36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Aniella Zornania
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2014. május 18. 15:42 | Link

Strobl Dorián Máté

Aniella lassan, halkan, ráérősen lépkedett előre. Ma "evett" egy kis bátorságot, s úgy határozott besétál a faluba. Tudja, hogy éjjelente is nyitva szokott lenni a kocsma és a szórakozóhely, ugyanis minden elhallatszik a tavacskáig. Anielly kénytelen végig hallgatni a férfiak ordibálását. Nem igazán élvezi a műsort, de ez van. Mivel teljesen biztos benne, hogy össze fog akadni valakivel, kicsit szebb ruhát húzott magára. Egy farmer shortot - ami ugyan kicsit kopott, azonban számára tökéletes - és egy kissé fakó türkizkék ujjatlant, amely mellé piros inget választott. Nem csoda, hogy vacog, elég hűvös van, ám más választása nemigen volt. Nyakékét nem vette ki a nyakából, a haját pedig leengedve hagyta. Nem tudja hogyan lehetne felkötni, pedig meg szeretné tanulni, azt a roppant nehéz technikát. Mellesleg a szőke tincsei valamiért enyhén göndör formát öltöttek. Egész csinosan festett, összességében. Egyébként egy ideig még a tavacska közelében guggolt és tanakodott azon, hogy elinduljon, vagy ne. Végül megtette ezt a gigantikus lépést. Esetleg egyre távolabb fog sétálni az otthonától...
Lassacskán meg fog állni, ugyanis borzasztóan fáj a lába, ez a hosszú út valóban megterhelő volt. Azonban Aniellának sejtelme sem volt, hogy ennyire fárasztó lesz az út. A Boglyas tér felé közelít, egyre jobban liheg, kapkodja a levegőt. Arcán könnycseppek gurulnak végig. Nos, ezt furcsának találja, még sosem sírt, nem tudja, higy mitől van, ezért teljesen megijed. Elveszti az egyensúlyát és bumm, a földön landol. Lélegzik, de csak lassan. Fejét sikeresen beverte, ám nem volt akkora az esés, hogy vérezni kezdjen.
Utoljára módosította:Keith Coltrane, 2014. június 1. 17:08
Hozzászólásai ebben a témában
Strobl Dorián Máté
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 13
Összes hsz: 84
Írta: 2014. május 18. 17:07 | Link

Aniella

Unottan sétálok nagy magányomban az állomástól az iskola felé. Messzire még nem jutottam, mivel egyelőre csak a falu terének a követi koptatom. Barna bőrdzsekim kicipzározva lebeg utánam. Fejemen egy hanyagul ráhúzott kötött sapka díszeleg. Jobb vállamat már egy ideje nyomja a bőröndöm súlya, de férfi vagyok vagy mi, így úgy teszek, mintha meg se kottyanna az a jó pár kiló. Igaz, tényleg nem szakadok meg tőle, de azért nem nevezném könnyűnek. Gondolom ha nem sportolnék rendszeresen, akkor nem lenne őszinte a mosoly az arcomon. Nem úgy, mint most. Egy diáktársam halad el mellettem, akinek a köszönésére hirtelen felkapom a fejemet. Kezet fogok vele, majd újra a tér köveit bámulva lépkedek előre. Mindkét kezem a dzseki zsebeibe van süllyesztve, mivel ennek a remek tavaszi időjárásnak köszönhetően minden van, csak meleg nem. A szél jó szokását megtartva rendületlenül fúj, és lehet, hogy az eső is újra rázendít.
Amíg a vonaton ültem végig szakadt. Ha vallásos lennék, akkor nyilván imádkoztam volna, hogy elálljon mire befutunk, de végül az nélkül is megoldódott a probléma.
Ez az egy hetes edzőtábor eléggé kikészített, így egyelőre csak a növénykedés szintjén maradtam meg. Ha sütne a Nap, akkor fotoszintetizálnék, de mivel már este van, és Napnak nyoma sincs, így csak vegetálok.
Elmerülök a gondolataimban, és éles eszem azon kattog, hogy lassan kellene venni egy új cipőt, mert ez a barna műbőr cipő lassan kezdi felmondani a szolgálatot. Viszont más milyet nem akarok, mert ez annyira elnyerte a tetszésemet, és annyira nagyon kényelmes. Igaz, mire betörtem jó bár sebet elszenvedtem, de teljesen megérte. Vajon lehet még ilyet kapni? 2 éves cipő, így nagy rá a valószínűség, hogy már nem gyártják és raktáron sincs. Egy nagy és szomorú sóhaj tör fel belőlem. Ezzel egy időbe egy hatalmas koppanás töri meg a tér csendjét. Azonnal a hang irányába fordulok, és nagyokat pislogok, amikor meglátom a földön elterült lányt. Kapcsolok, hogy lehet nem ártana segíteni, így odakocogok hozzá. Ledobom a földre a táskámat, majd leguggolok az ismeretlen lányhoz.
- Hé! Jól vagy? - Idióta kérdés. Persze, hogy nincs jól, mivel most esett egy hatalmasat. De hát mit tud ilyenkor kérdezni egy szerencsétlen, erre járó járókelő?! - Mennyire vagy rossz állapotban? Hívjak orvost? -
Tőlem elsősegélyt ne várjon, mert abban sose voltam jó. De ha nincs magánál és nem reagál azért talán valamit fogok tudni kezdeni vele. Edzőtáborokba ki lettünk oktatva ilyen téren is, szóval meghalni tuti nem fog mellettem. Viszont ötletem sincs, hogy most honnan akasztanék le egy orvost. A falut nem ismerem annyira jól, így nem tudom, hogy merre van itt valami rendelő. Az iskola meg eléggé messze van. Ezekből kiindulva csak reménykedni tudok, hogy annyira nem veszélyes a helyzet.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér