Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

A n n i e
.szilveszter éjjel.

A n n i e

A n n i e

A n n i e

A n n i e

A n n i e

A n n i e


//köfi //

Annie

Annie

Annie
We don't want that
Oh no

Annie

Annie

Annie

Annie

Annie

Annie

Annie

Niko; nálunk

Félig a teraszom korlátján ülök, az egyelőre még meggyújtatlan szál a számban. Kölykök, a kátrány káros, ne cigizzetek. Lehunyom szemeim, egy feszültebb szusszanást hallatok, ahogy sokadjára sem sikerül életre bírni az öngyújtót. Nyugi, Adri, csak semmi idegeskedés. Megpróbálom kirázni a kezemből a remegést, aztán majd megint megpróbálkozom vele.

Niko; nálunk

Egy egészen hangyányit elmosolyodom, elmormogok egy köszönömöt. Azért jó, hogy itt van. Mármint tényleg.
- És mi a helyzet Annával? - a legutóbbi kapcsolata nem sikerült éppen jól, been there, ezért is érdekel, hogy most mi van.

Niko; nálunk

Wow, wow, a felesége. A felesége! Meglepetten pislogok párat, de amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan ment. Elég hamar elengedem az ilyeneket.
- Hát gratulálok - ismét egy kisebb mosoly, örülök nekik, meg minden. - Aztán majd szólj, ha keresztapa kell legyek - egy egészen halványan felnevetve fújom ki a füstöt. Hát ja, akinek bejött az élet.

Niko; nálunk

- Erre gondolsz? - megemelem jobbom, kérdőn billentem oldalra fejem. - Ez MMA, nem simogatni szoktak minket - igazából azon csodálkozom, hogy még nem törtem el valamelyik ujjam, de ahogy kinéz a kezem, nem kizárt.

Nemrég értem haza edzésről, letusoltam, most meg egy rövidnadrágban és az egyik pólómban caplatok le a konyhába. A nővérem sehol, a kutya sehol, most szétcsaphatnám magam, hogy hűha enyém a ház, de nincs kedvem. Újabban úgyis egész sokszor elkerüljük egymást. Előveszek egy szálat a dobozomból, előkeresem a benzines gyújtómat is, aztán kinyitva az ablakot fújom ki a füstöt. Nos. Mit csináljak?

Fogalmam sincs, mikor kezdtek el keresni az emberek, de lassan már el kell kezdjek félni, hogy lekopik a csengő. Mármint érted, én nem vagyok se népszerű, se semmi, nem is nagyon foglalkozom az emberekkel, csak néhányan, mégis csak úgy jönnek. Lepöckölve a hamut nyitok ajtót, aztán húzom is hátra a fejem, reflexből, mikor a doboz túl gyorsan kerül túl közel.
- Mi van veled, meg lettél borulva? - elég wtf fejet vághatok, de azért valljuk be, a helyzet is elég wtf.

- Gondoltam - kérdőn emelem meg szemöldököm, valahogy soha nem élek az ilyen idegen sütikkel.
- Más az ilyet letagadni szokta - halkan elnevetve magam csóválom meg fejem, ahogy az ajtófélfának dőlök. Behívhatnám. De akkor jönni akarnak majd a barátnői is, meg csinálni is kéne valamit, és most egyelőre egy ilyen boldog személy is megteszi az ajtóm előtt, nem kell egyből három a házamban.

- Ezt most magamra kéne vegyem? - eléggé értetlen fejet vágok, mert valahogy soha nem esik le mikor az emberek utalgatnak valamire, mondjuk rám, csak van egy ilyen enyhe sejtésem, és ennyi.
- Hmmm, miből érné meg nekem, hogy vegyek? - érdeklődést színlelve billentem oldalra a fejem, amúgy nem, nem veszek, de most senki nem ér rám és unatkozom.

- Nem? Akkor milyennek tűnök? - pedog néha tényleg eléggé unom az életem, mármint néha, meg van amikor nem tudom, mit unok jobban. Szóval ja. Meg kéne látogatnom Viktort kitalálni valami menőt valahol messze.
- Egy kicsit elkéstél, most öltöztem fel - elhúzom szám, még el is biggyesztem egy fél pillanatra. Nem mintha különösebben sajnálnám - ismét. - Te mindenképp ki akarod törni a nyakad?

És ha tudná, hogy mennyire közel jár az igazsághoz, de nem tudja, és az arcomra kiülő cinikus mosoly sem kifejezetten ezt jelzi,ert ez most nem az a bekapcsolt a védekező mechanizmus fajta mosoly.
- Igen? És ha épp fáj a kezem? - ami szintén nem áll messze az igazságtól. Tény, hogy az utóbbi időben már nem olyan csúnya, csak pár sötétebb folt van rajtuk, de attól még érzem, csak hanyagolható.
- Lehet elfelejtetted, de boxoló vagyok, nem orvos - ó, érzem én a szándékát, persze, hogy érzem, de most valahogy csak nem. Bal mutatóujjammal az álla alá is nyúlok, hogy finoman visszabillentsem egyenesbe azt a fekete buksit.

A kijelentésére csak megforgatom szemeim, mert amúgy ja, tökre boldogulok fél kézzel. Vicceltem.
- Jaj életem, nem kell magad ennyire törnöd, még a végén bajod esik a nagy munkában - valahogy nem tudom komolyan venni, mármint ja, tudom, hogy jól nézek ki, minden egoizmus nélkül, de Alexa még annyira gyerek és annyira fiatal, és most egyszerűen nem bírok rá úgy gondolni.
- Tudod, nem hiába van fizetve az az orvos - néha komolyan meglepődök az embereken, mármint persze, egy alap sérülést el tudok látni magamon, de a meccseimen nem az edzőm, sem én nem vagyunk azok, akik foglalkoznak a töréseimmel.
- Mesélj még - egy kicsit felszisszenek, meg össze is rándul ah arcom mikor a kezemhez kap, azért még érzékeny.

- De te nem is boxolsz - mert a bájitalok szép meg minden, de bárhogy is nézzük, kimutatható a vérben, és egy mugli bizottságnak hogy magyarázod el, hm? Sehogy. Meg amúgy sem zavarnak, jó, hogy vannak, legalább emlékeztetnek, hogy van egy határ.
- Hát.. Akkor menj - nem fogom marasztalni, minek? Ilyen hatással vagyok az emberekre, leszívom őket, tudom.

- Nem? Pedig jól állna neked a kesztyű - szórakozott mosollyal az arcomon csóválom meg megint a fejem, aztán már felkészíteném magam arra, hogy visszautasítsam, mert nem, aztán Alexandra újra meglep.
- Találunk valamit - megvonogatva vállaim lépek hátrébb, aztán indulok vissza a konyhába, hogy keressek valami rágnivalót.

kösze