Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

A két tanév közötti szünet egyik napján a kora reggeli járatról egy idősebb hölgy száll le. Egyenes tartása, magasra emelt feje büszkeséget sejtet. Mozdulatai lassúak, öregesek, de nem támaszkodik botra, még mindig jó erőben van. Karján fonott kosár, fején csinos kalap, mely illik kabátjához, és a kosztümhöz, amit az elrejt.
Cipője hangja visszhangot ver a még álmosan nyújtózkodó település különben néma utcáin, ahogy végigsétál az állomástól a hivatalig. Az épületbe érve már rutinosan indul el, hogy megkeresse a vizsgára kijelölt helyiséget, melynek ajtaján szám könnyíti meg a tájékozódást. A vizsgázónak már korábban kiküldték a helyet és az időpontot tartalmazó levelet, de még nem lehet itt senki, hiszen a nő sokkal korábban érkezett, hogy előtte elvégezhesse az adminisztrációs teendőket.
A teremben csak egy asztal és egy hozzá tartozó szék áll, ezek felé veszi útját. Kosarát leteszi maga mellé a földre, kabátját és kalapját a szék háttámlájára akasztja, s csak ez után foglal helyet. Pálcaintésére előkerülnek papírjai, tintatartója és egy különösen csinos, halványkék penna, ezeket kézbe véve munkához lát.
Legközelebb csak akkor néz fel papírjaiból, mikor meghallja az ajtó nyitódását.
- Üdvözlöm önt! Én Csoknyás Borbála vagyok, a minisztérium által kirendelt pyromágus vizsgáztató. Igazán kellemes tapasztalataim vannak az itteni vizsgázókkal kapcsolatban, remélem, ön sem fog csalódást okozni.
Int egyet pálcájával, majd kezével is, hogy helyfoglalásra buzdítsa a fiút az előbbi mozdulata során megjelent egyszerű székre.
- Önnek ez lesz az első elemi mágikus gyakorlati vizsgája, és remélhetőleg az utolsó is. Bár az igazolványt időnként meg kell majd újítani, csak kivételes esetekben kérjük annak újbóli bizonyítását, hogy képességét kordában tudja tartani.
Biztató mosolyt küld a fiú felé, aztán újra elkomorodik.
- Mivel önnek már meggyűlt a baja a törvénnyel, és képességét olyasmire használta, amire nem lett volna szabad, a minisztériumban vita tárgya volt, hogy egyáltalán engedjék-e, hogy ön levizsgázzon. Többen voltak amellett, hogy soha ne kaphasson igazolványt, és képességének elfojtására kötelezzék. - Higgadtan beszél, figyelve a fiú minden reakcióját. Vajon már ez is a vizsga része? Valamiféle pszichológiai teszt? Nem tudni, és a nő nem is hoz szóba ilyesmit. - Tanára azonban meggyőzte az illetékeseket, hogy nem lesz gond önnel. Vállalta a felelősséget minden jövőbeli tettéért. Emiatt tehát nem kell aggódnia. De tudnia kell, hogy szigorúbban kell osztályoznom önt, mint másokat.
Szavai szárazak, hivatalosak, semmilyenek. Ilyennek kell lennie egy jó vizsgáztatónak. Nem érezni részre hajlását semmilyen irányban. Nem ítélkezik, csupán értékel.
- Most, hogy ezzel tisztában van, kiadom a feladatát. - Kezével int egyet az ablak felé, mire meggyulladnak a padló deszkái. A tűz gyorsan terjed, a hőség egyre nagyobb. A lángok mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül. Recsegnek az ablakdeszkák, pattog a szikra. - Oltsa el a lángokat, kérem! Lehetőleg az előtt, hogy mindannyian bennégnénk.
Feladatnak kicsit furcsa, de talán nem is annyira meglepő. A tűz nem szokványos, hiszen képzett elemi mágus okozta, emiatt sokkal forróbb, sokkal pusztítóbb, és persze nehezebb is eloltani. A fiúnak sok mindenre figyelnie kell. A nő utolsó mondata arra is enged következtetni, hogy az idő is számít, valamint akár fiktív emberek is lehetnek a tűzben. Ráadásul tüzet elfojtani, megfékezni sokkal nehezebb egy pyromágusnak, mint létrehozni. Ez nem egy egyszerű feladat, direkt Noelnek találták ki.
Borbála hátradőlve, nyugodtan figyel, mintha nem is az ő asztalának sarka kezdene el égni. Arcán nem látszik pánik, csak kíváncsiság és érdeklődés. Elvégre mi félnivalója lenne ebben a helyzetben egy olyan pyromágusnak, aki már megközelítőleg ötven éve birtokolja a képességet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=529067#post529067][b]Merkovszky Ádám - 2015.10.08. 12:18[/b][/url]

A két tanév közötti szünet egyik napján a kora reggeli járatról egy idősebb hölgy száll le. Egyenes tartása, magasra emelt feje büszkeséget sejtet. Mozdulatai lassúak, öregesek, de nem támaszkodik botra, még mindig jó erőben van. Karján fonott kosár, fején csinos kalap, mely illik kabátjához, és a kosztümhöz, amit az elrejt.
Cipője hangja visszhangot ver a még álmosan nyújtózkodó település különben néma utcáin, ahogy végigsétál az állomástól a hivatalig. Az épületbe érve már rutinosan indul el, hogy megkeresse a vizsgára kijelölt helyiséget, melynek ajtaján szám könnyíti meg a tájékozódást. A vizsgázónak már korábban kiküldték a helyet és az időpontot tartalmazó levelet, de még nem lehet itt senki, hiszen a nő sokkal korábban érkezett, hogy előtte elvégezhesse az adminisztrációs teendőket.
A teremben csak egy asztal és egy hozzá tartozó szék áll, ezek felé veszi útját. Kosarát leteszi maga mellé a földre, kabátját és kalapját a szék háttámlájára akasztja, s csak ez után foglal helyet. Pálcaintésére előkerülnek papírjai, tintatartója és egy különösen csinos, halványkék penna, ezeket kézbe véve munkához lát.
Legközelebb csak akkor néz fel papírjaiból, mikor meghallja az ajtó nyitódását.
- Üdvözlöm önt! Én Csoknyás Borbála vagyok, a minisztérium által kirendelt pyromágus vizsgáztató. Igazán kellemes tapasztalataim vannak az itteni vizsgázókkal kapcsolatban, remélem, ön sem fog csalódást okozni.
Int egyet pálcájával, majd kezével is, hogy helyfoglalásra buzdítsa a fiút az előbbi mozdulata során megjelent egyszerű székre.
- Önnek ez lesz az első elemi mágikus gyakorlati vizsgája, és remélhetőleg az utolsó is. Bár az igazolványt időnként meg kell majd újítani, csak kivételes esetekben kérjük annak újbóli bizonyítását, hogy képességét kordában tudja tartani.
Biztató mosolyt küld a fiú felé, aztán újra elkomorodik.
- Mivel önnek már meggyűlt a baja a törvénnyel, és képességét olyasmire használta, amire nem lett volna szabad, a minisztériumban vita tárgya volt, hogy egyáltalán engedjék-e, hogy ön levizsgázzon. Többen voltak amellett, hogy soha ne kaphasson igazolványt, és képességének elfojtására kötelezzék. - Higgadtan beszél, figyelve a fiú minden reakcióját. Vajon már ez is a vizsga része? Valamiféle pszichológiai teszt? Nem tudni, és a nő nem is hoz szóba ilyesmit. - Tanára azonban meggyőzte az illetékeseket, hogy nem lesz gond önnel. Vállalta a felelősséget minden jövőbeli tettéért. Emiatt tehát nem kell aggódnia. De tudnia kell, hogy szigorúbban kell osztályoznom önt, mint másokat.
Szavai szárazak, hivatalosak, semmilyenek. Ilyennek kell lennie egy jó vizsgáztatónak. Nem érezni részre hajlását semmilyen irányban. Nem ítélkezik, csupán értékel.
- Most, hogy ezzel tisztában van, kiadom a feladatát. - Kezével int egyet az ablak felé, mire meggyulladnak a padló deszkái. A tűz gyorsan terjed, a hőség egyre nagyobb. A lángok mindent felemésztenek, ami az útjukba kerül. Recsegnek az ablakdeszkák, pattog a szikra. - Oltsa el a lángokat, kérem! Lehetőleg az előtt, hogy mindannyian bennégnénk.
Feladatnak kicsit furcsa, de talán nem is annyira meglepő. A tűz nem szokványos, hiszen képzett elemi mágus okozta, emiatt sokkal forróbb, sokkal pusztítóbb, és persze nehezebb is eloltani. A fiúnak sok mindenre figyelnie kell. A nő utolsó mondata arra is enged következtetni, hogy az idő is számít, valamint akár fiktív emberek is lehetnek a tűzben. Ráadásul tüzet elfojtani, megfékezni sokkal nehezebb egy pyromágusnak, mint létrehozni. Ez nem egy egyszerű feladat, direkt Noelnek találták ki.
Borbála hátradőlve, nyugodtan figyel, mintha nem is az ő asztalának sarka kezdene el égni. Arcán nem látszik pánik, csak kíváncsiság és érdeklődés. Elvégre mi félnivalója lenne ebben a helyzetben egy olyan pyromágusnak, aki már megközelítőleg ötven éve birtokolja a képességet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=529078#post529078][b]Ombozi Noel - 2015.10.08. 14:47[/b][/url]

Komoran lépdel Bogolyfalva macskaköves utcáin. Szeretett szarvasbőr bakancsainak sarka élesen kopog a kora reggel hűvösében, szoros ütemet adva ezzel útjának. Fagyos kezei a szövetkabát zsebeinek mélyén szorulnak ökölbe, gyomra egy hete görcsben áll. Elfedett testén túl arca is megviselt, szemei alatt súlyos karikák éktelenkednek, zöld tekintetében aggodalommal teljes elszántság ül.
Rettenetesen fél. Féli édesapját, féli a bukást, fél attól, hogy Merkovszky tanár úrra szégyent hoz és vele együtt képtelen lesz helytállni a maga elé gördített kényszerben is. Úgy érzi, hogy ha a mai nap kudarccal végződik, az megpecsételi egész további életét, akkor kevesebb és törékenyebb lesz. A félelem összeszorítja tüdejét, kiszárítja torkát és a gombóc, ami hajnalban még alig volt érezhető, mostanra hatalmasra duzzadt. Olyan nagy, hogy félő, egyetlen hang sem tud majd áttörni rajta. A rettegés elnémítja Ombozi Farkas egyedüli, élő fiát.
Egész testében reszket, ahogy belép a hivatal nehéz ajtaján, és a portást megpillantva azon nyomban megtorpan. A rátelepedő riadalmat lepleznie kell, így nem mehet tovább. Nagy levegőért kap, elnyíló ajkait lilára festi a kétely. Ezt ő ma nem fogja tudni megcsinálni. Nem fog menni. Szaporán szedi a levegőt, hangosan nyel, és egyik lábáról a másikra állva, hátradöntött fejjel mered a plafonra, figyeli a lámpák bántó, metsző fényét. Levegő be, levegő ki. Ennyire nem félhet! Az erejét nem vehetik el tőle, erről mestere többször is biztosította. És mégis riadt, hiszen mindenki gyávává válik, amikor van valamije, amit meg akar védeni. Ilyenek az emberek.
- Kezét csókolom! - nyitja ki néhány perccel később a vizsgaterem ajtaját, és a szemkontaktust azonnal felveszi az asztal mögött ülő idősödő asszonnyal. Jobbjával halkan hajtja be maga mögött az ajtót, s miután kattant a zár, ujjait fenekénél kulcsolva össze lép előrébb. Nem sétál el az asztalig, megtartja az illendő, s kellő távolságot. Biccent a bemutatkozó nőnek, és a semmiből előtűnő székre pillantva először mozdulatlan marad.
- Ombozi Noel vagyok, tiszteletem - mutatkozik be udvarias hangon ő is, majd határozottan megközelíti a széket, leveszi kabátját, és a támlára hajtva azt helyet foglal. Felnéz a nőre; mélységről árulkodó, öreg szemeibe engedi saját, égő zöld szempárját, melyekben az aggodalom már csak halványan, a magabiztosság azonban egyre erősebben csillog. - Mindent megteszek, hogy ne okozzak csalódást sem Önnek, sem Merkovszky tanár úrnak.
Sem pedig önmagamnak - gondolja. Feleslegesnek tartja kimondani, úgy hiszi, azzal csak kétségeit erősítené, és olyasmit ültetne el Borbálában, ami bár létezik, tagadhatatlanul jelen van és leküzdhetetlen teherként mellkasát nyomja, a külvilágnak nem kell róla tudomást szereznie. Így a hölgynek sem.
- Értem - bólint, és a szemben ülő korosodó nő pillanatnyi mosolyán elmélkedik. Az nem tűnik kénszeresnek, ugyanakkor az azt követő komor vonások sokkal őszintébbnek hatnak. A szavak az udvarias hanggal együtt is zordak és figyelmeztetők. Többen voltak amellett, hogy soha ne kaphasson igazolványt, és képességének elfojtására kötelezzék. Noel gyomrába belehasít a félelem, torka tovább szűkül. Gyorsan biccent egyet, ennyivel jelezvén: nem kedvére való a törvényszegés vagy javítóintézet, mint lehetséges témakörök. A lelki szemei elé betolakodó emlékképekre tekintete árnyalatnyit sötétebbé válik. Ideges jellemét nem leplezi, azt, hogy milyen, bárki tudhatja. Ha ez egy teszt, ezzel együtt kell átmennie rajta. Az időközben az asztal lapjára eső pillantását visszaemeli a hölgy ráncos arcára, és noha már nem az a higgadt fiatalember, aki akkor volt, mikor belépett az ajtón, valódi önmaga felszínre törésével válik még határozottabbá. Erő van abban, ahogyan a szemben ülőt nézi. Aztán meghallja Ádám nevét, és még inkább megbizonyosodik arról, hogy a mai vizsga nem végződhet másként, az egyetlen elfogadható végkifejlet a siker. Túl sokat köszönhet tanárának, mesterének, barátjának és apja helyett apjának ahhoz, hogy tanári pályafutásának szégyenfoltja legyen.
- Jöjjön, aminek jönnie kell - mosolyodik el a száraz kijelentésre, és majdnem pontosan akkor szólal meg, mikor Csoknyás asszony úgy dönt, kiadja vizsgafeladatát. Öregedő keze az ablak felé lendül, mire Noel nyomban követi mozdulatát, de arra nem számít, hogy a furcsa hölgy magukra gyújtja a termet. Őszinte meglepettséggel mozdul, a szék feldől, ahogy felpattan, és a tűz felé lépve még visszapillant a nyugodtan üldögélő, s hasonló nyugalommal beszélő vizsgáztatóra. Lehetőleg azelőtt oltsa el a lángokat, hogy mindannyian bennégnénk. Mi az, hogy mindannyian? Hányan vagyunk?
Szíve egyre hevesebben ver, miközben egy végtelennek tűnő pillanatig a ropogó deszkákat, pattogó ablakpárkányt nézi. Belemered az övénél sokkal erősebb, sokkal fékezhetetlenebb tűzbe, és a lángok látványától, a hatalmas erő érzetétől megfagyva áll. Csoknyás asszony eltűnik, a feldőlt szék nincs többé. Egyedül ő van és a tűz, ami megbabonázza, élteti és egyszerre tanítja szeretetre, kitartásra és türelemre. Egyszerre érzi magát dühösnek, bosszúsnak és békésnek. A tűz a mindene.
Önkéntelenül is közelebb lép a terjedő lángokhoz, ereiben sajátjai zsongnak. Kiakarnak jönni, csatlakozni a már megidézett erőhöz. A rellonos kezei úgy emelkednek, hogy azt észre sem veszi. Zöld szemeiben csillog a felgyújtott terem, a jellegzetes füst szaga beleivódik tüdejébe. Ez minden, amit akar.
Csak most fogja fel, hogy ebbe szerelmes. A pusztításba, megsemmisítésbe, a halál lehetőségébe. Döntésbe, irányításba. Még soha nem látott szebbet ennél.
A vizsga. Merkovszky tanár úr, intézet, karperec, korlátozás, az égő faház, az apja. Borbála. A hölgy itt van és figyeli.
Hirtelen mozdul, az agya éppen, hogy csak az utolsó pillanatban kapcsol. Még nem jött el az az idő, hogy hagyja porrá égni a világot. Előbb még vizsgát kell szerezzen, többeknek bizonyítani, jónak lenni. Most kell jónak lenni.
Kinyújtott kezeit, melyekbe először lángokat akart lobbantani, most leengedi, és a köré terjedő tűz lángjaira koncentrál. Lehűti önmagát, kihűti szívét, az erejét. Kitisztítja zakatoló elméjét. Elenged minden rosszat, mindent és mindenkit, ami és aki valaha bántotta, most nincs helye indulatoknak. Kizárólag a forró tűzre koncentrál: hogy kihűtve őket magába szívja, eltüntesse és úgy váljanak semmissé, mint ahogyan a vizsgáztató hölgy előidézte őket. Lehunyt szemekkel áll a ropogó, hullámzó lángok között, a forróságot már mindenhol érzi. Csukott szemein át kéknek látja és hűvösnek érzi őket, mint ahogyan a termet is. A ropogást halkabbnak véli, a lángokat kisebbnek képzeli. Szemeit összeszorítja, szája vicsorba alakul küzdelme alatt, amit magával és a feladattal vív. Érzi, hogy fárad, felemészti az az erő, ami ebben a tűzben lakozik. Koncentrálásában felnyög, bár ezt ő már nem is hallja. Eggyé válik a tűzzel, és ahogy magában, úgy a teremben is kioltja a magot. Nyöszörög, halántékán sűrű izzadtságcseppek gurulnak le. Aztán, mikor minden elnémul, kinyitja szemeit.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=529086#post529086][b]Merkovszky Ádám - 2015.10.08. 17:12[/b][/url]

Az idős hölgy sosem szegett még meg semmilyen szabályt vagy törvényt, ezért sejthető, hogy a terem felgyújtására is van engedélye. Ő maga kérte, mert a feladatot, mint mindig, már jóval előbb kitalálta. Kérvényezett egy renováló csapatot is a vizsga utánra, mert nem akar felfordulást hagyni maga után.
A fiú előtörténetét ismerve, ezt a feladatot találta legcélszerűbbnek annak felmérésére, hogy megkaphatja-e azt az igazolványt, ami onnantól feljogosítja képessége használatára bárhol és bármikor - persze csak, ha nem sért vele egyéb törvényeket.
A nőnek három gyermeke és öt unkája van jelenleg. A legkisebb hároméves. Mindig, mikor vizsgáztat, azt is végiggondolja, vajon féltené-e a családját attól az embertől, aki éppen vizsgázik. Vajon tudna-e nyugodtan aludni, ha tudná, hogy például ez a fiatalember nap mint nap átsétál azon a parkon, ahol az unokái minden nap játszanak? Elvégre, ha rá merné bízni a családját, miért ne merné kiengedni a társadalomba, a többi ember közé? Attól, hogy veszélyes a képesség, még nem jelenti azt, hogy ne kaphatná meg egy elemi mágus a bizalmat.
Borbála azzal is tisztában van, hogy az elementalistáknak sokszor nehezebb a beilleszkedés, fájdalmasabb az élet. Neki is megvan a maga története. De a vizsgán csak a teljesítmény számít. Azt, hogy ki milyen körülmények között él és tanul, nem veheti figyelembe, a legtöbbször nem is tud róla. Így egyszerűbb.
A fiút összeszedettnek látja, magabiztossága mögött felfedez némi riadtságot, de semmi olyasmit nem észlel, ami miatt kényelmetlenül érezné magát. Látott már piromániás, nem enyhén eszét vesztett tűzmágust, aki még belé is félelmet tudott ültetni. Noel csupán egy átlagos vizsgázónak tűnik előtte, és igyekszik végig annak is látni. A múlt nem számít, csak az a negyed óra, ami következik, és ami alatt a fiú megmutatja, mire képes.
Kiadja a feladatot, aztán vár. Figyeli Noelt, nem csak a megoldását akarja látni, nem csak erejét méri fel, de talán valamennyit meg is akar érteni belőle. A kezdet nem túl biztató, de a nő vár, nem lép közbe. Nem fogja hagyni természetesen, hogy a lángok túljussanak a szoba falain, de az előtt nem is tervez beavatkozni. Enyhén aggasztja a fiú reakciója a tűzre, de aztán Noel elkezdi valóban elvégezni a feladatot. Borbála néha egy kicsivel több erőt ad bele, hogy a fiúnak meg kelljen küzdenie a lángokkal, de bő tíz perc múlva már csak a füst és a korom jelzi hogy ezen a helyen tűz égett.
- Köszönöm, ennyi elég lesz - szól, majd pálcájával az ablak felé int, s mikor az kinyílik, kitereli rajta a füstgomolyagokat. Közben gondolkozik, mérlegel, és végül dönt.
- A feladat megoldása jó volt. Okos dolog lehűteni a lángokat. Legközelebb, ha égő ház közelébe jut, és netán nem ön okozta azt a tüzet - jegyzi meg szájszögletében bujkáló mosollyal -, akkor a füsttel is törődjön. A legtöbb embernek nem tesz jó, ha belélegzi az égés során felszabaduló gázokat. A mentés és oltás során sokat segíthet a többieknek, ha a füstöt is irányítja. Ettől eltekintve, gratulálok a sikeres vizsgájához.
Mosolyogva bólint egyet, rákanyarítja értékelését egy lapra, aláírja, majd átnyújtja a fiúnak.
- Hamarosan, valószínűleg még a héten, megérkezik az igazolványa is. Ne halljak önről panaszt! Mostantól nem csak a tanáráéval, de az én jó híremmel is játszik Soha ne magára gondoljon, amikor használja a képességét! - néz komolyan Noel szemeibe, aztán int neki: - Nosza, induljon, én még megvárom a takarítócsapatot! További szép napot.
Feláll, kezet fog a fiúval, majd nézi, ahogy Noel elhagyja a termet. Magában még egyszer végigpörgeti a vizsga menetét. Felrémlik előtte a fiatal férfi tekintete, és elhatározza magát: a kezdeti megtorpanást, a tűz utáni vágyakozást, mely az arcára is kiült, nem fogja megemlíteni írásos értékelésében.

Ádám reggel óta görcsbe rándult gyomorral várta, hogy elérkezzen ez a pillanat. Tudta, mikor van Noel vizsgája, és tudta, nem bírná kivárni, míg eljut hozzá a hír, így inkább elé ment. Most a folyosón járja köreit, és lassan már lekopik a cipője talpa, annyit koptatta az elmúlt negyed órában. Végre nyílik az ajtó, megjelenik Noel, és Ádám magától értetődő egyszerűséggel öleli meg volt tanoncát.
Biztos benne, hogy sikerült neki. Olyan nincs, hogy ne ment volna Noelnek bármilyen feladat. Annyi mindenen keresztül ment, mentek, hogy ez sikerüljön. A fiú nem hagyhatta cserben saját magát. Ezúttal nem.
Nem zavarja, ha Noel idegenkedik a testi kontaktustól, mert most csak így tudja kifejezni azt a rengeteg érzést, ami benne feszül.
Végül elengedi, hátrébb lép, megveregeti Noel vállát, karját ott hagyja, megszorítja vele a fiút, és csak ennyit mond vigyorogva:
- Gratulálok, fiam!