36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 16. 21:48 | Link

Erik

Bárcsak felugrott volna a vonatra mégis, mint ahogy az abban a pillanatban megfordult a fejében, mikor a mozdony sípolt kettőt (ő pedig összerezzent, mert mindig megijedt ilyenkor, még akkor is, ha előre készült rá...)! Ám ő csak állt a peronon, a világoskék kabátjában, a sáltól alig látszódott az arca, és nem tett mást, mint belenyugvóan integetett a távolodó kis ablaknak, a kis ablak mögötti Csongornak. Valamiért most nagyon nehéz volt elválnia Csongortól, pedig az utóbbi időben sok időt töltöttek el egymás nélkül. Hiába volt szó csupán néhány napról, Abigélnek mégis nehéz lett a szíve. Talán így nevezik ezt, nem is tudta pontosan. Annyi bizonyos volt azonban, hogy ez az érzés az eléggé rosszak közé tartozott.
Még egy darabig álldogált az állomáson, emberek mentek el mellette, akkor rezdült össze másodszor a mai nap folyamán, mikor valaki köszönt neki.
Szia, Abi!
A hang tulajdonosát azonban már nem látta, elvitte a tömeg, messze tőle. Azért elsuttogott egy sziát, hátha mégis eljut a címzetthez. Erről eszébe jutott, milyen vicces lenne, ha a szavakat is szállíthatnák a baglyok. Nem is kéne leveleket írni! Bár ő szeretett levelezni, és szívecskéket írni az i-k fölé. Igaz, nem minden i betű jutott erre a sorsra, csak amikor a lány keze megkívánta a szívek rajzolását. Eszébe jutott, hogy még maradt a Valentin-napi sütiből, amit Csongorral alkottak, úgyhogy kicsit megmelengette a lelkét, hogy az este sütizni és kakaózni fog. És majd megkéri Rózsa nénit, hogy meséljen neki, merthogy ma őnála fog aludni. A vizsgaidőszak kissé szabadabbá tette, és ezt ki is szerette volna használni. Idén azért készített egy vizsganaptárat, amelyre gondosan, és színes ceruzákkal feljegyezte vizsgái dátumát, hogy még véletlenül se járjon úgy mint másodikban, hogy elfelejtett megjelenni Bájitaltanon. Igaz, hogy most nem is volt ilyen tárgya…
Bambán nézte, ahogy a következő vonat berobog az állomásra, majd a felismerésre, hogy: ez a  vonat majd el is indul, és ha elindul, megint kiadja azt az ijesztő hangot; hamar összekapta magát, és szedte apró lábait, ahogy csak bírta, hogy jó messzire tudhassa maga mögött a vasútállomást. Ez olyannyira jól sikerült neki, hogy szinte másodpercek alatt (vagyis csak ő érezte ennyinek a hősies futását) egy téren találta magát. Ez volt a Boglyas tér, ha jól emlékezett, bár nem sűrűn fordult meg erre. Viszont a szökőkúthoz már volt szerencséje, és rémlett is neki, hogy van egy bagoly a tetején.
- Áhhá! – adta jelét a felismerésnek, hogy valóban ott a bagoly. Baglyok! Sok-sok-sok. Igazából most az történt, hogy a lány fejét ellepték a baglyokkal kapcsolatos gondolatok, amikbe jobb, ha nem folyik bele az olvasó.
Kicsit kikapcsolt Abigélnek a külvilág, így észre sem vette, hogy időközben már nem is a földön, hanem a szökőkút peremén állt.

Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 16. 21:50
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 18. 14:34 | Link

Elérkezett egy újabb vizsgaidőszak a bagolykövesek életében, de Erik többszörösen kívül áll ezen a kijelentésen. Egyrészt ez az első vizsgaidőszak a saját életében, másrészt valójában egyetlen vizsgára sem kell elmennie. Az utolsó hetekre érkezett a tanévben, és így esélye sem lenne sikerrel venni ezeket az akadályokat, ráadásul három hétig tartott neki egyáltalán az, hogy ebben a vándorló termekkel, folyosókkal és mozgó lépcsőkkel bonyolított kastélyban a tanóráinak legalább 50%-át időben meglelje. No, nem magát mentette fel a vizsgázás alól, igazgatói engedéllyel húzza ki magát a dologból. Neki felvételi vizsgát kellett tennie, mielőtt idejött és felvették az Eridonba, hogy legyen fogalma arról az intézménynek, melyik évfolyamba illesszék, tehát egy nagy megmérettetésen már túl van.
Míg mindenki más tanul vagy dolgozatot ír, Erik addig sem fecsérli idejét. Neki is bőven van mit tanulnia, és mivel egy egészen más világból érkezett, rettenetesen kíváncsi is arra, mi minden rejtélyeket tartogat számára a földkerekség varázsló és varázstalan szeglete.
Jelenleg kicsit otthagyta a csillagtérképek tanulmányozását, mert még egy fontos megoldandó feladata van: ha valahogy finanszírozni szeretné ittlétét, bizony munkát kell keresnie. Szülei, akik nem nagyon örültek nagyobbik fiuk távozásának, nem fognak zsebpénzt küldeni neki, hogy vásárolhasson magának ezt-azt. Márpedig Erik próbaideje pozitívan zárult: eldöntötte, hogy ezentúl itt fog élni és tanulni, tehát nagyon időszerű valamiféle bevételi forrás után néznie. A nyárra még haza megy, de ősztől újra itt lesz, és bár tankönyvei idénről megmaradnak, a sok jegyzetelésben megfogyatkozott pergamen- és pennakészletét például ildomos lenne pótolnia. Érkezésekor pedig ripityára törött a bájitalos fioláinak fele, úgyhogy egy újabb szett abból is dukálna.
Kezében egy régebbi Edictum számmal - a Valentin-napi különkiadás nem rejtegetett álláshirdetést számára - a faluban próbálkozik. Szép ez a hely. És sokkal egyszerűbb, mint a kastély szövevényes járatai. Egy szögletes, nagy tér közepén szökőkút csobog, szegélyén egy kék kabátos lánnyal.
- Szépvölgyi Gerlét éppen így látták utoljára, mielőtt a sellők elvitték országukba, és sellőkirálynővé tették őt - jelenti ki Erik a lány mögött megállva. Itt tartózkodásának alig több, mint egy hónapja már elég volt ahhoz, hogy ilyen szokatlan hőstetteket hajtson végre: megszólítson egy idegent csak úgy, csevegés céljából.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 18. 20:06 | Link


Talán a baglyokat szerette volna elérni, talán együtt tervezett velük repülni, vagy csak csobbanni szeretett volna egyet a szökőkútban... ki tudja. Tegyük a voksunkat az első lehetőségre, az a valószínűbb. A repülésről már megtanulta, hogy azt seprű vagy bármiféle eszköz nélkül nem nagyon lehetett kivitelezni. Legalábbis úgy nem, ahogyan ő szerette volna. Seprűn volt szerencséje repülni, még valamelyik tanévben a szerencsétlenkedős kviddics alkalmával. Azt élvezte is, egészen addig, amíg Rudolf le nem pottyant a hátsó ülésről, zuhanórepülésbe nem kezdett.
Aztán, azt is tudja, hogy hideg időben nem jó, ha az ember vizes lesz. Kivéve, ha megvan rá a nagyon jó indoka! Ám a lány gondolatai most tényleg inkább a madarak körül jártak, egészen addig, amíg félbe nem szakították őt ebben a tevékenységben. A hang visszahozta Abit a valóságba. Először is nyugtázta magában, hogy a szökőkút peremén áll, szóval ne tegyen semmi hirtelen mozdulatot! Bár az ember lányának valamiért mindig ilyenkor jön meg a kedve az ugrálásra, meg az egy lábon egyensúlyozásra.
Megrázta a fejét, majd inkább óvatosan megfordult, és az ismeretlenre pillantott. Hát, ezt így lehet nem kellett volna, mert most eléggé zavarba jött attól, hogy egy fiú áll itt, és őt nézi. Gyorsan le is kapta szemeit az idegenről, és inkább kabátja egy gombját kezdte el nézegetni, közben alig észrevehetően, lábaival el-vissza kezdett el hintázni a szökőkút peremén. Veszélyes játszmába kezdtünk, Abigél, veszélyesbe!
Nem akarta elüldözni a fiút a hallgatásával, mert a kíváncsiság ismét felütötte fejét Abi gondolataiban, ez pedig tudvalevő, elűzi egy darabig a félénkségét, vagy legalábbis elviselhetővé teszi.
Tényleg nem telt el sok idő, talán csak egy perc, amit a lány ajakharapdálással, a gombja piszkálásával, apró dülöngéléssel és bátortalan felpillantásokkal töltött. Majd végül felemelte a fejét, és kibökte.
- Beleugrott a vízbe? - kérdezte halkan, egyértelműen Szépvölgyi Gerlére, és a sellővé válására utalva.
- ... úgy lett sellőkirálynő? - tette hozzá gyorsan, hátha mégsem emlékszik már arra a fiú, miről is beszélt neki az előbb.
Ajjaj... lehet, hogy ma még vizesek leszünk?
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 18. 20:07
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 18. 23:31 | Link

Nogtail a nogtailnek megérzi a szagát - tartja a mondás, és Erik most a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire igaz is ez. Figyelte a lány belső vívódását. Beszéljen, ne beszéljen? Ő is valami hasonlót szokott érezni, bár maga sosem fokozza ezt odáig, hogy ne szóljon a másiknak egy percen át. Inkább felborítani szokott dolgokat és mindenféle marhaságokat hord össze helyette. De annak már ezer éve (vagy két hete!), és most már sokkal bátrabb, hála a sok pozitív tapasztalatainak a Bagolykőben. Az Eridonban valahogy nem maradhatsz sokáig a csigaházadban.
Türelmesen kivárta azért, amíg a lány kimondja, amit szeretne. Már épp ott tartott, hogy akkor inkább tapintatosan elköszön és távozik, mert ebből nem lesz semmi. Pedig igazán aranyos lánynak tűnt ez a sellőhercegnő a kék kabátjában.
- Bele - bólintott Erik, amikor végre meghallotta a halk, bizonytalan választ.
- Azt mondják, mindig hallotta a sellők énekét, egész életében. Tizenhét volt aznap, a kút peremén. És kis kora óta bizonygatta, hogy éneket hal, földöntúli éneket. Azt mesélte, a kútnál hallatszott a legközelebbinek, de ott is úgy, mintha egy másik világból szólna hozzá. Senki más nem tudta, miről beszél, és azt hitték, valami baj van a fejével. Aztán tizenhét évesen állt a kút szélén, széttárva a karjait. Már kívülről tudta a dalt, azt dúdolta, pedig nagyon hosszú volt állítása szerint, fél napba tellett elénekelni. Aztán egyszer gondolt egyet és ugrott. Bele a mély kútba a falu határában a magas fű között.
Itt Erik félbe hagyta a mesét, közelebb hajolt ő is a medencéhez. Náluk, Szentegyeden van egy tavacska, amiben színes halak úszkálnak. Ebben a kútban nem úszott semmi, de a baglyok tetszettek neki.
- Ha már így a sellőkről beszélünk... nem tudod, hol van pontosan a Falatozó Gyorsétterem?
Nem gondolt azzal, hogy ennek tökre semmi köze nincs a sellőkhöz, csak valahogy próbálta kapcsolni az új témát a régihez, hogy ne hangozzon olyan sutának, amikor előáll a kérdéssel. Hát ez nem sikerült, ülj le fiam, egyes.
Erik leült a kútszélre, és kiterítette a térdén a régi Edictum-számot, amit a gólyalakban talált, hogy a pontos címet is bemondhassa. Fő utca...
Utoljára módosította:Végardó Erik, 2014. február 20. 17:48
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 20. 17:44 | Link

Úgy tűnik, Abi pont jókor szólalt meg végül. Bár a lánynak nem tűnt fel, hogy a fiú épp menni készült, és hogy ő maga mennyire közel került ahhoz, hogy elszalassza a sellők legendáját. Igaz, azt hozzá kell tenni, hogy ha a fiú el is köszönt volna, Abigél valószínűleg utána ered, és addig követi, amíg végül meg nem találja azt a fajta bátorságot, ami mások menet közbeni megszólításához kell.
Ő mindig is úgy gondolta egyébként, hogy a belső vívódásai csak neki léteznek, és kívülről nem látszanak... hogy csak neki tűnik kínosan hosszúnak az az idő, mire meg mer szólalni. Azonban volt már olyan esete - nem is egy -, mikor magára hagyták végül, gondolom pont ezért, mert nem tudták megvárni, míg összeszedi a bátorságát. Ilyenkor Abigél elgondolkodott, hova is tűnhetett ilyen hirtelen az illető. (Neki a másik eltűnése mindig hirtelennek hatott.) Néha rájött, hogy ő hibázott, de a legtöbb esetben valami szokatlan, gyanús eseményt gondolt ki magyarázatként. Láthatatlanná vált, elrabolta a házimanók titkos szervezete... akik nem gonoszak ám, csak a nem kedves diákokat viszik el... ilyenek.
Annyit azonban sejtett a lelke mélyén, hogy azok az emberek, akik szereplővé kellett, hogy váljanak az ő kis történetében... azok mindig itt maradtak. Még, ha a legutolsó pillanatban is történt ez így.
Diadalmasan elmosolyodott, hogy bizony jól gondolta ő: Szépvölgyi Gerle vízbe ugrott! A mosolyt ezután felváltotta a tátott szájú, csillogó szemű kíváncsiság. Ahogy a fiú mesélt, szinte megelevenedtek az események a lány szemei előtt. A szavak valósághű képekké formálódtak.
Egyszerre magát látta ott a szökőkút szélén mint Szépvölgyi Gerle, szinte hallotta a sellők énekét, tudta a dal hosszú szövegét. Csak figyelte a csobogó vizet, érezte a sellők hívogató hangját, ami kellemes, meleg szellőként lengte körül a lányt. Tudta, mit kell tennie!
- Gyorsétterem? - kérdezett vissza újra a valóságba pottyanva. Gyorsan visszahúzta a lábát, és inkább lelépett a földre a kút pereméről, majd követve a fiú példáját, ő is leült.
- Mit fogsz enni? - érdeklődött, ahelyett, hogy a kérdésre válaszolt volna. Igazából ő sem tudta, pontosan, merre is van az a hely, ő mindig Csongornál ebédelt, de azért elgondolkodott.
- Hát, szerintem ha elindulunk, egyszercsak biztosan érezni fogjuk a finom illatokat, és ha követjük azokat, rátalálunk az étteremre! Mit szólsz? - Bökte ki végül nem sokkal később a nagyszerű tervet.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 20. 17:45
Hozzászólásai ebben a témában
Végardó Erik
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 180
Összes hsz: 598
Írta: 2014. február 20. 19:01 | Link

A lány. Hogy is hívják?
- Szia, Erik vagyok, téged hogy hívnak? - integet bolondosan, félénk mosolyával a fiú csak úgy, a beszélgetésük közben, mintha éppen most találkoztak volna. Jó, nem megy még minden flottul a társas interakciókban, de kilóra megvannak a megfelelő mondatok és kifejezések, szóval ne elégedetlenkedjen senki.
Most, hogy megszerezte a nevet is, visszatérhet az előbbi tevékenységéhez: Fő utca... - ujjával kutatja, hol is volt az az ajánlat, és mi a házszám. Közben a sellőhercegnő melléhuppan, Erik kihúzza orrát az újságból és felmosolyog rá, majd ki is egyenesedik ültében.
Mit fog enni? Ki mondta, hogy enni akar? Egy szóval sem említette, hogy éhes lenne. Hát, most, hogy jobban belegondol, talán egy kicsit... de teljesen mindegy, mert úgy sincs pénze gyorsétteremben falatozni, a kastélyban viszont jár neki a koszt. Mégis honnan szedte a lány, hogy enni akar? Most randevúra hívta? Ajaj! Mit tegyen? Nem kérdezhet rá, akkor kinevetnék!
- Őőőőő - leheli Erik Abigél szemeibe nézve, majd inkább a murvára, onnan a házakra, onnan a fákra, a szemekbe, az újságba: "Szólt a fiú: »Kettő, vagy semmi!« / És kártya perdül, kártya mén;".
Úgy dönt, inkább nem válaszol erre a kérdésre, hagyja magát sodródni az árral - aztán ki tudja, tán sellőkirály lesz belőle! -, és arról kezd inkább beszélni, amit biztosan tud.
- Azt olvastam az újságban - itt felemeli az Edictum októberi számát, ha esetleg nem lenne egyértelmű, miről beszél -, hogy segítőt vennének fel oda. Nekem munkára lenne szükségem a jövő évtől, ezért gondoltam, szerencsét próbálok.
A vészhelyzet elmúlt, a piros villogók leálltak, a sziréna elcsitult. Újra nyugodalmas vizeken evezünk, a lány ötlete pedig működőképesnek tűnik.
- Köszi... hogy velem tartasz - nyökögi Erik, és összehajtogatva az újságot, feláll. - Akkor... orrokat bekapcsolni - mondja, és nagyot szippant a levegőbe.
Hozzászólásai ebben a témában
Pethő Abigél
INAKTÍV


Abékaimádó :3 | ÁdiFeleség <3
offline
RPG hsz: 91
Összes hsz: 1939
Írta: 2014. február 24. 19:45 | Link

Erik


- Abigél vagyok. - integetett vissza, a fiú-akinek már volt neve is-hoz fordulva, majd újból irányba helyezte magát, hogy felkészüljön az étterem kutató expedícióra.  A lányra olykor jellemzőek voltak a fáziskésések, mint ahogy ez az előbb is történt. Hallotta ugyan a köszönést, és a bemutatkozást, de olyan sokféle gondolattal volt teli Abi feje, hogy ez így a háttérbe szorult, és csak most sikerült előre küzdenie magát. A lány igyekezett figyelni arra, hogy ne legyen udvariatlan, bár a félénksége mégis néha - akaratán kívül - azzá tette.
Most azonban kalandra volt hivatalos, így legyűrte a gyomrában meg a mellkasában lévő kellemetlen érzést, ami ilyenkor mindig megjelenik. Azon gondolkodott, merre is induljanak pontosan. Szeretett volna valami olyan utcácskán elindulni, ahol még nem járt, mert hát az úgy izgalmas!
Egyébként nem, nem randira invitálás volt. Ha Abi valaha netalántán arra vetemedne, hogy randira hívjon valakit (miután tisztába került a szó jelentésével persze), akkor az nem menne neki ilyen bátran. Valószínűleg az arca duplán, triplán vagy... szóval sokkal-sokkal vörösebb lenne, hebegne-habogna, valószínűleg rengeteg öhm, ööö... -t használna azokban a pillanatokban, amikor egyáltalán meg mer szólalni. Túl rémisztő belegondolni egyáltalán! Reméljük, mire oda kerül a leányzó, sokkal bátrabb lesz, vagy legalábbis őt hívják majd el. Egy pirulós bólintás vagy fejrázás mindig egyszerűbbnek tűnik a  beszédnél.
Most már tudta, hogy nem enni mennek, hanem kisegítőt keresnek abban az étteremben. Abi bele is pillantott az előbb az újságba, amikor Erik mutatta a hirdetést. Akart is mondani ezzel kapcsolatban valamit, de az kiment a fejéből.
A kaland értékéből nem vont le semmit sem ez az új fejlemény, hisz ha már ott vannak, akár ehetnek is! Ez volt Abi legújabb titkos terve, amibe egyelőre nem avatta be a fiút, mert a titkos állapotot még ki szerette volna élvezni egy picikét.
- Bíííp! - érintette mutatóujját az orrához, ezzel ő bekapcsolta. Egyelőre nem érzett semmi olyat, amit kellett volna. Lopva a fiúra pillantott, vajon ő hogy csinálja ezt a szimatolás dolgot? Hátha Abi nem használja megfelelően az orrát. Aztán azért lassan elindult, remélve, hogy ha rossz irányba menne, akkor Erik majd megmenti, vagy valami.
Utoljára módosította:Pethő Abigél, 2014. február 24. 20:09
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér