36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
David Anglesea
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 81
Összes hsz: 1626
Írta: 2014. július 4. 12:56 | Link

Dominic, Évi, Rellon asztalnál Embarrassed Cheesy

Rosszul sült el az Évivel vívott párbajom a tisztáson, lefülelt minket egy prefi. A feladatot, bevallom kicsit furának találtam, de hát a büntetés, az büntetés, nem lehet válogatni, azt kell megcsinálni, ami a szigorúan vett feladat. Dominic és én közöttem több országnyi távolság és különbség feszül, hiszen a neve alapján ő magyar, míg én angol vagyok, bár tökéletesen értem az itteni nyelvet, legalábbis azt hiszem. Néha elő szokott fordulni, hogy valamit rosszul értelmezek, ezért nagyon gondosan elolvastam a baglyot, amiben értesített arról, miként kell bűnhődnöm a rendbontás miatt. Ültem pár órán keresztül a feladat fölött, és le is írtam a gondolataimat, nehogy hibát vétsek a Nagyteremben. Amikor úgy éreztem, hogy kész, felvettem az ünnepi mosolyom, szépen felöltöztem, majd dobogó szívvel indultam el büntetésem helyszínére.
Izzadt a tenyerem, a torkomban gombócot éreztem, hiszen ez volt az első büntetésem, nem akartam, hogy bármi gikszer beüssön. Ezek után jól fogok viselkedni, mert kész tortúra ez az egész, a hátam közepére nem kívánom megint, nem én. Amint beértem a terembe, éppen ebédidőben egyébként, körülnéztem. Még kevesen lézengtek, úgy látszik korán érkeztem, de még mindig jobb, mintha késtem volna. Leültem a levita asztalához és türelmetlenül vártam, mikor jön el az én időm, amikor végre letudhatom a büntit. Lassan gyülekeztek a diákok, de azért nemsokára megtelt a helyiség étkező diákokkal. Gondoltam, várok még egy kicsit, én is utálom, ha evés közben zavarnak, meg éhesen mindenki morcosabb, ezért a desszertre akartam időzíteni a fellépésemet. A percek lassan teltek, de mindennek eljön az ideje, így vettem egy mély levegőt, és levitás társaim tekintetét keresve, bátorságot merítettem. Kaptam pár biztató pillantást, hiszen mindenki tudta, mire készülök. Nekem egy falat sem ment le a torkomon, nem mintha nem lettem volna éhes, de túlságosan izgultam. Mikor elég bátorságot begyűjtöttem, remegő lábakkal és gyomorral indultam el a rellonosok asztala felé. Megálltam egy olyan helyen, ahonnan jól láthattak és hallathattak, aztán a drukktól magas hangon beszélni kezdtem.
- A büntető feladatot jöttem teljesíteni, amit a Piknikező tisztáson való párbajozásért kaptam Dominictól. Azt kell elmondanom nektek, hogy felnézek rátok és tisztellek titeket.
E szavak után elővettem a jegyzeteimet és olvasni kezdtem a szöveget.
- Tanultam növénytanon, hogy a fény elsődleges a normális növekedéshez, meg a víz és a tápanyagok, különben elpusztulhatnak. Felnézek a rellonosokra, mert mindegyikük magasabb nálam. Nem csak azért,mert én még csak másodikos vagyok, hanem mert ők, eleve magasak. Növénytani tanulmányaimból kiindulva azt gondolom, hogy ott lent a pincében, nem éri őket túl sok fény, és ezért nyúltak meg, mint a zöldségek, napsütés nélkül, úgy, mint a krumpli csíra a pincében. Láttam olyat, amikor a nagymamám leküldött pár darabért a pincébe. Gondolom, ezért kell felnézni a rellonosokra. Tisztelet is illeti őket azért, hogy kibírják ott lent, meg hogy bevállalták azt, hogy ott éljenek azon a dohos helyen, és például mi levitások élvezhetjük a napfényt a levita toronyban. Ha viszont ebből a szempontból nézem a dolgokat, akkor mi vagyunk magasabban, de ennek csak az az oka, hogy a pince alul van. Ha teszem azt felül lenne a pince, akkor a levita valahol alatta helyezkedne el. Ilyen értelemben is felnézhetnénk rájuk, de nem az a feladat, hogy egyéb lehetőségeket boncolgassak, így maradok a valóság talaján. Akkor is felnézhetünk egy rellonosra, ha ő épp áll, mert mondjuk rendetlenkedett az órán és a tanár felállította. Mi ülünk, tehát alacsonyabban vagyunk, ezért fel kell néznünk rá!
Azért is lehet tisztelni őket, mert vállalják, hogy ők rosszak, és mi lehetünk jók, ezért nagyon hálásnak kell lennünk nekik! Meg azért is, mert így magukra vonják a tanár figyelmét és haragját. Ez nagyon rendes tőlük, mert a fegyelmezésükkel telik az óra. Csak dolgozatnál nem annyira jó, de az nincs mindennap.
Csak azt tudom még elmondani, hogy én miért tisztelem őket. Például azért, mert nehéz a dolguk azzal a jellemmel, amit megadott nekik a balsors. Nem tudnak rendesen tanulni, mert ez nem lenne jellemző rájuk és nem hazudtolhatják meg magukat. Mégis teszik a dolgukat, annak ellenére is, hogy majd esetleg nehezebben boldogulnak majd az életben. Nem adatik meg nekik olyan karrier lehetőség, mint például egy levitásnak, mégis vállalják. Csodálatra méltók, valamint igazi túlélők, mert ilyen sanyarú körülmények között is élnek és virulnak. Sajnos olyan nagyon nem ismerek egyetlen rellonost sem, hogy hirtelen mást tudjak még felsorolni, de remélem, bepótolhatom ezen hiányosságomat.

A feladatot teljesítettem, összehajtogatva a zsebembe süllyesztettem a papírt, majd visszatértem az asztalunkhoz, hogy végre magamhoz vegyek pár finom falatot. Nagy megkönnyebbülés szabadult fel bennem. Vége, ezt is megcsináltam, nem is volt olyan borzalmas. Meg voltam elégedve magammal, és afelől sem volt kétségem, hogy a feladatot precízen, betű szerint teljesítettem.. Ezután Évi jött. Mielőtt megszólalhatott volna megböktem a vállát:
- Sok sikert!
Az asztal felé fordultam, néhányan nevettek, néhányan elismerően bólogattak, mások nem szóltak semmit. Sejtettem, hogy mit gondolhatnak, valószínűleg azt, hogy ez nem tetszett a rellonnak. De, én tényleg csak viccnek szántam az egészet. Vettem egy rántott húst, meg egy fasírozottat, hozzá rizst. Reménykedtem, hogy a lánynak is jól fog sikerülni, különben pontokat vonhatnak le a háztól, és annak senki sem örülne.
Utoljára módosította:David Anglesea, 2014. július 4. 18:04
Hozzászólásai ebben a témában
Nyári Évi
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 56
Összes hsz: 733
Írta: 2014. július 4. 19:20 | Link

Miután felbaktattam a kastélyba egyenesen a hálókörletbe mentem.
- Csipi. Gyere, vidd el ezt a levelet – kértem, aztán gyorsan elmentem letusolni. Amint lefürödtem az órára pillantottam.
- Hoppá, ebédidő van. Mennem kellene – magyaráztam magamnak. Mivel tiszteljük a Rellonosokat ezért egy fehér blúzt vettem fel, amit még a bátyám vett nekem, egy térdig érő fekete szoknyát ezüst övvel és egy fekete szandált, a hajamat pedig kontyba fogtam. Gyorsan mappába tettem a büntimet és leindultam. Nem tudtam, hogy David a Nagyteremben van-e, de most nagyon siettem. Mikor beértem a Nagyterembe, villámsebességgel mentem a tanári asztalhoz, hogy szóljak, hogy fel szeretnék olvasni valamit. A tanároknak nem volt ellenvetésük. Az asztalunk felé már lassabban mentem, így láttam, hogy néhányan eléggé meglepetten néznek rám.
- Csak legyek túl rajta – fohászkodtam aztán leültem az asztalunkhoz. Eléggé ideges voltam, így nem akartam kezdeni. Szerencsére először David mondta el a beszédét. Elég vicces volt, szinte az egész terem nevetett. Aztán jöttem én. David sok sikert kívánt.
- Köszi – erőltettem mosolyt az arcomra. Felkeltem az asztalunktól és odamentem a Rellon asztalához.
- Én úgy kezdeném, hogy ha esetleg valakiben felmerült az a kérdés, hogy miért nézzünk fel a Rellon ház tagjaira, akkor itt a válasz.
A rellon ház tagjainak szerintem megjár a nagy nagy tisztelet, mert ha ők nem lennének, akkor ez az iskola lehet, hogy eltunyulna. Szerencsére ők eléggé kezdeményezőek, így nem nagyon kell a többi házból jövő diáknak elkezdeni a dolgokat. Vannak nagyon jó fej rellonosok, akikkel nagyon jól el lehet, hülyülni. Nagyon összetartó csapat, ezért is megérdemlik, hogy a többi ház diákjai tisztelje őket. De , hogy ne csak ilyeneket említsek a céltudatosság is nagyon fontos dolog, aminek az emberben benne kellene lenni, nos ez mind megvan a rellonosokban. A levitásokkal ellentétben a rellonosok a céljaik érdekében kellő eszközöket azonnal megtalálják, míg a levitások több idő elteltével bukkannak rá. Ez dicséretes. Tudjuk, hogy az eridonosok éles elméjű, nagy fantáziájú emberek, a levitásoké mélygondolatú. Hát a rellonosok nem teljesen ilyenek. Ők, ha valamit elgondolnak, ahhoz foggal, körömmel ragaszkodnak. Nem engednek belőle és addig nem hagyják, amíg el nem érik a kívánt eredményt. Az akadályok csak erősítik őket. Nem mellesleg a rellonosok nagyon erősek, és ami még fontosabb, vagyis inkább a legeslegfontosabb, hogy összetartóak. Ez azért is fontos, mert ha nincs összetartás, nincs eredmény.  A látszat ellenére szeretik egymást. A következő szempontnál a ház kettő részre oszlik. Az egyik részleg, azok a diákok, akik nagyon könnyen barátkoznak a többi ház tagjaival, a másik részleg azok a rellonos diákok, akik nehezebben, de kezdeményezően barátkoznak. Lehet, hogy elsőre nem értjük meg egymást velük, de ha már többször beszélgetünk, akkor azért jó barátságok szövődhetnek.  Nem mondom, hogy a rellonosok rosszak, de van köztük, aki nem angyal, ezt ők maguk is bevallják. Ha a roxforti házakhoz hasonlítanám, akkor a Mardekár ház utódja lenne. De persze nem ugyanolyanok, mint a Mardekárosok. Ezt csak így megjegyzésnek szántam, nem bántásnak mielőtt még elpáholnátok. Lassan végzek a beszédemel, amit nektek írtam. Még néhány mondat erejéig lopnám mindenkinek az idejét. Nem lesz, hosszú megígérem. De, ha esetleg álmosak vagytok, van nálam párna szívesen adok.
Nos summa summarum zárás képpen csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyon nagyon örülök, hogy megismertem néhány diákot a rellon házból, ez egy nagyon jó ház. Legyetek büszkékrá, az iskolátokra, és nézzetek fel a rellonosokra. Megérdemlik. Higgyétek el nekem - fejeztem be, majd az asztalunkhoz mentem, ittam egy pohár narancslevet és felmentem a klubhelyiségbe.

Hozzászólásai ebben a témában

"Akiket igazán szeretünk, azok haláluk után sem hagynak magunkra minket. Ők az elsők, akik segítségünkre sietnek életünk nehéz pillanataiban."
Mesélő
Mesélő



offline
RPG hsz: 811
Összes hsz: 1286
Írta: 2014. július 9. 11:45 | Link

David, Évi, büntetőmunka


Ebédidő, nagyterem. A zöldeknél a szokásos felmordulások és bárbajra hívások hallatszanak, amikor két Levitás gyerkőc somfordál oda az asztalukhoz. Mindenki elcsöndesül, néhányan kíváncsi szemekkel, mások nemtörődöm flegmasággal figyelik az eseményeket. David belekezd a büntetőmunkájuk ismertetésébe, páran felnevetnek a feladat hallatán, s ha megtalálják Đomit maguk között, a közelükben ülők megveregetik a vállát, a távolabbiak elismerő pillantásokat küldenek felé a zseniális ötlete miatt. A kék fiú annyira lovagias, hogy ő kezdi a mondandóját, de az, hogy egy növényhez vannak hasonlítva, nem sok Rellonosnak tetszik. Az előadás közben vicsorognak, gúnyolódnak, míg odaát, a többi asztalnál valakik hangosan felkuncognak. Mire a végére ér, már biztos lehet benne, hogy ezeket a hasonlatokat ebéd után nem fogja ép bőrrel megúszni, amit biztosít a most kitörő tapsvihar is. A sárkányok ugyanis gúnyos, erőteljes tapsolásba kezdenek, még mielőtt bármelyik ház diákja ténylegesen elismeréseként a bátorságért megtenné ezt, így biztosítva maguknak a fölényt. Ez a lépés még egy-két jelenlévő tanárt is meglep. Mindenesetre a Rellonosok elcsendesednek, hogy most Évit hallgassák meg. A lány már egy kissé komolyabbra vette a figurát, őt nem fogják bántani a szünetekben, de azért az ő beszédét is rendesen kifigurázzák. Pofákat vágnak, úgy tesznek, mintha robotikusan olvasnának valamit fel, felállnak és kezet fognak, mikor a jó barátság kerül szóba, egyszóval rendesen megkapja a magáét. Az ő előadását már gyengébb taps zárja, aztán a helyükre menve az ebéd tovább fojtatódik. A mai nap hőse a sárkányoknak Đominic lett, remek pillanatokat okozott nekik.
Hozzászólásai ebben a témában

"Bármi lehetek. Egy virág, egy asztal, egy szellem vagy akár csak egy szellőcske. Sose tudhatod éppen hogyan találkozol velem, viszont mindig tudod, ha ott vagyok. Figyelj rám!"

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet