37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Oldalak: [1] 2 3 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2013. március 20. 22:35 | Link
Ophelia LaFonde
március 20.
10:50

Elgondolkozva halad a lépcsőkön lefelé, mögötte közvetlenül Ophelia jön. Az igazgató kissé kipirul a testmozgásban, majd szomorkásan megállapítja, hogy valóban nem kellene annyi süteményt ennie, elvégre meglátszik a pocakján, és már nem olyan fiatal, hogy lemozogja nap közben az elfogyasztott gigantikus cukormennyiséget.
Nem, a gróf úr persze nem ezen gondolkozik olyan elmerülve, sokkal inkább a diákon, akinek a tárgyalása az imént fejeződött be, és meglehetősen halkan baktatott az igazgató után.
Mikor megkapta az első levelet, már tudta, hogy baj lesz.
Seren nem szokott neki írni, fiatal kollégája csak akkor érintkezett vele, ha már muszáj volt, úgyhogy meglepte az ablakon kopogtató sólyom, de egyből felismerte: az SVK tanáron kívül senki nem tartott ehhez hasonló, Wickler megítélése szerint kissé extravagáns állatot.
A levél ezt a néhány, lényegre törő mondatot tartalmazta:
Az igazgató pedig megfogadta a tanácsot, de mielőtt elkaphatta volna a lányt, hogy megbeszélje vele a helyzetet, Ophelia már elutazott, és egymás után következtek a problémás események, Wickler pedig már csak a legvégére tudott befutni, hogy elsimítsa a gondokat.
A tárgyalás félelmetes lehetett egy tizenhat éves lánynak, de a professzor nem kételkedett abban, hogy meg tudja nyerni magának a minisztériumi alkalmazottakat, hiszen mindannyiukat ismerte, nem egyet tanított is közülük, és Ophelia csak önvédelemből varázsolt az iskolán kívül, úgyhogy elég volt röviden elmondania mindezt, és Opheliának még felelni egy-két kérdésre, majd a megfelelő hivatalos papírok kitöltése után már indulhattak is.
Miután kiléptek az ajtón, Wickler megáll egy pillanatra, hogy beszélhessen a navinéssel arról, ami történt.
 - Üljünk le egy kicsit az egyik padra - tereli kedvesen a lányt, bár vigyáz arra, hogy ne érjen hozzá, csak mutatja az irányt, hogy mire gondolt. Sok időt töltött már gyerekekkel, ő is büszkélkedhetett kettővel, és elég tapasztalata volt már a problémások terén is, hogy tudja: egy bántalmazott fiatal nem fog örülni a testi kontaktusnak. Ő pedig nem akar szándékosan kényelmetlenséget okozni a navinés lánynak, van egy olyan érzése, hogy abból bőven kijutott neki a mai napra.
Miután letelepedtek mindketten, komótosan előveszi a kis pipáját, néhány gyakorlott mozdulattal elrendezi, egy-két perc múlva pedig már vígan eregeti a füstfelhőket, derűsen pöfékelve. Hagyja, hogy Ophelia egy kicsit elgondolkozzon, vagy megnyugodjon, amire éppen szüksége van, nem akarja siettetni.
Egy idő után azonban már nem lehet elkerülni a kellemetlen témát, úgyhogy a lányra pillant, megigazítva kerek szemüvegét.
 - Ophelia - szólítja meg. - Hogy érzed magad? - kérdezi, biztatóan mosolyogva a lányra. Tisztában van vele, hogy a legtöbb diákot feszélyezi a jelenléte, most mégsem efelől tudakolózik: tudja, hogy mi történt a LaFonde-kúriában, ha nem is pontról pontra, de a körvonalakkal tisztában van, és aggódik a lányért, hogyne aggódna, az iskolában számára mindenki olyan volt, mintha a saját gyermeke lenne.
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2013. március 20. 22:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Vincent F. Leroy
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 643
Írta: 2013. május 19. 13:09 | Link
Gergely fiam
Május 17.
16:00


Egészen hozzá szokott ahhoz, hogy ő legyen a Nemzetközi Máguskapcsolatok Főosztályának vezetője. Külön irodája van amit mindig tisztán tartanak a manók, hanem ő maga, nem esik kétségbe egy kis piszoktól. Ez így van most is, hisz a tegnap rendelt ebédje maradványait takarítja az asztaláról. Gyors mozdulatokkal dobja bele a kukába majd helyet foglal az asztal mögött, új székében. Papírt vesz elő, pennáját tintába mártja. Megfogalmazott levelét egy bagolyra köti ami fiához, Gergőhöz fog kerülni, minden áron. Leginkább azt írta le, hogy négy órára legyen a minisztérium földszintjén. Onnan majd elirányítja a titkárnője, Isabella az ötödik emeletre.
Háromnegyed négykor az előbb említett titkárnőt hívatja magához. A cukrászdába küldi, megfelelő sütemény és innivaló után. Nagyon is szüksége van a cukor bevitelére ezekben az órákban. Mint valami kisfiú, igen, ezzel tisztában van. Pár perccel később megjelenik a bagoly a megrendelt dolgokkal, amit ügyesen eloldoz Vincent a lábától. Szabadjára engedi, mert neki külön számlája van vezetve a cukrászdában amit hónap végén szokott fizetni.
Négy óra előtt öt perccel nyugodtan dől hátra székében összeszedni gondolatait. Mindent tudni akar ami a fiával történik, legalábbis azt a részt ami a viselkedését befolyásolta. Ismeretes előtte már a csárdában elművelt dolga. A csapost fogja hamarosan elkapni egy atyai beszélgetésre ha folytatódni fog a dolog. Barátaira is fényt derített nagyjából. Nem kellett sokáig kutatni utánuk, hisz majdnem az orra előtt volt az egész. Csupán össze kellett álljon képpé az amit leművelt Gergő. Tovább gondolkodik, mély levegőket véve. Nyugodt marad, az ajtót nézve. Mintha arra akarná rávenni, hogy nyíljon már ki és kísérjék be fiát.
Ez idő alatt lent, a földszinten az ajtó mellett strázsál Isabelle. Semmi kedve az egészhez, de amit a főnök mond azt meg kell csinálni. Elvileg a kisfiú felkísérése után már szabad, így mosolyt varázsol ajkaira. Kis szoknyáján lesimít egy gyűrődésnek vélt fodrot. Fehér blúzán ott díszeleg a kis kártya ami megmutatja melyik osztályon is dolgozik. Nem mintha szüksége volna rá, mert eléggé feltűnő jelenség a vörös hajával és azzal a vidám természetével. Egészen addig vár amíg megjelenik a fiú, még ha késéssel is.
- Szia! Biztosan te vagy Gergő, én Isa vagyok. Mr. Leroyhoz foglak kísérni, gyere. -
Szólal a fiúra mosolyogva. Bemutatkozik neki és majdnem Vincentnek mondja a főnökét. Valójában semmi más kapcsolat nincs Mr. Leroy és Isabelle között, mint munka. Kihelyezett titkárnő, mert így látta jónak a kihelyezett minisztérium vezetője. Közben a hosszabb utat választja Isa, a lépcsőn kezdi felkísérni a kisebbik Leroyt. Az ajtó előtt megállva bekopog, várva a válaszra, hogy bemehetnek. Kissé sietni szeretne, mert randija van az egyik titkárral a kettővel lejjebb lévő osztályról. És, mint tudjuk a munkakapcsolatok fontosak, mert csak így lehet nagyobb pozícióba jutni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 22. 19:55 | Link
A Polgármester Úr Rolleyes


Még mindig nem tudom elhinni, hogy szombaton egy katonai táborban leszek. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy a nevelőszüleim hogy utálhatnak ennyire. Ja, persze, azt hiszik, attól majd fegyelmezett leszek. Egy nagy frászt. Különben miért nem engedik, hogy éljem a saját életem. Ők is voltak fiatalok, megérthetnék ezt. De nem, nekem szenvednem kell. Viszont abban biztos lehetnek, hogy életem végéig utálni fogom őket, az 100%. Mi a francért vettem fel egyáltalán Vincent nevét? Miért kötődtem hozzá annyira, hogy a vezetéknevem Leroy legyen? Istenem, olyan hülye vagyok. Bárcsak visszacsinálhatnám az egészet és Janey nem szeretett volna meg ennyire, vagy épp fordítva.
A mai napom fénypontja pedig az volt, hogy elkéredzkedtem a könyvtárba. Természetesen az "anyám" beleegyezett. Viszont megkérte Brigette-t arra, hogy figyeljen rám és a könyvtárban is velem legyen. Most már tényleg ennyire nem bízik bennem? Tudhatná, mostantól nem fogok meglógni, mert úgyis megtalál és végem van, mint a botnak. Nem, engem követnie kell az egyik családtagnak. Végül Brigette-t elküldtem melegebb éghajlatra, ám ő csak maradt, az egyik könyvespolcnál nézett engem. Ez már komolyan felháborító.
Pár nappal ezelőtt újra választották a polgármestert, aki az ismerősünk, Nate bácsi lett. Örültem neki, mert őt tényleg szeretem, kedves és biztos vagyok benne, hogy nem küldene el katonai táborba. Ezért még ma megkértem Janey-t, hadd látogassam meg a minisztériumba Nate bácsit. Azt mondta, csak akkor, ha lejelentkezek Vincentnél. Én mosolyogva közöltem vele, rendben, jelentkezek. Viszont a hangomból érződött az utálat. Bah, hányok ettől az egésztől. Egy laza, kék színű, egyszerű farmerben és egy farmerkinézetű ingben indulok el otthonról. Az utcán végig a földet bámulom. Nem akarok felnézni, mert akkor mindenki látná a vörös fejem, ugyanis annyira mérges vagyok. Legszívesebben leátkoznám az egész "családom" de úgyis én veszítenék. Pár perc alatt megérkezek. Belépek a nagy épületbe, ahol még csak egyszer jártam. Gyors léptekkel igyekszem az első emeltre, ugyanis ott van Nate irodája. Megállok az ajtó előtt és kopogtatok, itt kell lennie.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Ophelia LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2013. május 30. 19:16 | Link
Mr. Loughin

- Pff- roppant hosszadalmas, és felettébb kulturált megnyilvánulásom, mikor meglátom AZT a helyet. Utoljára Wicklerrel voltam itt, most megmutatom, hogy nagy lány módjára, magam is el tudok jönni. Főleg azért, mert bár a szívembe nőtt az igazgató, nincs semmi kedvem a kedves, és illedelmes megnyilvánulásaihoz.
Elgyúrom a cigim - mert engem nem érdekel, hogy nem vagyok tizennyolc, na jó.... meg amúgy sok más se-, és zsebre vágott kézzel masírozok be, tipikus olyan arckifejezéssel, mint aki a saját akasztására indul. A minisztérium, meg én sose leszünk jóban, ezt így lassan tizennyolc évesen kinyilvánítani elég necces, de én tudom, hogy így lesz.
Ki gondolta volna, hogy ennyi balhé lesz azzal, ha kivágom a nagybátyám a csukott ablakon. Vélhetőleg, ha nem mugli terülten varázsoltam volna, tojnának az egészbe, de így, hogy megszegtem egy törvényt, gondolom, örülhetek, ha ennyivel megúszom. Most meg bizonygathatom, hogy nem vagyok ön-és közveszélyes terrorista hajlamokkal megáldva, hurrá. Sőt, megnyugtatok mindenkit, még a hatalomvágy se kerített uralma alá.
Egyenesen a már ismerős ajtóig masírozok, a fejemen még mindig a napszemüvegem- ezzel kerülöm el a közvetlen szemkontaktust-, és egy hatalmas gömböt készülök fújni a rágómmal. Az öltözékem.... nos, ha azt mondom, simán visszavihetnének a sintértelepre, vagy egy hajléktalan szállóba, nem hazudok, de míg eleinte, csak másokat hecceltem vele, mostanra egész megszerettem ezt a kukából szalajtott stílust, szóval marad. A bakancsom már kopott, itt-ott el is van szakadva, de ez mellékes. A gatyám tele szögecsekkel, mert az aztán marha bizalom gerjesztő, és a hajam már szőkén virít. Lényegében az összes érdemleges színt kipróbáltam már, és eldöntöttem, maradok ennél.
Elcsodálkozok, hogy most nincsenek annyian, konkrétan két pasit látok, közülük az egyiket szimplán fellógatnám- igen, hozzá indultam-, a másikat, viszont nem ismerem.
- Üdv- állok meg, majd a falnak dőlök. Igazából nem foglalkoztat annyira, miről diskuráltak, csak túl akarok lenni a kötelező körökön.
- Ophelia, jó napot neked is- a férfi hangja artikulált, és tipikusan olyan él van benne, ami azt mutatja, ő is valami hasonló üdvözlést várt tőlem, hát sorry. Megvonom a vállam, és inkább a másik férfit fixírozom, mivel még nem láttam, érdekesnek találom... legalább is most még.
Utoljára módosította:Ophelia LaFonde, 2013. május 30. 19:18 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leroy Lasch Gergely
INAKTÍV


Elhagyott a Dzsházmin
offline
RPG hsz: 136
Összes hsz: 1955
Írta: 2013. május 31. 19:44 | Link
Nate bácsi


Mostanában elgondolkodom azon, hogy mégis mi a francért kerültem én Janey-hez, vagy Lolához? A legjobb az lett volna, hogy mikor megérkezem, akkor egyből bemegyek a suliba, hátha befogadnak. Hogy lehettem ekkora hülye? Legalább a magam ura lehetnék, de nem, nekem szükségem van a szülőkre. Egy frászt! Legszívesebben elsétálnék innen és visszamennék Gyöngyösre. Ám tudom, hogy percek alatt megtalálnának Vincenték, és akkor nem tudom mit tennének. Lehet mindenféle átkot rámküldenének. Legalábbis Janey-ből kinézem. Bárcsak máshogy alakultak volna a dolgaim. Egyáltalán miért foglalkoznak az én életemmel? Nekik is van sajátjuk és mégsem kérdezgetem tőlük, hogy mit csinálnak. Nevetséges. Alig várom, hogy betöltsem a 18. életévemet és akkor a magam ura lehetek. De az még 4 év. Hogy fogom én kibírni. Mellesleg az egész úton nálam volt egy kis tálca, amin csokis sütik voltak. Janey készítette és gondoltam hozok egy kicsit Nate bácsinak, mert én olyan kis cuki vagyok.
Pár perc alatt megérkezem a minisztériumba. Először is benézek Vincenthez és unott arccal lejelentkezek nála. Eztán lesétálok az első emeltre és megkeresem Nate irodáját. Nem kell sok idő, hogy megleljem, hiszen rá van írva az ajtóra: Polgármesteri iroda - Nathaniel Aaron Loughlin. Kopogtatok, ahogy tanították, majd megvárom, hogy a férfi beszólítson. Így is történik. Kinyitom az ajtót, majd gyorsan behajtom.
 - Heló Nate bácsi! - mosolygok kedvesen. Közelebb megyek hozzá és elé helyezem a tálcát, ami le van takarva, nehogy útközben rászálljanak a legyek és más bogarak/rovarok. Kezet rázok vele, ahogy a felnőtt férfiak szokták.
 - Milyen itt lenni? - teszem fel a kérdésem. Nem akarom rögtön letámadni  a nagy kérésemmel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2013. június 28. 18:39 | Link
Amanda <3
a Tusa első hosszú szabad hétvégéje

Elérkezett az idő, itt a hosszú hétvége, amire kimehetnek és azt nyilvánvalóan most nem tanulással szeretné eltölteni. Már régóta tervezget egy hosszabb kirándulást Mandával, de sajnos mindketten elfoglalt diákok, főleg mostanában. Amandát lekötötte a DÖK elég rendesen, Yaristának meg ott voltak a feladatai: a kviddics, az animágia, most meg már a Tusa is. Volt még valami, ami elég sok idejébe került ezen kívül, ennek a kirándulásnak a leszervezése, illetve a „kellékek” összeszedése. Nagyjából a havi zsebpénze, meg a tartaléka ment rá, de egyáltalán nem bánta, a lényeg, hogy jól érezzék magukat. Amandának semmit nem mondott erről, és ha kérdezte, hogy mit csinálnak majd a hosszú hétvégén, kitérő válaszokat adott, többnyire a kviddicsre hivatkozva. Persze, az is igaz, hogy lenne mérkőzése a hétvégén, de Legrától külön engedéllyel távol maradhat – nyilván meglesz ennek a böjtje majd -, nem fontos meccs a hétvégi. Már ezen is meglepődött ő maga is, hogy kihagy egy meccset, pláne egy lány miatt. Úgy gondolja mégis, hogy megéri neki, meg nem árt egy kis pihenés. Az úti cél kiválasztásánál is rengeteget gondolkodott, majd végül egy napfényes tengerpartra esett a választása, a Maldív szigetek partjaira. Lefoglalta a szállást, mindent elintézett, amit csak el lehetett és csavart egy kicsit az odaérkezésen. Legalábbis Amandáén.
A terv az, hogy a lány nagyon meglepődjön majd, és ehhez egy kicsit gonosz, de édesen gonosz tervet eszelt ki a fiú. Viszont valami olyasmit kellett tennie, amire Amanda ráharap, különben fuccs az egésznek. A terv elkészült, Yarista már korán reggel elutazott aznap, és mindent előkészített Valenciában.

***

A sárkányfészekbe egy bagoly kopogtat be, igen ingerülten. Majd mivel válasz nem érkezik, valahogy bejuttatja a levélkét, amit hozott. Bámulatos, ahogy a baglyok a kézbesítés problémáját meg szokták oldani. A bagoly lelép, és ha Amanda megtalálja az üzenetet, el fog csodálkozni. A Mágiaügyi minisztériumból jött, hivatalos pecséttel.

„Tisztelet Amanda Meggie Philips!

Értesítjük önt, hogy egy önhöz közelálló személy – Yarista Palarn - bűncselekményt követett el. A fent nevezett személy eltulajdonított öntől egy nagyon értékes ékszert, viszont, amit a bűnelkövető nem tudott az az, hogy az ön családja bűbájt bocsájtott erre a tárgyra. Kérjük jelenjen meg a mai napon, a bogolyfalvi minisztériumi kirendeltségünk, második emeletén, hogy a tárgyat azonosítsa, és ez által a fiatalkorú bűnöző megkaphassa méltó büntetését.
A megjelenését kérjük időzítse, 13-14 óra közé.

Valondovszky Sándor
Auror”


Tökéletesen igazinak látszik a levél, még az egyszerű felkutató bűbájok is igazinak mondják, így vélhetőleg Amanda barátja nagy pácban lehet. Ha Philips kisasszony körbenéz az ékszerei között, valóban eltűnt egy értékes családi ékszere, legalábbis ott nincs, ahol legutoljára hagyta…
Utoljára módosította:Yarista Palarn, 2013. július 4. 23:28 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 19:08 | Link
Léna

outfit

Mivel ma nem bal lábbal keltem fel az ágyból, úgy döntöttem, hogy valami jót cselekszem, amivel hasznára válhatok a társadalomnak. Na jó, nem, vagyok annyira önző, hogy olyat tegyek ami számomra érdektelen embereknek is a hasznára válna, de a gondolat éberen tartotta az érdeklődésemet a délelőtt további részében. Miközben fel-alá járkáltam a házban eszembe ötlött egy remek ötlet. Miért ne tehetnék jót a drágával? Meglepem a munkahelyen, mostanában mindig olyan morcosan jön haza, hátha lehetne segíteni ezen a problémán. Igaz, a gondolataim leginkább azon jártak, hogy mit vehetnék fel, mert igazából alig vártam, hogy titkárnőnek is beöltözhessek. Rá kellett döbbennem, hogy az eltartott feleségek élete annyira nem vicces, hiába van ott a bolt, meg Chris az én figyelmem akkor se apad és éreztem, hogy ennél sokkal többre lennék képes. Persze, soha nem voltak az élet irányába akkora elvárásaim, karrier szempontjából legalábbis. Legtöbbször megfelelt nekem ez a szerep, de nem ma. Gyorsan üzentem Emmának, hogy van-e kedve játszani egy kicsit Chrissel és mivel beleegyezett így én is elkezdtem készülődni. Kerestem egy titkárnős ruhát, bár amikor belenéztem a tükörbe, biztos voltam benne, hogy átlag nők nem mernének bevállalni ilyen ruhát, pláne nem a munkahelyükön. Mégsem érintett túlságosan mélyen a dolog, megráztam a hajamat és elköszönve Christophertől és az alkalmi bébicsőszétől már ott sem voltam. Magabiztosan sétáltam be az épületbe, nem törődve a kíváncsi szemekkel, nem zavartak eddig sem,volt időm megszokni. Egyenesen Nate irodája felé tartottam, lassan be biztosan kiismertem magamat folyosók rengetegében. Nem zavart az sem, ha esetleg most nem alkalmas neki, rám mindig kell, hogy időt szakítson. Kopogtatás nélkül léptem be hozzá, de ő persze ki sem látszott a papírok közül. De nem baj, még mindig jót akartam tenni, szóval készítettem neki kávét, közben beszélgettünk egy sort, majd a kezembe nyomott egy halom papírt, hogy vigyem el valami új alkalmazotthoz. Fintorogva vettem tudomásul a dolgot, már ne voltam annyira lelkes, mint amilyennek reggel gondoltam magamat, de ha már itt vagyok és nem bízza rá másra, akkor legyen, hiszen, ezért jöttem. Elindultam ház az ismeretlen hölgy irodája felé, csak annyit tudtam, hogy Lénának hívják és ő is a tanács tagja, akárcsak én. Soha nem árt új arcokkal megismerkedni és bár nem voltam oda az ötletért, szabaddá tettem a bal kezemet és kopogtattam, majd választ sem várva beléptem, igen én ilyen vagyok.
  - Szia. Zavarhatlak egy percre?
Kikukkantok a papírtömeg mögül, igyekszem a legjobb formámat hozni, felveszem a tündérmosolyt és reménykedek benne, hogy az elbűvölő mivoltom nem hagy cserben még egy nővel szemben sem és nem fog rövid úton kitenni az irodájából.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. július 17. 19:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. március 3. 11:50 | Link
Dwayne

Bárki bármit mond, nagyon nehéz a csapatban legfiatalabbnak lenni. Valami oknál fogva Kornél szeret kímélni a nehezebb feladatoktól, ha ki is küld terepre a többiekkel együtt, akkor is a legegyszerűbb feladatok hárulnak rám. Kezd már szörnyen elegem lenni belőle, hogy úgy kezelnek, mint egy tanoncot, pedig már rég befejeztem az iskolát és attól, hogy nő vagyok és kissé báránylelkű, teljes értékűnek kellene tekinteniük, nem egy porcelánbabának, akit védeni kell. A kiképzésen megtanultam magam megvédeni, nem szorulok nulla-huszonnégyes testőrgárdára, aminek egy-két tagja ha tehetné, a kezeit is rajtam tartaná folyamatosan. Azt, hogy folyamatosan én állok az ugratások középpontjában, már megszoktam. Mindig engem cukkolnak, leginkább azzal, hogy egyedül élek az erdőben... valahogy nem tudják feldolgozni, hogy nekem ott jó és úgy jó, ahogy van. Így legalább nem szól bele senki sem abba, hogy mikor mit csinálok és nem nyavalyog senki sem, ha éppen fáradt vagyok és nincsen kedvem ehhez-ahhoz. Néha jó volna egy társ, de a szociális igényeimet teljesen kielégítik a kollégák is.
A mai nap is eseménytelennek ígérkezett, egész addig, amíg egy igencsak csapzott bagoly be nem esett egy üzenettel. Azonnali hatállyal Debrecenbe rendeltek minket egy gyilkosság felderítésére, lerendezésére. Mint utólag kiderült, pár suhanc jó dolognak tartotta a betörést, csak azzal nem számoltak, hogy a nő otthon lesz és bizony védekezni is fog. Egyikük tök jó bulinak tartotta egy Sectumsemprával felnyitni az öreglányt, aztán hagyni elvérezni. Az ilyen rohadékok viszik a világot oda, ahová most tart. Sajnos az elmúlt időben eléggé megszaporodtak az ilyen esetek és egyre több kiskorú kerül javítóba.
Kissé meggyötörve estem be a kirendeltségre megint, rögtön meg is kaptam utasításba, hogy írjam meg a jelentést. Kezdtem kissé besokallni a papírmunkától, így nem túl vidám arckifejezéssel és mint egy tank indultam meg az irodámhoz vezető folyosón.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2014. április 1. 15:21 | Link
Dwayne


Az elmúlt napok történései totálisan felbolygattak. A tegnapi találkozó is elég rosszul sült el, összeszedtük a papírokat, megszárítgattuk őket teljes szótlanságban, aztán mindketten elvonszoltuk magunkat hazáig. Mindig is tudtam, hogy a pasik nem valami közlékenyek... na de hogy ennyire ne legyenek azok.
Az az egy hét, amit otthon töltöttem, szörnyen meglátszott az irodámon. Minden irányban hatalmas mappák, papírhegyek és borítékok hevertek, körülbelül tíz négyzetcentinyi hely sem maradt ki összesen. Így is nehéz volt összeszednem magam annyira, hogy dolgozni bemenjek, hát még mikor megláttam azt a rengeteg mindent. Sírni lett volna kedvem.
Egész nap az asztal mögött ültem, néha keltem csak fel, akkor is azért, mert valaki még egy adag nyűgöt hozott. A fejem majd szét esett, szörnyen fáradt voltam a kialvatlanságtól és mindezek miatt lassan, szörnyen lassan haladtam. Persze a folyamatosan elkalandozó gondolataim sem nagyon segítették a haladást, valahogy mindig Dwayne-nél kötöttem ki, annál, hogy ő sportot űz az én cukkolásomból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Nagy Bátor Đominic
INAKTÍV


Animágus / Érett Sárkány
offline
RPG hsz: 226
Összes hsz: 4783
Írta: 2014. április 14. 21:16 | Link
Alexa


Eljött ez a nap is… A tanulmányoknak vége, ideje bejegyeztetni magam, mint animágus. Bevallom, hogy félek, hiszen elég nagy fába vágtam a fejszémet, és mi van akkor, ha nem vagyok elég jó? Nem engedik, hogy többet átalakuljak? Akkor meg feleslegesen tanultam meg a tudományt, hiszen ha bejegyzetlenül alakulok át, akkor nagyon ráfázhatok. Ráadásul nem csak én, hanem Alexa is, mert ő a tanárom. A gyakorlásokon olyan jól ment, nagyon remélem, hogy a vizsgán is menni fog, és hivatalosan is animágus lehetek.
Alexával majd a Minisztérium előtt fogok találkozni, és remélem, hogy nem kések el. Utoljára tavaly féltem, mikor elsőnek ültem seprűre… Ott Dave volt mellettem, és segített, most Alexa teszi ugyanezt. Azonban a repülés merőben más tudomány, mint az animágia. Ott, ha el is buksz, és leesel a seprűről, kisebb sérüléseket szerzel, mint ha átalakulsz egy állattá. Hiszen, ha beüt valami gikszer, örökre úgy maradhatok, vagy eldeformálódhat valamelyik testrészem, és az nem lenne célravezető az életem hátralevő részében. Milyen durva lenne, ha megmaradna a tigris farkam, vagy szőrös lenne az arcom? Ha a fülek lennének, az még oké, mert azok tetszenek, de inkább legyen zökkenőmentes az átalakulás, minden egyes alkalommal.
Ez a nap rosszabb, mint az első meccsem, de megbirkózok vele. Képes vagyok rá, de ha el is bukok, akkor sem fogok dühöngeni. Nem sok korombeli lenne rá képes, így nem bánkódok egy esetleges kudarc miatt. Megérkezve az épület elé, leülök a lépcsőre, és idegesen kezdek el dobolni a lábamon. A tanáromat nem látom még sehol, de órámra pillantva nem is kell aggódnom, hiszen nem késik. Én jöttem előbb, és idegeskedek itt, de jobb itt kint, mint bent, nem igaz? Tekintetemmel a teret pásztázom, hogy azért minél előbb megpillanthassam Alexát, és felkelve üdvözölhessem.
Utoljára módosította:Nagy Bátor Đominic, 2014. április 23. 20:54 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Apa|ExLevitás|ExPrefektus|Cselkirály by Krisi|Keresztapa
Dwayne Warren
INAKTÍV


officer friendly
offline
RPG hsz: 1645
Összes hsz: 3684
Írta: 2014. április 29. 11:27 | Link
Radetzky Andor


A falon függő, míves óra monoton kattogása szép lassan megterhelt agyára megy. Ujjai ingerülten dobolnak a széle karfáján a ritmusra, tekintete maga elé, az asztal lapjára mered.
Egy auror életében sosem jelent jót, ha a főnök rendeli lábhoz. Különösképp, hogy nem a közvetlen felettese, még csak nem is Várnai, akivel könnyen dűlőre jutna, bármiről legyen szó. Határozottan sötét ügyet sejt, magában tűnődik, mi rosszat tehetett, amiért az iroda mahagóni asztala mögé kényszerítették. Civilek elleni erőszak, mulasztások és kihágások tömkelege rémlik föl benne, végül azonban egy morgással elhessegeti gondolatai közül őket.
Ha ezek miatt vették volna elő, akkor a pár héttel ezelőtti fegyelmi tárgyalásán kapta volna a büntetést. Különben pedig - a sárkányrezervátum hibbant embere igenis megérdemelte a megruházást.
Az ajtón túl lépteket hall, hátranéz, azonban a zaj hamarosan elhalad, majd elhal. Nyel egyet, az arcát visszakapja az asztal felé, összekulcsolja a kezeit. Sok kellemesebb programot is el tudott volna képzelni, mint a kényszerített megjelenés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
ISTP-T: a virtuóz
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 7. 22:02
 | Link


Kicsit ugyan rosszul érzem magam, amiért nem szóltam Emmának, hivatalos dolgom akadt, de hát... nem lóghatok folyton a nyakán, ugye? És bárhogy is nézzük, már tizennyolc vagyok, hivatalosan is egy éve nagykorú.
Oké, hogy szükségem van rá, szükségem lenne rá akkor is, mikor átlépem a Hivatal küszöbét, de... de egyedül kell megoldanom, nem menekülhetek mindig a múltam elől, nem is tudnék.
Egy kávéspohárral a kezemben járom az utcát, mintha abból nem csak koffeint nyernék, hanem erőt is. Nem tudom, mennyire kéne rosszul éreznem magam, hisz íme még egy idegen, aki tudja, bő egy évig nem voltam beszámítható. Kellenek a pszichológusi jelentések, hogy mielőtt terepmunkára küldenek, megbizonyosodjanak róla, nem vagyok pszichopata.
Ez elkeserít és dühít is egyszerre, hisz... sose tudnék ártani senkinek, másrészt meg szörnyű, hogy ha valakinek külső segítségre van szüksége, máris tömeggyilkosként tekintenek rá.
Nem vagyok őrült, soha nem is voltam, az egyetlen nagy bajom az, hogy nem bírtam egyedül feldolgozni a történteket, de ez a mai napig se megy. Csak annyit értünk el, hogy már nem ordítok a fájdalomtól, ha rájuk gondolok.
A meleg jót tesz, ahogy a napsütés is, nem érzem olyan mélabúsnak magam, még ha a felém intézett mosolyokat nem is viszonzom. Úgy néz ki, a jó idő mindenkire ráragasztja a bélyegét, ahogy rám is, csak arra nem vagyok képes, hogy ezt ki is mutassam, még nem.
Felsóhajtok, mikor egy pillanatra megállok a hatalmas épület előtt. Nem tudom, tényleg be akarok-e menni, de azzal tisztában vagyok, hogy ez nem kedv kérdése. A felszólító levél se épp kedves hangnemről árulkodott, amiben közölték velem, itt vannak a papírok, de ők nem Posta, hogy ők hozzák. Vagyis a tömérdek hivatalos szóból ezt sikerült leszűrnöm. Mindenesetre, hatalmas piros pont, amiért az anyanyelvemen közölték ezt velem, és nem kellett mellette még a magyarral is bajlódnom.
- Jó napot, Tara McNeilly vagyok. Ha minden igaz, megjöttek a papírjaim - szép összetett mondat, már-már alig hallható az akcentus miatt, de hát én próbálkozom. Persze odaérve az irodához jól nevelten kopogok is, mielőtt belépnék.
Aztán kicsit ledöbbenek, mikor egy tök fiatal férfit látok meg, sőt el is pirulok, mert... nem erre számítottam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
már megint... egy Benji
Írta: 2014. október 2. 12:45
 | Link

Többet járok a hivatalba, mint kellene. Mármint.. mikor először léptem át a küszöböt, a franc hitte volna, hogy én egyszer majd itt fogok dolgozni. De rávettek.. aljas módon kenyereztek le fagyival, mintha Benji tudta volna már előre, hogy annak úgyse tudok ellenállni.
És nem is, de a vicces az egészben, nem bánom, cseppet sem. Van szociális életem, amiről Emma is csak azért tud, mert naponta regélem el neki, vagy épp amikor ráér. És igen, azt is büszkén kijelenhetem, szert tettem egy barátra. Egy olyanra, aki nem küldene egyből diliházba a furcsaságaim miatt, aki fenemód türelmes, és nem várja el, hogy egyből beavassam életem sötét foltjába, mert nem.. arról még nem tudok beszélni, de.. de már korántsem olyan szörnyű, mint mikor idekerültem. Nevetek, tényleg szoktam, és nem olyan kényszeredetten, hanem olyan jól esően, mint amikor valaki valami jó viccet hall. Sose gondoltam volna, hogy én képes leszek még olyasmire.
Két papírpohárral egyensúlyozok az emberek között, mert lévén hétköznap van, zajlik itt az élet. Eddig nem tapasztaltam egyetlen nyugodtnak mondható napot sem, leszámítva azt az irodát, amit Benjivel ketten birtoklunk, ott az a csoda, ha beözönlenek ezren, de nem bánom, így is néha túl nehéz szót értenem az emberekkel, nem csak a nyelvi korlátok miatt, azért is, mert még mindig hajlamos vagyok összerezzenni, és elszégyellni magam, ha valaki felemeli a hangját, holott tudom, jelenleg csak a bokszzsák szerepében tündöklök.  
Még a férfit is sikerült megszoknom, a maga morcos valójával együtt, épp ezért nem lepődök meg, mikor a levegőbe hasít a hangja.
Andort nem láttam még úgy, hogy úgy kelt volna fel, hogy jó napja van, bár az esetében ez tökre érthető.
- Jó reggelt - mosolygok rá, ahogy elhaladva mellette, az irodánk felé veszem az irányt. Nem tudom, mi járhat a fejében, mikor olyan kritikusan néz végig rajtam, hogy őszinte legyek, szerintem jobb is. Pedig én igyekszem belopni magam  a kő szívébe, de hát... ez nem olyan egyszerű. Legalább a munkámra nem panaszkodhat.
- Sejtettem, hogy nem fogadsz szót - csóválom a fejem, mikor egy nyúzott Benjit látok az asztal mögött görnyedve, és kérés, vagy kérdés nélkül teszem le elé  a kávéját.
- Mondtam, hogy inkább aludj ahelyett, hogy azokat olvasgatod, komolyan Benjámin, nem fog lábuk nőni, és nem fognak elszökni - némileg kioktató a hangom, de ez csak annak tudható be, hogy aggódom érte, már napok óta nem aludt rendesen, és ezt már szinte egyáltalán nem tudja titkolni.
- Ugye tudod, hogy mivel lekezdődött az év, már nem tudom minden napom itt tölteni? - sóhajtok fel, mert részben nem tetszik, hogy nem lehetek itt, részben meg az sem tetszik, hogy így érzek, elvégre... ki látott már olyat, hogy valaki nem szívesen hanyagolja a munkahelyét? Mondom én, komoly gondok vannak itt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2014. október 2. 13:39 | Link
Elemi mágus, végzős gyakorlati vizsga - Kiva, Lotte

Szeptember első napján a hajnali járatról egy idősebb hölgy száll le, majd útját a minisztériumi kirendeltség felé veszi. Bár senki nem gondolná róla, hogy milyen nagy erők szunnyadnak benne, de aki ismeri, igyekszik mindig a kedvére tenni. Ők tudják, hogy a kedves mosoly egy nagyon határozott nőt rejt, akinek a dühe sokszor, hát… nos, eléggé pusztító. Persze csupán képletesen.
A nő belépve az épületbe megkeresi a megfelelő számmal jelölt irodát, majd a kezében tartott kosarat letéve, kabátját a fogasra akasztva kényelembe helyezi magát a helyiségben álló egyetlen asztal mögötti széken. Több bútor nem található ezeken kívül a szobában, de nincs is rájuk szükség, hiszen az idős hölgy vizsgáztatni jött, méghozzá gyakorlati elemi mágiából. Most gondolhatnátok, hogy egy ilyen törékeny nénike ugyan mit tudhat a pyromágia erejéről, de az igazság az, hogy nő tűzmágus, immáron ötven éve, és körülbelül harminc éve vizsgáztat pyromágus tanoncokat.
Amíg várakozik, elővesz a táskájából egy nagyobb kupac papírt, és elkezdi az adminisztrációs kötelességeinek végzését. Csak akkor pillant fel papírjaiból, amikor a két lány belép a szobába, ekkor azonban feláll, rájuk mosolyog, majd bemutatkozik.
- Üdvözlöm Önöket, Csoknyás Borbála vagyok, én fogom a vizsgát megtartani. Kérem, foglaljanak helyet! - szól, majd int egyet a pálcájával, aminek nyomán két egyszerű szék jelenik meg vele szemben az asztal másik oldalán.
- Köszöntöm önöket első gyakorlati vizsgájukon, remélem, ez lesz az utolsó is. Először elmondom a feladataikat, aztán egymás után meg fogják oldani őket. Tudom, hogy a tanáruk az utolsó pár hónapban nem tudott segíteni a felkészülésben, de ezt nem vehetem figyelembe a vizsga során. Igyekezzenek a legjobb tudásukat megmutatni! Akkor kezdem is.
Kezeit ölébe ejti, félrehajtott fejjel szemügyre veszi a lányokat, végül felveszi maga mellől a kosarát, felteszi az asztalra és leveszi róla a kendőt, ami eddig a tároló tartalmát volt hivatott elrejteni a kíváncsi tekintetek elől. A kosár mélyén egy kis lény vacog, láthatóan fázik, talán éhes is, de az biztos, hogy nagyon kedvetlen. A nő Kiva felé fordulva ismerteti a feladatot:
- Faraday kisasszony, íme, egy tűz elemű lény, kérem, nevezze meg, majd segítsen neki, hogy jobban érezze magát! Itt mindent megtalál, ami szükséges a megoldáshoz - int még egyet a pálcájával, ezzel megjelenik egy tucatnyi tégelyes üveg, benne különféle eledelekkel, élő vagy éppen döglött lényekkel. - Ezeken kívül csak az elemét használhatja.
Kivától elfordulva Sharotte szemeibe tekint, majd neki is kiadja a feladatot:
- Johanson kisasszony, képzelje el, hogy egy óvodába hívják, mint különleges előadót, hogy bemutathassák a gyerekeknek az elemi mágiát! Kérem, adjon elő nekünk valamit, ami bemutatja, hogy mire képesek a pyromágusok, kellően látványos egy kisgyerek számára, de semmiképpen nem ijesztő! Az előadás hossza legyen tizenöt perc.
Kis szünetet tart, várja az esetleges kérdéseket, és, ha azok nem érkeznek, halad tovább a vizsga menete szerint:
- Kapnak tíz percet, hogy átgondolhassák, aztán Faraday kisasszony kezdi majd a vizsgát.
Borbála elégedetten hátradől, hogy a vizsga kezdetén sikeresen túljutottak, bár a diákok számára még csak most kezdődik a megmérettetés.


Borbála
A lény
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Ombozi Sára
INAKTÍV


Soha el nem némuló Sára
offline
RPG hsz: 229
Összes hsz: 678
Írta: 2014. december 26. 17:43 | Link
Dorián


Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.
Utoljára módosította:Ombozi Sára, 2014. december 26. 17:43 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

WE'RE THE OMBOZIS
Aranyvérű Boszorkány Egylet tagja
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2014. december 27. 16:43 | Link
Renée Blanche

Egy fekete szövetkabátba burkolózó férfi közelít a Minisztérium bogolyfalvi kirendeltségéhez. Haja rövidre nyírva is kuszán szerteszét áll, tekintete hóbortosan csillog. Didergő kezeit zsebébe süllyeszti, hiszen mert kesztyűjét ki tudja melyik bőröndjében hagyta, kénytelen megelégedni a kabát hűvös mélyedéseivel. A környék ekkor még kihalt, bár az előző napok ünnepi hangulatára, és a ma hajnali órákra tekintettel nem is csoda, hogy egyedül ő lépdel a hivatal utcáján. Talpa alatt ropog a hó, amit még a finom bőrkesztyű hiányánál is jobban utál. Félrehúzza lefelé konyuló száját, közben tudattalanul is sietősebbre veszi lépteit.
Az épületet megpillantva, azzal szemben áll meg egy röpke pillanatra, hogy a derű és öröm hatására félrebillentett fejjel gyönyörködjön a falu talán legszebb építészeti remekművében. Először csak a homlokzati díszbe épített hangosan kattogó órát figyeli, amely pontosan mutatja, még egyetlen dolgozónak sincs itt keresnivalója. Fáradhatatlan kék szemei aztán az ablakokra csúsznak, s végül minden téglát egyesével, sorban számba vesz. Csodálatos. Felélénkülve indul meg újra, de az épület előtt álló emlékmű előtt ismét megtorpan. Egészen közel hajol a szoborhoz, összehúzott szemekkel koncentrál az írottakra, ám azt a vésésbe tapadt hó miatt aligha tudja elolvasni. Jobbja megmozdul, ám félúton megáll; őt annyira ugyan nem érdekli néhány krikszkrakszos betű, hogy hozzáérjen az utált, fagyos csapadékhoz. Majd elolvassa tavasszal.
Az épületbe érvén a recepciós pulthoz sétál, közben látványos fejmozdulatokkal nézelődik, mintha csak egy nagyon nívós múzeumba csöppent volna. A pult mellett egy fiatal biztonságőr áll, mögötte pedig egy csinos, bár jellegzetesen karikás szemű boszorkány fogadja, akinek elég csak bemutatkoznia, hogy elhagyva helyét, felkísérje a Magyarországi Máguskapcsolatok Főosztályára. Konstantin heveny szívdobogás mellett, a maga csendjében követi a csinos kisasszonyt, s mikor bevezetik az aprócska irodába, megütközése jeléül felvont szemöldökkel pillant az őt kísérő boszorkányra.
- Mondja, ez az előtér esetleg, vagy azt gondolja, hogy itt fogok dolgozni? – kérdezi elgondolkodottságot színlelve – de kérdését valójában költőinek szánja, majd az egyetlen üres asztalhoz megy. Azon női kéz írta névtábla várja, melyen saját nevét olvashatja.
Osztrovszky Konstantin – Nemzetközi Máguskapcsolatok munkatárs

Shankar kisasszony halvány mosollyal hagyja magára a bogolyfalvi minisztérium legújabb dolgozóját, aki miután néhányszor körbejárja azt a pár négyzetmétert, amit ezután otthonának hívhat, kinéz az ablakon, és szemügyre veszi az asztalán hervadó virágot, leül. A szék csak, mint az asztal is, fapados, olcsó munka benyomását kelti, őt viszont ez hidegen hagyja, hiszen érzi az illatot, amelyért érdemes volt mindebbe belevágnia. Azt, amit évekkel ezelőtt apja elnökhelyettesi szobájában is, vagy bármelyik minisztériumi munkaköre alatt érzett. Az emlékre többször is beleszippant a levegőbe, majd kihúzza az összes fiókot, és a legfelsőben talált papírokat kivéve - kabátban, úgy ahogy jött -, azonnal dolgozni kezd.
Fél, talán egy óra múlva nyitják rá először az ajtót, munkatársak jönnek-mennek, sűrűjében férfiak, akik röpke bemutatkozás után magára is hagyják őt. Egy korosodó auror azonban szó nélkül helyet foglal vele szemben, és nagy köteg papírt nyújt át neki.
- Minél gyorsabban értesítse ki ezeket a személyeket – mormogja az orra alatt, aztán elcsendesedik.
Konstantin átfutja a neveket, a baleset részleteit, majd a fiókokból pergament, pennát és tintát vesz elő. Mozdulatai alatt végig magán érzi a Joseph Blanche-ként bemutatkozó férfi kíváncsi tekintetét.
- Máris nekilátok – pillant fel Blanche-ra, jelezvén neki: feladatait egyedül is képes elvégezni, nyugodtan távozhat.
- Köztük van a lányom is. Maximális diszkréciót várok.
- Természetesen.
Négy férfinak és hét nőnek tölti ki a hivatalos behívót, betűit szorgalmasan gömbölyíti, pennája serceg a megsárgult lapokon. Az elkészült iratokat minisztériumi pecséttel ellátott borítékokba csúsztatja, azokat gyors pálcamozdulattal zárja le. Velük a bagolyházba szalad, és sorban, mindenkinek választva egy-egy madarat, útnak engedi az értesítőket. Aztán visszasétál irodájába, és egy ismerősnek ható névvel a gondolataiban folytatja munkáját.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Füzy Dorián
INAKTÍV


Szunnyadó szörnyeteg
offline
RPG hsz: 27
Összes hsz: 36
Írta: 2014. december 27. 21:56 | Link
O. Konstantin

Az év végi hajtás meg a mások helyett munkálkodás azt a szörnyű érzést kelti bennem, hogy olyan vagyok, mint egy titkárnő lassan. A recepciós lány szülési szabadságon van, helyettese pedig szabadságon. Nagy kár, mert előbbit nagyon kedvelem, utóbbiról meg halvány lila gőzöm sincs, hogy kicsoda és nem is biztos, hogy hosszú távon maradni fog ilyen hozzáállással, tudom, hogy Andor nem igazán híve annak, hogy valaki, aki most állt munkába, máris szabadságra megy.
- Köszönöm, hogy ide is eljöttél.
Szükségét érzem annak, hogy Zójával többet beszélgessek mostanában, hiszen közeledik az évforduló, én pedig fel akarok készülni rá. Nem akarom, hogy a negatív gondolataim legyűrjenek, azt akarom, hogy végre nyugodtan tudjam megélni ezt az estét. Ahogy a karácsonyt is megéltem. Valószínűleg azt a napot is munkával töltöm majd, remélem, hogy gyorsan eltelik, és mire belegondolhatok, már egy következő napon leszek.
A sarkon begondolva gondolkozom azon, hogy beszélnem kellene Tildával is, de mire itt végzek, addigra a nő nyilván már pihen. Mostanában az iskolába is ritkábban járok, mintha érezném, hogy valami nem stimmel velem, és talán ösztönösen védem őt magamtól. Így fogok tényleg egyedül maradni. Nem merek teljesen kitárulkozni, mert félek a reakcióktól. Sok minden van, ami ha egyszer kiderül, bilincsben visznek el innen.
- Elnézést, Osztrovszky Konstantin?
Sejtem, hogy ő az, hiszen eddig még nem láttam itt, márpedig elég jó megfigyelő vagyok, mindenkit könnyen be tudok azonosítani, akit már láttam, és abban biztos vagyok, hogy ő új itt. Beljebb lépek az irodahelyiségbe, ahol a férfi van, gyorsan körbepillantva. Több asztal, jellemző az új munkaerőkre. Bizonyítani kell némi nyugalomért.
- Füzy Dorián, örvendek.
Kinyújtom felé a kezem, hogy kezet fogjunk, majd a kezembe tartott mappát is a férfi felé nyújtom.
- Ezeket Andor kéri, hogy töltse ki, alapjáraton a recepción kéne leadni, de mivel elég sokan szabadságon vannak, ezért hozzám kéne visszahozni, a folyosó végén balra a hatodik ajtó lesz szintén bal kéz felől. Alap adatok kellenek, meg még nem tudom mi, nem néztem bele.
Ilyeneket random fel szokott dobni, talán, hogy bosszantson minket.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 12. 16:29 | Link
Katherine D. Averay


A ma hajnal is ugyanolyan csendesen telik, mint bármely másik a férfi itt tartózkodása óta. Az idő bár enyhébb, a hólepte környéktől még így is feláll a szőr a hátán. A Fannival való találkozása óta is csakúgy utálja a fehér tájat, mint annak előtte, és már szívből várja, hogy eljöjjön a március, és azzal együtt visszaálljon a régi rend. Ha Magyarország, ha külföld, ő és a hó két összeférhetetlen jelenség. Ugyanolyan korán, ugyanabban a szövetkabátjában siet munkahelyére, mint eddig tette, az elégedettség és jókedv pont úgy tölti el, ahogyan előzőleg mindig. Az egyetlen különbség az, hogy ma reggel egy vaskos, régi gramofont cipel magával. Alig bírja, majd leszakad a dereka, mégsem folyamodik varázslathoz. A rézszínű eszközt szüleitől kapta, és általa, éppen csak a napokban jött rá, milyen nagyon szereti is a dallamokat. Még soha, egy hivatali szobájában sem hallgatott zenét, sőt. Egész életében azt az elvet vallotta, hogy egyszerre csak egy dologra érdemes koncentrálni, hiszen, ha az ember nem nőnek születik, akkor többre nem is tud. Egy okmány, egy eset, egy személy.
Konstantin lihegve tolja be a minisztériumi kirendeltség nehéz ajtaját, hogy a recepción mindennemű kötelezettségét kikerülve csak fejével intsen, és már vonszolja is magával tovább antik gramofonját. Az fényesen ragyog zsibbadó karjaiban, a csillogásban itt-ott megmutatva egy-egy régi karcát.
- Az anyád - nyögi ki, míg leteszi asztalának sarkára, és kiegyenesedve mélyet sóhajt. A homlokán lepergő izzadtságcseppeket kézfejével letörli, majd a fogashoz sétál, és valami egészen földönkívüli ritmust cuppogtatva engedi le vállain a szövetet. Miután felakasztja a kabátot, visszasétál asztalához, és ahelyett, hogy - mint eddig minden reggel - leülne dolgozni, a gramofont kezdi bütykölni. Zene kell, élet kell! Még lába is megindul, ahogy felcsendül egy nagy kedvence. Hát ezért imádja a kora reggeleket! A recepcióson kívül egy lélek sincs a hivatalban, és ő csendben dolgozhat az aktuális papírmunkákon - vagy önfeledten táncolhat Lenny Kravitz kiváló zenéjére. Igen, Konstantin táncol. Feje, vállai, karjai, csípője és dereka is egyszerre mozdul, öltönyben ropja az íróasztala előtt, tökéletes harmóniában élve minisztériumi kötelezettségeivel.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. január 21. 16:10 | Link
Almásy Léna


Az egész délelőtt munkával telt; hivatalos papírok intézésével, azok rendszerezésével, központba küldésével, és archiválásával töltötte ideje nagy részét. Konstantin egy szabad percet sem hagyott magának, így a szokásos két kávé, és a kapkodva elfogyasztott ebéd is kimaradt. Már délután négy óra is elmúlik, mikor végez az asztalán szerteszét heverő irat egységesítésével, és a fáradtságtól égő-szúró szemeit lehunyja néhány percre. Kollégája mára szabadnapot vett ki valami ócska - de, mint mondta nagyon fontos - családi elfoglaltságra hivatkozva, amit bár a főnökök sem mindig hisznek el, amíg tudják, elfogadják az alkalmazottak kérését. Ilyesmivel persze ő sosem élt.
Megdörzsöli szemhéját, és egy sóhaj kíséretében hátradől székében. Fejét a támlára engedi, lábával meglöki magát, hogy a forgószék az ablak irányába kanyarodjon. Kint már sötétedik, ami tél lévén természetes jelenség, azonban ő először meglepődik, hiszen a munka forgatagában rá sem eszmélt az idő múlására. Aztán feláll, lassú mozdulatokkal kinyújtóztatja tagjait, majd az ablaktól ellépve megkerüli asztalát, és a szüleitől kapott gramofonhoz sétál. Ingujjával itt-ott letörli róla a port, lomhán kifényesíti karcos külsejét, de ahelyett, hogy kikapcsolás gyanánt végül zenét hallgatna rajta, csak tikkadtan ráereszkedik asztala szélére. Egyik lábával támasztja magát, másik szabadon lóg, és minden gondolat nélkül, tompán hallgatja zúgó-sípoló fülét. Jólesne neki egy hosszú fekete, vagy csak egy tormás csirkehúsos szendvics.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 30. 22:44 | Link
Kolos

Félreértés. Konstantin úgy masírozott el mellettük a múltkor, hogy Renée-nek esélye sem volt magyarázatot adni a látottakra. Legszívesebben a férfi után rohant volna, hogy álljon meg, semmi sem az, aminek hiszi, de nem hagyhatta ott testvérét és kislányát. A család az első, a zűrös ügyeket pedig később kell rendezni. A később ideje pedig elérkezett. Már vagy két hét is eltelt a férfi látogatása óta és azóta szóba hozták Almásy Lénával, amire tanerőnk nem tudott mit reagálni. Hogyan tehette volna? Nem hibáztatta a férfit. Az egész jelenet olyan volt, mintha Kolos csupán belerondítana a családi összképbe, felesleges kerékként funkcionálna. Az igazság sokkal dermesztőbb ennél.
Éttiennek elintéznivalója akadt, így ő korán reggel elment, Renée meg pont most szedte össze a bátorságát, hogy elmenjen a hivatalba. És igen, a gyerek is megy vele. Előre látható, hogy kész katasztrófa lesz az egész és ebből sehogy se jön ki jól, de jobb, ha Konstantin megtudja, nem az öccsétől van gyereke... Csak kicsit lenne atyaúristenmiiii? Szóval nem. Nem tőle van. Pfujj. Így történt hát, hogy elindult és jelenleg Kolos ajtaja előtt toporog, az alvó Fleur-rel a babakocsiban. Hogy ideges-e? Nem feltétlenül ez a megfelelő kifejezés erre az érzelmi és idegi állapotra, de jó, fogjuk rá. Kopog párat és, amennyiben érkezik válasz, belép, maga előtt tolva a babakocsit. Hála istennek a férfit egyedül találja, így mégiscsak könnyebb dolga van.
- Szia - halkan becsukja az ajtót maga mögött és nem is tétovázik sokat, könnyedén dobja le az egyik székre kabátját és a férfi elé lép. Úristen, de kínos ez most... Nincs is oka magyarázkodni, de mégis azt fogja tenni. Röhej. - Azt hiszem beszélnünk kéne...
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Roósz Péter Balázs
INAKTÍV


Animágus Pán Péter
offline
RPG hsz: 3
Összes hsz: 79
Hadd lám, mit hoztál!
Írta: 2015. március 7. 00:34
 | Link
Kolos Konstantin

Valahogy megnyugtatással tölti el az, hogy nem kell visszamennie a diákok közé a következő tanévben. Nem volt rossz, de esze ágában sincs többet kérni belőle. A diákok rosszabbak, mint a kétnapos tea, amiben megerjed a citromlé. Valamiért nem tisztelték, pedig ő aztán mindent megpróbált, egyszer, amikor igazán ideges volt, még a teáját is megbűvölte, hogy spriccelje arcon a szemtelenkedő nebulót. Jó sok méz volt benne, mert akkor pont fájt a torka, úgyhogy rendesen ragadt tőle minden cucca. A férfi akkor roppant elégedett volt, hiszen legszívesebben az almájával dobta volna lendületből fejbe. Igaz, akkor nosztalgiázhatott volna az egy tanéves őrző-karrierjén, ám az iskola vezetősége nem valószínű, hogy ezt a nevelési elvet preferálja.
Így tehát úgy döntött, hogy visszamegy főállásba a minisztériumhoz, ahol még mindig jobban megtalálta a helyét, mint az iskolában, ráadásul jobban is fizetik. Igaz, hogy az itteni munkájában nincs annyi nevetséges dolog, mint a diákok dolgozataiban, de legalább úgy érzi, hogy megbecsülik.
A Minisztériumnál találtak már valakit a helyére, így megosztva dolgozik Budapest és Bogolyfalva között. Valahol nyugisabb a kirendeltségen dolgozni, itt kevésbé figyelik minden mozdulatát.
Mondjuk, ide jobban eljutnak a helyiek butaságai, nagyon sokan szeretik azt hinni, hogy megbűvölt dolgaik vannak, közben pedig csak egyszerű mugli, vagy varázstárgyak. Néhány idősebb meglehetősen paranoiásan viselkedik a régi, padláson porosodó tárgyakkal kapcsolatban. A múltkor például egy idős boszorkány találta ki, hogy a padon talált régi családi tükör igazából az elveszett gyerekkori nyula, amit a bátyja változtatott át, amiért egyszer beárulta őt. Pedig sokkal valószínűbb, hogy elveszett, vagy a fazékban végezte szegény jószág.
A bogolyfalvi hivatal földszintjén terül el a Varázsbűn-üldözési Főosztály kirendeltségének parányi irodája, melyben egy íróasztal minden birodalma. Természetesen a sok papír mellett fontos szerepet tölt be a bútoron a többszintes teatartó ládikája, valamint a piramisba rendezett zöld almák is, melyek közül néhány papírnehezékként szolgál. Nem hiába na, szellőztetések alkalmával igencsak nagy huzat tud kerekedni.
Pálcájával az asztalon, lábával pedig a padlón dobolva olvasgat egy jelentést, miközben lágyan gőzölgő mandula-cseresznyés fekete teát kortyolgat. Unott, fáradt mosoly ül az arcára. Már megint egy protekciós emberke, akinek fejlesztettek varázstárgyakat, hogy nagyot tudjon kaszálni az üzletében. Szemét forgatva megrázza a fejét, majd aprócska tűzijátékot lő ki a pálcájából a plafon felé. Muszáj valamivel feldobnia ezeket az unalmas munkanapokat, mindig is utálta az irodára telepedő nyomasztó csendet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Katherine Danielle Averay
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 127
Összes hsz: 179
Írta: 2015. március 11. 22:01 | Link
Konstantin



Mikor felébredtem legmélyebb és tökéletesen semmilyen álmomból egy levél fogadott az éjjeliszekrényemen.  Egy ideig csak bámultam a pecsétet. Pontosan tudtam kitől kaptam és ez nagyon nem tetszett nekem. Megfordult a fejemben, hogy talán felelősségre von a legutóbb történtek miatt, de végül elvetettem az ötletet. Ennyire nem volt pitiáner.
Óvatosan nyitottam fel a borítékot, ami egy igencsak szűkszavú magyarázatot tartalmazott; magyarul a leghalványabb sejtelmem sem volt róla, miért is kellett este megjelennem a Hivatalban. Gyűlöltem azt a helyet, kötelesség szaga volt.
Mindenesetre a megjelölt 6 óráig mindössze fél órám maradt, így a lehető leggyorsabban felöltöztem, rendbe szedtem magamat és rávettem magamat, hogy elinduljak. Nem kellett sokáig mérlegelnem, világos volt, hogy Konstantin nem akarna nyomós indok nélkül látni. Valahol mélyen pedig sejtettem, mi is az a nyomós indok.
Végigkopogtam tehát a Hivatal folyosóin, majd mindenféle illedelmeskedés nélkül benyitottam és hangosan bevágtam magam mögött az ajtót, így fejezve ki nemtetszésemet.
-Hívtál. –közöltem a férfivel, miközben közelebb sétáltam hozzá, ledobtam a kabátomat a szék támlájára, majd én magam is helyet foglaltam.
Eldöntöttem, hogy távolságot fogok tartani és most éppen ezen munkálkodtam, erre pedig nem volt jobb mód, minthogy a lehető legellenségesebben viselkedem Konstantinnal. Keresztbe raktam a lábaimat és megadóan, de mégis kissé gúnyosan figyeltem a férfi minden mozdulatát. A sértettséget már nagyon-nagyon régen félretettem magamban, így semmi más nem maradt csak a kényszer, hogy a becsületem maradékát összekaparjam a padlóról.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. július 25. 13:32 | Link
Ethan

Muglik, muglik mindenhol. Ilyen alkalmakkor mindig rájövök arra, hogy hiba volt ide jelentkeznem. Annyi félvér és mugli származású dolgozik itt, hogy minden egyes nap, amikor hazaérek első dolgom, hogy egy fertőtlenítő bűbájt küldök a teljes öltözékemre én pedig a zuhany alá bújok. Még jó, hogy itt lehet kapni Némethy féle szépségálpó szereket, így nem kell mindig elmennem Budapestre csak azért, hogy beszerezzem az egyébként elég gyorsan fogyó csodákat. Persze a gyors fogyás annak köszönhető, hogy nem vagyok épp egy sporolós fajta. A szüleim sose neveltek engem sporolósnak, de igaz ez a tesóimra is. Kíváncsi is leszek rá, hogy hogy fog megállni a lábán az a troll most, hogy lelépett az iskolából. Komolyan, nem is értem, hogyan kerülhetett ilyen helyzetbe, hogy lebuktassa magát. Semmit se tanult ez abból, amiket tanítottak nekünk gyerekkorunkban.
Na, de most itt a hivatalban ezt szerencsére nem sokan veszik tudomásul. Hozzájuk gondolom nem jutnak el annyira az iskola hírek, hogy itt arról cseverésszenek a hátammögött, hogy micsoda folt van a család hírnevén azzal, hogy az öcsém, aki egy színtiszta, nemes aranyvérű vérfarkass lett. Egy fura, degenerált lény. Ennél csak az lenne rosszabb, ha valami hetedhét országra szóló lakodalmat tartana egy mugliszármazásúval. Na, már tényleg csak az hiányozna... Ebbe jobb bele se gondolni.
Meg is rázom kissé a fejem, végigsímitok a ruhámon, hogy valóban olyan tökéeltesen áll-e rajtam, mint ahogy annak állnia kell. Aztán az államat arisztrokatikus tartásomhoz híven felszegve indulok el a papírokkal a kezemben a másik részleg felé. Gyakornoknak lenni csupa "móka és kacagás".
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdésed támadt?
Osztrovszky K. Konstantin
INAKTÍV


Koncsi | Csinszkáé
offline
RPG hsz: 259
Összes hsz: 510
Írta: 2015. augusztus 3. 13:29 | Link
Jared S. Nightingale


Léptei megtörik a halovány fénnyel megvilágított folyosó néma, hűvös csendjét. Megtermett, magas alakja hosszú, ovális árnyékot vet a régi kövekre, ahogy sietősen halad magyarországi székhelye felé. Cipősarka ütemesen kopog. Tudja, hogy elkésett, de nemcsak emiatt ideges. Késésének oka, az öltönyzakója belső zsebében pihenő aprócska, fekete bársonydoboz jobban feszélyezi.
A tegnap este útjára engedett bagolyban pontban nyolc órára hívta be segédjét, most pedig, ahogy kapkodva órájára pillant, kétségkívül maga is láthatja, éppen elmúlt háromnegyed kilenc. Hiába, el kellett mennie az ékszerészhez. Felmorranva ejti vissza órát viselő karját teste mellé, és bosszúsan, magából tompa, fojtogató feszültséget árasztva nyomja le irodája kilincsét.
- Szép jó napot, Nightingale úr - kedélyes hangon köszön, de csupán a tőle már természetessé váló tiszteletadás okán pillant a fiúra. Aztán Váradi asztala felé fordítja fejét, de a férfi mint az elmúlt napokban, úgy ma sincs a helyén. Érthetetlen, elharapott angol szavakat morogva sétál saját helyéhez, s megpakolt asztala mögött helyet foglalva zsebébe nyúl, hogy késésének egyetlen, velős okát újra megnézhesse.
Hosszú percekig forgatja ujjai között a zárt dobozt, többször is végigsimít bársonyfelületén, de egyelőre nem nyitja ki. Úgy mustrálja az életében beálló hatalmas változás jelképét, hogy talán még Jared jelenlétéről is megfeledkezik néhány percre.
Katherine-re gondol, arra, hogy tényleg elveszi, és hogy akárhányszor is elmereng a bálon kimondott, hirtelen döntéséről, akkor is biztos benne. Valóban ezt akarja. A lányt önző módon egyedül magának, nevével felcímkézni, ujjára gyűrűt húzni, hogy többé senki ne érhessen hozzá rajta kívül. Mert az övé. A lelki szemei előtt felrémlő riasztó képre, miként egy másik férfi udvarol az ő kedvesének, a leendő nejének, vonásai megkeményednek, száját összepréselve harapja be. Nem. Soha többé, még csak úgy sem nézhetnek rá.
Néhai, olykor-olykor felrebbenő félelmei is, melyek a bizonyos, sorsfordító kérdése óta legtöbbször az irodában lettek úrrá rajta, csak arra sarkallták, hogy minél előbb vásárolja meg a gyűrűt. Tompa kattanással nyílik ki kezében a doboz, és ő farkasszemet néz a benne csillogó ékszerrel.
- Jared - a fiú előtt még ismeretlen, a mellkasában növekvő rémülettől elhaló hangon szólítja meg őt. - Másfél hónap múlva megnősülök. Beszédet kell írnom.
Az asztalán fekvő papírhalmok fölött pillant segédje átható, kék tekintetébe. Kétségtelen, rettenetesen be van tojva attól, ami rá vár, és bár a törvényszegőket gond nélkül börtönbe juttatja, és részt vesz lelket facsaró tárgyalásokon, abban korántsem biztos, hogy mindenki előtt képes lesz elmondani Katherine-nek valójában mit is érez iránta, s aztán feltud vágni egy tízemeletes esküvői tortát. Hogy képes kiállni az anyakönyveztető elé és ott, a szülei és a többi vendég előtt igent tud mondani.
- Emlékszel, mikor a tárgyalásom után az áldozathozásról beszélgettünk? Kíváncsi voltál, mi vitt rá arra, hogy falazzak neki. Nem értetted, hogy miért helyeztem a saját életem elé. Hm, rémlik valami? - kérdezi, míg felidézi maga előtt a vonaton zötykölődő fiú arcát. Szája szegletében mosoly bujkál, hiszen már mindenre tudja a választ. Aztán feláll, és a másik, fikusz melletti asztalához sétál, hogy letegye elé a kinyitott, fekete bársonydobozt. Ő a falapon támaszkodik meg, leplezetlen türelmetlenséggel fürkészve Jared arcát. Vajon jól választott?  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


♥
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2015. október 8. 12:18 | Link
Elemi mágus, végzős gyakorlati vizsga - Noel

A két tanév közötti szünet egyik napján a kora reggeli járatról egy idősebb hölgy száll le. Egyenes tartása, magasra emelt feje büszkeséget sejtet. Mozdulatai lassúak, öregesek, de nem támaszkodik botra, még mindig jó erőben van. Karján fonott kosár, fején csinos kalap, mely illik kabátjához, és a kosztümhöz, amit az elrejt.
Cipője hangja visszhangot ver a még álmosan nyújtózkodó település különben néma utcáin, ahogy végigsétál az állomástól a hivatalig. Az épületbe érve már rutinosan indul el, hogy megkeresse a vizsgára kijelölt helyiséget, melynek ajtaján szám könnyíti meg a tájékozódást. A vizsgázónak már korábban kiküldték a helyet és az időpontot tartalmazó levelet, de még nem lehet itt senki, hiszen a nő sokkal korábban érkezett, hogy előtte elvégezhesse az adminisztrációs teendőket.
A teremben csak egy asztal és egy hozzá tartozó szék áll, ezek felé veszi útját. Kosarát leteszi maga mellé a földre, kabátját és kalapját a szék háttámlájára akasztja, s csak ez után foglal helyet. Pálcaintésére előkerülnek papírjai, tintatartója és egy különösen csinos, halványkék penna, ezeket kézbe véve munkához lát.
Legközelebb csak akkor néz fel papírjaiból, mikor meghallja az ajtó nyitódását.
- Üdvözlöm önt! Én Csoknyás Borbála vagyok, a minisztérium által kirendelt pyromágus vizsgáztató. Igazán kellemes tapasztalataim vannak az itteni vizsgázókkal kapcsolatban, remélem, ön sem fog csalódást okozni.
Int egyet pálcájával, majd kezével is, hogy helyfoglalásra buzdítsa a fiút az előbbi mozdulata során megjelent egyszerű székre.
- Önnek ez lesz az első elemi mágikus gyakorlati vizsgája, és remélhetőleg az utolsó is. Bár az igazolványt időnként meg kell majd újítani, csak kivételes esetekben kérjük annak újbóli bizonyítását, hogy képességét kordában tudja tartani.
Biztató mosolyt küld a fiú felé, aztán újra elkomorodik.
- Mivel önnek már meggyűlt a baja a törvénnyel, és képességét olyasmire használta, amire nem lett volna szabad, a minisztériumban vita tárgya volt, hogy egyáltalán engedjék-e, hogy ön levizsgázzon. Többen voltak amellett, hogy soha ne kaphasson igazolványt, és képességének elfojtására kötelezzék. - Higgadtan beszél, figyelve a fiú minden reakcióját. Vajon már ez is a vizsga része? Valamiféle pszichológiai teszt? Nem tudni, és a nő nem is hoz szóba ilyesmit. - Tanára azonban meggyőzte az illetékeseket, hogy nem lesz gond önnel. Vállalta a felelősséget minden jövőbeli tettéért. Emiatt tehát nem kell aggódnia. De tudnia kell, hogy szigorúbban kell osztályoznom önt, mint másokat.
Szavai szárazak, hivatalosak, semmilyenek. Ilyennek kell lennie egy jó vizsgáztatónak. Nem érezni részre hajlását semmilyen irányban. Nem ítélkezik, csupán értékel.
- Most, hogy ezzel tisztában van, kiadom a feladatát. - Kezével int egyet az ablak felé, mire meggyulladnak a padló deszkái. A tűz gyorsan terjed, a hőség egyre nagyobb. A lángok mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül. Recsegnek az ablakdeszkák, pattog a szikra. - Oltsa el a lángokat, kérem! Lehetőleg az előtt, hogy mindannyian bennégnénk.
Feladatnak kicsit furcsa, de talán nem is annyira meglepő. A tűz nem szokványos, hiszen képzett elemi mágus okozta, emiatt sokkal forróbb, sokkal pusztítóbb, és persze nehezebb is eloltani. A fiúnak sok mindenre figyelnie kell. A nő utolsó mondata arra is enged következtetni, hogy az idő is számít, valamint akár fiktív emberek is lehetnek a tűzben. Ráadásul tüzet elfojtani, megfékezni sokkal nehezebb egy pyromágusnak, mint létrehozni. Ez nem egy egyszerű feladat, direkt Noelnek találták ki.
Borbála hátradőlve, nyugodtan figyel, mintha nem is az ő asztalának sarka kezdene el égni. Arcán nem látszik pánik, csak kíváncsiság és érdeklődés. Elvégre mi félnivalója lenne ebben a helyzetben egy olyan pyromágusnak, aki már megközelítőleg ötven éve birtokolja a képességet?


Borbála
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Neviczky Eszter
INAKTÍV


Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke
offline
RPG hsz: 40
Összes hsz: 165
Írta: 2015. november 20. 20:14 | Link
Mr. Otromba


Egyelőre még mindig itt vagyok... A Főnök utána mondhatni a legtöbb helyen ki nem mondott munkaköri leírás. Ez itt sincs másképp. Sajnos a szerződésem még mindig tart és nem akarok semmi incidenst, így szépen elviselem, hogy egy nem aranyvérű a főnököm, aki előszeretettel osztogat nekem mindenféle olyan munkát, amit tudja jól, hogy gyűlölök és csak kesztyűben vagyok hajlandó kb. még a papírját is megfogni az illetőnek.
Az élet kemény.
Most éppen reggel van, csodás munkakezdés. Szépen felöltözve, munkába illően, semmi kihívó, csak csupa elegancia, mindenki tudja csak már csak a megjelenésemből is, hogy gazdag vagyok és aranyvérű. Ezek fontos tulajdonságaim.
 - Jó reggelt! - Lépek be Otromba, akarom mondani Osztrovszky irodájába, aki most is - mint mindig - az íróasztala mögött ül. Van ennek élete? Tudom, hogy van felesége, de azt még sosem láttam szinte. Úgy hírlik, valami vámpír, vagy egyéb lény. Hát, mit ne mondjak, nem lep meg... Aranyvérű, jó családból származó ember nem áll le olyannal, aki nem szintén ilyen ismérvekkel rendelkezik.
 - Mi a mai feladat? - Teszem fel a szokásos kérdést, nem remélve semmi jót vagy pozitívat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdésed támadt?
Váradi Fanni
INAKTÍV


Fecsegő Kisasszony
offline
RPG hsz: 72
Összes hsz: 202
A tragédia - 1. felvonás
Írta: 2015. november 23. 23:38
 | Link
Konstantin
[apa szülinapjának reggelén]


Ez ma a nagy nap! Bizony, tudom, hogy hétköznap van, és tudom azt is, hogy hétvégén ünneplünk, de itt nincs mit tenni, ha ma van, akkor ma van. Az ember apukája nem minden évben tölti be a kerek negyvenet (az lehetetlen is lenne). Hű, elég idős, de mondjuk amilyen gyereklelkületű, ez eddig fel sem tűnt. Kora reggel van, és  én egy szép nagy táskával a vállamon sietek lefelé a faluba. Bár igazából prefektus vagyok, és illene jó példát mutatnom azzal, hogy nem lógok óráról, de bárki megértheti, hiszen szülinap van! Végiglopakodom a falun, még mindig tartva attól, hogy valaki meglát, akinek nem kéne, és rögtön visszacipel a suliba.
Szerencsésen sikerül eljutnom a hivatalig, de a neheze még csak innen jön majd. Sebtiben elszaladok az Osztrovszky-Váradi irodáig, hogy lábujjhegyen benyitva kukucskáljak befelé. Üres. Sosem hittem volna, hogy ekkora mázlim lesz, de úgy tűnik egyelőre olyan, mintha Felix Felicist reggeliztem volna. Apropó reggeli, a gyomrom éhesen kordul meg, mert az bizony elmaradt. Bosszúsan rázom meg a fejem, aztán besurranok az irodába. Kifújom magam és lepakolom a cuccom apa részére. Ha nem lenne odaírva a neve az asztalára, akkor is tudnám, hogy melyik az övé, hiszen eléggé zsúfolt és rendetlen az asztala Konstantinéhoz képest. Kibogozom a táskát, és elkezdem kiszedegetni belőle a díszeket. Sok munka lesz, mire ezeket fel tudom aggatni, még varázslattal is. Egy szépen becsomagolt könyvet teszek le apa asztalára kicsit arrébb pakolva néhány irathalmot. Kivételesen jól sikerült megkötnöm a masnit a csomagoláson.
- Hát akkor lássunk neki! - jelentem ki, előveszem a pálcám, hogy aztán kezdetét vegye a tragédia első felvonása. Egy ideig ugyanis szépen megy a díszítgetés, de minden egyes neszre összerezzenek, mert attól félek apa jön, vagy valaki más benyit. Ragasztó-bűbáj, lebegtető-bűbáj, minden flottul megy, amikor is eszembe jut, hogy valahol olvastam valami kifejezetten díszítő varázslatot. Na, egy próbát megér, csak nem lesz belőle gond.
- Decorro – mondom ki határozottan a díszekre bökve. Egy pillanatig elégedetten figyelem, amint felemelkednek, hogy aztán a fejemhez kapva hasaljak le a szék mögé. Ezek szó szerint megtámadtak! Minden katasztrófába fullad, az iratok szerteszét szállnak az irodában, összekeverednek a két asztalon. Az egyik zöld dísz nekicsapódik az ablaknak és valami trutyivá válva kenődik szét az egészen. Nem hiszem, hogy az hamar lejön onnan. A nagy ijedtségben elejtettem a pálcám, ami most valahová begurult. És apa mindjárt itt lesz. A francba is, kezdek bepánikolni, mégis mit csináltam?! Négykézláb mászkálva kúszok a földön, hogy megtaláljam azt a fránya pálcát. Jaj, merre lehet, közben meg ezek a bigyók itt szanaszét repkednek mindenütt. Az egyik leborított egy tintásüveget, ami éppen szétfolyik pár papíron. A zöld izé az ablakól meg egyre csak terjed a falra is. Lehet, hogy elszúrtam egy betűt a varázsigében? Arra még éppen marad időm, hogy apa ajándékát lekapjam az asztalról, mikor egy lila krepp-kígyó nekicsapódik a kezemnek és szorosan rátekeredik. A pálcám meg még mindig sehol!
Utoljára módosította:Váradi Fanni, 2015. november 23. 23:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Hollósi M. Karolina
INAKTÍV


Csinszka
offline
RPG hsz: 76
Összes hsz: 324
november 30., hétfő
Írta: 2015. december 10. 22:48
 | Link
Osztrovszky K. Konstantin
| november 30. | a hétfői viszontlátás | mai öltözék |

Ma reggel bizony kipattantak a szemei, mikor meghallotta az ébresztő hangját. Tegnap sokáig forgolódott este, sehogy sem jött álom a szemére. Nem tudja, mi lehetett az oka, de talán összefüggésben van azzal, hogy megint mufurc urasághoz kell mennie. Na, nem mintha annyira rossz lenne, magára vethet csak, ő választotta éppen Osztrovszkyt. És a férfi mára hívatta be. Pótolni kell az okmányokat. Már tegnap este szépen összeszedett mindent és egy fekete mappába rakta őket. Egy hét alatt könnyedén elintézte az igazgatói engedélyt is, az is ott lapul a többi szükséges papír között. Amivel kicsit megszenvedett az a motivációs levél volt. Megírta, túl egyszerűnek érezte, így kidobta. Aztán újra. Akkor meg kacifántos lett, és túl sok érzelem volt benne. Meg kellett találja az arany középutat a túl hivatalos, és túl személyes között. Csak reméli, hogy sikerült neki.
Karolina bizony olyasvalaki, aki sokat ad az öltözködésére, így ma reggel is belebújik szép, sötétkék ruhájába. Igazság szerint szinte minden elegánsan hat rajta, van egyfajta megjelenése a szőkének. Még akkor is, ha ezt nem mindenki veszi észre rögtön. Ezúttal is kabátba bújva hagyja el a kastélyt, egy pár szelet kenyér elfogyasztása után. Meg persze a kávé. Az nem maradhat ki, és különben is a reggeli a nap legfontosabb étkezése. Pontosan érkezik meg a hivatalba, és rögvest indul is az irodába, miután mondja a portásnak, hova jött és miért. Előbb-utóbb majd biztosan megjegyzi őt. Gyomrában lakozó enyhe görccsel áll meg az iroda ajtaja előtt. Nem tudja, hogy mire számítson. Konstantin legutóbb elég közönyös volt. Most ugyan fel van vértezve ellene, felkészültebb, de mégsem tudja milyen lesz ma a férfi. De úgy döntött, hogy fáradsága ellenére igyekszik a legjobbat nyújtani. Mint ahogy mindig mindenben. Két koppanás után be is nyit.
- Jó reggelt! - köszön rögtön, a hangja leheletnyit fáradtan cseng. Belépve egy kifejezetten rendezett, szép iroda tárul a szeme elé. Kivéve a másik asztalt – feltételezi, hogy Váradié lehet –, azon sok minden van, nem éppen rendben. - Hű – szalad ki a száján a meglepettséget kifejező szócska. Igen, egészen más ilyen fényben látni ezt a helyet. Osztrovszkyra pillant, aki a változatosság kedvéért az ablaknál áll. Felsóhajt. Ezek szerint minden marad a régi. Remek. Elkezd beszélni a hátának.
- Elhoztam az iratokat, ahogy kérte – mondja, majd a mappát óvatosan teszi le a férfi asztalára. Aztán ismét felé fordul, és vár. A nagy meglepettségben még a kabátot is magán felejtette.
Utoljára módosította:Hollósi M. Karolina, 2015. december 12. 01:02 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Merkovszky Ádám
INAKTÍV


Mindenki apukája :3 | Berci férje <3
offline
RPG hsz: 353
Összes hsz: 1474
Írta: 2016. február 27. 15:58 | Link
Bran
Elemi mágia vizsga
A vizsgáztató kinézete, ruhája

A téren átvágó nő után megfordulnak az emberek. Talán kékre festett, elől hullámba igazított haja van rájuk ilyen hatással. De lehet, hogy különösen formás, nőies alakja az, ami a lányokból irigykedő pillantásokat, a fiúkból pedig mély sóhajokat vált ki. Az is lehetséges, hogy öltözetét bámulják: ruháját, mely úgy fodrozódik, hullámzik, mintha vízből lenne, és cipőjét, amiről nem lehet egyértelműen megállapítani, hogy egyáltalán szilárd-e.
Ránézésre senki nem mondaná meg róla, hogy ő egy vizsgáztató. Az év nagyobb részében nem is dolgozik ekként, és, ha mégis kénytelen eleget tenni kötelességeinek, hát akkor is inkább művésznek semmint ellenőrnek tartja magát. Külseje önkifejezése egyik formája, amit csak azért nem változtat meg, mert a minisztériumnak egy röpke órára szüksége van rá.
A hivatali épület ajtaján belépve körülnéz, majd a rá váró - mert persze esze ágában sem volt előbb érkezni, ő inkább a notóriusan késők közé tartozik - fiatalembert megpillantva, felé igyekszik. Az aktában látható kép alapján könnyen felismeri. Igazság szerint talán jobban is ismeri a vonásait, mint a fiú ismerősei, mert tegnap este lerajzolta őt, miközben azon gondolkozott, milyen feladatot adjon neki.
- Bíbor Hanga vagyok, én foglak vizsgáztatni.
Tudatja éppen aktuális nevét, majd nyújtja kezét a fiúnak, aztán ezzel a lendülettel fordul is, hogy vezesse őt a kijelölt vizsgaterem felé. A neve egyébként azért "éppen aktuális", mert szereti gyakran változtatni. Az eredetire már lassan a családja sem emlékszik, nemhogy ő. De a jelenlegi is éppen eléggé híres ahhoz, hogy az emberek tudják, hogy az ő festményeiről beszél manapság a varázsvilág. Nemrég nyílt ugyanis kiállítása a fővárosban.
A legtöbb képe a tengert ábrázolja - ami talán nem is meglepő egy hydromágusnál -, ami hol haragosan sötét, hol titokzatosan homályos, hol csábítóan ragyogó. Természetesen mindegyik hullámzik, mozog, némelyik előtt a néző vizes lesz a kifröccsenő cseppektől, másoknál az illatok lenyűgözőek. Ő a tenger festője, akarom mondani festőnője.
Végighaladva néhány folyosón végül a nő megtorpan a női mosdó feliratú helyiség előtt. Félrebillentett fejjel gondolkodik egy pillanatig, majd bólint egyet. Elkapja a fiú egyik karját, aztán berántja magával a helyiségbe. Odabent azonnal elengedi, hogy magának vízből fotelt készítve lehuppanhasson csészéket tőlük elválasztó ajtók elé. Lábait felhúzza, s ekkor már nincs is rajta lábbeli, mert az egyszerűen szétfolyik a kövezeten, aztán lassan elpárolog.
- Most el fogom mondani a feladatodat, de előbb tájékoztatlak róla, hogy ez egy elemi mágikus vizsga, aminek sikerétől függ, hogy kapsz-e igazolványt és használhatod-e teljes nyugalommal az elemedet. Ha kérdéseid vannak, még most tedd fel őket.
Mosolya, arckifejezése kedves. Várakozóan tekint a fiúra.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kérdezz.. // Év tanára 4 tanéve (Köszönöm nektek. Love Pirul Q_Q *teljesen meghatódott*)
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2016. február 28. 15:24 | Link
Konstantin



 - Leadtam... - dobta le magát egy nagy sóhaj kíséretében az ügyfelek számára fenntartott székbe - Nem vagyok tanár többé...
Mondhatni egy egész hegy gördült le a válláról, amikor hangot adott feltett szándékának főnöksége előtt. Rengeteget rágódott a dolgon, napokat agyalt, hogyan, s miként oldhatná meg problémáját veszteségek nélkül, ám rájött, kompromisszumok nélkül semmi sem működhet a világon. Így tehát ha több szabadidőt akart, meg kellett váljon terhének egy részétől, jelen esetben az iskola falain belül vállalt feladataitól.
Olyan volt ez neki, mint egy szakítás... bár közel sem olyan fájdalmas, mintha egy valódi, hús-vér kapcsolatból lépett volna ki. Szerette a diákjait, szerette a munkájának ezen részét is, de rá kellett döbbennie, bármennyire szomorú történet is ez, egyszerűen nem tud több részre szakadni.
 - Hiányozni fog a kastély, de én sem vagyok robot, Konstantin. Az egyik nap itt, a másik nap ott, a helyszínelések, a papírmunka, a tanítás, az óratervek és a terepmunkák... meg Madagaszkár és Svédország... ha nem dobbantok, legközelebb az Amazonashoz kísérhettem volna a kastélyt túlélőtáborozni... Harminc éves vagyok! Kinek van már erre ideje?!
Nos, talán a férfi legnagyobb szerencsétlenségére, mostanában sikerül mindig őt megtalálnia problémáival. Mintha egy jó nagy kanyart leírva visszatértek volna a gyökereikhez.
 - De nem zavarlak, ugye...?
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2016. február 28. 15:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] 2 3 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Boglyas tér→Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház