Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Nem illendő ellenőrizni a gyermekeidet, főleg úgy nem, hogy hazajárnak, és nem mellékesen, csak egy kis összpontosítás, és már tudod is, hogy mi jár a fejükben. Szó szerint. Én most nem a lányomat ellenőrzöm, szó sincs róla, éppen csak felderítem, hogy mire megy el a pénzem. Ehhez már csak jogom van. Szóval miután megígértem a feleségemnek, hogy nem jövök el ide, behúzom magam után az iskola kapuját, és a bőrkabátomba rejtett kezeimmel, lazán felsétálok.
Ma amúgy nagyon ízlésesen öltöztem fel, nehogy azt higgyék, hogy gáz vagyok. A lányom minden második gondolata nyilvános szerepléseink során az, így is az, hogy le fogom égetni, vagy éppen leégettem, vagy még mindig nem lábalt ki egy leégetésből. Ha ennyire sokat ég, akkor már igazán hozzászokhatott volna.
Tehát felhúztam a kedvenc farmeromat, egy fekete garbót meg egy bőrdzsekit, így aztán egy szót sem szólhat. Olyan vagyok, mint egy átlagos ember, még fegyvert se hoztam magammal, pontosabban csak egy egészen kicsit, ami szinte észrevehetetlen. Általában három van nálam, úgyhogy most ezt is el lehet számolni egy plusz pontnak nálam.
Szóval ez az az iskolai egyenruha. Biztos lóg. Egy lány halad át, amikor megpillant riadtan szalad tovább, mintha éppen most készülnék elkapni őt. Bár az is lehet, hogy éppen van mögöttem valami. Nézem, ahogy elsiet, megnyugtató, hogy szinte futva se képes fellebbenni annyira a szoknya, hogy kivillanjon a fehérneműje. A nyakkendő miatt pedig zárva kell tartani a blúzt is, nem lehet nyitott köldökig. Helyes.
A pálcámat előhúzva idézem meg a kicsengetést jelző hanggal egyszerre patrónusomat, egy tibeti masztiffot, és küldök vele egy üzenetet Alexandrának. Várom őt itt, valami kútnál.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amíg várakozom, szemügyre veszem a környezetemet, eléggé rendezett, odafigyelnek arra, hogy jó környezetben nevelkedjen a jövő nemzedéke. Mondjuk elég nagy pofátlanság lenne, ha nem így tennének, tekintve, hogy mennyi pénzt utalok át a kölyök után, és ő még csak részt sem vesz minden szakkörben, meg különfoglalkozásban, jaj annak a szülőnek, akinek ilyen gyereke van. Elhelyezkedem egy közeli padon, tekintve, hogy a lányom fél méterrel kisebb, mint én, meg kell adnom az esélyt neki, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Állásinterjún voltam.
Felelem színtelen hangon, tudom, hogy mennyire fél attól, hogy az apja vagy az anyja megjelenjen itt,  és ne csak egy gyors látogatást tegyen, hanem mondjuk, mint Levinél, tanítsa őt. Nem csodálom, mert ha az én órámra nem egyenruhába járna, akkor biztos, hogy meghempergetném párszor a sárba. Nézem a papírt, de amikor elém lép, engedelmesen kihúzom magam, felemelem az állam, hogy meg tudja igazítani az ingemet.
- Van olyan ingem, ami régebb óta megvan, mint te, de még nem húztam fel soha. Anyád vette. Ananászok vannak rajta.
Elég kellemetlen volt, főleg, hogy ő komolyan gondolta. Sokszor meg akartam már semmisíteni, helyette azonban amikor a nejem elutazik, kiveszem a szekrényből, szerelésnél beletörlöm a szerszámokat, vagy azzal portalanítok, ha meg nincs semmi dolgom, akkor csak megtaposom és összegyűröm. Használva van, általában céllal, de sajnos olyan foltot még nem tudtam okozni neki, amit Anna ne tudott volna kiszedni. Valószínűleg a technikámmal van a baj, azt hiszi, hogy szeretem.
- Na, mi ez?
Veszem fel a papírost, és a szemüvegemet is az orromra nyomom. Nem rossz a szemem, de fontos, hogy amikor csak lehet, akkor ne erőltessem, hiszen a munkám során elengedhetetlen az éleslátás.
- Azt ugye tudod, prücsök, hogy egész addig nem vagy független, amíg tankötelezetten, az én pénzemből élve tengeted a mindennapjaidat? Hiába leszel nagykorú, papíron, nem számít.
Remélem ezzel el is vettem a kedvét attól, hogy tovább elmélkedjen azon, milyen jó lesz majd akkor, amikor betölti a bűvös kis tizenhetet. Csitri lesz még, jó ideig.
- Miért akarsz lemenni a faluba, ez egy elég nagy iskola, labdázhatsz az udvaron.
Felpillantok rá a papírból, mert szeretném látni az arcát arra, amikor azt mondom, labdázhat is. Tudom, hogy nem csinál már olyat, pedig akkor aranyos volt, amikor őszintén nézett még a bambi szemeivel rám, amikor még csodált, és nem manipulálni akart. Egy lépéssel előtted járok, angyalom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Mosoly - igen, rendes mosoly, nem az a vérszegény kötelező valami, amit csak azért húzok fel, mert muszáj - jelenik meg az arcomon. Egy röpke pillanatig tart csak, de aha a lány szerencsés, márpedig az lehet, akkor elkaphatja ezt a pillanatot. Imádom, amikor önmagát adja, de annyira be van feszülve a legtöbbször, hogy elveszi az ember kedvét is a jég megtörésére tett szándékot. Viszont ilyenkor meglepően izgalmas tudna lenni vele egy társalgás, ha nem feszülne vissza. Persze, ebben az én kezem is nyakig benne van.
- Szerinted nem próbáltam már eltüntetni? Lehetetlen.
Felelem egyszerűen, miközben a papírt vizslatom. Nem azért, mert nem bízok meg a lányomba, hanem mert nem bízok a kamaszokba, és a lányom határozottan kamasz, és lány, szóval nem hiszem, hogy ezt még magyarázni kellene ezek után. Viszont a papír úgy tűnik, hogy rendben van, tényleg csak egy engedélyező, így hát tollat ragadok, és ráfirkantom a nevem, sőt, amilyen lelkes vagyok, még a nejem aláírását is odakanyarítom, mintha duplán meg lenne erősítve, hogy lejárhat a faluba a kis barátaival. Vissza azonban nem adom, mert abban a pillanatban feleleveníti, milyenek is a korabeliek.
- Pontosan tisztában vagyok vele. Ha terhesen jössz haza, megcsapkodlak.
Ezzel az atyai instrukcióval nyújtom felé a lapot, a szemüvegemet, meg a tollat visszacsúsztatva az ingembe. Nem fogom egy toronyszobába bezárni, és nyilván meg is bízok benne, csak, nem fogom olyan könnyen megadni neki, amit akar. Úgy vélem, ez egy helyes eljárás, hiszen a lányom nem kanászodott el, képes a lemondásra és az érvelésre is, ha arra van szüksége. Emellett persze hihetetlenül kétszínű, ami miatt mások valószínűleg frászt kapnának, én viszont úgy vagyok vele, hogy éppen ezért fogja megállni a helyét az életben.
- Az élet bizonyos területein megbízom benned.
Nem mondhatom, hogy megbízok benne, mert nem, nem tudok. Azok után, amit láttam, amit amiatt tettem, nem tudok megbízni benne. Egy nap majd talán meg fogok, de az a nap még nem most van. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem a helyzettel, hogy mi kellene ahhoz, hogy megbízzak benne. Azonban tudom, hogy kell valami biztatót mondanom neki, így a tőlem telhető legőszintébb gondolatot továbbítom felé. Nem mindenhol, de van, ahol igen.
- Ez egy jó gondolat. Az előkészítőt szeretted volna, ha itt maradunk. Így legalább nem maradsz ki belőle.
Nem baj, hogy nem kérdezte meg, elvégre nem egy bárban akar táncolni, vagy a pult mellett lángnyelv whiskeyt locsolni magára, és addig, amíg ezeket a terveket mellőzi, hiszem, hogy meg tudunk egyezni. Az előkészítőben önkénteskedni szép hivatás, és inkább lányoknak való. Épp szólásra nyílnak szét ajkaim, amikor egy srác odakurjant. Rápillantok, és ő máris kushadva indul tovább. Fel sem kellett állnom hozzá.
- Nos, Lex, ha már itt vagyok, mesélj, milyen itt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

- Egy mázlista vagy fiam, hogy ilyen bölcs és okos apád van.
Felelem teljesen nyugodtan, kényelmesen lejjebb csúszok a padon, a bal bokámat a jobb térdemen pihentetve, ujjaimat lazán összekulcsolva, az ölembe fektetve olyan vagyok, mint egy nagy bölcs. Gyerekként mindig Jedi akartam lenni, de nem jött össze a dolog, valószínűleg ezért mentem az aurori pályára.
Érzem, ahogy a mellettem ülő a mondatra megfeszül. Sosem bántottam a gyerekeimet fizikálisan, nem is áll szándékomba, sőt, lelkileg sem, pedig rengeteg alkalmam lehetett volna. Alexandra azonban belekeveredett egy olyan szituációba, melyet nem kívánok sem gyereknek, sem szülőnek. Egyrészt borzalmas látni azt, hogy a gyermeked szenved, másrészt szülőként is borzalmas az, hogy tehetetlen vagy, és bár én tettem valamit, nem is túl kellemeset, mégis úgy érzem, hogy ez nem elég, és sokszor akaratlanul is bántom őt azzal, ahogy reagálok. Nem tudom olyan könnyen venni azt, hogy a lányom már érett, főleg miután tudom, amit tudok, és tettem, amit tettem.
- Mit sejtesz, mit feltételezek rólad?
Tudom, hogy mit sejt, de kíváncsi vagyok, hogy ki meri-e mondani. Most nem nézek bele a fejébe, de ismerős a gondolatsor, hogy többet legyünk egymással, és bár én igyekszem, és tudom, hogy ő is igyekszik, mégsem sikerül az illőnél több ideig el lennünk egymással. Sokáig agyaltam azon, hogy vajon mi gátol meg minket abban, hogy közvetlenebb, vidámabb kapcsolatot alakítsunk ki egymással, aztán rájöttem, hogy a gond kettőnk között, hogy annyira hasonlítunk. Levente érdeklődése hasonló az enyémhez, a lelki világa viszont szinte teljesen az anyja, így mi ketten jól elvagyunk egymással. Alexandra gyönyörű, mint az anyja, de belül pont olyan, mint én. Kétszínű, makacs, átgázoló. Sejtettem, hogy az egyik gyerekem inkább rám fog hasonlítani, és amikor ez a kis majom rám nézett a nagy szemeivel, tudtam, hogy ő lesz az. Sokáig jól megvoltunk, a hercegnőm volt, az is maradt, de az az eset eltört közöttünk valamit. Valami megmagyarázhatatlanul erős köteléket. Elszakítom a tekintetem tőle, és a biccentésnél követem az irányt, melyet a fejével mutat, és megnézem magamnak a lányt.
- Ne sérts meg.
A hangomban van némi figyelmeztetés is. Elvégre mindig odafigyeltem a nevelésére, és tudom, valahol mélyen, hogy nem ő a hülye, illetve de, ő is az, hiszen százszor elmondtam neki, hogy ne menjen, vagy ha megy is, előtte nyissák ki az üveget, vagy ha koktélt akar, ne hagyja őrizetlenül, mert az lesz, ami lett.
- Nem azzal nyered el a bizalmamat, hogy új helyre költöztünk.
A munkába temetkezés jogos pont, tudom, hogy túlzásba esek, talán ez is vett rá arra, hogy ma eljöjjek ide. Meg akartam nézni, hogy jó helyen van, hogy biztonságban van, szeretik, hogy boldog, hogy amit otthon az anyjának mutat, az a valós kép.
- Tudom.
Nem nézek rá, halkan, szinte motyogva ejtem ki a szót. Nem vagyok híve a gyengeségnek, sem annak, hogy ki kell mutatnunk az érzelmeinket úgy, mintha valami drámai sorozatban lennénk. Mert nem kell. Nem szeretem, hogy ezekről beszélnünk kell. Nekem is sok eszem van, hiszen egy pszichológussal házasodtam össze. Várható volt, hogy tizenkét éves koruk után elkezdődik a drámázás.
- Azt akarom, hogy a jövőd biztosítva legyen.
Jelentem ki határozottan, a farmerom kezdetleges kopásáról elfordítom a tekintetem, az arcát fürkészem, és magam sem hiszem el azt, amit most kimondok, de mégis kimondom.
- Akkor is, ha ez méregkeveréssel történik.
Hogy jó ötletnek tartom-e, hogy a lányom bájitalokat kotyvasszon napestig? Nem, egy fél pillanatig sem. A bájitaltanárok gonosz és életunt alakok, akik úgy érzik, hogy életükben az egyetlen örömforrás az, ha valamelyik diák hasmenést kap, csak mert ők belecsempésztek egy plusz hozzávalót a bájitalba.
- Ettől függetlenül pártolom az önkéntességet.
Jegyzem meg úgy, mintha az előbb csak a kezdődő nyárról, és nem arról értekeztem volna vele, hogy hagyom, had kövesse az álmait. Még akkor is, ha ennek azért ára van. Meg kell benne bíznom az élet más területein, azon az egyen, amiben valami miatt képtelen vagyok, ő pedig valószínűleg tudja, hogy ennek ára van.
- Ők mindig ott lesznek, egészen addig, amíg a jó apád, vagy a testvéred le nem csukják őket, vagy bele nem halnak abba, amit csinálnak, mert akár ki is nyírhatja őket egy ellenlábasuk. Amíg nem azon az oldalon vagy te is, nagy bajod nem lehet.
Engem nem zavarnak különösebben, hiszen az ilyen emberek hozzásegítenek a jellemfejlődéshez – mondom, a pszichológus nejem az oka az egésznek -, emellett megerősítenek abban, hogy mi jobbak vagyunk, nem utolsó sorban pedig számos adottságunk informatív módon fejlődik.
- Persze, tőlem az egész szünetet itt töltheti, kedvelem.
Ez a kedvelem pedig felér azzal, hogy „szívesen látom itt, hiszen szinte családtag, olyan, mintha a második lányom lenne, sőt így olyan lesz a ház, mintha négy gyerekem lenne, és ez teljesen jó, hiszen híve vagyok a nagy családnak, majd grillezünk és kivisszük az udvarra a nagy asztalt, meg gyújtunk tábortüzet”, de én nem ilyen vagyok, de persze magamban már el is képzelem a helyzetet, és el is kezdem várni a dolgot.
- Gyilkosság?
Kérdezem teljesen nyugodtan, talán túl nyugodtan is, mintha nem lenne semmi rendkívüli abban, hogy a lányom egyik barátja gyilkos. Nos, ha azt vesszük, az apja is az. Nem mintha a másik nem érdemelte volna meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Amikor azzal „vádol”, hogy levettem róla a kezem, érdeklődve fordulok felé, főleg mivel azt mondja, hogy már rég megtettem. Nem tudom, hogy miből gondolja, hogy én ilyet tettem volna, de biztos meg tudja magyarázni, hogy ő miért érzi ezt. Végül azonban csak odáig jutok, hogy érzem, ahogy a halántékomon lüktetni kezd az ér, és hogy az ujjaim zsibbadni kezdenek. Egyszer egész biztos az elfojtott agresszió okozta agyvérzés lesz a végzetem, és nagy valószínűséggel ő fogja okozni.
Elfordulok tőle, a kezemmel, hogy lefoglaljam magam – és ne feltétlenül most kezdjem el a kisebbik gyermekem felképelését -, inkább az államat dörzsölöm meg. Ez így jobb mind a kettőnknek. Így nem teszek olyat, amit később megbánhatok, bár jelen pillanatban a feltételes módot is erősnek érzem, úgy vélem, hogy nem bánnám meg, ha megtenném, és ez kellemetlen. Az viszont, amit ő mond, egyenesen szívfacsaró, nem hittem volna, hogy a nagy drámáknak és kijelentéseknek tényleg van fizikai megvalósulása is. Pedig ez fáj.  Mintha méreg áradna szét a szívemben, minden szavával egyre közelebb furakodva a szívemhez. Van az a pont, amikor az ember butuska, nem tudja, mit beszél, és van, amikor pontosan tudja, hogy a szavai milyen fájdalmat képesek okozni, amikor szándékosan bántani akarja a másikat, és hiába szégyenletes ezt gondolni, úgy vélem, a lányom pontosan tudja, hogy mit csinál.
Öltem érted. Ez a gondolat egy ideje, mint a távolban zúgó vonat, tompítja az elmémet. Ki akarom mondani, a képébe üvölteni, azonban csak csendben nézem őt, és ha rám pillant, talán egy villanásnyi ideig még szomorúságot is felfedezhet a sötét szemekben. Talán, ha egy szemernyit is érdekli, vagy ismer. Utóbbiban meglehetősen kételkedem. Elmondanám neki, hogy mi mindent tettem, hogy miket csináltam csak azért, hogy őket biztonságba tudjam, hogy képes voltam embereket bántani azért, hogy a családom biztonságba legyen. És, hogy éppen őérte mentem el olyan messzire, amennyire sosem akartam. Sosem akartam ezt, de képes lennék újra és újra megtenni, ő pedig arról beszél, hogy mennyire strapálja magát. Fogalma sincs róla, mint jelent kockáztatni és az utolsó verejtékig elmenni azért, hogy idilli legyen minden. És ilyenkor jön a maró gúny, mely azt mondatja, hogy tényleg kihívás lehet egy totál divatkatasztrófa elkerülése, mely hozzájárul ahhoz, hogy idilli legyen otthon a légkör. Nem szólok semmit, nem tudom, hogy mit mondhatnék, annyi minden lenne, és mégis, még most is kímélem őt, bár az is lehet, hogy csak a legfájdalmasabb dolgot keresi az agyam egy rejtett zuga. Valamit, amivel hasonló fájdalmat tudok okozni. Meg sem hallom azt, hogy mintha mi sem történt volna, cseveg arról, hogy nem is tudja, érdeklik-e annyira a bájitalok, hogy ezt akarja majd csinálni később. Az ujjammal az államat simogatom, elgondolkodón nézek magam elé, fogalmam sincs, hogy mikor, de érzem a testtartásomon, hogy valamikor feljebb ültem. Nem tudom mégis milyen reakciót vár arra, hogy felöltözve, kontyba kötött hajjal jött haza. Ő maga generálja a titkokat, ő maga csinál drámát az életéből, mert igenis elmondhatta volna, elengedtük volna. Levi sokkal érthetőbben titkolózik, ám ezzel együtt is sokkal nyitottabban éli az életét, mert képes volt kommunikálni. Pont ezt a példát látva gondoltam azt, hogy a lányom is kinőhet a drama queen szerepkörből. Úgy tűnik, többet láttam bele, mint ami. Amikor játékosan meglök, csak valami hümmögés félét adok ki, és rá pillantok egy fél pillanatig.
- Tehát félig lény. Úgy tudom, van itt jó pár ilyen szerzet. Vélák főként.
Amikor szólásra nyitom a szám a hangom rekedtes, meg kell köszörülnöm a torkom, és nyelnem egy nagyot. Ajkaimat szinte láthatatlanul megnedvesítem, mielőtt folytatnám.
- A nemtörődömség a legjobb megoldás. Ha nem foglalkozol a fenyegetővel, vagy úgy teszel, mintha a titok nem lenne titok, egy idő után elül a dolog. De úgy vélem anyád hasznosabb tanácsokkal el tud látni, mint én. Indulnom kell.
Hirtelen pattanok fel, de mielőtt elindulnék, még előveszem a tárcámat, abból kivéve a bankkártyáim közül az egyiket. A fizetésem több különböző számlára utalom tovább, ez közülük az egyik, amin történetesen a lány neve áll. Felé nyújtom a plasztikot, vagy elveszi, vagy a padra ejtem mellé, nekem mindegy igazából.
- 3842. Minden hónap tizedikén érkezik rá harminc galleon, itteni mugli pénzben negyvenötezer körül. A számlán jelenleg 5500 gallon körül van, szabad vagy.
A tárcát összezárva visszacsúsztatom a zsebembe, és biccentve felé fordulok meg, hogy elinduljak abba az irányba, amerről jöttem, ám két lépés után visszafordulok, de csak egy mondat erejéig, utána folytatom az utam, nem hagyva, hogy bármi, főként Alexandra megállítson:
- Amikor patrónust idézek, arra gondolok, amikor először a karjaimban tartottalak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Amikor a gyerekek kicsik voltak, és Levi elkezdte az előkészítőt, még akkor vettük meg bogolyfalvi házunkat. Először azt terveztük, hogy a másikat kiadjuk, ideiglenesen, aztán később, amikor a Bagolykőbe járnak majd, visszaköltözünk, és ezt adjuk ki. Végül Kanada közbeszólt, így a házat a vétel után nem sokkal ki is adtuk, épp csak amikor tényleg az utolsó vázának is megtaláltuk a helyét. Eddig ugyanazok laktak benne, ám most, hogy már mind a három gyerekük elköltözött, túl nagy lett nekik a ház, így inkább egy kisebbet kerestek, ennek a kulcsait pedig szépen visszaszolgáltatták.
Ennek már két hete. Most azért jövök el ismét, mert máris új család költözik be, akik szintén három gyerekkel érkeztek a faluba. Talán ezért nem működött nekünk a dolog, ez a ház a három gyerekeseket vonzza. Az elmúlt két hétben a lelakott részek felújításra kerültek, néhány bútort cseréltünk és profi takarítók takarítottak ki, hogy tényleg minden tökéletes legyen az új család érkezésekor. A papírokat aláírtuk, egyelőre fél évre, mert az apa munkája hasonló az enyémhez. Nem szeretnének elmenni, de amit muszáj, azt muszáj, ezt ismerem én is. Így hát nagyon megértő voltam velük, és látszott, hogy ez nagyon jól esik nekik, fontos a jó benyomás, és valljuk be, ha valaki csak úgy szembe találkozik velem, akkor nem feltétlenül a kedves, rendes családapa az első, amit nyújtani bírok.
A boglyas téren átvágva először a hivatalba megyek, leadom a szerződésünk harmadik példányát, amit iktatnak is, így válik hivatalossá, hogy mostantól a Kémsei - Virágh család itt lakik, a Macskabagoly utca 42-ben. Kell még vennem valami szépet és kéket a feleségemnek, mert a múltkor a gondolataiban pont arra panaszkodott, hogy nincs egy kék díszítésű nyaklánca vagy karkötője se, aztán meg még süteményt, mielőtt hazaindulok. A cukrászda termékei még mindig itt a legjobbak. Egy pillanatra elpillantok az Bagolykő felé, de megállom, hogy elinduljak oda, most éppen nem beszélünk egymással Alexandrával, és nem én leszek az, aki megtöri a jeget. Ő döntött így.
Mennék én is tovább, de éppen hogy csak elindulok, szembe találom magam az előkészítővel, pontosabban az udvarával, ahova most szabadultak ki a gyerekek. Nem tehetek róla, egy pillanatra meg kell állnom, és kicsit visszaemlékezni arra, milyen is volt, amikor az enyémek is ilyen kicsik voltak még.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Alapesetben nem szoktam én ide lejárni, főleg nem ilyen késői órán, de most úgy alakult, hogy a frissen elfogott barátunkat ide kellett hozni. Mivel a csapat legnagyobb része teljesen használhatatlan, és szinte azonnal az ispotályba küldték őket, így az én nagyszerű feladatommá vált lekísérni a férfit a cellájába. Én se vagyok a legjobb állapotba, ruhám több részen elszakadt, a nadrágom nagy részét vér borítja. Határozottan lépek, de érzem, hogy minden mozdulat kínszenvedés számomra. Nem mutatom viszont a gyengeségem, sosem engedek meg magamnak ilyesmit.  
A pólóm szinte lefoszlott rólam, a bőrkabát csak azért úszta meg, mert nem volt rajtam a harc alatt. Ez a férfi egyedül elbánt nyolc aurorral, és erre első körben ide küldik, két rémült kölyök szomszédságába. Nagyon elmés megállapítás.
- Van kedvetek szórakozni?
Mordul a lány felé, én pedig azzal a lendülettel nyomom a falnak, amiből érzem, hogy a hasfalam egy nagyobb lüktetéshullámba kezd. Ez a nyomorult megvágott, és hiába látták el hirtelen valamennyire, direkt megmondták, hogy ne csináljak hirtelen és felelőtlen mozdulatokat. De az a kölyök kábé annyi idős, mint a lányom, nem örülnék neki, ha egy ilyen alak a lányomhoz szólna, vagy csak rá nézne.
- Befelé.
Bár csak udvariasságból mondom, már rég befelé lököm. A keze és a lába is meg van kötve, mágikus bilincs védi, ám ennek ellenére meg kell várnom, amíg továbbszállítják. Remek. A sajgó hátam a hideg kőnek vetem, rápillantok a két gyerekre, de csak egy pillanatra, utána tovább is siklik a tekintetem a férfire, aki szintén akkor veszi le a tekintetét a szőkéről. Megrázom a fejem lassan, és, hogy érzékeltessem, mennyire nem kéne rá néznie sem, a bal hüvelyk ujjamat jobbról balra elhúzom a nyakam előtt. Csak okosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ártalmatlan, csak a szája nagy.
Felelem teljesen nyugodtan, csak egy fél pillanatra nézve a fiúra. Nem veszem le a tekintetemet a férfiról, aki csak mászkál a cellájában, időnként megnyalva a száját, a szőke lányt figyelve. Maximum majd elmegy a kedvük attól, hogy valami ostobaságot csináljanak, és itt kössenek ki megint. Amúgy se néznek ki úgy, mint a friss vendég, vagy én, ha már itt tartunk.
- Nem hiszem, hogy segíthetnék.
Felelem határozottan, de mivel elég zavaró, hogy a pasas ennyire nézi a kislányt, ezért megenyhülve, engedem magamnak, hogy a figyelmem egy töredéke mégis feléjük forduljon. Határozottan nem tűnnek olyanoknak, akiknek itt a helyük, szinte érzem, hogy valami félreértés lesz. Viszont olyan luxust, hogy belenézzek a fejükbe, most nem engedhetek meg magamnak, észnél kell lennem, ha az az elmebeteg csinál valamit.
- Miért hoztak be titeket?
- Ciccca, gyere át hozzám.
Nyomul egészen közel a rácsokhoz véres "kollégám", azonban a rácsok, ahogy érzik a közeledését, úgy taszítják vissza a tisztes távolságba. A mágia csodáig. Érte szerencsére jönnek, talán egy óra, és végre én is hazatérhetek. Nem igazán pártolom azt, hogy helyettesítek és még a ruhám is elszakad benne, főleg mert Alexandra otthon van, vagyis, ha meglát esetleg, biztos rájön, hogy vagy beszólna vagy túlaggódna egy kis semmiséget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A hatodikon voltam fent, bár nem néznék ki belőlem az emberek, mégis eléggé aggódó típus vagyok, főleg, ha az aggodalmam tárgya annyi idős, mint a gyerekeim. Most is ez a helyzet, a kis Márnyai Péter miatt voltam fent. A vizsgaközpontban előzetes tanulmányai és felmérései alapján alkalmasnak bizonyult a hoppanálási vizsga letételére, azonban azon a derűs péntek estén, amikor mi kint vacsoráztunk a kertben, berobbant a riadt, amputoportált srác a mustáros csirkébe, ráadásul még azelőtt, hogy vettem volna belőle. Ez, és a tény, hogy egy lábavesztett gyerek fekszik az asztalomon, na meg persze, hogy Lexa visít - gyanítom, hogy inkább a ruhája, mint Péter miatt - egészen elvették a kedvem az ételtől. Addig jutottam, hogy ráordítottam a lányomra, hogy most mutassa meg mit tud a bájitalaival, Anna nekiállt nyugtatni, én meg elküldtem egy patrónust, jelezve, hogy ez nem sikerült srácok.
Végül persze szerencsésen megoldódott az eset, bár Péter azt mondta, hogy mostanában nem kíván újrapróbálkozni, megnyugtattam, hogy lesz ennél rosszabb is az életében. A csúnya nézés gondolom azt jelezte családom nőtagjaitól, hogy ezt nem kellett volna. Pedig igaz, hát most hazudtam volna neki? Jaj Petya, innentől minden szép és jó lesz, megtalálod az igazit, bevonzod a pénzt, és karrieredben is sikereket fogsz elérni. Nem vagyok én Ezo TV percenként nyolcszáz kemény magyar forintért. De azért eleget tettem kötelességeimnek, megkérdeztem, hogy megvan-e a gyerek, és mikor igenlő választ kaptam, távoztam. Napi jó cselekedet kipipálva. Elégedetten sétáltam le a lépcsőkön, mert a második előterében van a legjobb kávéautomata, amit valaha birtokba vehettem, így most szépen be is állok elé, hogy egy dupla forró fehércsokoládét magamhoz vegyek. Nem szoktam kávézni, csak amikor éppen a halálba megyek, viszont ez a lötty remek. Persze nem dicsekszek vele, mindig igyekszem úgy tartani, mintha kávé lenne. Még a végén céltáblát csinálok magamból.
- Dwayne!
Tudtam, hogy akarok még valamit ma, és meg is van, hogy mit. A férfit. Mármint nem úgy, Anna a feleségem és szeretem őt, de eszembe jutott, hogy meg kell keresnem a férfit.
- Összeosztottak minket, ezen a nemzetközi összefogáson ami jövő szombaton lesz. Mi ez egyáltalán?
Mivel még csak most tértem vissza igazán a munkába, leszámítva azt a két esetet, amik igazából kérdés nélkül jöttek, még csak visszaszoktatáson vagyok, és erre is a férfit jelölték ki, de ezt inkább meg sem említem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Értem.
Óhatatlanul is lepillantok magamra, tekintve, hogy elég nagyra nőttem, nekem maximum zsákban csoszogás lesz, ha csak nem hullazsákot készítenek elő, de ne kísértsük a sorsot.
- Szóval akkor ez ilyen "összefogás".
Szabad kezemmel rajzolok egy macskakörmöt a levegőbe, mellyel kifejezem a véleményem erről az egészről. Na ne szórakozzunk egymással, mert biztos, hogy nem. Akkor sem, ha a nejem csúnyán néz. Nem fogok én zsákban cammogni.
- Iszunk helyette?
Kérdezem, és jelezve kérdésem komolyságát, felhajtom a maradék italomat. Na, ez jó volt, most már olyan, mintha nem kéne rosszul lennem attól, hogy itt ténfergek bent. Irigylem a velem szemben álló szalma - kamilla madárijesztőt, ő legalább elmondhatja magáról, hogy volt terepen, én meg azt, hogy túl erőszakos voltam egy fogollyal, aki egy kislányt fűzött a cellákban. Még nem tudják, hogy azzal az üggyel mi lesz. Talán ezért is osztottak be a férfi mellé, hátha egymás idegeire megyünk. Érzem, hogy el kellene mesélnem neki, milyen remek kis gyűjteményem van a pincében, de úgy vagyok vele, hogy ha barátkoznunk kell, akkor azt egy jó koccintós gondolatával kell elkezdenünk, úgy csak még jobban esik a minőségi ital. A bal kezem is felszabadult, tekintve, hogy már a pohár se volt nálam, így mind a két kezemet a zsebembe dugva nézek a férfire. Lehet, hogy akár jó barátok lehetnénk kényszer nélkül is, de most emiatt inkább csak zavarjuk egymást a tény miatt, hogy kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Remek.
Alapból nem bontanám meg a gyönyörű rendszerezéssel ellátott, méregdrága italkészletet, de úgy vélem, hogy vannak alkalmak, amikor szükséges, ilyen például az, amikor nyitok egy kolléga felé, még ha a kolléga mellettem elhaladva éppenséggel olyan szagot áraszt, mint az a farm, ahova egyszer elvittük a gyerekeket, és a lányom egész naphangosan tett megjegyzéseket. Gyerekek, de mondjuk tényleg elég büdös volt, viszont akkor letettünk arról, hogy kiszakítsuk őt a természetes élőhelyéről, a plázából. Ez legyen a legnagyobb gondom, nem igaz?
- Megházasodsz?
Fogalmam sincs, hogy mi lenne helyénvaló. Most akkor tegezzem, vagy magázzam? Mindenesetre a tény, hogy házasságot kíván kötni, meglep. Nem nagyon ismerem, de nem tűnt annak a társas lénynek. Most pedig házasságról beszél, mondjuk a pontatlan dátum miatt hihetném azt is, hogy ez csak egy fedősztori, lehet, hogy meleg vagy ilyesmi, és ezért mondja, hogy elvesz egy nőt. Talán ugratják ezzel, és így szab gátat a rosszakaróknak.
- Ihatunk a nősülésre is. Ki a szerencsés?
Körbepillantok, de a nagyrészt férfiakból, vagy feltűnően izmos nőkből álló csapatok nem úgy tűnnek, mint az ideális pár az istállószagú társam mellett. Biztos valami külsős ember. Én annyira itt nem néztem körbe, nem azért jöttem, hogy megállapítsam, kit milyen szálak fűznek össze, vagy éppen milyenről álmodik, meg aztán van nekem kihez hazamenni, és ez bőven elég is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Alapesetben semmi keresnivalóm nem lenne itt, nem is szívesen jövök ide. Elég nekem a munkahelyem, nem hiányzik belőle egy kisebb példány. Viszont a házkiadás miatt van még néhány papír, amit le kell adnom. Most, hogy visszajöttünk, erről is készítenének egy feljegyzést, beírnák mindannyiunk új címét, ami nem új, hiszen gyakorlatilag a régi házunkba költöztünk vissza, de mindegy, legyen így. Tőlem annyi másolatot készíthetnek az okmányainkról, amennyit csak akarnak, egészen addig, amíg nem élnek vissza velük. Azt meg úgyis megtudom, ha igen.
Nem szeretnének semmi mást, csak pár papírt kitöltetni, meg okmányokat másolni, így a levélben, amit küldtek, jelezték, hogy nyugodtan menjek oda soron kívül az ügyintézőhöz. Bevallom, valahogy én is így gondoltam, mert semmi kedvem nekem itt szobrozni órákat. A levélben felajánlottaknak eleget téve sétálok hát be, és körülnézés nélkül - leszámítva az illendő biccentést, de olyankor senki se nézi igazán ki az, aki ott van -, lépek oda az ügyintézőhöz, és kezdek bele fojtott hangon az okba, amiért jöttem, amikor a harmadik szónál egy ifjú hölgy rám ripakodik, sőt, ami ennél is bosszantóbb, letegez, mintha a cimborája lennék. Felé fordítom a tekintetem, a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik, miközben végignézek rajta, szám szegletében megjelenik egy félmosoly. Ez a gúnyos kis jelzés viszont kellőképp látható, így magamban nyugtázom, hogy el is intéztem a problémát. Nem fogok én leállni egy ilyen kis csitrivel szórakozni. Az, hogy lejáratja magát, szíve joga, de engem ne égessen itt. Visszafordulva inkább a saját dolgommal törődök, azt ecsetelem tovább az ügyintézőnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

Ha az ember közel huszonöt éve a Varázsbűn - üldözési kommandó tagja, akkor nem igazán hatja meg, hogy egy nádszál lány - legyen akármilyen zakkant példány is -, elkezdi vegzálni a vállánál. Ez inkább olyan, mint amikor érzed, hogy van rajtad egy bogár, csak éppen azt, hogy telibe kapott egy madár. Kellemetlen, és ezért inkább leráznád magadról. Nos, jelen pillanatban én is ezt érzem a hölgyike mellett, aki mintha nem lenne normális egészen, vagy semennyire sem, elvégre ki rendez jelenetet egy hivatalos helyen, főleg úgy, hogy a másik lehet, hogy csak érdeklődni jött? Senki. Mivel eddig egész kényelmesen álltam, most kiegyenesedek, hogy mind a majd két méterem érzékelhető legyen, és azzal fordulok a szöszke felé.
- Csss.
Ezt olyan határozottan mondom ki, és mellette a jobb kezemmel mutatom is, hogy legyen kedves összezárni azt a nagy száját, mielőtt én tömöm be. Nem értem, hogy mi is pontosan a problémája, meg, hogy milyen sorszám, de nem is érdekel kifejezetten, csak, hogy üljön vissza a helyére.
- Nem tartom valószínűnek, hogy az automata megsértődik, amiért nem húztam sorszámot, de a lelki üdvéért aggódva kérem, hogy ha ennyire zavarja, húzzon egyet.
Nekem mindegy, hogy mit csinál, mert ha van sorszámom, ahogy a nőcske akarja, akkor is simán előbb fognak szólítani, szóval nem hiszem, hogy megérné ezt a plusz kört eljátszani. Bal kezemben a családom személyes okmányait tartom, ezeket átnyújtom az ügyintézőnek, majd a zsebembe rejtett kezeimmel fordulok vissza felé.
- Egy apró intelem, ha már itt álldogál. A tegeződés feltételezett rokoni kapcsolatot vagy barátságot, szorosabb ismeretet fejez ki, míg a magázódás udvariasságot, tiszteletet. Úgy vélem, hogy maga nekem sem barátom, sem kollégám, ha meg a gyerekem lenne, már nem lenne nyelve. Ha ráér, örömmel bevezetem az illő távolság betartásába is, mert ahogy látom, a neveléséért felelős személyek nem értek rá az ilyen formalitásokra.
Nem jókedvemben talált meg, de lám, képes vagyok egész tisztességesen beszélni vele, legyen érte hálás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A magam poharát, most, hogy már üres, az automata melletti szemetesbe hajítom, alapesetben sem szoktam hosszan tartogatni, de most az, hogy megszólítsak valakit, akiről még jót nem hallottam, nem könnyű. Pedig nem tűnik vészesnek a férfi, eddig sok rosszabb embert láttam már, itt is, kint is, szóval nem hiszem, hogy éppen őt van joguk megszólni, de hát majd elválik, ugyebár.
- Mennyi idős a kiskölyök?
Feltételezem, hogy már megszületett, de valahogy úgy vélem, hogy a "praktikus" szó arra következtet, hogy nem több egynél. Valószínűleg csak úgy megtörtént a dolog, és ha már így alakult, hát elveszi. Én magam nem igazán preferálom az ilyen megoldást, de ítélkezni nincs jogom. Elég sok érdekes élethelyzet adódik ahhoz, hogy pontos képet kapjunk, mi miért történik.
- A nejemmel nálunk a gyerektervezés volt praktikus.
Na igen, ott viszont én nem adtam alább abból, hogy logikusan és reálisan gondolkozzunk, hogy ne azonnal legyen gyerekünk, hanem amikor már minden készen áll. Alexandra öt évvel fiatalabb, bár csak hármat számoltunk annak idején, de akkor éppen egy olyan életszakaszban voltunk, hogy nem vállalhattunk be két gyereket. Sokan ennél a megoldásnál néznek furcsán, de szerintem ebben sincs furcsaság, csak hideg fejjel való gondolkozás. Ennek ellenére imádjuk a gyerekeinket, és valószínűleg nem tartanánk ott, ahol most tartunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Már két hete szabadságon vagyok, pontosabban nem is szabadságon, csak csökkentett, irodai munkán. Nem bánom, jobb ez így, most, mert érzem én is, hogy pihennem kell, össze kell szednem magam. A szakállam, és a hajam jó része már másnap ősz volt. Eddig nem látszott, vagy legalábbis nem annyira, hogy őszülni kezdtem, most viszont már határozottan látszik a korom, vagy inkább még plusz tíz év. Az éjszaka történtek is megráztak, de az is, hogy Alexandra nem tért haza. Reménykedtem benne, hogy ez is csak egy olyan időszak lesz nála, mint a többi, de aztán nem. Beletörődni nem fogok, de elfogadom a döntését. Az elmúlt két hétben a nejem igyekezett lekötni a figyelmemet, meg folyton megkövetelte, hogy “beszélgessünk”, amihez semmi kedvem nem volt. Jelen pillanatban össze szeretnék csomagolni, és elköltözni. Egyedül. Szeretnék egy kis faházban élni egy erdő közepén egy hegy tetején lehetőleg. Olyan szinten messze szeretnék lenni mindentől és mindenkitől, hogy a gondolat néha már engem is megrémít. Amúgy rosszul nézek ki, még szerintem is, nem is szívesen megyek emberek közé, mert érzem, hogy bámulnak. Most mégis el kellett jönnöm. Négy nagy zsákot cipelve magammal.
- Elnézést, beszéltem az igazgató úrral, hogy ma érkezem, játékokat hoztam.
Ez is a nejem egyik feladata volt. Nézzek át mindent a padláson, és amit meg kell tartanunk, pakoljam vissza, amit nem, de használható, azt szállítsam el oda, ahol hasznát vehetik. Hát most itt vagyok, és várok. A nő tekintetét igyekszem fel se venni, ő egy kis időt kér tőlem, és elviharzik, inkább csak várok, és közben bambulok magam elé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Amikor rám néz, nem sok mindent láthat az arcomon, az öregedést, a fakó bőrt, a fénytelen szemeket, az érdektelenséget. Mintha le lennék szedálva. Nincs bennem gyógyszer, az elmúlt tizennégy nap bőven elég volt.
- Jó napot.
Úgy csinálok én is, ahogy ő, hivatalosan, tartva a távolságot. Engedelmesen követem, bár nem feltétlenül játékok, de nem hiszem, hogy nagyon messzebb kéne vinni. Ha nem muszáj, akkor nem nyitom ki a számat.
- Ami azt illeti ruhák. Az unokáinknak tettük félre, de itt nagyobb hasznuk lesz. Nehezek.
Teszem hozzá még csendesen, lepakolva magam elé őket. A zsebembe nyúlva átnyújtok a lány felé egy borítékot.
- Kérem, adja át Thomasnak az üdvözletemet, ő tudni fogja, hogy hova lenne érdemes ezt a pénzt tenni.
Biccentek egyet, hátralépek kettőt.
- Viszont látásra.
Köszönök még el, majd zsebre dugott kézzel indulok el arra, amerről jöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

A felajánlására bólintok, tisztában vagyok vele, hogy vannak ott olyan ruhák, amiken még a címke is rajta van. Jó párat tőlem kapott, ami megerősít benne, hogy pocsék ízlésem van női ruhák terén.
- Köszönöm a javaslatot, mindenképpen átadom Annának.
Nem szoktam a nevén szólítani, anyunak vagy a nejemnek hívom. Az utóbbi idők rányomták a bélyegét a kapcsolatunkra is. Közel állok hozzá, hogy elmondjak mindent neki, az elmúlt éveket, a titkokat. Nem alszom vele, a padláson húztam meg magam, ott senki se kényszerít beszédre. Nem akarok beszélgetni. A temetés gyorsan történt, csendesen, ott voltunk mi, akik azon az estén is. Kincsőt másnap vitték el tőlünk.
- Nem szeretnék zavarni.
Otthon is csak útban vagyok a legtöbbször, nem mondják, nem érzékeltetik, de érzem, hogy így van.
- Te vagy az egyetlen, aki nem kávéval kínál.
A családom többi tagja mostanában mindig kávét tesz le elém, pedig nem kávézom, csak amikor bevetésre megyek, amikor olyan bevetésre megyek. Van egy rituálém, amit mindig elvégzek, ám csak a lány vette észre, csak ő tudja, hogy nem fogyasztom azt a fekete löttyöt a hétköznapokban.
- Ez rendes tőled, köszönöm.  
Húzom el a számat egy pillanatra, de ennek ellenére nem indulok el felé, csak topogok ott zavartan.
- Jól nézel ki, megállod a helyed. Büszke vagyok rád, Lex.
Intek egyet felé, majd visszadugva a kezem a zsebembe folytatom az utam kifelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Csendben tűröm a megállapítását. Valóban fogytam. Amikor pedig egy karbantartott izomzat kezd hanyatlásnak, az elég csúnya látvány. Most fogyásnak tudják be, később meg elfolyásnak, elernyedésnek fogják. Megesik az ilyesmi.
- Utálom a kávét.
Állapítom meg a nyilvánvalót, amit a családom nem nagyon tud megemészteni, valószínűleg ezért teszik le elém rendre a csészét. Vagy, hogy kínozzanak, mert pontosan tudják, hogy mielőtt elmentem, ittam. Engedem, hogy belém karoljon, nem nagyon van erőm alapjáraton sem ellenkezni, de nem is tenném. Szeretem őt, és bánom, amit mondtam, de ott és akkor jogosnak éreztem, hogy a dühömet kiadjam. Nem volt képes meghallgatni, nem mondhattam el. Haza akartam jönni, velük akartam lenni, átölelni őket, és egy pillanatig nem gondolni arra, hogy miért tehetem meg azt, hogy velük vagyok, hogy nem állhattam volna ott.
- Nem nagyon van mire.
Nem tartom magam jó embernek, vagy életre érdemes embernek. Tényleg elvesztettem magam, volt egy pont, amikor mindennél jobban vágytam arra, hogy ott legyenek mellettem, hogy annak ellenére, hogy elküldöm őket, velem maradjanak. Ennek ellenére egyedül vagyok, egyedül érzem magam. Nem érzem azt, hogy méltó lennék arra, hogy bárki időt töltsön velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Még mindig én.
A másik felében annyira nem vagyok biztos, így inkább arra nem mondok semmit. Nem vagyok benne biztos, hogy van még tovább. Engedelmesen foglalok helyet a széken, és körbepillantok a helyen. Nincsenek festmények, és senki más sincs itt rajtunk kívül. Amíg az italt hozza, lopva megsimítom a helyet, ahol az előbb az ajka megérintette az arcomat. Nagyon nagy baj lehet, ha ezek után képes még kedves lenni velem.
- Nyugodtan hazajöhetsz, úgyis megígérted Angienak, hogy itt töltheti a nyarat. Én a padláson lakom, nem sok vizet zavarok.
Különben is, ha a lány itt van, akkor vele foglalkoznak, és akkor engem békén hagynak, békésebben, mint jelenleg. Bár addig még bevetésre is küldhetnek, bevégezhetem. Elmotyogok egy köszönömöt az italra, kicsit nézem a feláramló gőzt.
- Nem igazán.
Húzom el a számat, de végül is, ha már itt ülök, akkor miért is ne. Nem akarok beszélgetni, de ha szóba állt velem, hát beszélhetnék is vele. Szeretném megérteni őt, és szeretném, ha megértené, hogy mi miért történt.
- Péternek hívták. Kincső apját. Hibáztam, aznap éjjel meg kellett volna halnom. Elém lépett, mielőtt az átok eltalált volna. Nem gondolkozott gondolom, csak cselekedett. Kisbabája volt, értem nem kár, de érte igen. Két napig küzdött.
Köhintek egyet, zavartan. Nem nézek rá, az italt nézem, bűntudatom van azért, mert egy apa, egy férj halt meg értem. Értem, akinek felnőtt gyerekei és erős felesége van, értem, aki ha elmegy, hát elmegy, már megtett mindent, amit meg kellett tennie.
- A gyereket a nagynénje vitte el, az anyját kezelik még most is, nem is biztos, hogy kijön. Anyád meg rohadt kávéval itatna. Egyszerűen csak halottnak kellene lennem. Azon gondolkoztam, hogy kérvényeznék egy időnyerőt a minisztériumtól, és visszamennék. Anyádnak ne mond, csak jönne a hülye kérdésekkel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Kanada. Mindig visszafordulunk Kanadához, pedig az ember azt hihetné, hogy egyszer már véget ér. El kellett jönnünk, és ő ezért bosszút is állt, méghozzá a lehető legjobb módon. Az egy dolog, hogy faarccal tűröm, hogy bánt, hogy minden lehetséges pillanatban odaszúr nekem, hogy élvezi, ha bosszanthat, ha megint ő győzedelmeskedett, de a sok néma tűrés csak gyűlt és gyűlt, és sokkal inkább miatta jelent meg a mostani állapotom, Péter csak olaj volt a tűzre. Most sem fakadtam ki, legutóbb is egyetlen mondat volt, azóta pedig a padlástérben emésztem magam.
- Ez rendes tőled kincsem.
Simogatom meg a combját, és kicsit rászorítok a térdére, mint régen. Egy halovány mosoly is átfut az arcomon, jól esik ezt hallani, hogy szüksége van rám, és nem csak egy beszélő ATM-nek gondol. Általában ez van a fejében, most viszont tudom, hogy őszintén szól hozzám. Kár, hogy korábban nem ment ez.
- Tudod, hogy a statisztikák szerint tíz éve halottnak kellene lennem, ugye?
Aki nem szerel le negyven éves kora előtt, az nagy valószínűséggel azért nem teszi, mert régen elesett. Az állományban kevés a harmincöt feletti “vén róka”. Sokszor viccelődnek azon, hogy statisztika javítása vagyok, és még én magam is tudom, hogy akkor éjjel véget kellett volna érnie az életemnek, méltósággal. Senki sem várta el, hogy hazajöjjek, én magam sem.
- Szeretném elmondani neked, hogy miért kellett eljönnünk Kanadából. Talán akkor megérted.
Úgy gondoltam, hogy sosem fogom ezt elmondani senkinek, mert ha ez kiderül, kiderülhet a többi is. Viszont sosem lesz vége ennek, ha nem mondom el neki. Ha meg tényleg sikerül megszereznem az időnyerőt, vagy a következő alkalommal otthagyom a fogam, azt akarom, hogy tudja. Ahogy Levente is tudja a titkom.
- Én tettem, Lex. A kínzás, a csonkítás… én bosszút akartam állni azért, amit veled tett. Bántott téged, és ezt nem tudtam elviselni. Nem akartam megölni, azt akartam, hogy egy életen át szenvedjen, de túlzásba estem, elvakított a düh. Én meghamisítottam a bizonyítékokat, rátereltem az egészet egy halottra. Nem akartam, hogy szégyenkeznetek kelljen, amiért az apátok börtönben van. Ezért jöttünk el olyan gyorsan, a bátyád elkezdett az üggyel foglalkozni, és tudtam, hogy ki kell lendítenem mindenkit.
Valószínűleg, egy vakáció is elég nagy lendület lett volna, de ott és akkor nem ismertem határokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Elhiszem, Lexa.
Nem mintha ez már segítene a helyzeten. Nem tudom, hogy amúgy mi az, ami kellene nekünk, mi az, ami akkora hatással lenne ránk, hogy véget vessünk a marakodásnak, hogy végre újra egy család legyünk. Talán nincs is ilyen, talán számunkra minden lehetőséget eljátszottunk. Pedig nagyon szeretném hinni, hogy nem így van, de minden lépésünk egyre elkeseredettebb és kényszeredettebb. Én például nem haragszom rá, mégsem vagyok képes arra, hogy könyörögjek neki, olyan ez, mint amikor folyamatosan olyan munkát végzel, hogy belefájdul a hátad, és nem vagy képes többet kihúzni magad. Én olyan sokszor tűrtem el a stílust és a szavakat, hogy átmentem egy érdektelen semmibe.
- Hm? Ja nem, nincs baj.
Egy pillanatra nem is értem, az ugrik be egyből, hogy tudják-e a kollégáim, hogy milyen sötét a múltam, de nem. Gondolom vannak olyan túlbuzgók, akik el akarnak tenni az útból, látom például, hogy miként néz rám Leroux, de azt is tudom, hogy ő nem veszélyes rám nézve. Lehet, hogy azt hiszi, találhat valamit, amivel eltávolíthat, de esélye sincs, ha a tulajdon fiam nem jött rá, aki kimagaslóan jó, akkor ő egészen biztosan nem fog, annál sokkal eszesebb vagyok. Nem félek tőle, épp csak bosszant, mint ha valaki lekávézza az iratait.
- Kérlek, auror vagyok. Piszok jó auror.
Rendben, ebben van némi "arcoskodás", de így gondolom. Persze ez nem ok arra, hogy mindent tudjak, hiszen ha nem látnék a fejébe, akkor tudtam volna mindezt, azonban nem fogom felfedni a titkom. Lexa okos és veszélyes, ezt már egész kiskora óta tudom. Egy húzásra kiiszom a teám maradékát, a forró ital végigégeti a torkom, köhögni akarnék, ám helyette csak nyelek egy nagyot.
- Lassan mennem kell.
Felkelve zsebre dugom a kezeimet, majd gyors csókot nyomok a lányom fejére. Mennem kell, most. Amúgy is megígértem a nejemnek, hogy időben hazaérek, de gondolom ő is abban reménykedik, hogy Lexát is magammal viszem, nos nem.
- Egy pár napig távol leszek, meglátogatom a nagyiékat, te is meglátogathatnád anyádat, biztos örülne neked.
Persze anyáméknak nem szóltunk egy szót sem semmiről, épp csak annyit mondtunk, hogy most pár napig elmennék hozzájuk, mert régen voltam, és végre sikerült némi szabadságot kiharcolnom. Pusztán ennyi, és ők ettől is boldogok voltak.
- Szeretlek.
Mondom még csendesen neki, de utána gyors léptekkel elindulok az ajtó, majd a kijárat felé, egy pillanattal később pedig már se hírem, se hamvam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Értem.
Nem igazán figyelek arra, amit mondanak, mert szépen lassan elvégzem helyette a szokásos menetet. Bár figyelek arra a szerencsétlen, véres idiótára, és bár tudom, hogy a rácsok megvédik a két fiatalt, azt nem szeretném, ha ennek ellenére olyat látnának, ami később kikészíti az elméjüket. Márpedig az ilyen idióta rabok képesek olyat tenni, nem nézve azt, hogy két kisgyerekről van szó. Rájuk nézve úgy tippelem, hogy a két gyerekem közötti korban vannak, és nem néznek ki bűnözőnek.
Tehát, az elmém kiürítem, és most az ösztöneim azt súgják, hogy jobb a lánnyal kezdeni, és nem a fiúval. Zűrös múlt, nem idegen a környezet neki, igen, ezt ránézésre is meg tudom állapítani, ahogy azt is, hogy ezen kívül nincs benne semmi rossz szándék, és ártatlan, láthatóan, érezhetően. Gondolom a fiú is, de azért biztos, ami biztos meglesem őt is. Na, ő meg éppen szerelmes, és a lányt akarja.
- Bagolykő?
Kérdezem, főleg a lányra pillantva, miután lezárom a kontaktust Kolossal. Nem nagyon lehet más, ennyi idősen az sem éppen normális, hogy itt csatangolnak, kezdek kételkedni abba, hogy az iskolában normális felügyelet van.
- Oda visszavihetlek titeket.
Nem mondhatom azt, hogy gyere haver, keressük meg a nőt, akiről nekem nem is kéne tudnom, egyelőre örüljön annak, hogy kiviszem innen. A visszaérkezőhöz fordulok, mondok neki pár mondatot, egész halkan, közben többször is mind a ketten a két gyerek felé pillantunk.
- Biztos, hogy így történt?
Határozottan bólintok, látszik, hogy hezitál, de végül csak megkeresi a megfelelő mágikus kulcsokat, melyekkel kiengedi a két kölyköt, akiket a válluknál fogva vezetek ki. Nem vagyok híve a megtévesztésnek, azonban tudom, hogy ha itt maradnak, az csak hátráltatja a fejlődésüket. Viszont ha azt hiszik, hogy ennyivel szabadok, akkor nagyon tévednek. Egy kihallgatóhelyiségbe viszem őket, és leültetem őket, majd én is leülök az asztal másik felére, lábaimat felpakolva az asztalra. Az arcom már húzódik a vértől, de legalább nem szivárog. Viszont muszáj vigyorognom, amúgy se hallgattam még ki kölyköket, akik tényleg ártatlanok. Ez jó móka lesz.
- Milyen a biztonság ebben az iskolában, hogy így kimászkálhattok?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Fogalmam sincs, hogy mit keresek itt. Nem jellemző rám, hogy iszok, de a francba is, hát Márknak megszületett az első gyereke, még délután háromkor, vagyis este hatkor kezdünk el szűrni, most meg nem tudom, mennyi van, de sok, vagy kevés, attól függ, melyik napot nézzük. mordulva állok meg egy pillanatra, és ellenőrzöm hatodszor is a cuccaimat. Pénztárca, lakáskulcs. Nem is itt lakom, de azért ellenőrzöm a lakáskulcsom, mert az fontos. A nejem megver, ha elhagyom. Nem attól fél, hogy velem mi lesz, ha nem jutok be, hanem attól, hogy elhagyom azt a kis formátlan bigyót, amit rátett. Megvizsgáltattam, se nem nyomkövető, se nem semmi, csak egy bigyó. Egy olyan női szeszély, formátlan, zavaró, beakadós. A nejem meg pszichológus, így inkább vigyázok erre a kis izéra, mint, hogy beutaljon, magához. Megvallom, ez az egyik legnagyobb félelmem, hogy nekem beszélgetnem kell vele, magamról meg az érzéseimről.  
A fejem amúgy már kitisztult, nagy szerencse, hogy nem vagyok képes rendesen berúgni. Egészen pontosan de, mocsok részeg tudok lenni. Olyan vállalhatatlan, kiabálós, pofázós fajta, aki minden buli közepén ott van, és mindig tudja, hogy mennyire vicces – nem -, de aztán van egy pont, amikor mintha valami elkattanna bennem. Megállok, egy öt percre, többnyire hunyok egyet ilyenkor, és tényleg nem tart tovább öt percig, és puff, kitisztul a kép, teljesen összeszedett és józan leszek. A vérem még tele van alkohollal, és még érzem, hogy bármire képes lennék, de mégis van bennem egy mértékletesség és megállás, amikor már akár sofőr is lehetnék, olyan tiszta a tudatom. Persze én olyat sosem csinálok, ezért sétálgatok most is itt. Ilyen „hopp” történetekbe nem fogok, mert józanul is hányingerem van tőlük, ilyenkor meg tudom, hogy eltévednék, és bárhova is érkeznék, telibe küldeném gyomrom tartalmával a szőnyeget. Nem kell nekem az, hogy ezért valaki lecsapjon, például.
Így hát már masszív bizonyossággal, magamban győzködve szerénységemet, hogy be kellene kapnom egy mentolos cukorkát, és jó lenne, ha attól nem lennék rosszul, haladok előre, és csak akkor torpanok meg megint, amikor egy nagyon fehér és szőke hölgyet látok meg. A kopogását hallottam, de az nagyon nem hatott meg.
- Jó estét, hölgyem! Úgy vélem, nem tanácsos kint lennie ilyen késői órán. Egy csapat auror ünnepel a kocsmában, és higgyen nekem, már nem szomjas egyikőjük sem.
Én már csak tudom, de ezt nem teszem hozzá, inkább gyorsan bekapok egy olyan cukorkát, mielőtt még megérezné, hogy én se vagyok jobb, mint a többi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Nincs az a helyszínre küldhető auror, aki kedveli a papírmunkát. Ez a kijelentés él mindenkibe, és ilyenkor én magam is hevesen bólogatok, pedig nem igaz, én nagyon is kedvelem a papírmunkát. Ami azt illeti, ilyenkor kiélhetem minden elfojtott kreativitásomat, és olyan átérezhető pontossággal írhatom le, hogy mi is történt, hogy az valami hihetetlen. Egy író veszett el bennem, csak nem elég mélyen. A legérzékletesebben az esetleges sérüléseket és vérfröccsenéseket tudom úgy átadni, hogy az olvasó azt gondolja, éppen most mázolják őket. Én szeretem ezt a részét, tényleg, de határozottan úgy fogom fel, mint valami fricskát. Ne már, hogy miután majdnem kinyírtak, még le is jelentsem az esetet. Kell ez a halálnak.
- Hm?
Felpillantok az engem nézőre, mert nagyon, de nagyon tud irritálni, ha ilyen közelről néznek, de nem szólnak hozzám. A több ember elég kicsi, hosszában is, szélességében is hozzám, a nejem szerencsés, hogy a kölykök inkább az ő magassága felé orientálódtak, mert különben piszok nagy babákkal kellett volna terhesnek lennie. Egyedül Kincső az, aki még meglepetést hozhat, de ő más génállománnyal dolgozik.
- Elsősorban azok, akiknek szemtelen kölykük van. Ha becsukom az ajtót, nem látják és nem hallják, hogy mi történik itt bent, szóval megnevelhetlek.
A szemüvegem felett pillantok rá, a szám groteszk mosolyba húzódik. Egyrészről a kijelentés felébreszt valamit, ami hiányzik, valamit, amiről nem beszélünk, másrészt pedig pontosan tudhatja, hogy ez nem komoly, hiszen képtelen lennék rá, hogy őket bántsam. De azért, hogy öregnek tart, az fáj, a kicsi szívem is egészen meghasad belé.
- Azért adtam, mert szerintem bűzlik. Elkészítettem hozzá a saját megoldásomat, de érdekel a tiéd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Bármikor, mikor csak szolgálatára lehetek, hölgyem!
Olyan mélyen hajolok meg, hogy azzal még saját magamat is meglepem, főleg azzal, hogy ezt sikerült egyenes háttal kiviteleznem, nem billegek, és végig tartom a szemkontaktust a ritka szépségű nővel. Emellett pedig az is érdem, hogy a kissé összenyomódó pocakom sem akarja azt mondani, hogy: Haver, amit ma éjjel betoltál, az bizony ki is fog jönni, ízléses, rózsaszínbe vegyülve. Emellett pedig el kell mondani rólam azt a tényt, hogy közel két méteresen, két ajtós szekrényként ritka érdekes látványt nyújtok így.
- Óóó egy vagyok közülük.
Húzom ki magam büszkén, mintha legalábbis azt ecsetelném épp, hogy megnyertem a legrendesebb auror, vagy a hónap dolgozója címet. Két cím, ami sosem lesz az enyém, és amiket ha megnyernék, röhögnék rajtuk. Régebben kaptam a munkahelyemen kis kupákat, szörnyen nevetségesnek gondoltam őket, de a gyerekeim hogy imádták őket, amikor újrahasznosítva – értsd, lecsiszoltam a feliratot és belevéstem mást – átadtam nekik. A legtöbb még a mai napig megvan, és ez kitörő büszkeséggel tölt el engem.
- De én nem az a fajta vagyok, mert tetszik tudni két cével, én nagyon félek a feleségemtől. Ilyen pici, de ilyen nagyon veszélyes.
Először a feleségem körülbelüli magasságát mutatom meg a mellkasom alsó részéhez téve a kezem, majd a másodiknál magam fölé mutatok jóval. Anna a vezetékneve ellenére (Kedves, haha) képes nagyon kemény lenni, én pedig mindig tartok tőle egy picit. Ezért is működik a házasságunk, mert én kérem szépen meg vagyok félemlítve. Rendben, azt hiszem, messze vagyok még a józanságtól.
- Egy ilyen finom hölgy, mint kegyed, miért van kint ilyen késői órán?
Érdeklődöm, és bár észreveszem, hogy nem egészen emberi, mégsem visz rá a lélek, hogy ebbe most jobban belegondoljak. Szép, vonzó, vonz, vagyis ő egy vélavélű nőszemély, hát megesik az ilyesmi, nem zavar különösebben, tekintve, hogy nekem elveim vannak, és hiszem, hogy az mindent felülír, még a lények mágiáját is. Ha józan lennék? Nos, akkor már nem itt lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Nem igazán, most nagyon szomorú vagyok, mindig nagyon szomorú leszek, igazából folyton nagyon szomorú vagyok.
Olyan mélyet sóhajtok, hogy attól félek, beleremeg vagy szakad az egész minisztérium. Nem gondolom komolyan, bár van benne realitás, hiszen a nagyobbik gyerekem is húsz éves már, én pedig jó ideje dolgoztam már, mire ő megfogant, így pedig határozottan öregnek tűnök, még h nem is érzem magam idősnek, ehhez persze hozzátesz az, hogy a feleségem vagy tizenöt évet letagadhat, folyton pörög, meg érzelmi hullámai vannak, így nekem meg lépést kell tartanom vele.
- Bolond vagy!
Emelem fel egy pillanatig a hangomat, valami nagyon idióta módon, a szó közepén, ráadásul olyan furcsán vékonyodik a hangom, hogy még nevetek is mellé. Sokan azt hiszik, hogy nem vagyok képes erre, hogy nem tudok nevetni, vagy ha meg is teszem, akkor csakis iróniából, pedig ez egyáltalán nem igaz. Elvégre mi van most otthon? Van két kutyánk, két macskánk, egy lopott pávánk, és amikor nagyon unatkozom, eladó kölyökkecskéket nézegetek, mert meg akarom venni Dzsamalt, de még nem találtam olyan fejűt, akit Dzsamalnak hívhatnék. Persze olyat se, akit Dzsúliónak, mert ha nem is szívesen, de egy Dzsúlióba még beleegyeznék. Ha nagyon nincs más opció, ha nagyon nem találom Dzsamalt. De azért persze remélem, meglelem.
- Most nem, most azt akarom, hogy tőlem teljesen függetlenül gondolkozz.
Nem mondom ki, hogy „éld bele magad”, pedig ez lenne a cél, de hogyan mondhatom én a saját gyerekemnek, hogy ha már ő is vérfarkas, mondja el, hogy mit csinálna. Fejben is borzalmas a gondolat, hát még akkor, éppen ezért nem is gondolom azt, hogy ezt nekem ki kellene mondanom. A gondolat pedig, hogy tudja, miért jöttünk vissza, még mindig megrémít, mert tudom, hogy másként tekint rám, érzem, hogy másabban viselkedik, ez ösztönös. Reméltem, hogy Alexandra megtisztel a bizalmával olyan szinten, hogy nem adja tovább, nem azért mert szégyellem, amit tettem, hanem mert pont ezt a fajta változást akartam elkerülni. Reméltem, hogy a lányom és köztem letisztáz valamit ennek feltárása, de tudtam, hogy a nejem elhidegülne, és azt is, hogy Levente másként tekintene rám. Egy gyilkossal élnek együtt, még ha véletlen halál is volt, meghalt, és bár az összes közül ez a legrémesebb, ha a többi is kiderülne, tudom, hogy teljesen elveszíteném őket. Már most is néha úgy érzem, mintha csak egy árny lennék, ha ez egyszer kitudódik, ha Lexa olyannak is elmondja, aki továbbadja, akkor egészen biztos vagyok benne, hogy árnyékká válok, hiszen bizonyítékot hamisítottam, gyilkoltam, és rezzenéstelen arccal kínoztam embereket, korra, nemre való tekintet nélkül. Nem beszéltük meg, soha nem mondta ki, hogy tudja, és én sem, hogy tudom, hogy tudja, de érezhetően megváltozott köztünk a légkör. Megváltoztunk, ettől is.
- Hogy mi?
Az első mondatnál nevetni akarok, és azt mondani, hogy az jó nagy szívás, de ahogy hozzáteszi, hogy milyen fűre is, arcom groteszk fintorba vált a kezdeti mosolyból. Ezt baj, ez piszok nagy baj.
- A mai orvoslás nem tart ott, hogy más megoldást nyújtson, nem? Keresnünk kell mást, biztos van más mód is erre. Ha nincs, akkor keresünk valakit, aki talál, ne aggódj, meg fogom oldani.
Mondom határozottan, és így is gondolom, bár be kell vallanom, fogalmam sincs, hogyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- Minden rendben?
Azt hiszem ez egy jogos kérdés, mert ha valaki, ő pontosan tudja, hogy milyen az, amikor én ironizálok. Az egész családom tudja, a legtöbb alkalommal Lexa is, csak nagyon ritkán borul be ettől, most mégis olyan, mintha magyarázkodnia kellene. Hát, de miért kellene? Tökéletesen tisztában vagyok a korommal, tudom az erősségeimet és a gyengeségeimet is. Tudom azt is, hogy ennyi idősen már nem lenne célszerű terepre küldeniük, és hogy ez az iroda igazából csak szemszúrásnak van. Mert bizony ebben a korban az ember inkább tanácsadó, vagy csak a legkomolyabb esetekben száll ki, de én sokszor egész apró kis alkalmakkor is ott vagyok, mintha a jövő nemzedéke elég selejtes lenne. De talán csak régen volt hősi halottja a cégnek, mondjuk nem feltétlenül biztos, hogy rajtam kellene gyakorolniuk.
- Szóval egy átlagos tizenéves?
A múltkor voltam bent a Bagolykőbe, mert valami aláírás hiányzott valami faluba lejárós papírról, amit nem is értek, hogy miért nem írtam alá, vagy ha aláírtam már egyszer, akkor miért nem jó. Nem is érdekes, szóval, ahogy mentem a folyosón, mindenhol furcsa arcokat láttam. A srácok egyik fele azt se tudta, hogy hol van, és riadtan nézelődött körbe, a másik felét meg nem is érdekelte, hogy hol van, olyan lassan pislogtak, hogy én közben öregedtem még egy évet. Régen voltam már tizenéves, de azért biztos vagyok benne, hogy ennél több élet volt anno bennem.
- Ha nem tudja, hogy szednie kell, vagy, hogy mikor kellene szednie, akkor nem is biztos, hogy szedi? Úgy sokkal veszélyesebb. Főleg, ha emberek között van.
Ez nem is nagyon tetszik nekem, érezhető is. Egy kiskölyökről van szó, a fene se akarja, hogy baja essen, és bár mások nem nagyon tudják megérteni ezt, én ismerem milyen az, amikor az ember gyereke ennek a hálátlan kórnak van kitéve. Nem szeretem azt, amikor fiatalkorú van előtérben egy ügynél, azt meg főleg nem, amikor látványosan nem az ő hibája, de őt akarják büntetni. Levente betegsége engem is nagyon sok mindenre megtanított. Egyfelől gyűlölöm a helyzetet, gyűlölöm magam, amiért nem tudok neki segíteni, és gyűlölöm, hogy a gyerekemnek fájdalmai vannak, amit nem tudok kitartó kutatással sem megoldani. Évtizedek óta a farkasölőfű a lehető legnagyobb segítség, amit a vérfarkasoknak nyújtani tudnak a mágusok.
- Turistaösvények… végül is, ott egyszerre vannak és nincsenek emberek. Biztonságban vagyok, de mégsem okozok kárt. Ha pedig menni akarok valahova, akkor célirányba vagyok. Nem rossz Levi, nem rossz.
A másik viszont nagyon nem jó, mert ha annyi védelem sincs, mint amennyit a főzet nyújt, akkor veszélyesebb lesz minden, így sem örültek neki, hogy ő megy a fiával, hogy ez az egész családon belül van, inkább küldtek volna ki valakit vele, aki érzelmileg független. Persze, logikus, mert ő nem lenne képes ártani a fiának, de eddig a főzet egy védőfal volt a tiszta tudatra, azonban, ha az sincs, Leventére kimondhatják azt, hogy veszélyesebb, mint amire áldásukat adták.
- Valahogy… nem tudom, de valahogy meg fogom oldani. A fiam vagy.
Nem azért mondom, mert azt hiszem, hogy nem tudja, hanem azért, mert ezzel akarom nyomatékosítani, hogy képes lennék bármit, tényleg bármit – talán fogalma sincs, hogy mennyi mindent – megtenni érte. Nem tudom, hogy ebből speciel hogyan fogunk kijönni, de mi Sárköziék vagyunk, ki kell jönnünk belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zsong a fejem, és nem attól, mert valami nyomja, hanem azért, mert napok óta és megállíthatatlanul hangok cikáznak benne. Nem gondolatok, vagyis nyilván gondolatok, de biztos vagyok benne, hogy nem a sajátjaim. Olyan ez, mint abban a filmben, amikor a férfiba belecsap egy villám, és elkezdi hallani a nők gondolatait. Én azonban nem csak a nők gondolatait hallom, hiszen vannak itt férfiak is. „Szerencsétlen pára”, „Pedig olyam masszívnak tűnik”, „Kimagasló életösztöne van.” Mintha egy lovardában lennénk, és egy egykoron tekintélyes csődör végszenvedését kellene végighallgatnom húsz különböző hangon. Agyon kéne ütniük szegény párát.
Meg akartam nézni a lovat. Érdekelt, hogy milyen. Vajon arany szőre van-e, vagy ébenfekete. Jó, az arany túlzás, tekintve, hogy a mágia csak dajkamese. Hosszú idő telik el így – öt nap is, bár az időt nem tudom mérni –, időről időre próbálom a szemeimet kinyitni, ám sikertelenül. Mikor végre megtörténik, hajnalodik. A hangok megváltoznak. Már nem a ló a téma, hanem az, hogy kinyitottam a szemem. Szerintem is szép eredmény, de nem értem, miért olyan nagy esemény ez. Aztán szépen lassan estére megértem. Kórházban vagyok. Lehet, hogy lovagoltam? Nem, nem ló volt az, motor.
A levegőt csak fájdalmasan tudom venni, marja a torkomat minden. A testem, ha megmozdulok, összerándul, a fejemen kötés. A hangok miatt zsong, de már nem olyan vészes. Mintha kezdenének kimászni a fejemből. Szerencsére, mert már attól féltem, hogy felrobban a fejem a sok idegen gondolat miatt.
Amikor éppen nem vizsgálnak, alszom, és van, hogy akkor is alszom, amikor vizsgálnak. Gyenge vagyok és zavart. Próbálom felidézni a nevem, a korom, a lakcímem. Kérdezgetnek, tárgyakat mutogatnak, játéknak tűnnek. Egy bot, egy igazolvány. Lehet, hogy van egy gyerekem, vagy egy unokaöcsém, akivel a baleset előtt játszottam. Lehet, hogy óvoda közelében dolgozom, sőt, az is lehet, hogy szatír vagyok, vagy gyerekrabló. Ennyi furcsa játékkal nálam. Különben is, mi az, hogy auror? Nevetséges egy szó. Talán bohóc vagyok. Nem tudom. A lemenő nap a szemembe süt, de nem zavar, élvezem, ahogy lassan újra alhatok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éppen csak elszundítottam egy kicsit, érzem, hogy szinte még csak most történt, mert nem vagyok se frissebb, se fáradtabb, mint az álom eljövetelének pillanatában. Álmomban hallok hangokat, most nem azokat, akik körülöttem sétálnak, hanem gyereknevetést, majd egy vörös hajzuhatagot, ami a következő pillanatban szőke, aztán éjfekete, majd hirtelen barna, és a végén a korábbi rézvörös helyett intenzív vörösként ér véget. Legalább háromféle gyerekhanggal. Talán ötször voltam nős, és mindenhol gyerekem is született? Lehet, hogy arab vagyok, vagy mi, ahol olyan sok neje lehet az embernek. Remélem szép háremem van.
Aztán az álomban, ahol mintha táncot lejtenének az öröm hangjai, vegyül valami más is. Mintha valaki belépett volna a szobába. Az álom szertefoszlik, a gondolataim kiürülnek, és helyükbe lépnek egy férfi gondolatai. Valakié, aki nem én vagyok. Csendesen várakozok, de olyan, mintha csak az állapotomat vizsgálná. Egy orvos. Az kell most nekem. Kinyitom a szemem, és felé fordulok. Köszön.
- Helló, doktor úr.
Feltételezem, hogy azért tapogatja a csuklómat, mert ellenőriznie kell, hogy jól vagyok-e. Azt nem hiszem, hogy romantikus értelemben közöm lenne hozzá, főleg nem az öt feleségről alkotott álomkép után, és valahogy azt is nehezen hiszem, hogy ekkora gyerekem lenne. Ha van is, szerintem nem több tíz évesnél, maximum tizenöt. Én is még csak negyvenhat vagyok. Ennyit mondtak, meg azt, hogy Norbert a nevem, de szerintem ez nem igaz. Nem érzem magaménak ezt a nevet.
- Mit gondol, megmaradok?
Lassan beszélek, mint aki minden szót megfontol, de igazából csak fáj, ahogy összeraktak. Nincs virág, se üdvözlőkártya vagy lufi, mint a filmekben, épp csak emiatt bizonytalanodom el, hogy van-e családom. Lehet aztán, hogy rossz ember vagyok, és elhagytak, hogy az öt feleségem azt várja, hogy kipurcanjak, és a vagyonomat – a játékbotot meg a játékigazolványt – szépen elmarakodhassák a másiktól. Megvallom, elég kellemetlen ez a bizonytalanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.