Ügyfélfogadási idő
Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30
Péntek: 8:00 - 14:00
Szombat és vasárnap: zárva

A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!
Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának.
A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is.

  
Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között.
Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges.
A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges.

Titkárság
>> Recepció
>> Titkársági iroda
>> Mágikus Gondnokság

Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Bestia Tagozat
>> Szellem Tagozat
>> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda

Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal
>> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület
>> Tolmács Iroda

Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség
>> Hoppanálási Vizsgaközpont

Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442161#post442161][b]Ombozi Sára - 2014.12.26. 17:43[/b][/url]

Tényleg itt az ideje, hogy Sára bevesse magát. Nehezen viseli, hogy Noel Balatonon van és sokat gondolkozott azon, hogyan segíthetne rajta. Tény, de még milyen tény, hogy a fiú rengeteg galibát okozott, hogy megérdemli a büntetését - valahol. Épp ezért volt Noelre annyira mérges eleinte, azért, amit tett. De ő már rég megbocsájtott neki, hiányzik is neki, de még mennyire. Szóval körbekérdezett, vajon kit is kereshetne meg ezzel kapcsolatban. Füzy Dorián nevet kapott, hogy akár Bogolyfalván is felkeresheti, neki pedig ez tökéletesen kényelmes volt.
A hivatal épületébe érve pedig egy kósza mosolyt engedett meg a recepciósnak és máris a mosdóba ment. A tükör kellett neki, oda is állt elé. Egy picikét elmaszatolta a sminkjét, jól rendezett, göndör fürtjeit csak annyira kócolta össze, hogy kissé szétesett látszatot keltsen. Mégis ügyelt arra, hogy bájos maradjon, mert az sem hátrány, sőt. Tudja, hogy nincsenek tök jó esélyei, de nem az a fajta, aki csak úgy feladja a dolgot. Legalább egy próbát megér.
A legjobb esélye akkor lesz, ha megsajnálják kicsit, még egyszer ellenőrzi a külsejét, nem zilált, csak éppenséggel nem tökélet, precíz, mint szokott lenni, és ez kell. Apró kis hibák, félresiklott részletek, amik csak akkor tűnnek fel, ha az ember jobban megnézi. A mögöttes, elrejtett gyengeség apró jelei ezek, megbélyegzik őt. Ahogy nézi magát a tükörben, egy pillanatra beharapja, összepréseli ajkait, mert fáj neki a gondolat, hogy ez nem is annyira színjáték. Valahol ez tényleg ő, valahol mélyen, de most nem palástolhatja, nem rejtegetheti. Mert talán ez lesz az, ami miatt segítséget kap, Noelért pedig... bármit megtenne.
Szóval már jön is ki a mosdóból, igyekszik nem a szokásos, határozott dáma-járásával végigvonulni a folyosón. Megkapta az útbaigazítást, kit keressen és már megy is. Türelmesen vár kicsit az iroda előtt, hátha van bent valaki, hallgatózik is kicsit, de nem hall semmit, valószínűleg bűbáj védi. Végül pedig simít egyet szoknyáján, húz egyet visszafogott mosolyán és bekopog az ajtón, majd beengedésre vár. Show time, Sára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442167#post442167][b]Füzy Dorián - 2014.12.26. 18:04[/b][/url]

Az év végi hajtás. Az elmúlt években negyvenegy nap szabadságot sikerült felhalmoznom, pár elment apám halálára és a temetés intézésére. Ez a negyvenegy meg, szerintem sosem veszem ki. Papíron persze kivettem, de gyakorlatilag csak halmozom, viszem át évről évre. Jobb lenne, ha el lehetne ajándékozni, pár kollégám biztosan örülne nekik. Most is több ember munkáját végzem. Egy ideje már saját irodám lett, amióta itt átszerveződött minden, nem is baj, legalább amikor nincs bent senki, azt tehetem, amit akarok. Például olvashatom az iskolai havilapot, melynek éppen a keresztrejtvény rovatával szórakoztatom magam, amikor bekopognak.
- Szabad.
A lábaimat levéve az asztalról, az újságot összehajtva invitálom be a szétcsúszott lánykát. Egy pillanatra végignézek rajta. Rossz hír, hogy én bizony járok az iskolába, láttam már őt is, néhány napja, de nem fogom azonnal lebuktatni, hogy tudom, odafigyel arra, hogy nézzen ki. Érdekel, hogy mit keres itt, és miért éppen így jelent meg.
- Segíthetek?
Oldalra pillantok, nem jelentkezett be, így aztán valószínűleg rá kellett készülnie erre. Nem bánom, hogy itt van, legalább jó okom van, hogy ne a más által itt hagyott munkát csináljam. Felkelve ellépek az asztalomtól, és az ablaknál elhelyezkedő két kanapé és dohányzóasztalka hármasa felé intek, jelezve a lánynak, hogy foglaljon helyet. Azt hiszem a saját iroda és az ünnepek valami furcsa kevert szelleme szállt meg, hiszen ilyen közvetlen ezer éve nem voltam, mint amilyen mostanában vagyok. Fogok egy bögrét, miközben odasétálok és letéve a lány elé el is magyarázom, miben áll a csodája:
- Elég az italra gondolni, és megtölti magát. Ha édesen szereti, akkor több cukorra gondoljon.
Én magam a másik kanapéra ülök, könyökeimet a térdeimen megtámasztva és ujjaimat egymáshoz támasztva pillantok fel rá.
- Figyelek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442177#post442177][b]Ombozi Sára - 2014.12.26. 18:43[/b][/url]

Amikor meghallja a kedves kis szót, már lép is be, becsukja maga mögött az ajtót, hogy véletlen se zavarhassa más. Kezeiben szorongatja a táskáját maga előtt, bizonytalanul egyik lábáról a másikra áll, úgy pillant a szőnyegtől Doriánra. Pillog rá egy sort, meglepi, hogy a férfi mennyire... fiatal és jóképű. Nem gondolta volna, hogy nem egy unalmas irodista bácsikát kell majd meggyőznie, persze attól nem fél, hogy így nehezebb dolga lesz. Csupán egy pár pillanatig látszik rajta a meglepettség. Amikor a férfi felteszi a kérdését, már el is mosolyodik.
- Ha maga Füzy Dorián, akkor minden bizonnyal. - Állapítja meg kedvesen, mert még az is megeshet, hogy nem jó helyre jött és nem itt kéne lennie most. De valószínűleg egyhamar megtudja majd, hogy végül is mi a helyzet. Ha pozitív megerősítést kap, már oda is lép, hogy visszafogott mosolyával kezét nyújtsa a férfi felé.
- Ombozi Sára. - Mutatkozik be kedvesen, hiszen jól nevelt kislány ő... minden bizonnyal a leginkább jól nevelt a családban. Vagy talán csak a legtudatosabb, legkönnyebben kordában tartható. Annyi viszont bizonyos, hogy ő az, akit sosem kellett félteni, mert mindig megállt a saját talpán, sosem botladozott vagy akarta feladni. Most is ezért van itt, mert ilyen a jelleme, nem az az ember, aki ölbe tett kézzel ül és várja, mi történik.
Dorián pedig egy sokkal kellemesebb hely felé mutat, Sára pedig bólint, helyet is foglal az egyik kanapén. A férfi ajánlatára pedig bólint egyet, megköszöni. A bögre aranyos, de most még nem inna semmit, majd meglátjuk, mennyire izzad meg majd.
De amikor Dorián áthatóan pillant rá, arra vár, hogy meghallgassa őt, kicsit úgy érzi, a férfi átlát rajta, ideje lenne abbahagyni a színjátékot. De abban a pillanatban hátradől, a felismerés szíven üti, hogy nem is annyira játszik. Nyel egyet és igyekszik a zavartságát leplezni, egy pillanatra ismét összepréseli az ajkait.
- Ismeri Ombozi Noel ügyét? - Kérdezi végül, mert ha így van, a részletekbe nem megy bele, mi történt. Nem szívesen beszél róla. Reméli, hogy Dorián otthon van az iskola történéseivel. Valószínűleg a vezetéknév árulkodó és a hivatali dolgozó már sejti is, miért van itt. Frufruját egy könnyed mozdulattal kissé oldalra tereli, mielőtt rápillant még egyszer.
 - Azzal kapcsolatban lenne pár kérdésem, mit tehetnénk Noel érdekében. - Magyarázza el azért, kedvesen és nem szájbarágósan, mert szerinte egyértelmű. - Tudna segíteni? - Kérdezi végül, reménykedéssel a hangjában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442483#post442483][b]Füzy Dorián - 2014.12.27. 07:59[/b][/url]

Kinyújtom a kezem a lány felé, kezet fogok vele, miközben tüzetesen végigmérem. Láttam már őt korábban, az iskolában, futólag. A világos haj és a hangja is rémlik. Vannak emberek odafenn, akik egyszerűen nem tudnak elrejtőzni a tömegben, ez a lány pedig nem is akar. Nem az a méhkirálynő típus, de ha óvatlanok vele, még oda juthat. Kár lenne érte. A név pedig, nos az mindent elmond, szinte már sejtem is, hogy miért jött. Vagy a hogyléte felől érdeklődik, vagy afelől, hogy mit kell tennie azért, hogy előbb kiszabadulhasson. Nehéz, ha az ember családjában ilyesmi történik.
- Nos.
Jobb is, hogy a kanapéhoz vezettem, akár színjáték, akár nem, az embert megviseli az ilyesmi. Lehet a színjáték éppen a valódi mélység leplezése is, nem akarja felfedni, mennyire tört össze. Igen, egy kicsit sokat jártam az utóbbi időben pszichológushoz, de rendbe kellett tennem a saját dolgaimat is, el kellett fogadnom az érzéseimet, melyekről azt hittem, hogy Tami, és a gyermekeink tragikus halálával örökre eltűntek. Nem, az érzések nem ilyenek. Jobb mutatóujjammal finoman végigsimítok az államon, miközben végigveszem mindazt, amit az Ombozi gyerekről tudok, elég ismert az ügy a köreinkben.
- Hallottam róla. Ilyenkor év végén halmozódnak az ügyek egy-egy minisztériumi dolgozónál. Nem én voltam az eredeti ügyintéző, de nagyjából hallottam az esetről.
Ezért is rossz, ha ennyien mennek egyszerre szabadságra. Kapsz egy nagy rakás ügyiratot, aztán old meg. Még jó, hogy a környék nem akkora, mint mondjuk Pestseholse, de ilyenkor inkább lennék Kunszenillán, ott sokkal békésebb az élet. Halálos nyugalom, az kellene most nekem.
- Tudom, hogy nehéz. Neked is, a családodnak is. Az eljárás talán erős volt, azonban az, hogy enyhítsék az ítéletet, Noelen múlik. Ha ő maga a viselkedésével, a hozzáállásával azt sugallja, hogy van értelme esélyt adni neki, akkor biztos, hogy kap is esélyt. Talán nem a teljes szabadulásra, de arra igen, hogy felügyelettel ellátogathasson haza vagy az iskolába. Ez amolyan első lépésnek nem is rossz, már ha lehetséges. Nem sokan kapnak ilyen esélyt. És jó embereket kell kifogni hozzá. Volt már lehetőséged beszélni Noellel erről? Tudtommal idővel a család meglátogathatja.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442870#post442870][b]Ombozi Sára - 2014.12.27. 20:27[/b][/url]

"Nos." - valószínűleg a leginkább vészjósló dolog Sára számára, amit Dorián mondhat neki jelenleg. Talán csak régi, rossz tapasztalatok, de már most úgy könyveli el, hogy nem túl sokat tud segíteni neki. Egy pillanatra meg is rebben a szempillája, de igyekszik nem elárulni magát. Ó, a drága kis Sára, mindig úgy igyekszik, de valahogy folyton rosszul sülnek el a dolgai. A kanapén ülve, hátradőlve. Szinte mint egy alapzajt, úgy hallgatja mit mond Dorián az ügyről. Ő odafigyel, csak éppen kicsit elkalandoznak a gondolatai egy pillanatra, mostanában nem koncentrál könnyen egy dologra. De hála istennek nőből van, így tud a mondanivalóra is figyelni, csupán egy hajszálnyi fáziskéséssel mosolyodik el ismét.
 - Igazából meglepett volna, ha az ellenkezőjét mondja. - Állapítja meg elmosolyodva, kissé ironikus, de megértő mosollyal. Persze, igazából nehéz nem hallani az öccse ügyéről. Ha eddig nem lettek volna elég híresek, az Ombozi család épp elég hírnevet szerzett Noel jóvoltából. De az vesse rá az első követ, aki ebben a korban nem csinált semmi hülyeséget. Az már más kérdés, hogy Noel most megtanulja a leckét, de még csak egy gyerek. Sára szemében legalábbis mindenképpen. És hogy bánunk a kisgyerekekkel? Megütögetjük a kezüket, leszidjuk őket és el van minden felejtve, meg van bocsájtva. Ezzel szemben Noel éppen egy javítóintézetben csücsül egy hülyeség miatt.
Ahogy Sára kihámozza Dorián szavaiból, a férfi is úgy ítéli, hogy az öccse igen kemény büntetést kapott. Ő pedig ezen gondolkozik kicsit.
- Gondolja, hogy példát akartak vele statuálni? - Kérdezi végül, hiszen ez igazán foglalkoztatja. Talán csak vele akarták elriasztani a többi visszafoghatatlan mágustanoncot a hülyeségektől... elképzelhető. De akkor miért pont Noel? Miért az ő öccsénél döntöttek úgy, hogy hónapokra a Balatoni javítóintézetbe zárják és ott is tartják, végtelennek tűnő ideig? Az még a jelenlegi helyzetnél is inkább vérlázító lenne. A probléma csupán az, hogy nem tud, nincs ereje már dühöngeni. Nem akar rombolni, nem akarja felgyújtani a világot, hogy kiengedjék az öccsét. Ezen túl van. Csak a realitások talaján akar megmozgatni bármit, hogy visszakaphassa, és magához ölelhesse. Úgy szorítaná, talán meg is fojtaná majdnem, de még ez is belefér. Amúgy is megérdemelné a halálközeli élményt azért, amit Sárának okozott.
 - Meglátogattam már, de nem beszéltem vele ilyesmiről. Nem igazán tudtam, mit mondjak. - Sóhajtja, mert be kell vallania gyengeségét, és ez szúrja az oldalát, bántja őt, de ez van. Még sosem volt senkije javítóban. Még nem kellett a törvénnyel, igazságszolgáltatással küzdenie. Ez olyan megfoghatatlan dolog, nem elég leteremteni Ben Krise-t, hogy hagyja békén Michelle-t és az öccsét, az egyszerű dolog volt. (És roppant meggondolatlan...) Most viszont nagyon jól érzi, hogy nála nagyságrendekkel nagyobb problémával áll szemben, ezért ilyen tanácstalan most.
- Noel jó gyerek. - Mondja végül, teljes meggyőződéssel, szomorkás mosollyal az arcán. - Tudom, hogy mindenki ezt mondja, és azt hiszi, azért mondom, mert az öcsém. De pont ezért, azt hiszem, én ismerem a legjobban és ő egy jó gyerek, tényleg. Csak vannak dolgok az életében, amik... rossz felé terelték őt és én nem tudtam megóvni tőle, talán senki nem lett volna képes rá. De nem akarom, hogy ez elrontsa... elrontson mindent. - Magyarázza, pedig nem akart ő lelkizni, sem magyarázkodni, az nem az ő stílusa. Mégis, ahogy az ölében fekvő kezeit, azokon is a körmeit fixírozgatja, valahogy jár a szája magától. De beszélni fog vele, mégsem tudja, mit ér el azzal, ha az iskolába, esetleg hazalátogathat szeretett öccse. Talán egyik sem tűnik igazán jó szituációnak. Ő azt szeretné, ha szabad lenne, tudja, hogy telhetetlen, de fáj érte a szíve, még ha nem is látszik rajta. Tekintetét inkább visszaemeli Doriánra.
- Ő nem bűnöző, csupán a körülmények áldozata, Füzy úr. Nem tudnék máshogy segíteni rajta? Tudja ki az a jó ember, akit ki kell fognom hozzá? Magamnak sem hiszem el, hogy ennyire tehetetlen vagyok, nemhogy másnak. Hiszen most is itt vagyok, és ha kell, könyörgök is, nekem már mindegy, de neki nem. Neki nem mindegy... - Mondja, mert ha már a dugó kijött a szájából, elkezd beszélni, és folynak belőle a halk, visszafogott szavak. Hogy miért azok? Mert ahogy beszél, kissé remeg az ajka, de tudja, hogy nem fog szétesni, nem itt és most. Nem lesz neki nehéz, nem lesz az az áldozat, akit játszani készült. Befejezi talán az őszinteséget is, mert már így is túlzásba vitte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442954#post442954][b]Radetzky Benjamin - 2014.12.27. 22:19[/b][/url]

Sárika és Dorián

Bejglivel, halászlével és rántott hallal megtömve, rengeteg gyerekjátékot végigjátszva, apámat látva, amint mosolyra húzódik a szája, és forraltboros testvérnaptól feltöltődve lépek be ismét a munkahelyemre. Hiányzott már, bár jó is volt kicsit nélküle. Vettem egy halom ajándékot Taranak is, bár ki tudja, ő mikor dugja be a képét megint az irodánkba. Mindenesetre semmi sem romlik és kisállat sincs benne, szóval ha tavasszal jön megint - ajánlom, hogy ne így legyen -, akkor majd azt mondom, hogy húsvétra kapta. Bár lehet, hogy ez esetben lecserélem a csomagolást fenyőfásról nyuszisra. Jót mosolygok az átcsomagolás gondolatán, miközben fütyörészve szedem a lépcsőket. Kell a testmozgás, anyám megint egy egész hadseregnek főzött, én meg jó gyerek módjára végigkóstoltam mindent. Most azonban munka van, és ahhoz fittnek kell lennem. Na nem mintha auror lennék, csak egy sima kis irodista, de annak kiváló. Szerencsére megúsztam az átszervezéseket, és nem kell Budanekeresdre meg ilyen helyekre járnom, ami azt jelenti, hogy alhatok kedvemre, apámat is csak akkor látom, amikor kell, és szívhatom tovább Tara vérét, aki jó kis munkatárs. Mellette nem unatkozom, maximum a sok fagyi miatt torokgyulladást kapok.
- Bocs, helló, zavarhatok?
Kopogok, mint illendő, majd benyitok és bumm, ott a kanapén egy nagyon szőke lány. Nem mintha zavartatnám magam, úgy lépek beljebb. Ha már egyszer megzavartam a csevejt, akkor már teljesen mindegy nem? Szóval beljebb sétálok lelkesen, biccentve a lányka felé, majd kezet rázva Doriánnal.
- Kellene pár aláírás a főnöknek. Nem várhat.
Folyamatosan aláírni kell, mert valami csak úgy mehet tovább, ha legalább három aláírás van rajta. Amihez három nagyobb emberke aláírása kell. Mivel itt nem maradtunk sokan, így volt, aki előlépett, ilyen Dorián is, így az aláírásainak kötelezettsége, no meg a fizetése megnőtt. Átadom a a papírhalmot, majd a sarkamon megpördülve visszafordulok a lány felé, és szélesen elmosolyodok.
- Helló, Benji vagyok, új munkaerő leszel?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=442984#post442984][b]Füzy Dorián - 2014.12.27. 22:49[/b][/url]

- Talán. Olykor van, hogy a büntetéssel melyet mérünk,  túlzásba esünk, és megmakacsoljuk magunkat, hogy meglássuk ezt.
Én magam is ilyen voltam, saját magammal szemben is, nem kizárt, hogy Warren is így tett. Persze nem tudom, inkább kerülöm azt az alakot. Nem véletlenül. Van olyan folt a múltamban, amire nem vagyok büszke, és a foltomhoz tartozó személy most egy irodát, és egyes pletykák szerint egy ágyat is megoszt azzal a furcsa alakkal. Ha pedig az kiderülne, biztos vagyok benne, hogy kiterjedne a pszichológusi látogatásaimra is, amiket viszont igényelek, és amiket történetesen azzal a nővel töltök, aki ennek az alaknak gyereket szült. Ez a furcsa alak mindenhol ott van az életemben, és ez önmagában elég nyomasztó, hát még az, hogy az ügyében is érintett vagyok ily módon.
- Ezen nem csodálkozom. Azon a helyen az ember nem mindig tudja, hogy mit is mondhatna. Jártam ott párszor, látogatóként. Több volt, mint elég, hiszen az én lelkemben is nyomot hagyott a hely.
Kissé hátra dőlök, hiszen ez egy roppant nehéz helyzet. Elhiszem, hogy ő jót akar neki, és azt is elhiszem, hogy Noel nem olyan rossz, mint amilyennek tűnik. Valamiért hiszem, hogy igaza van. Megoldás. Az kellene ide, de gyorsan.
- Esetleg… Benjamin.
A mondat közepén lép be a fiú, én pedig elharapom a mondatot, felállva kezet fogok vele, és átveszem a papírköteget. Igen, ezzel is jár az előléptetés, és az elmúlt hetekben lassan ínhüvelygyulladásom lesz a dologtól, de legalább a srác olykor feldobja a napjaimat.
- Elnézést, egy perc az egész.
Ami nem teljesen igaz, hiszen lesz ez vagy három is, de bocsánatkérő pillantásomra talán megenyhül a lány meg az idő, amit itt tölt. Az íróasztalom mögé lépek, és a tintába mártott, fekete tollal elkezdem komótosan aláírni a lapokat.
- Nem Benjamin, nem új munkaerő. Más ügyben jött. Ne csábítsd.
Egy pillantásra méltatom csak a fiút, futó mosollyal, majd visszafordulok a papírok felé. Fiatalok. Magamra emlékeztet, még akkor, amikor Tamarát megismertem, én is valami hasonló bénáskodással indítottam nála. Láthatóan a fiú felvillanyozódott. Nem is rossz, az anyja olyan régóta várja már, hogy a harmadik gyerek is bemutasson egy nőnemű egyedet, ki tudja, talán pont ez a szőke lányka lesz az. Rá is férne a jelenlegi helyzetére, hogy egy vidámabb ember elterelje a gondolatait, ki tudja, talán az idő is gyorsabban peregne. Az utolsó lapra is ráírom a nevem, hála Merlinnek nem egy hosszú név az enyém, majd felkelve összefogom a lapokat.
- Van még valami?
Nyújtom vissza a fiú felé a papírokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443069#post443069][b]Ombozi Sára - 2014.12.27. 23:54[/b][/url]

- Azt hittem, csak pár hét lesz. Aztán azt, hogy egy-két hónap. Soknak tűnik, de kibírtam volna. És most... végeláthatatlan az egész. - Sóhajtja, miközben kicsit lejjebb engedi vállait, karjait pedig összefonja maga előtt. Az egyikkel a másikba kapaszkodik és fordítva. Zárkózott testtartás, távolságtartó, de a szavai nem azok. Őszinték, mintha egy vallatószékben ülne, bár nem érzi úgy magát. Dorián kedves és közvetlen, nem érezteti vele a kettejük közötti különbséget. Hogy mi az? Sára semmit sem tud tenni, Dorián pedig valószínűleg igen. Ha nem, remélhetőleg megmondta volna már és nem húzzák egymás idejét itt.
 - Akkor talán érti, miért nehéz rászánnom magam, hogy meglátogassam ismét. De meg fogom, muszáj lesz beszélnem vele. - Teszi hozzá, mert nem engedte ám el a füle mellett Dorián tanácsát, esze ágában sincs. Minden segítségre szüksége van most, tudja ő is jól. De talán csak egy ürügyet keresett, hogy bemehessen Noelhez, hogy rávehesse magát. A fiú jobban hiányzik neki, mint gondolta volna, hogy fog. Hiszen töltöttek már sok időt távol egymástól, de ez a helyzet azért más.
Amikor azonban Dorián belekezd a mondatba, az esetleg szóval kezdi, neki pedig azonnal felcsillan a szeme és kicsit előrébb dől, hiszen annyira figyel. Azonban a kopogás félbeszakítja a mondatot, Doriánt és ezzel Sára lelkesedését is gond nélkül szétvágja. Finoman az alsó ajkába harap, hogy ne káromkodja el magát, izzó zöld tekintetét az érkező Benjaminra emeli. Nem lenne túl nőies, ha kimondaná, amit most gondol, ezért inkább megtartja magának. Csupán lassan engedi ki a bent tartott levegőt, ami eddig önnyugtatásra szolgált, most már viszont isten vele. De legalább Dorián bocsánatot kér tőle, a pillantása pedig kedves, Sára pedig bólint. Ha kell, ő türelmes lesz, de még mennyire. De ha már itt fog ücsörögni, elveszi a bögrét, amit Dorián még érkezésekor elé rakott, egy finom tejeskávéra gondol, amit majd eliszogat, finom édesen.
A betolakodó azonban úgy gondolja, hogy nem fog ő nyugodtan ücsörögni, kávézgatni és úgy várni, hanem jó pofizik vele. Ha nem lenne itt, talán már nyugodtabb lenne a lelke és kedvesen ismerkedik. Csodálatos. Viszont hála istennek, Dorián válaszol helyette, esze ágában sincs itt dolgozni. Mosolyogva még azt is hozzáteszi, hogy ne csábítgassa, bár ez jelenleg inkább jó tanács, mintsem vicc, amit Benjaminnak sem ártana megfogadni.
- Ombozi Sára vagyok. - Mutatkozik be, és valószínűleg ezzel mindent elmondott. Szájához is emeli a bögrét, hogy igyon egy kis kávét. Úgyis megtudja majd mindenki, hogy itt járt és mindenki róla fog beszélni majd a kastélyban, ez elkerülhetetlen. Biztos benne, hogy Benjamin is hallott már Noelről, a családjuk neve mostanában elég gyakran hangzik el a minisztériumban, ő pedig úgy döntött, növeli a számát.
- A rossz időzítést tanultad, vagy a génjeidbe van kódolva? - Kérdezi halvány mosollyal az arcán. Ennek ki kellett jönnie, nem bírta ki, nem állta meg, hogy ne tegye fel a kérdést Benjaminnak, majd érdeklődve figyeli, akar-e még valamit. Hiszen ez fontos, vajon lábatlankodik itt még? Vagy eltűnik végre és Dorián befejezheti a mondatát? Remélhetőleg a második verzió.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443273#post443273][b]Radetzky Benjamin - 2014.12.28. 09:28[/b][/url]

Látható művészkedéssel elszontyolódom, amikor azt mondják, nem azért jött. Sejtettem, de jó lett volna. Itt azért többnyire idősebb vagy férjezett nők vannak, nem olyanok, akikkel el tudok poénkodni egy-egy napot, pedig nekem - főleg, hogy az apai súly se nehezedik már a vállamra - ez egy ilyen központi kérdéskör, és szeretem, ha a napjaim jól végződnek, ahhoz pedig az kell, hogy a napközbenre is azt mondhassam, hogy jól telt.  
- Pedig biztos hasznos lenne. Iskola melletti plusz kereset, ilyesmi. Tara is jól érzi magát itt.
Főleg ha bejön. Alig várom tényleg, hogy megint itt legyen-. Olyan vicces az a lány, bár most a figyelmemet határozottan leköti Sára, aki mint megtudom Ombozi. Na nézd már, kicsi a világ, épp a minap hallgattam végig egy monológot apámtól, amiben az Ombozi név egész biztosan elhangzott. Mostanában nem nagyon tudok figyelni rá, inkább játszom az unokahúgaimmal, ha innen hazaértem, és persze mindig ilyenkor talál meg ő is, de hát tudjuk milyenek a kicsik, és milyen vagyok én magam is. Igen, ők nyernek, még apámmal szemben is. Szóval igazán megérthetné, ha nem tudom visszaidézni azokat, amiket mondott.
- Nincs más, köszönöm.
Közelebb lépek a lányhoz, és lepuffanok a fotelbe, hogy hosszan a szemébe nézzek, komoly képpel, mintha valami nagyon nagy dolgot akarnék neki mondani. Aztán a szám széles, kajla vigyorra nyúlik, mint aki éppen egy nagy titokra jött rá, ami igazából az egész emberiséget megmentheti.
- Nem kéne ilyen morcos manónak lenned, hiszen a hó is esik, meg minden.
Biztos komoly dologról beszélnek, hiszen érezhető volt, hogy megzavartam egy ilyen "Luke, én vagyok az apád" pillanatot, amit valószínűleg Anakin is rossz néven vett volna, ha megzavarnak. Így aztán felkelek, meghajolok a lány előtt, elvégre egy Ombozi, biccentek Doriánnak és fütyörészve elhagyom az irodát. Szimpatikus lány, látnom kell még. Ami az asztalt illeti a lány előtt, egy tábla csokit azonban ott hagytam, elvégre a nőknél az ilyen boldogságrobbanást tud előidézni, és hát biztos szép ez a lány, amikor őszintén mosolyog.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443277#post443277][b]Füzy Dorián - 2014.12.28. 09:48[/b][/url]

- Tökéletesen megértem.
Ennyit még hozzáteszek, mielőtt a csapás megérkezik, bár személy szerint én mindig nagyon jól elszórakozom Benjaminon. A Radetzky fiúk vidámak, annak ellenére, hogy számos okuk lenne szomorkodni. Viszont tisztelem és egy kicsit irigylem is tőlük, hogy képesek még pozitívan látni a világot. Benjamin pedig, egy kis udvarlás után távozik is, így aztán visszaülök Sárával szembe. Megvallom, bár csak magamnak, azért a hóbortos fiú kicsit oldotta a hangulatot, amit örömmel konstatálok. Nem lenne szabad szomorkodni.
- Nézd el neki. Örül, hogy nincs itt az apja. Eléggé feszengett eddig, de most már hivatalosan is csak a Minisztériumban dolgozik. Biztos hallottál már róluk, a Radetzky család. Az őseik Bogolyfalva alapító családjainak egyikei. Az apja még igencsak tradicionális ebből a szempontból a fiúk már annyira nem, csak nehezen bontakoztak ki, amíg Andor itt dolgozott.
Bár nekem személy szerint nem volt bajom vele, persze feszült volt a légkör, de hát egy főnök legyen határozott. Igaz, hogy néha túlságosan sokat követelt meg, így nem csoda, hogy a saját gyerekei se bánják, hogy a kirendeltség legnagyobb részét áttelepítették a központba.
- Szóval. Amire én gondolok talán a legésszerűbb és legjárhatóbb út. Egy pszichológus. Aki kezeskedik a fiúról, aki vállalja, hogy ha kiengedik, maga felügyeli az állapotát. Aki jelentéseket ír, üléseket szervez, ott van mellette, szinte mindig. Bogolyfalván két pszichológus is van, mind a kettő kiváló. Mester és tanítványa, ha így tetszik. Viszont van némi hátránya mind a kettőnek. Auróra férje nyugalmazott auror, rendes, de határozott, nem biztos, hogy a lányaik nevelése mellett még arra vágyna, hogy a neje felügyeljen valakit. Ő inkább, mint tanácsadó vehetne részt a dologban. A másik Zója, az iskolai pszichológus. Remek elme ő is, de ott viszont a bökkenő, hogy a gyereke apja kapta el Noelt. Zója viszont érzelmileg nyitottabb, könnyebb vele beszélni, szerintem ő meggyőzhetőbb. Hogy éppen hányadán állnak Warrennel, abban nem tudok segíteni. Azonban ha ő vállalná Noelt, akkor valószínűleg újratárgyalnák az esetét, figyelembe vennék a lehetőségeket és talán, de tényleg csak talán, esély nyílna rá, hogy visszajöhessen. Nem biztos, hogy az iskolába is teljesen, de részlegesen akár.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=443311#post443311][b]Ombozi Sára - 2014.12.28. 13:15[/b][/url]

- Köszönöm, de nem vagyok irodistának való. - Utasítja vissza az ajánlatot, a lehetőségekhez mérten finoman, elmosolyodva. Persze, biztos csini lenne az irodai öltözetben, kosztümben, és ha még a szemüvegét is felvenné... de nem, esélytelen, hogy ő itt töltse el az életét. Igazából egy napot sem bírni ki itt valószínűleg, ahhoz túl szabad szellemű és amúgy sem tud sokáig megülni a popóján.
Amikor Benjamin azt mondja, nincs más dolga itt, megkönnyebbül kissé, azonban mégis leül, mintha maradni szeretne. Őszintén úgy gondolja, ha maradni akar, maradjon, neki már annyira édes mindegy, ki tudja miről beszél és ki nem. Akár Bofolyfalva főterén is körbekiabálná, hogy ki akarja hozni az öccsét arról az átkozott helyről, minél előbb. Viszont Benjamin komoly feje felkelti az érdeklődését, pillog párat, mert nem úgy tűnt, mint aki tud komoly is lenni. És igaza van, el is mosolyodik féloldalasan, amikor elvigyorodik.
- Remélhetőleg, mire kimegyek innen, nem leszek már morcos manó. - Mosolyodik el, mert ez a megnevezés tulajdonképpen még illik is rá jelen helyzetben. Bár nem engedte el magát, ó, milyen morcos manó tudna ő lenni, ha akarna. Azonban Benjamin nem várja meg, amíg megmutatja, inkább eltűnik, és egy csokit hagy a helyén. Valljuk be, mindkét történés Sára kedvére van, hiszen Dorián újra rá figyel és neki most ez a legfontosabb.
- Azt hiszem, be is golyóznék, ha az apám minden nap figyelhetné, mit csinálok... - Állapítja meg sóhajtva, ahogy belegondol, az már épp elég nehéz. Farkas amúgy sem egy egyszerű eset, persze, imádja a lányait, ahogy kell. De Sára sosem az volt, akit csak úgy irányítani kellett, vagy lehetett. Nem, ő tizennégy évesen elkerült otthonról, egyedül küzdött meg az élettel, és semmi baja nem volt tőle. Felnőtt, talán ezért lett ilyen...
Aztán hallgatja Dorián ötletét, mi segíthetne még Noelen, mit tehetne érte Sára. Elég kimondania a pszichológus szót, felkapja a fejét és elkalandozik kissé tekintete.
- Doktor... Mácsai... Zója... - Állapítja meg csendesen, mielőtt még belekezdene. Ő a tökéletes, a Rellon házvezető-helyettese, és ahogy Dorián szavaiból kihámozza, talán még esélye is van meggyőzni. Felcsillan a szeme, már tudja is, hova kell mennie, kihez. Elmosolyodik.
- Köszönök mindent, Füzy úr. Mindenképpen értesítem majd a fejleményekről. - Mondja még mosolyogva, hálás a mosolya és örül, hogy kapott valami támpontot. Már meg is issza a kávéja maradékát, feláll, lerakja a bögrét és ugyanazzal a mozdulattal fel is veszi a csokit. Jól fog még jönni az, ebben biztos. De most inkább Doriánra koncentrál, mosolyog rá még mindig.
- Köszönöm, még egyszer. Viszontlátásra. - Búcsúzik el tőle még egy könnyed kézfogásra, de már nem tud teljesen egyenes vonalban kimenni az irodából, hiába próbálja olyannyira. Ahogy kilép az ajtón, a szájához emeli a kezét, megáll egy pillanatra. Szédül, ideges, hányingere van magától, ettől az egésztől, Noeltől, a javítótól, hogy megy még egy emberhez kuncsorogni. Rosszul érzi magát, de még mennyire, legszívesebben a következő sarkon búcsút mondana a kávéjától, de nem teszi. Nőiességét mindig igyekszik megőrizni, amúgy is Ombozi vér folyik az ereiben, a gyengeség nem az ő pályája. Inkább csak határozott léptekkel indul meg, de nem úgy sikerül a hadművelet, ahogy gondolta. Inkább leül valahova, hogy szusszanjon egyet és nekilát megenni a csokiját. Majd egy kis boldogsághormon jót tesz neki, egy kis édesség segít neki visszajutni a kastélyba. Kell az erő, meg a kalória, mostanában eléggé le van fogyva, csaknem elfogyott. Na nem mintha ellenére lenne, de nem akar azért éhen halni. Nem akar összetörtnek látszani. Tökéletes akar maradni.