31. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 42 43 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 86
Írta: 2014. február 2. 20:41 | Link

Hoppanálás vizsga
2014.02.02. délelőtt

Néhány komor arcú idegen tűnik fel a távolban. Ráérősen sétálnak keresztül a téren, néha megállnak és körbenéznek, majd folytatják az útjukat a tér felé. Amint elérik a céljukat összedörzsölik a tenyerüket, ezzel próbálnak egy kis életet csempészni a megfagyott végtagokba. A kisebb tömeghez kisvártatva hozzácsapódik az iskola komor tanára, Holló Albert is. Nem sietteti a találkozást, soha nem volt oda ezekért az emberekért, hiszen akárhányszor találkoztak, azzal nem csak a diákokat, hanem az ő munkáját is vizsgáztatták. Nem izgult, nem féltette a diákjait, szimplán csak túl akar már lenni az egészen. Komoran kezet fogott a delikvensekkel, majd ahogy az illem megkívánta beszélgetni kezdtek. Elmondott mindent, amit tudniuk kell, körbemutogatta a támpontokat, mintha a bizottság először lenne a faluban, majd köhintett és türelmetlenül a kastély felé pillantott. Csak remélni tudta, hogy a diákok pontosak lesznek. Ha minden rendben megy, akkor már délre végeznek. Hiszen csak néhány perc az egész. A diákoknak nem lesz más feladata, mint elhoppanálni a kijelölt helyre, majd szépen vissza, ide, hozzájuk.

Amint a diákok megérkeznek, a professzor rögtön hivatalosra veszi a figurát, bemutatja a két tanulót a bizottságnak, majd fordítva és megvárja, hogy engedélyt kapjon a további instrukciók kiadására. Nem akarja elrontani a vizsgáztatók kedvét ők pedig ilyen alkalmakkor szeretik, ha borzolhatják a kedélyeket.
- Szép jó reggelt mindkettőjüknek. Remélem kipihenték magukat, mivel ma csak egy lehetőségük lesz bizonyítani azt, hogy alaposan elsajátították a hoppanálást. Csak remélni tudom, hogy mind a ketten sikeresek lesznek.
Összevonja a szemöldökét, egy pillanatra a távolba mered, vagy vissza a két fiatalra, ügyet sem vetve a komor bizottsági tagokra, akik időközben elővették a papírjaikat és kétkedve méregetik a két tanulók. Nyilván ellenőrzik, a korukat, a nevüket próbálják kiolvasni a lapok közül, de láthatóan elvannak.
- Nos, a feladat a következő lesz. El kell hoppanálniuk a tér közepén lévő szökőkút bal oldalára. Ha ez sikerül, a vizsga sikeres. Látszólag könnyű feladat, de nehéz meghatározni a célirányt. Figyeljenek oda, szedjék össze magukat.
A ne hozzanak szégyent az iskolára kezdetű dialógus inkább kimarad. Helyette morog még néhány másodpercet amiből egy szót sem érteni, majd a vizsgáztatók mellé lép.
- Palarn Úr kezdi. Hoppanál, majd visszajön közénk. Utána következik a kisasszony.
Innentől kezdve leveszi a tekintetét a diákokról, helyette a szökőkutat figyeli, mintha neki kellene oda hoppanálnia.

Hozzászólásai ebben a témában
Yarista Palarn
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 580
Összes hsz: 5878
Írta: 2014. február 4. 22:13 | Link

Hoppanálási vizsga
Katkó <3 és Holló prof

Eljött a nap, amikor egy újabb vizsgát kell tennie. Alig, hogy megszerezte az animágus státuszt, máris egy újabb megmérettetés várja, a hoppanálási jogosítvány megszerezése. Hazudna, ha azt állítaná, hogy nem izgul egy kicsit, de Holló prof nagyon jó mesterük volt, bízik magában és az eddig tanultakban. A faluban kell megjelenniük délelőtt tizenegyre hivatalosak, ezért Yar Katival tíz harmincat beszélt meg. Ő persze már húszkor ott van és várja, hogy megérkezzen a barátja, már mindenre fel van készülve, amire csak lehetséges. Nem igazán öltözött ki, meleg ruhában van, a megbűvölt bőrkabátjában és bőrnadrágjában várakozik a navinésre, aki időben érkezik.
- Szia! Felkészültél? Úgy csináld, hogy bármikor, ha kellesz majd, tudjál jönni hozzám Svédországba, szóval sok múlik ma rajtad – vigyorog, alig észrevehető idegességgel a szája szegletében, de gyorsan megöleli a lányt, úgyis ritkán látják egymást így ötödévre. Persze, ha kell a sors is összehozza őket, például a minap a kviddicspályán találkoztak.
- Ja, amúgy még mindig jó a karom – ugratja a lányt, miközben elindulnak a kacskaringós úton a faluba, a Boglyas térhez, ahol a vizsga lesz. Az odaérkezésükig már csak akkor szólal meg legközelebb, ha kérdezik, néhány perc múlva pedig a helyszínen is vannak, már messziről kiszúrja Holló professzor komor alakját. Yarista üdvözöl mindenkit, persze először a professzort, aki rövid beszéd után elmondja a feladatot. Először neki kell megcsinálnia a feladatot, aztán jön a barátja.
-  Ne aggódj, menni fog – kacsint a lányra, bár valószínűleg magát próbálja meggyőzni, nem pedig a navinést. A szíve egy kissé hevesebben ver, de megérkezett, eljött a perc, amiért tanult, szóval maximális koncentrációval áll a dologhoz. Újra előveszi az eddig bevált módszerét, megnézi magának a kút bal oldalát, pár másodpercig rögzíti is magában. Majd előveszi a három C-t és elképzeli a folyamatot. Jól megnézi magának a helyet, rákoncentrál, majd egyelőre elméletben elképzeli, hogy hogyan is fog történni az egész. Aztán behunyja a szemét, és újra a semmire, az űrre, a csillagokra gondol, majd az utóbbit is kizárja a gondolatai közül. Mikor már teljesen csendes az elméje, újból felidézi a célt, ami ott lebeg a szemei előtt, szinte egyszerre csinálja a képzeletével a folyamatot a fizikai aspektusával együtt. Amint látja magát eltűnni és megérkezni máris belefordul a semmibe, és ha minden jól megy, a kút bal oldalára érkezik meg.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Montrose Magpies hajtó | animágus | exrellonos  | exlevitás | apuka | Csin<3
Turnman Katalin
INAKTÍV


exHobbikviddicses
offline
RPG hsz: 225
Összes hsz: 2790
Írta: 2014. február 7. 22:04 | Link

Hoppanálás vizsga

Kissé nyúzottan vánszorgok ki az ágyból olyan fél kilenc tájban. Nagyon nehezen sikerült elaludnom, egész este a vizsgán járt az agyam, és még hajnalban is felkeltem egyszer azzal a tudattal, hogy elaludtam és el fogok késni. De aztán még gyönyörűen sikerült visszaaludnom, most meg kicsit kialvatlan vagyok. Viszont a legalább a nagy vizsgadrukkot, sikerült kialudnom. Elvégre mi történhet? Tudom az elméletet, a gyakorlat is ment az órákon. Nincs miért aggódnom. Inkább csak jóleső izgalom marad bennem.
Nem vittem túlzásba az kiöltözést, egyszerűen csak egy karcsúsított derekú kabát-farmer-bokacsizma összeállítást húztam magamra. De bármennyire gyorsan össze is készültem, azért nem sikerült Yar előtt érkeznem. Azonnal mosolyra húzódik a szám, amint meglátom az exrellonost.
- Szia! Naná! Ch, mi az, hogy ha kellek? - sértődöttséggel vegyes felháborodást színlelek, majd vigyorogva ölelem át a fiút.
Nem nagyon kell várnom, hogy Yar felemlegesse a múltkori félresikerült gyógyítási kísérletemet. Pirulva elvigyorodom, de annál nagyobb lendülettel vetem a vállam a fiúnak és taszítok rajta egyet.
Néhány perc alatt meg is érkezünk a Boglyas térre, ahol már vár minket a bizottság és Holló professzor. Köszönök a komor ábrázatú férfiaknak, majd egy rövidke bevezető után megtudjuk a konkrét feladatot is. Örülök, hogy Yar kezd és nem én. Valami nyakatekert logika alapján ugyanis biztos vagyok benne, hogy ha neki sikerül, akkor utána nekem is menni fog.
Mikor aztán rám kerül a sor, igyekszem kizárni a fejemből a gondolatot, hogy a bizottság minden tagja engem figyel. Nézhetne az egész falu, akkor is meg kell tudnom csinálni a feladatot. Nagy levegőt veszek, kifújom, ezzel is jelezve, hogy most akkor nekikezdek. Jól megnézem magamnak a kút bal oldalát. Ez a meghatározás azért jóval lazább, mint mikor egy karikára kell koncentrálni. Legalábbis remélem, hogy amíg nem túl nagy a távolság, nem kötnek bele, hogy pontosan hány centire bukkanok fel a kút mellett. Miután rögzítem magamnak a pontot, ahová meg akarok érkezni, végigmantrázom magamban a három C-t. Elképzelem a folyamatot, ahogy beszippant a vákuum, egy rövidke pillanatra sehol sem vagyok, aztán a gondolatban ismét a szökőkút bal oldalának képére koncentrálok, látom magam előtt, hogy oda érkezem meg. Ekkor célirányosan sarkon fordulok és belevetem magam a semmibe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

melodimágus|exprefektus |Nivor| Yaricsbogyó<3
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 16. 21:48 | Link

Erik

Bárcsak felugrott volna a vonatra mégis, mint ahogy az abban a pillanatban megfordult a fejében, mikor a mozdony sípolt kettőt (ő pedig összerezzent, mert mindig megijedt ilyenkor, még akkor is, ha előre készült rá...)! Ám ő csak állt a peronon, a világoskék kabátjában, a sáltól alig látszódott az arca, és nem tett mást, mint belenyugvóan integetett a távolodó kis ablaknak, a kis ablak mögötti Csongornak. Valamiért most nagyon nehéz volt elválnia Csongortól, pedig az utóbbi időben sok időt töltöttek el egymás nélkül. Hiába volt szó csupán néhány napról, Abigélnek mégis nehéz lett a szíve. Talán így nevezik ezt, nem is tudta pontosan. Annyi bizonyos volt azonban, hogy ez az érzés az eléggé rosszak közé tartozott.
Még egy darabig álldogált az állomáson, emberek mentek el mellette, akkor rezdült össze másodszor a mai nap folyamán, mikor valaki köszönt neki.
Szia, Abi!
A hang tulajdonosát azonban már nem látta, elvitte a tömeg, messze tőle. Azért elsuttogott egy sziát, hátha mégis eljut a címzetthez. Erről eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha a szavakat is szállíthatnák a baglyok. Nem is kéne leveleket írni! Bár ő szeretett levelezni, és szívecskéket írni az i-k fölé. Igaz, nem minden i betű jutott erre a sorsra, csak amikor a lány keze megkívánta a szívek rajzolását. Eszébe jutott, hogy még maradt a Valentin-napi sütiből, amit Csongorral alkottak, úgyhogy kicsit megmelengette a lelkét, hogy az este sütizni és kakaózni fog. És majd megkéri Rózsa nénit, hogy meséljen neki, merthogy ma őnála fog aludni. A vizsgaidőszak kissé szabadabbá tette, és ezt ki is szerette volna használni. Idén azért készített egy vizsganaptárat, amelyre gondosan, és színes ceruzákkal feljegyezte vizsgái dátumát, hogy még véletlenül se járjon úgy mint másodikban, hogy elfelejtett megjelenni Bájitaltanon. Igaz, hogy most nem is volt ilyen tárgya…
Bambán nézte, ahogy a következő vonat berobog az állomásra, majd a felismerésre, hogy: ez a  vonat majd el is indul, és ha elindul, megint kiadja azt az ijesztő hangot; hamar összekapta magát, és szedte apró lábait, ahogy csak bírta, hogy jó messzire tudhassa maga mögött a vasútállomást. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy szinte másodpercek alatt (vagyis csak ő érezte ennyinek a hősies futását) egy téren találta magát. Ez volt a Boglyas tér, ha jól emlékezett, bár nem sűrűn fordult meg erre. Viszont a szökőkúthoz már volt szerencséje, és rémlett is neki, hogy van egy bagoly a tetején.
- Áhhá! – adta jelét a felismerésnek, hogy valóban ott a bagoly. Baglyok! Sok-sok-sok. Igazából most az történt, hogy a lány fejét ellepték a baglyokkal kapcsolatos gondolatok, amikbe jobb, ha nem folyik bele az olvasó.
Kicsit kikapcsolt Abigélnek a külvilág, így észre sem vette, hogy időközben már nem is a földön, hanem a szökőkút peremén állt.

Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 16. 21:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 18. 14:34 | Link

Elérkezett egy újabb vizsgaidőszak a bagolykövesek életében, de Erik többszörösen kívül áll ezen a kijelentésen. Egyrészt ez az első vizsgaidőszak a saját életében, másrészt valójában egyetlen vizsgára sem kell elmennie. Az utolsó hetekre érkezett a tanévben, és így esélye sem lenne sikerrel venni ezeket az akadályokat, ráadásul három hétig tartott neki egyáltalán az, hogy ebben a vándorló termekkel, folyosókkal és mozgó lépcsőkkel bonyolított kastélyban a tanóráinak legalább 50%-át időben meglelje. No, nem magát mentette fel a vizsgázás alól, igazgatói engedéllyel húzza ki magát a dologból. Neki felvételi vizsgát kellett tennie, mielőtt idejött és felvették az Eridonba, hogy legyen fogalma arról az intézménynek, melyik évfolyamba illesszék, tehát egy nagy megmérettetésen már túl van.
Míg mindenki más tanul vagy dolgozatot ír, Erik addig sem fecsérli idejét. Neki is bőven van mit tanulnia, és mivel egy egészen más világból érkezett, rettenetesen kíváncsi is arra, mi minden rejtélyeket tartogat számára a földkerekség varázsló és varázstalan szeglete.
Jelenleg kicsit otthagyta a csillagtérképek tanulmányozását, mert még egy fontos megoldandó feladata van: ha valahogy finanszírozni szeretné ittlétét, bizony munkát kell keresnie. Szülei, akik nem nagyon örültek nagyobbik fiuk távozásának, nem fognak zsebpénzt küldeni neki, hogy vásárolhasson magának ezt-azt. Márpedig Erik próbaideje pozitívan zárult: eldöntötte, hogy ezentúl itt fog élni és tanulni, tehát nagyon időszerű valamiféle bevételi forrás után néznie. A nyárra még haza megy, de ősztől újra itt lesz, és bár tankönyvei idénről megmaradnak, a sok jegyzetelésben megfogyatkozott pergamen- és pennakészletét például ildomos lenne pótolnia. Érkezésekor pedig ripityára törött a bájitalos fioláinak fele, úgyhogy egy újabb szett abból is dukálna.
Kezében egy régebbi Edictum számmal - a Valentin-napi különkiadás nem rejtegetett álláshirdetést számára - a faluban próbálkozik. Szép ez a hely. És sokkal egyszerűbb, mint a kastély szövevényes járatai. Egy szögletes, nagy tér közepén szökőkút csobog, szegélyén egy kék kabátos lánnyal.
- Szépvölgyi Gerlét éppen így látták utoljára, mielőtt a sellők elvitték országukba, és sellőkirálynővé tették őt - jelenti ki Erik a lány mögött megállva. Itt tartózkodásának alig több, mint egy hónapja már elég volt ahhoz, hogy ilyen szokatlan hőstetteket hajtson végre: megszólítson egy idegent csak úgy, csevegés céljából.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 18. 20:06 | Link


Talán a baglyokat szerette volna elérni, talán együtt tervezett velük repülni, vagy csak csobbanni szeretett volna egyet a szökőkútban... ki tudja. Tegyük a voksunkat az első lehetőségre, az a valószínűbb. A repülésről már megtanulta, hogy azt seprű vagy bármiféle eszköz nélkül nem nagyon lehetett kivitelezni. Legalábbis úgy nem, ahogyan ő szerette volna. Seprűn volt szerencséje repülni, még valamelyik tanévben a szerencsétlenkedős kviddics alkalmával. Azt élvezte is, egészen addig, amíg Rudolf le nem pottyant a hátsó ülésről, zuhanórepülésbe nem kezdett.
Aztán, azt is tudja, hogy hideg időben nem jó, ha az ember vizes lesz. Kivéve, ha megvan rá a nagyon jó indoka! Ám a lány gondolatai most tényleg inkább a madarak körül jártak, egészen addig, amíg félbe nem szakították őt ebben a tevékenységben. A hang visszahozta Abit a valóságba. Először is nyugtázta magában, hogy a szökőkút peremén áll, szóval ne tegyen semmi hirtelen mozdulatot! Bár az ember lányának valamiért mindig ilyenkor jön meg a kedve az ugrálásra, meg az egy lábon egyensúlyozásra.
Megrázta a fejét, majd inkább óvatosan megfordult, és az ismeretlenre pillantott. Hát, ezt így lehet nem kellett volna, mert most eléggé zavarba jött attól, hogy egy fiú áll itt, és őt nézi. Gyorsan le is kapta szemeit az idegenről, és inkább kabátja egy gombját kezdte el nézegetni, közben alig észrevehetően, lábaival el-vissza kezdett el hintázni a szökőkút peremén. Veszélyes játszmába kezdtünk, Abigél, veszélyesbe!
Nem akarta elüldözni a fiút a hallgatásával, mert a kíváncsiság ismét felütötte fejét Abi gondolataiban, ez pedig tudvalevő, elűzi egy darabig a félénkségét, vagy legalábbis elviselhetővé teszi.
Tényleg nem telt el sok idő, talán csak egy perc, amit a lány ajakharapdálással, a gombja piszkálásával, apró dülöngéléssel és bátortalan felpillantásokkal töltött. Majd végül felemelte a fejét, és kibökte.
- Beleugrott a vízbe? - kérdezte halkan, egyértelműen Szépvölgyi Gerlére, és a sellővé válására utalva.
- ... úgy lett sellőkirálynő? - tette hozzá gyorsan, hátha mégsem emlékszik már arra a fiú, miről is beszélt neki az előbb.
Ajjaj... lehet, hogy ma még vizesek leszünk?
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 18. 20:07 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 18. 23:31 | Link

Nogtail a nogtailnek megérzi a szagát - tartja a mondás, és Erik most a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire igaz is ez. Figyelte a lány belső vívódását. Beszéljen, ne beszéljen? Ő is valami hasonlót szokott érezni, bár maga sosem fokozza ezt odáig, hogy ne szóljon a másiknak egy percen át. Inkább felborítani szokott dolgokat és mindenféle marhaságokat hord össze helyette. De annak már ezer éve (vagy két hete!), és most már sokkal bátrabb, hála a sok pozitív tapasztalatainak a Bagolykőben. Az Eridonban valahogy nem maradhatsz sokáig a csigaházadban.
Türelmesen kivárta azért, amíg a lány kimondja, amit szeretne. Már épp ott tartott, hogy akkor inkább tapintatosan elköszön és távozik, mert ebből nem lesz semmi. Pedig igazán aranyos lánynak tűnt ez a sellőhercegnő a kék kabátjában.
- Bele - bólintott Erik, amikor végre meghallotta a halk, bizonytalan választ.
- Azt mondják, mindig hallotta a sellők énekét, egész életében. Tizenhét volt aznap, a kút peremén. És kis kora óta bizonygatta, hogy éneket hal, földöntúli éneket. Azt mesélte, a kútnál hallatszott a legközelebbinek, de ott is úgy, mintha egy másik világból szólna hozzá. Senki más nem tudta, miről beszél, és azt hitték, valami baj van a fejével. Aztán tizenhét évesen állt a kút szélén, széttárva a karjait. Már kívülről tudta a dalt, azt dúdolta, pedig nagyon hosszú volt állítása szerint, fél napba tellett elénekelni. Aztán egyszer gondolt egyet és ugrott. Bele a mély kútba a falu határában a magas fű között.
Itt Erik félbe hagyta a mesét, közelebb hajolt ő is a medencéhez. Náluk, Szentegyeden van egy tavacska, amiben színes halak úszkálnak. Ebben a kútban nem úszott semmi, de a baglyok tetszettek neki.
- Ha már így a sellőkről beszélünk... nem tudod, hol van pontosan a Falatozó Gyorsétterem?
Nem gondolt azzal, hogy ennek tökre semmi köze nincs a sellőkhöz, csak valahogy próbálta kapcsolni az új témát a régihez, hogy ne hangozzon olyan sutának, amikor előáll a kérdéssel. Hát ez nem sikerült, ülj le fiam, egyes.
Erik leült a kútszélre, és kiterítette a térdén a régi Edictum-számot, amit a gólyalakban talált, hogy a pontos címet is bemondhassa. Fő utca...
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. február 20. 17:48 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 20. 17:44 | Link

Úgy tűnik, Abi pont jókor szólalt meg végül. Bár a lánynak nem tűnt fel, hogy a fiú épp menni készült, és hogy ő maga mennyire közel került ahhoz, hogy elszalassza a sellők legendáját. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy ha a fiú el is köszönt volna, Abigél valószínűleg utána ered, és addig követi, amíg végül meg nem találja azt a fajta bátorságot, ami mások menet közbeni megszólításához kell.
Ő mindig is úgy gondolta egyébként, hogy a belső vívódásai csak neki léteznek, és kívülről nem látszanak... hogy csak neki tűnik kínosan hosszúnak az az idő, mire meg mer szólalni. Azonban volt már olyan esete - nem is egy -, mikor magára hagyták végül, gondolom pont ezért, mert nem tudták megvárni, míg összeszedi a bátorságát. Ilyenkor Abigél elgondolkodott, hova is tűnhetett ilyen hirtelen az illető. (Neki a másik eltűnése mindig hirtelennek hatott.) Néha rájött, hogy ő hibázott, de a legtöbb esetben valami szokatlan, gyanús eseményt gondolt ki magyarázatként. Láthatatlanná vált, elrabolta a házimanók titkos szervezete... akik nem gonoszak ám, csak a nem kedves diákokat viszik el... ilyenek.
Annyit azonban sejtett a lelke mélyén, hogy azok az emberek, akik szereplővé kellett, hogy váljanak az ő kis történetében... azok mindig itt maradtak. Még, ha a legutolsó pillanatban is történt ez így.
Diadalmasan elmosolyodott, hogy bizony jól gondolta ő: Szépvölgyi Gerle vízbe ugrott! A mosolyt ezután felváltotta a tátott szájú, csillogó szemű kíváncsiság. Ahogy a fiú mesélt, szinte megelevenedtek az események a lány szemei előtt. A szavak valósághű képekké formálódtak.
Egyszerre magát látta ott a szökőkút szélén mint Szépvölgyi Gerle, szinte hallotta a sellők énekét, tudta a dal hosszú szövegét. Csak figyelte a csobogó vizet, érezte a sellők hívogató hangját, ami kellemes, meleg szellőként lengte körül a lányt. Tudta, mit kell tennie!
- Gyorsétterem? - kérdezett vissza újra a valóságba pottyanva. Gyorsan visszahúzta a lábát, és inkább lelépett a földre a kút pereméről, majd követve a fiú példáját, ő is leült.
- Mit fogsz enni? - érdeklődött, ahelyett, hogy a kérdésre válaszolt volna. Igazából ő sem tudta, pontosan, merre is van az a hely, ő mindig Csongornál ebédelt, de azért elgondolkodott.
- Hát, szerintem ha elindulunk, egyszercsak biztosan érezni fogjuk a finom illatokat, és ha követjük azokat, rátalálunk az étteremre! Mit szólsz? - Bökte ki végül nem sokkal később a nagyszerű tervet.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 20. 17:45 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 20. 19:01 | Link

A lány. Hogy is hívják?
- Szia, Erik vagyok, téged hogy hívnak? - integet bolondosan, félénk mosolyával a fiú csak úgy, a beszélgetésük közben, mintha éppen most találkoztak volna. Jó, nem megy még minden flottul a társas interakciókban, de kilóra megvannak a megfelelő mondatok és kifejezések, szóval ne elégedetlenkedjen senki.
Most, hogy megszerezte a nevet is, visszatérhet az előbbi tevékenységéhez: Fő utca... - ujjával kutatja, hol is volt az az ajánlat, és mi a házszám. Közben a sellőhercegnő melléhuppan, Erik kihúzza orrát az újságból és felmosolyog rá, majd ki is egyenesedik ültében.
Mit fog enni? Ki mondta, hogy enni akar? Egy szóval sem említette, hogy éhes lenne. Hát, most, hogy jobban belegondol, talán egy kicsit... de teljesen mindegy, mert úgy sincs pénze gyorsétteremben falatozni, a kastélyban viszont jár neki a koszt. Mégis honnan szedte a lány, hogy enni akar? Most randevúra hívta? Ajaj! Mit tegyen? Nem kérdezhet rá, akkor kinevetnék!
- Őőőőő - leheli Erik Abigél szemeibe nézve, majd inkább a murvára, onnan a házakra, onnan a fákra, a szemekbe, az újságba: "Szólt a fiú: »Kettő, vagy semmi!« / És kártya perdül, kártya mén;".
Úgy dönt, inkább nem válaszol erre a kérdésre, hagyja magát sodródni az árral - aztán ki tudja, tán sellőkirály lesz belőle! -, és arról kezd inkább beszélni, amit biztosan tud.
- Azt olvastam az újságban - itt felemeli az Edictum októberi számát, ha esetleg nem lenne egyértelmű, miről beszél -, hogy segítőt vennének fel oda. Nekem munkára lenne szükségem a jövő évtől, ezért gondoltam, szerencsét próbálok.
A vészhelyzet elmúlt, a piros villogók leálltak, a sziréna elcsitult. Újra nyugodalmas vizeken evezünk, a lány ötlete pedig működőképesnek tűnik.
- Köszi... hogy velem tartasz - nyökögi Erik, és összehajtogatva az újságot, feláll. - Akkor... orrokat bekapcsolni - mondja, és nagyot szippant a levegőbe.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Holló Albert
Tanár


hoppanálás oktató
offline
RPG hsz: 74
Összes hsz: 86
Írta: 2014. február 22. 22:00 | Link

Hoppanálás Vizsga
02.02. délelőtt

Nyugodt tekintettel nézi végig a procedúrát, hiába kellene neki is egy picit aggódnia. Hiszen amikor egy diák vizsgázik, azzal valamicskét az oktató is ugyanígy tesz. Mégis igyekszik inkább a héttérbe vonulni, átadva a képzeletbeli stafétát a vizsgáztatóknak. Kissé még odébb is áll, mintha nem akarná őket felesleges zavarni, valójában persze erről szó sincs, inkább csak szeretne kimaradni a minisztériumi pletykákból, ez nem igazán az ő asztala.
Aztán elkezdődik, aminek el kell. Az első tanuló megpördül a sarkán és eltűnik a semmibe, a következő pedig szintén így tesz. Mind a ketten kitűnően hajtják végre a feladatot. A tanerő félvállról a diskuráló minisztériumi kirendeltséget figyeli, akik összedugott fejjel tanakodnak, néha a diákok felé fordulnak, körbenéznek, nyilvánvalóan a hibák után kutatva, de miután nem találnak, kénytelenek belenyugodni a ténybe, hogy ez a mai nap egy sikeres nap. Félvállról rájuk pillant, határozottan felé közelednek, szigorú mogorva tekintettel, amit ő viszonoz is, így rövidre zárul a beszélgetés, amikben elpuffogtatják a kliséket, majd a vizsgáztató bizottság elindul a kirendeltség felé. A tanerő egy rövid ideig figyeli őket, majd a két tanuló felé fordul. A képzeletbeli staféta visszakerült hozzá, övé hát a tisztség, hogy közölje az eredményeket a tanulókkal. El is indul hát az irányukba, ráérős léptekkel, majd mikor ott van, alig láthatóan összecsapja a bokáját és a háta mögé rejti a kezeit.
- Remekül vizsgáztak, mind a ketten, ezt a Bizottság is látta, így tehát megszerezték a szükséges engedélyeket, gratulálok. Az, hogy jó néhányan kezdték a kurzust, most pedig csak ketten vannak itt, azt hiszem, bizonyítja a rátermettségüket.
Köhint egyet, megvakarja a borostáját, nem igazán tudja, mit mondhatna még, sosem volt a szavak embere. Így hát kezet nyújt a fiatal Úrnak, biccent a kis hölgy felé, még egy apró mosoly is jár neki, majd hátrébb lép, ezzel jelezvén, hogy távozni készül.
- Azt hiszem, itt a közös munkánk véget ért. Öröm volt. A viszont látásra, és még egyszer, gratulálok.
Egy utolsó elismerő pillantás keretében fordul meg, és elindul abba az irányba, amerre a bizottsági tagok sétáltak az imént.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 24. 19:45 | Link

Erik


- Abigél vagyok. - integetett vissza, a fiú-akinek már volt neve is-hoz fordulva, majd újból irányba helyezte magát, hogy felkészüljön az étterem kutató expedícióra.  A lányra olykor jellemzőek voltak a fáziskésések, mint ahogy ez az előbb is történt. Hallotta ugyan a köszönést, és a bemutatkozást, de olyan sokféle gondolattal volt teli Abi feje, hogy ez így a háttérbe szorult, és csak most sikerült előre küzdenie magát. A lány igyekezett figyelni arra, hogy ne legyen udvariatlan, bár a félénksége mégis néha - akaratán kívül - azzá tette.
Most azonban kalandra volt hivatalos, így legyűrte a gyomrában meg a mellkasában lévő kellemetlen érzést, ami ilyenkor mindig megjelenik. Azon gondolkodott, merre is induljanak pontosan. Szeretett volna valami olyan utcácskán elindulni, ahol még nem járt, mert hát az úgy izgalmas!
Egyébként nem, nem randira invitálás volt. Ha Abi valaha netalántán arra vetemedne, hogy randira hívjon valakit (miután tisztába került a szó jelentésével persze), akkor az nem menne neki ilyen bátran. Valószínűleg az arca duplán, triplán vagy... szóval sokkal-sokkal vörösebb lenne, hebegne-habogna, valószínűleg rengeteg öhm, ööö... -t használna azokban a pillanatokban, amikor egyáltalán meg mer szólalni. Túl rémisztő belegondolni egyáltalán! Reméljük, mire oda kerül a leányzó, sokkal bátrabb lesz, vagy legalábbis őt hívják majd el. Egy pirulós bólintás vagy fejrázás mindig egyszerűbbnek tűnik a  beszédnél.
Most már tudta, hogy nem enni mennek, hanem kisegítőt keresnek abban az étteremben. Abi bele is pillantott az előbb az újságba, amikor Erik mutatta a hirdetést. Akart is mondani ezzel kapcsolatban valamit, de az kiment a fejéből.
A kaland értékéből nem vont le semmit sem ez az új fejlemény, hisz ha már ott vannak, akár ehetnek is! Ez volt Abi legújabb titkos terve, amibe egyelőre nem avatta be a fiút, mert a titkos állapotot még ki szerette volna élvezni egy picikét.
- Bíííp! - érintette mutatóujját az orrához, ezzel ő bekapcsolta. Egyelőre nem érzett semmi olyat, amit kellett volna. Lopva a fiúra pillantott, vajon ő hogy csinálja ezt a szimatolás dolgot? Hátha Abi nem használja megfelelően az orrát. Aztán azért lassan elindult, remélve, hogy ha rossz irányba menne, akkor Erik majd megmenti, vagy valami.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 24. 20:09 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. március 31. 19:01 | Link

Daphne
öltözet.

Mondtam már, hogy imádom a kígyókat? Életem legjobb születésnapja talán az volt, amikor tizenegy évesen apa azt mondta, hogy valószínű, hogy a Slytherin sorait bővíteném, akárcsak ő valamikor régen, bár fogalmam sincs, miért járt oda és nem is beszél róla, a lényeg viszont az, hogy mindez a kolozsvári Állattani Múzeum alagsori viváriumában hangzott el, miközben az orromat a terrárium üvegének nyomva bámultam egy Aspidites melanocephalust, amint éppen nagyon lassan megszabadulni igyekezett régi bőrétől. Azóta minden évben ott töltjük a születésnapom legalább felét, sőt pár éve még azt is elintézte nekem, hogy az említett feketefejű pitont ideadják nekem kerek öt percre. Ahogy ott tekergett a nyakamban, elhatároztam, hogy ha törik, ha szakad, egyszer beszerzek egyet kedvencnek. Kértem is aput, de most jobbnak látta Hermészt nekem ajándékozni, kígyó helyett pedig csak a telefonomra kaptam olyan nagyon aranyos külső borítót, ami éppen olyan, mint egy kígyó bőre. Imádom. Kár, hogy a telefon éppen semmire sem használható jobbára, hiába nyújtózom vele jobbra-balra, mintha valami láthatatlan ellenséggel hadakoznék, és mindezt egy pad tetején fél lábon egyensúlyozva, miközben másik lábfejem éppen beakasztottam a pad háttámlájába, mert úgy kevesebb az esélye, hogy lepottyanok. Még szerencse, hogy ezt farmerban művelem és nem szoknyában. Jel kellene. Internetet akarok, a fenébe is. Nem az a gond, hogy függő lennék, csak jó lenne elérni azt a nyomorult blogot, amire majd egyszer írni kellene a közeljövőben éppen a kígyókról, vagyis pontosabban arról az egyről, amit nemrégiben a réten elkaptam. Persze, jelen pillanatban még azt sem látom, hányan néztek rá mostanig, valaki szólt-e hozzá a legutóbbi bejegyzésemhez, vagy egyáltalán bármelyikhez. Nem mondhatom, hogy nagy az olvasóim köre, de az a kevés, aki van, hűséges olvasó, nem illene elhanyagolnom őket.
- Indulj már el. - noszogatom a telefont, majd kikapcsolom, újra elindítom, hátha majd most megszállja a Szentlélek, és csak sikerül felpillantanom pár percre a világhálóra. Lassan éledezik, és ahogy előre nyúlok, mintha pislákolna a legrövidebb vonalka a négyből, ami azt jelzi, hogy van hálózat errefelé.
- Huh, na végre. Leszel szíves elindulni. - dünnyögöm félhangosan, közben pedig még egy félcentit előre nyúlok, remélve, hogy nem ezen múlik ingatag egyensúlyom és még ez a fránya telefon sem makacsolja meg magát és dobja ki ismét, hogy nincs hálózat, legfeljebb segélyhívást indíthatok.
Utoljára módosította:Weöres Ioana Médea, 2014. március 31. 19:03 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Daphne A. LaFonde
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 1. 22:32 | Link

Weöres Ioana Médea


A rezidencia felé igyekvő nő napszemüveg mögé bújtatja halovány fényeit, és visszafogott kézitáskájába kapaszkodva siet láthatatlan maradni. Szigorú öltözete, és mozdulatlan ajkai még a legbátrabb közeledőket is elijesztik, zárt és szótlan francia ő, aki egyenes háttal, s hosszú léptekkel halad magassarkú cipellőiben. Tekintetét nem engedi a földre meredni, csak és kizárólag maga elé néz menet közben. Tudja, hogy a mellette el-elhaladó falusi emberek, a fal tövében üldögélő öreg nénik megnézik szokatlan eleganciája láttán, de nem foglalkozik velük. A mögötte sorakozó évek alatt megszokta már az emberek mindent látni vélő, s akaró tekintetét, a vonalain időző kíváncsi pillantásokat.
Annak a néhány üzletnek a kirakata előtt áll meg végül, amelyeknek ittléte óta egyetlenegyszer sem szentelt figyelmet, és a mindenféle furcsa dolgokat áruló boltok között talál egy péksüteményeket áruló apró helyiséget is. Eszébe azonnal az otthon ízei jutnak, s úgy nyit be a csengő-bongó ajtón, hogy napszemüvegét kezében gyorsan összecsukva máris a sós, s édes sütemények kínálatában vesztegel.
- Kérem, ez bagett? - érdeklődik szelíden a pult mögött álló töltött galamb hölgyeménytől, de az a fejét rázza, és hangosan feleli, hogy az 'kifli, csak úgy sült ki'. Daphne a pirospozsgás orcájú nőre emeli tekintetét, majd egy cukrozott fonott kalácsot kér, és némi borravaló után kilép a távoztában is éneklő ajtón.
A kinti napsütés ellenére nem teszi vissza a szemét takaró sötét lencséket, inkább táskájába rejti, és a kalácsot a papírzacskó végével tartva kezdi meg. A puha tésztát takaró cukormáz jó érzéssel tölti el, hiszen imádja az ízeket, főleg az édességet, és az arab ételeket, így sűrűn előfordul, hogy nem csak akkor eszik, amikor arra feltétlenül szükség volna, hanem csakúgy, amikor spontán eszébe jut egy ízvilág. Olyankor megvásárolja hozzá az alapanyagokat, és elkészíti az ételt, hogy aztán leülhessen a tévéje elé, és kedvenc műsora alatt elfogyassza a finomságot. Csakhogy itt nincs televízió, sem internet, sem más élvezeti cikk, amikkel otthonában, Francia honban ezidáig elszórakoztatta magát.
Kalácsa édes ízébe feledkezve kopognak cipője sarkai, amikor megpillantja a padon balettozó, fél lábon táncoló, s nyújtózkodó lánykát, aki egy jól ismert, ámbár régen látott műszaki cikket lóbál kitárt kezében.
- Internet?! - sikkant fel tőle szokatlanul eltérő hangszínben, fonott édessége egy mozdulattal esik vissza zacskójába, ő pedig tág pupillákkal kezd futni a kapcsolat után kapkodó lány irányába. - Mondd, hogy van internet!
A padhoz érve lekapja magáról lábbelijeit, s azokat sarkuknál fogva egyik kezében tartja, míg másikban a kalácsát rejtő tasakot fogja, s úgy lép fel ő is a régi ülőalkalmatosságra. Izgatottsága az egekben táncol, oly módon hiányzik neki a mugli lét legtöbb gyönyörűsége, hogy ezekben a pillanatokban harisnyában pipiskedő kislányként nyújtogatja ő is fejét ide-oda, követve az idegen lány mozdulatait.
- Látom a jelet, nézd! - lóbálja meg vörös cipőit a balettművésznő feje mellett, hogy rámutathasson a látni vélt csíkra. - Vagy... talán mégsem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weöres Ioana Médea
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 4. 12:07 | Link

Daphne

A pad tetején kész akrobatika gyakorlatnak minősül egyensúlyozni, de túl fogom élni, bizony ám. Akármilyen antitalentum vagyok is tornából, az internet miatt, ha kell, a fát is megmásznám most, csak induljon már el ez a megbolondult kütyü és jussak fel a világhálóra. Látnom kell azt a blogot. Most azonnal. Nyújtózkodom, még egy kicsit előre, vagy vajon akkor lesz ez jobb, ha felfele tartom a telefont? Kinyújtózom teljesen, de az az egy vonalka továbbra is csak pislogni látszik. A fenébe. Még meg is rázom a telefont, hátha attól helyrekattanna, és újrakezdem a nyújtózást. Ajkamba harapva erősen koncentrálnom kell, hogy el ne felejtsek fél lábbal a pad támlájába kapaszkodni, vagy szó szerint orra esek a járókelőknek látványosság gyanánt, közben pedig azt a szót hallom, hogy internet. Ennyire erősen akarnék feljutni, hogy közben már hangokat hallok? Nem, az nem lehet. Vagy mégis? A szemem sarkából észlelt mozgás azonban azt bizonyítja, hogy nem a fejemben született meg a hang, mint amikor a néni halála utána napokig hallottam a hangját még a házban. Állítólag azért, mert hallani is akartam. Most azonban feltűnik valaki mellettem a padra állva, és egy pár piros cipellő is a látómezőmbe kerül. Arra téved a tekintetem, és a szavakra némi fáziskéséssel reagálok, végre leengedve a kezem a telefonnal együtt.
- Majdnem sikerült, de aztán mégsem. Ez a fránya mágikus közeg teljesen blokkolja a hálózatot. - jelentem ki némileg letörten, hiszen ebből se lesz ma blognézés, a bejegyzés megírása meg... nem számít, megírom papíron, és majd otthon begépelem. Gond egy szál se. A tekintetem azért visszatéved a már említett vörös cipellőkre.
- Jaj de nagyon szép cipő. - jelentem ki máris lelkesen, mintha az internet már nem is lenne probléma, és egyensúlyba tornázva szépen magam lemászom a padról, aztán helyet foglalok rajta, ölembe ejtve kezem a telefonnal, amit még mindig szorongatok. Legszívesebben odacsapnám a földhöz éppen, most, hogy megint eszembe jut, de nem az ő hibája, az összes varázslatot meg, ami miatt nem működik, nem tudom földhöz csapni. Na de igen, a cipőkre akartam kitérni, úgyhogy amint elhagyja ajkaimat lemondóan egy sóhaj, máris ráfókuszálok újra az említett lábbelikre.
- És annyira szép a színe. Egyszerűen meseszép. - le se veszem most már róla a szemem. Ha cipőkről van szó, hát akkor azokat mániákusan gyűjtöm, fogalmam sincs, hány pár van éppen, de lassan minden egyes napra akad egy az évben, ha jól emlékszem, ilyen gyönyörű vörösem viszont még nincs valami okból.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 20:53 | Link

Keith


Miután elhagytam az erdő szélét úgy döntöttem visszacammogok a faluba, nem akartam, hogy Viktor dühös legyen rám. Bár a haragja hamar el szokott szállni Haragországba, ahol a haragok laknak, de azért nem szerettem volna látni a félig szomorú félig elképesztően mérges arcát. Ha így tekint rám mindig elszégyellem magam és a végén bocsánatot kérek. Nem szeretem, ha haragszik rám, az olyan rossz érzés. Szóval minden összevetve nem akarok szófogadatlan lenni, ezért igyekszem vissza a Boglyas térre. Nem tudom mennyi lehet az idő, de a bátyómnak azt ígértem, hogy napnyugta előtt visszatérek szerény kis hajlékunkba. Mivel a Napocska még javában ragyog biztos kinn tudok még tölteni egy-két órácskát.  Sietősen lépkedem kicsiny kis lábacskáimmal. Hú... már egészen elfáradtam. Azért szerencse, hogy van nálam víz. Viktor sosem enged el a hátizsákom nélkül, ami természetese. meg van tömve édességgel, vízzel és üdítővel. Most inkább a vizet kívánom, ezért azt a palackot halászom elő. Legjobban az csillapítja a szomjúságot, nem igaz? Miután kortyolok a flakonból, tovább folytatom az utam. Leveszem magamról az ingem és a derekamra kötöm. Olyan, mintha nyár lenne! Bár ha Viktor látná, hogy az ing nincs rajtam, tuti rám eröltetné. Beletúrok a hajamba, majd sóhajtok egyet. Mikor érek már oda?! Nem is emlékszem, hogy ilyen hosszú lett volna az út. Bah... Kicsit gyorsítok a tempón és hopp. Már meg is érkezek. Na jó, ez nem egészen így történt, egy bő tíz perc azért még eltelt. Elégedetten lecsüccsenek az egyik padra, s táskámat magam mellé teszem. Ez nap eddig csúcs volt, remélem ugyanígy fog folytatódni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Keith Ebkapitány Coltrane
KARANTÉN


padláslakó
offline
RPG hsz: 200
Összes hsz: 4623
Írta: 2014. április 6. 22:08 | Link

Krisztián

Hopp sasszé balra kettő, hopp sasszé jobbr kettő, hopp sasszé balra kettő, hopp sasszé jobbra kettő, ugrás pörgés, fordulat!
Gyönyörű érkezés.
Hopp sasszé balra kettő...
Az élet szép. Bájos bolyhos felhőkből áll, meg gyönyörű zöld fűből, kedves emberekből, aranyos gyerekekből. Keith mindig is vidámnak látta az életet, de most mintha cukormázat öntöttek volna őrült kis világára. Miközben táncikálva halad a főutcán a a ribizlis-csokoládés fagyiját nyalogatja, csak úgy lobog utána frissen mosott szőke haja és citromsárga, vékony talárja. Szerencsére volt jó pár ruhadarabja, ami átment a "cukisági" rostán, a taláron kívül ilyen egy kék mesehősös póló és egy narancssárga trapéznadrág, amin jó pár fagyinyom található, mert mikor megszólított embereket mindig nagyon hirtelen állt meg, és amúgy se győzi hova kapkodni vigyorgó fejét; mindenhol csoda vár rá.
- Szervusz pajtás! - Közli kedvesen és barátságosan nevetve, miközben pihegve lecsüccsen egy kisfiú mellé. Furcsa gondolat suhant át a fején, amint meglátta a kisfiút; eszébe jutott a húga, és felbuzgott benne a határtalanul aranyos testvéri szeretet. Jó lenne egy öcs, például egy ilyen kisfiú, mint aki mellette ül. Látott már valaki nála gyönyörűbb gyereket? Keith kis híján az ölébe kapja és megölelgeti, de egyelőre még csak ámulva-gyengéden néz rá.
- Hogy vagy? - Kérdezi lelkesen, és oldalra fordulva gyorsan törökülésbe helyezkedik, hogy szemből csodálhassa a gyermeket, miközben eszi a fagyiját. A gyerekek csodálatosak.
- Ne haragudj, kéred? - Ismeri a szabályt, ami arról szól, hogy minden édességügyben a kisebbeké az előny. Mikor ez eszébe jut, szinte ijedten tolja el magától a fagyit, hogy beletuszkolja a kisfiú kezébe.
- Tessék, vedd el. - Ő maga a másik kezével már a talárja zsebében turkál, hogy előkeresse az erre a napra kicsiny napocska matricákkal díszített pálcáját. Ám még mielőtt ez megtörténik, sok minden előkerül a zsebéből; cukorkák, 2-3 apró plüssfigura, néhány muffinos és cuki figurás bábu, meg egy kis csillám, hátha valakinek szüksége lenne rá az utcán, sose tudni. Ezek mind-mind az ölében landolnak, hogy Keith egy-két ujjával játszhasson a plüss-kutyák aranyos fülecskéjével.
- Invito jégkrém! - Volt ám neki táskája, de lerakta a régi munkahelyén, a cukrászdában, hogy ne kelljen az óriási jégkrémes dobozzal rohangálnia, hiszen megolvadna - most ez száguld kettejük felé két kanállal, amit Keith ugyanúgy a kisfiú felé nyújt, mint imént a fagyit.
- Hogyhogy nem játszol éppen a játszótéren, vagy miért nem a testvéreddel vagy? - Ha neki ilyen testvére lenne, egész nap vele akarna lenni, mint Ririvel. Hiányzik neki Riri.  
Utoljára módosította:Keith Ebkapitány Coltrane, 2014. április 6. 22:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Radits Krisztián
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 6. 23:16 | Link

Keith

Mint egy meggyötört kalandor, úgy dobom le magam a legközelebbi padra, pedig alig 15 percet sétáltam. Csakhogy még gyerek vagyok ezért hamar elfáradok. Vagy épp fordítva kéne lennie? Mivel még a tojás héjak sem estek le y popómról egész nap pörögnöm kéne? Hát általában le sem lehet állítani, de ma délután alig egy órácskát szundiztam, ez a megfelelő ok a fáradtságomra. Megigazítom a menő sérómat aztán a szökőkút felé sandítok. Nyáron tuti megmártózom benne! Otthon ilyen rosszat nem mernék megtenni, de nem hiszem, hogy itt bárki megbüntetne, elvégre itt kicsit mindenki defektes. Sőt, ha melegebb lenne pár fokkal, már most simán csobbanék egyet. Dilinyós vagyok tudom én, mondták már. Viktor gyakran megjegyzi, de akkor csak vigyorgok, hiszen viccből mondja, nem gondolja komolyan, sosem bántana meg.
Ekkor lépteket hallok, fel is kapom a fejem, s megpillantom a legvicesebb embert a Földön, akit valaha láttam. A szerelése egyszerűen káprázatos, egyszerűen cuki. A kinézete mosolygásra kéztet, nem semmi figurák laknak itt, az egyszer biztos.
 - Szió vicceskinézetűfiú! - nevetek. Hát ez a fickó biztos nagy arc lehet, egyelőre szimpatikus, bár nem tudok róla semmit. Ő tuti jó fiú, tőle nem kell tartanom, azt hiszem. Viszont azt még mindig képtelen vagyok felfogni, hogy valaki hogy képes ilyen maskarában járkálni. Nekem is kell ilyen! Ebben a minutumban valaki gyártson nekem ilyet, különben dühbe gurulok!
 - Ezen a fantasztikus napon kitünően érzem magam. Hát te? Ugye milyen csodálatos napunk van? Mellesleg csípem a szerkód, klassz. - vigyorgok az ismeretlenre. Nem igazán szoktam szóba elegyedni ismeretlenekkel, de olyan, mintha ezt a srácot évek óta ismerném és óvoda óta a legjobb pajtások lennénk. Mondjuk Viktor lehet ezt a fiúcskát őőő... különösnek tartaná, de most nincs itt, hogy elárulja a véleményét.
 - Én nem... - hiába ellenkezem, a srác a kezembe nyomja a fagylaltot - Köszönöm szépen. Az én tatyómba van üdítő, víz és édesség, kéred valamelyiket? - kérdezem kedvesen, majd nyalok egyet a fagyiból. Mmmm... igazán finom. Csak azt látom, hogy egyszercsak millió plüss, játék és cukorka terem a srác ölébe. Milyen aranyos játékok! Az egyik kis mackót megkaparintom és megsimogatom. Milyen mély zsebe lehet! Ekkor elmormol valami furcsa szót, int a pálcájával és bumm, egy hatalmas doboz fagyi landol a padon két kanállal.
- Húúú, te aztán nagyon rendes és aranyos fiú vagy! Hogy hívnak? Én Krisztián vagyok. A tesóm pedig nem tudom hol van én meg úgy döntöttam sétafikálok egyet. Te mi járatban erre felé? Van kedved játszani? - kérdezem tök lelkesen. Hiperszuperüberkirálymenőségescsodálatosfantasztikus órákat fogok eltölteni a sráccal, úgy érzem. Olyan régen bújócskáztam mááááár....
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 17. 13:23 | Link

Vattacukorúrfi

Már egy ideje itt vagyok, és még semmi érdemlegeset nem csináltam. És ez így nagyon nem jó. Valamit tényleg tennem kéne már, pedig semmi kedvem. El kéne kezdeni tanulni már, mert nem akarok mindent az utolsó pillanatra hagyni. De most azt sem akarok. Tavasz van, jó idő, tökéletes arra, hogy a szabadban legyünk. A szabadban, és olvasunk. Ott legalább nem botlom bele a tesómba se, kivéve, ha ő is úgy gondolja, hogy a szabadban jobb lenni, és teljesen véletlenül összetalálkozunk. Ahhoz meg egyáltalán nincs kedvem.
Elindulok, kezemben egy könyvvel, gyorsan haladok, mert már sikerült megjegyeznem az útvonalat, és térképet is csináltam, ami persze még nem teljes, de majd, egyszer az lesz. Most szemüveg is van rajtam, amit amúgy ha lehet a szekrényem mélyére ások el, mert nagyon nem szeretem hordani. De néha muszáj. Például, ha olvasok, és hát ez most egy ilyen alkalom. Hogy még véletlenül se lássa meg senki a szemüveget, egy kalapot is a szemembe húzok, hogy csak én lássak, de mások ne lássák a szemem, és a szemüveget. Tökéletes.
Miközben lassan sétálok az úton, végig olvasom az egyik kedvenc könyvem. Jonathan Stroud Bartimaeus könyvsorozata fenomenális. Nagyon szeretem mind a négy részét, de a kedvencem akkor is az első része marad. Nagyon tetszik az egész történet, és a szereplők is. Már sokszor elolvastam, de nem tudom egyszerűen letenni. A sokadik alkalommal is ugyanolyan élvezetes, mint elsőnek.
Nem is igazán figyelek arra, hogy merre megyek, csak olvasok, és próbálok senkinek se nekimenni. Végül a Boglyas téren lyukadok ki, és úgy döntök, hogy itt megállok, s leülök az egyik szabad padra. Még a lábamat is felhúzom, hogy senkit se zavarjak meg, és tovább olvasom eme nagyszerű történetet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 18. 19:25 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Végreee-végreee kiszabadultam a kastélyból. Na jó, nem ez az első alakom, de most a várost is felfedezhetem. Egész nap mászkáltam, és a saját készítésű szendvicsemet ettem, mert ebben biztosan nincs semmi, amit nem ehetnék. Bár megmondom őszintén elhaladtam pár üzlet mellett, ami csalogatott, de bírtam magammal. Inkább nézelődtem, és megfogadtam, hogy nem költök semmire, de végül az egyik kirakatban megláttam egy nyakláncot, és azt muszáj volt megvennem, mert sikított róla, hogy "Ashley nyakába való". Hogy pontosan miért is éreztem így, azt nem tudnám megmondani, de nem is számít. Bementem, és megvettem, nagy örömömben majdnem adtam az eladónak is két puszit, de valamiért tiltakozott, így végül egy vállvonással, magamhoz vettem az apró díszcsomagolásba rejtett ékszert, majd beletettem a táskámba. Bizony ám!!! Táskám is van, mert a szendókat abba raktam bele. Meg mert szerintem nagyon menő. Még akkor is, ha nem éppen cuki, csak szimpla fekete. Én meg úgy nézek ki, mint bármikor máskor: fekete-fehér kockás, hosszú ujjú ing - még annyira nincs meleg, hogy rövidet vegyek fel - és kék színű farmer, mert ha nem a kastélyban vagyok, akkor nem erőszakol rám senki sem talárt. Nem szeretem olyan unalmasak... Na mindegy. Amúgy cipő is van rajtam, meg napszemüveg, és elégedett vagyok nagyon, mert a kirakat üvegekben nézve, még a hajam sem fújta szét - annyira - az a kis szellő, ami lengedez.
Rövid séta után ki is érek egy térre, ahol előbb megszemlélem a kutat. Igazán izgalmas ez a sok kis bagoly, és rengeteg ötletem lesz tőle, bár egyik értelmetlenebb, mint a másik. Inkább keresek egy padot, és leülök megenni az uzsonnámat is, nehogy baj legyen, amiért nem tartom a "diétát". Erre a gondolatra megint mosoly ül ki az arcomra, közben meg szét is nézek, hova ülhetnék. A legtöbb padon párosával ülnek, azonban az egyiken csak egy kalapos lány ücsörög, így arra veszem a irányt, s mikor odaérek megkérdezem:
- Sziaa! Vársz valakit, vagy esetleg leülhetek? - mosolygok és várom, hogy felnézzen. Lehet zavarja majd, hogy megzavartam olvasás közben, de olyan szépen süt a nap, nem lehet morcos egy ilyen apróság miatt!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 18. 20:15 | Link

Bálint

Mondtam már, hogy mennyire szeretem ezt a könyvet? Szinte minden oldalát kívülről fújom. Annyira de annyira jó, és vicces is. A kedvencem belőle már az első pillanattól fogva Bartimaeus, és ez nem is csoda, hisz erős, és nagyon pimasz, ami nálam egy jó pont egy karakter szemszögéből. De persze a szíve mélyén - ha egyáltalán van szíve, mert ő egy dzsinn, szóval nem biztos, bár... ki tudja - egész jó ember, illetve dzsinn. Viszont az a kis kölyök annyira egy... huuuu, nagyon tenyérbe mászó képe van, noha ez csak egy könyv, de ha igazi, élő ember lenne, tuti jól képen vágnám. Jó, persze, igaz, hogy egy tehetséges varázsló, de ahogy én megismertem, nagyon nem tetszik. Egyedül a ravaszsága jön be nekem.
Tetszik, ahogy a muglik képzelik el a varázsvilágot, és egyrészt ez is fogott meg a könyvben. Még persze az izgalmak, amit tartogat mind a négy rész. Fenomenális! Le sem bírom tenni a könyvet, nm is figyelek a környezetemre, miközben olvasok, nem zavarhat meg senki. Ha meg mégis, azt megbánja. És mit ad Isten, egyszercsak egy srác szólít meg, én pedig úgy teszek, mintha semmi sem történt volna. Csak ezt az oldalt hadd fejezzem be. Aztán mikor sikerül, szép lassan nézek fel, semmit se sietve el, abban reménykedve, hogy talán továbbállt. De nem, még mindig itt van.
- Talán úgy nézek ki, mint aki vár valakit? - kérdezem unott, és cseppet se kedves hangnemben. Megzavart, és nagyon nem szeretem, ha megzavarnak olvasás közben. - Ülj. Csak kérlek ne zavarj - fordítom vissza a tekintetem a könyv soraira, remélve, hogy ennyivel elégedett lesz a fiú, és végre békénhagy.
Utoljára módosította:Park Ha Eun, 2014. április 18. 20:17 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. április 20. 11:57 | Link

Zsóóf
'20as évek után vissza a jelenbe

Felkérem egy táncra Zsófit, és örülnék, ha csendben érnénk a végére, de ez úgy tűnik, nem fog sikerülni. Nem hiányzik egy jelenet, viszont anélkül is tudunk mi olyat kérdezni egymástól, hogy valahogy megfagy a levegő körülöttünk. Meglepetten pislogok rá, homlokomat ráncolva. Mit akar az jelenteni, hogy ismer? Nem tehetek talán semmi olyat, ami nem fér bele abba a képbe, amit eddig rólam alkotott. Megrázom a fejem kissé, hogy kiverjem belőle a nem szükséges gondolatokat, majd ha már ennyire kíváncsi, elmondom, amit amúgy is elmondanék. Pontosabban a végét már nem is mondom, hiszen megcsókolom, mert fogalmam sincs, hogy közölhetném másként vele, hogy eljutottam arra a pontra, amikor már nem tekinteném csak barátnak, szívesebben lépnék túl ezen az állapoton, és ettől csak még fontosabb lenne számomra. Talán pont így kellene, de nem találom a szavakat, hát marad a másik ötletem. Egy fél percig a fellegekben érzem magam, hiszen átkarolja a nyakam viszonozva a csókot, aztán a következő fél percben meg fejemre szakad az ég is, amikor eltaszít és közli, hogy ezt nem lehet, mert kapcsolata van. Lefagyok a tánctér kellős közepén, szóra nyitom a szám, de azt se tudom, mit mondhatnék, csak bámulok utána. Mások meg engem bámulnak, mint valami szerencsétlent. Máskor már régen mondtam volna valami szépet, vagy behúztam volna egyet valakinek, hogy ennyire ne unatkozzanak már, de most az egyetlen, teljese koponyámat betöltő gondolatom az, hogy ennek miért kell így lennie. Már legalább öt perces egérutat nyert, amikor utat törve a tömegben összeszedem az ajándékom, és rohanni kezdek utána. Ezt nem hagyhatom ennyiben. Nem tudom ennyiben hagyni. Tudnom kell ki az. És mióta? Egyáltalán miért nem mondta. Lihegve érem utol, de nem bírom visszafogni magam, még pár méterrel lemaradva tőle megszólalok.
- Ki az? - kérdezem, aztán be is érem. Hirtelen el se tudom dönteni, hogy dühös vagyok azért, mert nem mondott semmit erről a másikról, vagy kétségbeesett, mert úgy érzem, hogy elveszítem éppen, pedig még csak mostanában kezdtem ráébredni, hogy mennyire is vonz. Az is lehet, hogy mindkettő, de amekkora káosz van éppen bennem, tényleg nem tudnám megmondani. Ahogy beértem, a keze után nyúlok, majd megállok és remélhetőleg ő is.
- Zsófi... miért nem mondtál semmit erről? Róla... - kérdezem, hatalmas szemekkel bámulva rá. Szeretném tudni, hogy csak nem tartotta említésre érdemesnek az egészet, vagy eltitkolta, vagy mégis mi volt ez az egész. Ha tudom, talán kétszer is meggondolom azt is, hogy elhívjam-e ide, de így most csak bonyolultnak tűnik az egész és reménytelennek. Szeretnék tisztán látni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. április 24. 10:42 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Annyira szuper, hogy jó idő van, hogy süt a nap, hogy csiripelnek a madarak, és hogy kint vagyok a szabad levegőn. Annyira, de annyira, hogy rá is gyújtanék, csakhogy egy, nem dohányzom - vagyis de, de nem, érti mindenki, ugye? - kettő, nincs cigim. Kivételesen azonban az élet ezen kegyetlensége sem zavar, hiszen a dohányzás amúgy is rossz dolog, és ugye, én nem dohányzom. Nem is értem, miért jutott ez most eszembe, na mindegy.
Meg van a nyaklánc, és meg van a padom is, még ha nem is teljesen üres. És igazán kedves vagyok, hogy megkérdezem, nem vár-e valakit, mert sosem lehet tudni. Még ha nem is néz ki úgy, attól még lehet, csak az unaloműzés végett olvas. Az unalom pedig fakadhat abból, hogy nem szeret várni. Teljesen logikus, nem igaz? Na de, azt mondja nem vár senkit, és ez szuper, mert így leülhetek.
Le is teszem magam szépen a padra, aztán felé fordulok. Figyelem ahogy visszafordul a könyvhöz és azon gondolkozom, vajon miért feltételezi rólam, hogy zavarnám? Sosem tennék ilyet! Még akkor sem, ha amúgy nagyon kíváncsivá tett, mert erősen koreainak látszik, meg mert a könyv is nagyon izgalmas lehet, ha ennyire beledugja az orrát.
Közelebb is csúszom, és a válla felett belepislogok a könyvbe, hátha sikerül elcsípnem pár mondatot. Titokban reménykedem, hogy koreai betűkkel találkozom majd, de akkor sem csalódom nagyot, ha esetleg magyarul írott könyvet olvas.
Egyébként meg, lehet, hogy ma az ördög bújt belém, mert bár nem szokásom másokat zavarni, most mégis beszélgethetnékem van, szóval ha csak nem lökött félre abban a fél percben, amíg belepislogtam a könyvébe, most egészen közel az arcához megkérdezem.
- Amúgy, miért vagy ilyen morcos? Ollllyaaaan szép idő van! Te meg itt bezárkózol, és ebben a nagy kalapban egész biztos elkerül az összes D-vitamin! - pedig az fontos. Nagyon fontos. Ezt neki is tudnia kéne!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Park Ha Eun
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 22
Összes hsz: 420
Írta: 2014. április 25. 16:03 | Link

Bálint

 Mégis hogy gondolhattam, hogy ha kijövök a szabadba, friss levegőre, akkor nem fognak megzavarni. Persze ilyen nincs. Mindig akad valaki, aki úgy gondolja, hogy nyugodtan odamehet teljesen idegen emberekhez. Na, most ez a srác is ilyen. Megengedem neki, hogy maradjon, de csak abban az esetben, ha nem zavar. Még egy picit arrébb is csúszom, hogy a lehető legmesszebb lehessek tőle.
De sajnos csak nem hagy békén, és órmótlanul belemászik az aurámba azzal, hogy közelebb is csúszik. Na, jó.... Nem fogom magam ezen idegesíteni, de azért krákogással jelzem, hogy jobban tenné, ha eltávolodna tőlem. Próbálok nem tudomást venni róla, így csak sóhajtok egyet, s tovább olvasok. Ha beleolvas a könyvbe láthatja, hogy magyarul van. Nem, sajnos nem koreaiul van. Azt nem is tudnám elolvasni. Vagyis... A betűket természetesen tudom, és el tudom olvasni, azonban már megérteni nem igazán tudom. Persze, most jön az a kérdés, hogy miért nem tudok koreaiul, ha egyszer az vagyok. Na, hát azért, mert én egész életemben itt éltem Magyarországon, és ezt a nyelvet tanultam, hallottam mindig is. Bár anyáék egyszer próbálkoztak, hogy megtanuljunk koreaiul, és hát... Nem jártak szerencsével. Persze néhány dolgot megértek, és el is tudok mondani, de valljuk be, az nagyon kevés. Nem mintha olyan nagyon hiányozna az életemből az a nyelv.
Szóval, ott tartottunk, hogy épp békésen olvasok, és ez a srác bele mászik a személyes terembe. És nagyon zavar. Becsukom a könyvet, de persze az ujjammal megjelölöm, hogy hol tartok, s azt, mintegy válaszfalként használva kettőnk közé teszem, azzal próbálom kicsit eltolni magamtól.
- Nem vagyok morcos, és nem érdekel, hogy elkerül-e a D-vitamin, vagy sem. Vili? Viszont úgy látom, te nem ismered a személyes tér fogalmát... - valami nagyon nem stimmel ezzel a fiúval, de nagyon. Remélem nem mind ilyen, mert az nagyon... gáz lenne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Rentai Vattacukorúrfi Bálint
KARANTÉN


Gyógyító || Vattacukorúrfi
offline
RPG hsz: 435
Összes hsz: 14197
Írta: 2014. május 5. 09:49 | Link

Park Ha Eun (박하은)

Ah, pedig már azt hittem rám mosolyog a szerencse, mert végre találtam valakit - na jó, nem ő az első, de most ő van itt - akivel hasonlítunk, mert ugye ő koreai! Annyira annak látszik, nem lehet más! Szóval lenne közös témánk, nyelv, kultúra, zene... Bár lehet nem rajong ezekért a dolgokért, mert magyar nyelvű könyvet olvas. Látom, ahogy belelesek a könyvében. Krákog is, ami fura, mert várnám, hogy akkor most mond valamit, de nem. Pedig mondhatna, szívesen beszélgetek. Sőőőt! Meg is puszilom. Már csak azért is, mert akármilyen morcos, jó az illata. De milyen jó ám! Na meg, ha kapna puszit, tuti nem lenne ilyen bezárkózott. Se napfényt nem akar, se velem társalogni. Még ilyet!
- Én ismerem, de nem volt rád írva, hogy "extra nagy személyes térrel rendelkezem." - felelem és megvonom a vállam. Aztán csakhogy lássa, mennyire jó fej vagyok, kicsit arrébb csúszom, hogy ne zavarjam a "személyes terét". Pff... Na ebből látszik, hogy nem magyar. Vagy nem tudom. Tényleg régen éltem már itt. Meg lányok között is. De az már a múlt, én meg a jelenre koncentrálok.
- Szóval, mit olvasol, kedves... "nem vagyok morcos, és egyébként is hagyjál már békén?" - kérdezem vigyorogva, felé fordulva, az egyik lábam felhúzva a padra. Igen, észrevettem, hogy zavarom. De nem, nem hiszem el, hogy nem morcos. És nem miattam morcos. Már akkor is az volt, amikor jöttem. Ez pedig rossz, és nekem szent küldetésem, hogy kizökkentem ebből az állapotból, és elérem, hogy mosolyogjon! Ha megölelném sokkal jobban érezné magát, de mivel kitiltott a személyes teréből, ez még várat magára. Persze nem sokáig. Mert, mert nem akarom hogy sokáig mellőzni kelljen. Félre ne értsen senki, nem akarok tőle semmi komolyabbat, csak egy ölelés, egy puszi, meg sok-sok mosolygás. Sokkal tökéletesebb lenne a világ!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Faggató |Leghelyesebb Levitás '14 t/ny
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. május 7. 19:27 | Link

Zsombifiú.


Hosszú volt a bál, másoknak. Mi nem töltöttünk ott potom fél óránál többet. Nem tudom, miért jó elrontani a dolgokat, amikor ennyire jól mennek. Változunk, ez tény. És nem szóltam neki egy igen fontos dologról, bevallom, igen, elrontottam. De azt sem értem jelen pillanatban, nekem miért lassult le ennyire a gondolkodásom, nem esett le rögtön, nem fogalmazódott meg bennem, hogy ott van valaki más, valaki fontos. Mérges volt, és egyben csalódott, fájdalmat éreztem azért, mert tudtam, hogy megbántom ezzel a kirohanással, de egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Próbáltam, de nem ment sem a hidegvérűség, sem a lassú megnyugvás. Elrohanok, ott hagyom, de nem is ő lenne, ha nem eredne utánam, és érne is utol. Nem akarok megállni, tényleg nem, de amikor megfogja a kezemet, megtorpanok. Lassan felé fordulok, és csak két perc csend után szólalok meg.
- Ádámnak hívják. - nem eresztem bő lére, nem tudom ezek után mit mondhatnék erről neki, mivel nem bántanám meg, hogyan csináljam. Nem akarok senkinek sem rosszat.
- Nem tudom Zsombor, talán csak... nem éreztem úgy, hogy tudni szeretnéd. Sokat vártam arra, hogy válaszolj, hogy kiderüljön valami, reménykedtem... a francba is! - csaptam a levegőbe idegesen, és sajnálatos módon azt is hagytam, hogy az érzelmi kavalkád, ami bennem uralkodott, átvegye a hatalmat. Kissé könnyes szemekkel pislogtam az előttem álló fiúra, felismerve a fájdalmat, a gyötrelmet az arcán. Senkinek nem akartam rosszat, főleg ennek a két embernek, akikről most szó volt, akiket most nem tudtam hirtelen hová tenni. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol végleg elrontottam mindent, felesleges lenne mást hibáztatni, hiszen én voltam a ludas, ha az elébb nem is, most igen. Ugyanis a következőt tettem; elkaptam Zsombor nyakkendőjét, kicsit erőteljesebben meghúztam, és ezúttal én, ismétlem ÉN voltam az, aki megcsókolta. Nem tudom, miért, vagy hogy hogyan, egyáltalán miféle felindulásból tettem, egyszerűen csak megtettem. Jónak éreztem. Ismét átkaroltam, de most nem engedtem el, és azt sem engedtem, hogy kitépje magát a kezeim közül. Jól eső érzés volt, jobb, mint eddig valaha. Tudni akarom, hogy mi ez, miért érzem így, és miért nem tudom kontrollálni. De nem most, most csak tenni, itt lenni.  
Utoljára módosította:Várnai Zsófia, 2014. május 7. 19:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Gyarmathi Zsombor Xavér
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 8. 22:04 | Link

Zsóóf
'20as évekből vissza a jelenbe

Elég rövidre sikerül a bál nekünk másokhoz képest, de ha már egyszer Zsófi elrohan, nem fogok ott maradni, főleg, hogy ha ő nincs, meg se fordult volna a fejemben, hogy betegyem a lábam egy bálra. Hirtelen történik egyik dolog a másik után, elrohan, én meg nemsokára rohanok is utána. Megfogom a kezét is, amint beérem. Nem tudom, mit is mondhatnék, de jön az magától, kérdezek úgy is, hogy szinte meg se gondolom, a választ meg pillanatokon belül megkapom. Ádám. Pislogok is párat meglepetten, sőt még a számat is eltátom. Ádám... pont, mint a bátyám. Az nem lehet, arról biztos tudnék, meg valószínűleg van másik Ádám is még az iskolában, de akkor ki az. Megnézném magamnak közelebbről, ki csapta le a kezemről Zsófit, még mielőtt rájöttem volna, hogy mennyire fontos nekem. Bambán bólogatok hümmögve a folytatásban hallott mondatra, de annyira már nem is jut el az agyamig, mit mond, nagyrészt fel sem fogom éppen, bár hallom a szavakat. Várt, reménykedett, de mégis miben? Abban, hogy azt közlöm, hogy... álljunk meg, Zsófi reménykedett? Ráemelem a tekintetem, a következő percben meg egy fizikai erő hatására - magyarán a nyakkendőmbe kapaszkodott - kissé előbbre hajolni vagyok kénytelen, aztán majdnem kiszalad a lábam alól a talaj, mert most ő csókol meg. Nagyra tágult szemekkel pislogok rá, de fél pillanat kell csak ahhoz, hogy átengedjem magam az eseményeknek, és átkarolva a derekát szorosabban húzom magamhoz, mint eddig valaha is tettem. Én most határozottan nem akarom elengedni ezt a lányt itt. Furcsa, hogy annyira fontossá nőtte ki magát a szememben, de egyáltalán nem bánom, hogy ez így alakult. Most nem. Pillanatokon belül tovalibben minden haragom és bánatom, miközben szorosan ölelve csókolom végtelennek tűnő perceken át. Ha nem kellene időnként levegőt is venni, abba se hagynám, így azonban egy adott ponton elszakadok tőle, és a vállának döntöm a fejem.
- Elhiszed, ha azt mondom, hogy sajnálom, hogy olyan sokat vártam a válasszal, de fogalmam sem volt róla, mit is érzek? - szólalok meg, és ismét felemelem a fejem és nagyon komolyan nézek a szemébe, és egyetlen gondolatot öntök szavakba hirtelen. Annyira belelkesültem a gondolattól, a tudattól, hogy Zsófinak én is éppen annyit jelenthetek, mint ő nekem, hogy meg se fordul a fejemben, hogy másként is alakulhat még az egész, mint ahogy az éppen a fejemben lejátszódik.
- Zsófi, szakíts vele. Megpróbálhatnánk nem csak barátok lenni. - közlöm, aztán elhallgatok egy pozitív előjelű válaszban bizakodva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Kilt Zoltán
INAKTÍV


Kili<-By Benedikta,Mr. Kém<-By Alina,Zé <-By Viki
offline
RPG hsz: 250
Összes hsz: 8036
Írta: 2014. május 12. 19:14 | Link

Colette Delon


Kedvem támad lemenni a faluba, csupán a friss levegőre. Magamhoz veszek egy plédet, ha netalántán későig kint lennék, vagy egy fa tövébe támadna kedvem letelepedni. Zsebre vágok pár sarlót, hátha megéhezek. Elindulok lefelé, hogy a kastélyból minél hamarabb kiérjek. Kint megszaporázom lépteim, hisz több gyerek volt most kint mint pár napja és nincs kedvem velük szóba állni. Haladok lassan a Boglyas tér felé. Itt remek gondolatok születnek az ember fejében, legalábbis ezt pletykálják a falakon belül.
Pálcám, legalábbis az esetek többségében csak órákra viszem. Tudom nem a legjobb szokás, de sárvérű vagyok, vagy mi a szösz.
Farmerben és rövid ingben ballagok utamon. Közben eszembe jut pár mugli zene, ami úgy visszhangzik fejemben, mintha rádión hallanám, még dúdolom is őket.
Pikk-pakk odaérek a helyre, leülök és becsukott szemmel hagyom, hogy gondolataim szabadon szálljanak.
Még halványan érzékelem, hogy mászkálnak körülöttem, de nem foglalkozok velük.
Gondolataimban egy furcsa helyen vagyok. Azt érzem, hogy szűk és közben mégis tágas és nem vagyok egyedül. Magamon kívül nem látok senkit és semmit. Majd ugrik a kép és hirtelen a Holdon ugrálok, majd egy ugrással a Plútón találom magam. Néha olvasom a mugli lapokat, amiket elvétve találok, vagy veszek. Egyszer azt olvastam, hogy a Plútót visszaminősítették. Nem baj, öreg bolygó, nekem ez maradsz mindörökre. Közben kellemes vigyor húzódik arcomon, amit az váltott ki, hogy a Plútó "vállát" együtt érzően megveregetem.
Hallok valami lépéseket, egyre közelebbről. Nem foglalkozok vele, hiszen emberek  járnak erre-arra. Maximum, ha ideér akkor reagálok, elvégre nem szeretnék rossz benyomást kelteni senkiben. Remélem nem zavarja, hogy kicsit elmélkedek.
Utoljára módosította:Kilt Zoltán, 2014. május 12. 19:50 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

"Ha kizárod a lehetetlent, akkor ami marad, az bármilyen valószínűtlen is, de az igazság."
Legbátortalanabb Levitás 2014;legnavinésebb levitás 2015;Legbátortalanabb Levitás 2016. tavasz/nyár
Kérdezz
Colette Delon
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 12. 20:45 | Link

Kilt Zoltán

Nem is tudom eldönteni mit csináljak. Az óráimnak már vége, a kastélyban mászkálni nincs kedvem. Kimenni inkább lenne, de semmiképp se a rétre, hisz megint csak a barátkozás jutna eszembe, amiből még mindig nem a legjobban állok. Tudom, sokat foglalkozok ezzel, de én szeretek barátokat szerezni és ez egy-két ember kivételével még ismerkedésre sem korlátozódott. Úgy döntöttem hogy lemegyek Bogolyfalvára.
Kiskoromban sokat jártunk ide a szüleimmel, de egy ideje már nem jártam a faluban. Akkor meg miért ne használnám ki a lehetőséget? Miután visszatértem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam és felöltözzek valami használhatóbb ruhába, lementem és kiléptem a kapun. Lefelé menet a faluba a gyerekkori falulátogatásokon töprengtem. Összesen annyira emlékszek belőle, hogy van a faluban egy játszótér amit imádtam.
Ahogy beértem elgondolkoztam hova is menjek. Aztán úgy döntöttem, hogy először a térre megyek. Ott rengetegen vannak, de azért ez nem meglepetés egy falu közepén. Én nem erre figyelek. A figyelmemet egy fiú köti le akit már láttam messziről a suliban, viszont azt tudom, hogy nem Navinés.
Látszik, hogy elmerült a gondolataiban, de én mégis elindulok felé. Remélem nem lesz rám mérges azért, mert megzavartam.
- Szia - köszönök rá vidáman. Mikor rám figyel be is mutatkozok.
- Colettenek hívnak és téged? -kérdezem, hiszen hiába láttam már, ebből a nevét még nem tudom meg.



Utoljára módosította:Keith Ebkapitány Coltrane, 2014. május 16. 19:10 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 18. 15:42 | Link

Strobl Dorián Máté

Aniella lassan, halkan, ráérősen lépkedett előre. Ma "evett" egy kis bátorságot, s úgy határozott besétál a faluba. Tudja, hogy éjjelente is nyitva szokott lenni a kocsma és a szórakozóhely, ugyanis minden elhallatszik a tavacskáig. Anielly kénytelen végig hallgatni a férfiak ordibálását. Nem igazán élvezi a műsort, de ez van. Mivel teljesen biztos benne, hogy össze fog akadni valakivel, kicsit szebb ruhát húzott magára. Egy farmer shortot - ami ugyan kicsit kopott, azonban számára tökéletes - és egy kissé fakó türkizkék ujjatlant, amely mellé piros inget választott. Nem csoda, hogy vacog, elég hűvös van, ám más választása nemigen volt. Nyakékét nem vette ki a nyakából, a haját pedig leengedve hagyta. Nem tudja hogyan lehetne felkötni, pedig meg szeretné tanulni, azt a roppant nehéz technikát. Mellesleg a szőke tincsei valamiért enyhén göndör formát öltöttek. Egész csinosan festett, összességében. Egyébként egy ideig még a tavacska közelében guggolt és tanakodott azon, hogy elinduljon, vagy ne. Végül megtette ezt a gigantikus lépést. Esetleg egyre távolabb fog sétálni az otthonától...
Lassacskán meg fog állni, ugyanis borzasztóan fáj a lába, ez a hosszú út valóban megterhelő volt. Azonban Aniellának sejtelme sem volt, hogy ennyire fárasztó lesz az út. A Boglyas tér felé közelít, egyre jobban liheg, kapkodja a levegőt. Arcán könnycseppek gurulnak végig. Nos, ezt furcsának találja, még sosem sírt, nem tudja, higy mitől van, ezért teljesen megijed. Elveszti az egyensúlyát és bumm, a földön landol. Lélegzik, de csak lassan. Fejét sikeresen beverte, ám nem volt akkora az esés, hogy vérezni kezdjen.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 17:08 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. május 18. 17:07 | Link

Aniella

Unottan sétálok nagy magányomban az állomástól az iskola felé. Messzire még nem jutottam, mivel egyelőre csak a falu terének a követi koptatom. Barna bőrdzsekim kicipzározva lebeg utánam. Fejemen egy hanyagul ráhúzott kötött sapka díszeleg. Jobb vállamat már egy ideje nyomja a bőröndöm súlya, de férfi vagyok vagy mi, így úgy teszek, mintha meg se kottyanna az a jó pár kiló. Igaz, tényleg nem szakadok meg tőle, de azért nem nevezném könnyűnek. Gondolom ha nem sportolnék rendszeresen, akkor nem lenne őszinte a mosoly az arcomon. Nem úgy, mint most. Egy diáktársam halad el mellettem, akinek a köszönésére hirtelen felkapom a fejemet. Kezet fogok vele, majd újra a tér köveit bámulva lépkedek előre. Mindkét kezem a dzseki zsebeibe van süllyesztve, mivel ennek a remek tavaszi időjárásnak köszönhetően minden van, csak meleg nem. A szél jó szokását megtartva rendületlenül fúj, és lehet, hogy az eső is újra rázendít.
Amíg a vonaton ültem végig szakadt. Ha vallásos lennék, akkor nyilván imádkoztam volna, hogy elálljon mire befutunk, de végül az nélkül is megoldódott a probléma.
Ez az egy hetes edzőtábor eléggé kikészített, így egyelőre csak a növénykedés szintjén maradtam meg. Ha sütne a Nap, akkor fotoszintetizálnék, de mivel már este van, és Napnak nyoma sincs, így csak vegetálok.
Elmerülök a gondolataimban, és éles eszem azon kattog, hogy lassan kellene venni egy új cipőt, mert ez a barna műbőr cipő lassan kezdi felmondani a szolgálatot. Viszont más milyet nem akarok, mert ez annyira elnyerte a tetszésemet, és annyira nagyon kényelmes. Igaz, mire betörtem jó bár sebet elszenvedtem, de teljesen megérte. Vajon lehet még ilyet kapni? 2 éves cipő, így nagy rá a valószínűség, hogy már nem gyártják és raktáron sincs. Egy nagy és szomorú sóhaj tör fel belőlem. Ezzel egy időbe egy hatalmas koppanás töri meg a tér csendjét. Azonnal a hang irányába fordulok, és nagyokat pislogok, amikor meglátom a földön elterült lányt. Kapcsolok, hogy lehet nem ártana segíteni, így odakocogok hozzá. Ledobom a földre a táskámat, majd leguggolok az ismeretlen lányhoz.
- Hé! Jól vagy? - Idióta kérdés. Persze, hogy nincs jól, mivel most esett egy hatalmasat. De hát mit tud ilyenkor kérdezni egy szerencsétlen, erre járó járókelő?! - Mennyire vagy rossz állapotban? Hívjak orvost? -
Tőlem elsősegélyt ne várjon, mert abban sose voltam jó. De ha nincs magánál és nem reagál azért talán valamit fogok tudni kezdeni vele. Edzőtáborokba ki lettünk oktatva ilyen téren is, szóval meghalni tuti nem fog mellettem. Viszont ötletem sincs, hogy most honnan akasztanék le egy orvost. A falut nem ismerem annyira jól, így nem tudom, hogy merre van itt valami rendelő. Az iskola meg eléggé messze van. Ezekből kiindulva csak reménykedni tudok, hogy annyira nem veszélyes a helyzet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: « 1 2 ... 5 6 [7] 8 9 ... 17 ... 42 43 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér