36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Tara McNeilly hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 7. 22:02
| Link



Kicsit ugyan rosszul érzem magam, amiért nem szóltam Emmának, hivatalos dolgom akadt, de hát... nem lóghatok folyton a nyakán, ugye? És bárhogy is nézzük, már tizennyolc vagyok, hivatalosan is egy éve nagykorú.
Oké, hogy szükségem van rá, szükségem lenne rá akkor is, mikor átlépem a Hivatal küszöbét, de... de egyedül kell megoldanom, nem menekülhetek mindig a múltam elől, nem is tudnék.
Egy kávéspohárral a kezemben járom az utcát, mintha abból nem csak koffeint nyernék, hanem erőt is. Nem tudom, mennyire kéne rosszul éreznem magam, hisz íme még egy idegen, aki tudja, bő egy évig nem voltam beszámítható. Kellenek a pszichológusi jelentések, hogy mielőtt terepmunkára küldenek, megbizonyosodjanak róla, nem vagyok pszichopata.
Ez elkeserít és dühít is egyszerre, hisz... sose tudnék ártani senkinek, másrészt meg szörnyű, hogy ha valakinek külső segítségre van szüksége, máris tömeggyilkosként tekintenek rá.
Nem vagyok őrült, soha nem is voltam, az egyetlen nagy bajom az, hogy nem bírtam egyedül feldolgozni a történteket, de ez a mai napig se megy. Csak annyit értünk el, hogy már nem ordítok a fájdalomtól, ha rájuk gondolok.
A meleg jót tesz, ahogy a napsütés is, nem érzem olyan mélabúsnak magam, még ha a felém intézett mosolyokat nem is viszonzom. Úgy néz ki, a jó idő mindenkire ráragasztja a bélyegét, ahogy rám is, csak arra nem vagyok képes, hogy ezt ki is mutassam, még nem.
Felsóhajtok, mikor egy pillanatra megállok a hatalmas épület előtt. Nem tudom, tényleg be akarok-e menni, de azzal tisztában vagyok, hogy ez nem kedv kérdése. A felszólító levél se épp kedves hangnemről árulkodott, amiben közölték velem, itt vannak a papírok, de ők nem Posta, hogy ők hozzák. Vagyis a tömérdek hivatalos szóból ezt sikerült leszűrnöm. Mindenesetre, hatalmas piros pont, amiért az anyanyelvemen közölték ezt velem, és nem kellett mellette még a magyarral is bajlódnom.
- Jó napot, Tara McNeilly vagyok. Ha minden igaz, megjöttek a papírjaim - szép összetett mondat, már-már alig hallható az akcentus miatt, de hát én próbálkozom. Persze odaérve az irodához jól nevelten kopogok is, mielőtt belépnék.
Aztán kicsit ledöbbenek, mikor egy tök fiatal férfit látok meg, sőt el is pirulok, mert... nem erre számítottam.
Szál megtekintése
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Radetzky Úr
Írta: 2014. július 8. 19:12
| Link

Nem is vagy öreg  Shocked

Nos, az elképzelésemnek, miszerint a hivatalos dolgokat letudva majd kedélyesen csevegünk az élettapasztalatokról, unokákról, karrierről, lőttek. Oké, én már csak ilyen barátságos helynek képzelem el az irodát, elvégre... mi másért járna ide egy csomó ember olyan gyakran?
Én még nem is intéztem hivatalos ügyeket, vagyis... amiket intéztem, azoknak töredékére nem emlékszem, lévén abban az időszakomban történtek. gyász közepén meg mindennel törődik az ember, csak azzal nem, mennyibe kerül a koporsó, milyen nagy temetést szeretne.
Épp ezért állok itt most teljesen leforrázva, és küzdök a kényszerrel, hogy feltépjem azt a nyavalyás ajtót, és fussak, tök mindegy merre, csak el innen. Mert hiába vagyok egy érzelmi csődtömeg jelenleg, azt azért észre kell vennem, hogy a velem szemben ülő, nem csak szemtelenül fiatal, de még elég jó vágású is. Valamiért mindig vonzottak azok a pasik, akik ilyen mértékben adnak magukra, ez valami hülye női berögződés lehet, ugyanakkor, nem értem, ő miért ragadt le az irodai melónál, mikor sokkal érdekesebb, izgalmasabb munkák is akadnak? Na, de ez az ő dolga, és biztos, hogy nem teszem fel a kérdést neki, inkább küzdök meg a tömérdek kérdőjellel.
- Öhm... Tara... McNeilly - aprót rázok a fejemen, és próbálom megtalálni a hangom. Tudom, tudom felettébb ostoba, és szánalomra méltó látványt kelthetek így, de már megszoktam.
A kérdést hallva, még az eddiginél is jobban zavarba jövök, mert nyíltan felvállalni, hogy nem vagyok mentálisan egészséges... vagyis... voltam, vagy ki tudja, azért az megint más dió.
- A pszichológiai vizsgálatom eredményei, illetve az eddigi leletek - mégis csak sikerül kinyögnöm, ráadásul még aránylag határozottan is, mintha ebben semmi szégyellni való nem lenne. Voltaképp nincs is, legalább is számomra.
- Látom, izgalmas munkája van - tekintek először a rajzra, majd a férfire, felvont szemöldökkel, és igyekszem elfojtani a kitörni készülő mosolyom. Hoppá, ez az első alkalom, mikor tényleg magától jönne, és akkor se hagyom, na mindegy. És persze, ha már ilyen alkalmam adódott, elvégre, ha nem lépek közelebb az íróasztalhoz abban a reményben, hogy egy kevéske engem is ér a hő hűtő bűbájból, nem látom meg, és hát na... ne csak én legyek itt zavarban.

Szál megtekintése
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. július 20. 21:50 | Link

Benjamin... izé... bácsi Cheesy

Most már kezdem kicsit hülyén érezni magam. Vajon, mennyi idő telik el aközött, míg én kifutok innen, és ő ezt felfogja? Á, olyan gyorsan futni úgyse tudok, már pedig, nagy kedvem van hozzá. Nagyon nagy. Én ostoba, hogy nem hagytam, hogy Emma elkísérjen, akkor talán most nem úgy vizslatnám szegényt, mint aki szellemet lát. Dehát tényleg fogalmam sincs, mit keres itt, ilyen fiatalon.
- Szuper - ahogy nyújtja, én hirtelen mozdulattal kapom is ki a kezéből, még csak az hiányzik, hogy a szemem előtt vájkáljon abban a sok csúnya dologban, mai az életemet övezi. Amúgy se vagyok büszke arra, ami voltam, hát még ha más is megtudja, hogy külső segítségre volt szükségem. Tény, nem vagyok egy erős jellem, marha gyorsan össze tudok törni, főleg mostanában, azok után.
- Nem hagyom el, vigyázni szoktam a holmiimra, de te jó ég, ennyi melót - sóhajtok fel, mert soha nem gondoltam volna, hogy egy papír átadása körül ennyi a macera. Nem is nagyon irigylem érte, hogy ezt ki tudja egy nap hányszor kell más szályába rágnia, és még továbbra se értem, mit keres itt. Szeritnem, ez lesz a nap talánya. De most komolyan, ha ti ránéznétek, ti is előbb képzelnétek el egy újság címlapján, mint itt egy asztal mögött. És ezért olyan zavarba ejtő az egész, mert bármennyire próbálom tagadni, én is csak nőből vagyok.
- Pedig ilyen melegben inkább fagyizni, vagy fürdeni kellene - jelentem ki nagy okosan, még biccentek is mellé egy aprót, jelezve, hogy igazam van, és nem csak azért, mert nő vagyok.
- Persze a munka nemesít - teszem hozzá gyorsan, mielőtt még az jönne le, hogy szabályszegésre buzdítanám, csak hát... itt alig van levegő, csoda, hogy neki nincs légszomja, és annyira lelombozó ez az iroda, hogy... oké, nem én dolgozok itt, és amúgy is... illetlenség ilyen jellegű véleményt formálni, még gondolatban is.
- Öhm... - fojtja belém a szót meg a levegőt is a kósza kérdésével, még a szemem is elkerekedik, és alig észrevehetően hátrálok is. Mondtam, hogy nem vagyok teljesen százas.
- Izé... én nem értek ám az ilyesmihez, vannak erre nálam sokkal alkalmasabb diákok is, akik... - harapom el a mondat végét, mert azt csak mégse vághatom a fejéhez, hogy olyat kéne találnia, aki képes két percnél tovább is összefüggően beszélni a jelenlétében.
- Ráadásul a nyelvet se tudom még, bájital segítségével beszélek, és megértem, de ez nem terjed ki az írásra, meg az olvasásra - remélem,
ez elég nyomós indok, plusz azt se tudom, Emma vajon mit szólna ehhez.
Szál megtekintése
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Benji
Írta: 2014. augusztus 20. 15:44
| Link


Csak szégyenlősen vállat vonok. Tényleg nem akarom, hogy hülyeségeket gondoljon, pár papír láttán, de beszélni se akarok semmiről, amit magam mögött hagytam, hisz nem hiába tettem. Jó, fényévekkel jobban vagyok - mások szerint -, de ez nem jelenti azt, hogy olyan könnyen túl tudok lépni a dolgokon, az nekem sose ment.
- Semmi sem lehetetlen - ezt én mondom, igen én, de mindentől függetlenül, így látom. Ha a minisztérium megerőlteti magát, meg tudja oldani azt is, hisz elvégre, ki ha nem ők, ugye? Vagy csak én látom ilyen naivan a dolgokat? Mindegy is, ha lesz egy kis szerencsém, úgyse lesz túl sok közöm a bürokráciához, a munkámhoz nem tartozik túlzottan, és hát... csak kutatom a bestiákat, nem szándékozom a világra ereszteni őket.
Mondjuk továbbra se értem, neki miért olyna jó ilyen fiatalon egy asztal mögött görnyedni. Próbálok én szemet hunyni az előítéletek felett, és nem arra gondolni, hogy vélhetően egy poharat alig tett arrébb, de hát... a mellékelt példa nem ezt mutatja, az itt dolgozók túlságosan el vannak kényelmesedve... állítólag.
- A fgyi a gyengém - vallom be, hálás pillantás közepette, mert... mert ez azért kedves tőle, hisz nem is ismer, semmi oka nem lenne erre, én meg örülök, hogy nem kell még a kastélyban tartózkodnom, azok a falak már-már fojtogatnak.
- Az apád a főnököd? Várj akkor te.... - szép lassan rakom össze a puzzledarabokat, mert igazán nem esik nehezemre, az agyam mindig is jól működött.
- Várj, Radetzky Andor... Radetzky... te jó ég - csóválom meg a fejem, mert a férfival való találkozás, cseppet sem volt kellemes. Persze, mikor idejöttem, nem volt valami bizalomgerjesztő kinézetem, nem csoda hát, hogy ő közönséges őrültnek gondolt, nem álltam messze tőle.
- Az apád, nem valami kedves ember - azért ezt csak hozzáteszem, hisz a véleményem ez róla. Persze azt nem feltételezem, hogy Benjámin is olyan lenne, hisz az első benyomásom nem az róla.
- Szórakoztossalak, mint valami undvari bolond, vagy, mint valami... - vonom fel a szemöldököm, mert ez azért annyira jól nem hangzik, és nem csak azért, mert szórakoztatónak nem mondhatom magam, hanem mert a feltételezés sértő, nem beszélve arról, hogy nem bohócnak készülök.
- Khm... szerintem te erre az állásra biztos, hogy nem engem akarsz - na ezt már határozottan ejtem ki, mert én aztán senkivel nem vagyok hajlandó nyelvet gyakorolni, sem szórakoztatni, sem kivágott blúzban, miniszoknyában billegni előtte. Többnek, sokkal többnek tartom magam ennél.
- A pénz nem foglalkoztat, örököltem épp eleget, Bestiakutatóként meg nem igazán számít, hogy itt pötyögök... - veszem óvatosra a figurát. Tudhattam volna, mihelyst valakivel közvetlen leszek, kimutatja a foga fehérjét, életemben először kívánom azt, hogy Benjamin bár ne tette volna, hisz eleinte annyira szimpatikus volt.
- De a suliban van elég lány, akik számára ilyen lehet az álom meló, javaslom nézz körbe ott - elvégre, nem nehéz rájuk bukkanni, lerí róluk, hogy másra se vágynak, csak hogy egy fiatal, elég jó képű férfit szórakoztathassanak, fizetésért. Ezzel, most le is írtam őket.
Szál megtekintése
Tara McNeilly
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
már megint... egy Benji
Írta: 2014. október 2. 12:45
| Link


Többet járok a hivatalba, mint kellene. Mármint.. mikor először léptem át a küszöböt, a franc hitte volna, hogy én egyszer majd itt fogok dolgozni. De rávettek.. aljas módon kenyereztek le fagyival, mintha Benji tudta volna már előre, hogy annak úgyse tudok ellenállni.
És nem is, de a vicces az egészben, nem bánom, cseppet sem. Van szociális életem, amiről Emma is csak azért tud, mert naponta regélem el neki, vagy épp amikor ráér. És igen, azt is büszkén kijelenhetem, szert tettem egy barátra. Egy olyanra, aki nem küldene egyből diliházba a furcsaságaim miatt, aki fenemód türelmes, és nem várja el, hogy egyből beavassam életem sötét foltjába, mert nem.. arról még nem tudok beszélni, de.. de már korántsem olyan szörnyű, mint mikor idekerültem. Nevetek, tényleg szoktam, és nem olyan kényszeredetten, hanem olyan jól esően, mint amikor valaki valami jó viccet hall. Sose gondoltam volna, hogy én képes leszek még olyasmire.
Két papírpohárral egyensúlyozok az emberek között, mert lévén hétköznap van, zajlik itt az élet. Eddig nem tapasztaltam egyetlen nyugodtnak mondható napot sem, leszámítva azt az irodát, amit Benjivel ketten birtoklunk, ott az a csoda, ha beözönlenek ezren, de nem bánom, így is néha túl nehéz szót értenem az emberekkel, nem csak a nyelvi korlátok miatt, azért is, mert még mindig hajlamos vagyok összerezzenni, és elszégyellni magam, ha valaki felemeli a hangját, holott tudom, jelenleg csak a bokszzsák szerepében tündöklök.  
Még a férfit is sikerült megszoknom, a maga morcos valójával együtt, épp ezért nem lepődök meg, mikor a levegőbe hasít a hangja.
Andort nem láttam még úgy, hogy úgy kelt volna fel, hogy jó napja van, bár az esetében ez tökre érthető.
- Jó reggelt - mosolygok rá, ahogy elhaladva mellette, az irodánk felé veszem az irányt. Nem tudom, mi járhat a fejében, mikor olyan kritikusan néz végig rajtam, hogy őszinte legyek, szerintem jobb is. Pedig én igyekszem belopni magam  a kő szívébe, de hát... ez nem olyan egyszerű. Legalább a munkámra nem panaszkodhat.
- Sejtettem, hogy nem fogadsz szót - csóválom a fejem, mikor egy nyúzott Benjit látok az asztal mögött görnyedve, és kérés, vagy kérdés nélkül teszem le elé  a kávéját.
- Mondtam, hogy inkább aludj ahelyett, hogy azokat olvasgatod, komolyan Benjámin, nem fog lábuk nőni, és nem fognak elszökni - némileg kioktató a hangom, de ez csak annak tudható be, hogy aggódom érte, már napok óta nem aludt rendesen, és ezt már szinte egyáltalán nem tudja titkolni.
- Ugye tudod, hogy mivel lekezdődött az év, már nem tudom minden napom itt tölteni? - sóhajtok fel, mert részben nem tetszik, hogy nem lehetek itt, részben meg az sem tetszik, hogy így érzek, elvégre... ki látott már olyat, hogy valaki nem szívesen hanyagolja a munkahelyét? Mondom én, komoly gondok vannak itt.
Szál megtekintése
Bogolyfalva Hivatala - Tara McNeilly hozzászólásai (5 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház