Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Kornai Viktória <3

Fő utcza

Evena
Kinézetem

Evena
Macskabagoly 10. Költözősben

Sebby
Pillangóvarázs

Ricsi
Kinézet | szeptember 13. | Estefelé

Ricsi
Kinézet | szeptember 13. | Estefelé

Legszebb képű
még a baleset előtt; pub

Evena Noxen

Erik

Egész délelőtt szakadt az eső. Ami arra való tekintettel, hogy szünet van, nem épp egy kellemes tényező.
Igazából már megbánta, hogy nem utazott haza, de úgy volt vele, hogy jobb lesz neki most itt. Természetesen hiányzott már a családja, és kicsit elkeseredtek, mikor megírta, hogy nem utazik, de megértették, és nem akarták hazaparancsolni, amiért igen csak hálás volt.
Minden napját előre megtervezte, csak hogy biztosan ne unatkozzon soha. Így miután elállt az eső, bakancsot húzott és elindult lefelé a faluba, hogy teljesítse az az napra kitalált teendőket.
A pocsolyákat kerülgetve, az enyhén csúszós úton haladni nem volt épp egy leányálom, és nagyon oda kellett figyelnie, hogy hová lép. Persze ennek a nagy koncentrációnak az lett az eredménye, hogy sikeresen neki ment egy másik embernek, mivel nem látta időben a közeledő fiút.

Jeanette Bergström

Első nap. Ezek általában mindig nehezek, és ez most sem volt másképp. Nehezen indult a reggel és nehezen is folytatódott. Sokszor sikerült eltévedni és többet káromkodtam ma, mint egy egy szokásos napon. Az iskola felfedezését hamar feladtam. Igaz tegnap kaptam egy kis segítséget, de hát úgy érzem, hogy hangya******i volt amit én ebből az iskolából láttam tegnap este. Szóval hamar úgy döntöttem, hogy előbb az a kis települést kellene felfedezni, ahol érkezésemkor jártam. Így már késő délelőtt elindultam valamerre, bóklásztam amerre a lábam vitt, bementem pár boltba, vettem magamnak ezt-azt. A nagy vizsgálódásban megfeledkeztem arról, hogy ma még nem ettem semmit. Erre a hasam irgalmatlan korgása hívta fel a figyelmemet. Mivel nem tudom merre van itt valami étterem, így a legelső helyre bementem, ahol úgy tűnt árulhatnak valami ételt. Így kötöttem ki egy csárdában. Körbetekintés nélkül indultam el a pult irányába, majd egy jól irányzott mozdulattal felültem a legközelebbi székre. A csapos éppen eléggé el vol foglalva, így várnom kellett. Ez idő alatt legalább szemügyre tudtam venni a helyet. Hááááát....

A N N I E, talán az utolsó este

Magányosan ücsörög a fülkében. Gurulós bőröndjét felszenvedte még az induláskor a csomagtartóra, teljesen megtömött hátizsákja pedig mellette pihen a széken. Egyik bakancsos lába a vonat fűtőtestén leledzik, de csak annyira amennyire még illő lehet. Hátradőlve, kifejezéstelen arccal figyeli az elsuhanó, zöld tájat, a dombokat, a hegyeket, a fákat és szántásokat...
A fülében jó hangosan szól a zene, annyira, hogy kicsit még ki is hallatszik. Kedve volna aludni, de valamiféle belsőfeszültség miatt nem tudna. Pedig valahol egészen megnyugodott, mintha egy hatalmas követ dobhatott volna le a hátáról végre.
Bármi is jön majd, az biztos, hogy annál csak sokkal jobb lehet, mint ami eddig volt.

Későesti óra a patikához vezető úton, de még az állomás környékén

 A levelek, mint az esőcseppek, hullanak le körös-körülöttem, ahogy az ősz közepi szél elválasztja őket a fákról, melyeket eddig vörös aranyukkal díszítettek. Sötét van, csak az utcai lámpák világítanak. Nem félek az éjszakától, a csend, a lombok susogása, a szél éneke nyugalommal tölti el ében tollú testemet. Holló alakomban tartok épp hazafelé, a motort is össze kell majd még szednem és hazavinnem az állomásról, ahol hagytam. Azzal jöttem a vasútig, onnan vonattal utaztam intézni pár ügyet, de haza már szállva éreztem gyorsabbnak a jövetelt.

Dia
-okt. 3 este-

Viktor; nálam

Egyetlenem
Otthon

#Apuci. *#*
Otthon.

Evena Noxen
~ Pálcabolt a vén fűzfához~

A jövő heti terveket leadtam az előkészítő titkárságán, hogy mit is szeretnék csinálni a különfoglalkozáson a gyerekekkel és milyen színű papír lesz szükséges hozzá. Azt hiszem, hogy ezen kívül még akadt volna más dolgom is, de nem mertem belegondolni sem, hát inkább visszamentem a boltba, amin egészen addig a pillanatig a "rögtön jövök" tábla díszelgett.
A csengő nyugtalanul megszólalt, mire felpillantottam rá és rosszallóan megráztam a fejemet, a táblát leakasztva az ajtóról.

Kolos
azon az estén

Összetörve lép be az ajtón. A kulcsok a kisasztalon landolnak, még az ajtót is elfelejti becsukni maga mögött. Képtelen gondolkodni, teste és lelke nem azonos bolygón járnak. Mered előre, megdörzsöli fekete szemeit és a tükörbe nézve nem lát mást, csak a keserűséget. Véreres szemei alatt sötét karikák húzódnak. Késő van már, de nagyon nehezére esett elszakadni feleségétől. Ott kellett hagynia megfigyelésen az ispotályban.
Besétál a nappalin át a konyhába, és ott megtorpan. A nagy sokkban abban a pillanatban amikor meglátta Annát a padlón, el is felejtette, mi marad mögöttük. A törött tányér és a vörös foltok mindenhol...
Szemei megtelnek könnyel és az egész este visszafojtott érzései megelevenednek. Nekidőlve az ajtófélfának a földre ereszkedik. Rázkódik a zokogástól, öklével a járólapba vág. Ujjbegyein kiserken a vér, de meg sem érzi amellett a fájdalom mellett, melyet a sikoly óta érez.

Patika - éjjel

 Sosem voltam korán elalvó típus, az utóbbi években az éjfél is ébren ért, mire rászántam magam, hogy nyugovóra térjek. Ma azonban már alszom, pedig alig múlt tíz óra. Talán az elmúlt napok feszültsége, vagy a levegőváltozás teszi, de rémálmaimra is ritkábban ébredek fel, ha épp sikerül elszenderednem. Ablakom szorosan zárva, takaróm egész fejem tetejéig húzva fekszem a két személyes ágyon. Odakinn az ősz közepi éjszaka sötétje terpeszkedik az utcán, hűvös leheletével már a közelgő tél nevét suttogja szerte át a falun.

Evena Noxen
délután a patikában

::Evena

Néhány nem épp tartalmas napot tudhatok magam mögött, és bár úgy tűnik, hogy még az idő is ellenem van, azért én akarok ez ellen tenni. Igaz, hogy először semmi nem jut eszembe, ezért elég sok idő elmegy arra, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép, de abban már az elejétől biztos vagyok, hogy ki akarok menni. Nem nagy sétákra gondoltam, aztán meg tüdőgyulladásra, hiszem épp most lettem csak jobban, de olyan nincs is hogy a faluban ne tudnék mit kezdeni magammal.
Sokszor merülök el nagyon mélyen a gondolataimba, most is valami ilyen történt amíg leértem a Fő utcára, mert mintha csak kiesett volna az egész út, arra eszmélek, hogy már itt vagyok. Nem is megyek tovább, tudom, hogy nekem be kell ülnöm a pillangóba. Semmi olyan nincs a háttérben, hogy már most agyon akarnék fagyni, csak úgy érzem. Na meg, ha iszok valami cukrosat a további program kigondolása is jobban fog menni reményeim szerint.
Miután belépek nem is agyalok sokat, az első szimpatikusnak tűnő, pulthoz közeli asztalhoz ülök le. Kihasználva azt a rövid időt amíg odaérek, leveszem a kabátomat és aligha nőiesen lehuppanok a székre, gondolkozom azon, mit is szeretnék fogyasztani, szóval mire a pincérlány kiér hozzám teljesen biztos vagyok benne, hogy forrócsokit fogok kérni, amit aztán persze meg is teszek. Elég kis lépésekben haladok afelé, hogy legyen valami élet a napjaimban, de egyelőre ennyi is elég lesz.

Fruzsina
A patikában délután

 Rendezgetem a száradó fűszereket, közben dudorászok, szokás szerint. Ma egészen produktív napom volt eddig. Sikerült odafenn kitakarítanom, összedobtam egy gyors milánóit, hogy legyen bőven ennivalóm. Igen, ilyenkor napokig szoktam enni, amit főztem.
 

Átlagos napnak tűnt eddig az ami éppen volt. Már ha lehet bármennyire is átlagos egy nap a varázslók között, a varázslók életét élve. Olívia egészen biztos volt benne, hogy nem csak hetek, de hónapok, és talán - de csak talán - évek kellenek majd hozzá, hogy belerázódjon. Viszont, hogy megszokja? Ahhoz biztosan nem! Ezerszer klasszabbnak tartotta a boszorkánylétet a sima mugli életnél. Habár az internet azért hiányzott neki. Sőt, az első pár napban egyenesen meglőve érezte magát, és minden baja volt. De úgy tűnt, annyi érdekesség van ebben a furcsa másik világban, hogy teljesen le tudják kötni a figyelmét.
Ezeken gondolkodva, elmélyülten maga elé meredve sétálgat Bogolyfalva utcáin. Ez egy olyan nap, ami még nem teljesen hideg, télies, ezért elég csak a bőrdzsekije, meg alatta egy hosszú ujjú, és farmer meg bakancs. A szürke fekete csíkos sálat azért csak a nyakába biggyesztette, mert nem akar máris a tanév kezdetén metálosan hörögve és hangosan köhécselve beülni órára.
Hogy mit csinál Bogolyfalván? Igazából nincs túl sok célja jelenleg. Csak úgy van. Elvan. Nem akart a kastélyban maradni, és ki tudja milyen tél köszönt rájuk. Jobb kihasználni a kis pillanatnyi jó időt, amíg még van. És ezt úgy gondolta így, hogy egyébként nem szerette a meleg és napsütéses napokat, és inkább a tél híve volt mindig. Hiszen mi is lehetne szebb a narancsos éjjeli égboltnál, a fehéren kavargó, sűrű hófelhőknél, és a fehér, lassan táncoló hózápornál, amely porcukorként behinti majd a tájat? Olívia szerint bizony a válasz erre az volt, hogy semmi.

Fruzsina
Otthon, a ház előtt
Koraeste

Eljött a hétvége is végre, így maradt annyi szabadideje, hogy lemehessen Bogolyfalvára egy kicsit lazítani. Eredetileg Peterrel szeretett volna menni, ha már barátja ilyen szerencsés szerencsétlen módon idekerült az ő iskolájába, de nem találta meg a fiút, ezért végül egyedül kerekedett fel, gondolván, hátha esetleg épp a faluban majd megtalálja.
Hűvösre fordult már az idő, így lassan az év utolsó hónapja felé közeledve, ezért bőrdzsekije alá is egy pulcsit vett, a lábára pedig egy bakancsot. Jó félórát sétálgatott így kint a falucska utcáin, elcsodálkozva a látottakon, és magában mosolyogva az utóbbi motoros élményen, amikor megpillantja a cukorvarázst. A múltkor volt bent, és nagyon finom volt a joghurtos gyümölcsös sütijük. Hirtelen meg is kívánja, és megpaskolva zsebét elégedetten konstatálja, hogy van még ott galleon, ahonnan a múltkor is jött.
Kissé fázni is kezd már, így úgy gondolja bemegy, és eszik egy kicsit, na meg felmelegszik. Be is lép hát az üzletbe, hogy ennek megfelelően járjon el.

Mr. Sárközi

  A szőke nemrég jött vissza a romániai túrájáról, és ezért az első hely ahová benézett, az a kedvenc boltocskája volt a faluban. Abban a pár hónapban folyton ide vágyott. Most pedig pláne szüksége volt erre a kis kikapcsolódásra, hogy oda kell állnia North elé.
  Ahogy belépett, az eladó mosolyogva üdvözölte, és feltett neki pár érdeklődő kérdést, viszont ahogy látta, hogy Scar mennyire venné már útját a szokásos részleghez, csak bólintott, és útjára engedte a lányt.
  A szöszi szinte remegő kézzel lépett oda a kosárkához. Mint egy drogos, aki hetekig nem kapta meg az adagját, úgy élvezte ki ő is, ahogy egyik bakelitlemezt a másik után nézte meg, és válogatta ki a kedvenceit.

Adrian

  Ahogy az ajtóhoz ért, hirtelen valami furcsa érzés keltette hatalmába. Toporogni kezdett, a gyomra pedig összeszűkült. És ennek két oka volt. Adrian képessége, és az övé. A legmegdöbbentőbb ebben, hogy utóbbi jobban feszélyezte. Dehát mégis vagy egy éve elnyomta ezt a képességet, most pedig hirtelen használni akarja. Vagyis...ez így nem pontos. Csak meg akarja tanulni uralni. Mert legutóbbi kitörésénél is csak később hatott, mint ahogy kellett volna. És több emberre.
  Nagy levegőt vett, és benyomta a csengőt. Bár még mindig elfuthatott volna, ez igazán nem rá vallott volna. Megbírkózik vele. Meg kell bírkóznia vele. Hiszen akkor sem futott el, amikor mugligondolkodásuként került a suliba.

Niko