36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér
Boglyas tér - Várnai Zsófia hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Várnai Zsófia
INAKTÍV


csokihercegnő<3
offline
RPG hsz: 30
Összes hsz: 122
Írta: 2014. május 7. 19:27 | Link

Zsombifiú.


Hosszú volt a bál, másoknak. Mi nem töltöttünk ott potom fél óránál többet. Nem tudom, miért jó elrontani a dolgokat, amikor ennyire jól mennek. Változunk, ez tény. És nem szóltam neki egy igen fontos dologról, bevallom, igen, elrontottam. De azt sem értem jelen pillanatban, nekem miért lassult le ennyire a gondolkodásom, nem esett le rögtön, nem fogalmazódott meg bennem, hogy ott van valaki más, valaki fontos. Mérges volt, és egyben csalódott, fájdalmat éreztem azért, mert tudtam, hogy megbántom ezzel a kirohanással, de egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Próbáltam, de nem ment sem a hidegvérűség, sem a lassú megnyugvás. Elrohanok, ott hagyom, de nem is ő lenne, ha nem eredne utánam, és érne is utol. Nem akarok megállni, tényleg nem, de amikor megfogja a kezemet, megtorpanok. Lassan felé fordulok, és csak két perc csend után szólalok meg.
- Ádámnak hívják. - nem eresztem bő lére, nem tudom ezek után mit mondhatnék erről neki, mivel nem bántanám meg, hogyan csináljam. Nem akarok senkinek sem rosszat.
- Nem tudom Zsombor, talán csak... nem éreztem úgy, hogy tudni szeretnéd. Sokat vártam arra, hogy válaszolj, hogy kiderüljön valami, reménykedtem... a francba is! - csaptam a levegőbe idegesen, és sajnálatos módon azt is hagytam, hogy az érzelmi kavalkád, ami bennem uralkodott, átvegye a hatalmat. Kissé könnyes szemekkel pislogtam az előttem álló fiúra, felismerve a fájdalmat, a gyötrelmet az arcán. Senkinek nem akartam rosszat, főleg ennek a két embernek, akikről most szó volt, akiket most nem tudtam hirtelen hová tenni. Azt hiszem, ez volt az a pont, ahol végleg elrontottam mindent, felesleges lenne mást hibáztatni, hiszen én voltam a ludas, ha az elébb nem is, most igen. Ugyanis a következőt tettem; elkaptam Zsombor nyakkendőjét, kicsit erőteljesebben meghúztam, és ezúttal én, ismétlem ÉN voltam az, aki megcsókolta. Nem tudom, miért, vagy hogy hogyan, egyáltalán miféle felindulásból tettem, egyszerűen csak megtettem. Jónak éreztem. Ismét átkaroltam, de most nem engedtem el, és azt sem engedtem, hogy kitépje magát a kezeim közül. Jól eső érzés volt, jobb, mint eddig valaha. Tudni akarom, hogy mi ez, miért érzem így, és miért nem tudom kontrollálni. De nem most, most csak tenni, itt lenni.  
Utoljára módosította:Várnai Zsófia, 2014. május 7. 19:27 Szál megtekintése

Boglyas tér - Várnai Zsófia hozzászólásai (1 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér