38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 19:08 | Link

Léna

outfit

Mivel ma nem bal lábbal keltem fel az ágyból, úgy döntöttem, hogy valami jót cselekszem, amivel hasznára válhatok a társadalomnak. Na jó, nem, vagyok annyira önző, hogy olyat tegyek ami számomra érdektelen embereknek is a hasznára válna, de a gondolat éberen tartotta az érdeklődésemet a délelőtt további részében. Miközben fel-alá járkáltam a házban eszembe ötlött egy remek ötlet. Miért ne tehetnék jót a drágával? Meglepem a munkahelyen, mostanában mindig olyan morcosan jön haza, hátha lehetne segíteni ezen a problémán. Igaz, a gondolataim leginkább azon jártak, hogy mit vehetnék fel, mert igazából alig vártam, hogy titkárnőnek is beöltözhessek. Rá kellett döbbennem, hogy az eltartott feleségek élete annyira nem vicces, hiába van ott a bolt, meg Chris az én figyelmem akkor se apad és éreztem, hogy ennél sokkal többre lennék képes. Persze, soha nem voltak az élet irányába akkora elvárásaim, karrier szempontjából legalábbis. Legtöbbször megfelelt nekem ez a szerep, de nem ma. Gyorsan üzentem Emmának, hogy van-e kedve játszani egy kicsit Chrissel és mivel beleegyezett így én is elkezdtem készülődni. Kerestem egy titkárnős ruhát, bár amikor belenéztem a tükörbe, biztos voltam benne, hogy átlag nők nem mernének bevállalni ilyen ruhát, pláne nem a munkahelyükön. Mégsem érintett túlságosan mélyen a dolog, megráztam a hajamat és elköszönve Christophertől és az alkalmi bébicsőszétől már ott sem voltam. Magabiztosan sétáltam be az épületbe, nem törődve a kíváncsi szemekkel, nem zavartak eddig sem,volt időm megszokni. Egyenesen Nate irodája felé tartottam, lassan be biztosan kiismertem magamat folyosók rengetegében. Nem zavart az sem, ha esetleg most nem alkalmas neki, rám mindig kell, hogy időt szakítson. Kopogtatás nélkül léptem be hozzá, de ő persze ki sem látszott a papírok közül. De nem baj, még mindig jót akartam tenni, szóval készítettem neki kávét, közben beszélgettünk egy sort, majd a kezembe nyomott egy halom papírt, hogy vigyem el valami új alkalmazotthoz. Fintorogva vettem tudomásul a dolgot, már ne voltam annyira lelkes, mint amilyennek reggel gondoltam magamat, de ha már itt vagyok és nem bízza rá másra, akkor legyen, hiszen, ezért jöttem. Elindultam ház az ismeretlen hölgy irodája felé, csak annyit tudtam, hogy Lénának hívják és ő is a tanács tagja, akárcsak én. Soha nem árt új arcokkal megismerkedni és bár nem voltam oda az ötletért, szabaddá tettem a bal kezemet és kopogtattam, majd választ sem várva beléptem, igen én ilyen vagyok.
  - Szia. Zavarhatlak egy percre?
Kikukkantok a papírtömeg mögül, igyekszem a legjobb formámat hozni, felveszem a tündérmosolyt és reménykedek benne, hogy az elbűvölő mivoltom nem hagy cserben még egy nővel szemben sem és nem fog rövid úton kitenni az irodájából.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. július 17. 19:09
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 17. 19:32 | Link

Nicol

Amióta beléptem Bogolyfalva tanácsába, még több papírmunka szakadt a nyakamba. Mondhatjuk talán úgy is, hogy a nyakamba vettem még egy koloncot a többi mögé, csak hogy még kevesebb szabadidőm akadjon, de ha azt az apró tényt nézzük, hogy én mindig is szerettem a munkát, ezzel nem lehet gond. Maximum kevesebbet sütök, valamit valamiért.
Reggel valami oknál fogva nem sikerült a Nap első sugaraival kelnem - nem mintha amúgy bármikor is sikerült volna, mindegy -, és jócskán késésben voltam. Magamra kaptam egy türkiz inget meg egy őzbarna szoknyát, kifésültem a loboncom és a mosakodást követően felkapta a vagy harminc oldalas jelentést, amivel már két napja szenvedtem és loholtam befelé a Minisztériumba. A külsőségek annyira soha sem érdekeltek, de mindig figyeltem rá, hogy bohócot azért ne csináljak magamból és ha lehet, ne szabadidőruhában menjek be dolgozni.
Miután leadtam a feletteseimnek a mappát, rögtön az irodám felé vettem az irányt, hogy elkezdhessem a következőt. És ez minden egyes nap így megy... ha az egyikkel kész vagyok, jöhet a következő. Néha úgy érzem, besokallok és megszöknék, de aztán mindig emlékeztetem rá magam, hogy mit és miért teszek. Előre felé akarok haladni, nem vissza. Nálam nem működik a két lépést előre, egy lépést hátra dolog, az nem én vagyok.
Éppen össze-vissza dobálok egy halom papírt, mert az előbb sikeresen elkevertem egyetlen lapot a hatalmas íróasztalon, amire égető szükségem volna, és egyszerűen nem találom. Kezd felmenni a pumpám, nem kicsit, hanem nagyon, ahogy egyre inkább keresem azt az egy nyamvadt papírt, de sehol sem találom. Most én vagyok a hülye, vak és kiszúrja a szemem vagy valaki szórakozik velem? Paranoiás is vagyok néha, remek.
Már éppen földhöz vágnám az egész stócot, amikor kopogtatnak az ajtón és a résen először csak egy újabb halom papírt látok bekandikálni. Szemöldököm a magasba szökik, ahogy a széles vigyorú nő előbukkan az iratok mögül.
 - Szia. Persze, gyere csak. Remélem, hogy az ott nem munka a kezedbe... - sóhajtok és nyögök fel egyszerre. Ma sem lesz pihenés.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 19:51 | Link

Léna

Amint megkapom az engedélyt, rögtön beljebb sétálok és a hatás kedvéért egyelőre nem mondok semmit. Úgy tűnik, már így is eléggé el van havazva szegény nő, nem akarom rögtön elrontani a kedvét. Pedig ez bizony papírmunka, akárhogy is nézzük, jelentések, tervezetek, feljegyzések és aláírandó papírok. Ezer éve nem volt itt semmilyen rendszer, a Bogolyfalvi dolgok is csak ímmel-ámmal volta vezetve, ide-oda pakolgatták a dolgokat, nem volt rendszer. Most viszont, a frissült vezetőség látja ennek a kárát, mindenki csak kapkodja a fejét és azt sem tudja, melyik agad papírhoz kapjon először. Én személy szerint az összeset kidobnám az ablakon, majd mint aki jól végezte a dolgát elmennék és kilakkoznám a körmömet egy üveg bor társaságában. Persze, én is ismerem a kötelességet és a felelősségvállalást, de szerencsére nem én dolgozok itt, és nem nekem kell eltűrnöm, ahogy irtják az esőerdőt ezért a rengetek számomra teljesen érdektelen dologért. Ugyan én is tudok felnőttként gondolkodni, de ha már felcsaptam lóti-futinak, ennyit igazán megengedhetek magamnak.
  - El kell keserítselek, szerintem az.
A papírtömeg az asztalon landol, megigazítom a szoknyámat és közbepillantok a szobában. Ez sem éppen kellemesebb, mint Nateé, csak kisebb. Ugyanúgy tele van papírral és érezni a kétségbeesés szagát. Nem lep meg, hogy mindenki olyan nyúzottan lép ki innen és ha hazamegy szinte semmihez sincs kedve. Pedig a munkaerő fiatal és lendületes.
  - Szeretnéd, ha esetleg segítenék valamiben?
Igaz, a kérdés nem egészen őszinte, de bocsásson meg érte mindenki, ez a természetemből fakad. Én igyekszem, már amennyire tőlem telik, de mégis kissé hamiskásnak hat a kérdés, amit még a süket is kihall a sorok közül. Úgyhogy, mielőtt választ kapnék, inkább leguggolok és szedni kezdem a papírokat. Néha elolvasom a fejlécüket, de egyik sem ragadja meg igazán a képzeletemet. Gépiesen rakodom fel őket az asztalra, egészen addig amíg egy tanácsos papír nem akad a kezembe.
  - Hallottam, hogy te is tagja vagy a tanácsnak..
Igen, ez valami beszélgetéskezdemény lenne, ennyi telik tőlem és nem több. Megszoktam, hogy a nőknek nem igazán vagyok a kedvence, nem szeretnek a maguk közelébe tudni és beszélgetni se szívesen beszélgetnek velem. A barátaim ez alól kivételek, de az idegenekkel mindig kicsit óvatosabb vagyok.
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 17. 20:45 | Link

Nicol

Persze van, hogy én is mindent itt hagynék és rohannék világnak, vagy csak haza, hogy elmerülhessek egy kád vízben. Viszont ezt nem tehetem meg, ha valaki lenni akarok. Azt mondják, meg kell dolgozni azért, hogy lehess valaki, na és majd ha lettél valaki, akkor majd csinálhatsz jobb dolgokat is, mint a kemény munka. Persze nem azt mondom, hogy a vezetőknek nem kell dolgozniuk, sőt úgy hiszem, falunk polgármestere is eléggé el lehet havazva mióta hivatalba lépett. Nem is csak ő, az egész Minisztérium fel van bolydulva, mindenki rohangál, mint a mérgezett egerek.
Majdnem sírással nyugtázom, hogy a nő bizony egy újabb adag munkát hozott, holott még az előző kettővel sem vagyok készen. Én nem tudom, ezek ott lent mit csinálnak az első emeleten, de egy kicsit szüneteltethetnék most már a papírokkal való dobálózást, mert lassan, de biztosan meg fogok fulladni.
 - Hát ez remek, mit ne mondjak - csattanok fel fojtott hangon. Nem kenyerem a kiabálás, főleg nem olyanokkal, akik egyáltalán nem érdemlik meg, de nem tudom leplezni ingerültségemet. Kezdenek lemerülni az elemeim, lehetne már hétvége, hogy egy kicsit, csak egy icipicit kikapcsolhassak, mert ez az éjszakába nyúló munka már kikészít idegileg. Ilyenkor szeretem, hogy egyedül élek, nem tudom kin levezetni a mérgem és ez egy jó dolog.
Mivel kihallom a kérdéséből - igen, értek az emberek nyelvén -, hogy igazából nem nagyon fűlik a foga a dologhoz, csak udvariasságból beszél, udvariasan, egy apró mosollyal az arcomon elutasítom.
 - Hagyd csak, elboldogulok majd valahogy. Viszont téged nem igazán láttalak még errefelé. Te is itt dolgozol? - szakadnak ki belőlem a kérdések rögtön. Ilyen a természetem, nem igazán tudok vele mit kezdni. Akinek nem tetszik, az faképnél hagy vagy leüt, ez a két opció létezik.
- Igen, én is beléptem, de nem igazán tudom, jó ötlet volt-e... - mormogok a nem létező bajszom alatt, miközben én is leguggolok és szedegetem össze az iratokat a földről. Diadalittasan emelem ki a példányt, amit kerestem a kupacból, a többit pedig összefogom és visszadobom az asztalra. Majd elrendezem őket, nem lehet mindent egyszerre.
Utoljára módosította:Almásy Léna, 2013. július 17. 21:33
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 21:06 | Link

Léna


Nem mondom azt, hogy sajnálom, mert akkor hazudnék, ez a munkája ezért van itt. Mégis szánalommal teli arccal pillantok rá, én személy szerint soha nem tudnám ezt csinálni, az iroda mogorva és picike, nincs tér és gyakran van olyan érzésem, hogy falak közelednek és össze akarnak nyomni. Na ez az, amiből én nem kérek, most is önkéntes alapon vagyok itt, de legszívesebben itt hagynám az egészet és hazatopognék. A helyzet az, hogy otthon se tudok nagyon mit csinálni, ott van a bolt, de valahogy ahhoz most nem igazán van kedvem, szóval marad ez, a sok rossz közül még ez az amit jelen pillanatban a legjobban eltudok viselni.
  - Már mindegy.
Az asztalra teszem az utolsó földön heverő papírt, felpattanok és lazán nekidőlök az asztalnak. Nem szeretek egy helyben állni, akár a katonák a sorfalban, attól mindig feszélyezve érzem magamat. Mérlegelem a kérdést, ide-oda pakolom az agyamban, nem tudom, hogy mi lenne a legcélravezetőbb. Nem szeretném, hogy az alapján ítéljen meg, hogy mit keresek itt. Viszont az első benyomás már megvolt, szóval akár az egészet le is lehetne húzni a wc-n, megköszörülöm a torkomat és a fülem mögé túrok egy kósza szőke tincset.
  - Nem, csak segíteni jöttem be. A férjem itt dolgozik.
Összevonom a szemöldökömet, és inkább a papírokat nézegetem, amik az asztalon hevernek. Majd rájön ő, ha annyira akar, igaz, sok ember dolgozik itt és valószínű, hogy Nate nem igazán reklámozta, hogy van otthon egy véla felesége meg egy pici fia, de mégis elég nyilvánvaló a dolog, ez egy falu, mindenki tud mindent.
  - Én is tagja vagyok a tanácsnak, elkél a segítség, még akkor is, ha jelen pillanatban csak koloncnak érzed.
Könnyedén vonom meg a vállamat. Most már elég infót kapott arról, hogy rájöhessen ki is vagyok igazából. A hatás kedvéért inkább várok, kivételesen türelmesen míg leesik neki a tantusz, időm mint a tenger.
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 17. 21:47 | Link

Nicol

Nekem sem éppen ez az álommunkám, én sem azért dolgozom most, hogy a jövőben is itt porosodjak az akták mellett az irodában. Szeretnék bevetésekre menni, szeretnék komolyabb feladatokat kapni, képezni magam, de ez mind csak úgy érhetem el, ha felkapaszkodom azon a bizonyos szamárlétrán. Azt pedig nem lehet máshogy elérni, csak kemény munkával.
Hálásan pillantok a nő felé, ahogy leteszi az asztalra az utolsó papírt is. Ritkán akad segítségem errefelé, mindenkinek megvan a saját gondja-baja, senki sem ér rá azzal foglalkozni, hogy a másiknak éppen milyen szinten temeti be az irodáját a papírtenger. Számukra ez egészen mellékes dolog, csak legyen valaki, aki megcsinálja és rendszerezi őket. Hálátlan feladat.
 - Ismerhetem a férjed esetleg? Annyira ismerős vagy nekem, ne haragudj meg érte, nem tudlak hova tenni - még egyszer gyorsan végigfuttatom a tekintetem a jól öltözött nőn, aki mintha egy újság lapjai közél lépett volna elő. Finom, fiatalos vonások. Teljesen biztos, hogy láttam már valahol, de egyszerűen nem jut eszembe, hogy hol. Túlságosan lefoglalnak mindig a dolgaim, talán kicsit szórakozott vagyok és a nem lényeges információkat szelektálom. Jó tulajdonság, de néha idegesítő, ha egy ilyen helyzetben találja magát az ember.
- Óóó - szinte hallani lehet a koppanást, ahogy leesik a dolog. Legszívesebben az előző kérdéseimet visszavonnám, de már nem lehetséges. Érdekes dolog, hogy már másfél éve élek a faluban és a mai napig nem tudtam pontosan megfigyelni annak vezetőit. Még egyszer megnézem a nő arcát, hogy biztos legyek a dolgomban.
 - A polgármester úr felesége, elnézést kérek, sajnos nem sok időm és lehetőségem jutott eddig a falu életében részt venni, így nem esett le először. De akkor gondolom mostantól elég sűrűn fogunk találkozni, a tanács gyűlésein is - kissé elpirulok. Ez az én formám, mindig sikerült érdekes szituációkba kevernem magam.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 22:01 | Link

Léna

Bár a nő színtiszta ellentétem volt, meglepő módon mégsem feszélyezett a társasága, nem találtam unalmasnak, vagy semmitmondónak. Ráfért volna néhány divattanács és egy kis rásegítés de nem tettem szóvá, mert mégis annyira beleillet a környezetébe, hogy második vizitre is takarosnak tűnt. Velem ellentétben, de nekem semmire nem volt szükségem, sem sminkre, semmiféle bűbájra, de hát nem mindenki lehet ilyen szerencsés. Ahogy hallgattam őt, még azt is eltudtam képzelni, hogy hosszabb időn keresztül megtudnám tűrni magam mellett, pedig tudatában annak, hogy milyen hosszú élet áll még előttem, ez azért nagy szó.
 - Azt hiszem, ismerheted, valószínűleg találkoztatok is már.
Megengedek magamnak egy halvány mosolyt, máskor sértené az egómat, hogy nem ismernek meg, vagy nem tekintenek rám csodálattal, de egy ilyen semmitmondó iroda kellős középen az egész olyan jelentéktelennek tűnt az egész, hogy még én éreztem volna kínosan magamat. Mivel Lénát a minisztériumi dolgozók közül az okosabbak közé sorolnám, viszonylag hamar esik le neki a tantusz. Nem veszem figyelembe, ahogy végigpillant rajtam, nyilván túl csinos vagyok ennek az istenverte falunak, de mégsem ezért bámult meg. Megvan az eredmény, tiéd a főnyeremény, hurrá.
Az égnek emelem a tekintetemet és nagyot sóhajtok. Valójában imponál, hogy elnézést kér és az ahogyan a szólít, mégis egyszerre ér a dolog kellemetlenül is. Nem várom én ezt el, tőle legalábbis.
 - A polgármester felesége inkább szereti a Nicol megszólítást, Léna.
A nevét egy kissé megnyomom, nyomatékosítva ezzel, hogy egyenlő partnerként tartom számon. Az ujjaimmal megtámaszkodom az asztalon és rápillantok. Irul-pirul, mintha valami kellemetlenségen értem volna és ez a dolog megmosolyogtat, ismét.
 - Miért, mire gondoltál mit keresek itt?
Kíváncsi vagyok rá és reménykedem benne, hogy őszinte lesz velem.
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 17. 22:52 | Link

Nicol

Talán néhány embernek furcsa lehet az emberszeretetem meg az, hogy alapjában véve mindenkihez pozitívan állok hozzá és a legjobbat feltételezem róla. Aztán ez a kép vagy megmarad olyannak, mint a kiindulási helyzet vagy szépen lassan kezd leépülni és valami más alakul ki belőle. Ez mindig az éppen aktuális partneremtől függ, nem tőlem.
Nicol tipikusan nagyvilági nőnek néz ki, olyannak, akinek nem sok dolga akad a külsején kívül. Ápolt, látszik, hogy van ideje magára és általában ez az, ami bejön a férfiaknak, nem a lóti-futi, karrierista nők. Totális ellentétei vagyunk egymásnak, mégsem érzem úgy, hogy meg kellene hunyászkodnom előtte.
 - Rendben, Nicol - bólintok egyet, hogy még inkább nyomatékosítsam, felfogtam a dolgot és az erőviszonyok egyenlőségét is.
A nő külsejéből és  - így ha mondjuk azt - a posztjából ítélve felsőbbrendű magatartást néztem volna ki, de kellemesen kell csalódnom. Nem minden az, aminek látszik és örömmel jegyzem le magamnak, hogy Nicol nem rontott eddig a kiindulási helyzetből.
- Igazából azt hittem, itt dolgozol az első emeleten. Mondjuk mint személyi asszisztens vagy hasonló, bár meg kell hagyni, ők nem úgy öltözködnek, mint te - ahogy kimondtam, rájöttem, hogy kissé félreérthető a dolog, igyekszem is korrigálni - Ne érts félre, nagyon csinos vagy, csak én egy ilyenben mondjuk megfulladnék itt - pillantok a ruhájára célzásképp. És még mindig fránya önkontroll-hiány a beszéd terén. Lehet, hogy némasági fogadalmat kellene tennem egy időre, hogy ezekről leszokjak, de valószínűleg azt sem tudnám betartani. Meg kell tanulnom együtt élni a nagy számmal és kicsit átgondolni a dolgot, mielőtt valamit kimondok.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 17. 23:08 | Link

Léna

A megszólításra bólintok és részemről innentől kezdve ez a téma le is van zárva. Mástól elvárom a kivételezést a pitizést és a csodálatot, de egy nőtől nem igazán, főleg azért nem, mert nem érdemelte ki, hogy úgy viselkedjek vele. Ha rosszul indított volna, még sokkal többet is elvártam volna a megszólításon és tiszteleten kívül, de remekül helytáll a munkájában, hát nem fogok belekötni. Alázatosnak és szorgosnak tűnik, amire én soha nem lennék képes. Nem vagyunk egyformák, nekem más a szerepem és ez így van jól.
 - Nem szívesen lennék senki csicskása, már megbocsáss az alpári kifejezésért. Nem szívesen dolgoznék itt, túl nagy a sötétség, kicsik a szobák és sok az idegesítő ember.
Minden igyekezetem ellenére is süt belőle, hogy lenézem ezt a dolgot. Reménykedem benne, hogy ez nem fog negatívan hatni arra, ahogyan eddig vélekedett rólam, mert akkor pocsékba menne az a kemény munka, részemről. Igyekszem nem az lenni aki, próbálkozni pedig elég keményen próbálkozok de néha kiesek a dologból, sokkal szívesebben vagyok önmagam, de addig nem lehet az, amíg van rá ráció, hogy a másik fél esetlegesen félreérti a dolgot. Léna már biztosan rájött, hogy nem szimpla varázslóról van szó és abban is biztos vagyok, hogy más "fajok" tulajdonságaival is tisztában van.
 - Pedig hidd el, ez egy kényelmes viselet. Az öltözködéssel tudod megmutatni igazán, hogy ki vagy. Például, rólad azt tudom leszűrni, hogy komolyabban veszed magad annál, minthogy az öltözködéssel törődj. Ezzel nincs is semmi baj, de valóban ezt szeretnéd üzenni a világnak?
Oké, néha belőlem is kibukhat a kisördög, nem csak Léna szájára kellene tenni lakatot, hanem az enyémre is. Megbánó mosollyal nézek rá, nem akartam megsérteni, tényleg nem, de lehet, hogy ilyen körülmények között talán az egyszerű meglátásom sértőnek tűnhet a számára.
Utoljára módosította:Scarlett Nicol Emily Loughlin, 2013. július 18. 01:55
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 18. 09:27 | Link

Nicol

A minisztériumról és az itt folytatott munkáról kialakult véleményét mély együttérzéssel hallgatom. Nem azt mondom, hogy nem szeretek itt lenni, de néha tényleg hagyhatnának több teret az embernek. Senki sem szereti úgy érzeni magát, mint egy rab, miközben kötelező óráit tölti idebent. Az irodák valóban lehetnének tágasabbak, de még így is hálát adok az égnek, hogy van egy saját, privát kis kuckóm, mert őszintén szólva, a sok idegesítő és cserfes ember között, akiknek előbbre való a pletyka és a receptcsere, mint a munkájuk, egyszerűen nem tudnék dolgozni.
 - Én sem azért csináltam végig az egész kiképzést, hogy itt fulladjak meg a papíroktól, de egyelőre nincs más. Én pedig azt csinálom, ami éppen van.
Ez pedig az én életfilozófiám. Nicolról süt, hogy ez nem az ő világa és amiatt nem is tudom elítélni. Minden ember másra születik: van, aki vezetőnek, van, aki szorgos munkásnak és még sorolhatnám napestig, akkor sem érnék a végére. Szó mi szó, a véleményem nem változott róla, hiszen őszinte volt. Mondhatta volna, hogy igen, ő is nagyon szeretné ezt csinálni, de a férje miatt nem lehet, vagy valami ilyesmi, de nem tette és ez egy hatalmas piros pont.
A nő szépségén már egyáltalán nem akadok ki, főleg mert tudom, honnan fakad. Tanulmányaim során rengeteget kellett foglalkoznom a különböző emberi és nem emberi fajokkal, így egyből szembetűnt az, hogy a smink és egyéb cicomák nélkül is káprázatos külsejű nő ereiben nagy valószínűséggel vélavér csörgedezik. Ezzel nincs is semmi baj, amíg be nem gurul, mert akkor meneküljön ki-merre lát alapon elég gyorsan kellene elhagynom a szobát.
- Ez így van. Nincs időm ilyenekkel törődni, általában csak azt nézem, hogy ne tűnjek bohócnak. Lehet, hogy ez számodra érdekesen hangzik, de ha nekem némi szabadidőm van, akkor azt sem szépítkezéssel, hanem pihenéssel töltöm.
Igazából azon, hogy én mit szeretnék üzenni és valójában mit üzenek a világnak, nem igazán gondolkodtam el.
- Én egy egyedülálló, erős nőnek vallom magam, de lehet, hogy az öltözetem nem mindig ezt tükrözi... - nincs okom a haragra, elvégre én hoztam fel a témát, ő pedig csak rávezetett a lényegre és mintha igaza is volna.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 18. 12:49 | Link

Léna

-Hallottam róla, hogy auror vagy. Nem értem, akkor miért hagyod, hogy bezárjanak ebbe a pici szobába.
Én tuti kinyírnék valakit, ha a szakértelemmel amivel rendelkezem, ide kerülnék. Bár igaz, én sem nézem ki belőle, hogy auror, vagy hogy megtudná magát védeni, de alamuszi macska nagyot ugrik, lehet, hogy egy igazi vadorzó a kisasszony és ez csak az álcája. Nem lehet tudni, minden esetre egy férfi helyében én is idetettem volna de ez senkit nem érdekel, mert Léna szemszögéből kellene nézni a dolgokat. Lehetne egy kicsit talpraesettebb de ezt már fel sem merem hozni, mert agyon kritizáltam az öltözködési stílusát.
-És most azt gondolod, hogy ebben nem tűnsz bohócnak.
Végigpillantok rajta, ismét, miközben a szoknyájára mutatok. Érdekes irányt vett ez a beszélgetés, annyi szent. Nem azért jöttem ide, hogy divattippeket osztogassak, de ha erre van szükség akkor legyen. Ráadásul Léna úgy vette le, mint építő kritikát, szóval egy szavam sem lehet. Oldalra billentett fejjel figyelem az arcát, tudnék mit kezdeni vele, nem is lenne szükség olyan nagy renoválása, mert alapjában véve szép nő, csak nagyon gondosan takargatja.
-Az öltözéked jelenleg azt tükrözi, hogy hello, Léna vagyok és egész életemben itt akarok kucorogni ebben a kis irodában.
Elmosolyodom, miközben megteszem ezt az apró kijelentést. Ha auror akar lenni, terepre akar menni és ezek a férgek saját maguktól nem teszik ki terepre, hát neki kell elérnie, de így biztosan ne fogja. Én elhiszem, hogy erős nő, mindent elhiszek, de egyáltalán nem ez látszik rajta. Persze, nekem soha nem volt problémám ilyesmivel, soha nem ütköztem korlátokba sem, hála annak, ahogy kinézek, de Léna sem reménytelek.
-Ha akarod, segítek neked. Tudod, otthon rengeteg olyan cuccom van, amire nekem nincs szükségem.
Odaadnám a féltve őrzött kincseimet, egy idegen nőnek? Megválnék valamelyik ruhadarabomtól csak azért, hogy jót cselekedjek? Nos, legalább nem unatkoznék és Nate sem panaszkodna, a szobányi gardróbom miatt.
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.
Almásy Léna
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 372
Összes hsz: 1331
Írta: 2013. július 18. 14:53 | Link

Nicol

 - Ide rendeltek egyelőre - szabadkozom. Nem arról volna itt szó, hogy nem tudok magam mellett kiállni, hanem arról, hogy ha a munkámat meg akarom tartani, akkor friss végzettséggel nem nagyon kellene pattogni itt. Én úgy tudom, hogy a megbecsülésért meg kell dolgozni és ha ez az ára, ám legyen.
- Eddig senki sem panaszkodott a megjelenésemre, szóval úgy vélem nem.
Az építő jellegű kritikákat mindig elfogadom, nehogy az legyen, hogy nem vagyok nyitott a változatosságra valamint eltusolom a hibáimat. Senki sem tökéletes, a külsejét tekintve sem - kivéve Nicolt persze, a vélavér nem válik vízzé -, nem gondolnám, hogy bohócként nézek ki egy szoknyában és egy ingben, de hát ízlések és pofonok. Ő bizonyosan nem venne fel ilyen ruhákat, én viszont nem vagyok teljesen biztos abban, hogy olyat mernék viselni, mint ami rajta van. Szép, szép, de nem túl kirívó ez egy olyan nőnek, mint én vagyok?
- Valóban? - érdeklődve állom vizslató pillantásait - És szerinted mit kellene hordanom, hogy megőrizzem a személyiségem, de mégse úgy nézzek ki, mint aki itt akar beporosodni?
A ruhák meg a divat világa sosem érdekelt különösképpen, mindig a legkényelmesebb darabokat részesítettem előnyben az iskolában is, persze ott ott volt az egyentalár, ami könnyített is a helyzetemen. Az iskolában elkezdett hagyományaimat az új életemben is folytattam tovább és szembe sem jutott volna, hogy ez valakinek a szemét szúrja... hiszen látok sokkal rosszabbul öltözött nőket is a környéken, akik még arra sem szánnak időt, hogy megmossák a hajukat vagy kivasalják a ruhájukat. Na ez egyértelműen az ápolatlanság, a nemtörődömség jele. Viszont ha akad valaki, aki segítene a dologban, szívesen frissítek a ruhatáramon. Nem nagy dolog.
 - A segítséget szívesen elfogadom, köszönöm. Azért remélem, hogy nem vagyok egy totálisan reménytelen eset - villantok egy szégyenlős mosolyt felé, ahogy a tekintetem magamra irányul át. Szegény ruháim, nagy valószínűséggel kénytelen leszek megválni tőlük.
Hozzászólásai ebben a témában
Scarlett Nicol Emily Loughlin
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 1406
Írta: 2013. július 18. 18:10 | Link

Léna

Nem akarok rossz hangú megjegyzést tenni, szóval inkább nem szólok semmit, csak bólintok. Én biztosan nem hagynám, szó nélkül, hogy nem engednek a szakmámban dolgozni. Pályakezdő vagy sem kijár mindenkinek, hogy azt tegye, ami a dolga. Csodálkozom azon, hogy Léna még eltűri ezt a dolgot, bár, abból, ahogyan öltözik és ez a visszafogott viselkedés, nos...nem lep meg. De inkább csöndbe maradok, mert a végén még azt a kis önbecsülését is lerombolom, amit meghagytam.
 - Nincs is vele semmi baj, csak olyan...semmilyen.
Minden erőmmel azon vagyok, hogy az arcomra ne üljön ki egy halvány fintor sem. Oké, tényleg elég sekélyesnek tűnök, de nagyon ritkán mutatok ki igazi érzelmeket, beszélni róluk meg pláne csak akkor, ha nagyon szükséges. De nem vagyok én mindig ilyen, most is, még egész segítőkész vagyok ahhoz képest, máskor mit csinálnék. Ha nem lett volna szimpatikus a nő, az önbecsülése már a romokban heverne, addig piszkáltam volna, ameddig el nem sírja magát, aztán pedig minden bevetettem volna, hogy elpaterolják innen, nem csak a minisztériumból és a faluból is. Micsoda gonosz gondolatok kavarognak a fejemben egy ilyen remek téma közepette, borzalmas.
 - Hát nem ezt. Olyan takarosan csinosnak tudlak elképzelni. A bézs és a mézszín tuti jól állna. Az arcodnak meg egy kis piros...nem túl sok, inkább a természetes.
Szakértői szemmel pillantok végig rajta, a tekintetem végül megakad a cipőjén, egyszerű viselet, biztosan kényelmes. Ami kényelmes az viszont nem csinos. Felhúzom a térdemet, lekapom az egyik lábamról a cipőt majd a másikról és lerakom az asztalra. Nem volt sokat hordva szegény, csak annyit mentem benne körülbelül amennyit látott. Illik a ruhájához, kellemes, nyári és biztos, hogy sokkal jobban fogja benne érezni magát.
 - Nem csak másnak, hanem magadnak is öltöznöd kell. Nem vagy reménytelen, csak elveszett, ilyen helyen én is az lennék.
Igen, ez a végszó a cipőt itt hagyom neki, amolyan bemelegítésként, biztos vagyok benne, hogy Nate irodájában hagytam a múltkor egyet, hogy hogyan került oda abba inkább nem mennék bele a gondolat viszont megmosolyogtat.
 - Ha időd engedi, nézz be hozzánk, a falu szélén lakunk a kúriába.
Rákacsintok, majd megfordulok és mezítláb elindulok az ajtó felé, kilépek, becsukom magamat mögött, majd észbe kapva gyorsan visszakukkantok egy pillanatra.
 - További szép napot, már ha ez lehet...szép.
Részemről ennyi a köszönés, már ott sem vagyok. Eleget zavarogtam.
Hozzászólásai ebben a témában


félvéla.  Chris. Cassandra. Drága.

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház