Ügyfélfogadási idő Hétfőtől csütörtökig: 8:00 - 16:30 Péntek: 8:00 - 14:00 Szombat és vasárnap: zárva
A Hivatal sürgősségi ügyek végett 24 órás ügyeletet biztosít!Bogolyfalva Minisztériumi Kirendeltsége a Boglyas téren, a város központjában áll. Már első ránézésre kiütközik az épület nemesi mivolta, ami nem véletlen egybeesés. A Cebrovszky család hagyományozta ugyanis az akkoriban még falu címet viselő településre ezt a kedves kúriát, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Impozáns, kastélyra emlékeztető megjelenése azonban ne tévessze meg az ügyintézni vágyókat: a belső kialakítás minden tekintetben modernizált és kényelmi, funkcionális célokat hivatott szolgálni. Ezen kívül az évek folyamán rengeteg átalakításon és ebben az évben renováláson is átesett. Ezáltal nem csupán a belső elrendezés, hanem a külső is jelentősen megváltozott, köszönhetően az új polgármester és a Tanács tagok áldásos munkájának. A Hivatal épülete előtt található továbbá egy aprócska szökőkút is, melyet virágágyás vesz körül. A parkban mind a kirendeltség dolgozói, mind az ide érkezők megpihenhetnek, kellemesen, szabad levegőn tölthetik ebédidejüket, illetve élvezhetik a Boglyas tér nyüzsgő látképét is. Az ajtón belépve rögtön a recepcióval szemben találhatjuk magunkat, ahol általában két, de nagyobb ügyféligény esetén három kedves hölgy igyekszik eligazítani az ügyintézni vágyókat a Hivatal rengetegében. Noha az épület éveken keresztül labirintusszerű mivoltáról volt híres, így üdítő változás lehet ez a fajta letisztult, egységes megjelenés. A recepciótól nem messze ugyanis egy információ tábla ismerteti, hogy az osztályok hol helyezkednek el a kirendeltségen belül. Fontos információ továbbá az is, hogy a recepció mindkét oldalán egy-egy kandallót helyeztek el; az egyik kizárólag a személyzet részére fenntartott - a Minisztériumba való utazást biztosítandó -, a másik viszont a falusiak számára is elérhető, így könnyedén tudnak közlekedni Bogolyfalva és Budanekeresd között. Az épület jobb szárnya teljes egészében az Auror Kirendeltség fennhatósága alá tartozik, ahhoz külön recepció és ügyféltér is tartozik. Azonban a bal szárny az egyéb ügyek és szakosztályok területe. Itt lehetséges az okmányok intézése, valamint egyéb ügyek bejelentése és kivizsgáltatása, amennyiben szükséges. A polgármesteri iroda az emeleten található, csatlakozik hozzá egy erkély is, tulajdonképpen nevezhetjük a Hivatal lelkének is. Ezen túl a Tanács tagjai is külön termet kaptak: az emeleten balra kanyarodva található a letisztult helyiség, ahol a város vezetői nyugodtan leülhetnek megtárgyalni a település további sorsát. Ebből kifolyólag, aki a tanáccsal kíván egyeztetni, az megteheti a félfogadási időben, mely minden esetben összecseng a polgármester hivatalos, szabad félfogadási idejével. Különös méltánylást érdemlő ügyek esetén előzetes időpont egyeztetése szükséges. Titkárság>> Recepció >> Titkársági iroda >> Mágikus Gondnokság Varázslény-felügyeleti Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség>> Bestia Tagozat >> Szellem Tagozat >> Kártevőügyi Tanácsadó Iroda Máguskapcsolatok Főosztálya, Bogolyfalvi Kirendeltség>> Nemzetközi Varázsjogi Hivatal >> Nemzetközi Varázskereskedelmi Felügyelőtestület >> Tolmács Iroda Mágikus Közlekedésügyi Főosztály, Bogolyfalvi Kirendeltség>> Hoppanálási Vizsgaközpont Daróczy Konrád munkája
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
A tragédia - 1. felvonás Írta: 2015. november 23. 23:38
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=546452#post546452][b]Váradi Fanni - 2015.11.23. 23:38[/b][/url] Konstantin [apa szülinapjának reggelén]Ez ma a nagy nap! Bizony, tudom, hogy hétköznap van, és tudom azt is, hogy hétvégén ünneplünk, de itt nincs mit tenni, ha ma van, akkor ma van. Az ember apukája nem minden évben tölti be a kerek negyvenet (az lehetetlen is lenne). Hű, elég idős, de mondjuk amilyen gyereklelkületű, ez eddig fel sem tűnt. Kora reggel van, és én egy szép nagy táskával a vállamon sietek lefelé a faluba. Bár igazából prefektus vagyok, és illene jó példát mutatnom azzal, hogy nem lógok óráról, de bárki megértheti, hiszen szülinap van! Végiglopakodom a falun, még mindig tartva attól, hogy valaki meglát, akinek nem kéne, és rögtön visszacipel a suliba. Szerencsésen sikerül eljutnom a hivatalig, de a neheze még csak innen jön majd. Sebtiben elszaladok az Osztrovszky-Váradi irodáig, hogy lábujjhegyen benyitva kukucskáljak befelé. Üres. Sosem hittem volna, hogy ekkora mázlim lesz, de úgy tűnik egyelőre olyan, mintha Felix Felicist reggeliztem volna. Apropó reggeli, a gyomrom éhesen kordul meg, mert az bizony elmaradt. Bosszúsan rázom meg a fejem, aztán besurranok az irodába. Kifújom magam és lepakolom a cuccom apa részére. Ha nem lenne odaírva a neve az asztalára, akkor is tudnám, hogy melyik az övé, hiszen eléggé zsúfolt és rendetlen az asztala Konstantinéhoz képest. Kibogozom a táskát, és elkezdem kiszedegetni belőle a díszeket. Sok munka lesz, mire ezeket fel tudom aggatni, még varázslattal is. Egy szépen becsomagolt könyvet teszek le apa asztalára kicsit arrébb pakolva néhány irathalmot. Kivételesen jól sikerült megkötnöm a masnit a csomagoláson. - Hát akkor lássunk neki! - jelentem ki, előveszem a pálcám, hogy aztán kezdetét vegye a tragédia első felvonása. Egy ideig ugyanis szépen megy a díszítgetés, de minden egyes neszre összerezzenek, mert attól félek apa jön, vagy valaki más benyit. Ragasztó-bűbáj, lebegtető-bűbáj, minden flottul megy, amikor is eszembe jut, hogy valahol olvastam valami kifejezetten díszítő varázslatot. Na, egy próbát megér, csak nem lesz belőle gond. - Decorro – mondom ki határozottan a díszekre bökve. Egy pillanatig elégedetten figyelem, amint felemelkednek, hogy aztán a fejemhez kapva hasaljak le a szék mögé. Ezek szó szerint megtámadtak! Minden katasztrófába fullad, az iratok szerteszét szállnak az irodában, összekeverednek a két asztalon. Az egyik zöld dísz nekicsapódik az ablaknak és valami trutyivá válva kenődik szét az egészen. Nem hiszem, hogy az hamar lejön onnan. A nagy ijedtségben elejtettem a pálcám, ami most valahová begurult. És apa mindjárt itt lesz. A francba is, kezdek bepánikolni, mégis mit csináltam?! Négykézláb mászkálva kúszok a földön, hogy megtaláljam azt a fránya pálcát. Jaj, merre lehet, közben meg ezek a bigyók itt szanaszét repkednek mindenütt. Az egyik leborított egy tintásüveget, ami éppen szétfolyik pár papíron. A zöld izé az ablakól meg egyre csak terjed a falra is. Lehet, hogy elszúrtam egy betűt a varázsigében? Arra még éppen marad időm, hogy apa ajándékát lekapjam az asztalról, mikor egy lila krepp-kígyó nekicsapódik a kezemnek és szorosan rátekeredik. A pálcám meg még mindig sehol!
|
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
A tragédia - 2. felvonás Írta: 2015. december 8. 22:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=551260#post551260][b]Váradi Fanni - 2015.12.08. 22:12[/b][/url] Konstantin [apa szülinapjának reggelén]Határozottan rossz ötleteim támadnak mostanában azt hiszem. Illetve, talán nem lett volna baj, ha mondjuk leírom a varázsigét, nem csak megpróbálok emlékezni rá. Szóval most éppen négykézláb menekítem apa ajándékát, amit el is ejtek, amint a krepp-kígyóval kell birkóznom. Viaskodva próbálom lehámozni a kezemről, mikor kővé meredve szegezem a szemeimet az ajtóra. Nyílik. Ó, Merlin a magasságokban, add, hogy ne apa legyen, kérlek, kérlek! Imáim meghallgatásra találnak, mert egyenesen Konstantinnal találom szemben magam. Hát, lehet, hogy apával jobban jártam volna? Bár a férfi arca mindent megér, kár, hogy éppen el vagyok foglalva, és nincs nálam fényképezőgép. Megérne egy Edictum cikket a dolog, persze Osztrovszky arcának részletes elemzésével. Sikerül közben lehámoznom a kezemről a krepp-kígyót, ami csúnya piros horzsolásokat hagy a karomon. Na, szuper. Karjaim dörzsölgetve kezdek ismét kutatásba a pálcám után. Közben rá se merek nézni Konstantinra. - Szóval, az úgy kezdődött, hogy apának ma van a szülinapja. Igen, ja ezt már tudod. És ezért meglepetést akartam, és muszáj volt eljönnöm a suliból – lefagyok, mikor rájövök, hogy ő is tudja, hogy prefi lettem. - Hé, nem is mondtam, hogy kineveztek, hát nem szuper? Egyébként honnan tudod? - Teszem fel a kérdést egy szélesen elterülő vigyorral az arcomon. Ami a következő pillanatban el is tűnik. Nem, annyira nem jó dolog jelen helyzetben ezzel előállni. És valószínűleg apa tudja, akinek meg anya mondhatta el. Mert azt hiszem neki még nem említettem, vagy igen? Vagy értesítette őket a suli bagolyban? - De azért nem fogsz beköpni ugye? - kétségbeesett pillantásokat vetek a férfi arcára. Most már belenézek a szemeibe, nagyok pislogva reménykedem, hogy az én pártomon áll. - Egyébként héééé! Apa nagyon örült volna, ha véletlen... Szóval ha véletlenül nem szúrom el a varázsigét. Igen szépnek indult a dolog – Egy mellkasomból felszakadó csalódott sóhaj hallatszik ezek után, és levetem magam a földre, törökülésbe kuporodva. Fanni féle - egészen rövid - durci következik. - És még be sem mutattál a lányodnak! - Szúrós szemekkel nézek Konstantinra. Tényleg nem ismerem még a csöppséget. - Pedig biztosan jóban lennénk, adhatok neki remek tanácsokat. Persze nem éppen partitéren, de azért eldiskurálnánk. Mondd csak sokat szokott beszélni? - Kérdezem ismét vigyorogva. Mert ha igen, kíváncsi vagyok vajon a férfi hogyan viselne el kettőnket egy légtérben. Felrobbanna a szoba annyi beszédtől. De most, hogy említette egyre kíváncsibb vagyok a lányra. - Mellesleg nem látod itt valahol a pálcám? Sehol sem találom – forgolódok körbe, hátha valahol meglátom kikandikálni a varázsbotot. De csak annyi sül ki a keresésből, hogy beletenyerelek egy kifolyt tintapacába, amivel aztán véletlen csodálatos kézlenyomatot hagyok egy még eddig épnek mondható iraton. - Khm. Izé, bocsánat. Nem segítenél véletlenül rendet rakni, mielőtt apa megérkezik? - Nézek Konstantinra, ismét felpattanva, és most már hozzá se merek érni semmihez, kezeimet eltartom magamtól, nehogy még valami tintás legyen. Biztos vagyok benne, hogy Konstantin vagy nagyon mérges, vagy csak remekül szórakozik rajtam, azért nem hárította még el a katasztrófát. Vagy úgy gondolja, az én dolgom a rendrakás. Csak ahhoz kéne a pálcám.
|
|
|
|
Váradi Fanni INAKTÍV
Fecsegő Kisasszony offline RPG hsz: 72 Összes hsz: 202
|
A tragédia - 3. felvonás Írta: 2015. december 9. 18:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=401&post=551552#post551552][b]Váradi Fanni - 2015.12.09. 18:10[/b][/url] Konstantin [apa szülinapjának reggelén] Végül is a konklúzióm az, hogy jól jártam azzal, hogy Konstantin nyitott be és nem apa, vagy ami még rosszabb, hogy valami idegen. Mert amennyire tudom ő már kiismerte magát a családunkon, és nem okoz számára meglepetést a szeleburdiságom és ügyetlenkedésem. Csillogó szemekkel hallgatom Konstantint, amikor elmeséli, hogy apa milyen büszke volt rám. Jaj, most vajon mekkora csalódást okozok neki ezzel. Pedig én igazán csak jót akartam. - Tényleg? A családom el van ájulva attól, hogy milyen nagylány lettem – mondom szemeimet forgatva, de a legnagyobb szeretettel emlegetve őket. Elmosolyodok. Olyan aranyosak, hogy együtt örülnek velem. Bezzeg a bátyám sosem volt prefektus. Hatalmas kacagásban török ki Konstantin utolsó mondatára a kinevezésemmel kapcsolatban. Miután sikerül egy kicsit visszafognom magam, még mindig szélesen vigyorogva válaszolok. - Szerintem nagyon is jól jártak velem! Kérdezd csak meg Radúzt, biztos megerősíti – mondom neki nagyokat bólogatva. Persze megértem az aggodalmát, de eddig egészen jól viselkedtem, mint jelvényes. Haha, pont olyan, mintha seriff lennék. Na jó, elég csak azt mondani, hogy seriffhelyettes. - De majd nagyon igyekszem, hogy ne csalódjanak bennem. A felelősség meg... remélhetőleg jó irányba húz majd – büszkén kihúzom magam, mert lelkes tagja vagyok a házamnak, és tényleg szeretném, ha hasznára válnék. - Hú, köszi, már attól féltem, hogy csúnyán meg kell átkozzalak, ha elszólod magad valaki illetékesnek a suliban – a vigyor ismét ott virít az arcomon, és Konstantin is biztosan érzi, hogy az egész csak vicc, mivel biztosan tudom, hogy csúnyán alulmaradnék bármiféle küzdelemben. Főleg, hogy nincs is kezemben pálca. - Tényleg, apa. Azért ez a rumli még neki is feltűnne, pedig ő sem a legrendesebbik fajta – utalok apától örökölt szétszórtságomra. Na igen, nem ártana összeszedni magam. - Hát az? - kérdezek vissza a zöld bigyóra bökve, majd megvonom a vállam. - Az kérlek, valami csodálatos dísz volt, ami teljesen érthetetlen okokból kifolyólag ilyen fura állagot kívánt felvenni az ablaküvegen. És... hát.. lehet, hogy van némi köze hozzá az erősen elrontott varázslatomnak. Talán - fejtem ki a véleményem, ami az ablakot beterítő trutyit illeti. Fleur. Milyen szép neve van. Nem emlékszem, hogy mondta volna már a büszke apa a lány nevét, de most jól az agyamba vésem. - Tündéri lehet a lányka, egyszer tényleg meg akarom ismerni. Sőt ha valami dolgod van, és rám mered bízni, akkor még gyerekfelvigyázó is leszek – ajánlom fel, bár azt hiszem az itt látottak után, és amúgy is a személyemet ismerve Konstantin nem feltétlen engem bízna meg eme nemes feladattal. - Tényleg, eddig észre sem vettem! - örvendezek a megtalált varázseszköznek felugorva. Gyorsan, de most már inkább vigyázva megkerülöm az asztalt, és a kezembe kaparintom a drágaságot. Nem haragszom én rá, sok mindent szúrtunk már el együtt – többek között ezt is itt – de megannyi sikerélmény is fűződik hozzá. Egyszóval örülök, hogy megvan. Kikerekedett, hálás szemekkel meredek a férfira. - Tényleg megtennéd? Azt nagyon, nagyon megköszönném! - ismét egy széles mosoly terül el az arcomon. Felkapom apa ajándékát, és Konstantinhoz lépek, szerencsémre eddig a csomagolás is megúszta a káoszt. - Ezt azért ha megkérlek odaadnád apának? - kérdem meg, majd leteszem az asztalra. Mosolyogva elköszönök, és kilépek az ajtón. Hát, ez nem egy átlagos reggel, az biztos. Lefelé baktatva a lépcsőn szembetalálom magam egy fiatal szőke hölggyel. Úgy tűnik nagyon keres valamit, mert olvasgatja az ajtók feliratait. Kitérve előle rámosolygok. - Szép napot! - köszönök neki, majd dudorászva indulok meg a kastély felé. Nem éppen volt sikeres a meglepi, de majd jövőre jobban megtervezem.
|
|
|
|