A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=232468#post232468][b]Holló Albert - 2014.02.02. 20:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=242370#post242370][b]Holló Albert - 2014.02.22. 22:00[/b][/url]

Nyugodt tekintettel nézi végig a procedúrát, hiába kellene neki is egy picit aggódnia. Hiszen amikor egy diák vizsgázik, azzal valamicskét az oktató is ugyanígy tesz. Mégis igyekszik inkább a héttérbe vonulni, átadva a képzeletbeli stafétát a vizsgáztatóknak. Kissé még odébb is áll, mintha nem akarná őket felesleges zavarni, valójában persze erről szó sincs, inkább csak szeretne kimaradni a minisztériumi pletykákból, ez nem igazán az ő asztala.
Aztán elkezdődik, aminek el kell. Az első tanuló megpördül a sarkán és eltűnik a semmibe, a következő pedig szintén így tesz. Mind a ketten kitűnően hajtják végre a feladatot. A tanerő félvállról a diskuráló minisztériumi kirendeltséget figyeli, akik összedugott fejjel tanakodnak, néha a diákok felé fordulnak, körbenéznek, nyilvánvalóan a hibák után kutatva, de miután nem találnak, kénytelenek belenyugodni a ténybe, hogy ez a mai nap egy sikeres nap. Félvállról rájuk pillant, határozottan felé közelednek, szigorú mogorva tekintettel, amit ő viszonoz is, így rövidre zárul a beszélgetés, amikben elpuffogtatják a kliséket, majd a vizsgáztató bizottság elindul a kirendeltség felé. A tanerő egy rövid ideig figyeli őket, majd a két tanuló felé fordul. A képzeletbeli staféta visszakerült hozzá, övé hát a tisztség, hogy közölje az eredményeket a tanulókkal. El is indul hát az irányukba, ráérős léptekkel, majd mikor ott van, alig láthatóan összecsapja a bokáját és a háta mögé rejti a kezeit.
- Remekül vizsgáztak, mind a ketten, ezt a Bizottság is látta, így tehát megszerezték a szükséges engedélyeket, gratulálok. Az, hogy jó néhányan kezdték a kurzust, most pedig csak ketten vannak itt, azt hiszem, bizonyítja a rátermettségüket.
Köhint egyet, megvakarja a borostáját, nem igazán tudja, mit mondhatna még, sosem volt a szavak embere. Így hát kezet nyújt a fiatal Úrnak, biccent a kis hölgy felé, még egy apró mosoly is jár neki, majd hátrébb lép, ezzel jelezvén, hogy távozni készül.
- Azt hiszem, itt a közös munkánk véget ért. Öröm volt. A viszont látásra, és még egyszer, gratulálok.
Egy utolsó elismerő pillantás keretében fordul meg, és elindul abba az irányba, amerre a bizottsági tagok sétáltak az imént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=468290#post468290][b]Holló Albert - 2015.02.27. 22:58[/b][/url]

Végre elérkezett mindenki számára a célállomás. Albert sem kevésbé örül ennek, mint pár vizsgázó, hiszen végre nem kell ide járkálnia tanítani, fegyelmezni és a szerinte időpazarló dolgokat tovább végeznie. Szeles idő és borult ég fogadja őket, szerencsére nem esik semmi és egész megközelíthető a tér is, így biztos volt benne, hogy már csak a nebulókon múlik majd minden ma. Nem volt elragadtatva néha a teljesítményüktől, de összességében úgy érzi az a keménymag, aki elért a vizsgáig képes lesz teljesíteni ezt az egyszerű kis utolsó akadályt.
Előbb érkezik, szokásához híven, párszor körbesétálja a szökőkutat, felméri a helyet és még a felmerülő akadályokat és veszélyeket is felméri. Aztán pedig, ahogy a diákok megérkeznek, a professzor rögtön hivatalosra veszi a figurát, megáll, hogy mindenki jól láthassa, végignéz rajtuk, majd a bizottság felé fordul, akik ekkor már ott állnak mellette. Bemutatja a tanulókat a bizottságnak, majd fordítva és megvárja, hogy engedélyt kapjon a további instrukciók kiadására. Nem akarja elrontani a vizsgáztatók kedvét ők pedig ilyen alkalmakkor szeretik, ha borzolhatják a kedélyeket.
- Szép napot mindenkinek. Bízom benne, hogy kipihenten jöttek ma ide, mivel  csak egy lehetőségük lesz bizonyítani azt, hogy alaposan elsajátították a hoppanálást. Csak remélni tudom, hogy mind sikeresek lesznek.
Eközben előkerülnek a pergamenek és jegyzetelésbe kezdenek mellette a biztosok, de erre ügyet sem vetve emeli tekintetét az égbe, majd a diákokra. Egyenként néz végig mindenkin, remélve, hogy senki arcán nem a halálfélelem ült ki, hogy most fog hibázni. Nem szép látvány és közbelépni se kellemes, ha valaki elszórja a tartozékait egy hoppanálás közben a nem koncentrálás miatt.
- Tehát akkor, a feladat a következő lesz. El kell hoppanálniuk a tér közepén lévő szökőkút jobb oldalára. Ha ez sikerül, a vizsga sikeres. Látszólag könnyű feladat, de nehéz meghatározni a célirányt. Figyeljenek oda nagyon, szedjék össze magukat.
A ne hozzanak szégyent az iskolára kezdetű dialógus inkább kimarad. Helyette morog még néhány másodpercet amiből egy szót sem érteni, majd a vizsgáztatók mellé lép, majd a jobb szélen álló személyre mutat.
- Ön kezdi. Hoppanál, majd visszajön közénk. Utána következik a szomszédja.
Innentől kezdve leveszi a tekintetét a diákokról, helyette a szökőkutat figyeli, mintha neki kellene oda hoppanálnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=471541#post471541][b]Holló Albert - 2015.03.06. 16:25[/b][/url]

Hoppanálás vizsga
2015.02.27. kora délután, eredmény

Nem aggódja túl a teljesítményét a diákjainak se helyettük, se mellettük nem fog izgulni. Egyszerűen ő mint oktató mindent megtett, hogy irányt mutasson, most azonban rajtuk a világ, de leginkább a bizottság szeme. Igyekszik inkább a héttérbe vonulni, átadva a képzeletbeli stafétát a vizsgáztatóknak. Így amint mindenkit leellenőriztek, kezdődhessen maga  a vizsga. Kissé még odébb is áll, mintha nem akarná őket felesleges zavarni, valójában persze erről szó sincs, inkább csak szeretne kimaradni a minisztériumi pletykákból, ez nem igazán az ő asztala.
Végül a formaság után megkezdődik a diákok sorozatos próbatétele. Sorra mennek, hajtják végre a mozdulatsort, koncentrálva és bukkannak fel a kijelölt helyen. Szerencsére épségben, magában is nyugtázza, hogy most sem kell közbelépjen. Majdnem mind kitűnően hajtja végre a feladatot, aki nem ott csak látszik az izgalom, de még nekik is sikerül. Hét ember. Ez majdnemhogy egyéni rekord, hiszen nem igazán szokott három, jobb esetben négy tanulónál több idáig eljutni.
Az utolsó ember is visszasétál a helyére, ő pedig egy határozott lépéssel közelebb oldalaz a bizottsághoz, hogy azok susmorgásából leszűrje mire jutottak.
Látja, hogy többször körbenéznek, nyilvánvalóan a hibák után kutatva, de miután nem találnak, kénytelenek belenyugodni a ténybe, hogy ez a mai nap egy sikeres nap. Félvállról rájuk pillant, visszanéznek rá szigorú, mogorva tekintettel, amit ő viszonoz is, így rövidre zárul a beszélgetés, amikben elsorolják a kliséket, majd a vizsgáztató bizottság elindul a kirendeltség felé. A tanerő egy rövid ideig figyeli őket, majd a tanulók felé fordul. Övé lett a feladat, hogy közölje az eredményeket a diákokkal. El is indul hát az irányukba, ráérős léptekkel, majd mikor ott van, megáll és végigtekint rajtuk.
- Gratulálok a mai naphoz, nem hoztak szégyent iskolájukra. Remek volt mindenki, ezt a Bizottság is látta, így tehát megszerezték a szükséges engedélyeket. Az, hogy jó néhányan kezdték a kurzust, most pedig csak ennyien vannak itt, azt hiszem, bizonyítja a rátermettségüket.
szigorú vonásai most először lazulnak, a hölgyek felé egy félmosolyt is megejt, az urak felé biccent, majd egy lépést hátrál, de mielőtt elindul még elbúcsúzik.
- A közös munkánk véget ért ezen a ponton. Öröm volt. A viszont látásra, és még egyszer, gratulálok.
Egy utolsó elismerő pillantás keretében fordul meg, és elindul abba az irányba, amerre a bizottsági tagok sétáltak az imént.