|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
A Nő uralom egy jó dolog! Szerintem nőknek kellene vezetnie a világot. Nem lenne annyi gond! *kicsit se feminista, áhh*
|
|
|
|
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Brandon Norrey - 2014.11.13. 22:58Én a vízilovakkal vagyok! khm... A hölgyekkel. Brandon, Brandon, Brandon, ezt nem vártam volna tőled. *megingatja a fejét, kicsit cicceg* Még hogy vízilovak. Szabad ilyet mondani egy hölgy számára? Erre tanított anyukád? Amúgy szia! Neviczky Eszter vagyok. Úrnőd és parancsolód. Dehogy üldöznénk, kellenek rabszolgák is.
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Brandon Norrey - 2014.11.13. 23:08Kezdek nagyon félni attól, hogy korhatáros irányba tereli Neviczky néni a dolgot O.O Esküdni MÉG nem esküdök. Mondd csak, Kol olyan fontos számodra, hogy a család képeden kétszer is helyez kapott? Egyébként... Mióta is ismerem a hölgyet? Nem ismerjük még egymást, de ezen majd változtatunk. Korhatáros irányba pedig a világért sem terelném a témát. Nem értem a Krisztiánra vonatkozó kérdésed. >.<
|
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Még nem volt alkalmam feltölteni a hűtőmet is, és különben is, nem árt megnézni, hogy milyen is a ház felhozatala. Erre pedig a legjobb lehetőségnek most a reggeli kínálkozott. Bár a nagyterem zsúfoltságig megtelt falai és az ételek illatainak keveredése cseppet sem volt számomra vonzó. Kis fintorral az arcomon léptem át a küszöböt. Egy gyerek majdnem éppen nekem jött. Valami kis pöttöm elsős lehetett. De szerencsére pont el tudott manőverezni mellettem. Szerencséje. Különben a belépőm az lett volna, hogy ordítok egy elsőssel. Nem túl szerencsés. A sorok között elindulom. A rellon asztalát egyből kiszúrom. Szemeim gyorsan cikáznak végig az asztal körül ülőkön. Vannak köztük olyanok, akiket elevenen képes lennék felfalni. Nem is értem, hogyan kerülhetett egy dicső házba egy ilyen diák. De az ilyeneket úgyis kiszelektálja a társaság. Már csak az a kérdés, hogy melyik az a társaság ebben a házban, ahová mindenképpen érdemes csatlakozni, ha jó pozícióban akarok lenni. Feljegyzés a fejemben lévő noteszba, hogy a hatalmi berendezkedésnek még utána kell járnom mindenképpen. Fontos, hogy az iskolai elitbe tartozzak. Ha pedig nincs ilyen, akkor sürgősen ki kell alakítani azt. Egy iskola sem az igazi, ha nem rendelkezik egy belső hierarchiával. Pláne egy bentlakásos iskola esetében. A tekintetem persze a Rellonról azért tovább téved a többi házra is, hogy láthassam, mi az iskolai felhozatal úgy összességében. Azt a megállapítást kell tennem, hogy elég változatos. Vannak itt szépfiúk, meg csini, cuki csajok, és elég magukba fordul egyének is. Na meg sok-sok fura arc, akiknek a társaságát önvédelem miatt jobb kerülni. Ki tudja, milyen borult elmével rendelkezik egy-kettő. A nagy kiértékelésem közepette jut el a szemem egy valamennyire ismerős archoz. Elsőre meg sem ismerem, de aztán kifut a vér az arcomból, amikor rájövök, hogy ő bizony a drága fekete bárány öcsém, aki éppen farkasszemet néz velem. Szúrós pillantást vetek rá, hogy érezze a felé irányuló "szeretetemet", majd egy gyere ide! parancsot formálok felé ajkaimmal. Magyarázatot várok tőle. Most rögtön! Öltözet
|
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Én világéletemben varázsló voltam és az egész családfám csak varázslókból áll. *büszkén kihúzza magát*
|
|
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Nagy kegyesen, zsebre vágott kezekkel lépked oda hozzám őlazasága. Mindig is utáltam ezt a tenyérbemászóan nem törődöm stílusát. Az pedig hallatlan a számomra, ahogyan beszél velem. Egyébként is elvárom mindig a tiszteletet, pláne az öcsémtől. Még ha az... khm... szóval elég mihaszna egy példánya a családnak. - Nem tartozom neked elszámolással... De te mit keresel itt egyáltalán? És mi ez a jelvény. - Lenézően megbököm a prefektusi jelvényt a fiú talárján, majd gúnyosan felhorkantok. - Csak azt ne mondd, hogy itt te képviseled a törvényt. Pf... ez a hely tényleg elég szánalmas... - Teszem karba a kezeimet szánakozón pillantva a drága öcsémre. Én sem kívántam jobban a viszontlátást vele, mint ő. Épp annyira kedvelem őt, mint amennyire ő engem. Vagy talán még kevésbé. ~Ooooolyan kis, áhh... ~ Nincsenek szavak, amelyek kifejeznék őt. - Csak itt volt sajnos megfelelő képzés a számomra. Tudod, valaki vinni is akarja az életben valamire. - Szúrósan teszem oda a megjegyzésem, hogy vegye a lapot. Mert még mindig úgy gondolom, hogy Krisztiánból soha nem lesz semmi. Legalábbis semmi olyan, amire büszkének lehetne lenni. - Na és te mit keresel itt? Kidobtak még a javítóból is? Vagy feltételes szabadlábon vagy, kedvesem? - Tettetett érdeklődést mutatok az irányába, amit ő egyből le fog vágni. Annyira azért ismer. Mégis csak részben együtt nőttünk fel. De csak részben. Szerencsére túlzottan sokáig nem feketítette be a napjaimat. Tekintetem visszafordítom oda, ahonnan érkezett és rákérdezek az igazán díszes asztaltársaságára. - Ez a te kis brancsod? Igazán... hozzád illőek. Az a lány úgy néz ki, mint aki most szabadult a cirkuszból. Ezt pedig nem bóknak szánom. - A gúny és az irónia nem, hogy csak csepeg, egyenesen árad is a hangomból. - Na és mondd csak, mégis miből fizeted az ittléted? Azt ne mondd, hogy olyan fényes a tanulmányi eredményed, hogy ösztöndíjas vagy, mert azt úgysem hiszem el. Vagy esetleg dolgozol iskola mellett? Igazán szép karrier egy Neviczkyhez képest... -
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Én még eddig az éjfélünnepről mindig lecsúsztam. Nem, egyik sem kell nekem Bran, mind megvan. Ami nekem kell az titok, a pasinak kell kitalálnia.
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Krisztiánt kisbabaként azért nem szerettem, mert sokat visított. Amikor elkezdett cseperedni, mindenemet összekent és játszani akart az én dolgaimmal, ami nekem egyáltalán nem volt az ínyemre. Szóval sosem volt jó korszakunk. AZ a 3 év korkülönbség pont elég volt mindig is ahhoz, hogy teljesen külön világ legyünk. Bár a bátyámmal nagyon jól meg tudom érteni magam. Ő szerencsére hasonlóan gondolkodik, mint én. Vagyis inkább egyszerűen csak normálisan gondolkozik. Krisztián meg leginkább sehogy se a régi tapasztalataim alapján. - Valami akkor szorult beléd a Neviczky vérből is. De csak néhány csepp. Bár a megfigyelés logikusabbnak tűnik. - Mondjuk mondanom sem kell, hogy az ilyesfajta megfigyelési módszerrel mennyire nem értek egyet. Hatalmat adni egy olyan embernek, aki ön és közveszélyes a lehető legnagyobb felelőtlenség. Az öcsémet szóhoz juttatni pedig még nagyobb. Hamar fel is tudja tolni a pumpát a locsogásával bennem. Nekem ugyanis az egyik gyenge pontom az, hogy nőként a család nagyja érdemben nem viszi sokra, így nem is nagyon várja senki sem azt, hogy nekem magasabb rangú képesítésem lesz. Azt pedig többen is szóvá tették már, hogy számomra a karrier fontosabb a párválasztásnál. - Én nem egy férfi szárnysegédje akarok lenni, hanem egy független erős nő. - Sziszegem a fogaim között kissé felpaprikázottan. De egy nagy levegővel uralni kezdem inkább az érzéseimet. Nem ér annyit ez a kis vakarcs, hogy miatta húzzam fel magam. - Aha... ja, persze. - Fintorgok a hülye hazugságán. Tény, mi tény, hogy rettentő keveset tudok róla. Nem ő a vacsoraasztali téma minden hétvégén. Néha anya azért tudom, hogy utánanézett, hogy mi is van ezzel a jómadárral, de sose emlegette, csak ha épp kerestem valamit az íróasztalán bukkantam rá egy-egy cikkre. De ez édes kevés tudásnak mondható. Pláne, hogy testvérek vagyunk. Bár ezt mind a ketten erősen tagadjuk. - Nem, teljesen egészséges vagyok. De igazad van, nem is kéne szóba állnom veled. De érdekelt, hogy mit is keresel te itt. - A terelési hadművelet sikeres volt Krisztián részéről, mert teljesen el is siklok felette. Ebből is látszik az, hogy mennyire érdekel az, hogy mi is van vele. Az, hogy elfogyott a pénze, vagy éppen, hogy dúskál nem igazán hat meg. Nem terveztem adományozni a rossz sorsú családjuknak hátat fordító gyerekeknek. - Hallottam róla. Jobb is így. Nem csorbítod a család hírnevét legalább. - Persze én ettől még azért mindig Neviczkynek nézem őt, mert mégis csak az öcsém. Ugyanakkor ez még nem ébreszt bennem gyengéd érzéseket. Sőt, igazából semmi sem ébreszt bennem azokat. Főleg nem vele kapcsolatban. - Egyébként mi ez a fiúbarát kinézet? Egy oldalon játszunk Krisztián? Vagy lehet, hogy a névváltoztatás olyan sikeres volt, hogy inkább Krisztinának kéne hívnom téged? - Nézek végig rajta, és nem tudom nem észrevenni, hogy bizony itt-ott meglehetősen másságra hajazó momentumok vehetőek észre. Igazán nem lepődnék meg rajta, de még inkább elásná a szememben magát az öccsém, ha még ez is kiderülne róla. - Nos, most viszont jobb lesz, ha tovább állok. Már így is túl régóta csevegünk. Feltűnő lesz valakinek még a végén. Na, pá! - Fordítok hátat a fiatalabbiknak. Egy fintorgó mosolyt még kap, ami egy még beszélünk kijelentéssel ér fel. Hiszen egy iskolában nem fogják tudni folyton elkerülni egymást. Sajnos.
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Az iskola bebarangolása fontos feladat. Így a mai délutánom egy részét erre fordítom. A hely felfedezése sokat elárulhat annak történetéről. Számomra pedig fontos, hogy mihamarabb mindent tudjak erről a kócerájról. Itt fogok tanulni egy pár évet, szóval meg kell ismernem a pozitív oldalait ennek a helynek. Ha pedig nem találok, akkor elég rémes éveknek nézek elébe. Már önmagában a hely is elég rémes. Koszos és a Rellon elég dohos, ahhoz képest, hogy a legdicsőbb ház. Ide jártak azok, akik vitték valamire is az életben. Hallott már egy pár névről, aki idejárt és közismertté vált. A folyosókat járva egy almát forgatok a kezeim között, aztán találomra bemegyek az egyik szobába. Társalgónak van elnevezve. Kinézetében is a nevét sugallja. Reméljük semmi bűbáj nem uralkodik ebben a helyiségben. Nem szeretnék váratlan helyzetbe kerülni. A kanapéra lehuppanok bent és beleharapok az almámba. Egész kellemes ez a hely. Nézelődök jobbra-balra. Ilyen volt a Beauxbatonsban is. Csak világosabb volt. Franciásabb. Ez olyan melegséget sugárzó, de ugyanakkor sötét is. Igazából az egész kastély elég sötét és silány Franciaországhoz képest. Ott minden pompás. Az egész iskola. A francia stílushoz szokott szemeimnek és lelkemnek elég nagy lefelé lépés a ranglistán ez az iskola. Pedig tudom, hogy ez sem a legrosszabb hely a földön varázslóiskolák terén, de mégsem több évszázados múlttal rendelkező iskola. Na meg itt fiúk is vannak. Rengeteg idióta kakaskodó fiú, akik az iskola királyának hiszik magukat. Annyira szánalmas. Megjelenés
|
|
|
|
Neviczky Eszter INAKTÍV
Aranyvérű Boszorkány Egylet Elnöke RPG hsz: 40 Összes hsz: 165
|
Üldögélve a kanapén az almát ropogtatva a fogam alatt társaságom akad. Mondanom sem kell, hogy mennyire "jól nevelt" egy szerzet. Csak rám néz bambán, de köszönni luxus neki. Én persze azonnal el is könyvelem őt egy igazán falusi "úri" embernek. Lenéző pillantással végig is mérem. Átlagos szerzet. Felmerül bennem az ötlet, hogy talán lehetnék én az, aki köszön neki, de a női büszkeségem miatt inkább úgy döntök, hogy nem ereszkedek le arra a szinte, hogy még én szólítsam meg őt. Annál nagyobbnak tűnik köztünk a társadalmi különbség. Bár egész jól öltözött. A minőségi ruhadarabokat megismerem, és az övéi azok. Mégis egy igazi tanyasi suttyó benyomását kelti a viselkedésével. Egy nőről tudomást sem venni borzalmasan neveletlen dolog, még akkor is, ha az egója akkora, hogy az egész kastély is kevés lenne neki. Az almámat tovább ropogtatva, a tekintetemet a fiú felé sem fordítva múlatom tovább az időt. Néha-néha azért rásandítok. Női kíváncsiságom nem hagyja, hogy teljesen kizárjam a jelenlétét. Egy nőnél ez nem így működik. Főleg nem nálam. Szeretem irányítani a környezetem. Az almámnak lassacskán a végére érek, szóval felállok és a szemeteshez sétálok. Lassú, kecses léptekkel sétálok oda. Mindig úgy járok, mint egy igazi ragadozó. Finoman, kecsesen, nőiesen. A mozdulat, amellyel a szemetesbe juttatom az ételt hasonló szavakkal jellemezhető. Igazából mindezt figyelemfelkeltés gyanánt is teszem. Piszkálja az egómat az, hogy tulajdonképpen észre sem vett engem ez a jelentéktelen senki. Nem számít maga az ember, csak az, hogy képes engem levegőnek nézni. Ilyet velem nem tehet csak úgy bárki. Büntetlenül főleg nem.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|