Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=587876#post587876][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.04.17. 19:15[/b][/url]

A mai nap a munkában rém unalmas, még jó is, hogy mára beszéltem meg Dettivel, hogy együtt ebédelünk. A dologban azonban még így is vannak csavarok. Mivel mindenki értekezleten van, meg kiküldetésen, így én ma nem hagyhatom el a helyem ebédidőben sem. Azonban a nagyfőnök sincs bent, a villogó, mogorva tekintetével, így rendeltem kaját a falatozóból, meg sütit a cukrászdából.
Amúgy maga a munka jó, néha izgis, néha uncsi, de elvagyok. Nem bántam meg, hogy nem tanultam tovább. Még mindig ott tartok, hogy nem tudom, mi akarok lenni, viszont van lehetőségem függetlenedni. A lakásba is becuccoltam, otthonról is elhoztam pár holmit, és most már egész otthonosan berendezkedtem. Mostanra már teljesen megszoktam a dolgot, egyetlen hiányérzetem van, ez pedig a hálótársam.
Most, hogy itt vannak ezek a felügyelők, akik néhanapján itt is megjelennek mogorva ábrázatukkal, csak minden második hétvégén találkozhatunk, és csupán néhány órát tölthetünk együtt. Ez pedig nagyjából annyira elég, mint halottnak a csók, főleg, ha megszoktad, hogy minden nap órákat töltötök együtt.
Egyszer régen, olyan egy hete, felmerült bennem, hogy mi lenne, ha megkeresném én Will nagybácsit, és megkérném, hogy engedélyezze nekem, hogy az unokahúga nálam lakjon, és minden egyes nap tőlem menjen iskolába, és hozzám térjen haza. Elmesélném még neki, hogy nagyon jó dolga lenne ott, főznék rá, és ha kell, még tanulnék is vele, és hogy ígérem, jól fogok vele bánni, azonban mivel még nem ismerem, úgy képzelem őt el, mint azt az igazi apafigurát, ásóval a vállán, összeszűkült szemmel, méregetőn. És ha azt hiszem, hogy engem méreget, akkor az tévedés, mögöttem a földet, hogy vajon elég puha-e vagy még a vonszolásommal is foglalkoznia kell-e. Szóval bevallom férfiasan, némiképp eltántorítottam magam a céltól, és inkább szenvedek két hétig csendben.
Dél előtt néhány perccel meg is érkezik a rendelésem. A kiszállító srácnak fizetek borravalót is, majd míg várakozok szépen megterítek a pultban. Már csak Detti hiányzik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=603146#post603146][b]Merkovszky Ádám - 2016.06.19. 22:47[/b][/url]

Kirin már bent ül a teremben, előtte papírok, kezében penna. Éppen a hivatalos iratokkal bíbelődik, várja, hogy megérkezzen a vizsgázó. Bal kézzel beletúr narancsvörös hajába, majd rátekint órájára. Zöldessárga íriszein megcsillan az időmérőről visszatükröződő napfény. Ez hunyorgásra készteti, így amúgy mandulavágású, macskás szemrései elkeskenyülnek. Megállapítja, hogy van még idő, visszafordul a papírokhoz, és ikszet rajzol az egyik üres rubrikába.
Körülbelül öt évvel ezelőtt még el se tudta volna képzelni, hogy egyszer majd minisztérium által kijelölt vizsgáztató lesz. Akkor még Angliában élt és az Elementalisták Lelki Egészségét és Mentális Erejét Kutató Intézetben vizsgálták. Akkor még Magmának hívatta magát. Féltek az erejétől, ő is félt magától. Persze büszke volt, sosem vallotta volna be. Akkor még alig múlt húsz éves, és élete első tizenöt évét alkoholista apja mellett kellett leélnie. Aztán véletlenül megégette a húgát. Később már szándékosan az egyik osztálytársát. A hatóságok ekkor sokalltak be, és küldték volna egyenesen a javítóba, de az ELEMEKI igazgatója kiállt érte. Így került John Stiles szárnyai alá.
A férfi nyugalma, vidámsága idegesítette a kezdetekkor. Évek kellettek ahhoz, hogy a bizalom kialakuljon, és még néhány, hogy John türelme, tapasztalata, szakmai felkészültsége meghozza gyümölcsét és Magma végre újra Kirinnek nevezze magát. A fiatal férfi útját továbbra is sokban egyengette az intézet, így kerülhetett végül be abba a programba, ami elemi mágus oktatókat és vizsgáztatókat nevelt ki.
Kirin végül Magyarországra került, ő vette át a nyugdíjba vonuló Csoknyás Borbála helyét. A nyelvet még töri, így egy bűbáj fordítja majd szavait a lánynak és viszont. Bár ez az első vizsgája itt, nem látszik rajta aggodalom vagy idegesség. John jó tanára volt, Kirin nyugodt, türelmes, szemlélődő.
Mikor a lány belép a terembe, a férfi feláll, és elé lépdel. Mozgása kecses, puha, könnyed, Izzy úgy érezheti, mintha egy macska lépdelne felé. Vagy egy tigris.
- Kirin Slavek vagyok, én fogom levezetni neked a vizsgát - mondja angolul, de Izzy már magyarul hallja. - Kérlek, foglalj helyet! Rögtön mondom a feladataidat is.
Az asztalával szemben álló székre mutat, megvárja, míg a lány leül, majd ő maga is elfoglalja korábbi helyét.
- Három feladatot fogsz kapni, de előtte lesz negyed órányi felkészülési időd, főként az utolsó feladat miatt. A vizsga lényegi részére összesen húsz perced lesz, ha túlléped az időd, azt már nem fogom tudni beszámítani az értékelésedbe. Azt, hogy átmentél-e, már a vizsga után megmondom, de az igazolványodat majd a minisztérium fogja kiküldeni neked.
Kirin kezébe veszi a tollat, majd pörgetni kezdi. Biztatóan rámosolyog a lányra, kivillannak hegyes, fehér fogai, de a gesztus nem fenyegető, nincs éle. Ez valóban csak egy mosoly, már megtanulta, hogyan lehet vicsorgás nélkül fordulni másokhoz.
- Az első feladatod ez - mondja, majd elvesz az asztalról egy kötegnyi üres papírt. Pálcájával vizet idéz, és azzal alaposan eláztatja a lapokat. - Szárítsd meg a papírokat úgy, hogy ne essen bennük kár! A második feladatod az, hogy melegíts fel engem. Addig egy varázslattal direkt lehűtöm magam, neked vissza kell állítanod a közel normális testhőmérsékletem. Végül egy kisebb "műsort" kell csinálnod, amiben a lángokat formálod, színezed, valamint füstöt is létrehozol. Használd a fantáziád, legyen látványos!
Ennyi, ő befejezte a beszédet. Most negyed órán keresztül nézni fogják egymást. Kirin rátekint az órájára, majd csettint egyet. Megjelenik egy aprócska láng az ujjai felett. Elkezdi léptetni egyik ujjáról a másikra. Ezzel üti el az időt addig, amíg a lány késznek nem érzi magát a feladatok elkezdéséhez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=605032#post605032][b]Adam Kensington - 2016.06.26. 16:53[/b][/url]

Immáron harmadik alkalommal rendezzük meg a helyi tehetségkutatót, a Bogolyfalva Csillagát. Most estére hívta össze az új polgármester a falu mágustanácsát, hogy egyeztessünk a fellépőkről, a programról. Egyúttal megragadja az alkalmat, hogy megismerjen minket, gondolom. Miután mind megérkeztünk és lefutottuk a tiszteletköröket, megbeszéljük a legfontosabbakat. Kik a résztvevők, milyen a fogadtatás, miként alakul a zsűri, hogyan tervezzük a továbbiakat stb. Részemről persze most se eresztem bő lére a mondandómat. Csak a szokásos, rövid közbeszúrásaimat eszközlöm. Azokat is csak a tárgyalás gördülékenységét és a pontosságot elősegítendő. Mivel elég hatékonyak vagyunk, nem telik bele sok időbe, ki-ki mehet is a maga dolgára.
Felkelek a helyemről és elhagyom a kis termet, ahol eddig tartózkodtunk. Azonban nem rohanok sehova. A folyosóra lépve megszemlélek néhány festményt. Ezek újak. Pár hónapja nem jártam a hivatal ezen részén, így nem tudom, mikor kerültek ide. Lehet, furcsa, hogy a Bogolyfalvi Tanács tagjaként is csak ilyen ritkán tartózkodom az intézményben, dehát nem dolgozom itt, csak akkor jövök, ha ilyesfajta külön megbeszélés van. A minisztériumi épületek nyitva tartása pedig a napsütötte órákra korlátozódik az év jelentős részében. Különben sincs miért itt járkálnom folyton. A legtöbb ügyet a tanáccsal ugyanúgy intézem, mint bármely más szervvel: levelezés útján. Aztán nagy ritkán személyesen is találkozunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=619543#post619543][b]Eszterházy Lili Athalie - 2016.09.19. 17:40[/b][/url]

Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy Zelei Viki nevű osztálytársam, akit imádtam, és akit szerettem, és aki nagyon hamar fel akart nőni, mert egyszercsak bejelentette, hogy bizony ő a következő tanévtől már fent fog tanulni a nagy kastélyban. Először azt hittem, csak viccel, még nevettem is, de aztán kiderült, hogy nem viccelt, mert Attu bácsi közölte, hogy Viki idén már nem az osztálytársunk. Emlékszem, nagyon le voltam törve, mint a bili füle, amikor elmondta, hogy a lányka tényleg elment oda fel. Persze ott volt nekem Iza és Titi, de őt is nagyon szerettem, és nagyon hiányzott, hogy a játszótéren nagyokat beszélgessünk.
Most, hogy vége van az évnek, és egy kicsit pihenhetünk, és még én se mentem vissza a nevelőotthonba, sikerült közös programot szerveznünk. Amikor megkaptam a baglyát, hogy jöjjünk el erre a kreatív foglalkozásos előadásra, be kell vallanom, majd kiugrott a szívem a helyéről, pedig én nem vagyok a Viki szerelmese, mégis annyira örültem, hogy viszont láthatom. És persze volt hozzá rengeteg kérdésem is.
A viszontlátás örömére szépen ki is öltöztem. Fekete nadrágot, és hozzá piros - fehér kockás inget vettem fel, ami kicsit széles volt rám, de nem baj, mert pont emiatt szerettem. Mivel azonban nagyon hideg is volt kint - elég hirtelen romlott el az idő - ezért a pandás pulcsimat is felvettem, azt, amelyiknek olyan a kapucnija, mintha a maci feje lenne, rajta nagy fülekkel. Plüss puha és meleg. Nagyon szerettem ezt a pulcsit. Olyan nagy zsebei voltak, belül is, hogy oda be tudtam rakni a tárcámat, meg az irataimat. Még anya tanította, hogy dugi pénz és a papírjaim mindig legyenek magamnál. Mondjuk itt nem sok minden történhet velem, így nagy valószínűséggel sütire fogom elkölteni a magammal hozott sarlókat.
A ház előtt várakozom, korán érkeztem, bár már nyitva az ajtó, de Viki nincs bent, így kint várakozom rá. Az eső is lassan szitálni kezdt, így a kapucni is a fejemre kerül, bár viszonylag védett helyen vagyok, de nem kockáztathatok!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=627133#post627133][b]Mai Hamada - 2016.10.10. 21:39[/b][/url]

Az órára pillantottam és még egy utolsó pillantást vetettem a tükörképemre. Elvárható lett volna, hogy izguljak és egy normális ember valószínűleg így is tett volna. Ebből is látszik, hogy valami nagyon hibádzik odabent. Éppen időben voltam. Ujjaimat átfuttattam sötétbarna hullámaimon és becsuktam magam mögött a szobám ajtaját.
Nem volt a stílusom késni. Általában inkább öt perccel előbb érkeztem, mint egy perccel később. Most ahogy végigsiettem a falun a hideg szél megcsípte az arcomat és halvány pír költözött rá, mire elértem a hivatal kapuját.
A cipőm visszhangot vert a folyosón, ahogyan határozott léptekkel közelítettem az iroda fel. A táskám a karomon billegett, a kezemben pedig a papírjaimat egy dossziéban szorongattam. Mindazok után, ami még a szünetben apa és közöttem történt már egyre biztosabbá váltam benne, hogy bizonyítanom kell neki. Nyilvánvalóan a tökéletes bizonyítványom nem volt elég, hát tovább kellett lépnem és egy gyakorlati hely megfelelt a célnak. Nem hitte el, hogy komolyan, teljes erőbedobással képes vagyok csinálni. Azt gondolta, fel fogom adni.
Egyértelműen nem ismerte a saját lányát.
Elértem az ajtót, ahová odalent az előre megbeszélt időpont alapján irányítottak és hármat koppantottam, majd vártam, hogy engedélyt kapjak belépni. Amennyiben ez megérkezett belöktem az ajtót, majd halkan be is csuktam magam mögött, mielőtt szembe fordultam volna a férfivel.
-Szép jó reggelt! –vettem elő egy egészen bájos mosolyt és kezemet nyújtottam a férfinek, ha pedig elfogadta folytattam. -Mai Hamada!
Az előzőleg váltott levelek alapján összeszedtem a megfelelő irataimat, amikor most lefűzve várták, hogy átadjam őket. A férfi felé nyújtottam és közben egy kicsit kihúztam magamat. Bíztam benne, hogy semmit sem felejtettem el a megbeszéltekből, annak ellenére, hogy otthon egy komplett listát állítottam össze.
Ha minden igaz, akkor benne van az összes dokumentum, amit kért. –fűztem hozzá a férfi tekintetét kutatva.
Kibújtam a kabátomból és a karomra terítettem, miközben felmértem az irodát. Egyáltalán nem voltam az a bent ülős típus, de nyilvánvalóan nem rohanhattam ki rögtön terepre –pedig nem lett volna ellenemre a dolog. Ahhoz képest, hogy egy hivatali szoba volt, kifejezetten szimpatikusnak tűnt. Talán csak az ablakok miatt…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=642798#post642798][b]Lasch Ervin Balázs - 2016.11.26. 23:28[/b][/url]

Igyekszem a lehető legprecízebben megcsinálni az odahányt papírokat. Van ez az új titkárnő, aki nem is tudom, miért van itt, gondolom valakinek a valakije, mert mindenhez ért, csak három dologhoz nem: Titkársági feladatok ellátása, kávéfőzés, átadandó üzenetek megjegyzése. Persze én ne szóljak egy szót sem, hiszen, ha Kinga nem dolgozna a minisztériumba, mint jegyzőkönyvvezető, akkor nem tudott volna munkát szerezni nekem,a vendégházat birtokló srácnak, akinek nem volt kedve továbbtanulni. Most már bánom persze, hiszen az eleján jó móka volt, ám lassan kezdek ráébredni, hogy rendes végzettség nélkül, legyen az akár csak egy mesterszak a Bagolykőben, nem jutok messzire.
Keserű gondolatmenetem utolsó momentumánál az utolsó papírt is felcimkézem élénk rózsaszín, pöttyös vagy lehet, hogy szivecskés jelölőnyilakkal - hogy hova tűnt a normális kék meg sárga, arról fogalmam sincs -, majd felkelve résnyire nyitott ajtóhoz lépek, és határozottan kopogok párat.
- Uram, összekészítettem a papírokat.
A lányka ugyanis munkaideje végének másodpercében úgy pattant fel, mint akinek nem kéne befejezni, amit széthányt napközben a hosszú asztalon, és lépett le, mert neki mára vége a munkaidejének. Furcsa egy lány, de igazából hálás is vagyok neki valahol, hiszen az ő hanyagsága nekem csak plusz pénzt jelent, és egy összeköltözés előtt álló férfiúnak bizony nem árt, ha van tartaléka, hiszen az élet mindig újabb és újabb köveket görget az útba. Van, amelyik hegynek is betudható, de amíg sikerül hárítani a dolgokat, addig büszkeséggel mondhatom, hogy nem vagyok elveszve.
- Tehetek még valamit Önért?
Kérdezem tisztelettudóan. Furcsa még mindig, hogy új ember ül itt a székben, holott már nem is mondható újnak, csupán még számomra szokatlan, hiszen eddig csak addig láttam, amíg érkezett, vagy távozott, de most, hogy már nem csak a recepción, de itt is helyt állok, másabb a hely. Nat már olyan alap darab volt, furcsa, hogy most már nincs itt velünk, de én egészen jól alkalmazkodom a változásokhoz, amíg be vagyok biztosítva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=657157#post657157][b]Návay L. Viktor - 2017.01.24. 19:59[/b][/url]

Sosem jártam még a Kártevőügyi Tanácsadó Irodában, de ahogy mondani szokás, ami késik, nem múlik, meg soha ne mondd, hogy soha, és mindennek megvan a maga ideje, mint ennek a kis sétának is. A recepción kértem a biztonság kedvéért egy kis útbaigazítást, merre is találom a keresett ajtót, most meg a kapott utasításokat alapul véve fordulok előbb jobbra, aztán balra, majd megyek egyenesen előre. Elhaladok Attu egykori irodája előtt is, amiről fogalmam sincs, ki vette most birtokába, hogy a rokon nagyobb bevétel és elismerés ígéretével már nemzetközibb vizeken ténykedik, már ha nevezhetjük így a nagyobb, sokkal több téren ténykedő pesti központot. Irigylem is kicsit azért, amolyan szent módon csakis, természetesen, hogy bezzeg neki milyen jó nyelvérzék adatott, de legalább van kire számítanom szükség esetén, az is jó dolog. Elmosolyodom, ahogy eszembe jut legutóbbi levele, amire még nem is válaszoltam, most azonban még kénytelen lesz várni, hiszen nem csak nosztalgiázni vagyok itt. Elő is húzom félvállra vett hátizsákomból a gondosan lezárt műanyag dobozt, amelyben a szőrcsomó most éppen gyanúsan mozdulatlanul pihen. Hallucináltam volna? Fel-felpillantok az ajtókon található táblákra futólag, ahogy lassú léptekkel haladok előre, de mégis jobban leköti a figyelmemet narancssárga-szürke szőrgolyó, hogy egész pontos legyek, amely most még csak meg se moccan. Megrázom a dobozt, de hiába. Az is csak holmi erőltetett pattogásra készteti, de aztán nyomban meg is állapodik újra az egyik sarokban, ahogy abbahagyom a kényszerű rázogatást. A fenébe. A semmiért jöttem volna be? Elhúzom a számat a gondolaton, de már csak biztos, ami biztos alapon is benézek azért az irodába, ha időt szakítottam erre a sétára. Talán tud valamit mondani a tanácsadó, mitől göröghetnek olyan lelkesen ezek a szőrcsomók visszatérő módon az irodám padlóján, mint ördögszekér a sivatagban a régi westernfilmekben. Hgoyis hívják? Valami Brigitta, ha jól emlékszem. Rom... Rommel... nem is, Rommen. Ezaz. Itt áll a neve az orrom előtt éppen az iroda neve alatt. Rommen Brigitta. Hm, nagyon remélem, nem derül ki pillanatokon belül, hogy csak az eridonosaim tréfálkoznak velem. Vagy jobb lenne? Hirtelen nem is tudom eldönteni, mit szeretnék jobban, valami csíny áldozata lenni, vagy inkább egy mágikus élőlény társaságát a toronyszobába, amely a költözést követően is félig-meddig a szobám maradt szükség esetére, és természetesen az irodám is. Valaki résnyire nyitva hagyta az ajtót, már határozott kopogásom eredményeként is nyílik, én meg hívatlanul is bedugom az orrom kissé előre hajolva. El is tátom a szám nyomban.
- Nahááát... kit látnak szemeim. Rádonyi. Szevasz. Hát te? Mi a szöszt csinálsz itt? Csak nem célba vettek téged is a kártevők? - érdeklődöm máris tőle, szélesen vigyorogva annak örömére, hogy ilyen rég látott ismerősbe sikerült botlanom váratlanul. - És a... - nézek körül válaszát várva. Már megint nem ugrik be a neve a nőnek, akihez jöttem. - Szóval a hölgy, aki itt dolgozik? Ugye nem ebédszünetre ugrott ki, és ha sokáig nem jön, már a vacsora is belecsúszott?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=661369#post661369][b]Osztrovszky K. Konstantin - 2017.02.21. 19:01[/b][/url]

Hogy egy apa mi mindent képes megtenni, és egyáltalán, meddig képes elmenni azért, hogy a lánya boldogsága teljes és töretlen legyen, vitatható kérdés. Ugyanakkor kivétel nélkül, egytől-egyig minden válasznak úgy kellene kezdődnie, hogy mindent és bármeddig. Legalábbis az asztala mögött ülő, s pennája hegyét ütemesen a fa lapjához ütögető férfi szerint így volna helyes. Nincs is más lehetőség, egyszerűen nincs más járható út.
Konstantin néhány nappal ezelőtt hivatalos minisztériumi pecséttel látott el egy egyébként bizalmas célzattal íródott levelet, és azt a többi, már valóban hivatalos küldemény, közlemény és boríték közé dobta, hogy az erre felvett alkalmazott ugyanúgy, mint a többit, azt is eljuttassa a címzettnek, bizonyos Arlen Loveguard úrnak.
Futólag az órájára pillant. Ajkai szorosan állnak, mellkasa nyugodtan jár fel- s alá. Úgy látszik, türelmesen vár. A munkaidő lassan minden szinten és osztályon lejár, a legtöbb iroda már egy órája üres, így éppen ideje, hogy kezdetét vegyék a piszkos kis ügyletek.
Váradi kolléga szokásához híven, pontban hét órakor szedelőzködni kezd. Tökéletes időzítés, nagyszerű! Fáradtan nevetgél, sóhajtozik, még babrál kicsit a szétszórt papírokkal, majd azokat a hóna alá csapva a fogashoz sétál, és kabátjáért nyúlva küld egy baráti mosolyt Konstantinnak. Aztán int, és kilép a folyosóra.
A bent maradó férfi továbbra is csendben ül, csak az ujjai között feszesen tartott penna hegye mozdul, oda-odakoppan az asztalhoz. Szigorúnak tűnő szürke szemei az ablak irányába vesznek bele az esti sötétségbe.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=680073#post680073][b]Robert B. Neal - 2017.05.09. 20:22[/b][/url]

A bürokráciának különböző rétegegei vannak... mint a hagymának.
De amióta itt van Európa szívében ezt egy elátkozott föld radioaktív uránnal és helytelen permetezéssel fertőzött gyümölcsének torz retteneteként tudja inkább elképzelni. Torzhagyma.
Igen, ez a leghelytállóbb kép, ami a szeme előtt van, ahogy számára is csak homályosan érthető okokból lépdel be a hivatal patinás(nak épp nem mondható, de) épületébe.
Pedig neki aztán kellene tudnia minden mit-miből és hogyan következiket. De a tudás nem mentesít az alól, hogy a rendszer sz... hulladék, és az ő problémája nem jut át a vasbeton rugalmasságával vetekedő folyamaton.
Szóval bent van és egy humánt keresne. Lehetőleg itt dolgozót, mert Manyi néni a szomszédból nagyon kedves, meg minden, de kötve hiszi, hogy a befőzésen és a csipkeverésen kívül a külföldi állampolgárok ügyintézéseivel bármit tudna kezdeni.
A hangulatát leginkább nem tükrözi az a könnyed mosollyal demonstrált, egészen hétköznapian farmeres-inges, egyik mancsával zsebre vágott, másik mancsában salátapapírokat tartogató volta. Nem válogat, nem húzza az időt, ha egy kicsit is kompetensnek tűnő (akár aktás, kafkai jegyző típus, vagy kellően nem kétségbeesett sorbanáló) egyed elhaladna az ő útvonalát keresztezve szabva, szépen-finoman, mégis kellő határozottsággal a vállára pakolva a kezét téríti le a pályájáról.
- Szia, helló, szép napot. Kellene ide egy pecsét, a miértet megbeszélhetjük valami kevésbé átjáróházban?
A fordítóbűbáj mellett a meglepő céltudata hathat megfelelő meggyőzőerővel... és hogy prezentál egy pár pillantással felmérhetően vegyesen Minisztérium és az Önkormányzat által kiállított levelezést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=683898#post683898][b]Sonja Ainsworth - 2017.06.01. 20:25[/b][/url]

Be kellett jönnie, mert levelet kapott. Hát mi ez már? Ráadásul tapasztalatból tudja, hogy az ilyen levelek sose jelentenek jót. De eltipeg ide is, meglepően jól megy ez neki, bár volt két teljes hónapja, hogy megszokja a sarkakat, na mindegy.
És még meg is váratják, pedig annál jobban semmit nem utál. Meg nem is érti, ha már egyszer behívták, miért kell még sorszámokkal meg adatokkal pepecselni, ez az egész annyira haszontalan, mikor tudják, hogy vélhetően be fog jönni. Ez számára olyan, mint az idézés, nem szeretné, ha úgy rángatnák be, meg hát... nem is igazán hagyná.
Az agya persze megint kikapcsol, újra és újra jönnek a képek, mint mindig, mikor nem tudja lefoglalni valamivel, és a hangulata is egyre csak megy le a béka feneke alá.
Ebből persze mi sem látszik, az arca az a megszokott merevség, amivel mindig találkozni lehet, nagy ritkán mutatkoznak meg rajta érzelmek, mint például ebben a pillanatban, ugyanis a düh elönti.
- Hé öreg, húzzál sorszámot - morran a férfire, aki mit sem törődve a szabályokkal, már haladna be, még fel is pattan, és a vállát megszorítva ösztökéli maradásra, mert ez így nagyon nem pálya, ő meg Sonja.
- Várnak még itt páran, ha nem látnád - sziszegi, igen sziszegi, azzal a villanó tekintettel, ami igazából semmi jót nem sejtet. Se neki, se ennek az idegen szakálas ki a fenének. Hát mégis mit képzel ez magáról?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=684365#post684365][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.06.06. 20:07[/b][/url]

Hát még van pénzem. Annyira nem ismer a családom, hogy szerintem Levente már számolja vissza a napokat, mikor lépem át megint a küszöböt. De... nem vagyok ostoba, abból a sokból is tudtam félrerakni, nem minden ment ám el a rucikra, és az se jut eszébe senkinek, hogy az ajándékokra se kérek pénzt, mert az milyen már.
Nem baj, igazság szerint túljutottam a dolgokon, és bár belátom, hogy rosszul kezeltem a helyzetet, nem gondolom, hogy ez annyira rossz lenne így. Mármint elvagyok. Hála égnek teljesen életképesnek bizonyulok, és hiába hallottam, amit, tudom, hogy apám sose venné le rólam a kezét. Pedig fájt, amit mondott, de hallottam az indulatot és a fáradtságot, de akkor is büszkébb vagyok annál, hogy csak úgy hazaállítsak.
Betérek a cukrászdába, feltankolok a finomságokból, csak aztán megyek a hivatalba, ahol Ervin melózik.
-  Azt hallottam, hogy itt a recepciósok nem nézhetnek Family Guyt a gépen, ez tökre elkeserítő. Menjünk tüntetni - mire a végére érek, be is megyek a pult mögé, és be is foglalom a másik, üres széket. Tudom, hogy a nagy főnök nincs itt, Ervint nem rúghatják ezért fenékbe, meg amúgy is, ez egy tökre unalmas hely, nem hiszem, hogy bármi is történhet.
- Jöttem feldobni a délutánod -  vigyorogva rakom le a tálat, veszem le róla a fóliát, hogy láthassa, mit is szereztem.
- Mondd, hogy szeretsz - pislogok rá nagy szemeimmel, persze csak viccelődve. A helyzet az, hogy az erkélyes találkozáskor annyira megtaláltuk a közös hangot, hogy Ervin utána már hozzám jött, és nem csak keresett valakit, hanem engem, és ez igazából marha jól esett. Én meg azóta nem először vagyok itt, nem is vagyok annyira megszeppenve, mint akkor, mert tartott nekem kiselőadást arról, mikor szabad jönni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=685204#post685204][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.06.12. 17:04[/b][/url]

a vizsgáztató, Marco Weiß ▲ a lény ▲ elemi lények adatbázisa

Liv a délután kettőkor kezdődő vizsga előtt fél órával már a hivatal épületében tartózkodik, hogy minden szükséges papírt, ajánlást és már megszerzett engedélyt leadjon, ráadásul amennyire tudjon, informálódjon is. Nem volt titkolt szándéka kicsit kipuhatolni, mire is számíthatnak. Nagyon bízott a tanítványában, de biztos könnyebb lett volna útjára engedje hamarosan, ha ismeri, mi vár rá. Ritka, hogy a tanárok felvilágosítást kaphassanak előre, hogy a diákjukat ki fogja vizsgáztatni, általában negyed órával előtte, mikor már nincs lehetőség véletlenül se belefutni az illetőbe derülnek ezek ki. Azonban a tanerőt ez sosem fogta vissza. Ő is volt vizsgáztató és dolgozott a minisztériumban, nem rest ezzel némileg visszaélni. Legalább annyit sikerült kiderítenie, hogy egy német férfi lesz az elkövető, a nevet sajnos nem, pedig… A nagy hajsza végére inkább csak a várakozók folyosójára sétált, órájára pillantott, pontban egy óra múlt negyvenhárom perccel. Tekintetével Ricsit kereste, mikor meglett, biztató és hatalmas mosollyal lépett oda hozzá, majd némileg óvatos mozdulattal, pontosan emlékezve a fiú határaira, végigsimított a vállán majd felé fordult.
- Mindent bele odabent, ha csak azt képes leszel kihozni magadból, amiket órákon, semmi problémád nem lesz. Az alsó irodában foglak várni vizsga után, remélhetőleg az eredményeddel együtt már.
Mire a kis szösszenete végére az egyik titkárnő kisétált, felolvasta az aeromágus nevét, Liv pedig bólintva a nőnek arrébb lépett, utat engedve a leendő bejegyzett elemi mágusnak.
A fiút a vörös hölgy felvezeti még egy újabb emeletnyit, ami már a tetőszint, majd egy fehér ajtóra mutat és magára hagyja. Kisebb vártatás után kinyílik az, egy felfelé vezető lépcsőt rejtve, amely tetejéről kellemes, meleg simogató szellő hívogatja Ricsit. Ez bizony már Marco, akit felérve az előtte magasodó úton a tetőn talál meg egy széken ücsörögve és a tájat csodálva.
- Richárd, igaz? Marco vagyok, én fogom a vizsgádat vezetni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén. - Biccentett felé, majd intett, hogy jöjjön közelebb, csak ezután köszörülte meg a torkát, keresve a fiatalember tekintetét.
- Három feladatod lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyan ez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Csak pontosan és összeszedetten.
Mondta végül nyugodt, szilárd elképzelésekkel mögötte, aztán felállt, a tető széléhez sétált és egy nagyobb széllökettel kisebb forgószelet kezdett a tetőn idézni, amivel a jobb oldali asztalon üvegcsék jelentek meg, különböző növényekkel, állatokkal, élő és élettelen dolgokkal egyaránt. Majd kisvártatva egy lebegő lényecske került a székre, ahol ő eddig ült. A lény idegesen mozgatja kis csápjait, köztük elektromos feszültséget fenntartva, jelezve, hogy nem stimmel valami és erősen az imént megjött üvegekre pillog. Éhezik, ettől pedig feszült.
- Lássuk is. Az első feladatod, az új társaságunkhoz köthető, ismerd fel a lényt, ki ő, mennyire veszélyes, mik a legfontosabbak róla, valamint találd meg az okát, miért viselkedik úgy, ahogy, aztán a jobb oldali asztalon lévő tárgyakat és az elemedet hívhatod segítségül, hogy megoldd a problémáját!
A fiúra nézett, hogy valami visszajelzést kapjon, hogy legalább hallotta-e, ha meg nem is értette. Volt már sajnos olyan vizsgáztatottja, aki már az első résznél elbukta az egész vizsgát, sőt. Egyszer annyira kihoztak egy vizsgázást segítő elementált is a sodrából, hogy rátámadt a tanoncra. Vannak problémás esetek.
- Ezek után a második feladatod az lesz, hogy létrehozz egy kettőnket magában foglaló levegőburkot, amin belül előbb le kell hűtened a levegő hőmérsékletét -12 °C-ra, majd felmelegíteni 39 °C-ra, jól figyelj, pontosan érzékelni fogom a hőfokot, és többször nem ismétlem el az adatokat. Ezután pedig az utolsó, harmadik, egyben záró feladat, amire a legtöbb időd lesz összességében, az abból fog állni, hogy az elemed segítségével madárhangokat kell keltened, és mint egy dallammá formálnod, ami kitart legalább 45 másodpercig.
Az utolsó hangos dal. Mondhatná tréfásan, de egy halovány mosolyon kívül semmi mást nem látni az arcán. Végül a tető szélén a fiú felé fordulva leül a peremre, kezeit összefűzi maga előtt és figyeli, hogy mit mutatnak ma neki. Igazából a helyet éppen könnyítésként választotta. Nem a semmiből kell építkezzen az ember, kicsit több erőt kímél meg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=693377#post693377][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.07.31. 15:05[/b][/url]

a vizsgáztató, Marco Weiß ▲ Növények sorrendben

1. Angyalgyökér
2. Epergyöngyike
3. Homoktövis
4. Méregölő sisakvirág
5. Osztrák sárkányfű

Mosolyogva szeli Liv ismét a hivatal folyosóját, ezúttal egy szőke hölgy társaságában, aki úgy tűnik, hogy végre készen áll arra a bizonyos lépésre, ami gyakorlatilag elválasztja a saját felelősség súlyától. Bátorítóan simít végig párszor a levitás mestertanonc hátán a tanárnő, majd a székekhez érve ő maga helyet foglal, tudja, hogy nem sok idő, mire valaki szól majd nekik.
- Ha minden igaz pár perc és be is hívnak, ne izgulj, biztosan jól fog menni. Van pár nehezebb eset vizsgabiztos, de olyankor csak gondolj arra, hogy ez olyan mintha csak gyakorolnál. - Igazából ezt a célt is szolgálhatná a vizsga, persze ennél azért több, mégsem jó ezzel rémítgetni senkit. Meg is köszörülte a torkát, majd a szőkeségre pillantott. - Itt foglak várni még végzel, aztán együtt megnézzük az eredményt.
Nagyjából eddig tartott, hogy kettesben társalogjanak, ugyanis az egyik titkárnő előre érkezett a folyosó végéről, majd Iza teljes nevét felolvasva egy lapról magához hívta és egy emelettel feljebb irányította. Ott lesz az a bizonyos szoba, ahol neki ma teljesítenie kell. Nem is tart sok időbe, hogy észrevetesse magát az ajtó, amin ott virít a korábban említett négyes szám, mögötte pedig már türelmetlenül várakozik a benyitásra vizsgabiztosa.
- Üdvözlöm, Lilien. Marco Weiß vagyok, én fogom a vizsgát vezényelni és értékelni, az észrevételeim és értékelésem alapján bocsátják ki, avagy sem az engedélyt a végén.
Tekintetét a hölgyre emelte, majd ellökte magát az asztaltól leült mögé a székébe a kisebb kanapéra mutatva, üljön le nyugodtan.
- Három része lesz, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyanez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Amennyiben igen, sok sikert.
A megjegyzés után még egy féloldalas vigyort is megengedett magának, majd kivárt egy kicsit, ha szükséges volt válaszokat adott, ezután pedig összerendezte a papírjait. Tekintetét a szőkére emelte, majd belekezdett.
- Akkor lássuk is, elsőre a legkönnyebb rész, az agytorna várható, egy összetett kérdésre kérem megadni a választ. Mi történik akkor, ha az elemi mágus képességeinek nem megfelelő, túl erős varázslatot próbál végrehajtani, és nem tudja azt megszakítani? Ne siess, mert ahogy belekezdesz, elindul az óra is. Egy másik részen fel fogom fedni az asztalon letakart öt darab növényt. A feladatod az lesz hogy felismerd őket, eláruld melyik-melyik, megtaláld a két kakukktojást, megmondd miért ők azok, majd visszafejleszd őket mag formába. Végül pedig az utolsó rész... Ehhez arra kérlek, hogy koncentrálj megfelelően ugyanis nem lesz egyszerű. A terem nagyjából a gondolkodási időd végére át fog alakulni egy erdei kviddicspályává, pontosan húsz percre. Ezúttal az erődön nem lesz korlát, de magad leszel a labdákkal, ami négy darab gurkót takar, meg kell találnod melyik labda rejti az elemi mágikus erőt, ami téged vadászik majd az alapokon felül, majd le kell nyugtasd és megmenekülj.
Komoly tekintettel figyelte végig a hölgyet és bár szörnyen hangzik ez utóbbi, ismerve a lány életét, hogy része ez a sport, a terhelést így látja jónak. Az a stressz helyzet teremtődik meg, ami bármikor elérheti őt és meg kell tudni, képes-e nyomás alatt teljesíteni. Fejével biccent a megjelenő visszaszámláló felé, ami előbb a felkészülési időt, majd a részek idejét fogja mutatni.
Innentől minden figyelmét a feladatoknak szenteli.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=699984#post699984][b]Széplaki Alíz - 2017.09.07. 20:25[/b][/url]

Végre túl voltam az összes vizsgámon, eddig mindegyik sikeresen alakult, amelyeknél kiírták az eredményeket. Kellemes, ősz eleji idő volt, se túl meleg, se túl hideg, a fák színesbe borultak és kellemes szél lengedezett odakinn. Ennek megfelelő ruházatba öltöztem fel, hogy ne legyen melegem, de nem is fázzak. Nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy fotókiállítás lesz a Művelődésházban. Ráadásul épp a kedvenc művészeim fotói kerültek kiállításra. A fekete-fehér képek voltak mindig is az általam preferáltak, mert azok rögtön a valóságot tárták az ember elé és erőteljes mondanivalójuk volt, a hangulatuk pedig igazán egyedi, magával ragadó, de a színes fotókat is kedveltem. Számomra a fényképeknél a jól elkapott pillanat a leglényegesebb, mivel az sokszor többet ér, mint egy egész történet, hiszen az ragadja meg az igazi érzelmeket és ad egyedi, sajátos hangulatot a képnek. Diane Arbus és Robert Frank képeit csodálhattam meg ma, akik rendkívül tehetséges művészek voltak. Diane Arbus tökéletes fekete-fehér portrékat készített, melyek a reménytelenséget szimbolizálták. Ezekkel a színekkel tökéletesen ki lehet fejezni az emberek érzelemvilágát, az örömön át egészen a mély depresszióig. Robert Frank is egy tehetséges mugli fotográfus volt, aki szintén a fekete és fehér színvilágot használta előszeretettel önkifejezésre. Sokszor a színkavalkád stílusú képek elvonják az ember figyelmét arról, hogy esetleg az semmitmondó, viszont a fekete és fehér színekkel készült művek a puritán valóságot ábrázolják, mindenféle körítés nélkül. Véleményem szerint a fekete és a fehér alapszínek. A két végletet szimbolizálják, mint a jin és jang, avagy fény és sötétség nem léteznek egymás nélkül. Ha a fotózást vesszük alapul, kijelenthető, hogy a fekete és fehér képek pont a kontrasztjuk végett válnak erőteljessé. Visszatérve a gondolataimból a valóságba eszembe jutott, amit múlt éjjel álmodtam. Egy jó kiállású férfit láttam az álmomban, aki valamilyen úton-módon a minisztériumban dolgozott. Ő is ott volt ezen a kiállításon és egy ellenséges emberrel akadt problémája, aki nagyon erőszakosan viselkedett vele és kellemetlen helyzetbe hozta. Sajnos pont felkeltem, amikor megtörtént volna a végkifejlet, így nem tudtam meg, hogy mi lett a sztori vége. Próbáltam kiverni a fejemből az egészet és arra összpontosítottam, hogy élvezzem a programomat. Amint odaértem, nagy boldogság fogott el, hiszen végre kikapcsolódhattam kicsit és élvezhettem a művészet szépségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=700545#post700545][b]Olive Thalia Belmonte - 2017.09.11. 00:04[/b][/url]

a vizsgáztató, Marco Weiß ▲ a lény, blog ▲ Gázok, anyagok amik a levegőbe kerülnek:
klór
nikotin
ammónia
kén-hidrogén

A már jól ismert minisztériumi folyosón ismét Liv magassarkúi törik meg a csendet, ám most sem egymagában érkezik. Kamilla nagy napja jött el így szeptemberben és remélhetőleg sikeresen is zárja majd az eddigi kis útját. Nem különösebben adott neki tanácsokat vagy próbált a fejébe verni valamit az utolsó percekben, inkább azon volt, hogy stabilan, nyugodtan és felkészülten sétáljon majd be és legalább egy kicsit tehermentesen. Ha tehetné a tanerő a legtöbb tanoncától átvenne súlyt, mert járt a cipőikben eleget, hogy tudja, milyen is ez. Ő kétszer élte végig az utat, már a tanulással, hiszen az elemei csúszva érkeztek, de a vizsgát hiába egyszer, pontosan éli a helyzetüket.
Nagyjából négy vagy öt perc várakozás kell, hogy megékezzen a titkárnő és szólítsa a rellonos lányt, akinek utat is mutat egy emelettel feljebb, jobbra a negyedik ajtóhoz, ami mögött már a vizsgáztató bizony csak rá vár a férfi személyében, aki az elmúlt hónapokban aktívan teszi a szolgálatát Liv tanoncainak megmérettetésében.
- Üdvözöllek - köszönti a lányt, ahogy az ajtó kinyílik, majd ellépve a szoba közepén halmozott tárgyak, bútorok, rongyok és más kacatok tömegétől oldalazva az ajtóhoz igyekszik. Oka van a berendezésnek, de mindent a maga idejében. - Kínálnálak hellyel, de ez most nem opció még. Marco vagyok, én fogom a vizsgádat levezetni és értékelni, az észrevételeim és döntésem alapján kapsz, avagy sem, engedélyt a végén - szögezte le gyorsan a legfontosabbakat mielőtt még összecsapta volna a tenyerét és egy papírlapot lebegtetett volna a maga kezébe.
- Több, szám szerint három szakaszon kell átess, miután elmondtam, negyed óra van felkészülni, összeszedni magad és nekivágni. Ezt érdemes kihasználni, persze csak rajtad áll, kevesebb lehet, több nem. Ugyanez vonatkozik a feladatokra fordítható időkre is, amik az elsőtől kezdve folyamatosan mennek. Nem segíthetek, amennyiben közbe kell avatkozzak, a vizsga érvénytelenné válik. Nem használhatsz pálcát, vagy bármilyen más jellegű erőt az elemi mágián kívül, a segédeszközökről pedig feladatonként, ha van, szót fogok ejteni. Minden világos? Amennyiben igen, sok sikert és… - elterült a mosoly arcán, aztán a lányt beljebb invitálta a középen lévő lom elé.
- A szoba állapotán is látszik, hogy valami történt, történik, ez is a feladatod része. Mindennek meg kell találd a szobában úgy a helyét, hogy két oldalon egy-egy embernyi kényelmes távolságot, középen pedig nagyjából 4 embernyi teret meghagyj. Mindennek egyetlen módja van, szóval jó tetriszezést. Ha ezzel megvagy, ő itt Lara - mutat a háta mögött felbukkanó kis lényre - ismerkedjetek majd meg, elég makacs jószág, de rá kell valami módon vedd, hogy használja a képességét és bemutassa ezt nekem.
Lassan, kivárva mondja végig a szavait, hogy Kamilla biztosan megértse, közben figyel, ha kérdés lenne, de nem szokott lenni. Sosincs, aztán meg vagy kiderül, hogy lángelmék, vagy elbuknak, változó. A kis lény közben türelmetlenül ugrál át a bútorokra és veszik el. Igen, onnan is  a lánynak kell majd kiimádkozni.
- Amint ezzel a kettővel végeztél, a legnagyobb erőt igénylő, utolsó feladat jön, ahol fel kell majd ismerd a levegőben és semlegesítsd a gázokat. Több is lesz, nagyon kell koncentrálj és pontos megoldásokat várok - közölte szigorúbb tekintettel, majd odébb is állt, hogy a levegőbe színes porfoszlányokból kirajzolódott visszaszámlálót láthatóvá tegye. Előbb a felkészülést majd a feladatokét fogja mutatni Kamilla számára. Még egy utolsót biccentett a lánynak, majd megfigyelővé válva hagyta, hogy nekifogjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=708422#post708422][b]Jonathan Gerhard Van den Bergh - 2017.11.17. 22:46[/b][/url]

A faliújságot böngészem a hivatal oldalán. Ott, ahol a művelődési ház bejárata található. Hiszen a kultúrális programokról jöttem tájékozódni. Hátha akad valami. De nem sok. Az előkészítősöknek lesz valami kézműveskedés meg ők adnak elő. Nekem viszont semmi kedvem kölykök nyekergését hallgatni, meg nézni, ahogy csetlenek-botlanak a színpadon. Azt hittem, lesz valami érdemi ajánlatuk a számomra. Dehát mit is vártam?
Egyre kelletlenebb arccal olvasgatom a hirdetéseket, ahogy nem találok semmit. A keresgélés közben pedig úgy elunom magam, hogy gondolataim elkalandoznak. Nem nehéz nekik, hiszen reggel jött apámtól egy levél. Nem mondanám, hogy dicsérne benne. A szavak, amiket papírra vetett, nem durvák, hiszen ő úgy nem fogalmaz. Csak burkoltan fejti ki, mennyire szánalmasnak tartja, hogy megbuktam a vizsgáimon. Illetve olyasmikre is célozgat, amiket direkt figyelembe sem veszek. Biztos csak rossz hangulata volt és nem gondolja komolyan, amiket hozzám vágott a maga kifinomult módján. Biztos nem.
De annyira azért persze nem vagyok ebben biztos, hogy ne legyek feszült tőle. Ezért is akartam valami figyelemelterelő szórakozást magamnak. Ám úgy látom, ettől a jelentéktelen kis falutól hiába várom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=711159#post711159][b]Bálint Fruzsina Ingrid - 2018.01.07. 19:41[/b][/url]

Szomorú képpel ültem le, hogy várjak a soromra, amíg elintéződnek a papírjaim arról, hogy most már gyakorlatilag még nagyobb magány fog rám várni egész életemen keresztül. Ugyan ki akarna befogadni egy tizenöt éves kamaszt? A kisbabákat szívesebben viszik, őket még könnyebb beszoktatni egy vadonatúj, tökéletesen idegen környezetbe, kevesebb frusztrációval jár mindkét fél részéről. Esélytelen most már, hogy valaha is helyre rázódjon a dolog.
Valahogy még most is nehezemre esett felfogni azt, hogy anyám csak úgy lemondott rólam annyi év után. És mi van a balatoni nyolc évvel? Amikor beleestem a tóba… az első találkozásommal a mágiával… a közös bájital-szaklap olvasgatásával… a közös kotyvasztásokkal, amikor azt figyeltem, hogy mit szorgoskodott a parányi konyhánkban. Nem voltunk nagyon eleresztve soha, de azért én annyira gáznak nem tartottam a helyzetet. Az anyagiakra fogni annyira bagatell kifogásnak tűnt, és még mindig válaszok nélkül hagyatva éreztem magam. Valamit titkolt. Tulajdonképpen sose volt őszinte a kapcsolatunk, nem igazán volt hajlandó mesélni a kapcsolatáról apával, amit igyekezett minél jobban eltörölni az emlékei közül, úgy menekült előle, mintha forró vassal üldöznék középkor inkvizitorai.
Hiányzott, mérhetetlenül, pedig alig váltunk el, de tudtam, hogy ő már többet nem akart látni az életében. Hol rontottuk el? Lehetett volna javítani rajta?
Ilyen, és ehhez hasonló kérdések hada cikázott a fejemben, mintha egy őrült sebességre kapcsolt kviddicsmeccs zajlott volna a kobakomban, amikor átvettem az iratokat. Nem bírtam ki sírás nélkül, s hiába próbált biztatgatni az az aktakukac némber, aki ott ült, nem ért el sikert nálam. Honnan is tudhatná ő azt, hogy milyen érzés egyik pillanatról a másikra mindent elveszteni? Még csak nem is beszélt velem, egy vacak papírral elintézte, és kidobott az életéből. Visszamenni a suliba egyelőre nem akartam még.
Egyáltalán nem tudnék koncentrálni a tananyagra, azt meg nem akarom, hogy ott, mindenki előtt elbőgjem magam. Nem tartozik másra az én nyomorom, valahogy csak feldolgozom egyedül is. Főnixféle lennék, vagy mi a szösz, az mindig feltámad a hamvaiból. Erre emlékeztettem magam minduntalan, valahányszor megrázkódik a vállam. Remek, most már a maradék papírzsepim is elfogyott, és elfelejtettem duplázó bűbájt alkalmazni rajta… szuper.
A lehet-e ennél rosszabb kérdést már fel se merem tenni, hisz tudom, mi következik utána: az élet bebizonyítja, hogy igen. Lehet még ennél is rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=720694#post720694][b]Moondance Williams - 2018.04.16. 12:20[/b][/url]

Kissé borongós volt a mai nap ezért a mostanában megszokott rövidnadrágot bőrnadrágra cseréltem. Igaz, hogy nem vagyok fagyos, de elég érdekesen tudnak rám nézni, hogy tizenöt fokban rövidnadrágban és pólóban mászkálok. Nem tehettem, arról, hogy még nincs legalább mínusz tíz fok addig nem igazán fázok. Sőt Szabályosan melegem van a magyarországi időjárástól. Most kivételesen nem hoztam el a kutyáimat, otthon pihentek a kis mázlisták. Én meg már untam az otthoni könyveimet, a tankönyveket meg pláne, és úgy hallottam van a faluban egy könyvtár a Műv házban. Úgy, hogy arra gondoltam felkeresem, de a legpontosabb útbaigazítás amit kaptam, az, hogy valahol a hivatal körül. Úgy látszik sikerült egy nem helybélit megkérdeznem, úgy hogy maradt bolyongás. Egy kis sétával elértem a hivatalhoz, bár nem tudtam, merre is menjek innen. Ezért csak vállat vontam, és bementem hátha odabent megtudják mondani merre találom a könyvtárat. Odabent rengetegen voltak, és hirtelen nem tudtam kinél is érdeklődjek, úgy hogy a szokottól eltérően kicsit tanácstalan voltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=720755#post720755][b]Dr. Wittner Erik Benjamin - 2018.04.17. 06:02[/b][/url]

Furcsa gondolat ide hívni a gyermekeimet, de valahogy úgy vagyok vele, hogy ez is jobb, mint a semmi. Elúsztam a munkában teljesen, és ez nagy valószínűség szerint azért következhetett be, mert egymást követő nyolc éjjelen át, alvás helyett csak festettem, és festettem. A munkában dekoncentrált vagyok, lassan haladok az egyszerűen a kimerültség fizikai tüneteit produkálom, vagyis produkáltam tegnapig, amikor is hazaérve bármi egyéb teendő nélkül felsétáltam a szobámba, és eldőltem az ágyon. Korareggel, mikor magamhoz tértem, még mindig rajtam volt a fél pár cipőm, a zakóm pedig a jobb kezemen fennakadt, és valami kicsavart pózban a fejem alá került, aminek következtében elfeküdtem a nyakam. Nem hiszem, hogy nagyon mozoghattam ezen túl az éjjel, mert a bevetett ágy ugyanúgy megmaradt alattam.
Arra keltem, hogy egy madár koppant az ablakon, és utána felháborodott csiviteléssel távozott. Rendesen halálra rémültem egy fél tenyérnyi jószágtól, és nem is attól, hogy baja lesz, hanem attól, hogy mi fog történni, miután bejött. Fogalmam sincs, miért hittem, hogy bejön, vagy, hogy ha bent lesz, akkor valami rossz fog velem történni. Egyszerűen az álomtalan ébredés okozott olyan vélt riadalmat, amitől félő volt, hogy kiugrik a szívem a helyéről.
Mostanra viszont újra az íróasztal mögött vagyok, az elmúlt napok káoszát igyekszem rendezni, és bár ebédet ígértem nekik, végül egy határozott levélben felkértem őket, hogy az irodámban látogassanak meg. Talán ostoba ötlet volt, de mivel úgyis késnék, így igazából időt spórolok mindenkinek. Amíg nem érnek ide, addig tudok dolgozni, és nekik se kell várakozni rám. Nem ismerem az órát, sosem voltam jó benne, és így vezetek egy falut. Érdekes kihívás. De még minden épület áll, a boltok nyitva vannak, és határozottan biztos vagyok benne, hogy a titkárnőm kedvesen mosolygott, és nem vicsorgott. Úgy vélem, ez már komoly eredmény ahhoz képest, ahogy ideérkeztem.
Elégedetten szusszantva dőlök kicsit hátra, amíg az aláírt levelek összehajtogatják magukat, és borítékokba csusszannak. Fáj a vállam és a nyakam, de igyekszem nem mutatni a jelét, mert ma már kaptam ajánlatot vállmasszázsra, és egyrészt nem lenne előnyös a sok pletykát elhallgatva, másrészt meg nem nagyon szeretném, ha mindenki azt hinné, hogy csak úgy bármikor lehet tapogatni. Nemszeretem az emberi érintést olyanoktól, akik nincsenek benne az általam beengedett körben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=721149#post721149][b]Návay L. Viktor - 2018.04.21. 13:22[/b][/url]

- Nem a legmagasabb épület Bogolyfalván, de azért tekintsük kellemes kis kihívásnak - állapítom meg csípőre téve a kezem, ahogy felpillantok a hivatalként és művelődési házként is funkcionáló épületre. Nincs két emelete, mint mondjuk a tanodának, csak egy, viszont egészen magas, szép kis kiszögellésekkel a tetőn, meg viktoriánus jellemzőkkel, ahogy ezt az építészetért rajongó emberek mondanák. Jómagam csak annyiban vagyok érdekelt újabban a témában, hogy előszeretettel mászok meg magas épületeket puszta élvezetből. Eléggé eksztatikus érzés tud lenni, amikor végre ott ácsorgok fent a tetőn. A húgommal nemrégiben össze is vesztünk ezen csúnyán, azóta sem hajlandó velem pár szónál többet váltani, mert szerinte csak a sorsomat kísértem és nem vagyok normális. Majd csak megbékél egyszer azzal, hogy új extrém sportnak is beillő hobbit találtam magamnak.
- Legközelebb viszont megpróbálhatjuk kijátszani a tanoda védelmi rendszerét is akár, csak egyelőre nem sikerült bejutnom a múlt héten. A régi átjárót a birtok határán még a felügyelők számolták fel, nem találtam másikat, a kapu meg beenged, de érzékel minden idegent, az pedig úgy nem vicces - mesélem, gyorsan ellenőrizve még közben a cipőfűzőmet, aztán teszek pár lépést, hogy felmérjem, hol is lenne érdemes nekivágni. Van ugyan egy lépcső, amelyen fel lehet jutni az elsőre, de az kizárva. Semmi élvezet nem lenne benne. Esetleg ha... de nem, még akkor sem, ha nem lenne kivilágítva, márpedig a hivatal mindig ki van világítva esténként, és hamarosan, ahogy lenyugszik a nap és leszáll az est, felkapcsolják majd a világítást. Felmászom a lépcső korlátjára, hogy ott egyensúlyozva a homlokzat egy kapaszkodásra alkalmas pontját is elérjem, ahonnan majd felhúzhatom magam. Ehh. Ez azért jó kis torna, pedig formában vagyok. Himbálózom kicsit az egyik kiszögellésen lógva, és remélem, hogy a kapus most tesz éppen egy kört, hogy megnézze, minden ajtót bezártak-e, ahogy kell. Feltornázom végül magam, és megpróbálkozom az egyik ablakpárkánnyal, úgy látom, akad ott pár kapaszkodó, hogy még feljussak a tetőtér szintjére is. Az igazi kihívásnak aztán meg innen nézve már a kis torony tűnik, de szeretnék feljutni a tetejére. Mégiscsak az az épület legmagasabb pontja.
- Vagy ott van még a Shanes is egyébként, esetleg a fővárosi ispotály. Legalább ha valami történik, nem kell messzire rohanni a gyógyítóknak - szólalok meg, igyekezve elérni épp egy díszt az ablak fölött, majd abba kapaszkodva húzni fel magam még magasabbra.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=722036#post722036][b]Gryllus Matilda - 2018.05.02. 18:51[/b][/url]

Kellemes nyáreleji szél fodrozta a fák zöld ruháját, a délutáni napsugaraknak folyamatosan változó mintázatát rajzolva az utca kövére és a házak oldalára. Nem volt sem hűvös, sem túl meleg, hanem az a pont tökéletes időjárás volt, amit egész évben, bármikor el tudtam volna viselni. Persze volt rajtam egy világos kardigán is, hátha már estébe fordul az idő, és esetleg lehűl kissé, mire hazabattyogok.
De most még akadt egy kis dolgom, és jól is esett a séta, így nem siettem el. Lori egyébként sem jön haza késő estig.
Lori. Ha lehet, most még jobban körülötte forogtak gondolataim, és persze mindazon események körül, amik kettőnkre vártak. Ez jó volt, nem is kicsit, hiszen elterelték figyelmem saját magamról, "betegségemről". Mióta nem dolgoztam, és az egyetemet is ott kellett hagynom, folyton csak önmarcangoláson kaptam magam. Pedig olyasmin, amin nem lehetett változtatni, kár volt rágódni. Lori is ezt mondta, bár tudtam, hogy őt még nálam is jobban megőrjíti a tehetetlenség.
Megálltam a hivatal előtt, és láttam, amint az ajtóból int nekem valaki. Majdnem visszaintettem neki pálcát tartó kezemmel, de aztán észbekaptam, és miközben ruhám egyik gyűrődésébe rejtettem a varázstárgyat, balomat megemelve üdvözöltem inkább. Furán vette volna ki magát, és még az se volt biztos, hogy nem kanyarodik az orrom elé egy varázsbusz a pálcaintésre. Márpedig biztos furán néztek volna rám, ha négy utcával arrébb kérek egy fuvart.
Tovább sétáltam az épület mellett, közben a madarakat figyeltem, vagy ha épp az arcomra sütött a Nap, behunytam szemem, és élveztem a melegét. Jó nap volt ez a mai.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=723616#post723616][b]Emerald Stone - 2018.05.20. 18:26[/b][/url]

Elég könnyen megtaláltam a hivatal épületét, a portán pedig tökéletes precízséggel igazítottak útba, s ennek köszönhetően most itt vagyok. Megállok az előtérben lévő asztalnál és megszólítom az ott ülő nőt, aki, mint azt megtudtam odalenn, a polgármester Dr. Wittner Erik Benjamin titkárnője és a neve Márta. Szimpatikus név, bízom benne, hogy viselője is az lesz. - Jó napot kívánok, a Polgármester úrral szeretnék beszélni. A nevem Emerald Stone - nyújtom a titkárnő felé kezem, hogy bemutatkozzam neki és közben a másikkal leteszek egy doboz kecsesen becsomagolt bom-bont az asztalára - Sajnos nem tudtam előre bejelentkezni hozzá, mert néhány órája érkeztem - folytatom és zöld szemeimmel ráutalóan az édesség felé pillantok. Hangom udvarias tónusú, s még egy halvány mosolyra is futja. A meggyőzés fegyvereként néha ilyesmire kényszerülök. A megvesztegetés ennyire enyhe formája az ember barátja, tehát nem szükséges, hogy megbánja, így én sem teszem, főleg ha elérem célom és bejutok a férfihez. Sötét hajamat elegáns kontyba fogtam. Öltözékként egyszerű fekete kosztümöt vettem fel, alá pedig egy lila, csipkés blúzt, melyek mind kiemelik termetemet, bőrömet és szemeim zöld színét. A külsőm és a viselkedésem egyaránt visszafogottak, sosem kedveltem a hivalkodást, vagy a harsányságot. Inkább elmém pallérozottságával igyekszem majd munkához jutni, mint női bájaimmal. Míg a hölgy döntésére és a reménybeli bebocsátásra várok végignézek a környezeten. Rendezett és puritán, mégsem kerülgeti tőle az embert semmiféle feszélyező érzés. Tetszik. Végigsimítok ruhámon és megigazítom, hogy a legkisebb ránc se maradjon rajta. Mindig ügyelek a külsőmre. Amikor ügyvédként dolgoztam is védjegyem volt a tökéletes megjelenés. Ez bizalmat ébreszt nem csak az ügyfelekben de az esküdtekben is, legalábbis én ezt tapasztaltam. Remélem ez a tézisem most sem fog meghazudtolni engem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=729695#post729695][b]Wittner Stella - 2018.07.20. 03:06[/b][/url]

Annyira kedd volt ma, hogy nagyon, én mégis végig kellett szenvedjem az óráimat, még az előtt, hogy lecammoghattam volna a faluba. Szerencsére csak reggel volt, amire be is kellett menjek, a többiről engedéllyel távol lehettem. Inkább úgy mondanám megmenekültem, de a munka jobban is tetszett. Ma tizenegytől háromig dolgoztam, majd aztán fogtam magam és vettem egy nagy pohár limonádét az utcán, illetve beugrottam a meleg és rettenetesen fekete löttyért, hogy ha már arra megyek, apának is jó legyen. Fogalmam se volt, hogy kérjem neki, ami egyszerre szomorú és... szomorú, hát ennyi. Nincs másodszor vagy más. Kértem mellé kicsi kockákat, mármint cukrot és olyan mini tejport is, aztán úgy gondoltam majd kiderül. Ezeket szorongatva sétáltam végig a hivatalig, ahol éppen kint álldogált a titkárnő, az a Márta, nagyon rondán is nézett rám és amint beléptem az épületbe már ő is indult utánam. Elég szaporára is fogtam a lépteim, igyekezve nem kilötyögtetni az innivalókat, de azért a lépcsősornál volt egy kis időm beleinni a limonádémba.
- Mártika néni, higgye el én csak szeretném, ha Eriknek jó lenne! Miért kell mindig kergetőzni? El fog fáradni! - Nem voltam olyan hangos, de biztos voltam, hogy többen is hallották. Emlékszem, hogy párszor elmagyarázták már neki, hogy én a lánya vagyok, de ettől még... Nem éltem a nénit. Így esett meg az is, hogy az egyik nyitva felejtett kicsi irodába betolattam és kicsit behajtva az ajtót a falhoz húzódtam. Ő tovább is ment én meg ezzel leráztam. Csak utána fordultam meg, hogy hát megnézzem amúgy hol vagyok, vagy éppen hol nem. Apánk irodáját már eléggé kiolvastam, ha úgy tetszik, ronda és uncsi, a többit még nem igazán ismertem, meg arról se volt sok fogalmam kik élnek benne. De itt legalább nem volt egy Márta. Aki megint közeledett a félelmetes magassarkúin én meg még egyet léptem beljebb az ajtó mögé a hangját hallva.
- Helló... - nyögtem ki végül a vállam felett elpillantva - hátra is kéne, de nem néztem -, nem is tudtam van-e ott valaki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=736383#post736383][b]Frank Martina Luna - 2018.10.08. 12:54[/b][/url]

Már két napja sikerült beköltözni, a hétvégén dolgoztam is a Pubban, mint felszolgáló. Hogy itt mennyi fiatal kap inni anélkül, hogy személyit kellene bemutatniuk! Eszem megáll.
Ma reggel viszont már mennem kellett dolgozni, így reggel egy rakás nyöszörgés és gyűlölködés után kimásztam az ágyból és rávettem magamat, hogy bemenjek az új munkahelyemre dolgozni. A táskámba mindent beletuszkoltam, ami kellhet az irodában, aztán belibbentem oda, még a hajamon is dobva egyet. Egy nem-túlságosan-készséges nő ült a recepciós pultban, majd hebegve közölte, hogy tisztelettel tájékoztat, hogy nincs titkárnő felvétel és keressek máshol munkát.
- Tisztelettel kinyalhatja a seggem, kedves... - kerestem a pillantásommal a névjegye után, de aztán csak felszegtem az állam és csücsörítettem egy pár pillanatig. - Na, idefigyeljen. Ez volt az első és az utolsó alkalom, hogy nekem próbált keresztbe tenni, aranyom, mert még egy ilyen és feldugom a pálcáját oda, ahová nem süt a nap. Az irodámat akarom, pénteken kaptam a levelet, hogy ma jöjjek be. Frank.
Épp csak el nem sírta magát, én pedig nagy szusszanással vettem el tőle a kulcsot, majd indultam is, hogy kipakoljak. Aztán csak megálltam az ajtóban, mert hajlamos vagyok rá, hogy hagyjam a figyelmemet elterelődni. Most is éppen így történt, mert el is felejtették említeni, hogy ilyen jó seggű alkalmazottak vannak itt. Még egy elismerő hümmögést is megengedtem magamnak, mielőtt belöktem volna az irodám ajtaját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=742229#post742229][b]Wittner Stella - 2018.12.07. 00:01[/b][/url]

Sietős volt a dolgom, ahogy a nagy csomaggal magamnál összekaptam a cuccaim a szobában és még mindenki előtt kisurrantam a társasházból. Jó, majdnem mindenki. Én nem akartam senkit felébreszteni, de még pár jó reggelt puszi pont belefért, mielőtt elsiettem "suliba". Csak nem pont így történt. Ismerem Mártit, tudtam, hogy ő már jó egy órával előbb bent van, mert undin szeret hallgatózni, látni ki és mikor és be, meg még apus elé is tolni az undi lötyijeit. Nem igen értettem a nőcikét, nagyon nem voltak szépek a ruhái, a tekintetétől megrémülnek a pasik és a körömcipőitől szegényeknél még tuti az impotencia is elébb lép fel, mint a természet hozhatná. És amúgy az se tetszett, ahogy egyes munkatársaira különös figyelmet fektetett. Vagy szeretett volna, és nem Erikre gondolok! De lássuk a mackót!
Kapkodósan, de azért nagy mosollyal beléptem a hivatalba és a recepción átlibbenve egyből elindultam a megfelelő iroda felé, és ahogy sejtettem hamar meglett a titkárnő is.
- Szép napot Mártika néni - köszöntem széles mosollyal ő meg csak fintorgott, pedig még boldog mikit is kívántam ám! Nem értékelte, elém is állt, hogy ma úgysem járok túl az eszén - ő csak hiszi ezt, jövök én még, hát mikulás van. Fújtattam egyet majd az órára néztem.
- Tessék ezt odarakni az apus asztalára, van rajta kis kártya, meg egy Mikulást is rajzoltam rá, látja? És itt sem vagyok, nem jövök többet hozzá, becsület szó - tettem csuriba az ujjaim és pislogtam is szépen. Igaz, ami igaz, nem hazudtam. Szerintem elé amúgy se akarok ma kerülni, de nem azt mondtam ide nem teszem a lábikóim.
Megvártam, még beviszi az irodába és az asztalára teszi, majd fogtam magam és kisurrantam, amilyen gyorsan csak lehetett. Nem kéne lekésni a reggeli Mikulást a faluban és az órát se!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=747286#post747286][b]Szervezői Mesélő - 2019.01.24. 02:37[/b][/url]

A falu művelődési háza már péntek délután szorgos kezeknek hála teljesen átalakult. A fehér falak most babakékben pompáznak, a korábbi szín csak párnákba, lufikban és a bútorzatban jelenik meg, mindemellett pedig rengeteg vörös apróság is kihelyezésre került. Állatos plédek, amin kényelmesen elheveredhet állat és gazdi, hasonló díszpárnák, alacsony asztalok, hogy így is elérhetőek lehessenek és magasabbak, amikre az ételeket helyezték ki, valamint az italokat. Muffinok, kekszek, mugli és varázsló édességek, mind hírül adják az eseményt, a tiszteletet, amivel a házikedvenceket akarják a DÖK tagjai felruházni. Legyen az kicsi vagy nagy.
Az eseménynek más célja is van, ahogy már korábban is, most is úgy határoztak, hogy valami jót szeretnének cselekedni, és mivel a bálon nem jött össze még a kitűzött cél, ismét kikerült egy adományos persely, mellé pedig egy nagy doboz, amibe tárgyakat gyűjtenek az otthontalanoknak.
Mikre is van lehetőség? A bejárati fal mellett kapott helyet kis plüssök formájában minden menhelyi állat szóvivője. A nyakörvükön lógó kis biléták a gazditlan jószágok neveit viselik, mindegyik máikat. A megvásárlásukkal az adott kis állatkát tudja mindenki támogatni. Az ő különleges orvosi ellátásait, játékait, esetenként különleges tápjának beszerzését. Ezen kívül az udvar is a rendelkezésre ár, aminek három pontját különböztethetjük meg. A terasz két végét, valamint az udvaron kialakított, kör alakú területet. A kiugró két végében a menhely ebjei gyűjtenek maguknak, az egyiken különböző kutyusok hatalmas puszijai a tétek, a másikon pedig kutyákat lehet felszabadítani némi apróért a délután folyamára. A kialakított terepen pedig a lovarda támogatásával pacis sétalovaglásra, valamint simogatásra van lehetőség. Különlegességként a lovarda tulajdonában lévő minikornist is kisétáltatták és irányítottan, nem tömegesen őt is meg lehet babusgatni.
Mik várnak azokra, akik kiskedvencükkel emelik az esemény fényét? Szórólap hirdeti már napok óta, hogy a gazdiknak, akik beöltöznek az állatkájuknak, külön oklevéllel és egy különleges fotóval kedveskednek majd a szervezők! Valamint egy gazdi és állata szépségversenyen is részt vehetnek [erre várjuk a jelöléseket a hírben kitettek szerint]. Játékokon vehetnek részt, mint a kedvencek egyes érzékszerveit becsapva meg kell találni a gazdit, vagy éppen a jutifalatot. Kié a legügyesebb?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=751837#post751837][b]Vajda Eszter - 2019.03.14. 23:12[/b][/url]

Több dologért is hálás lehetek ma. Volt mit ennem, még van tető a fejem felett, nemsokára a francia tengerparton fogok heverni, úgy tűnik, a vizsgáim is megvannak, ezért nem kell végigszopnom még egy évet a sok hülye között, senki nem halt meg, és Ádáméknak sem lesz gyereke. Persze a hálaadás részhez hozzájárult volna az is, hogy meglátogatom az egyetlen, csodálatos, elképesztően nyálas - amióta az unokatestvérünk rávilágított a tényre, miszerint Ricsiből egy papucs lett, képtelen vagyok teljes értékű férfiként tekinteni a kisebbik Vajda Richárdra - öcsém, ő elhesszeli velem a napot, hiszen én unatkozom, neki meg mi más dolga lenne, aztán meg majd történik valami.
Pontosan így kellett volna alakulnia.
De nem így alakult.
Vagyis, csak félig.
Minden ott kezdődött, hogy kivittem az amúgy is felhős ég alá elszívni egy kellemes kis cigarettát, aztán idő közben leszakadt az ég, én pedig csak töretlenül ültem tovább a hivatal lépcsőjén, az átázott cigaretta szállal a kezemben - egy vékony csíkban még mindig füstölög, de mindjárt ráesik egy csepp, leveri a végéről azt a megmaradt kis hamut is, és akkor már azt sem fog -, hiszen már ÚGYIS MINDEGY. Felkelni túl gáz lett volna, mert bent vannak emberek, olyan emberek, akik beszélnek, akiket nem ismerek, szóval na, elég kínos lenne mindezek után még vissza is menni, ha felkelnék, hogy akkor lelépjek, valaki egészen biztosan észrevenne az üvegen át, ami még kínosabb lenne, így egyedül a drámai, pislogás nélküli távolba meredés marad, a hátamra tapadó, lassan teljesen átázó hajammal együtt. Mintha épp most zuhanna le egy szatelit, és mindannyian meghalni készülnénk. Vagy meghalt volna valaki. Vagy Ádáméknak mégis jönne a gyerek. Tökéletes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=756184#post756184][b]Mitzinger Bence - 2019.04.22. 13:05[/b][/url]

Wittner 'veled nem élek együtt' Dávid
<így> <április>

Az órára néztem, majd vissza az asztallapra, ahogy a csuklómon lévő ezüst-fekete karkötőn fordítottam körbe párat, majd mély sóhajjal vettem tudomásul, ahogy Gabe, az utolsó ember is lelép ebédszünet címen. Legalább valakinek ma arra is jut. Luna nem jött be, és ehhez még nagy megfigyelőnek se kell lennem. A székemen hátradőlve fűztem össze a kezeim a tarkóm alatt és így fordultam párat a széken mielőtt már tehetetlenségembe inkább előszedtem pár papírt, köztük egy zacskózottat is, amire éppen szükségem lesz. Már feltűnt, hogy egyik Wittner se híres a pontosságáról, de legalább hivatalos ügyben elvárnám, hogy közeli időpontban húzzák be a seggüket. Milyen meglepő, hogy ahogy a sötét hajú törpének a házban, meg a felettünk lakó polgármesternek, úgy most éppen Dávidnak se derogál késni.
- Nem - közöltem Warddal, ahogy elsétált az ajtó előtt és belekezdett volna valami kérdésbe, sejtettem mit szeretne, de dolgom volt, ami reméltem éppen készül hozzám besétálni, ugyanis a lépcső nyikorgás közeledőt jelzett. Fel is álltam az asztalomtól és a zsebembe csúsztattam a kezeimet, hogy oldalról a bútordarabnak dőlve figyeljek már középre is csúsztatva a megfelelően felismerhető igazolványt, ami Stella cuccaiból... esett véletlenül a nappali padlójára. Gondolom ezektől nem csak én fosztanám meg, de mással ellentétben, én utána is megyek. Vagy vannak céljaim.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=761090#post761090][b]Winnifred Adyra Rossouw - 2019.06.11. 10:59[/b][/url]

Az európai térségbe való költözés nem csak levegőváltozással és izgalmakkal jár mindig. Rengeteg olyan dolgot kell intéznem, leginkább egyedül, amire korábban nem is gondoltam volna. Néha úgy érzem a rendszer annyival egyszerűbb lehet annál, ami nálunk, aztán rájövök, hogy ez közel sincs így. Ideutazásomkor egy egész táskányi holmim vette birtokba a minisztérium egyik munkatársa, hogy átvizsgálják. ezekért ma végre elmehetek, illetve van még három, amit most kell bevinnem. Egy üvegcse tündérpor, ami bár nem túl vegán és ha jól tudom a tündéreket itt védi a törvény, nekem legális úton került a birtokomba és csak a tartásának engedélyére várok, külön bekértek. Van egy kis zsáknyi kristályom, amiknek az erejét akarják bevizsgálni, és az egyik családi ékszert ellenőrzik majd régi varázslatok és átkok rejtése miatt, mert csak nem kéne bárkire bajt hoznom. Ezek már a táskámban is pihennek, így lépdelek az eligazítás után a hivatalba, ahol kedvesen fogadtak, bár itt is, mint eddig mindenhol rengeteg szempárt kaptam, és nem csak kíváncsit. Az egyik folyosóra kísértek, ahol leülhettem és azt mondták, hogy perceken belül tud fogadni az ezzel foglalkozó személ. Se név, se egy mosoly. Bizarr és kicsit rideg ez a hely.
Ezen kívül persze  apapírjaimmal is volt dolgom, a jelen körülményekhez kellett ideiglenes lakcímigazolót készíttetnem és a varázsképességeim felmérését igazoló okmányt is itt állították ki, így mondhatni lassan visszajáró vendég leszek. A nagy üvegablakon bámultam kifelé miközben várakoztam és számításba próbáltam venni, ha kérdések lesznek, azt hogyan is kéne kezelni. Nem mondanám a magyar hivatalokat túl megértőnek az eddigiek alapján. Az egyik kis, köves fülbevalóm megmozgattam a helyén, majd elégedetten szusszantam fel. Azt használom fordítónak, így nem szeretném elhagyni, még szükségem lesz rá.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=762789#post762789][b]Eördögh Lars Tobias - 2019.06.30. 19:30[/b][/url]

Azt akarták, baglyot küldjön, vagy személyesen menjen fel érte a kastélyba. Nem lehet ezekkel viccelni, állították. Bagolyköves diákokat használnak és most rajtakaptuk őket, rajta ám. Lehet, hogy fontos ez a lány, lehet, hogy az egyik fő játékos! A nagy halak közül egy, nevetgéltek, s már dörzsölték össze a tenyerüket.

Nem küldött baglyot és annak sem látta értelmét, hogy berontson a klubhelyiségbe. A maga módszerével akarta bebizonyítani, hogy tévednek. Nem érezte szükségesnek, hogy nehezítse a lánynak a helyzetet, elég, hogy ki kell hallgatnia, és a kapitányság a vérét követeli. Megakarta akadályozni, hogy bűnbakot kreáljanak egy ártatlan diákból.

Ismerte még a kastély programját, tudta, mikor van szabad hétvége, s azt is sejtette, merre fordulnak meg a levitások. Nyilván ez sem ideális helyzet, nehezére is esett odalépni hozzá és félrevonva megkérni, hogy jöjjön vele. Az aurori jelvényét próbálta nem túl feltűnően felmutatni, dehát az ilyesmit hiába titkolja az ember, akár bömbölő hangosbemondóval is körbejárhatta volna a falut, akkor sem tudták volna meg hamarabb az emberek.

Rendezgeti a papírokat az asztalon, egyik oldalra a képek, a másik oldalra a vaskos akta, amit felhalmoztak eddig. Ez az első eset, hogy konkrétan gyanúsítottuk is van. Legalábbis a többiek számára az. Átpillant az asztal fölött, figyeli a lány testtartását, ruháját, lélegzetvételét. Kerüli az arcát.
Előhúz a kupacból egy képet, a legfelsőt. A lány elé teszi, mozgó villanásain egy táskát lehet kivenni.
- Felismered? - Ez az első kérdés fontos megalapozásnak, bár kétségtelenül retorikus. Nem is az a fontos, amit, hanem ahogy felel a lány.