Kilt Zoltán

Nem is tudom eldönteni mit csináljak. Az óráimnak már vége, a kastélyban mászkálni nincs kedvem. Kimenni inkább lenne, de semmiképp se a rétre, hisz megint csak a barátkozás jutna eszembe, amiből még mindig nem a legjobban állok. Tudom, sokat foglalkozok ezzel, de én szeretek barátokat szerezni és ez egy-két ember kivételével még ismerkedésre sem korlátozódott. Úgy döntöttem hogy lemegyek Bogolyfalvára.
Kiskoromban sokat jártunk ide a szüleimmel, de egy ideje már nem jártam a faluban. Akkor meg miért ne használnám ki a lehetőséget? Miután visszatértem a szobámba, hogy rendbe szedjem magam és felöltözzek valami használhatóbb ruhába, lementem és kiléptem a kapun. Lefelé menet a faluba a gyerekkori falulátogatásokon töprengtem. Összesen annyira emlékszek belőle, hogy van a faluban egy játszótér amit imádtam.
Ahogy beértem elgondolkoztam hova is menjek. Aztán úgy döntöttem, hogy először a térre megyek. Ott rengetegen vannak, de azért ez nem meglepetés egy falu közepén. Én nem erre figyelek. A figyelmemet egy fiú köti le akit már láttam messziről a suliban, viszont azt tudom, hogy nem Navinés.
Látszik, hogy elmerült a gondolataiban, de én mégis elindulok felé. Remélem nem lesz rám mérges azért, mert megzavartam.
- Szia - köszönök rá vidáman. Mikor rám figyel be is mutatkozok.
- Colettenek hívnak és téged? -kérdezem, hiszen hiába láttam már, ebből a nevét még nem tudom meg.