Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
BrigittaEste van, este van, ki-ki nyugalomban. Vagyis, hogy teljesen pontos legyen, elég sokan térnek már nyugovóra, ugyanis lassan már mindenkinek a körletében kell tartózkodnia. Én is hamarosan arra veszem az irányt, de előbb ki kell mennem a levegőre, kiszellőztetni a fejem. Kicsit túl sokat voltam ma benn a 4 fal között. Sajnálatos módon találtam egy fenomenális könyvet, amit nem lehet letenni, így egész délután azt bújtam. A repülés mindig is érdekelt, de a tériszonyom miatt még sosem merészkedtem seprűre. Várhatóan ez a közeljövőben nem is fog változni, de ennek ellenére a meccsekre mindig kimegyek. Hogy kinek szurkolok, az titok, mivel csúnyán nézne rám mindenki ha elmesélném, hogy nálam ki a befutó. Szóval emiatt is tetszett meg ez a könyv, és ezért vásároltam meg lenne a faluban. A másik ami megfogott benne, az a mondanivalója. Mivel én is versenyszerűen sportolok, így átérzem a főhős belső vívódását. Kicsit magamra ismertem. Ő is fiatalon kezdte a sportot és sok küzdés után érte el, hogy ismerjék a nevét. Most pedig, hogy rendszeres részvevője a legnagyobb versenyeknek, már nem érzi magában annyira a késztetést, mint előtte. Szerény személyem is imádja a vívást, és nem bírnám abbahagyni, de túl sok időt, és energiát vesz el tőlem. Visszakanyarodva az eredeti történethez: ki kellett szellőztetnem a fejem. Túl sokat gubbasztottam odabenn, már fájt a szemem, és a gondolataim is eléggé megiramodtak. Szemüvegemet egy élmény volt levenni a fejemről, és még jobb volt, amikor a szabadba érve arcomat megcsapta a hideg. A FLU volt az egyik olyan hely, ahová gyakran ellátogattam. Általában nem volt tumultus, csak pár diák lézengett erre. Most is ez várt rám odakinn. Azt hittem, hogy már senki nem csámborog erre, de tévedtem. Az egyik szökőkútnál egy szőke lányt pillantottam meg. Mi van, ebben az iskolába csak szőkék járnak!? Vagy csak én vonzom be mindig őket?! Lényegtelen. Zsebre vágtam kezeimet, majd csendben felé vettem az irányt. Nem tudtam, hogy vár-e valakit, vagy csak szeretne egyedül lenni. De akár valami gondja is lehet. Én pedig úriember lévén, erős késztetést éreztem az iránt, hogy esetleg segítsek neki. - Szia! Mi okból kifolyólag ülsz egyedül itt kinn éjnek évadján? - (Egy kissé költői túlzás, az éjnek évadja, de nem probléma.) Egy kisebb féloldalas mosolyt is megeresztek, majd érdeklődve figyelem a választ... már ha kapok. Ha nem vár senkit, akkor újabb kérdést intézek hozzá, mégpedig: Zavarok?. Ha erre is nemleges válasz jön, akkor leülök mellé a szökőkút szélére.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
BrigittaMegijedt. Esküszöm, hogy nem hittem volna, hogy meg tudok ijeszteni valakit. Nem gondoltam volna, hogy ennyire ijesztő vagyok. Lehetséges, hogy nem vette észre, amikor beléptem, mert annyira el volt foglalva a gondolataival. Viszont most szélsebesen pattant fel ültéből, és rémülten pislogott rám. Lehet kellett volna mondanom pár nyugtató szót, de nem tettem. Helyette inkább kérdeztem, így próbálva lehűteni a kedélyeket. Szerencsére nem egy hallgatag lánnyal hozott össze a sors, akiből úgy kell kirángatni minden szót, vagy értelmes mondatot. Kérdésemre hamar választ kapok, valamint egy szomorú tekintetet. Ez a lány úgy változtatja a mimikáját, hogy alig győzöm követni. De inkább legyen ilyen, mint pokerface. - Nem tudom elhinni, hogy egy ilyen csinos szöszinek nem akad kísérője. Új vagy még? - Ez az egyetlen indok, amit el tudok képzelni. Alaposan végigmérem a leányzót, de igyekszem nem túl feltűnő lenni. Nem tudom, hogy mennyire szereti, ha alaposan megszemlélik. - Én is így vagyok az éjszakai sétákkal. Akkor végre nyugalom van. - Igaz ott vannak a prefektusok, akik bármikor rád akadhatnak, és megbüntethetnek, de ez alatt a pár évem alatt, ez csak 3x fordult elő. Szóval valamit lehet, hogy jól csinálok. A kérdésemre, miszerint zavarom-e, szerencsére nemleges választ kaptam. Szürke szövetkabátomat összehúzom testem előtt, de nem cipzározom be, majd így ülök le a szökőkút szélére. Nem kell sokat várnom, és a lány is visszaül oda, ahol eddig gubbasztott. - Egészségügyi sétát teszek. - válaszolom, majd kabátom zsebébe dugom a kezeimet, mert azok eléggé kihűltek időközben. Azonban a jobbom nem marad ott sokáig, mivel kezet kell fognom. El is felejtettem, hogy be kéne mutatkozni, mivel mi még nem ismerjük egymást. Na de majd most! - Felettébb örülök Brigi! Én Máté vagyok, de hallgatok a Dorián-ra is. - Gyengéden rázom meg a kezét, és egy féloldalas mosolyt is mellékelek hozzá. Majd miután a kézfogás megtörtént, én szélsebesen dugom vissza kezemet a zsebembe. - Na és Brigit mit érdemes tudni rólad? Mesélj Magadról. -
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
BrigittaA megérzésem helytálló volt, mivel valóban egy újonccal hozott össze a sors. Ebből azonnal azt szűrtem le, hogy biztos elsős, csak eddig jól eldugta magát. Vagy pedig a másik változat, hogy nem rég érkezett csak meg. Mondjuk utóbbi elég érdekes, mivel lassan vége a félévnek. Bár itt semmi sem elképzelhetetlen. Anno, én is pár hét késéssel érkeztem, az otthon folyó családi balhék miatt... mert nem akarta eleinte elengedni. De szerencsére végül csak kiharcoltam, és most már 4 éve itt vagyok. A következő mondata hallatán szemeim hatalmasra nyílnak. Ennyit arról, hogy elsős, és csak késve jött. Lehet kinéz már másodikosnak, de jelenleg a lányok annyira egyformák ilyen korban, hogy nehéz különbséget tenni, hogy ki hányadikos. Na meg ahogy fel vannak öltözve. Köhöm... Mondjuk úgy, hogy többnek néznek ki, mint amennyi idősek valójában. Lassan már félve merek odamenni egy lányhoz ismerkedni, mivel nem lehet tudni, hogy 14 éves vagy már 17. - Hát csak egy ötlet volt, hogy miért vagy egyedül. - vonom meg a vállam - Na meg nem voltál ismerős, pedig a szőke lányokat hamar kiszúrom és meg is jegyzem őket. - Egy mátés mosolyt és egy kacsintást mellékelek a mondathoz. Nem tehetek róla, de a szőke lányok a gyengéim. Őket igen gyorsan kiszúrom a tömegből, és ha van rá lehetőségem, akkor szóba is elegyedek velük. Az eddigi barátnőim közül nagyjából mindegyik szőke volt. Vagyis, hogy pontos legyek, volt egy vörös hajú is. Érdekes, hogy talán belé voltam a legszerelmesebb. Merész dolog ezzel a szóval dobálózni, de én már csak ilyen vagyok. Irtó könnyen szerelmes leszek, legalábbis azt hiszem, hogy az vagyok. Aztán még az is lehet, hogy sose voltam tényleg szerelmes, csak azt hittem. Na de ebbe most nem megyek bele. Gyorsan a nevekre tértünk, és én bedobtam a két lehetőséget, amiből választhat. Ő végül a Máté mellé tette le a voksát. Ki gondolta volna?! Az ismerőseim 95% úgy hív. Ez sokkal jobban rá áll a szájukra, mint a Dorián. A család hív csak az utóbbinak. Talán pont ez az oka annak, hogy nem is szeretem a Doriánt. Sokkal jobban ki vagyok békülve a Mátéval. Bólintok egyet, hogy rendben, ha Máté leszek, akkor Máté leszek. Egy kisebb csönd állt be, amit igyekeztem gyorsan megszüntetni, mielőtt kínossá vált volna. Bedobtam a "mesélj magadról" kártyát. Jobb nem jutott az eszembe, még akkor sem, ha az emberek nagy része erre a kérdésre nem tud válaszolni. Brigi is kicsit fennakad rajta, de végül csak nekilát. Enyhén félrebiccentett fejjel figyelem, hogy mit mond, miközben jobb lábammal dobolok a földön. Sajnos ez egy rossz szokásom. Sose bírok nyugton maradni. Újra meglepődöttség ül ki az arcomra, amikor meghallom a Roxfort és a Navine szavakat. Széles mosoly terül el arcomon. - Roxfort? Miért jöttél át ide...ONNAN?! - Az utolsó szót kissé hangsúlyozom, mert azért valljuk be, hogy az talán a legjobb boszorkány és varázslóképző iskola. Persze Bagolykő se rossz, de... Mindegy. - Amúgy akkor üdvözöllek köztünk! Én is Navines vagyok! - Egy bátorító mosolyt küldök felé, majd megvárom, hogy válaszoljon valamit. Ha ez megtörtént, majd akkor válaszolok a rám vonatkozó részre.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
BrigittaEz a vizsgaidőszak nem volt túl sikeres. Sok tantárgy, kevés idő. Ez pedig nem jó párosítás. Mivel nem volt időm tanulni, így mindegyik eléggé rosszul sikerült. Sajnos elmondhatom magamról, hogy életemben először sikerült megbuknom. Szörnyen szégyenlem magam emiatt. Még sose volt ennyire borzalmas félévem, és egy kicsit össze is törtem. Nem volt hangulatom nagyjából semmihez, inkább csak úgy lógtam a levegőbe. Léteztem, de sokra nem ment velem senki. Miután kiderült, hogy mi a helyzet, aznap bezárkóztam a szobába és sehova nem mentem. Mára sikerült összeszednem magam annyira, hogy elődugjam az orrom legalább enni. Haza nem volt kedvem menni, hogy hallgassam szüleim ócsárlását, szidását, és egyéb kedves megjegyzéseit. Itt maradtam, és csak loptam a napot. Még olvasni se volt kedvem, ami azért nálam nagy szó. Délután felhúztam valami kevésbé csöves öltözetet, és elindultam a falu felé. Ki kellett szellőztetnem a fejemet. Szövegkabátom zsebébe süllyesztettem a kezeimet, és csak mentem amerre a lábam vitt. Több órája kóvályogtam a faluban, a hozzá közel eső részeken, míg nem a tónál kötöttem ki. Senki nem volt lenn, legalábbis én azt hittem. Ahogy közelebb értem, mégis sikerült kiszúrni valaki a fűben. Halkan közelebb lépkedtem. Meg akartam nézni, hogy ismerem-e az illetőt vagy nem. Ismerkedni nem volt kedvem - ami nálam megint újdonságnak számít, mivel eléggé szociális vagyok - viszont egy ismerősnek örültem volna, akivel lehet beszélgetni egyet. Hála Istennek az utóbbi lett az. Méghozzá egy olyan leányzó feküdt a fűben, akit eléggé kedvelek. Talán én voltam az elsők között akivel megismerkedett, és próbáltam terelgetni, segíteni őt. Mostanra azonban már feltalálja magát, és nincs szüksége a segítségemre. Ez kissé elszomorít, mivel így kevesebbet látom. Most viszont megragadom a lehetőséget, és odasétálok hozzá. - Ebből csúnya felfázás lesz. -Ezt akkor közlöm vele, amikor a feje mellett sétálok el, de a lábáig meg sem állok. Oda cövekelem magam a lábai elé, és a kezemet nyújtom felé, hogy felhúzzam a földről. Értem én, hogy tavasz, napsütés, meg jó idő, de azért naplemente után már kezd lehűlni az idő. A talaj pedig még nem melegedett át annyira, hogy ilyen lelki nyugalommal kiterüljön rajta bárki is. Amíg még otthon laktam, egyszer húgom felfázott. Láttam, hogy mennyit szevedett miatta, és ezt nem kívánom Briginek. - Mit keresel te erre így egyedül? Nem félsz a csúnya bácsiktól, akik este erre járnak? - Egyik szemöldökömet kérdően felvonom, és próbálok csúnyán nézni rá. De nem bírom sokáig és elmosolyodom a jól ismert Mátés vigyorral. Örülök neki, hogy találtam valakit, akivel kicsit játszhatom a báty szerepét.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
BrigittaBrigi elég hamar felpattan a földről, így nem kell sokáig könyörögnöm neki. Amúgy se lett volna hozzá túl sok hangulatom. Nem vagyok nagyon szociális kedvemben. Inkább hasonlítok most egy rellonosra, mint sem egy navines diákra. Kicsit meglepődök, amikor Brigi beugrik a nyakamba. Majdnem hátra is esek vele együtt. Megtántorodom, de nagy nehezen visszanyerem az egyensúlyomat, így nem landolunk a földön. Nem nevettem volna akkorát ha elesünk, de most felkacagok. Meglep a leányzó reakciója, bár eddig is tudtam, hogy a kis Drága eléggé szeles vagy inkább szeleburdi. Az első találkozásunkkor még egy megszeppent kislány volt. Sose fogom elfelejteni. Azóta azonban kinyílt a csipája, és 180 fokos fordulatot vett. De ez nem baj, mivel ezt az oldalát jobban kedvelem. - Téged ismerve...biztos a felfázás! - Rosszallóan rázom meg a fejem, és tovább fokozom a feszültséget a gonosz bácsikkal. Természetesen Brigi ezt se veszi komolyan, hanem viccet csinál az egészből. Egy nagy sóhaj tör fel belőlem, majd egyik kezemmel hirtelen átkarolom Brigit a nyakánál - természetesen nem fújtom meg - majd odahúzom magamhoz. Sejtettem, hogy sok bajom lesz vele, és még annál is több fejfájásom lesz miatta, de nem gondoltam, hogy ekkora a baj. Na jó, csak vicceltem. Még nem veszett ügy ez a lány, de lesz mit nevelni rajta. Majd bátyja helyett bátyja leszek. Úgyis hiányzik ez a szerep. 4 éve nem játszhattam rendszeresen az aggódó nagy tesó szerepét, pedig otthon két húgom is vár rá. Őket ismerve azonban meg merem kockáztatni, hogy boldogabbak az aggódó tekintetem nélkül. De ha hazamegyek, akkor megkapják a fél évi szeretet és kioktatás csomagot. Mivel szüleim éléggé prűdek, így a méhecskés-beporzós dolog elmesélése is rám várt, pedig nem vagyok sokkal idősebb náluk, de azért az a 3 év is sokat tud számítani. Az igazat megvallva kiröhögtem, amikor előadtam nekik a tanmesét, és közölték, hogy ezen a mesén már átestek, és nem idióták, így tisztában vannak a dolgokkal. Ez a kijelentés eléggé meglepett, főleg két 14 éves kislány szájából. Nem szeretném tudni, hogy mikor esnek át valójában a be(nem)porzáson. De ha megtudom, hogy melyik volt az a tetű, aki 15 éves lánnyal kezd...hát nem fogja még az anyja se megismerni. Túlzottan féltem őket? Lehetséges. Felnevetek Brigi azon kijelentésén, hogy meg tudja védeni magát. Azért ez egy vékony, szőke kis csajtól eléggé merész, és szörnyen vicces kijelentés. Ezen felül még elhinni se lehet. - Nyilván... - nevetek tovább, és közben hallgatom, ahogy fényez engem. Miután befejezi egy "barackot" nyomok a fejére, majd elengedem a nyakát. Ő elsétál a padhoz, én pedig ezalatt tanulmányozom. Talán túlzottan is megnézem, amit nem kellene, és remélem nem látott. Mégis csak egy 14-15 éves lányról beszélünk. Hirtelen el is kapom a tekintetem, majd a vizet kezdem vizsgálni. Amikor újra megszólal, csak akkor nézek rá. Kezeimet kabátom zsebébe dugom, majd Brigi felé lépkedek, végül megállok előtte. - Nem szeretnék aranyeret, szóval inkább jót állok magamért. De kössz! - Dobok egy mosolyt, majd a kérdésére is válaszolok. - Hát próbálom magam vissza adaptálni a társadalomba. Na és te? - megvonom a vállam, de a mosoly továbbra is ott virít arcomon. - Brigi, te pontosan hány éves is vagy? - Ez a kérdés nagyon kikívánkozott már, és kissé kellemetlenül is érzem magam, két okból is. Egyrészt nőtől nem illik ilyet kérdezni. Másrészt illene tudnom. Reménykedem benne, hogy Brigi nem sértődik meg ezen a kérdésen. Csak tovább mosolygok, mint a tejbe tök.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
AniellaUnottan sétálok nagy magányomban az állomástól az iskola felé. Messzire még nem jutottam, mivel egyelőre csak a falu terének a követi koptatom. Barna bőrdzsekim kicipzározva lebeg utánam. Fejemen egy hanyagul ráhúzott kötött sapka díszeleg. Jobb vállamat már egy ideje nyomja a bőröndöm súlya, de férfi vagyok vagy mi, így úgy teszek, mintha meg se kottyanna az a jó pár kiló. Igaz, tényleg nem szakadok meg tőle, de azért nem nevezném könnyűnek. Gondolom ha nem sportolnék rendszeresen, akkor nem lenne őszinte a mosoly az arcomon. Nem úgy, mint most. Egy diáktársam halad el mellettem, akinek a köszönésére hirtelen felkapom a fejemet. Kezet fogok vele, majd újra a tér köveit bámulva lépkedek előre. Mindkét kezem a dzseki zsebeibe van süllyesztve, mivel ennek a remek tavaszi időjárásnak köszönhetően minden van, csak meleg nem. A szél jó szokását megtartva rendületlenül fúj, és lehet, hogy az eső is újra rázendít. Amíg a vonaton ültem végig szakadt. Ha vallásos lennék, akkor nyilván imádkoztam volna, hogy elálljon mire befutunk, de végül az nélkül is megoldódott a probléma. Ez az egy hetes edzőtábor eléggé kikészített, így egyelőre csak a növénykedés szintjén maradtam meg. Ha sütne a Nap, akkor fotoszintetizálnék, de mivel már este van, és Napnak nyoma sincs, így csak vegetálok. Elmerülök a gondolataimban, és éles eszem azon kattog, hogy lassan kellene venni egy új cipőt, mert ez a barna műbőr cipő lassan kezdi felmondani a szolgálatot. Viszont más milyet nem akarok, mert ez annyira elnyerte a tetszésemet, és annyira nagyon kényelmes. Igaz, mire betörtem jó bár sebet elszenvedtem, de teljesen megérte. Vajon lehet még ilyet kapni? 2 éves cipő, így nagy rá a valószínűség, hogy már nem gyártják és raktáron sincs. Egy nagy és szomorú sóhaj tör fel belőlem. Ezzel egy időbe egy hatalmas koppanás töri meg a tér csendjét. Azonnal a hang irányába fordulok, és nagyokat pislogok, amikor meglátom a földön elterült lányt. Kapcsolok, hogy lehet nem ártana segíteni, így odakocogok hozzá. Ledobom a földre a táskámat, majd leguggolok az ismeretlen lányhoz. - Hé! Jól vagy? - Idióta kérdés. Persze, hogy nincs jól, mivel most esett egy hatalmasat. De hát mit tud ilyenkor kérdezni egy szerencsétlen, erre járó járókelő?! - Mennyire vagy rossz állapotban? Hívjak orvost? - Tőlem elsősegélyt ne várjon, mert abban sose voltam jó. De ha nincs magánál és nem reagál azért talán valamit fogok tudni kezdeni vele. Edzőtáborokba ki lettünk oktatva ilyen téren is, szóval meghalni tuti nem fog mellettem. Viszont ötletem sincs, hogy most honnan akasztanék le egy orvost. A falut nem ismerem annyira jól, így nem tudom, hogy merre van itt valami rendelő. Az iskola meg eléggé messze van. Ezekből kiindulva csak reménykedni tudok, hogy annyira nem veszélyes a helyzet.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
AniellaA leányzó ad némi életjelet, vagyis hát mozognak az ujjai. Akkor csak nem lehet akkora nagy baj. Lélegzik, ver a szíve ezek szerint, és még mozogni is tud. Egy kisebb kő esik le a szívemről, hogy nem kell alkalmaznom az újraélesztési tudásomat. A szőke lány felém fordítja az arcát, de sokra nem fog menni vele, mivel látni semmit nem fog az arcába lógó hajkorona miatt. Nyilván zavaró lehet, amikor ennyi haj lóg az ember arcába. Én még nem tapasztaltam ilyet, mert örök életemben rövid hajam volt, de még azt is meg merem kockáztatni, hogy csikizi az embert. De szörnyű lehet! Na és szegény csajt még a látásba is meggátolja, így gyengéden és óvatosan elsimítom arcából a hullámos tincseket. - Na így már jobb? - kérdem, majd küldök egy Mátés mosolyt felé. Nem tudom mennyivel lettünk előrébb ettől, de legalább felszínre került a lány kék szeme. Fél percre el is merülök azokban a szemekben, de gyorsan észbe is kapok. Pislogok párat majd oldalra kapom a tekintetem. Valami padot keresek, amire le tudom esetleg fektetni. Nem kellene felfáznia. Remélem nem olyan csökönyös, mint Brigi, akit az sem érdekelt, hogy komoly baja is lehet ebből kifolyólag. A lány közben motyog valamit, amit nagyon nehezen tudok csak feldolgozni. Szösszeneteket csíptem el abból a három-négy szóból, amit mondott, de annyit sikerült leszűrnöm, hogy nem kell neki orvos. Hát ha ő úgy gondolja, akkor én nem fogom ráerőltetni, pláne úgy, hogy ötletem sincs merre keressek orvost itt a faluban, ilyen késői órán. Komolyan gondolkodóba esek, mit is kellene most tennem, mert hiába nem akar orvost, akkor is eléggé ramatyul fest szerencsétlen. Hogy tudott valaki ekkorát esni? Lehet megcsúszott mert még vizesek a kövek. Saját tapasztalatból tudom, hogy a vizes kőnél nincs rosszabb. Hatalmasakat lehet zakózni. Rövid hegymászói "pályafutásom" alatt párszor már csúszott így ki a talaj a lábam alól. Nem túl kellemes. Kezemet leteszem a talajra és megtapogatom kicsit, de nem tűnik vészesen csúszósnak. Másik ötletem a banánhéj, de az sincs a közelbe, szóval nem tudom. Feladom a találgatást, mert egyszer csak egy hideg kéz érinti meg az én kezemet. Odakapom a tekintetem, és bal szemöldököm kissé magasabbra emelkedik. Nem tudom mi volt ezzel a célja, de én nem fogom tovább nézni, ahogy itt fetreng a hideg kövön. - Várj! - szólók rá, majd felállok. Keresztbe dobom vállamon a táskát, majd újra lehajolok. Egyik kezem a lány térdei alá csúsztatom, a másikat pedig a háta alá. Nagy lendületet veszek és felemelem. Őszintén szólva ilyen könnyű lányt még sose tartottam a kezemben. Szinte semmi súlya nincs... erre mondják, hogy nádszál kisasszony. - Kapaszkodj! - adom ki az újabb parancsot, majd a legközelebbi padhoz sétálok vele.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
AniellaAz ismeretlen lánnyal a padhoz sétálok majd óvatosan leteszem rá. Nem fektetem, hanem ülő állapotban próbálom elhelyezni. Ha ez így neki is kényelmes, és nem akar inkább ledőlni. Leguggolok elé, és kérdő tekintettel nézek a szemeibe. - Kényelmes így? - teszem fel a kérdést, mert nem akarom, hogy még rosszabbul érezze magát. Ha a válasza igen, vagy valami ehhez hasonló, akkor felállok, és a padra dobom a táskámat. Esküszöm, hogy a ruháim nehezebbek, mint a lány. Azért az eléggé durva valljuk be. Nem normális ha valaki vasággyal együtt 40 kg. De most nem kötöm ezt a lány orrára, mivel kisebb gondja is nagyobb, mint ez. Miután a táska nagy huppanással landolt a lány mellett észbe kapok, hogy szerencsétlen fázik. Hát igen, nem vagyok ma a toppon. Kicsit lassan fogom fel a körülöttem történteket. Leveszem a bőrdzsekimet és óvatosan a lány hátára terítem. - Ha gondolod bújj bele rendesen. - Küldök felé egy bátorító mosolyt, majd újra leguggolok a lány lábai elé. A rajtam lévő szürke póló és a farmer igen nem sokat melegít, de jelenleg a lánynak nagyobb szüksége van rá, mint nekem. Talán nem fogok megfázni. Így a verseny előtt nem lenne vicces. De ez most különösebben nem foglalkoztat. - Megtudhatom, hogy kivel sodort össze a sors, úgy amúgy? - kérdem, mert azért nem ártana legalább a nevét tudnom. Azt nem tudom, hogy oda jár-e ahova én, mert ha oda járna, akkor látásból ismernem kellene. De lehet, hogy elsős, és az is a félénkebb fajtából, aki a házán kívül nagyon nem mutatkozik. De most talán erre is fény derül. - Merre laksz? Vigyelek haza? Te is diák vagy ott fenn?- fejemmel a suli irányába biccentek, hogy értse mire is gondolok. Sokkal egyszerűbb és kényelmesebb lenne mindkettőnk számára, ha a lány hazajutna a meleg lakásba, én pedig mehetnék fel a suliba. Nem mintha nem lennék szívesen ilyen csinos lányokkal, csak hát na. Vagy ha ő is diák, akkor felcipelem oda is, bár kicsit hosszabb lesz az út, de az kit izgat!? Ebben a pillanatban egy esőcsepp landolt a kézfejemen. Már csak ez hiányzott...
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
AniellaA lány megköszöni a kabátot, amit ráterítettem. Biccentek egyet, ezzel jelezve, hogy nagyon szívesen, vagyis ezen nincs mit megköszönni. Nem vagyok én egy bunkó, aki ne ismerné legalább kicsit is az illemet. Ragadt rám más is a koszon kívül. Összébb húzom magamon a farmeringet, mert azért strand idő nincsen idekinn. Kis idő múlva megtudom a lány nevét és elkönyvelem magamban, hogy nem magyar. De az is lehet, hogy én vagyok maradi, és nem vagyok tisztában a modern nevekkel. Manapság már meg se lepődök, ha egy Alma jön velem szembe az utcán. Van is egy ilyen nevű ismerősöm, de én olykor Körének hívom, csak úgy a vicc kedvéért. Általában nem szokta díjazni, és olykor még egy nyaklevest is mellékel a nem túl kedves szavai mellé. De még így is teljesen megéri ugratni egy kicsit. - Örülök Aniella, bár jobb lett volna más körülmények között összefutni. Amúgy én Dorián vagyok, de a Mátéra is hallgatok. - dobok egy Mátés mosolyt felé, majd megérdeklődöm, hogy merre is lakik. Tényleg szívesen haza viszem, és most nem bunkóságból, de jó lenne hazamenni. Fázom, de a nagyobb gond, hogy kong a gyomrom az ürességtől. Nem tehetek róla de pasi vagyok, és 2 óránként enni tudnék. Körülbelül most járhatott le a két órám, mert a hasam egész nagyokat korog. Remélem Aniella nem hallja meg. Akkor lőttek az imidzsemnek. Értetlenül nézek a lányra, amikor arra kér, hogy a stéghez vigyem el. Miért pont oda?! Több alternatíva is végigfut az agyamon, de egy se tűnik reálisnak. Gondolom nem hajléktalan, mert akkor nem így nézne ki. Túl szép és ápolt ahhoz, hogy az utcán éljen. Csak nem akar a vízbe ugrani, mert kellemetlenül érzi magát a történtek miatt. Gyorsan végigpörgetem az agyamon, hogy van-e a tó partján valami házikó, de nincs. Az összes valamennyire épkézlábnak nevezhető ötletem után, kérdő tekintettel méregetem Annie-t újra. - Miért pont oda? Ott nincs semmi!Csak nem te vagy a Kis hableány bogolyfalvi változata?! - kissé felnevetek a saját, amúgy borzalmas poénomon. Az esély arra, hogy tényleg az legyen nem sok. Vagyis én nem hallottam róla, hogy sellők lennének a falu tavába. Olyan hableányokról meg pláne nem hallottam, akiknek lába nő, ha a partra jönnek. Bár ha a mesébe megtörtént, itt miért ne történhetne meg? Lehet túl sokat kellett mesét néznem a húgaimmal? Sajnos tökéletesen tisztában vagyok mind a Hamupipőke, mind a Csipkerózsika történetével is. A Hófehérkéről már ne is beszéljünk. Ezért rossz ha az embernek van két, nála nem sokkal fiatalabb lány testvére. Teljesen elrontják a fiú gyermekeket. Viszont arra a szintre szerencsére sose jutottam el, hogy Barbiezzak velük. Na még csak az hiányzott volna.
|
|
|
|
Strobl Dorián Máté INAKTÍV
RPG hsz: 13 Összes hsz: 84
|
HeatherUnalmas hét unalmas hétköznapja, ami semmi újat nem tartogat. Reggel ezzel a gondolattal ébredtem, és a rossz kedv megmaradt egész napra. Céltalanul sétáltam fel le az iskola falai között, és valami izgalmasat kerestem. Néha felbukkant egy-egy ismerős, váltottam velük pár szót, majd mindenki tovább állt. Hogy őszinte legyek, semmi nem maradt meg a beszélgetésekből. Tekintetem ködösen meredt a partneremre, de fel nem fogtam, hogy mit magyaráznak. Ennek ellenére válaszoltam nekik, de lehet valami irtózatosan nagy marhaságot. Délután ez a hangulat rosszból átváltott ingerültbe vagyis feszültbe. Le kellett valahogy vezetnem a felgyülemlett energiát, ezért elmentem egyet futni. Amíg a lábam bírta addig futottam. De nem fáradtam el, és nem lettem nyugodtabb. Jó lenne valami konditerem az iskolában, az talán segítene valamennyit. Lehet túlzottan sportember vagyok, és ennyire lételemem a mozgás. Napok óta semmi ilyesmit nem műveltem, és ez ki is ütött idővel. Hiányzik a vívás, a konditerem, a hegymászás. Utóbbit még csak kezdő szinten űzöm, de nagyon élvezem, és biztos, hogy nem fogom egyhamar abbahagyni. A vívás már gyerekkorom óta az életem része, és nagyon szeretem, de már kezd unalmas lenni. Viszont most, ilyen közel a csúcshoz, nem hagyhatom abba. Van egy célom, azt el akarom érni, és nem fogok addig megállni, míg az a bizonyos arany a nyakamban nem fog lógni. A konditermi edzésre pedig azért van szükség, hogy bírjam a hajtást, legyen bennem erő és az izom sem árt. Viszont mióta vége a szünetnek és visszajöttem, nem volt lehetőségem terembe menni, így hiába is edzek a szobába naponta kétszer. Egy kissé összeestem, mind karba, mind hátba. Lehet ez is az oka részben a rossz kedvemnek. Nem érzem jól magam a bőrömben. Vacsoránál sem volt jobb kedvem, de az a rengeteg étel, amit magamba tömtem, kicsit javított a helyzeten. Végül arra jutottam, hogy esélytelen lenne, hogy én ilyen állapotba elaludjak, inkább kilógok a suliból. Tudom, hogy nem szép dolog, és meg is büntethetnek érte, de majd csak túlélem valahogy. A gördeszkám társaságában kilógtam és a faluig meg sem állta. Nemsokára arra eszmélek fel, hogy akadályba ütköztem, ez pedig nem más, mint a falu tava, egész pontosan az ahhoz tartozó stég. Sötét volt, csak nagyon kevés fény jutott el idáig, így a szememet eléggé megerőltetve vizsgáltam a környéket. De ki is lenne itt ilyenkor?! Úgy gondoltam, hogy senki nem mászkál már éjnek évadján, de amint megpillantottam egy, a stégen fekvő alakot, rá kellett jönnöm, hogy tévedek. Felkaptam a gördeszkát, majd a fekvő alak felé indultam. Gondoltam illene megnézni, hogy jól van-e, mert a normális ember nem fekszik kinn éjszaka, egyedül, egy stégen. - Szép estét! - köszönök udvariasan, majd tisztes távolságba a lánytól megállok, és várok valami válaszra. Láthatóan nem vágyik társaságra, így hamar összekapja magát és távozik, hamarosan én is elhagyom a stéget.
|
|
|
|