Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

::Gálffy Erik

::Gálffy Erik

::Gálffy Erik

::Gálffy Erik

::Gálffy Erik

::Evena

Néhány nem épp tartalmas napot tudhatok magam mögött, és bár úgy tűnik, hogy még az idő is ellenem van, azért én akarok ez ellen tenni. Igaz, hogy először semmi nem jut eszembe, ezért elég sok idő elmegy arra, hogy egy kicsit jobban összeálljon a kép, de abban már az elejétől biztos vagyok, hogy ki akarok menni. Nem nagy sétákra gondoltam, aztán meg tüdőgyulladásra, hiszem épp most lettem csak jobban, de olyan nincs is hogy a faluban ne tudnék mit kezdeni magammal.
Sokszor merülök el nagyon mélyen a gondolataimba, most is valami ilyen történt amíg leértem a Fő utcára, mert mintha csak kiesett volna az egész út, arra eszmélek, hogy már itt vagyok. Nem is megyek tovább, tudom, hogy nekem be kell ülnöm a pillangóba. Semmi olyan nincs a háttérben, hogy már most agyon akarnék fagyni, csak úgy érzem. Na meg, ha iszok valami cukrosat a további program kigondolása is jobban fog menni reményeim szerint.
Miután belépek nem is agyalok sokat, az első szimpatikusnak tűnő, pulthoz közeli asztalhoz ülök le. Kihasználva azt a rövid időt amíg odaérek, leveszem a kabátomat és aligha nőiesen lehuppanok a székre, gondolkozom azon, mit is szeretnék fogyasztani, szóval mire a pincérlány kiér hozzám teljesen biztos vagyok benne, hogy forrócsokit fogok kérni, amit aztán persze meg is teszek. Elég kis lépésekben haladok afelé, hogy legyen valami élet a napjaimban, de egyelőre ennyi is elég lesz.

::Evena

Ahogy üldögélek és nézelődök csak arra jutok, hogy bizony így is pont ugyanannyira unatkozom, mintha csak a szobámban ülnék az ágy szélén. Ott is megtalálnának ugyanazok a gondolatok, ugyanolyan mély tanácstalanságot éreznék mindennel kapcsolatban. Holott ez az, amit mindenáron el akarok kerülni, de semmi nem foglal le igazán. Pláne nem egyedül, belebambulva a tömegbe. Sokan csak egy kávéra, vagy épp teára értek be, vagyis úgy tűnnek, mint akiknek ennél különösebb céljaik nincsenek, de legalább nem egyedül. Engem pedig csak egy női hang zökkent ki a letargiába való átcsúszásból.
- Jó napot! Persze, nyugodtan!
Egy kedves mosolyt is hozzáerőltetek, nem akarok úgy tűnni, mint aki csak muszájból és illemből engedi ideülni. Tényleg nem bánom a társaságát, csak hirtelen ért.
Közben megérkezik a várt forrócsokim, én pedig ahogy magamhoz veszem azt, továbbra is a nőt figyelem, végül is ismerős, csak azt nem tudom honnan. Letámadni meg nem akarom, tehát csak még egy már sokkal természetesebb mosolyt eresztek meg felé. Nem tudom mit mondhatnék, és lehet, hogy egyáltalán nem is akar beszélni velem, csak egyedül itt volt hely..
 

::Evena

Sokáig a mellém ülő nő sem köti le a figyelmemet. Igaz, hogy végig követem a tekintetemmel mindazt, ahogy lepakol, leül, választ az itallapról. Még azt is látom, ahogy a pincér felveszi a rendelését, na meg ahogy kihozza. Csak közben valahol teljesen máshol járok fejben. Apám házában, a nappaliban a bátyámmal. Mindig ő csinált nekem forrócsokit régebben, vagyis neki meggyőződése volt, hogy az igazából kakaó, és sosem értette miért vitatkozunk vele ezen. Akkor még ilyen apróságokon is naponta többször összevesztünk, most meg nem is ír.
A kis illúziómból hamar visszakerülök ide a csalódás hatására, ahol már a mellettem ülő egy levelet szuggerál nagyon az asztalon. Bizonyára akkor tette oda, mikor képzelegtem magamban, de ez mindegy is, mert ha csak most tenné oda, akkor is ugyanezzel a tanácstalansággal és fájdalommal nézne arra a borítékra. Nem tudom nem meghallani a szintén kétségbeesettségéről tanúskodó nm is nekem szánt, csak úgy eleresztett mondatát. De pár pillanat magammal történő belső vita után csak meg kell szólalnom egy mély sóhaj után.
- Talán el kellene olvasnia..
Nem tudom miről van szó, de számomra elég kézenfekvő, hogy ha van egy bontatlan levele az embernek, akkor a következő lépés, persze a kibontás után az, hogy végigolvassa mi áll benne.

::Evena

Őszintén szólva meglep a reakciója, mikor végre rámnéz. Először azt gondoltam, sértésnek fogja venni a beleszólásom, habár nem tűnik hirtelenharagúnak. A szégyenteljes tekintete és szomorkás hanglejtése pedig arról tanúskodik, hogy nem tévedtem, legalábbis jelen esetben nem.
Ahogy a szavainak jelentése is összeáll a fejemben, rájövök, hogy eddig rosszul gondoltam, de nem is firtatom tovább, mivel, ha nem ő a címzett, akkor ez a levél még feladásra vár.
- Nincs miért haragudnom, valójában örülök, hogy megzavart - válaszolok gyorsan, szinte gondolkodás nélkül, amit lehet, hogy nem kellett volna. Nem szeretném, hogy félreértse. Ez a megzavarás dolog nem is lehetett volna pozitívabb részemről. Akármivel szívesen foglalkozom fejben, még idegenek leveleivel is, csak ne a saját problémáimmal kelljen. Bár most foglalkozhatnék az italommal is, mert lassan teljesen elhűl, annyira belefeledkeztem minden másba. Nagyot kortyolok, aztán biztató mosolyt küldök a mellettem ülő nőnek. Még nem akarom, hogy elfogyjon a forrócsokim, jó itt mindenféle spekulációkba belemerülni, miközben nem tudok a világon semmi konkrétat. Ha felkelnék és visszamennék a szobámba, ennyi figyelemelterelőm sem lenne.

::Evena

Egyáltalán nem lep meg a beszélgetéskezdeményezése, miután látom, hogy valamit mondani akar, ugyanis most már teljes figyelmemet leköti a nő.
- Milyen igaz - húzódik mosolyra ismét a szám. Lélekmelengetőbb lenne mondjuk családi körben, de nem vitatkozhatok a ténnyel, a forrócsoki ilyenkor olyan, mint a megváltás. Csakúgy, mint az összes többi forróital, de nekem okkal ez a kedvencem.
- Jeanette Bergström.
Kezet fogok a nővel, és még mindig mosolygok, de azt hiszem most már a felismerés miatt, mert névről most már sokkal biztosabb vagyok benne, hogy láttam a nőt.
- Nem a Silver Salusban dolgozik véletlenül?
Csak következtetek, mert nagyon friss az arcának az emléke a fejemben, és nagyon sok helyen nem jártam az elmúlt napokban, de a patikában például igen, és még doktor is. Ha meg tévedek, talán megtudom miben sikerült.