38. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sárközi Norbert Dorián összes hozzászólása (120 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Le
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:04 Ugrás a poszthoz

Gyermekeim  Love Love Love
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:07 Ugrás a poszthoz

Sárközi hatalom!

Tele van ez a hely nyikhajokkal drága Drávecz úr. Cheesy
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:22 Ugrás a poszthoz

Jányom  Love


Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:37 Ugrás a poszthoz

Szerintem jó humorom van, mellékesen.  Rolleyes
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:41 Ugrás a poszthoz

Továbbörökítettem minden értékemet. Anyátok büszke is rám.  Angel
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 12:59 Ugrás a poszthoz

Jaj Levi, szentem... *tarkón csapkodja apaian*
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 13:04 Ugrás a poszthoz

Erőszak... el vagy te kényeztetve csillagom.

Sárközi, irány a sárba!
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 18:28 Ugrás a poszthoz

Problem?  Rolleyes
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 18:30 Ugrás a poszthoz

Nem szabad, az asszony kitagad. o.o De azért szia. Cheesy
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 19:10 Ugrás a poszthoz

Ezek szerint tényleg rossz a humorom. Cheesy
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 19:37 Ugrás a poszthoz

Én meg próbáltam laza apuka lenni. a gyerekeim szerint folyton leégetem őket. Sad

Helló helló ifjú hölgy Pirul
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 19:41 Ugrás a poszthoz

Jól jártok, ha jóban vagytok a családtagjaimmal.  Rolleyes
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 19:42 Ugrás a poszthoz

Azért egy pillanatra elgondolkoztam, hogy miről maradtam le. Cheesy
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 20:00 Ugrás a poszthoz

Nem, nem vagy független, az én pénzemből élsz te kis... lányom.  Pirul
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 20:05 Ugrás a poszthoz

Sárközi Alexandra Anna - 2017.05.23. 20:01
Persze, Kolos nélkül nem lenne meg a létszám Sad Eriket elvitte a Farkas Rolleyes

Erről jut eszembe... nincs cipőm Sad


Elég drága ez az iskola ahhoz, hogy ne adjanak itt cipőt. Azt a sok izét meg otthon eladományozom, azon ne múljon.

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 20:10 Ugrás a poszthoz

*Lepillant a kopott, de imádott pár cipőre.* Engem sosem cikiztek ki.

Úgy érzem, éppen most lesz könnyebb a pénztárcám, Denis. Neked meg a nyakad, ha papázol. Cheesy
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 20:16 Ugrás a poszthoz

Én nem mondtam, hogy Lexát bántanám, inkább gyere Denis, sétáljunk egyet az erdőben. Beszélgessünk a kapcsolatodról a lányommal.  Rolleyes

Ne vesztegess meg te kis majom, úgyis megkapod.  Tongue
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 20:32 Ugrás a poszthoz



Nem illendő ellenőrizni a gyermekeidet, főleg úgy nem, hogy hazajárnak, és nem mellékesen, csak egy kis összpontosítás, és már tudod is, hogy mi jár a fejükben. Szó szerint. Én most nem a lányomat ellenőrzöm, szó sincs róla, éppen csak felderítem, hogy mire megy el a pénzem. Ehhez már csak jogom van. Szóval miután megígértem a feleségemnek, hogy nem jövök el ide, behúzom magam után az iskola kapuját, és a bőrkabátomba rejtett kezeimmel, lazán felsétálok.
Ma amúgy nagyon ízlésesen öltöztem fel, nehogy azt higgyék, hogy gáz vagyok. A lányom minden második gondolata nyilvános szerepléseink során az, így is az, hogy le fogom égetni, vagy éppen leégettem, vagy még mindig nem lábalt ki egy leégetésből. Ha ennyire sokat ég, akkor már igazán hozzászokhatott volna.
Tehát felhúztam a kedvenc farmeromat, egy fekete garbót meg egy bőrdzsekit, így aztán egy szót sem szólhat. Olyan vagyok, mint egy átlagos ember, még fegyvert se hoztam magammal, pontosabban csak egy egészen kicsit, ami szinte észrevehetetlen. Általában három van nálam, úgyhogy most ezt is el lehet számolni egy plusz pontnak nálam.
Szóval ez az az iskolai egyenruha. Biztos lóg. Egy lány halad át, amikor megpillant riadtan szalad tovább, mintha éppen most készülnék elkapni őt. Bár az is lehet, hogy éppen van mögöttem valami. Nézem, ahogy elsiet, megnyugtató, hogy szinte futva se képes fellebbenni annyira a szoknya, hogy kivillanjon a fehérneműje. A nyakkendő miatt pedig zárva kell tartani a blúzt is, nem lehet nyitott köldökig. Helyes.
A pálcámat előhúzva idézem meg a kicsengetést jelző hanggal egyszerre patrónusomat, egy tibeti masztiffot, és küldök vele egy üzenetet Alexandrának. Várom őt itt, valami kútnál.  
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 21:18 Ugrás a poszthoz



Amíg várakozom, szemügyre veszem a környezetemet, eléggé rendezett, odafigyelnek arra, hogy jó környezetben nevelkedjen a jövő nemzedéke. Mondjuk elég nagy pofátlanság lenne, ha nem így tennének, tekintve, hogy mennyi pénzt utalok át a kölyök után, és ő még csak részt sem vesz minden szakkörben, meg különfoglalkozásban, jaj annak a szülőnek, akinek ilyen gyereke van. Elhelyezkedem egy közeli padon, tekintve, hogy a lányom fél méterrel kisebb, mint én, meg kell adnom az esélyt neki, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Állásinterjún voltam.
Felelem színtelen hangon, tudom, hogy mennyire fél attól, hogy az apja vagy az anyja megjelenjen itt,  és ne csak egy gyors látogatást tegyen, hanem mondjuk, mint Levinél, tanítsa őt. Nem csodálom, mert ha az én órámra nem egyenruhába járna, akkor biztos, hogy meghempergetném párszor a sárba. Nézem a papírt, de amikor elém lép, engedelmesen kihúzom magam, felemelem az állam, hogy meg tudja igazítani az ingemet.
- Van olyan ingem, ami régebb óta megvan, mint te, de még nem húztam fel soha. Anyád vette. Ananászok vannak rajta.
Elég kellemetlen volt, főleg, hogy ő komolyan gondolta. Sokszor meg akartam már semmisíteni, helyette azonban amikor a nejem elutazik, kiveszem a szekrényből, szerelésnél beletörlöm a szerszámokat, vagy azzal portalanítok, ha meg nincs semmi dolgom, akkor csak megtaposom és összegyűröm. Használva van, általában céllal, de sajnos olyan foltot még nem tudtam okozni neki, amit Anna ne tudott volna kiszedni. Valószínűleg a technikámmal van a baj, azt hiszi, hogy szeretem.
- Na, mi ez?
Veszem fel a papírost, és a szemüvegemet is az orromra nyomom. Nem rossz a szemem, de fontos, hogy amikor csak lehet, akkor ne erőltessem, hiszen a munkám során elengedhetetlen az éleslátás.
- Azt ugye tudod, prücsök, hogy egész addig nem vagy független, amíg tankötelezetten, az én pénzemből élve tengeted a mindennapjaidat? Hiába leszel nagykorú, papíron, nem számít.
Remélem ezzel el is vettem a kedvét attól, hogy tovább elmélkedjen azon, milyen jó lesz majd akkor, amikor betölti a bűvös kis tizenhetet. Csitri lesz még, jó ideig.
- Miért akarsz lemenni a faluba, ez egy elég nagy iskola, labdázhatsz az udvaron.
Felpillantok rá a papírból, mert szeretném látni az arcát arra, amikor azt mondom, labdázhat is. Tudom, hogy nem csinál már olyat, pedig akkor aranyos volt, amikor őszintén nézett még a bambi szemeivel rám, amikor még csodált, és nem manipulálni akart. Egy lépéssel előtted járok, angyalom.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 23. 22:29 Ugrás a poszthoz



Mosoly - igen, rendes mosoly, nem az a vérszegény kötelező valami, amit csak azért húzok fel, mert muszáj - jelenik meg az arcomon. Egy röpke pillanatig tart csak, de aha a lány szerencsés, márpedig az lehet, akkor elkaphatja ezt a pillanatot. Imádom, amikor önmagát adja, de annyira be van feszülve a legtöbbször, hogy elveszi az ember kedvét is a jég megtörésére tett szándékot. Viszont ilyenkor meglepően izgalmas tudna lenni vele egy társalgás, ha nem feszülne vissza. Persze, ebben az én kezem is nyakig benne van.
- Szerinted nem próbáltam már eltüntetni? Lehetetlen.
Felelem egyszerűen, miközben a papírt vizslatom. Nem azért, mert nem bízok meg a lányomba, hanem mert nem bízok a kamaszokba, és a lányom határozottan kamasz, és lány, szóval nem hiszem, hogy ezt még magyarázni kellene ezek után. Viszont a papír úgy tűnik, hogy rendben van, tényleg csak egy engedélyező, így hát tollat ragadok, és ráfirkantom a nevem, sőt, amilyen lelkes vagyok, még a nejem aláírását is odakanyarítom, mintha duplán meg lenne erősítve, hogy lejárhat a faluba a kis barátaival. Vissza azonban nem adom, mert abban a pillanatban feleleveníti, milyenek is a korabeliek.
- Pontosan tisztában vagyok vele. Ha terhesen jössz haza, megcsapkodlak.
Ezzel az atyai instrukcióval nyújtom felé a lapot, a szemüvegemet, meg a tollat visszacsúsztatva az ingembe. Nem fogom egy toronyszobába bezárni, és nyilván meg is bízok benne, csak, nem fogom olyan könnyen megadni neki, amit akar. Úgy vélem, ez egy helyes eljárás, hiszen a lányom nem kanászodott el, képes a lemondásra és az érvelésre is, ha arra van szüksége. Emellett persze hihetetlenül kétszínű, ami miatt mások valószínűleg frászt kapnának, én viszont úgy vagyok vele, hogy éppen ezért fogja megállni a helyét az életben.
- Az élet bizonyos területein megbízom benned.
Nem mondhatom, hogy megbízok benne, mert nem, nem tudok. Azok után, amit láttam, amit amiatt tettem, nem tudok megbízni benne. Egy nap majd talán meg fogok, de az a nap még nem most van. Őszintén, fogalmam sincs, hogy mit kellene tennem a helyzettel, hogy mi kellene ahhoz, hogy megbízzak benne. Azonban tudom, hogy kell valami biztatót mondanom neki, így a tőlem telhető legőszintébb gondolatot továbbítom felé. Nem mindenhol, de van, ahol igen.
- Ez egy jó gondolat. Az előkészítőt szeretted volna, ha itt maradunk. Így legalább nem maradsz ki belőle.
Nem baj, hogy nem kérdezte meg, elvégre nem egy bárban akar táncolni, vagy a pult mellett lángnyelv whiskeyt locsolni magára, és addig, amíg ezeket a terveket mellőzi, hiszem, hogy meg tudunk egyezni. Az előkészítőben önkénteskedni szép hivatás, és inkább lányoknak való. Épp szólásra nyílnak szét ajkaim, amikor egy srác odakurjant. Rápillantok, és ő máris kushadva indul tovább. Fel sem kellett állnom hozzá.
- Nos, Lex, ha már itt vagyok, mesélj, milyen itt.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 24. 17:54 Ugrás a poszthoz



- Egy mázlista vagy fiam, hogy ilyen bölcs és okos apád van.
Felelem teljesen nyugodtan, kényelmesen lejjebb csúszok a padon, a bal bokámat a jobb térdemen pihentetve, ujjaimat lazán összekulcsolva, az ölembe fektetve olyan vagyok, mint egy nagy bölcs. Gyerekként mindig Jedi akartam lenni, de nem jött össze a dolog, valószínűleg ezért mentem az aurori pályára.
Érzem, ahogy a mellettem ülő a mondatra megfeszül. Sosem bántottam a gyerekeimet fizikálisan, nem is áll szándékomba, sőt, lelkileg sem, pedig rengeteg alkalmam lehetett volna. Alexandra azonban belekeveredett egy olyan szituációba, melyet nem kívánok sem gyereknek, sem szülőnek. Egyrészt borzalmas látni azt, hogy a gyermeked szenved, másrészt szülőként is borzalmas az, hogy tehetetlen vagy, és bár én tettem valamit, nem is túl kellemeset, mégis úgy érzem, hogy ez nem elég, és sokszor akaratlanul is bántom őt azzal, ahogy reagálok. Nem tudom olyan könnyen venni azt, hogy a lányom már érett, főleg miután tudom, amit tudok, és tettem, amit tettem.
- Mit sejtesz, mit feltételezek rólad?
Tudom, hogy mit sejt, de kíváncsi vagyok, hogy ki meri-e mondani. Most nem nézek bele a fejébe, de ismerős a gondolatsor, hogy többet legyünk egymással, és bár én igyekszem, és tudom, hogy ő is igyekszik, mégsem sikerül az illőnél több ideig el lennünk egymással. Sokáig agyaltam azon, hogy vajon mi gátol meg minket abban, hogy közvetlenebb, vidámabb kapcsolatot alakítsunk ki egymással, aztán rájöttem, hogy a gond kettőnk között, hogy annyira hasonlítunk. Levente érdeklődése hasonló az enyémhez, a lelki világa viszont szinte teljesen az anyja, így mi ketten jól elvagyunk egymással. Alexandra gyönyörű, mint az anyja, de belül pont olyan, mint én. Kétszínű, makacs, átgázoló. Sejtettem, hogy az egyik gyerekem inkább rám fog hasonlítani, és amikor ez a kis majom rám nézett a nagy szemeivel, tudtam, hogy ő lesz az. Sokáig jól megvoltunk, a hercegnőm volt, az is maradt, de az az eset eltört közöttünk valamit. Valami megmagyarázhatatlanul erős köteléket. Elszakítom a tekintetem tőle, és a biccentésnél követem az irányt, melyet a fejével mutat, és megnézem magamnak a lányt.
- Ne sérts meg.
A hangomban van némi figyelmeztetés is. Elvégre mindig odafigyeltem a nevelésére, és tudom, valahol mélyen, hogy nem ő a hülye, illetve de, ő is az, hiszen százszor elmondtam neki, hogy ne menjen, vagy ha megy is, előtte nyissák ki az üveget, vagy ha koktélt akar, ne hagyja őrizetlenül, mert az lesz, ami lett.
- Nem azzal nyered el a bizalmamat, hogy új helyre költöztünk.
A munkába temetkezés jogos pont, tudom, hogy túlzásba esek, talán ez is vett rá arra, hogy ma eljöjjek ide. Meg akartam nézni, hogy jó helyen van, hogy biztonságban van, szeretik, hogy boldog, hogy amit otthon az anyjának mutat, az a valós kép.
- Tudom.
Nem nézek rá, halkan, szinte motyogva ejtem ki a szót. Nem vagyok híve a gyengeségnek, sem annak, hogy ki kell mutatnunk az érzelmeinket úgy, mintha valami drámai sorozatban lennénk. Mert nem kell. Nem szeretem, hogy ezekről beszélnünk kell. Nekem is sok eszem van, hiszen egy pszichológussal házasodtam össze. Várható volt, hogy tizenkét éves koruk után elkezdődik a drámázás.
- Azt akarom, hogy a jövőd biztosítva legyen.
Jelentem ki határozottan, a farmerom kezdetleges kopásáról elfordítom a tekintetem, az arcát fürkészem, és magam sem hiszem el azt, amit most kimondok, de mégis kimondom.
- Akkor is, ha ez méregkeveréssel történik.
Hogy jó ötletnek tartom-e, hogy a lányom bájitalokat kotyvasszon napestig? Nem, egy fél pillanatig sem. A bájitaltanárok gonosz és életunt alakok, akik úgy érzik, hogy életükben az egyetlen örömforrás az, ha valamelyik diák hasmenést kap, csak mert ők belecsempésztek egy plusz hozzávalót a bájitalba.
- Ettől függetlenül pártolom az önkéntességet.
Jegyzem meg úgy, mintha az előbb csak a kezdődő nyárról, és nem arról értekeztem volna vele, hogy hagyom, had kövesse az álmait. Még akkor is, ha ennek azért ára van. Meg kell benne bíznom az élet más területein, azon az egyen, amiben valami miatt képtelen vagyok, ő pedig valószínűleg tudja, hogy ennek ára van.
- Ők mindig ott lesznek, egészen addig, amíg a jó apád, vagy a testvéred le nem csukják őket, vagy bele nem halnak abba, amit csinálnak, mert akár ki is nyírhatja őket egy ellenlábasuk. Amíg nem azon az oldalon vagy te is, nagy bajod nem lehet.
Engem nem zavarnak különösebben, hiszen az ilyen emberek hozzásegítenek a jellemfejlődéshez – mondom, a pszichológus nejem az oka az egésznek -, emellett megerősítenek abban, hogy mi jobbak vagyunk, nem utolsó sorban pedig számos adottságunk informatív módon fejlődik.
- Persze, tőlem az egész szünetet itt töltheti, kedvelem.
Ez a kedvelem pedig felér azzal, hogy „szívesen látom itt, hiszen szinte családtag, olyan, mintha a második lányom lenne, sőt így olyan lesz a ház, mintha négy gyerekem lenne, és ez teljesen jó, hiszen híve vagyok a nagy családnak, majd grillezünk és kivisszük az udvarra a nagy asztalt, meg gyújtunk tábortüzet”, de én nem ilyen vagyok, de persze magamban már el is képzelem a helyzetet, és el is kezdem várni a dolgot.
- Gyilkosság?
Kérdezem teljesen nyugodtan, talán túl nyugodtan is, mintha nem lenne semmi rendkívüli abban, hogy a lányom egyik barátja gyilkos. Nos, ha azt vesszük, az apja is az. Nem mintha a másik nem érdemelte volna meg.

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 26. 20:59 Ugrás a poszthoz



Amikor azzal „vádol”, hogy levettem róla a kezem, érdeklődve fordulok felé, főleg mivel azt mondja, hogy már rég megtettem. Nem tudom, hogy miből gondolja, hogy én ilyet tettem volna, de biztos meg tudja magyarázni, hogy ő miért érzi ezt. Végül azonban csak odáig jutok, hogy érzem, ahogy a halántékomon lüktetni kezd az ér, és hogy az ujjaim zsibbadni kezdenek. Egyszer egész biztos az elfojtott agresszió okozta agyvérzés lesz a végzetem, és nagy valószínűséggel ő fogja okozni.
Elfordulok tőle, a kezemmel, hogy lefoglaljam magam – és ne feltétlenül most kezdjem el a kisebbik gyermekem felképelését -, inkább az államat dörzsölöm meg. Ez így jobb mind a kettőnknek. Így nem teszek olyat, amit később megbánhatok, bár jelen pillanatban a feltételes módot is erősnek érzem, úgy vélem, hogy nem bánnám meg, ha megtenném, és ez kellemetlen. Az viszont, amit ő mond, egyenesen szívfacsaró, nem hittem volna, hogy a nagy drámáknak és kijelentéseknek tényleg van fizikai megvalósulása is. Pedig ez fáj.  Mintha méreg áradna szét a szívemben, minden szavával egyre közelebb furakodva a szívemhez. Van az a pont, amikor az ember butuska, nem tudja, mit beszél, és van, amikor pontosan tudja, hogy a szavai milyen fájdalmat képesek okozni, amikor szándékosan bántani akarja a másikat, és hiába szégyenletes ezt gondolni, úgy vélem, a lányom pontosan tudja, hogy mit csinál.
Öltem érted. Ez a gondolat egy ideje, mint a távolban zúgó vonat, tompítja az elmémet. Ki akarom mondani, a képébe üvölteni, azonban csak csendben nézem őt, és ha rám pillant, talán egy villanásnyi ideig még szomorúságot is felfedezhet a sötét szemekben. Talán, ha egy szemernyit is érdekli, vagy ismer. Utóbbiban meglehetősen kételkedem. Elmondanám neki, hogy mi mindent tettem, hogy miket csináltam csak azért, hogy őket biztonságba tudjam, hogy képes voltam embereket bántani azért, hogy a családom biztonságba legyen. És, hogy éppen őérte mentem el olyan messzire, amennyire sosem akartam. Sosem akartam ezt, de képes lennék újra és újra megtenni, ő pedig arról beszél, hogy mennyire strapálja magát. Fogalma sincs róla, mint jelent kockáztatni és az utolsó verejtékig elmenni azért, hogy idilli legyen minden. És ilyenkor jön a maró gúny, mely azt mondatja, hogy tényleg kihívás lehet egy totál divatkatasztrófa elkerülése, mely hozzájárul ahhoz, hogy idilli legyen otthon a légkör. Nem szólok semmit, nem tudom, hogy mit mondhatnék, annyi minden lenne, és mégis, még most is kímélem őt, bár az is lehet, hogy csak a legfájdalmasabb dolgot keresi az agyam egy rejtett zuga. Valamit, amivel hasonló fájdalmat tudok okozni. Meg sem hallom azt, hogy mintha mi sem történt volna, cseveg arról, hogy nem is tudja, érdeklik-e annyira a bájitalok, hogy ezt akarja majd csinálni később. Az ujjammal az államat simogatom, elgondolkodón nézek magam elé, fogalmam sincs, hogy mikor, de érzem a testtartásomon, hogy valamikor feljebb ültem. Nem tudom mégis milyen reakciót vár arra, hogy felöltözve, kontyba kötött hajjal jött haza. Ő maga generálja a titkokat, ő maga csinál drámát az életéből, mert igenis elmondhatta volna, elengedtük volna. Levi sokkal érthetőbben titkolózik, ám ezzel együtt is sokkal nyitottabban éli az életét, mert képes volt kommunikálni. Pont ezt a példát látva gondoltam azt, hogy a lányom is kinőhet a drama queen szerepkörből. Úgy tűnik, többet láttam bele, mint ami. Amikor játékosan meglök, csak valami hümmögés félét adok ki, és rá pillantok egy fél pillanatig.
- Tehát félig lény. Úgy tudom, van itt jó pár ilyen szerzet. Vélák főként.
Amikor szólásra nyitom a szám a hangom rekedtes, meg kell köszörülnöm a torkom, és nyelnem egy nagyot. Ajkaimat szinte láthatatlanul megnedvesítem, mielőtt folytatnám.
- A nemtörődömség a legjobb megoldás. Ha nem foglalkozol a fenyegetővel, vagy úgy teszel, mintha a titok nem lenne titok, egy idő után elül a dolog. De úgy vélem anyád hasznosabb tanácsokkal el tud látni, mint én. Indulnom kell.
Hirtelen pattanok fel, de mielőtt elindulnék, még előveszem a tárcámat, abból kivéve a bankkártyáim közül az egyiket. A fizetésem több különböző számlára utalom tovább, ez közülük az egyik, amin történetesen a lány neve áll. Felé nyújtom a plasztikot, vagy elveszi, vagy a padra ejtem mellé, nekem mindegy igazából.
- 3842. Minden hónap tizedikén érkezik rá harminc galleon, itteni mugli pénzben negyvenötezer körül. A számlán jelenleg 5500 gallon körül van, szabad vagy.
A tárcát összezárva visszacsúsztatom a zsebembe, és biccentve felé fordulok meg, hogy elinduljak abba az irányba, amerről jöttem, ám két lépés után visszafordulok, de csak egy mondat erejéig, utána folytatom az utam, nem hagyva, hogy bármi, főként Alexandra megállítson:
- Amikor patrónust idézek, arra gondolok, amikor először a karjaimban tartottalak.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 28. 18:09 Ugrás a poszthoz



Amikor a gyerekek kicsik voltak, és Levi elkezdte az előkészítőt, még akkor vettük meg bogolyfalvi házunkat. Először azt terveztük, hogy a másikat kiadjuk, ideiglenesen, aztán később, amikor a Bagolykőbe járnak majd, visszaköltözünk, és ezt adjuk ki. Végül Kanada közbeszólt, így a házat a vétel után nem sokkal ki is adtuk, épp csak amikor tényleg az utolsó vázának is megtaláltuk a helyét. Eddig ugyanazok laktak benne, ám most, hogy már mind a három gyerekük elköltözött, túl nagy lett nekik a ház, így inkább egy kisebbet kerestek, ennek a kulcsait pedig szépen visszaszolgáltatták.
Ennek már két hete. Most azért jövök el ismét, mert máris új család költözik be, akik szintén három gyerekkel érkeztek a faluba. Talán ezért nem működött nekünk a dolog, ez a ház a három gyerekeseket vonzza. Az elmúlt két hétben a lelakott részek felújításra kerültek, néhány bútort cseréltünk és profi takarítók takarítottak ki, hogy tényleg minden tökéletes legyen az új család érkezésekor. A papírokat aláírtuk, egyelőre fél évre, mert az apa munkája hasonló az enyémhez. Nem szeretnének elmenni, de amit muszáj, azt muszáj, ezt ismerem én is. Így hát nagyon megértő voltam velük, és látszott, hogy ez nagyon jól esik nekik, fontos a jó benyomás, és valljuk be, ha valaki csak úgy szembe találkozik velem, akkor nem feltétlenül a kedves, rendes családapa az első, amit nyújtani bírok.
A boglyas téren átvágva először a hivatalba megyek, leadom a szerződésünk harmadik példányát, amit iktatnak is, így válik hivatalossá, hogy mostantól a Kémsei - Virágh család itt lakik, a Macskabagoly utca 42-ben. Kell még vennem valami szépet és kéket a feleségemnek, mert a múltkor a gondolataiban pont arra panaszkodott, hogy nincs egy kék díszítésű nyaklánca vagy karkötője se, aztán meg még süteményt, mielőtt hazaindulok. A cukrászda termékei még mindig itt a legjobbak. Egy pillanatra elpillantok az Bagolykő felé, de megállom, hogy elinduljak oda, most éppen nem beszélünk egymással Alexandrával, és nem én leszek az, aki megtöri a jeget. Ő döntött így.
Mennék én is tovább, de éppen hogy csak elindulok, szembe találom magam az előkészítővel, pontosabban az udvarával, ahova most szabadultak ki a gyerekek. Nem tehetek róla, egy pillanatra meg kell állnom, és kicsit visszaemlékezni arra, milyen is volt, amikor az enyémek is ilyen kicsik voltak még.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 28. 20:55 Ugrás a poszthoz



Alapesetben nem szoktam én ide lejárni, főleg nem ilyen késői órán, de most úgy alakult, hogy a frissen elfogott barátunkat ide kellett hozni. Mivel a csapat legnagyobb része teljesen használhatatlan, és szinte azonnal az ispotályba küldték őket, így az én nagyszerű feladatommá vált lekísérni a férfit a cellájába. Én se vagyok a legjobb állapotba, ruhám több részen elszakadt, a nadrágom nagy részét vér borítja. Határozottan lépek, de érzem, hogy minden mozdulat kínszenvedés számomra. Nem mutatom viszont a gyengeségem, sosem engedek meg magamnak ilyesmit.  
A pólóm szinte lefoszlott rólam, a bőrkabát csak azért úszta meg, mert nem volt rajtam a harc alatt. Ez a férfi egyedül elbánt nyolc aurorral, és erre első körben ide küldik, két rémült kölyök szomszédságába. Nagyon elmés megállapítás.
- Van kedvetek szórakozni?
Mordul a lány felé, én pedig azzal a lendülettel nyomom a falnak, amiből érzem, hogy a hasfalam egy nagyobb lüktetéshullámba kezd. Ez a nyomorult megvágott, és hiába látták el hirtelen valamennyire, direkt megmondták, hogy ne csináljak hirtelen és felelőtlen mozdulatokat. De az a kölyök kábé annyi idős, mint a lányom, nem örülnék neki, ha egy ilyen alak a lányomhoz szólna, vagy csak rá nézne.
- Befelé.
Bár csak udvariasságból mondom, már rég befelé lököm. A keze és a lába is meg van kötve, mágikus bilincs védi, ám ennek ellenére meg kell várnom, amíg továbbszállítják. Remek. A sajgó hátam a hideg kőnek vetem, rápillantok a két gyerekre, de csak egy pillanatra, utána tovább is siklik a tekintetem a férfire, aki szintén akkor veszi le a tekintetét a szőkéről. Megrázom a fejem lassan, és, hogy érzékeltessem, mennyire nem kéne rá néznie sem, a bal hüvelyk ujjamat jobbról balra elhúzom a nyakam előtt. Csak okosan.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 30. 20:05 Ugrás a poszthoz



- Ártalmatlan, csak a szája nagy.
Felelem teljesen nyugodtan, csak egy fél pillanatra nézve a fiúra. Nem veszem le a tekintetemet a férfiról, aki csak mászkál a cellájában, időnként megnyalva a száját, a szőke lányt figyelve. Maximum majd elmegy a kedvük attól, hogy valami ostobaságot csináljanak, és itt kössenek ki megint. Amúgy se néznek ki úgy, mint a friss vendég, vagy én, ha már itt tartunk.
- Nem hiszem, hogy segíthetnék.
Felelem határozottan, de mivel elég zavaró, hogy a pasas ennyire nézi a kislányt, ezért megenyhülve, engedem magamnak, hogy a figyelmem egy töredéke mégis feléjük forduljon. Határozottan nem tűnnek olyanoknak, akiknek itt a helyük, szinte érzem, hogy valami félreértés lesz. Viszont olyan luxust, hogy belenézzek a fejükbe, most nem engedhetek meg magamnak, észnél kell lennem, ha az az elmebeteg csinál valamit.
- Miért hoztak be titeket?
- Ciccca, gyere át hozzám.
Nyomul egészen közel a rácsokhoz véres "kollégám", azonban a rácsok, ahogy érzik a közeledését, úgy taszítják vissza a tisztes távolságba. A mágia csodáig. Érte szerencsére jönnek, talán egy óra, és végre én is hazatérhetek. Nem igazán pártolom azt, hogy helyettesítek és még a ruhám is elszakad benne, főleg mert Alexandra otthon van, vagyis, ha meglát esetleg, biztos rájön, hogy vagy beszólna vagy túlaggódna egy kis semmiséget.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 30. 22:42 Ugrás a poszthoz



A hatodikon voltam fent, bár nem néznék ki belőlem az emberek, mégis eléggé aggódó típus vagyok, főleg, ha az aggodalmam tárgya annyi idős, mint a gyerekeim. Most is ez a helyzet, a kis Márnyai Péter miatt voltam fent. A vizsgaközpontban előzetes tanulmányai és felmérései alapján alkalmasnak bizonyult a hoppanálási vizsga letételére, azonban azon a derűs péntek estén, amikor mi kint vacsoráztunk a kertben, berobbant a riadt, amputoportált srác a mustáros csirkébe, ráadásul még azelőtt, hogy vettem volna belőle. Ez, és a tény, hogy egy lábavesztett gyerek fekszik az asztalomon, na meg persze, hogy Lexa visít - gyanítom, hogy inkább a ruhája, mint Péter miatt - egészen elvették a kedvem az ételtől. Addig jutottam, hogy ráordítottam a lányomra, hogy most mutassa meg mit tud a bájitalaival, Anna nekiállt nyugtatni, én meg elküldtem egy patrónust, jelezve, hogy ez nem sikerült srácok.
Végül persze szerencsésen megoldódott az eset, bár Péter azt mondta, hogy mostanában nem kíván újrapróbálkozni, megnyugtattam, hogy lesz ennél rosszabb is az életében. A csúnya nézés gondolom azt jelezte családom nőtagjaitól, hogy ezt nem kellett volna. Pedig igaz, hát most hazudtam volna neki? Jaj Petya, innentől minden szép és jó lesz, megtalálod az igazit, bevonzod a pénzt, és karrieredben is sikereket fogsz elérni. Nem vagyok én Ezo TV percenként nyolcszáz kemény magyar forintért. De azért eleget tettem kötelességeimnek, megkérdeztem, hogy megvan-e a gyerek, és mikor igenlő választ kaptam, távoztam. Napi jó cselekedet kipipálva. Elégedetten sétáltam le a lépcsőkön, mert a második előterében van a legjobb kávéautomata, amit valaha birtokba vehettem, így most szépen be is állok elé, hogy egy dupla forró fehércsokoládét magamhoz vegyek. Nem szoktam kávézni, csak amikor éppen a halálba megyek, viszont ez a lötty remek. Persze nem dicsekszek vele, mindig igyekszem úgy tartani, mintha kávé lenne. Még a végén céltáblát csinálok magamból.
- Dwayne!
Tudtam, hogy akarok még valamit ma, és meg is van, hogy mit. A férfit. Mármint nem úgy, Anna a feleségem és szeretem őt, de eszembe jutott, hogy meg kell keresnem a férfit.
- Összeosztottak minket, ezen a nemzetközi összefogáson ami jövő szombaton lesz. Mi ez egyáltalán?
Mivel még csak most tértem vissza igazán a munkába, leszámítva azt a két esetet, amik igazából kérdés nélkül jöttek, még csak visszaszoktatáson vagyok, és erre is a férfit jelölték ki, de ezt inkább meg sem említem.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 30. 23:16 Ugrás a poszthoz



- Értem.
Óhatatlanul is lepillantok magamra, tekintve, hogy elég nagyra nőttem, nekem maximum zsákban csoszogás lesz, ha csak nem hullazsákot készítenek elő, de ne kísértsük a sorsot.
- Szóval akkor ez ilyen "összefogás".
Szabad kezemmel rajzolok egy macskakörmöt a levegőbe, mellyel kifejezem a véleményem erről az egészről. Na ne szórakozzunk egymással, mert biztos, hogy nem. Akkor sem, ha a nejem csúnyán néz. Nem fogok én zsákban cammogni.
- Iszunk helyette?
Kérdezem, és jelezve kérdésem komolyságát, felhajtom a maradék italomat. Na, ez jó volt, most már olyan, mintha nem kéne rosszul lennem attól, hogy itt ténfergek bent. Irigylem a velem szemben álló szalma - kamilla madárijesztőt, ő legalább elmondhatja magáról, hogy volt terepen, én meg azt, hogy túl erőszakos voltam egy fogollyal, aki egy kislányt fűzött a cellákban. Még nem tudják, hogy azzal az üggyel mi lesz. Talán ezért is osztottak be a férfi mellé, hátha egymás idegeire megyünk. Érzem, hogy el kellene mesélnem neki, milyen remek kis gyűjteményem van a pincében, de úgy vagyok vele, hogy ha barátkoznunk kell, akkor azt egy jó koccintós gondolatával kell elkezdenünk, úgy csak még jobban esik a minőségi ital. A bal kezem is felszabadult, tekintve, hogy már a pohár se volt nálam, így mind a két kezemet a zsebembe dugva nézek a férfire. Lehet, hogy akár jó barátok lehetnénk kényszer nélkül is, de most emiatt inkább csak zavarjuk egymást a tény miatt, hogy kell.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. május 31. 22:36 Ugrás a poszthoz



- Remek.
Alapból nem bontanám meg a gyönyörű rendszerezéssel ellátott, méregdrága italkészletet, de úgy vélem, hogy vannak alkalmak, amikor szükséges, ilyen például az, amikor nyitok egy kolléga felé, még ha a kolléga mellettem elhaladva éppenséggel olyan szagot áraszt, mint az a farm, ahova egyszer elvittük a gyerekeket, és a lányom egész naphangosan tett megjegyzéseket. Gyerekek, de mondjuk tényleg elég büdös volt, viszont akkor letettünk arról, hogy kiszakítsuk őt a természetes élőhelyéről, a plázából. Ez legyen a legnagyobb gondom, nem igaz?
- Megházasodsz?
Fogalmam sincs, hogy mi lenne helyénvaló. Most akkor tegezzem, vagy magázzam? Mindenesetre a tény, hogy házasságot kíván kötni, meglep. Nem nagyon ismerem, de nem tűnt annak a társas lénynek. Most pedig házasságról beszél, mondjuk a pontatlan dátum miatt hihetném azt is, hogy ez csak egy fedősztori, lehet, hogy meleg vagy ilyesmi, és ezért mondja, hogy elvesz egy nőt. Talán ugratják ezzel, és így szab gátat a rosszakaróknak.
- Ihatunk a nősülésre is. Ki a szerencsés?
Körbepillantok, de a nagyrészt férfiakból, vagy feltűnően izmos nőkből álló csapatok nem úgy tűnnek, mint az ideális pár az istállószagú társam mellett. Biztos valami külsős ember. Én annyira itt nem néztem körbe, nem azért jöttem, hogy megállapítsam, kit milyen szálak fűznek össze, vagy éppen milyenről álmodik, meg aztán van nekem kihez hazamenni, és ez bőven elég is.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 1. 20:49 Ugrás a poszthoz



Alapesetben semmi keresnivalóm nem lenne itt, nem is szívesen jövök ide. Elég nekem a munkahelyem, nem hiányzik belőle egy kisebb példány. Viszont a házkiadás miatt van még néhány papír, amit le kell adnom. Most, hogy visszajöttünk, erről is készítenének egy feljegyzést, beírnák mindannyiunk új címét, ami nem új, hiszen gyakorlatilag a régi házunkba költöztünk vissza, de mindegy, legyen így. Tőlem annyi másolatot készíthetnek az okmányainkról, amennyit csak akarnak, egészen addig, amíg nem élnek vissza velük. Azt meg úgyis megtudom, ha igen.
Nem szeretnének semmi mást, csak pár papírt kitöltetni, meg okmányokat másolni, így a levélben, amit küldtek, jelezték, hogy nyugodtan menjek oda soron kívül az ügyintézőhöz. Bevallom, valahogy én is így gondoltam, mert semmi kedvem nekem itt szobrozni órákat. A levélben felajánlottaknak eleget téve sétálok hát be, és körülnézés nélkül - leszámítva az illendő biccentést, de olyankor senki se nézi igazán ki az, aki ott van -, lépek oda az ügyintézőhöz, és kezdek bele fojtott hangon az okba, amiért jöttem, amikor a harmadik szónál egy ifjú hölgy rám ripakodik, sőt, ami ennél is bosszantóbb, letegez, mintha a cimborája lennék. Felé fordítom a tekintetem, a szemöldököm egy hangyányit feljebb kúszik, miközben végignézek rajta, szám szegletében megjelenik egy félmosoly. Ez a gúnyos kis jelzés viszont kellőképp látható, így magamban nyugtázom, hogy el is intéztem a problémát. Nem fogok én leállni egy ilyen kis csitrivel szórakozni. Az, hogy lejáratja magát, szíve joga, de engem ne égessen itt. Visszafordulva inkább a saját dolgommal törődök, azt ecsetelem tovább az ügyintézőnek.
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. június 1. 21:27 Ugrás a poszthoz



Ha az ember közel huszonöt éve a Varázsbűn - üldözési kommandó tagja, akkor nem igazán hatja meg, hogy egy nádszál lány - legyen akármilyen zakkant példány is -, elkezdi vegzálni a vállánál. Ez inkább olyan, mint amikor érzed, hogy van rajtad egy bogár, csak éppen azt, hogy telibe kapott egy madár. Kellemetlen, és ezért inkább leráznád magadról. Nos, jelen pillanatban én is ezt érzem a hölgyike mellett, aki mintha nem lenne normális egészen, vagy semennyire sem, elvégre ki rendez jelenetet egy hivatalos helyen, főleg úgy, hogy a másik lehet, hogy csak érdeklődni jött? Senki. Mivel eddig egész kényelmesen álltam, most kiegyenesedek, hogy mind a majd két méterem érzékelhető legyen, és azzal fordulok a szöszke felé.
- Csss.
Ezt olyan határozottan mondom ki, és mellette a jobb kezemmel mutatom is, hogy legyen kedves összezárni azt a nagy száját, mielőtt én tömöm be. Nem értem, hogy mi is pontosan a problémája, meg, hogy milyen sorszám, de nem is érdekel kifejezetten, csak, hogy üljön vissza a helyére.
- Nem tartom valószínűnek, hogy az automata megsértődik, amiért nem húztam sorszámot, de a lelki üdvéért aggódva kérem, hogy ha ennyire zavarja, húzzon egyet.
Nekem mindegy, hogy mit csinál, mert ha van sorszámom, ahogy a nőcske akarja, akkor is simán előbb fognak szólítani, szóval nem hiszem, hogy megérné ezt a plusz kört eljátszani. Bal kezemben a családom személyes okmányait tartom, ezeket átnyújtom az ügyintézőnek, majd a zsebembe rejtett kezeimmel fordulok vissza felé.
- Egy apró intelem, ha már itt álldogál. A tegeződés feltételezett rokoni kapcsolatot vagy barátságot, szorosabb ismeretet fejez ki, míg a magázódás udvariasságot, tiszteletet. Úgy vélem, hogy maga nekem sem barátom, sem kollégám, ha meg a gyerekem lenne, már nem lenne nyelve. Ha ráér, örömmel bevezetem az illő távolság betartásába is, mert ahogy látom, a neveléséért felelős személyek nem értek rá az ilyen formalitásokra.
Nem jókedvemben talált meg, de lám, képes vagyok egész tisztességesen beszélni vele, legyen érte hálás.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Sárközi Norbert Dorián összes hozzászólása (120 darab)

Oldalak: [1] 2 3 4 » Fel