Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=332472#post332472][b]Liam Sanders - 2014.07.07. 14:37[/b][/url]

Az eddigi kastélyban töltött heteim alatt egyelőre nem kötöttem túl sok barátságot, de ha mindenképp fel kéne sorolnom pár nevet, Annelie nagy valószínőséggel rajta lenne a "Megkímélendők" listámon. Bár a megismerkedésünk nem volt éppen zökkenőmentes, végeredményében egész jó társaságnak bizonyult. Nem mellesleg pedig ő a jelenlegi DÖK elnök, szóval nem kispályás a csaj, lévén, hogy akárcsak én, még elsős. Persze nem ez volt a legfőbb oka annak, hogy őt hívtam el a végzősök báljára. Az igazság az, hogy elég rövidke még az a bizonyos lista...
Napközben a vízesésnél lazultam, ahogy a legtöbb diák, és hát meg kell hagyni, a DÖK remekül végezte a munkáját. Annyira élveztem, hogy az esti bálról majdnem meg is feledkeztem. Mivel a megbeszélt időpont vészesen közeledett, visszarohantam a körletembe, ahol egy villámgyors tusolást követően magamra kaptam a báli hacukám, rá a - hétköznapitól egyébként nem sokban különböző - fekete dísztalárom, aztán a tükörhöz rohantam. Az ujjaimmal nagyjából megfésülködtem, de igazából nem sok mindent tudtam volna vele kezdeni, úgyhogy hagytam is a fenébe. Még egy kis kölnit locsoltam a nyakamra, aztán sietősen elindultam a Nagyterem felé.
Mire odaértem, még alig szállingózott bent pár lélek, Annelie-t pedig nem is láttam. Kifújtam magam aztán elindultam kicsit körbenézni. A svédasztalokon megint csak csábító finomságokat láttam, de mielőtt választani tudtam volna, Annelie felbukkant az ajtóban.
Azt a ro...
Tátott szájjal bámultam egy pár pillanatig, de hamarosan észrevett. Összekaptam magam és visszaintettem neki. Halványan elmosolyodtam, mikor odaért mellém és körbefordult, hogy jobban szemügyre vehessem a bámulatos ruháját.
- Hmm, merész. - Elismerően bólintottam, mintha nem is lenne olyan nagy szám, bár a kezdeti ámulatot elég nehéz volt elrejtenem.
- De hát az elnök asszonytól nem is vártam volna mást. - Rákacsintottam, aztán megfogtam a talárom kétoldalt és megpördültem én is.
- Na és én?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=332606#post332606][b]Liam Sanders - 2014.07.07. 19:04[/b][/url]

Hiába is próbáltam, nem sikerült valami jól az álcázás. Túlságosan elbűvölő volt, felesleges lenne tagadni. Arról is megfeledkeztem, hogy hol vagyunk, mire aztán észbe kaptam, a terem már tele volt diákokkal. A lányok szebbnél szebb ruhákban illegették magukat, a fiúk meg többnyire hozzám hasonlóan, feketében díszelegtek mellettük.
- Egy? Na majd meglátjuk. - Dacosan felvontam az egyik szemöldököm.
- Egyértelműen. - vágtam rá szarkasztikusan, de ugyanakkor el is mosolyodtam kissé. Visszagondolva már egész viccesnek tűnik a sztori. - Bár ahogy elnézem, most épp nincs nálad a harci eszközöd. Vagy talán a szoknyád alatt rejtegeted? - Kérdeztem egészen elvigyorodva. Aztán belém karolt, amit elkönyveltem úgy, mint a báli hangulat egy velejárója. Annie ragyogott, vidám volt és izgatott. Korábban talán még nem is láttam ilyennek, de én se voltam teljesen olyan, mint általában.
Álldogáltunk ott egy pár percig, nekem pedig talán sikerült is elbambulnom egy rövid időre, miközben körbepásztáztam a kicicomázott termet.
Számtalanszor voltam már hasonló összejövetelen, az apám a világért se hagyott volna ki egy puccos bulit se. Kisebb koromban gyakran elvitt magával, hogy aztán büszkén bemutasson mindenkinek, mint jövendőbeli kviddics-sztárt... Persze, miután anyám nem engedte, hogy a Roxfortba járjak iskolába, már talán inkább szégyellt, a válásuk után pedig sokáig egyáltalán nem is beszéltünk.
Aztán Annie megszorította a kezem.
Nem tudtam, mit mondani. Csak értetlenül bámultam utána, míg felsétált a pódiumra, aztán belekezdett a kis monológjába. Kellett néhány másodperc, mire sikerült észhez térnem, de egy pillanatra se vettem le róla a tekintetem.
Mikor a beszéd végére ért, a többiekkel együtt én is tapsolni kezdtem.
A bejárati ajtó kinyílt és bevonultak rajta a végzősök, Annie pedig visszasétált mellém.
- Fantasztikus. - Válaszoltam a kérdésére elismerően mosolyogva, egy kacsintással és mindkét kezem hüvelykujjának felmutatásával. Aztán a végzősök felé fordítottam a tekintetem, de már nem igazán tudtam a táncukra figyelni. A gondolataim egészen máshol jártak, a szemem sarkából pedig Annie-t figyeltem, egyre sűrűbben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=335567#post335567][b]Liam Sanders - 2014.07.12. 22:55[/b][/url]

Nem mondanám, hogy nem tudok táncolni, de azért nem valószínű, hogy ma én kapom majd a parkett ördöge kupát. Csak remélni tudtam, hogy Annie sem profi táncos, de ennek azért elég kicsike az esélye, ha jobban belegondolok.
- Óó, hát ilyesmit gondolsz te rólam? - Kérdeztem ártatlanul elcsodálkozva a feltételezésen. Boci szemek, he... Ilyet én is tudok.
Miután Annie befejezte a beszédét és elkezdődött a végzősök tánca, én valahogy egészen elvarázsolódtam. Eleinte a keringőt figyeltem, ami egyébként nem igazán érdekelt, így aztán lassacskán bámészkodni, elmélkedni kezdtem. Figyeltem, mit csinálnak a tanárok vagy épp a diákok, közben pedig egyre gyakrabban pillantottam a Vöröskére. Figyeltem az arckifejezését, a mosolyát, tüzetesebben megvizsgáltam a ruháját is... aztán a hosszas bámészkodásomnak végül a lány kérdő tekintete vetett véget. Meg se kellett szólalnia, az arca mindent elárult. Megköszörültem a torkom és halványan elmosolyodva előálltam a magyarázattal.
- Elbambultam. - Zavaromban hirtelen ennyire futotta. Elmosolyodtam én is, aztán a puncsos asztal felé böktem a fejemmel. - Iszunk valamit? - Hirtelen szívesen húztam volna le egy pohárka rövidet, hogy oldjam a teljesen érthetetlen feszültséget magamban, de azon az asztalon ilyesmit valószínűleg még véletlenül se fogok találni.