36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház
Bogolyfalva Hivatala - Renée Célestine Blanche hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 17:23 | Link

Osztrovszky Konstantin

Álmosan nyújtózik egyet az ágyából felkelve, majd rögtön a kávéfőző után nyúl. Végre, hála az ünnepeknek, ki tudta aludni magát. Lassan csepegnek a kávécseppek, Renée pedig fáradt fejjel figyeli. Semmi pénzért nem akar most csinálni semmit, de muszáj lesz. Írnia kell Garethnek, hogy mikor legyen az első közös órájuk, ráadásul nem ártana felkeresni az öccsét is valamikor. Végtére is az ő gyerekét neveli... Na de gyorsan elhessegeti ezeket a gondolatokat, melyektől szinte rögtön görcsbe ugrik a gyomra. Inkább a koffeinre koncentrál, melyet végre kellően rituálisan megadhat szervezetének. Lassan, apró kortyokban issza, mígnem egy bagoly kopog az ablakán. Bögréjét az asztalra rakja és már veszi el a levelet.
Ahogy kibontja villámgyorsan futja át a sorokat, majd szemét összehúzva kérdőn pillant fel. A Minisztériumba? Ő? Minek? De hát, a behívó, az behívó és, ha már mennie kell, menjen a nagy tömeg előtt. Ledönti a megmaradt kávéját és berohan a fürdőbe gyors zuhanyt venni, majd a ruhásszekrény elé lép, kirántva onnan egy farmert, inget. Miközben öltözik, hajáról egy-egy vízcsepp még lehullik a padlóra, de nem foglalkozik vele. Még egyszer megtörli vizes koronáját és ad neki némi formát, majd bebújik csizmájába és szövetkabátjába - melyet be sem gombol -, már indul is. Sálját is csak nyakába dobja, de még így is tökéletes a megjelenése. Hiába, van érzéke az ilyesmihez.
A Hivatalhoz érve bemasírozik és rögtön a recepcióshoz megy, aki kissé fáradtan, de kedves mosollyal indul el az épületben, hogy felvezesse az egyik irodába. Renée, bár tagadni próbálja, elég ideges. Legszívesebben rárivallna az előtte komótosan sétálgató boszorkányra, hogy szedje a lábát. Nem elég, hogy hivatalos ügyben kell eljárnia, ráadásul korán reggel, még fel is tartják. Botrány. Ahogy odaérnek, a lány távozik, a tanerő pedig mély levegőt vesz. Kopp kopp kopp. Ha megérkezik a válasz, nem tétovázik benyitni.
- Jó reggelt - belépve rögtön behajtja maga mögött az ajtót, lévén úgyis valami hivatalosan magánügyi beszélgetés lesz. A kiírt neveket el sem olvasta, így fogalma sem lehet róla, kivel áll szemben. De még mennyire, hogy fogalma sincs.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 18:45 | Link

Osztrovszky Konstantin

Nem szereti az ilyen hivatalos ügyeket. Mindig borsódzik tőle a háta, de nincs mit tenni, muszáj elintézni az elintézendőket. Méghozzá minél hamarabb. A Hivatalhoz érve már nincs is visszaút, szépen fellépdelnek az irodához és ott áll az ajtó előtt. Hogy neki most mennyi semennyi! De azért csak bekopog, illem az első, majd be is nyit a válaszra. Könnyedén lép be és csukja be az ajtót, valójában szemügyre sem veszi hirtelen a bent lévő férfit. Kit érdekel? Ügyintéző, van belőle ezernyi, most szépen mindent elrendeznek, aztán megy a dolgára. Nincs neki most ideje pasinézést tartani. Különben is. A hímek csak bajjal járnak, ezt már jó ideje tudja.
A felé nyújtott kezet elfogadja, s ekkor végre belepillant abba a kék tekintetbe. Szinte sokként éri, hogy deja vu-je van, ismeri ezt a pasast valahonnan. De miért és hogyan...? Osztrovszky. Annyira kattognak a fogaskerekek, hogy majdnem el is felejt bemutatkozni, de a tétovázás szerencsére nem látszik arcán.
- Renée Célestine Blanche, a Bagolykő Mágustanoda illúziómágia tanára - a kezet erőteljesen, mint mindig, megrázza és a helyet elfogadja, mellyel kínálják. Magában tanácstalanul kutat az emlékei között. Konstantin. Nem is rémlik neki. A vezetéknév igen, de így egyben tök homály. Viszont a férfi fizimiskája, hangja, tekintete, az egész alak úgy ahogy van ismerős neki. Mindenesetre mielőtt egy megkukult szamárnak tűnne, belekezd a regélésbe, hogy miért is jött.
- Kaptam ma egy levelet innen. Behívtak egy fontos üggyel kapcsolatban, erről szeretnék informálódni - a levelet kiveszi kabátja felső zsebéből, bár a ruhadarab továbbra is rajta marad. A papír az asztalon, Renée pedig letekeri nyakáról a sálat, amit korábban hanyag módon magára vett. Nyilván a férfi tudja, hogy mi áll a küldeményben, így nem kell a tanerőnek kifejteni semmit, meg hát, ameddig eljutnak a beszélgetésig, elmélkedhet azon, honnan ismeri az itt munkálkodót.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 19:37 | Link

Osztrovszky Konstantin

Ahogy kiejti a Célestine nevet, a tanerőben megmozdul valami. Ha nem ülne, most valószínűleg lemenne hídba. Milliónyi kérdés kezd el cikázni benne, hiszen egyetlen ember szólította csak így őt és különben is. Akkor onnan ilyen ismerős! Szinte sokkos állapotban hagyja a levelet az asztalon, de egy hang sem jön ki a torkán. Hirtelen leperegnek szemei előtt az események, a franciaországi megismerkedésük és igazából az utolsó, végzős bál. Ez a mélypont az emlékek között, egy hajszál híján megnöveszti haját illúziómágia segítségével, hogy eltakarja vérvörös arcát, de megállja mindezt, csak szemei csillognak hihetetlenül fényesen.
- Kolos - ejti ki végül halkan a nevet. A bűntudat kősziklaként telepszik rá a mellkasára és bár ebből kívülről mit sem látni, Renée hirtelen inkább menekülne. Aztán mielőtt bármit is kérdezhetne, a férfi válaszol, mire tanárnőnk szemöldöke felszalad a magasba. De hiszen két napja egész nap a kastélyban tartózkodott! Ki van zárva, hogy ott lehetett volna bárhol is. Ez csakis tévedés lehet. Zavartan masszírozza meg tarkóját.
- Itt valami félreértés lehet. Két napja itt voltam, a kastélyban. És milyen baleset? - értetlenül pislog Kolosra és a pánik lassan felkúszik a gerincén, egyenesen a fejébe. Nem csinált semmit és nem volt sehol, hacsak... Bement a városba ajándékot vásárolni. A kicsinek. Ez még szörnyűbb kín volt számára, mert ha most beismeri, hogy gyereke van, amit eddig titokban tartott, az eljut a szülőkig is. És jobb lenne nem úgy indítani, hogy "hello Kolos, képzeld, van egy gyerekem, amúgy megiszunk egy teát?". Ez még Renée-től is durva lenne.
- Vagyis de. Ajándékot akartam venni Éttiennek - bingó. A kicsi az öccsénél lakik, így hivatkozhat rá. Zseniális. Viszont balesetre továbbra sem emlékszik. Voltak fura alakok a városban, de mindig vannak. Egyre sem figyelt fel különösebben. Akkor is furcsa. Valami itt bűzlik.
Utoljára módosította:Renée Célestine Blanche, 2014. december 28. 15:33 Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 21:09 | Link

Osztrovszky Konstantin

Zavartan pislog folyamatosan, míg nem hallja a történteket. A városban tartózkodott, de az ügyről fogalma sincs. Nem találkozott velük. Bement egy üzletbe, vásárolt, kijött és hazament. Ha falhoz állítják és fejbe lövik, akkor se tud többet mondani. Egyszerűen nem.
- Nem - határozottan ejti ki a szavakat. Hát ha egyszer nem, akkor nem! Ez van. Fogják fel, hogy neki van ezernyi más dolga is. Ha tudna valamit, pláne, ha látta volna, azonnal szól valakinek. Ráadásul illúziómágus, rögtön bevethette volna képességét, ha szükséges. De nem volt ott, így nyilván nem tehetett semmit, szóval békében lehet hagyni.
- Az túlzás, hogy a helyszínen voltam. Egy boltban vásároltam - ugyanúgy megismétli önmagát, ahogy az előbb mondta. - Ha szükséges, van blokk is - készségesen ajánlja fel. Kezd nyugodtabbá válni, mert egyszerűen szeretne túlesni ezen. Ha most itt őrültet játszik, attól nem végeznek hamarabb, csak ahogy Kolos is megjegyzi, gyanússá fog válni. De nem tehet róla, nem az ő asztala ez a Minisztériumi ügyek intézése dolog. Tanárnak kiváló, jól bírja a strapát, de ez a meló neki sok.
- Utálok hivatalos ügyeket intézni a Minisztériumban. Előbb vetem magam egy sárkány elé, minthogy ilyesmit kelljen csinálnom, folyton gyanúsítottnak érzem magam  - megcsóválja a fejét. Szinte olyan, mint egy kisgyerek, akinek nincs kedve orvoshoz menni, ezért ideges, mert fél tőle. - Arról nem beszélve, hogy apa is itt dolgozik. Mármint az amerikai hivatalban. Folyton rosszul vagyok, ha levelet kapok, mert nem tudom, hogy halálhírt hoznak, vagy valami személyes üzenet jön - egyik jobb, mint a másik, tenné még hozzá, de már így is sokat beszél. A jellegzetes gesztikuláció megmaradt korábbról, ezt Konstantin jól ismerheti. Ha valamit tud a férfi, akkor az az, mennyire utál Renée az apjáról beszélni. Sosem tudott szabadulni Joseph-től, úgy kellett Franciaországba könyörögnie magát, hogy végre elmehessen otthonról. Nyilvánvalóan az alatt az egy év alatt, míg nem találkoztak, nem történt változás és nem lettek puszipajtások.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2014. december 27. 22:13 | Link

Osztrovszky Konstantin

Konstantin csak jegyzetel, Renée válaszai pedig kielégítőnek bizonyulnak. Ahogy elhangzik a bűvös "végeztünk" szó, mintha a nőt kicserélnék. Vállai teljesen ellazulnak, a feszültség minden jele eltűnik arcáról is. Szemei ismét normál állapotban csillognak, nem pedig olyan fényesen, mint a sarkcsillag éjszakánként. Figyelemmel kíséri a férfi minden mozdulatát. Annyira ismerősek és annyira távoliak. Annak idején mindez közel volt hozzá, olyan közel, amit ma már felidézni szinte képtelenségnek tűnik. Azok az erős arcélek, a fekete haj, a testtartás és persze a munka szeretete. Ez mindig igaz volt Kolosra, és mindez azóta sem változott semmit. Kis híján mosolyt is csal Célestine arcára, de végül úgy dönt, ezt a kis görbét megtartja magának.
Bólint egyet a megnyugtató mondatra és összeszedi a levelet és sálat, ami még hozzá tartozik. Lassan sétálnak át a tárgyalóhoz, de a férfi közelsége valamiféle különös megnyugvást jelent. Nem szólnak egymáshoz, nem beszélnek, megérkezve pedig szinte kínos csendben állnak tovább egymás mellett. Különös helyzet, ez tény. Aztán, ahogy régen is, most is Kolos töri meg a csendet és intézkedni megy, Renée-nek szinte válaszolni sincs ideje. Leül hát és várja, hogy a férfi visszajöjjön.
Nem telik sok időbe, de még az is szinte óráknak hat egyedül ücsörögve a székén. Kellemetlen neki a légkör, sosem tudta magát otthonosan érezni egyetlen hivatalos szervnél sem. Ahogy telnek az évek ez már csak rosszabb lesz, jobb semmiképp. A megérkező férfi utasítására feláll és elindul befelé, azt hiszi ennyi. Mit is várt volna? De aztán a meleg kéz karjára csusszan. Először szemei Kolos kezére, majd annak íriszeibe vándorolnak és kissé tétován szólal csak meg.
- Persze, mindenképp - még egy biztató mosolyt is küld felé, csakhogy megerősítse szavait, de ekkor már nem fogják az erős kezek. A gyomra összerándul, de nem mutatja, hogy mennyire különös ez neki. - Köszönöm a segítséget. Írj egy levelet, aztán összefutunk - azzal meg sem várva a választ belép a tárgyalóba és behajtja maga mögött az ajtót. Nem tiszták a gondolatai, egyre csak cifrábbnál cifrább dolgok járnak a fejében, de összpontosít. Ezen ráér holnap is gondolkodni.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 30. 22:44 | Link

Kolos

Félreértés. Konstantin úgy masírozott el mellettük a múltkor, hogy Renée-nek esélye sem volt magyarázatot adni a látottakra. Legszívesebben a férfi után rohant volna, hogy álljon meg, semmi sem az, aminek hiszi, de nem hagyhatta ott testvérét és kislányát. A család az első, a zűrös ügyeket pedig később kell rendezni. A később ideje pedig elérkezett. Már vagy két hét is eltelt a férfi látogatása óta és azóta szóba hozták Almásy Lénával, amire tanerőnk nem tudott mit reagálni. Hogyan tehette volna? Nem hibáztatta a férfit. Az egész jelenet olyan volt, mintha Kolos csupán belerondítana a családi összképbe, felesleges kerékként funkcionálna. Az igazság sokkal dermesztőbb ennél.
Éttiennek elintéznivalója akadt, így ő korán reggel elment, Renée meg pont most szedte össze a bátorságát, hogy elmenjen a hivatalba. És igen, a gyerek is megy vele. Előre látható, hogy kész katasztrófa lesz az egész és ebből sehogy se jön ki jól, de jobb, ha Konstantin megtudja, nem az öccsétől van gyereke... Csak kicsit lenne atyaúristenmiiii? Szóval nem. Nem tőle van. Pfujj. Így történt hát, hogy elindult és jelenleg Kolos ajtaja előtt toporog, az alvó Fleur-rel a babakocsiban. Hogy ideges-e? Nem feltétlenül ez a megfelelő kifejezés erre az érzelmi és idegi állapotra, de jó, fogjuk rá. Kopog párat és, amennyiben érkezik válasz, belép, maga előtt tolva a babakocsit. Hála istennek a férfit egyedül találja, így mégiscsak könnyebb dolga van.
- Szia - halkan becsukja az ajtót maga mögött és nem is tétovázik sokat, könnyedén dobja le az egyik székre kabátját és a férfi elé lép. Úristen, de kínos ez most... Nincs is oka magyarázkodni, de mégis azt fogja tenni. Röhej. - Azt hiszem beszélnünk kéne...
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 00:01 | Link

Kolos

Nem, Konstantin nem könnyíti meg amúgy is baromi nehéz dolgát. Ahogy Renée besétál a babakocsival, azonnal látja az ellenséges pillantást a férfi részéről. Még az a szerencse, hogy nem tudja, mi jár a hivatali fejében, mert valószínűleg világgá szaladna a gyerekkel. De most erős, független nő - egy gyerekkel, mikor magyarázkodni akar, hogyne -, szóval nem riad meg semmitől. Mondom nem riad meg! Na. Úgy. A férfi előtt állva egészen kicsinek érzi magát és védtelennek.
- Kolos... - sziszegi a férfi nevét kelletlenül. - Légyszíves ne nehezítsd meg ezt nekem - fogai közt szűri a szavakat, nem tudja, hogyan hárítsa a dolgot. Ez a feszült légkör már most megvan, még a legérzéketlenebb földi giliszta is érezné. Farkasszemet néz a másikkal, de persze harmadik szemével a babára összpontosít, oh yeah. A szabályzatra való hivatkozást inkább el is engedi a füle mellett. Nem hajlandó meghallani ezt a fajta rosszindulatot. Vajon, ha most megtudná, hogy övé a gyerek, akkor is ugyanígy reagálna? Kétlem. Mindenesetre felesleges leállni vitatkozni, Kolos sértett és dacos. Nem nyerhet most ellene.
- Nem felejtettem el, csak... - na igen, hogy is kéne befejezni? Erre nincs igazán jó reakció, amit pedig kinyög, az bőven rossz. - Csak nem kérdezted - ez logikus. Ha kérdezte volna, akkor elmondta volna, hogy mi van, igen, ez a jó magyarázat. És ha ezt Renée sokáig ismételgeti, talán el is hiszi. Lesüti a szemét, ahogy közlik vele, hogy hallgatják. Tisztában van vele, csak hol kezdje? Hol van már az az erős, független nő? Lepillant kislányára és belőle merít erőt a folytatáshoz, remélhetőleg kellő sikerrel.
- Amit láttál, azt félreértetted - halkan beszél, mégis jól hallhatóan és határozottan. - Akivel láttál, az Éttien, az öcsém, eddig ő vigyázott Fleur-re, miattuk utaztam haza és késtem el a reggeliről is. Most költöztek ide, hogy végre találtam megfelelő házat és el is férnek - arról, hogy ki az apa és miért nem beszélt róla, egy szót sem ejt. Előbb utóbb úgyis kiderül majd, mert Kolos rá fog kérdezni és látni fogja a gyereket. Látni és tudni fogja, de ha lehet, ez ne most következzen be. Az édesen alvó baba látványa vajjá olvasztja Renée szívét. Hiba volt talán az az éjszaka, de nem bánja, hogy a lánya megszületett. Így lett minden kerek és egész. Csak az apja hiányzik. Nagyon.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 09:15 | Link

Kolos

Jó, a magyarázat igen gyenge lábakon áll, de most mit mondhatott volna? Megérkezik, elmennek süteményt enni és benyögi, hogy "Amúgy van tőled egy gyerekem. Szerinted is finom ez az édesség?" Hát tényleg, az sokkal jobb lett volna. Arról nem beszélve, hogy a hivatalban kellett volna erről cseverészni, vagy akkor, mikor őméltósága közölte, hogy ő nem ér rá a családalapításra? Hát kösz. Mintha egy szerencsétlen mókusra rávágtunk volna egy hat tonnás sziklával, hogy nesze pusztulj meg most beszéljél. Reális lett volna a családegyesítés. Persze ettől függetlenül a megfogalmazása a kérdésnek mókás, csak Renée nem mer nevetni, mert fél, hogy azzal végképp kihúzza a gyufát. Minden megeshet.
- Egyedül aznap, a házamban kérdeztél bármit is a családdal kapcsolatos témáról. De mint tudjuk a mesét, valaki sértődötten elrohant, mikor meglátta a hirtelen kialakult helyzetet - összehúzott szemöldökkel pillog Konstantinra és a valaki szót igen erősen megnyomja. Nem akarja a felelősséget hárítani magáról, valóban nem ártott volna egy gyors felkészítő arról, hogy a nyakukba szakad egy gyerek. Illetve tanerőnk nyakába, Kolosnak úgyis mindegy, nem ér rá az ilyen botor dolgokra. Az se biztos, hogy látott már, szerintem most szembesül vele először. "Úúúristen ennek négy végtagja van és lélegzik! Erről milyen jogszabályaink vannak...?" Marha.
- Igen - ez amolyan megerősítés. Éttien az öccse, ezen nincs mit nem érteni, a következő kérdés viszont elvágja Célestine oxigénellátását pár tíz másodpercre. "Ja, hát te vagy az apja, csak mivel te iratokat nevelsz és nem gyereket, meg szívesebben enyelegsz vámpírokkal és kollégákkal, minthogy egy pelenkás bébivel üsd el az időd - akár szó szerint -, így gondoltam jelen helyzetben indifferens, hogy a tiéd te népművészeti cserépedény." Nem, Renée ilyesmit nem fog Konstantin fejéhez vágni, bár jó tudni, hogy lenne egy ilyen opció is. Az most mondjuk nagyobb para, hogy mit kéne felelnie élesben.
- Nem, nem mentem hozzá. Az apja biztos jó helyen van és éli az életét - végig Fleur-t nézi, miközben beszél. Tessék kicsilány, itt a fater. Kicsit oppan Dumbo style, amúgy papírokba szerelmes, vámpírok vérét szívja és kollégák kávéját kortyolgatja. Ez meg itt a mama, aki szülés utáni depresszió miatt lepasszolt az öccséhez, most meg dunsztja nincs, hogyan vallja be, hogy közös a poronty. Azaz te. Ez a kép örökre az emlékezetünkbe ég majd. Mehet a családi mosolyalbumba, de szigorúan azután a kupac irat után. Nem vagy annál fontosabb. Mármint a papának.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 21:38 | Link

Kolos

A gúnyos válaszra kis vonallá szűkülnek szemei. Úgy tűnik a férfi ma humoros kedvében van, Renée már kevésbé. Legszívesebben elővenne egy kiskanál vizet és belefojtaná Kolost, de az nem lenne túl megfontolt ötlet itt a hivatalban. Ezzel a lendülettel cellát is bérelhetne magának, ha már erre jár.
- Jó, megértem, persze - hogy mennyire túl akar már lenni ezen, azt elmondani sem tudná, pedig még csak most kezdenek belejönni. Kellett neki idejönni, kell neki magyarázkodni, kell neki egyáltalán bármi minden után... Kell neki? Úgy tűnik igen. Ha másnak nem, a gyereknek szüksége van az apjára. Renée még csak ellenne egyedül, de Fleur nem nőhet fel férfi nélkül az életében, márpedig akár tetszik, akár nem, az a bizonyos hím Konstantin. Ez speciel tanerőnknek tetszik, csak a megvalósítás nincs ínyére. Volna még mit csiszolni a kapcsolatukon.
A következő kérdéseknél megáll benne az ütő. Pierre? Ugyan, hagyjuk már, hogyan lehetne pont ő az apja? Ajj, de most ezt amúgy is minek kell feszegetni? Egyszerűen csak fogadjuk el, hogy van, béküljön ki mindenki mindenkivel, és slussz-passz. De neeeem, ki az apja? Miért nincs vele? Az édes drága mama jól érzi magát? Nem, kezd rosszul lenni.
- Én léptem le, mikor megtudtam - ugyan kikerüli az első kérdést, a másodikra adott válasza olyan magabiztos és határozott, ami már őt lepi meg. Igen, sok minden volt bizonytalan körülötte, főleg az, hogy tudta, el kéne vetetnie, ha elárulná. Egyszerűbbnek tűnt elmenekülni és meghozni egy olyan döntést, ami megmenti egy baba életét. Mindennél jobban szereti a csöppséget, sosem tudná megbocsájtani magának, ha elvesztette volna. Még akkor sem hajlandó erre gondolni, mikor tudja, a családegyesítés reménytelen.
- Tudtam, hogy nem tarthatnám meg, ha maradok, vagy a végén úgyis egyedül maradnék a gyerekkel. Egyszerűbb volt elköltözni és magamnak kézbe venni az irányítást - halkan beszél, miközben Fleur csendesen szuszog mellette. Nem. Sok mindent elviselt volna, de ezt nem. Szereti Kolost és azt is, ami kettejük románcának gyümölcseként jelen van ebben a szobában. Helytelenül cselekedtek és, ha a férfit nem is, de Renée-t mindenképpen meghurcolták volna emiatt. A felelőtlensége miatt. Ebből köszöni, nem kér.
Szál megtekintése

Renée Célestine Blanche
INAKTÍV


Zauror
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 112
Írta: 2015. január 31. 22:28 | Link

Kolos

Nem érez megkönnyebbülést, hiába mondhatta el mindezt. Mert a teljes igazság még mindig mélyen lapul. Az összegzés eleje hibás ugyan, de minden más igaz. Hagyja, hogy a férfi nyugodtan végigmondja, amit gondol, nem is szól közbe. Nem akar. A végén lévő felajánlás tulajdonképpen megmelengethetné a szívét, de csak egy szomorú mosolyt tud küldeni a másik íriszeibe. Nem tud őszintén köszönetet mondani, nem tud őszintén segítséget kérni. Nem tud őszinte lenni. Egyszerűen csak fél, hogy mit fog szólni Konstantin. Milliónyi érzés kavarog benne, az esze harcol a szívével, ami félelmében meg sem engedte volna, hogy a tanerő idáig jöjjön. De eleget rettegett már mindentől, ideje lenne végre felvenni a kesztyűt. De még korai. Túl korai.
- Nem Pierre-től van a gyerek - lesüti a szemét, ahogy kiejti a száján a szerényke mondatot. Elmondhatjuk, hogy arca a vörös legrendkívülibb és legváltozatosabb árnyalataiban játszik, pulzusa meglódul, ahogy az igazság végre kicsúszik a száján. Bár most veri a fejét képzeletben a falba, hogy képes volt erre, de már mindegy. Most majd nevet fog kérni a férfi, nevet fog követelni, hogy tudja, kitől félt Célestine. De a válasz annyira könnyű és annyira nehéz elmondani! Végül Renée nem vár tovább. Képtelen csak ülni és várni a halálos ítéletét. Hirtelen kel fel, magára rántja a kabátját és megragadja a babakocsit.
- Nézd, nekem mennem kell, én nem... - látszódik arcán a pánik. Nem beszélhetek. Szomorúan néz a férfire, majd nyitja az ajtót és kitolja Fleurt a folyosóra, hogy még egyszer utoljára visszapillantson. Alig bírja kimakogni, amit akar, egyszerűen csak fizikai fájdalom. Lassan hátrál. - Én nem... Én csak... Sajnálom - azzal becsukja az ajtót és menekülőre fogja a dolgot. Képtelen Kolos szemébe nézni, tudva a valódi igazságot. Képtelen rá, nem megy. Olyan gyorsan távozik, mint egy forgószél és meg sem áll a házukig. Hazaérve egyszerűen csak összecsuklik a küszöbön, miután kulcsra zárja a lakásajtót és kitör belőle a sírás. Elrontotta. Mindent elrontott. És fogalma sincs, hogyan hozza rendbe.
Szál megtekintése

Bogolyfalva Hivatala - Renée Célestine Blanche hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas térBogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház