Boldog 00:06-ot, emberek! Ha már megint elbambultam  

Már akinek *-*

Nettém *-* Helló cicavirág <3

Artemisia Rubya

A mai napot is sikerként könyvelhetem el, mert az utolsó dobozomból is kipakoltam. Igaz, hogy a lakás tök úgy néz ki, mint amin átsöpört egy tornádó, de legalább van benne hely. Szóval ezt elégedetten nyugtázva döntöttem el, hogy körbenézek a helyi könyvesboltban, hátha találok valami érdekeset a munkámmal kapcsolatban, vagy valami olyat, ami esetleg elszórakoztat egy kicsit. Mindig is könyvmoly voltam, legalább öt dobozból csak azt pakoltam ki. Miután rövid keresés után megtaláltam a tiszta ruháimat, felvettem gyors egy kék inget, a zakómat, meg a hozzá tartozó nadrágot, megfésültem a loboncom és már útnak is  indultam.
Az tetszett nagyon Bogolyfalvában, hogy nem volt könnyű eltévedni és nem kellett körbe-körbe rohangálni az üzletek után. A nagy részük a Fő utczán helyezkedett el, Őszike néni könyvesboltjával együtt. Szóval belépve felmértem magamnak a helyet. Minden tele volt könyvekkel, szinte már-már magával ragadó volt a látvány... nem is csoda, hogy majdnem nekimentem egy hölgynek, miközben épp nézelődtem.
- Elnézést, hölgyem, rémesen sajnálom, azt hiszem ez már a védjegyem. Képtelen vagyok a lábam elé figyelni, ha könyvek közt vagyok... - köszörültem meg a torkom zavartan.

Leginkább? Betegen   Megyek a dokihoz egy fél óra múlva. Amúgy jól, köszönöm kérdésed  

És te?  

Igen igen? Mi lesz este?  
Amúgy köszönöm  

Hello

Uuuuuuu a hazamenetel az faintos  

uuuu, hozzám, cica? *-* mégjobb *-*

Jól fog jönni ^^

nem szeretem a csokit :c csak pereccel. van pereced?

Jól gondoltad. A csoki nem érte volna meg hogy beírjak ide :c Pláne nem perec nélkül :c

Ajánlom is  

*grimaszol, inkább figyeli nettét*


Hoppá *MrsDonovan... nem vagyok ma jó megfigyelő O_O

*elégedett az életével*

Azt hiszem jobban kéne figyelnem... Hm.

Boldog éjfélt *-*

Szofi
...Egy cukorkaboltban

Hajnalig dolgoztam és ez nem az első alkalom volt a héten, hogy nem nagyon aludtam, míg világosodni kezdett. Szóval mikor ma végre betespedtem az ágyamba, az volt az első tervem, hogy majd békésen alszom egy hatalmasat, mondjuk délután háromig. Vagy még tovább is. Szóval egyáltalán nem arra kalkuláltam, hogy majd talárban és pizsamagatyában kell ajtót nyitnom alig pár órával később, mert egy megveszekedett szőke nem képes abbahagyni a kopogást.
Mikor sikerült tudatára ébrednem, hogy ki is az inkább beinvitáltam és le is mondtam a további alvásról, hogy aztán elmenjek a szobámba, felöltözni.
Ha azt mondom, hogy szinte nulla önerőt használtam fel ahhoz, hogy "végigsétáljak" a Fő utczán, szerintem még szépítettem is, mert ez a nő olyan volt, mint egy bivaly és vontatott maga után. Mielőtt még különösebben tiltakozhattam volna az édességvásárlás ellen, már bent is voltam az üzletben, egy dobozzal a kezembe, amire még mindig delíriumos állapotban meredtem percekig. Szofit persze ez nem zavarta, mert ő már lapátolta is a rózsaszín golyókat a dobozba, én meg felnéztem rá lassan.
- Nem. Vagyis nem tudom. Ha nem emlékeztet csokira... vagy fagyira... vagy arra a szutyokra, na mi az... Medvecukor! Akkor lehet. A vattacukrot szeretem. Szerinted lehet itt valami, ami vattacukor ízű, de nem ragad annyira? - kérdeztem még mindig eléggé belassulva, miközben a színes cukrokat pásztáztam végig. Azt hiszem, szükségem lesz egy új szaruhártyára.
- Apropó, mit keresünk itt? Én mit keresek itt? Nem találtál más balekot, aki esetleg lelkesedik az édességért? - mosolyodtam el álomittasan, bár igazából örültem a találkozásnak, csak... az alvás még jobban esett volna.

Szofi
Nem. Tényleg nem.

Annak ellenére, hogy szerintem életemben nem jöttem volna be önszántamból ebbe az üzletbe, most mégis itt álltam, fél lábbal még álomvilágban és igyekeztem nem állva elaludni. Mert ugye ki vagyok én, hogy ellent merjek mondani Szofiának, pláne akkor, mikor ilyen elszánt.
- Nem, nem szeretem a csokit alapban. Csak sóspereccel. És akkor se mindet. De a karamellás az nem rossz. Eh, nem tudom... Én és a csoki hadilábon állunk egymással. - ráztam meg végül a fejemet tanácstalanul, mert sokszor nem tudtam eldönteni, hogy az adott ízesítésűt én most hajlandó vagyok-e elfogyasztani, vagy sem. Minden esetre azért az emberek nagy része sokkot kapott, mikor közöltem, hogy nem szeretem.
- Ne is hozd elő, nekem a köptető jut eszembe róla - torzult grimaszba az arcom, ahogy eszembe jutott az a nyomorult fekete utálat. Aztán inkább az a szöszös, egészen aranyos karácsonyfadíszre emlékeztető cukorkát kezdtem tanulmányozni, amit a szőke dugott az orrom alá.
- Ez jól néz ki. Amúgy részemről megfelel, de ha mondtad volna tegnap, sütök sütikét! Hát miféle csajos parti lesz ez sütike nélkül? - játszottam az elszörnyedtet, amúgy is kicsit magasabb hangon beszélve, mint általában, nehogy nekem komolyan vegyen. Nem volt bajom a sütisütéssel, de most csak ironizáltam. Persze igyekeztem utána, nehogy nekem itt felszívódjon és itt hagyjon, meghalni cukormérgezésben.
- Tényleg örülök, hogy látlak, nem mondtam, hogy nem. Azt hittem megfagytál a svédeknél. És akkor sajnos tényleg ünnepelni kell. Vettél kölyökpezsgőt? - forgattam a szemem, utána sétálva.

Boldog Éjfélt *-*

Szerintem ezen nincs mit sajnálni, határozottan jót nevettem rajta xDD

Mellesleg tegnap hiányérzetem volt, amiért nem jött éjfélezni, Mr Kens  

Na szia csillagvirág ^^

Nem csodálom xD Hát ez hatalmas. És vettem, észben tartom  

AMúgy igen, elég hamar elment ez a nap ._. Pláne, hogy én du 2 és este 6 között nem voltam beszámítható xD

Aludtam, mert hatkor feküdtem, kilenckor meg keltem, mert menni kellett forgatni  

Smile nyelviskolás reklámfilm bigyó   Valami cégnek.

Szofi

- Egyszer. De az jó... édes. Nem annyira émelyítően édes, mint mondjuk egy csoki, de határozottan ehető. Menj a fenébe, most eszembe jutott és másra sem vágyom. Hát ez borzasztó. - néztem le a hasamra, ami időközben megkordult, mintegy jelezve, hogy nekem szükségem van arra az istenverte popcornra. Mert ugye én félvér voltam, szóval határozottan nem idegenkedtem a mugli dolgok miatt. Anyám agyon is ütött volna, hogy hogyan lehetek ekkora sznob köcsög és mégis micsoda dolog ez. Végigmértem az üzlet egyik polcát, majd pár puhának tűnő kis pufi mentolos labdát is a kosaramba szórtam, mert ha már ennyire felelőtlenül akarok mindenféle rémséget összezabálni, egyek ilyet is.
- A te hibád lesz, ha akkora leszek, mint egy tehén. Nézd meg, mekkora hájam van! Jönni fogsz velem futni, nincs mese - markoltam össze jobbára a bőrt a hasamon és drámai pillantással néztem a hasamra, majd vissza rá, majd megint a hasamra. Aztán szomorúan lebiggyesztettem az ajkamat, mikor felhozta a teadélutánt.
- Hát de Ms Bolyhos ma a manikűröséhez ment. És nincs sütike sem! Nem lesz az igazi ez a teaparti. - sóhajtottam színpadiasan, aztán még futólag a lányra néztem töprengő arccal. - Szerinted lehet mentolos csokibékájuk? Azt például szeretem.
Ilyen hatalmas problémáim voltak. Mit nekem globális felmelegedés, ha nincs mentolos csokibéka! A jegesmedvék úgysem szeretik.
Azt hiszem, hogy lassan kezdtem nagyjából magamhoz térni, ami elég pozitív, ha azt vesszük, hogy alig aludtam valamit az éjjel. De na, Szofi ma kivételesen felszabadult volt és így... nem tudom, valahogy nem bírtam nyugton maradni. Mikor megkérdezte mit vegyünk, beleszórtam egy marék kisállatka alakú lila, áfonyás cuccot a kosárba, meg minden ízű drazsét is kerítettem- már amennyiben volt ilyen.
- Itt az a kérdés, hogy mit ne? Viszont ha ezután abban halok meg, hogy a szokásos negyvenszeresére emelkedett a vércukrom, az a te hibád lesz Szofi. - mutattam rá a mutatóujjammal fenyegetően, de persze közben vigyorogva. - Nekem van otthon barackos. A barackos is nagyon jó.

Miért nem veszel be rá gyógyszert? *felvont szemöldökkel figyeli*

Elmaradt az éjfél  

Boldog Éjfélt   Végre nem bambultam el.

Boldog éjfélt  

Én mindig. Sampon pls  

Ja, elvileg öntisztul egy idő után. Na de ki az aki ezt kivárja? O.o Tök undi. Jesus. Mosok hajat, igen ._.