36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 56 57 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 10. 00:23 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A fiú megpróbálta minden erejével életben tartani a növényt az utóbbi pár hónap során és eddig egész jól is haladt. Buksi egészen a szívéhez nőtt, nagyon neheztelt volna érte, ha ezek után meghal. Még talán mérgében egy másikat is vett volna, hogy azt is Buksinak hívja, jelezve a túlvilági elődnek, hogy bizony, pótolható.
Megbámulták, sőt, volt akik össze is súgtak mögöttük, ő pedig nem értette ezt. Ha lett volna nála olyan bolyhos fülvédő akármicsoda, más biztosan rátette volna a cserépre, hogy a kis növény ne hallja, hogyan pletykálnak kettejükről a rossz nyelvek.  
A térre érve vigasztalni kezdte a fotoszintetizáló barátját, élvezve a napsütést és szinte észre sem vette, hogy nem ő az egyetlen a téren. Mert a látszólag feldúlt lány viszonylag halkan közlekedett, de annál energikusabban és a százkilencvenkettő centiméter magas külföldibe csapódott. Utóbbi a gyomrához kapott, elgondolkozott rajta, hogy kiadja a sok kormot meg kátrányt, amit a tüdeje tartalmaz, de csak üresen tátogott, kapkodva az oxigén után. Nem úgy Buksi, aki a halálba zuhant volna, ha a lány nem menti meg. De elkapta és felnyújtotta a már sokkosan lihegő srácnak. A szívéhez kapta a kezét, még mindig csak a kétségbeesés ült a vonásain.
- Te... te! Te megmentetted Buksit! - ölelte magához a cserepet, aki most akár halott is lehetett volna, ha a lány nem cselekszik elég gyorsan. Timi még így is elég nagy fáziskésésben volt a többi emberhez képest. - Azért jól vagy?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 10. 16:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Férfit még nem láttam így örülni egy cserepes növénynek, úgyhogy akaratlanul is kiült a döbbenet az arcomra, amikor magához ölelte Buksit.
- Buksi! - mondtam ki a nevet, amikor is tudatosult bennem, hogy bizony ennek a kis élőlénynek még neve is van! Azta, hát ez aztán nem semmi! Furcsállottam, hogy ennyire oda lehet lenni egy növényért, de látszott, hogy Buksi jó kezekben van és vigyáznak rá. Sajnos én nem voltam ilyen gondos, mert mellettem a növények sorra kihaltak. Vagy túlöntöztem őket vagy elfelejtettem megöntözni őket, szóval mindenképp a halál sorsára jutottak. Közben rájöttem, hogy nem is lettem lecseszve, ami nagy szó, mert idáig akiknek véletlenül nekiütköztem, azok mind leordították a fejemet. Sőt, a srác még hálás is volt, amiért megmentettem a hőn szeretett növényét.
- Igen, minden rendben van - válaszoltam neki, miközben feltápászkodtam a földről.
- Alíz vagyok. Gondoltam bemutatkozom, ha már így neked mentem. Honnan jöttél? - kérdeztem tőle miután leporoltam az ujjaimmal a ruhámat, szerencsére nem lettem nagyon poros. A fiút láthatóan nem viselte meg a lökésem, amin igazából nem is csodálkoztam, hiszen tőlem jóval magasabb volt.
- Hogyhogy Buksi lett a neve a növénynek? - érdeklődtem meg tőle, miközben a kezében lévő növényre pillantottam. Kíváncsi voltam, hogy honnan jött ez a név, ha már egyszer elnevezte a növényt.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. szeptember 13. 21:57 | Link

Viktor

Vannak emlékeim. Visszajöttek, sajnos mind. Jó lenne, ha lenne olyan, ami nem látogatott volna meg, de persze azok, az iszonyatos tettek az elsők között voltak. Amikor megláttam a lányom, beugrott az első, amikor a feleségem, a második. Levente korábban eljött hozzám, nem éreztem semmit, nem ismertem meg, azonban ahogy megmutatták a gyerekkori képét, elkerülhetetlenül lecsapott az az emlék is. Most láttam csak, hogy mennyire megváltozott. A vonásai, a tekintete. Főleg a tekintete. Sokkal másabb lett, mint amilyen gyerekként. Egy nyílt szemű, mosolygós kiskölyök, huncut tekintetével pillantott rám a képről. A mostani sötét ábrázat nem is hinné az ember, hogy ugyanazt a kiskölyköt rejti. Ez bánt a leginkább.
A bal lábam végül nem jött helyre teljesen, kaptam egy botot, melyre nehezedhetek lépés közben. Az első napokban mindig elfelejtettem, és nagyon hamar meglett a dolog böjtje, most már nincs olyan, hogy nélküle mozdulnék meg. Idő kérdése, azt mondják. Persze... idő. Sosem voltam az a túl türelmes típus, utálom, hogy ez ennyire megnehezíti az életem. Mintha sosem jönnék helyre teljesen, csak senki se akarna szólni, mert olyan nagy vagyok. Ogre. De hát Shrek is jó arc volt, nem értem, rólam miért feltételeznek mást.
- Szóval, hol is tartasz, egész pontosan?
Fordultam a vörös üstök felé, miközben a bot koppanása olykor indokolatlanul hangosan dörren a macskakövön. Ez az, Sárközi apuka közeledik, hallja meg a világ. Elhúzom a számat a gondolatra, hogy ebben a pillanatban valószínűleg mindenki felénk fordul, és makacsul egy olyan pontra szegezem a tekintetem, ahol nincs senki, nincs arc, melynek vonásait, ösztönösen elemeznem kellene.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 13. 22:39 | Link

Dorián

Már éppen ideje befejeznem a legilimencia tanulását is, mielőtt még távozom az iskolából. Kerestem is hozzá egy a képesség használatában és oktatásában egyaránt jártas aurort. Ugyan engem már nem tanított az akadémián, de az új generációknak már van szerencséje hozzá. Most itt kopog mellette a botjára támaszkodva. Ha minden igaz, nemrégiben balesetezett, de a részleteket nem ismerem, és nem is ezért vagyunk itt éppen, hogy erről beszélgessünk. Kérdésére válaszol először is megvakargatom a tarkóm.
- Hát... három évvel azután, ahol éppen kellene, és még mindig nem a végén - közlöm elgondolkodva. - Na jó, azért már majdnem a végén, csak egy időben eléggé sikerült elhanyagolni, szóval... de már nehéz észrevenni, ha legilimentálok valakit, és olyan száz méterről is megy. Hozzávetőlegesen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. szeptember 13. 22:40 | Link

Viktor

Jelezve, hogy értem, amit mond, bólintok párat. Az arcomon nem sok minden tükröződik, nem azért mert ne éreznék semmit, éppen azért, mert érzek, a fájdalmat. Úgy tűnik a mágusok előszeretettel hódolnak a macskakőnek a jó kis beton helyett.
- Olyan ez, mint az udvarlás. Nem lehet elkapkodni, eljön mindennek a maga ideje.
Persze megértem, hogy bosszús, hiszen a három év, az három év, én néha három napon is képes vagyok bosszankodni.
- Azért kértem, hogy ma itt találkozzunk, mert elrejtettem a téren öt beépített embert. Ez az egyik legforgalmasabb időpont itt. Iskolások jönnek és mennek, szülők és dolgozók. Tudtad, hogy ilyenkor akár száz ember is képes megfordulni öt perc alatt? Hihetetlen. Az öt ember, amíg fel nem fedezed őket, hasonló témakörben gondolkozik. Virágokról. Öt különleges virág, öt hétköznapi ember. Különböző életszakasz, stílus, vegyes nemi és etnikai összetétel. Plusz három háziállatom is itt van ma, őket is meg kéne találni, mert a gyermekeim kinyírnak, ha elszöknek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 13. 23:17 | Link

Dorián

Öt virág. Öt különleges virág és öt hétköznapi ember. Remek párosítás, és időbe fog telni, mire megtalálom őket. Bólintok. Megértettem a feladatot, és neki is kezdek felmérni, merre lehetnek azok az emberek, akiket Dorián beszervezett. Harctéri aurorként amúgy sem lesz majd olyan kényelmes tantermi szituáció többet jó eséllyel, amelyben egyetlen ember emlékeit kell feltárnom valamilyen kérdésre választ keresve. Áh, inkább számítok hasonló szituációkra, hiszen az újdonsült oktatóm maga is a Varázskommandónak dolgozik és legilimentor. Ő már csak tudja, hogy megy ez. Végigpásztázom az embereket,
óvatosan pillantva bele agytekervényeik rejtekébe. Virágok.
- Vérboglár, szőke harmincas nő kékben két óránál - mondom az elsőt, amint megakadok egy virágnál, remélve, hogy ez nem csak valami véletlen, aztán folytatom is a feladat megoldását. - Ősz férfi francia buldoggal hat óránál, izlandi moharózsa. Merlinre, van ilyen? Ahogy látom, roppant színes... honnan... hol... hogy jött az ötlet, hogy ezek legyenek? - kérdezem, amint megvan a második is, csak hát három még mindig hátravan. A hajamba túrok és fordulok nézelődve, keresgélve tovább.
- Fúj már... ezt nem akartam tudni - dünnyögöm, amikor sikerül belefutnom valaki fantáziálásába a szőke nem éppen hercegről. Megrázom a fejem. - A harmadik a szemüveges kisiskolás a padon meg a nagymama vele, szivárványos gyöngyvirág és papagájvirág. Már csak az ötödik kell, vajon ő hol lapul... - morfondírozok hangosan. - Á, meg is van. A fa alatt a lány a könyvvel navinés egyenruhában. Éneklő korallvirág. Komolyan, hol sikerült ezeket a növényeket találni? Léteznek egyáltalán? - kérdezem Doriánra pillantva. Egyedül a vérboglárról hallottam eddig, arról is csak azért, mert anyának van egy cseréppel otthon.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Natalya Lauwens
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 24
Írta: 2017. szeptember 19. 15:39 | Link

Andrej

A varázslények kiskereskedéséből sétáltam a Boglyas tér irányába, hogy ott megtelepedjek az egyik padon és egy kicsit élvezzem a napsütést. Sajnos nem jártam szerencsével, ugyanis hiába szerettem volna saját baglyot vásárolni, a kereskedelemben azt mondták, hogy jelenleg nem kapható, mert az új madárkák még nem érkeztek meg, s legalább két hét, mire beszerzik a tollasokat.
Emiatt egy kicsit csalódott voltam, hisz már azon gondolkodtam, hogy majd milyen nevet adjak a madárnak, hová helyezzem el a kis kalitkáját és mikre tanítsam meg. Ezzel azonban még várnom kellett.
Egyetlen dolog vigasztalt, az időjárás és a nap melengető sugarai, melyek lágyan simítottak végig bőrömön.
Mivel egész jó idő volt, szoknyában és blúzban sétálgattam, mellőzve a kötött ruhadarabokat.
A térre érve már éppen le akartam ülni az egyik padra, amikor észre vettem egy nagyon is ismerős arcot, ezért inkább felé vettem az irányt, s már csak mellette fékeztem le lépteimet.
- Szia Andrej? Hogy vagy és mi járatban Bogolyfalván? Hogy sikerültek a vizsgáid?- Érdeklődtem kedvesen, még mindig hálás voltam a fiúnak, mert az ő bájitalainak köszönhetően tudtam átaludni az éjszakákat.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. szeptember 20. 20:14 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Ugyan a probléma és a krízis hamar el lett hárítva, elsőre ez nem tűnt fel történetünk főhősének. Mert hogy, lévén még mindig fáziskésésben, Buksi életveszélyes zuhanása is csak később jutott el odáig, hogy feldolgozza, megértse. A sztori már kissé cenzúrázott, szépített verziója kapott helyet végül a szőke fejecskében: A lány elesett, ő meg elejtette ijedtében Buksit, a lány pedig hősiesen elkapta azt.
- Ja, ő buksi. - Nem teljesen értette, hogy vajon a lány honnan tudja a növény nevét, de csak lelkesen bólogatott, mielőtt még visszavette volna a kis cserepet, hogy aztán magához szorítsa erősen. A lány azt mondta, minden rendben van, erre pedig kissé felvonta a szépen ívelt szemöldökét. ~Mire mondhatta vajon ezt?~
Lepillantott a lányra, ahogyan a kezét törölgette a ruhájába, majd bemutatkozott, Leon pedig pár pillanatig nagyon is erőlködött, hogy a fejében lévő ködben el tudjon evezni a megfelelő helyig, ahol a szükséges információt tárolta a szervezete.
- Ööö... T...Timmi. Mármint így hívnak - köszörülte meg a torkát végül, mert ez volt az egyetlen, ami eszébe jutott, hogy egyszer régen bizony megfordult rá egy buliban. Sőt, mintha skandálták is volna, mikor egy kisbusz tetején guggolt, de nem esküdött volna meg rá.
- Ő választotta, rábökött a levelével a szótárban - adta elő nagy okosan a német, a lábacskáin előre-hátra billegve, mert szent meggyőződése volt, hogy így történt. Igazából ez két külön történet volt, a növény a Wilhelm névre bökött egy drámában, de ő ezt ignorálta, mert éppen egy nagy malackát tépett be a nappaliba. Illetve Buksinak csak elkezdte hívni, mikor a folyosó végén hagyta, de már annyira merevek voltak a tagjai és süppedtek lefelé a szemhéjai, így nem tudott a növény utánindulni.  
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. szeptember 21. 22:15 | Link

Viktor

Kényelmesen támaszkodom a botomra, igazából nem nagyon lenne már szükségem rá, vagyis de, de egész jól elboldogulok nélküle, leszámítva persze a fájdalmat, de ezt nem mesélem el a családomnak. Élvezem, hogy mind azt lesik, minden rendben van – e velem, most végre én vagyok a középpontban. Szegény kicsi Dorián. Gonosz kicsi Dorián.
- A nejem egyszer azt mondta, hogy hozzám jön, ha megszerzek neki öt különleges virágot. Ez az az öt. Persze nemet mondott, szokásához híven, akkor negyedszerre, de izgalmas kihívás volt. Amúgy ez egy óvatlan tett, ha így jársz el, kiadsz magadból valamit, de most nem félek.
Elvégre egy helyről szalasztottak minket, ráadásul a balesetem, és az ő „balesete” miatt most helyet cserélünk, ő lesz a csapatban az „idősebb” korosztály, míg én az Eridont irányítom majd azzal a bunkó Kedvessel.
- A nő, Boglárka, kommandóst akartak csinálni belőle, de ő inkább beépülni szeret. Metamorfmágus.
A férfire nem térek ki, az apám, aki kifejezetten kérte, hogy ez a virág legyen nála. Boglárkának kacsintok, így ő tovább is sétál, míg az apám és Balu békésen helyet foglalnak a nekik kijelölt padon. Megkértem, hogy ott várakozzanak.
- Mibe futottál bele?
Ahogy megkérdezem, már meg is van, oh, hát valóban elég gusztustalan. Nagyon remélem, hogy neki nincs köze az iskolához, amibe a lányom jár, bőven elég volt az a házvezető ficsúr, amelyik megbolondította a naiv kislányokat.
- Stimmel. Sétáljunk közelebb.
Először a nagymamát és a unkáját veszem célba, előbbinek egy szál rózsát, utóbbinak pedig egy tábla csokit fizetek. Ők laknak most az itteni házunkban. A nagymama sokat vigyáz a kislányra, mert a szülei szinte mindig dolgoznak.
- Lili!
Kiáltok oda a navinésnek, aki felpattanva odasiet hozzánk. Neki egy könyvet nyújtok át. Az én lányomat nem érdekli a Szépség és a Szörnyeteg kézzel rajzolt, ősrégi változata, míg a kislány odáig van érte. Megérdemli.
- Tényleg léteznek, nekem elhiheted.
Felelem neki, amikor a lányka már messze jár, és az idős úr felé vesszük az irányt.
- Mennyire érezted nehéznek a gyakorlatot?
Kérdezem, miközben a tálcámat elővéve elkezdem leszámolni a nálam lévő pénzt.
- Ne engedj neki hülyeségeket venni, komolyan ne. Nem érdemli meg. Akkor se, ha az unokád.
Már látom, hogy Lexi közeledik, de most elég húzós a kapcsolatunk, a változatosság kedvéért. Apám úgyis vesz neki valamit, de én legalább szóltam. Intek inkább Viktornak, hogy haladjunk tovább.
- Mire gondol a kutya?
Kérdezem váratlanul, mikor már vagy tíz lépést megtettünk. Nem állok meg,
 a távolságot növelem.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. szeptember 23. 18:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Ó, értem - néztem rá értetlen tekintettel, mert nem igazán körvonalazódott az ki bennem, hogy miért is ismételte el a srác a növénye nevét, de csak nagyokat pislogtam rá mosolyogva.
- Örvendek, Timmi - mondtam neki jókedvűen. Észrevételeztem, hogy nagyon nehezen bökte ki végül a nevét, de ezt annak tudtam be, hogy feltehetően nagy zavarban van a történtek miatt. Ezt pedig teljes mértékben meg tudtam érteni, mert valószínűleg én is így reagáltam volna le a helyzetet.
- Aztaaaa! Ilyen kis ügyes? - kérdeztem tőle meglepődve olyan hangsúllyal, mintha egy kisgyerekhez beszéltem volna.
- Hát nem semmi egy növény! - tettem hozzá felvont szemöldökkel csodálkozva. Furcsálltam ezt a nagy kötődését a növényhez, de ennek nem adtam hangot, nehogy megsértődjön, hiszen nagyon látszott rajta, hogy teljesen odavan Buksiért.
- Na, és hogy jutottál a növényhez? Vetted vagy kaptad? - érdeklődtem tőle a szemébe nézve. Érdekelt, hogy honnan szerványolta be, ha már ennyire ragaszkodott hozzá.
- És merre tartasz? - tettem fel egy újabb kérdést.
- Én csak sétálgatok, végre túl vagyok a vizsgák nagy részén, még el sem hiszem. Nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan vártam, de azért egész jól mentek a megpróbáltatások - közöltem a fiúval, hogy egy újabb beszédtémát dobjak be, ha már ilyen szerencsétlenül nekimentem. Persze a gondolataim idáig végig anyám körül cikáztak, de nem jutottam dűlőre ez ügyben. Nagy nehézséget okozott számomra, hogy jóanyám feltűnt az életemben, ráadásul olyan hirtelen tette ezt, hogy fel sem tudtam dolgozni az egészet.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. szeptember 24. 03:17 | Link

Dorián

- Á, értem - válaszolom bólogatva. Igazán különleges virágokat sikerült kiszúrnia a nőnek, mintha külön gonddal keresett volna olyanokat, amikről az emberek még csak nem is hallott. Ám nem az én dolgom megítélni, ki mit tervezett vagy nem tervezett, mi volt a szándéka, most csupán információt gyűjtök be, hogy megmutathassam, állok azon a szinten, hogy végre be is jegyeztethessem magam, csak egy utolsó bólintás kell rá valakitől, aki ért a legilimenciához. Érdeklődve hallgatom azért, miket is mesél a beszervezett emberekről.
- Metamorfmágusként ez érthető is. Nem mintha a kommandónál nem lenne előny, de beépülni különösen az. Oda engem fel sem vettek volna, mert túl feltűnő vagyok, és ha már előny, ha nehezen emlékeznek az emberre, akkor őt biztosan egyből fel is vették - felelem elnézve a nőt egy hosszú pillanatig. Így már bizonyára úgy sem látom. Ki tudja, milyen is az eredeti kinézete?
- Uhh, nem mesélném el... de látom, meglett - állapítom meg Dorián arcát látva. Az a szőke nem herceg, és már nem is annyira szőke, sokkal inkább szürke, és hát... eww, hogy tömören fejezzem ki magam. Nem is maga az elképzelés önmagában, hanem a részletek, amikbe belebotlottam. Egyszerűen csak fúj. Ezért nem mászkálok soha engedély nélkül senki agyában - na jó, azt az egy esetet kivéve -, mert egyszerűen nem akarnék ilyenekbe belefutni. Keresem is inkább a virágokat tovább, meg hallgatom Dorián megállapításait melléjük. Elnézem, ahogy ajándékot vesz a kislánynak meg a nagymamának, aztán könyvet ad oda a navinésnek, akinek még én is köszönök, mert ha nem is emlékszem a nevére, biztos vagyok benne, hogy láttam már.
- Hiányosak az ismereteim botanikából, azt hiszem - felelem aztán megvakargatva a tarkóm, majd egy laza mozdulattal megvonom a vállam.
- Nem volt nehéz. Vagyis na... egyszerű sem volt, hogy ennyi ember között megtaláljam ezt a pár információt, sok gondolatot kellett hirtelen átfutni, de úgy amúgy... az emberek jelentős részének minimális a védelme, vagy éppen nincs is - mesélem el, mit tapasztaltam ebben a rövid időszakban, ha már kérdezte. Teszünk egy kis kitérőt, amíg pénzt ad az idős úriembernek és valamit magyaráz vásárlásról, de nem értem és nem is az én dolgom. Elácsorgok mellette zsebre dugott kézzel addig is, épp nem fütyörészek csak, és annyira elmerülök a nézelődésben, hogy csak akkor észlelem, hogy már végzett, amikor hozzám szól.
- Hogy? Ááá, a kutya. - Kissé késve esik le a kérdés, de leesik az a fő, és máris foglalkozom a feladattal. Átnézem a kutya agyának tartalmát, ami végtére is nem túl megerőltető, az eb ugyanis túl sok mindenen nem töri a fejét.
- Éppen eleget evett, kicsit szomjas, de azért leginkább aludna most már. Gondolom, nem éppen egy különösen mozgékony jószág - kockáztatok meg egy következtetést, miközben a lábam elé nézve lépkedek. Gyanítom, hogy ha a kutyát sétáltató férfit ismeri, akkor a négylábúról is tud ezt-azt. Meg is nézhetném, de nem akarok az ő agyában is turkálni. Jó érzés, hogy már nem kell senkire sem ránéznem, de még nagyon a közelében sem lennem, hogy használjam a legilimenciát. Lehagytuk már rég a kutyát, így nem is feltűnő, mit csinálok. Mondjuk éppen ez frusztrál is benne, titkolózásnak érzem, de a munkában hasznos lesz, ha végre befejezem. Terepen nem állhatok le beszélgetni mindenkivel. Aurorként ez már nem így működik, főleg nem a kommandónál.
- Kérdezhetek valamit?    
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Andrej Scotti
INAKTÍV


palánta
offline
RPG hsz: 117
Összes hsz: 273
Írta: 2017. szeptember 25. 01:18 | Link



Elégedett mosollyal lépek ki a Hivatalból. Be kellett ugranom egy formanyomtatványért, amit még ma jó lenne elküldenem a szüleimnek bagolypostán. Igazi hercehurca ez egy aprócska engedélyért, mondhatom. De hát muszáj mihamarabb elintéznem, ha már egyszer megkértek rá. Meg amúgy is az én érdekem, hogy felügyelet nélkül használhassam a nyilvános hopp-hálózatot, máskülönben nehezen jutnék haza ilyen könnyedén. Mindegy, néhány év múlva már erre a papírra se lesz szükség. Bárcsak lennék már ott...
Egyelőre átláthatatlan rejtély az előttem álló nyári szünet. Lesz, ami lesz... Már rohadtul várom, eleget szenvedtem a vizsgákkal. Merlinnek hála, hogy sikerültek! Azt hiszem a felszabaduló idő tökéletes lenne arra, hogy egy kicsit jobban megismerjem az országot. Biztos anyáék is örülnének az ötletnek, jó volna körülnézni, úgyhogy szerintem felbukkanok még errefelé a közeljövőben.
A Boglyas téren gyalogolok keresztül, amikor mellém érkezik Natalya. Kellemes meglepetésként ér, egyáltalán nem számítottam ismerősökre a gyors kitérő során.
- Nahát, hello! - torpanok meg a szökőkút közelében. - Egész jól, köszi. A hazautazásomhoz intéztem egy-két dolgot, most meg megyek vissza csomagolni. Szerencsére minden sikerült - újságolom vidáman a fejleményeket.
Natalya is egyike azoknak, akiknek annak idején bájitalt főztem. Ügyeltem arra, hogy semmi kockázatos alapanyagot ne használjak fel, kizárólag gyógynövényeket alkalmaztam, hogy kevés alvás ellenére is kipihentnek érezhesse magát. Nagy sikere van a diákok körében, aminek örülök, mert szívesen kotyvasztgatok, ha időm is engedi.
- Na és veled mi újság? Remélem tudtál aludni. Jó a szemed, hogy így kiszúrtál - jegyzem meg mosolyogva.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 1. 09:56 | Link

Viktor

- Senki se tudja, hogy miként néz ki eredetileg.
Felelek egy kósza gondolatra. Nem azért nézek a fejébe, illetve nem is konkrétan bele nézek, csak figyelem a gondolatait, mert annyira nagyon benne akarnék lenni, hanem azért, hogy ne vesszenek el fél meglátások és mindenre tudjak reagálni a mai gyakorlattal kapcsolatban.
- Amúgy engem se. Túl magas vagyok, könnyű észrevenni.
Ami mondjuk sokszor nem kellemes, más részről viszont elég sokan elkerülnek inkább, így mentesülök a kínos beszélgetésektől. Öröm az ürömben, ahogy mondani szokták. Miközben haladunk, én is belebotlok abba, amibe a vörös srác, és meg kell vallanom, nem is tudom türtőztetni az arcom rándulásait.
- Vannak beteg emberek.
Azt hittem annál rosszabb nem nagyon jöhet, mint amikor a lányom közölte, hogy a tanárával, sőt, egy házvezetővel kavar. Egy olyan emberrel, aki aztán gondolkodás nélkül Alexandra legjobb barátnőjével kezdett el kavarni, aztán most meg ki tudja, hogy még kivel. És ez az ember „Életvitelt” tanít. Hát nagyon remélem, hogy nem ezt a fajtát közvetíti a diákjai felé, bár ahogy emelkedik a terhes diáklányok száma, nem vagyok benne biztos, hogy nem.
- Nekem sosem voltak jó ismereteim. Ezeket a gazokat is csak azért tudom, mert megkövetelték. A párválasztás sosem egyszerű, de legalább megérte.
Vonom meg a vállaimat, mintha nem számítana. Pedig számít, mindig. A mai napig de, most nem ezért vagyunk itt.
- Szerintem az oktatás hatalmas hiánya ez. A védekezést nem csak a pálcáddal kell megtanulnod. Az elmédet is le kell zárnod. Egy párbaj során nagyon könnyen le tudnak győzni, ha nincs minimális védelmed sem.
Nekem is gyenge a védelmem, le tudom zárni az elmém a kíváncsiskodók ellen, de egy igazán jó legilimentor könnyedén áthatolna a mostani állapotokon. Éppen ezért döntöttem el, hogy képzem magam, hogy a mostani gyengébb részt is megerősítem. Eddig lefoglalt a munka, és nem foglalkoztam vele, mert, hogy bármikor meghalhatok. Most már egészen sok szabadidővel rendelkezem ahhoz, hogy tökéletesítsem a tudásom.
- Gyors volt, és egész jó. Leszámítva azt.
Nem mondom ki, de mind a ketten tudjuk. Inkább elirányítom a családomat, mielőtt visszatérnék a másik félhez, nem engedve, hogy lemaradjon.
- Egy lusta, nyáladzó kiskirály. A fiam folyton elkényezteti. Meg mind elkényeztetjük.
A kérdésére, hogy kérdezhet-e, bólintok, és figyelmesen felé fordulok.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 4. 10:11 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Sokszor nem volt világos az emberek számára, hogy Leon mit és miért tesz, ám ez őt - elmondása szerint - cseppet sem zavarta. Pláne, hogy most eléggé úgy érezte magát, mint aki nem is egészen Leon. Látta a lány értetlenségét, de nem tudta volna megválaszolni, hogy miért is van az. Talán egy kicsit túlzásokba esett a mai reggelivel kapcsolatban.
- Szintén - közölte, apró biccentéssel, mielőtt még végigmérte volna a lányt. Nem bámulta, csak futólag meglegeltette rajta a tekintetét, olyan gyorsan, hogy az agyának esélye sem volt rá, hogy esetleg feldolgozza, mi is állt előtte.
- Ühü - biccentett határozottan, kicsit megsimogatva a cserepet, mert hát Buksinak voltak elég érdekes megmozdulásai. Nem is akarta megemlíteni, mikor lelegelte, aztán másnapra a növény ugyanúgy nézett ki, mintha mi sem történt volna vele. - Jó társaság.
Minden külső szemlélő számára egyértelmű lehetett, hogy Alíz nem teljesen érti Leon, azaz inkább Timmy és Buksi kapcsolatát, de ezt a német nem vette észre. Túlságosan belefelejtkezett a kis hintázásba, gyanús volt, hogy annyira laza a srác, előbb vagy utóbb szétesik. Összességében nem volt csúnya fiú. Felépítésre átlagos volt, kicsit mintha vézna lenne, de épp elég erő volt benne, pont amennyire szüksége volt. A szemei valami kékes-zöld színben csillogtak és a napsütés visszacsillant a vöröses beütésű tincsekről.
- Nem emlékszem. Kaptam. Talán... - egészen elbizonytalanodott, fél pillanat alatt, miközben Buksira nézett, majd körbepillantott a nem túl népes környéken. Örült, hogy nem volt nagy tömeg és a nézőik is csak ablakokból hajoltak ki. De mi van, ha egy kacsa figyeli?
- Öm, igazából csak kijöttem levegőzni, nem ismerem a környéket - ismerte be, kissé tanácstalanul megvakargatva a fura anyajegy szerű bibit a nyakán. Ha más nem is fogható rá Timre sok jóindulattal, annyi biztos, hogy hallgatóságnak jó volt. Nagyon értett hozzá, mikor jönnek a nagy csendek, csak nem alkalmazta mindig jól őket.
- Te ilyen jó tanuló vagy? - Még egy kicsit oldalra is biccentette a fejét a kérdés közben. Nem sok olyan ismerőse volt, akinek könnyen ment a tanulás, ő például fenségesen rossz volt benne.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 6. 19:52 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Na, és milyen fajta növény? - kérdeztem tőle érdeklődve. Nem mintha annyira értettem volna hozzájuk, a kipusztításukhoz már annál inkább, de érdekelt, hogy mi az a kincs Buksiban, amitől a fiú annyira félti mindentől. Még sosem láttam ekkora kötődést növény és ember között. Állatnál már annál inkább. Egyáltalán nem ítéltem el ezt a dolgot, de azért fura volt számomra.
- Ha gondolod körbevezethetlek a terepen.... nem nagy szám. De azért van pár szép helyszín. Például szeretem a játszóteret is. A hintázásból sosem fogok kinőni - mondtam neki mosolyogva. Bizony, ha nem tartózkodott ott nagy tömeg és gyereksereg, akkor szívesen huppantam bele az egyik hintába, hogy kicsit elringatva ellazíthassam magam.
- Van ám patikánk meg piacterünk is. A vendéglátó helyeken pedig egész jó kajákat lehet kapni. Na, meg azért a csárdában még mulatni is lehet - tettem hozzá vigyorogva. Eszembe jutott, hogy ott ittam az első italomat, azt hiszem whiskey volt... aztán szerettem volna még táncolni is kicsit, de sajnos pont bejött az egyik tanárom, így jobbnak láttam, ha inkább gyorsan felszívódom, szóval nem tartott sokáig a móka.
- Ja, meg van csomó bolt is a cukorkáktól kezdve egészen a varázslény kereskedésig - tettem hozzá vidáman. Nemrég még én is itt vásároltam pár cuccot, de mostanság valahogy nem igazán fogott meg az, hogy felkeressem a különféle üzleteket és vegyek valami klassz cuccot vagy hasznosat. Pedig azért szerettem vásárolni.
- Hát, végül is jó tanuló vagyok, nem tagadom, de azért van még hova fejlődnöm - néztem a fiú kékes-zöldjébe. Közben megjegyeztem magamban, hogy szinte ugyanolyan színű a szeme, mint az enyém. Ráadásul sokkal magasabb volt nálam, így kicsit felfelé kellett néznem, amikor hozzá beszéltem, de ettől függetlenül jó kiállású volt.
- Na, és mi járatban vagy erre? Mármint a Bagolykőn? Merre szakosodtál? - kérdeztem tőle kíváncsian. Láttam, hogy azért nálam idősebb volt valamivel, így gondoltam, hogy esetleg már mestertanonc lehet.
Utoljára módosította:Széplaki Alíz, 2017. október 6. 22:46 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Návay L. Viktor
Nyugodjék békében!



offline
RPG hsz: ?
Összes hsz: ?
Írta: 2017. október 8. 13:55 | Link

Dorián

- Lehet, hogy már ő maga sem - dünnyögöm válaszul. Nem lennék azért metamorf. Van annyi hiúság bennem, hogy szeretem, ahogy kinézek, és ezen nem is változtatnék. Na jó, néha megfordul a fejemben, hogy a ferde állam talán lehetne kevésbé ferde, de úgy a végén még túl kevés hibám lenne, és az sem lenne az igazi. Bár kiskoromban a szeplőimet sem szerettem, ahogy azt sem, hogy néha répának neveztek, mert még a szempilláim is vörösek, mostanra azért már eljutottam oda, hogy jól van ez így. Tökéletes nekem még a nem tökéletes állam is, nemhogy a többi. Na de vissza a legilimenciához, hiszen azért vagyok most itt. Bólogatok a beteg embereket érintő megállapításra, majd megvonom a vállam.
- Valamikor szerettem egyébként a növénytant, de az még az iskolában volt. Még szerencse, hogy nem előfeltétel, hogy az ember auror lehessen, mert szinte mindent el is felejtettem - válaszolom. Ezekről a növényekről meg még csak nem is hallottam. Ha nem lett volna ott az egyes emberek fejében, hogy pontosan mire is gondolnak, megnevezve, legfeljebb leírni tudtam volna a képeket.
- Az biztos, de szerintem a legtöbb ember tényleg azt hiszi, hogy biztonságban van, amit a mugliktól még meg is értek, hiszen nem tudnak a legilimenciáról, csak elvétve, mint például az apám. Gondoltam, szólok neki, hogy ilyesmit tanulok - jegyzem meg megvakargatva a tarkómat. Lehet, hogy neki sok mindenről nem kellene tudnia, hiszen egyszerű mugli, de mégiscsak az apám, és már azelőtt is sok mindent tudott Bálinttól, aztán meg anyától, hogy én bármit is mondtam volna.
- De hogy a varázslók miért hiszik ezt, azt nem értem. Vannak az iskolában tanárok is, akiknek minimális védelme sincs. Még szerencse, hogy az akadémián auroroknak az okklu kötelező akkor is, ha a legilimencia csak választható - folytatom, majd belenézek a kutya elméjébe is, hogy megválaszoljam a kérdését.
- Én is a macskáimat, szóval megértem. Ezért is kedvencek - válaszolom, majd ha már bólint, akkor a kérdést is igyekszem érthetően összefoglalni. Szükségem van hozzá pár másodpercre, addig is ujjaimat összekulcsolva előre nyújtom a karjaimat kicsit, majd megszólalok.
- Szóval az érdekelne, hogy harctéri aurorként mennyire lehet ezt használni? Mekkora szükség van a legilimenciára odakint, vagy inkább csak jó, ha tudja használni az ember, de csak elvétve kerül olyan helyzet, hogy tényleg kelljen?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 11. 20:50 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A kérdésre Buksira meredt pár pillanatig, teljesen képben volt, olyan volt, mint mikor tőle megkérdezték az anyja nevét. Na, de bízhat a lányban annyira, hogy a kezében remegő növény fajtáját elé tárja? Egyáltalán miért remeg? Az ő keze reszketett volna ennyire és még csak tudatában sem volt neki? Igen, pontosan ez történt.
- Öööö, ő egy... majd megnézem neked az enciklopédiában, mi ő - köszörülte meg a torkát, mert összességében nem igen tudott döntésre jutni. A lány viszont felajánlotta neki, hogy körbevezeti, ez pedig valahol igen jól esett neki. Elég ritkán szokták mondani neki, ő szokta másoknak, aztán már csak úgy  volt.
- Nem szoktam hintázni, tériszonyom van... de örülnék a körbevezetésnek - köhintett egyet, de már egy ideje nem érintette kínosan a dolog. Megszokta, hogy ő Leon és ha fél, abban nincs semmi szégyelleni való.
Egy pillanatra erősen törnie kellett rajta a fejét, hogy mi is az a patika. Folyton a tévésszerkrény lábára tekeredett kígyó jutott róla az eszébe, de az emlékezete biztosan megint csak csalt.
- Elég sok bolt van itt, azt hittem elég kicsi ez a dorf - közölte körbepillantva, mert hát, neki tényleg azt mondták, hogy ez egy nagyon kicsi falu. Bár, Berlint nézve viszonylag kicsi volt.
Alíz meg egy nagyon szorgos tanulónak tűnt, ezt pedig nagyra értékelte. Ő egy-két hallgatás után tudta dalok szövegét, de ha megkérdeznék, mi az az algebra, váltig állítaná, hogy a nénikéjét hívták így.
- Oh, gyógynövénytan és művészetek szakon tanulok - biccentett elégedetten. Szerette a gyógynövénytant tanulni, tényleg jól esett neki a növényekkel foglalkozni. - És te? Alapképzés?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Oravecz Tatiana
INAKTÍV


Az igazgató testőre =^.^=
offline
RPG hsz: 169
Összes hsz: 254
Írta: 2017. október 14. 21:18 | Link

Mr. Magnus
Kinézetem

Ma úgy érzem, hogy muszáj extra jól kinéznem. Nem azért, mintha amúgy nem adnék magamra, de ez a férfi, valamit tudhat, mert olyan szinten levett a lábamról, hogy az már szinte művészet. Mármint, uram Isten, Merlinre mondom, én, aki négyszer voltam férjnél, sosem voltam izgatott. Most meg egyszerre két pattanás is megjelent az államon, mert annyira ráizgultam a helyzetre. Borzalmasan érzem magam, az egyik pillanatban ver a víz, a másikban meg dalolok. Ráhelt átpateroltam Francihoz, mert nem fog csak úgy egyedül otthon maradni. Ismerem én a mostani fiúkat, hipp-hopp és teherbe esik nekem, akkor meg aztán leszedik a fejem a nyakamról. És ennyi Trónok harca nézés után, nem kellene. Esztert meg Zója vitte el, akinek nem mondtam el, hogy kivel lesz ma este randim, mert nem akarom, hogy mondjon valami, amitől elmegy a kedvem. Mondjuk a jelenlegi állapotomban - értsd, félhangosan üvöltök Disney meseszámokat egy nagy pohár borral a kezemben a kanapén táncolva, mert még nem száradt be az összes magamra kent testápoló -, nem nagyon hinném, hogy ezt meg tudná tenni akármilyen aljas kis titok. Ez a férfi engem bolonddá tesz.
Amit biztosan eldöntöttem már akkor, hogy a ruhám zöld lesz, méregzöld, hiszen ifjú korában büszke slytherines volt ő maga is. A kiegészítőim pedig ezüst színűek. Imádom az ezüstöt, a zöldet is, még akkor is, ha állítólag a fekete meg a kék jobban kiemelik a szemem.
Este hat. Mivel kellemes az idő most még, csak egy könnyed kis kabátot húztam magamra. Nem szeretem ez a furcsa időjárást. Egyrészt napközben lassan koranyári idő van, másrészt este lassan kezd a télihez közelíteni. Ilyenkor meg tavasz van, reggel meg a köd miatt ősz. Ahogy a hajam rendezgetem a disney egyszercsak átvált a "Four seansons in one day" című számra, a Crowded Housetól. Elég furcsa és hihetetlen, hogy emlékszek még felnőtteknek szóló számokra is. Végül aztán, ahogy így elszórakozok, egyszer csak öt huszonöt lesz, így az öltözéses, sminkigazításos rész olyan művészi gyorsasággal történik, hogy az már szinte földöntúli egy nőtől, hát még akkor tőlem, aki csak azért kel fel egy órával a normális emberek előtt, hogy rendesen felkeljen. Viszont most, ahogy öt negyvennyolckor belépek a Boglyas térre, nagyon büszke vagyok magamra. Ideértem, és már az idegességem is kezd alábbhagyni.
Utoljára módosította:Oravecz Tatiana, 2017. október 14. 21:18
Hozzászólásai ebben a témában

Sárközi Norbert Dorián
INAKTÍV


#fatherofthecentury | #sukhar_deddi
offline
RPG hsz: 185
Összes hsz: 800
Írta: 2017. október 15. 15:24 | Link

Viktor

- Elképzelhető. Mondjuk szerintem az egyik legizgalmasabb vele született képesség.
Nem mintha én annyira szeretnék az lenn, az igazság az, hogy én magam is szeretem azt, ahogy kinézek, akkor is, ha a testemen látszik, hogy nem egyszer lyukasztották már ki. Jól van ez így, és jól is lesz most már halálom napjáig. Meg aztán. belegondolva abba, amit Viktor mond, ki tudja, talán tényleg nem emlékszik már arra, hogy milyen is a valódi arca. Talán a személyiségét sem ismeri már. Azt hiszem mostanában túl sok pszichológussal volt dolgom.
- Örülök, hogy ilyesmik nem előfeltételek. Én jól tudtam varázsolni, erős voltam, és gyors. Nem kellett más. Ha mondjuk valami Mágiatörténeti izére kellett volna emlékeznem, akkor buktam volna a dolgot. Anno kihúztam Merlin életét, az egyetlen tételt, amit tudtam, és annyira hitelesen adtam elő, hogy azt hitték, mindent tudok. Nem is kérdeztek bele másba. Szerencsémre.
Már nem nagyon emlékszem a vizsgáimra, de a Merlin életéről költött a mai napig bennem van. És valljuk be, tényleg egész jól sikerült akkor. Persze nem érdekelt, mert már rég belépő volt az akadémiára, ez csak amolyan plusz elfoglaltságnak volt mondható.
- Vannak az iskolában olyan tanárok is, akiknek még csak minimális erkölcsük vagy végzettségük sincs. Vonom meg a vállam könnyedén. Ez persze nem feltétlenül Kriszpin hibája, de az elmúlt időszakban elég sok minden gázosnak mondható eset történt ott. Mindenféle keresett bűnözők, meg diákjaikkal hentergő házvezetők. Szerencsére most már legalább a házvezetés kikerül a kezeik közül, mér akkor is, ha a bajtársaim meg éppen ezt nyalták be. De majd csak zöldágra vergődik minden.
- Az mindenképpen jó, ha van. A harctéren nem feltétlenül a legszerencsésebb, ott az a jó, ha mindent ki tudsz zárni, de ha mondjuk nem vagy feltétlenül a tűzvonalban, akkor nagyon hasznos tud lenni. Az ellenfél egész stratégiáját megtudhatod, ha a megfelelő fejbe látsz. Illetve azt is, hogy mennyi esze van a másiknak. Sokan a kinézetük és a kegyetlenségük miatt vannak egy-egy erősebb jellemű vezető miatt, és nem az agyi képességeik miatt. Ha nem így volna, nem biztos, hogy mögöttük lennének.
Kacsintok egyet a vörösre, miközben elhagyjuk a teret, ám ezzel nem áll meg a beszélgetés, csak a táj változik.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 20. 15:12 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



- Oké! De el ne felejtsd közölni majd, mert nagyon kíváncsi vagyok! - mondtam a srácnak félig ugratva, félig komolyan gondolva. Egyáltalán nem értettem a növényekhez, de valamiért ők se örvendtek annak, ha a kezem ügyébe kerültek vagy netán gondoskodnom kellett volna róluk. Ó, szegény párák!
- Jujj, akkor nem fogunk felülni a hullámvasútra - válaszoltam neki sajnálkozó tekintettel a tériszonyára utalva. Tim számára az maga lenne a halál, legalábbis erre a következtetésre jutottam.
- Sok jó bolt kis helyen is elfér - köszörültem meg a torkomat, miközben a fiú kezében lévő növénykét néztem. Eszembe jutott, hogy időnként nem ártana megsétáltatnom a macskámat, legalább pórázon, de annyira lusta volt őkelme, hogy nehéz lett volna mozgásra bírni. Csak akkor éledt fel, ha kajaidő volt, netán nagy ritkán játék, mert az alvást minden más tevékenységnél jobban értékelte.
- Művészetek szakon mi az, ami a legjobban tetszik? Én fotózni szeretek, az az egyik hobbim - időnként szerettem lencsevégre kapni a számomra érdekes dolgokat, számomra a jól elkapott pillanatok jelentették a tökéletes képet.
- Igen, alapképzés, most vagyok ötödéves, ez az utolsó évem. Utána mestertanonc leszek Futurológia szakon, illetve gyakorlótanár Olive mellett LLG tárgyból. Már nagyon várom - válaszoltam neki lelkesen, még majdnem tapsoltam is hozzá. Jelen állás szerint egész jól mentek a dolgaim, mármint ami a tanulást illette.
- Szóval mikor tartsak neked idegenvezetést a faluban? Tök jó boltok vannak itt - csacsogtam jókedvűen.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Jeanette Bergström
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 14
Összes hsz: 94
Írta: 2017. október 20. 22:09 | Link

::Kirill
valamikor egy szabad hétvégés szombat délután

Nem is tudom hányadik levelet kaptam már anyámtól, amit elolvasás után és természetesen válaszlevél nélkül ugyanúgy kidobtam. A legutóbbi nem is igényelt választ. Látni akart, merthogy ide utazott, csak miattam, meg csak azért, mert most már muszáj beszélnünk. Éreztem, hogy nem csak ennyit akar. De azt is éreztem, hogy én ebből egyáltalán nem kérek, na meg azt is, hogy egyáltalán nem vagyok jól. Talán megbetegedtem, talán csak ez a nő az oka, de friss levegőre volt szükségem, mondjuk egy jó nagy sétára a faluban. Félre tudtam most tenni minden más problémámat, az önállósodási vágyamat amiért még mindig nem tettem semmit, és az általános bizonytalanságomat mindennel kapcsolatban, és csak az járt a fejemben, mivel akar már megint belemászni az amúgy sem épp a megfelelő vágányon haladó életembe. A fodrászhoz is beugrottam, hogy majd elvonja a figyelmem, legalább egy nagyon rövid időre, de nem jártam sikerrel. Le lett vágva a hajam, mint minden más alkalommal, most is úgy nézett ki, mintha teljesen megújult volna, csak ezen kívül nem változott semmi. Ugyanolyan rosszul éreztem magam. A patikából beszereztem néhány dolgot, annak reményében, hogy legalább a közérzetemen javít, de tudtam, hogy nem leszek képes ezen túllépni, amíg nem tudom, mit keres itt anyám. Tehát, mint aki a vesztébe rohan, egyenest a Bérczes Rezidencia felé vettem az irányt. Vagy ezerszer meggondoltam magam útközben, de miután a recepción eligazítottak és már a szobája előtt álltam, nem láttam értelmét a visszakozásnak. Végső soron pedig nem is volt annyira vészes. Nem voltam elragadtatva, hogy látom, és minden lehetséges módon a tudtára is adtam ezt, de ez őt egyáltalán nem zavarta, sőt minden áron békülni akart. A lehető legkedvesebben adta elő magát, mikor kitért arra, hogy nagyon örülne, ha megjelennék a húgom keresztelőjén, és egyébként szeretne megajándékozni valamivel, mondjuk egy házzal, mert részt akar venni az életemben, segíteni akar és a többi.
Szabadulni akartam. Meghagytam neki, hogy majd írok és lesz, ami lesz. Bár egyáltalán nem voltam benne biztos, hogy valóban írok-e majd neki. A kapun kiérve lehuppantam az első padra. Valahogy mintha jobb kedvem lett volna, de még mindig képtelen voltam örülni a találkozásnak.
Csak arra eszmélek, hogy már kitudja mennyi ideje bambulok magam elé teljesen a gondolataimba merülve, így azzal a hirtelenséggel állok, nézek körbe és indulok el, pedig még fogalmam sincs hova megyek. Talán egy kávéért, az most jól esne.
Hozzászólásai ebben a témában
Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. október 25. 19:43 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Tim érzékelte a csipkelődést a humor mögött, de nem vette magára, érettebb volt már ennél. Ugyan nem sokkal, de egy egész kicsivel egészen biztosan. Ismét buksira nézet, de nem akarta leleplezni, ez olyan volt, mintha elkottyantaná Robinként, hogy Bruce Wayne Batman.
- Sosem ültem rajta. Vicces? - kérdezte kissé bután oldalra billentve a fejét. A kérdés viszont komoly volt, sokszor ácsorgott a vidámparkokban a pénztár előtt és bámult fel a monumentális gépezetekre, de sosem volt benne elég bátorság ahhoz, hogy megváltsa a jegyét és felüljön. Bár ő nem tudta, de jobb is volt ez így, mert biztosan kihányta volna a beltartalmát.
- Jók is? Tényleg? - kérdezte, mert ugye az, hogy sok van belőlük, nem feltétlenül jelentette, hogy tényleg jó is. Ő ezzel tisztában volt, hosszú ujjait pár pillanatra a hajába futtatta, majd ismét visszaejtette a karját maga mellé.
A lány egészen lelkes volt a szakokat illetően, sokkal jobban elemében volt a tanulás gondolatára, mint Leon valaha volt... akármitőlis. Így el kellett tűnődnie a válaszon, addig is mély, kellemes hümmögést produkált magából. Már meg is ihlette magát vele, mert olyan mosolyt villantott ezt követően, hogy a fogorvos mintát is vehetett volna a szabályzóhoz.
- A zene. A zene a kedvencem az egészben - bólintott párat. Néha festeni is szokott, de másnap sosem látta a kép lényegét, így az annyira nem fogta meg. Csak színek voltak, átláthatatlan halmaz.
- Futururu micsoda? -  ismét egy kicsit magasabbra csúszott a hangja, mint ahogyan azt eredetileg tervezte, de csak megköszörülte a torkát. Látta a lány lelkesedését, aki kis híján táncra nem perdült, de nem akarta lelombozni, csak nem tudta, hogy miről is van éppen különösebben szó. Akkor szabad kérdezni, nem?
- Öm, nem tudom, mikor szeretnél? - Összességében fogalma sem volt, hogy mi lenne rá a jó válasz, hát inkább visszakérdezett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. október 25. 20:26 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után


- Nem vicces. Inkább félelmetes, de jó buli. Csomó adrenalin szabadul fel utána az emberben - feleltem neki mosolyogva, majd belegondoltam a legutóbbi hullámvasutas kalandomba és rögtön előttem volt a kép, hogy mennyire paráztam rajta és szinte remegve szálltam ki a hintából, de valahogy mégis jó élmény volt.
- Igen. Amik nekem tetszenek, azok szerintem kifejezetten jók. De tudod: kinek a pap, kinek a papné - tettem hozzá elmélázva. Jól esett volna egy kicsit mászkálni a faluban, nézelődni, vásárolgatni, esetleg beülni valahova, mert mostanság extra nagy nyomás volt rajtam és még mindig nem tudtam kiereszteni teljen magamból a fáradt gőzt. Igazán rám fért volna már egy kis kikapcsolódás, de mióta a legjobb barátnőm magántanuló lett, azóta nem igazán volt kivel elmennem erre-arra. Persze voltak barátaim, de azért Maja hiányát egyikük sem volt képes pótolni, és úgy éreztem, hogy ez már csak így marad... Mindig örültem, amikor írt vagy ha meglátogathattam, de azért az mégsem olyan volt, mint amikor napi kapcsolatban voltunk.
- Bocs, kicsit elkalandoztam - mondtam a fiúnak, mert már megint azon kaptam magam, hogy máshol jártak a gondolataim. Ez gyakran megesett velem, aki már ismert, az tudta, hogy mire számíthat, amikor összefut velem.
- Melyik a kedvenc zenei műfajod? - kérdeztem tőle, miután megtudtam, hogy szereti a zenét.
- Én mindenevő vagyok, vagyis mindent meghallgatok műfajtól, stílustól függetlenül, ami tetszik - tettem hozzá. Szerettem táncolni is, de utoljára a pubos majdnem bulizáson kívül nem igazán volt alkalmam az efféle szórakozásra.
- Futurológia. Jóslás, jövőbe látás. Képes vagyok megálmodni mások jövőjét, ezt nevezhetjük egyfajta adottságnak, bár sokszor átoknak érzem... szóval a tanítás mellett szeretnék majd segíteni a látomásaimmal másoknak - fűztem hozzá, bár nem is tudom, hogy miért mondtam ezt el a srácnak, igaz adta magát a téma. Nem mindenki tartott emiatt finoman szólva normálisnak, de ez nem is érdekelt. Végtére ez a képesség hozzám tartozott és az volt a végső célom, hogy kontrollálni tudjam a saját álmaimat, ami nagyjából működött is több-kevesebb sikerrel.
- Pénteken? Nem tudom, hogy te hogy érsz rá, de akkor viszonylag korábban végzek, így simán el tudnánk menni a faluba járni egyet - válaszoltam a fiúnak.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2017. november 12. 23:34 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

Azt mondta a fiúnak, hogy a hullámvasút nem vicces, ezzel pedig a számára el is vesztette a varázsát a dolog. Amilyen magasak voltak, szinte biztos volt benne, hogy ha fel is ülne oda, vagy a teljes gyomortartalma visszaköszönne, vagy már a felfelé menet közben kikacsintana oldalra és azzal a lendülettel eszméletét vesztené.
- Igaz - bólintott elgondolkozva, hiszen sok korabeli mugliszületésű odáig volt a videojátékokért, míg ő csak hatalmas szemekkel bámult a képernyőre és folyamatosan azt kérdezgette, hogy "jó, de ezt most te csinálod? Hogy csinálod?"
- Megesik, nem gond - vonta meg a vállát Leon, nem egészen értve, mi is volt a gond, de ha így a lánynak jobb, ő szívesen biztosítja róla, hogy nem haragszik. Amúgy is rövid volt ahhoz az esze, hogy az ilyesmit tényleg komolyan vegye.
A zenére komolyabban el kellett gondolkoznia, ami nagyon nehezen ment, mintha a fogaskerekek a fejében már nagyon régen nem lettek volna megolajozva, ő pedig így hallgatná az éktelen csikorgást, ahogy lassan a fém a fémnek feszül.
- Azt hiszem, a rappet. Azt nagyon, de... leginkább a németet. Aber fogalma sincs, mindent elhallgatok - jutott a végső következtetésre, mert hát, voltak alkalmak, mikor csak feküdt a szőnyegen és nem tudta megmozdítani a kezét, ezért háromnegyed órán keresztül klezmer zenét hallgatott.
Persze, sokszor hallott már olyan boszorkányokról, akik látták a jövőt, de erről mindig az a furcsa tv adó jutott az eszébe, ahol azt mondják, hogy "tedd a kezed a képernyőre. Küldöm az energiát.... MOST!"
- Szóval nem szereted csinálni, de muszáj? Vagy szereted csinálni, de rossz? Attól tatrok, nem egészen értem - megint kezdte elveszteni a pontos kiejtések gondolatát. Nem érdekelte annyira, hogy most leüljön és megpróbálja összekotorni a maradék fókuszát, helyette csak megsimogatta Buksi egyik levelét csendesen.
- Ömm...ömm. Öm. Hát. Nekem jó a péntek, de asziszem, nem tudom, miylen nap van ma - látta be kis tűnődés után, miközben a hatalmas lábain kissé előre-hátra billegett. Nem szerette magát butának érezni, de mióta nem dolgozott, fogalma sem volt az időről.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Széplaki Alíz
INAKTÍV


° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
offline
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
Írta: 2017. december 3. 13:09 | Link

Leon Tim Wolf

Kinézet | szeptember 10. | Vizsgák után



Tim válaszait elhallgatva arra a következtetésre jutottam, hogy nem az a stresszes egyéniség, ami kifejezetten pozitívum volt rá nézve. Én sajnos ezt nem mondhattam volna el magamról, sőt, eléggé forrófejű voltam, de idővel elfogadtam a személyiségem ezen részét. Valahogy úgy voltam vele, hogy halál unalmas lenne az életem, ha tök normális lennék, legalábbis ezzel próbáltam kompenzálni azt, hogy nem voltam teljesen megelégedve magammal.
- Ó, rap! Azt is meghallgatom, ha tetszik - mondtam neki vigyorogva. Igaz elég rég hallgattam már rap-et, de abból a műfajból is voltak kedvenc számaim.
- Sajnos ez nem így működik. Ez egy velem született adottság, nem választás kérdése. Tulajdonképpen szeretem "csinálni" összességében, csak sajnos sokszor rossz jövőképeim vannak, amik rám is kihatással vannak, ez pedig nem túl kellemes érzés. Ha másoknak negatív látomást álmodsz meg, az rád is kihatással lesz. De persze szerencsére jó dolgokat is meg szoktam álmodni. Az elején nagyon kialvatlan voltam, amikor a látomások elkezdődtek, de mivel már fejlesztettem a képességemet, most már kipihentebb vagyok - próbáltam a lényegre hagyatkozva magyarázni a srácnak a dolgokat.
- Péntek? Remek! Ma vasárnap van - tájékoztattam a fiút, bár sokszor én is gondban voltam a napokkal, főként, amikor szétszórtabb voltam.
- Jön Buksi is? - kérdeztem tőle a növényre mutatva. Láttam, hogy nagyon össze vannak nőve, aranyos kis párt alkottak, még majdnem el is kuncogtam magam ezen, de szerencsére sikerült visszafognom magam. Semmi bajom nem volt a növényekkel, csak furcsálltam ezt a nagy kötődést, de úgy voltam vele, hogy ez a fiú dolga. Belegondoltam, hogy én meg folyton a szobámban hagyom a macskámat, bár nem lett volna könnyű dolgom vele, mert az evésen és az iváson kívül szinte egész nap csak aludt és lustálkodott.
- Kajálhatnánk is majd valamit, kicsit unom már a suli konyháját - mondtam Timnek, hiszen a faluban valóban kiváló kajáldák voltak, vétek lett volna nem megtömni a bendőnket valahol.
- Délelőtt vagy délután érsz rá jobban? - tettem fel egy újabb kérdést, csak a miheztartás végett, hogy én is úgy készüljek.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Leon Tim Wolf
INAKTÍV


100% bio, ökológiailag tesztelt terromágus
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 281
Írta: 2018. január 12. 12:05 | Link


szeptember 10 | költözés előtt | Timmi

A zene valami olyasmi volt, amiről Leon szívesen beszélt. Ez emberi dolog, jobb olyasmiről beszélni, ami a konfortzónádon belül van, mint olyasmikről, amik kívül esnek rajta. Ezért nem beszélt soha Wolf extrémsportokról, szárnyasokról, lányokról, nyitott terekről, kilátókról, magas helyekről, repülésről, repüléssel kapcsolatos sportokról, lányokról, kacsa jelegű szárnyasokról. Lányokról. Mégis képes volt megkérdezni Alízt erről az egész jóstehetséges dologról.
- Akkor ez olyan, mint a tüsszentés? Csak megtörténik? - Még mindig nem értette. A lány végül megmondta a németnek, hogy amúgy vasárnap van, akkor találkozzanak pénteken. Tim érezte, hogy fel kéne írni valahova, mert nem fog emlékezni, de nem volt nála toll így tényleg muszáj volt megerőltetnie magát.
A pillantása a növényre száguldott, mint egy puma, másodpercek alatt, kicsit hümmögve megrázogatta a növényt, hallgatta a levelek zörgését.
- Hm, hát nem tudom. Miért? - kérdezte kissé felvont szemöldökkel, nem igazán értette - ezt sem -, miért fontos, hogy a növény is ott lesz-e. Persze, ő szerette Buksit, de attól még nem cipelte mindenhova. Nem tenne jót a földjének se, ha folyton rázkódna a cserépben össze-vissza.
Az étel gondolatára azért Leon is kicsit felvillanyozódott, szeretett enni, főleg, ha valami finomat lehetett és nem csak mondjuk egy szelet bolti kenyéren kellett nyammogni.
- Ö, nekem jó... szerintem a péntek délután jobban hangzik, lehet, hogy óráim vannak. Viszont lassan mennem kell, megfagynak Buksi levelei - morzsolgatott meg kissé egy levelet a növényen, ami elég hideg volt, meg mutogatott is a háta mögé. Még elbúcsúzott Alíztól, mielőtt elsietett volna a szobája felé a cserepessel.


//köffii//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 10:56 | Link

Kálnoki Norina

Nem igazán kedveltem Bogolyfalvát, egy kicsinyes és lepusztult hely volt a szememben. De néha muszáj volt lejönnöm, például most, hogy feladjak egy nemzetközi levelet a bagolypostán. Ha a tanodában rendet tettem, lehet, hogy a faluval is kezdek majd valamit. Már  a neve is közönséges. Mennyivel jobban hangozna mondjuk az, hogy Várffyfalva. Egyelőre azonban még a kastélyban is bőven volt tennivalóm, pláne ilyenkor, a vizsgaidőszakban. Az elsőseimre figyeltem oda a legjobban, hiszen ők abban is elsők, hogy a kezdetektől nálam tanulhatnak. A felsőbb évfolyamosok már nehezebben formálhatók, és ez olykor a vizsgán adott válaszaikon is meglátszott. De talán még közülük sem mindenki menthetetlen.
A postahivatalban egy csomó időmet elcsesztem a várakozással, hihetetlenül lassan haladt a sor. Ezt persze szóvá is tettem, és amikor felismertek, már rögtön szabadkoztak, hogy elnézést Várffy-Zoller úr, meg hasonló talpnyaló szövegek, de hiába adhattam fel a levelemet soron kívül, rossz pontot szereztek nálam. Miért is nem a tanársegédemet küldtem el magam helyett?
Kilépve a postáról megcsapott a hideg, zsebre tettem a kezemet, és összébb húztam magamat a kabátomban. Igazán jöhetne már a jó idő! A tér kihalt volt, alig lézengtek páran. A szökőkút előtt megálltam egy pillanatra. Az egyik bagolyfigura hiányzott. Amit még én törtem össze, rögtön azután, hogy először Bogolyfalvára érkeztem. Azóta se javították ki. Ennyire igényesek itt a falusi parasztok a környezetükre!
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 6. 11:45 | Link

Várffy-Zoller Robi

Karácsony óta gyakran megfordultam a postán. Anyuék a látogatásuk óta gyakrabban küldenek baglyot, érdeklődnek az eljegyzésről és a nem túl távoli jövőbeli esküvőnkről. Apu persze nem jelentkezett hónapok óta, ami általában nem szokott zavarni, de idejét éreztem annak, hogy őt is informáljam a történtekről.
A végeláthatatlan sorban lassan az ablakhoz kerültem, hogy feladhassam a levelemet. Odanyújtottam a feltekercselt üzenetet az bibircsókos boszorkánynak az ablak mögött, amikor egy ismerős hangra lettem figyelmes.
Odakaptam a tekintetem a két ablakkal távolabb, sorban veszekedő varázslóra.
A szám apró mosolyra húzódott.
- Hölgyem, ennyi lesz? Feltartja a sort... - morgott a boszorkány.
Gyorsan bólintottam, kiálltam a sorból, és az ajtó felé siettem.
A házsártos régi ismerőst a szökőkútnál értem utol.
- Robi? - szólítottam meg. Tudtam, hogy visszajött a suliba, és tanár lett, de valahogy mindig elkerültük egymást a folyosón. Persze az is közbejátszott, hogy velem már csak nagy ritkán lehetett összefutni az iskolában. Az órák után mindig hazamentem a faluba, vagy Visegrádra edzésre,- Jó rég találkoztunk.
Nem is tudtam pontosan, hogy merre vitte az útja a suli után.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske
Várffy-Zoller Róbert
Tanár, Végzett Diák


-10 pont a Levitának
offline
RPG hsz: 491
Összes hsz: 1990
Írta: 2018. március 6. 12:14 | Link

Kálnoki Norina

Valaki szólított, rögtön felismertem régi csapattársamat.
- Te jó ég, ezer éve! Szia! - megöleltem és megpusziltam a lányt, jobb kedvre derültem a postai incidens után.
Norinát még anno én szerveztem be a kviddicscsapatba, aki rövidesen az iskola legjobb őrzőjévé vált, alig kapott gólt egy-egy szezonban, amihez persze azért a kiváló védelem is hozzájárult, velem a soraiban.
- Kinn voltam múltkor az Eridon-Levita vegyes csapat elleni meccseteken, hogy-hogy nem te védtél? - nagyon meglepett, hogy nem Norina kezdett, de gondolom a fiatalabbaknak is lehetőséget akartak biztosítani. Az én csapatkapitányi időszakom alatt nagy hangsúlyt fektettem az utánpótlásra, előfordult, hogy még saját magamat is csak a kispadra neveztem, hogy épüljön a jövő csapata. A tudatos építkezésnek meg lett az eredménye, a Rellon zsinórban nyeri azóta a bajnokságokat, hála annak a filozófiának, amit én teremtettem meg.
Még pontosan emlékeztem arra a kislányra, akivel a klubhelyiségben futottam össze először iszogatás közben, a bárpultot támasztva, és megtanítottam neki, hogy a kék színű italból ne igyon, ha jót akar magának. Most már egy érett nő állt előttem, és ha jól számoltam, végzősnek kellett lennie.
- Hé, most fejezed be a mesterszakot, nem? Mik a terveid? - valami rémlett, hogy talán a Visegrádi Viperáknál kviddicsezik, de majd kiderül, hogy pontosak-e az értesüléseim.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

2x Év tanára 2018 & 2019 tavasz-nyár

Legrellonosabb rellonos 2015/16 ősz-tél

Iskolaelső 2012/13 ősz-tél

Az év hajtója 2012/13 ősz-tél

Kérdezz!

Kálnoki Norina
INAKTÍV


Mrs Payne
offline
RPG hsz: 152
Összes hsz: 367
Írta: 2018. március 6. 14:21 | Link

Várffy-Zoller Robi

Meglepődtem, milyen örömmel fogadott, annak ellenére, hogy az előbb a postán még nem volt túl boldog. De persze mi mindig jóban voltunk, ezért nem reméltem fejleharapást, és hasonlókat, úgyhogy örömmel visszaöleltem.
- Hát, tudod, engedni kell a kisebbeket is kibontakozni - vigyorodtam el,- Az új őrző idén lépett be, előtte mindig egyedül voltam. Most, hogy jövőre már nem játszom, kellett a jó utánpótlás ezen a poszton is.
Jó volt újra látni Robit, azelőtt mindennapi volt hogy találkoztunk, de most már jó pár éve nem futottunk össze. Ez rajta, és rajtam is látszott, hiszen mindketten öregedtünk ezzel párhuzamosan. Én kislányból nagylány lettem, ő pedig nagyfiúból tanár a suliban. Valahogy anno mindennek el tudtam volna képzelni, de tanárnak... na annak nem. Pedig jó tanárnak bizonyult a kviddics terén is, nem ezért. Hanem, mert nem gondoltam volna, hogy mire végre végez Bagolykőben, vissza akar majd jönni tanítani.
- Igen, megírom a vizsgáimat és adieu Bagolykő! - vonom meg a vállam, - Már második éve játszom a Visegrádi Viperáknál, és kviddics szakon is végzek, úgyhogy mindenképp ez lenne a terv. Persze tudom, a sport soha nem egy életbiztosítás... Egy baleset és annyi a nagy jövőnek, úgyhogy ha belefér, majd a közeljövőben lehet szó egyetemről is, bár fogalmam sincs milyen szakon.
Ez az egész tulajdonképpen akkor fogalmazódott meg bennem, még nem mondtam ki soha ilyen őszintén azelőtt.
- És te? Mi történt veled ez alatt az X év alatt?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

férjecske

Oldalak: « 1 2 ... 17 ... 25 26 [27] 28 29 ... 37 ... 56 57 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaBoglyas tér