem volt biztos benne, hogy ébren van. Az álomruhája ott lógott a szobájában, álomszépen. Az álomszerű álomcipő alatta állt sorban. A zuhany után álomszép sminket hozott össze, nem túl feltűnőt, szinte csak a szokásosat, kicsit rózsaszínes ajkakkal. Aztán megcsinálta az álomfrizuráját, álomgyorsan felöltözött és a tükör előtt döbbent rá, hogy ez a valóság. A valóságos Sára vigyorog 1000 karátos sztármosollyal vissza rá, az ő zöld szemei szikráznak a tükörben.
Aztán gyors léptekkel indult is a nagyterem felé, az úton végig kopogott, a folyosók visszhangoztak tőle. Időben odaért, csendben álldogált, nézte a többi végzőst, közben a tánclépéseket idézte fel folyamatosan. Egyáltalán nem izgult, mert mindenre tökéletesen emlékezett. Az egyetlen problémája az volt, hogy nemsokára indultak és Bálint még sehol nem volt. Márpedig nélküle nem igazán lesz tánc, legalábbis Sára számára. Kicsit topogott, amikor a levitás fiú megjelent, akkor viszont széles vigyorral fogadta, főleg a bók miatt.
- Köszönöm. - Mosolygott tovább, majd végignézett rajta. - Azért be kell valljam, te is kiettél magadért, ügyes fiú.
A dicséret mellé bólintott is egy aprót, majd ahogy nyújtja a karját, belé is karol, lassan az összes táncoló párokba rendeződik, ahogy látja. Közben fél füllel hallgatja, mit beszélnek a többiek, szinte nem is figyel Bálintra egy pillanatig, utána kapja fel a fejét és néz rá, nagy, zöld szemekkel és pillog párat.
- Hát, először is várunk, aztán bevonulunk, aztán Annelie felvezet minket és táncolunk. - Magyarázta végül, majd egy sötét pillantást vetett Kiva és Benjámin felé. Csak utána fordult vissza Bálinthoz. Bájos, Sárára jellemző mosoly ült az arcán, miközben kiejtette a szavakat.
- Úgy látom Czettner és Faraday eléggé be vannak tojva. Ha elcseszik az egészet, a lábujjuknál fogva akasztom fel őket. - Erre a gondolatra még szélesebb lett a mosolya, majd ártatlan arckifejezéssel pillantott Bálintra. - _Te_ ugye nem fogod elszúrni? Ugye nem?
Hozzászólásai ebben a témában


WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Annelie Freya Blomqvist
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 476
Összes hsz: 10619
Írta: 2014. július 16. 12:15 | Link


Az a bizonyos ruha


Belegondolt, hogy egyszer majd ő is fog ott táncolni, ahol a mostani végzősök. Biztos, hogy itt fogja elvégezni a tanulmányait, de az még messze van, és még nem is akar azzal foglalkozni, mit hoz a jövő. Jelenleg élvezi, hogy fontos tag az iskolában, és jók a visszajelzések, aztán majdcsak belelendül a tanulásba is, amivel most aztán jól vissza van maradva.
Nézelődött, Liamet is nézte, tekintetük pedig találkozott. Vigyorgott egyet a válaszon, majd megvonta a vállát, és bólintott mellé.
- Persze, de nem fogsz semmi erőset találni - jegyezte meg miközben lassú léptekkel elslisszolt az asztalok felé. A kezébe vett egy poharat, amiben vérvörös lé volt. Bizalomgerjesztő... Az orrához emelte, és egy pillanatra a szemét is becsukta.
- Eperlé. Friss eperből - pillantott Liamre, majd felé tartotta a poharat. Ha akarta, elvette, ha nem, nem. Annie belekóstolt a sajátjába. Egész hűvös volt, jól felfrissítette még az agyát is, ami a sok szervezéstől, és az egész napos behatásoktól kissé el volt homályosodva.
- Elviszel táncolni, vagy dísznek hoztál magaddal? - vigyorgott rá kissé pimaszul. Kiitta pohara tartalmát, majd visszatette az asztalra. Amíg a választ megkapta, a ruháján igazított egyet, de mindvégig figyelte a partnerét.
- Soha nem voltam még ilyen bálon.
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Bálozunk
Írta: 2014. július 16. 19:07
| Link

Boczim-Sárim
kinézet

- Oh, hát igazán köszönöm - válaszolok vidáman, bár ennél kaptam már sokkal kedvesebb megjegyzéseket is - Nem akartam rontani az összképet...
Ma kivételesen lazának érzem magam. Nem látom a dologban a kihívást. Nincs is benne. Ez az este arról szól, hogy jól érezzük magunkat és én ezt is fogom tenni. Jól érzem magam, és szórakozom, ameddig el nem zavarnak aludni. Egyébként is nevetséges a takarodó, még ha általában be is tartom.
Figyelem, ahogy belém karol, de látom, hogy máshol jár gondolatban. Ezek szerint neki fontos ez az esemény. Igazán kár. De persze nem tervezem elrontani az estéjét, pont ellenkezőleg, azt szeretném, hogy jó legyen, de ehhez ugye tudnom kell, mi is lesz a műsor. A válasz viszonylag rövid és tömör, én meg csak bólogatok, hogy jelezzem vettem és világos. Szóval csak várom, hogy bevonulhassunk, és kezdődjön a tánc.
- Ugyan már! Ez csak egy bál... - nézek rá kissé meglepetten, de vigyorogva, amikor a navinés-eridonos páros kínzásáról beszél. Érdekes egy elgondolás, de még ha el is rontják?! Kit érdekel? Én ettől még jó leszek. Egyáltalán nem kételkedem magamban, az viszont szíven üt, hogy Sára igen.
- Parancsolsz? - nézek rá kérdőn, és rögtön mozdulok is. Megfogom a kezét és a vállamra vezetem a másikat megfogom, majd a hátára teszem a kezem és készen állok tenni vele néhány tánclépést.
- Mit szeretnél, bécsit vagy inkább angol keringőt? - érdeklődöm vidáman, mélyen a szép zöld szemeibe nézve, és remélem, elhiszi, hogy néhány tánclépés nem fog ki rajtam.
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. július 23. 19:17 | Link

Eszében sincs befelé és szembe tekintgetni, Abigélt a bejárati csarnok irányából várja. Egy bál idején nagyon nehéz kiszúrni, akit szeretnél - könyveli el magában, ahogy az ugyanolyan lányok arcát kutatja tekintetével. Ilyenkor nem alapozhatsz arra, milyen ruhákban jár az illető, milyen magas vagy hogyan hordja a haját általában. A bál idején mindez megváltozik, és a bálozó lányok egy színes selyem-tömeggé válnak sok-sok kikandikáló arccal. Erik lábujjhegyre áll, de ezzel sem lendít sokat a helyzeten. 167 centiméterével nem mondhatni kiemelkedő jelenségnek a sok végzős között. Egy szakadás a nagyterem kapuján beáramló tömegben mégis felfedi Pethő Abigélt, aki veszett módon mutogat a bál helyszíne felé. Erik tesz egy tétova lépést a nagyterem irányába. Most akkor külön kéne bemenniük? Még egyet araszol a fényár felé, mikor Abigél beéri, és nem beszél többet a mutogatós produkcióról, ezért Erik sem sunnyog tovább oldalra.
- Szia - köszön félszeg mosolyával a fiú. Nyújtaná a kezét a lánynak, de időben eszébe jut, hogy milyen furcsa lenne a másik kezét fogni, és valószínűleg a tenyere is tisztára izzadt. Hát a mozdulatot félbehagyva inkább megmarkolja talárját, és beletörli nedves mancsát. A helyzetet Abigél menti meg ütős beszélgetés-kezdeményezésével. Így a másik kézben szorongatott csokrocskára terelődik a szó, közepén a büszkén ingó medóliával, amellyel már volt is Abigélnek meg Eriknek közös élményük egy szép bogolyfalvi napon.
- Igen, én! - mosolyogja el magát újra Erik, halvány jeléül büszkeségének. - Öhm, neked hoztam!
Egy hirtelen mozdulattal Abigél orra alá dugja a virágot.
- A csuklódra kell tenni...?! - kérdezi-mondja furcsa, felvitt hangsúllyal Erik, mert út közben elbizonytalanodik, hitelesek-e az információi, és Abigél tud-e a szokásról.
Akár elveszi a lány a virágot, akár nem, ideje lenne a bál színterére lépniük, mert meglehetősen útban állnak a végzősök befelé igyekvő hadának. Bele kéne karolnia a lányba... vagyis a lánynak belé... vagyis... na mindegy, Erik elindul a terem felé, vagy így, vagy úgy.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet