A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=240045#post240045][b]Végardó Erik - 2014.02.18. 14:34[/b][/url]

Elérkezett egy újabb vizsgaidőszak a bagolykövesek életében, de Erik többszörösen kívül áll ezen a kijelentésen. Egyrészt ez az első vizsgaidőszak a saját életében, másrészt valójában egyetlen vizsgára sem kell elmennie. Az utolsó hetekre érkezett a tanévben, és így esélye sem lenne sikerrel venni ezeket az akadályokat, ráadásul három hétig tartott neki egyáltalán az, hogy ebben a vándorló termekkel, folyosókkal és mozgó lépcsőkkel bonyolított kastélyban a tanóráinak legalább 50%-át időben meglelje. No, nem magát mentette fel a vizsgázás alól, igazgatói engedéllyel húzza ki magát a dologból. Neki felvételi vizsgát kellett tennie, mielőtt idejött és felvették az Eridonba, hogy legyen fogalma arról az intézménynek, melyik évfolyamba illesszék, tehát egy nagy megmérettetésen már túl van.
Míg mindenki más tanul vagy dolgozatot ír, Erik addig sem fecsérli idejét. Neki is bőven van mit tanulnia, és mivel egy egészen más világból érkezett, rettenetesen kíváncsi is arra, mi minden rejtélyeket tartogat számára a földkerekség varázsló és varázstalan szeglete.
Jelenleg kicsit otthagyta a csillagtérképek tanulmányozását, mert még egy fontos megoldandó feladata van: ha valahogy finanszírozni szeretné ittlétét, bizony munkát kell keresnie. Szülei, akik nem nagyon örültek nagyobbik fiuk távozásának, nem fognak zsebpénzt küldeni neki, hogy vásárolhasson magának ezt-azt. Márpedig Erik próbaideje pozitívan zárult: eldöntötte, hogy ezentúl itt fog élni és tanulni, tehát nagyon időszerű valamiféle bevételi forrás után néznie. A nyárra még haza megy, de ősztől újra itt lesz, és bár tankönyvei idénről megmaradnak, a sok jegyzetelésben megfogyatkozott pergamen- és pennakészletét például ildomos lenne pótolnia. Érkezésekor pedig ripityára törött a bájitalos fioláinak fele, úgyhogy egy újabb szett abból is dukálna.
Kezében egy régebbi Edictum számmal - a Valentin-napi különkiadás nem rejtegetett álláshirdetést számára - a faluban próbálkozik. Szép ez a hely. És sokkal egyszerűbb, mint a kastély szövevényes járatai. Egy szögletes, nagy tér közepén szökőkút csobog, szegélyén egy kék kabátos lánnyal.
- Szépvölgyi Gerlét éppen így látták utoljára, mielőtt a sellők elvitték országukba, és sellőkirálynővé tették őt - jelenti ki Erik a lány mögött megállva. Itt tartózkodásának alig több, mint egy hónapja már elég volt ahhoz, hogy ilyen szokatlan hőstetteket hajtson végre: megszólítson egy idegent csak úgy, csevegés céljából.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=240635#post240635][b]Végardó Erik - 2014.02.18. 23:31[/b][/url]

Nogtail a nogtailnek megérzi a szagát - tartja a mondás, és Erik most a saját bőrén tapasztalhatta, mennyire igaz is ez. Figyelte a lány belső vívódását. Beszéljen, ne beszéljen? Ő is valami hasonlót szokott érezni, bár maga sosem fokozza ezt odáig, hogy ne szóljon a másiknak egy percen át. Inkább felborítani szokott dolgokat és mindenféle marhaságokat hord össze helyette. De annak már ezer éve (vagy két hete!), és most már sokkal bátrabb, hála a sok pozitív tapasztalatainak a Bagolykőben. Az Eridonban valahogy nem maradhatsz sokáig a csigaházadban.
Türelmesen kivárta azért, amíg a lány kimondja, amit szeretne. Már épp ott tartott, hogy akkor inkább tapintatosan elköszön és távozik, mert ebből nem lesz semmi. Pedig igazán aranyos lánynak tűnt ez a sellőhercegnő a kék kabátjában.
- Bele - bólintott Erik, amikor végre meghallotta a halk, bizonytalan választ.
- Azt mondják, mindig hallotta a sellők énekét, egész életében. Tizenhét volt aznap, a kút peremén. És kis kora óta bizonygatta, hogy éneket hal, földöntúli éneket. Azt mesélte, a kútnál hallatszott a legközelebbinek, de ott is úgy, mintha egy másik világból szólna hozzá. Senki más nem tudta, miről beszél, és azt hitték, valami baj van a fejével. Aztán tizenhét évesen állt a kút szélén, széttárva a karjait. Már kívülről tudta a dalt, azt dúdolta, pedig nagyon hosszú volt állítása szerint, fél napba tellett elénekelni. Aztán egyszer gondolt egyet és ugrott. Bele a mély kútba a falu határában a magas fű között.
Itt Erik félbe hagyta a mesét, közelebb hajolt ő is a medencéhez. Náluk, Szentegyeden van egy tavacska, amiben színes halak úszkálnak. Ebben a kútban nem úszott semmi, de a baglyok tetszettek neki.
- Ha már így a sellőkről beszélünk... nem tudod, hol van pontosan a Falatozó Gyorsétterem?
Nem gondolt azzal, hogy ennek tökre semmi köze nincs a sellőkhöz, csak valahogy próbálta kapcsolni az új témát a régihez, hogy ne hangozzon olyan sutának, amikor előáll a kérdéssel. Hát ez nem sikerült, ülj le fiam, egyes.
Erik leült a kútszélre, és kiterítette a térdén a régi Edictum-számot, amit a gólyalakban talált, hogy a pontos címet is bemondhassa. Fő utca...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=241238#post241238][b]Végardó Erik - 2014.02.20. 19:01[/b][/url]

A lány. Hogy is hívják?
- Szia, Erik vagyok, téged hogy hívnak? - integet bolondosan, félénk mosolyával a fiú csak úgy, a beszélgetésük közben, mintha éppen most találkoztak volna. Jó, nem megy még minden flottul a társas interakciókban, de kilóra megvannak a megfelelő mondatok és kifejezések, szóval ne elégedetlenkedjen senki.
Most, hogy megszerezte a nevet is, visszatérhet az előbbi tevékenységéhez: Fő utca... - ujjával kutatja, hol is volt az az ajánlat, és mi a házszám. Közben a sellőhercegnő melléhuppan, Erik kihúzza orrát az újságból és felmosolyog rá, majd ki is egyenesedik ültében.
Mit fog enni? Ki mondta, hogy enni akar? Egy szóval sem említette, hogy éhes lenne. Hát, most, hogy jobban belegondol, talán egy kicsit... de teljesen mindegy, mert úgy sincs pénze gyorsétteremben falatozni, a kastélyban viszont jár neki a koszt. Mégis honnan szedte a lány, hogy enni akar? Most randevúra hívta? Ajaj! Mit tegyen? Nem kérdezhet rá, akkor kinevetnék!
- Őőőőő - leheli Erik Abigél szemeibe nézve, majd inkább a murvára, onnan a házakra, onnan a fákra, a szemekbe, az újságba: "Szólt a fiú: »Kettő, vagy semmi!« / És kártya perdül, kártya mén;".
Úgy dönt, inkább nem válaszol erre a kérdésre, hagyja magát sodródni az árral - aztán ki tudja, tán sellőkirály lesz belőle! -, és arról kezd inkább beszélni, amit biztosan tud.
- Azt olvastam az újságban - itt felemeli az Edictum októberi számát, ha esetleg nem lenne egyértelmű, miről beszél -, hogy segítőt vennének fel oda. Nekem munkára lenne szükségem a jövő évtől, ezért gondoltam, szerencsét próbálok.
A vészhelyzet elmúlt, a piros villogók leálltak, a sziréna elcsitult. Újra nyugodalmas vizeken evezünk, a lány ötlete pedig működőképesnek tűnik.
- Köszi... hogy velem tartasz - nyökögi Erik, és összehajtogatva az újságot, feláll. - Akkor... orrokat bekapcsolni - mondja, és nagyot szippant a levegőbe.