Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442161#post442161][b]Ombozi Sára - 2014.12.26. 17:43[/b][/url]

Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442177#post442177][b]Ombozi Sára - 2014.12.26. 18:43[/b][/url]

Amikor meghallja a kedves kis szót, már lép is be, becsukja maga mögött az ajtót, hogy véletlen se zavarhassa más. Kezeiben szorongatja a táskáját maga előtt, bizonytalanul egyik lábáról a másikra áll, úgy pillant a szőnyegtől Doriánra. Pillog rá egy sort, meglepi, hogy a férfi mennyire... fiatal és jóképű. Nem gondolta volna, hogy nem egy unalmas irodista bácsikát kell majd meggyőznie, persze attól nem fél, hogy így nehezebb dolga lesz. Csupán egy pár pillanatig látszik rajta a meglepettség. Amikor a férfi felteszi a kérdését, már el is mosolyodik.
- Ha maga Füzy Dorián, akkor minden bizonnyal. - Állapítja meg kedvesen, mert még az is megeshet, hogy nem jó helyre jött és nem itt kéne lennie most. De valószínűleg egyhamar megtudja majd, hogy végül is mi a helyzet. Ha pozitív megerősítést kap, már oda is lép, hogy visszafogott mosolyával kezét nyújtsa a férfi felé.
- Ombozi Sára. - Mutatkozik be kedvesen, hiszen jól nevelt kislány ő... minden bizonnyal a leginkább jól nevelt a családban. Vagy talán csak a legtudatosabb, legkönnyebben kordában tartható. Annyi viszont bizonyos, hogy ő az, akit sosem kellett félteni, mert mindig megállt a saját talpán, sosem botladozott vagy akarta feladni. Most is ezért van itt, mert ilyen a jelleme, nem az az ember, aki ölbe tett kézzel ül és várja, mi történik.
Dorián pedig egy sokkal kellemesebb hely felé mutat, Sára pedig bólint, helyet is foglal az egyik kanapén. A férfi ajánlatára pedig bólint egyet, megköszöni. A bögre aranyos, de most még nem inna semmit, majd meglátjuk, mennyire izzad meg majd.
De amikor Dorián áthatóan pillant rá, arra vár, hogy meghallgassa őt, kicsit úgy érzi, a férfi átlát rajta, ideje lenne abbahagyni a színjátékot. De abban a pillanatban hátradől, a felismerés szíven üti, hogy nem is annyira játszik. Nyel egyet és igyekszik a zavartságát leplezni, egy pillanatra ismét összepréseli az ajkait.
- Ismeri Ombozi Noel ügyét? - Kérdezi végül, mert ha így van, a részletekbe nem megy bele, mi történt. Nem szívesen beszél róla. Reméli, hogy Dorián otthon van az iskola történéseivel. Valószínűleg a vezetéknév árulkodó és a hivatali dolgozó már sejti is, miért van itt. Frufruját egy könnyed mozdulattal kissé oldalra tereli, mielőtt rápillant még egyszer.
 - Azzal kapcsolatban lenne pár kérdésem, mit tehetnénk Noel érdekében. - Magyarázza el azért, kedvesen és nem szájbarágósan, mert szerinte egyértelmű. - Tudna segíteni? - Kérdezi végül, reménykedéssel a hangjában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442870#post442870][b]Ombozi Sára - 2014.12.27. 20:27[/b][/url]

"Nos." - valószínűleg a leginkább vészjósló dolog Sára számára, amit Dorián mondhat neki jelenleg. Talán csak régi, rossz tapasztalatok, de már most úgy könyveli el, hogy nem túl sokat tud segíteni neki. Egy pillanatra meg is rebben a szempillája, de igyekszik nem elárulni magát. Ó, a drága kis Sára, mindig úgy igyekszik, de valahogy folyton rosszul sülnek el a dolgai. A kanapén ülve, hátradőlve. Szinte mint egy alapzajt, úgy hallgatja mit mond Dorián az ügyről. Ő odafigyel, csak éppen kicsit elkalandoznak a gondolatai egy pillanatra, mostanában nem koncentrál könnyen egy dologra. De hála istennek nőből van, így tud a mondanivalóra is figyelni, csupán egy hajszálnyi fáziskéséssel mosolyodik el ismét.
 - Igazából meglepett volna, ha az ellenkezőjét mondja. - Állapítja meg elmosolyodva, kissé ironikus, de megértő mosollyal. Persze, igazából nehéz nem hallani az öccse ügyéről. Ha eddig nem lettek volna elég híresek, az Ombozi család épp elég hírnevet szerzett Noel jóvoltából. De az vesse rá az első követ, aki ebben a korban nem csinált semmi hülyeséget. Az már más kérdés, hogy Noel most megtanulja a leckét, de még csak egy gyerek. Sára szemében legalábbis mindenképpen. És hogy bánunk a kisgyerekekkel? Megütögetjük a kezüket, leszidjuk őket és el van minden felejtve, meg van bocsájtva. Ezzel szemben Noel éppen egy javítóintézetben csücsül egy hülyeség miatt.
Ahogy Sára kihámozza Dorián szavaiból, a férfi is úgy ítéli, hogy az öccse igen kemény büntetést kapott. Ő pedig ezen gondolkozik kicsit.
- Gondolja, hogy példát akartak vele statuálni? - Kérdezi végül, hiszen ez igazán foglalkoztatja. Talán csak vele akarták elriasztani a többi visszafoghatatlan mágustanoncot a hülyeségektől... elképzelhető. De akkor miért pont Noel? Miért az ő öccsénél döntöttek úgy, hogy hónapokra a Balatoni javítóintézetbe zárják és ott is tartják, végtelennek tűnő ideig? Az még a jelenlegi helyzetnél is inkább vérlázító lenne. A probléma csupán az, hogy nem tud, nincs ereje már dühöngeni. Nem akar rombolni, nem akarja felgyújtani a világot, hogy kiengedjék az öccsét. Ezen túl van. Csak a realitások talaján akar megmozgatni bármit, hogy visszakaphassa, és magához ölelhesse. Úgy szorítaná, talán meg is fojtaná majdnem, de még ez is belefér. Amúgy is megérdemelné a halálközeli élményt azért, amit Sárának okozott.
 - Meglátogattam már, de nem beszéltem vele ilyesmiről. Nem igazán tudtam, mit mondjak. - Sóhajtja, mert be kell vallania gyengeségét, és ez szúrja az oldalát, bántja őt, de ez van. Még sosem volt senkije javítóban. Még nem kellett a törvénnyel, igazságszolgáltatással küzdenie. Ez olyan megfoghatatlan dolog, nem elég leteremteni Ben Krise-t, hogy hagyja békén Michelle-t és az öccsét, az egyszerű dolog volt. (És roppant meggondolatlan...) Most viszont nagyon jól érzi, hogy nála nagyságrendekkel nagyobb problémával áll szemben, ezért ilyen tanácstalan most.
- Noel jó gyerek. - Mondja végül, teljes meggyőződéssel, szomorkás mosollyal az arcán. - Tudom, hogy mindenki ezt mondja, és azt hiszi, azért mondom, mert az öcsém. De pont ezért, azt hiszem, én ismerem a legjobban és ő egy jó gyerek, tényleg. Csak vannak dolgok az életében, amik... rossz felé terelték őt és én nem tudtam megóvni tőle, talán senki nem lett volna képes rá. De nem akarom, hogy ez elrontsa... elrontson mindent. - Magyarázza, pedig nem akart ő lelkizni, sem magyarázkodni, az nem az ő stílusa. Mégis, ahogy az ölében fekvő kezeit, azokon is a körmeit fixírozgatja, valahogy jár a szája magától. De beszélni fog vele, mégsem tudja, mit ér el azzal, ha az iskolába, esetleg hazalátogathat szeretett öccse. Talán egyik sem tűnik igazán jó szituációnak. Ő azt szeretné, ha szabad lenne, tudja, hogy telhetetlen, de fáj érte a szíve, még ha nem is látszik rajta. Tekintetét inkább visszaemeli Doriánra.
- Ő nem bűnöző, csupán a körülmények áldozata, Füzy úr. Nem tudnék máshogy segíteni rajta? Tudja ki az a jó ember, akit ki kell fognom hozzá? Magamnak sem hiszem el, hogy ennyire tehetetlen vagyok, nemhogy másnak. Hiszen most is itt vagyok, és ha kell, könyörgök is, nekem már mindegy, de neki nem. Neki nem mindegy... - Mondja, mert ha már a dugó kijött a szájából, elkezd beszélni, és folynak belőle a halk, visszafogott szavak. Hogy miért azok? Mert ahogy beszél, kissé remeg az ajka, de tudja, hogy nem fog szétesni, nem itt és most. Nem lesz neki nehéz, nem lesz az az áldozat, akit játszani készült. Befejezi talán az őszinteséget is, mert már így is túlzásba vitte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443069#post443069][b]Ombozi Sára - 2014.12.27. 23:54[/b][/url]

- Azt hittem, csak pár hét lesz. Aztán azt, hogy egy-két hónap. Soknak tűnik, de kibírtam volna. És most... végeláthatatlan az egész. - Sóhajtja, miközben kicsit lejjebb engedi vállait, karjait pedig összefonja maga előtt. Az egyikkel a másikba kapaszkodik és fordítva. Zárkózott testtartás, távolságtartó, de a szavai nem azok. Őszinték, mintha egy vallatószékben ülne, bár nem érzi úgy magát. Dorián kedves és közvetlen, nem érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hogy mi az? Sára semmit sem tud tenni, Dorián pedig valószínűleg igen. Ha nem, remélhetőleg megmondta volna már és nem húzzák egymás idejét itt.
 - Akkor talán érti, miért nehéz rászánnom magam, hogy meglátogassam ismét. De meg fogom, muszáj lesz beszélnem vele. - Teszi hozzá, mert nem engedte ám el a füle mellett Dorián tanácsát, esze ágában sincs. Minden segítségre szüksége van most, tudja ő is jól. De talán csak egy ürügyet keresett, hogy bemehessen Noelhez, hogy rávehesse magát. A fiú jobban hiányzik neki, mint gondolta volna, hogy fog. Hiszen töltöttek már sok időt távol egymástól, de ez a helyzet azért más.
Amikor azonban Dorián belekezd a mondatba, az esetleg szóval kezdi, neki pedig azonnal felcsillan a szeme és kicsit előrébb dől, hiszen annyira figyel. Azonban a kopogás félbeszakítja a mondatot, Doriánt és ezzel Sára lelkesedését is gond nélkül szétvágja. Finoman az alsó ajkába harap, hogy ne káromkodja el magát, izzó zöld tekintetét az érkező Benjaminra emeli. Nem lenne túl nőies, ha kimondaná, amit most gondol, ezért inkább megtartja magának. Csupán lassan engedi ki a bent tartott levegőt, ami eddig önnyugtatásra szolgált, most már viszont isten vele. De legalább Dorián bocsánatot kér tőle, a pillantása pedig kedves, Sára pedig bólint. Ha kell, ő türelmes lesz, de még mennyire. De ha már itt fog ücsörögni, elveszi a bögrét, amit Dorián még érkezésekor elé rakott, egy finom tejeskávéra gondol, amit majd eliszogat, finom édesen.
A betolakodó azonban úgy gondolja, hogy nem fog ő nyugodtan ücsörögni, kávézgatni és úgy várni, hanem jó pofizik vele. Ha nem lenne itt, talán már nyugodtabb lenne a lelke és kedvesen ismerkedik. Csodálatos. Viszont hála istennek, Dorián válaszol helyette, esze ágában sincs itt dolgozni. Mosolyogva még azt is hozzáteszi, hogy ne csábítgassa, bár ez jelenleg inkább jó tanács, mintsem vicc, amit Benjaminnak sem ártana megfogadni.
- Ombozi Sára vagyok. - Mutatkozik be, és valószínűleg ezzel mindent elmondott. Szájához is emeli a bögrét, hogy igyon egy kis kávét. Úgyis megtudja majd mindenki, hogy itt járt és mindenki róla fog beszélni majd a kastélyban, ez elkerülhetetlen. Biztos benne, hogy Benjamin is hallott már Noelről, a családjuk neve mostanában elég gyakran hangzik el a minisztériumban, ő pedig úgy döntött, növeli a számát.
- A rossz időzítést tanultad, vagy a génjeidbe van kódolva? - Kérdezi halvány mosollyal az arcán. Ennek ki kellett jönnie, nem bírta ki, nem állta meg, hogy ne tegye fel a kérdést Benjaminnak, majd érdeklődve figyeli, akar-e még valamit. Hiszen ez fontos, vajon lábatlankodik itt még? Vagy eltűnik végre és Dorián befejezheti a mondatát? Remélhetőleg a második verzió.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443311#post443311][b]Ombozi Sára - 2014.12.28. 13:15[/b][/url]

- Köszönöm, de nem vagyok irodistának való. - Utasítja vissza az ajánlatot, a lehetőségekhez mérten finoman, elmosolyodva. Persze, biztos csini lenne az irodai öltözetben, kosztümben, és ha még a szemüvegét is felvenné... de nem, esélytelen, hogy ő itt töltse el az életét. Igazából egy napot sem bírni ki itt valószínűleg, ahhoz túl szabad szellemű és amúgy sem tud sokáig megülni a popóján.
Amikor Benjamin azt mondja, nincs más dolga itt, megkönnyebbül kissé, azonban mégis leül, mintha maradni szeretne. Őszintén úgy gondolja, ha maradni akar, maradjon, neki már annyira édes mindegy, ki tudja miről beszél és ki nem. Akár Bofolyfalva főterén is körbekiabálná, hogy ki akarja hozni az öccsét arról az átkozott helyről, minél előbb. Viszont Benjamin komoly feje felkelti az érdeklődését, pillog párat, mert nem úgy tűnt, mint aki tud komoly is lenni. És igaza van, el is mosolyodik féloldalasan, amikor elvigyorodik.
- Remélhetőleg, mire kimegyek innen, nem leszek már morcos manó. - Mosolyodik el, mert ez a megnevezés tulajdonképpen még illik is rá jelen helyzetben. Bár nem engedte el magát, ó, milyen morcos manó tudna ő lenni, ha akarna. Azonban Benjamin nem várja meg, amíg megmutatja, inkább eltűnik, és egy csokit hagy a helyén. Valljuk be, mindkét történés Sára kedvére van, hiszen Dorián újra rá figyel és neki most ez a legfontosabb.
- Azt hiszem, be is golyóznék, ha az apám minden nap figyelhetné, mit csinálok... - Állapítja meg sóhajtva, ahogy belegondol, az már épp elég nehéz. Farkas amúgy sem egy egyszerű eset, persze, imádja a lányait, ahogy kell. De Sára sosem az volt, akit csak úgy irányítani kellett, vagy lehetett. Nem, ő tizennégy évesen elkerült otthonról, egyedül küzdött meg az élettel, és semmi baja nem volt tőle. Felnőtt, talán ezért lett ilyen...
Aztán hallgatja Dorián ötletét, mi segíthetne még Noelen, mit tehetne érte Sára. Elég kimondania a pszichológus szót, felkapja a fejét és elkalandozik kissé tekintete.
- Doktor... Mácsai... Zója... - Állapítja meg csendesen, mielőtt még belekezdene. Ő a tökéletes, a Rellon házvezető-helyettese, és ahogy Dorián szavaiból kihámozza, talán még esélye is van meggyőzni. Felcsillan a szeme, már tudja is, hova kell mennie, kihez. Elmosolyodik.
- Köszönök mindent, Füzy úr. Mindenképpen értesítem majd a fejleményekről. - Mondja még mosolyogva, hálás a mosolya és örül, hogy kapott valami támpontot. Már meg is issza a kávéja maradékát, feláll, lerakja a bögrét és ugyanazzal a mozdulattal fel is veszi a csokit. Jól fog még jönni az, ebben biztos. De most inkább Doriánra koncentrál, mosolyog rá még mindig.
- Köszönöm, még egyszer. Viszontlátásra. - Búcsúzik el tőle még egy könnyed kézfogásra, de már nem tud teljesen egyenes vonalban kimenni az irodából, hiába próbálja olyannyira. Ahogy kilép az ajtón, a szájához emeli a kezét, megáll egy pillanatra. Szédül, ideges, hányingere van magától, ettől az egésztől, Noeltől, a javítótól, hogy megy még egy emberhez kuncsorogni. Rosszul érzi magát, de még mennyire, legszívesebben a következő sarkon búcsút mondana a kávéjától, de nem teszi. Nőiességét mindig igyekszik megőrizni, amúgy is Ombozi vér folyik az ereiben, a gyengeség nem az ő pályája. Inkább csak határozott léptekkel indul meg, de nem úgy sikerül a hadművelet, ahogy gondolta. Inkább leül valahova, hogy szusszanjon egyet és nekilát megenni a csokiját. Majd egy kis boldogsághormon jót tesz neki, egy kis édesség segít neki visszajutni a kastélyba. Kell az erő, meg a kalória, mostanában eléggé le van fogyva, csaknem elfogyott. Na nem mintha ellenére lenne, de nem akar azért éhen halni. Nem akar összetörtnek látszani. Tökéletes akar maradni.