Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

  Amikor megbeszélték Hajnával, hogy összeköltöznek, Scar azt hitte csak viccből beszélnek erről. Aztán egy pillanat múlva már az újdonsült lakása küszöbét lépte át.
  - El sem hiszem, hogy tényleg megtesszük. Semmi szabály, se felügyelet. Ez óriási lesz - jelentette ki rajongva nézve körül a helyen. Hetek óta tervezgettek, és tádá, most a kis gólyák egyszeriben berendezik az egészet. Fantasztikus.
  - A kisasztalt toljátok egy kicsit jobbra - adta az utasítást. - Nem, így mégsem olyan jó. Toljátok vissza - húzta el a száját. Nem esett valami nehezére nézni, ahogy más dolgozik.

  Mosolyogva pillant lakótársára. - A legjobb móka mind közül. Kioszt még pár utasítást, aztán leül a konyhapultra, és onnan nézi Hajna ügyködését. - De tudod elég megterhelő is. És érzem, hogy majd a fél cuccot át kell majd pakolnunk utánuk - fintorog. - De mindegy is. Mit tervezel az első független estéden??

  Magához veszi a kávét, és előbb egy kevés tejport, majd cukrot is tesz bele. Kavargatás közben pedig felteszi a nagy kérdést. Mit csináljanak, ha ennyire szabadak.
  - Arra gondoltam, hogy leugorhatnánk a pubba, megünnepelni a függetlenséget. De ha van jobb ötleted, hallgatlak - kortyolt bele az italába.

  Beleivott még egyszer a kávéjába, majd kavargatta. - Szerinzem másokat is hívnunk kéne. Minél többen vagyunk, annál jobb. Ráadásul kíváncsi vagyok ki az a srác, akivel mostanság sokat vagy. Tudod, magas, barna hajjal és szexis nézéssel - írta körül a lány, a szerinte lényeges részeket kiemelve.
  - Ha bármi baja lesz azoknak a lemezeknek, megfogom keseríteni a hátralévő életedet - ordított rá erélyesen az egyik fiókára, akinek a kezében meglátta azt a dobizt, amelyik a bakelittlemezeit rejtette.

  - Ooo...sajnálom. Meddig lesz távol? - kérdezte meg még a kiáltozás előtt. Lehet rossz ötlet volt ez az egész "cipeltessük a kicsikkel a cuccokat" dolog. Nagyon stresszes.
  - Bakelitlemezek. Régi rock zenék. Azok jelentik nekem az életet - mosolygott rá. Szó szerint értette. Régen az amerikába költözésnél kezdte el gyűjteni őket, és mostanra már elég sok összegyűlt neki.
  - Gondoltam elhívhatnánk néhány rellonost. Kolos például biztos örüne neki. Meg Lala is - most, hogy egy hetet együtt töltöttek Amerikában hárman, már simán együtt merte hagyni őket. Pedig eleinte félt a rellon-eridon összeférhetetlenség miatt.

  - Ha teljesen kicsomagoltunk megmutathatom majd ha szeretnéd - mondta, de szemével a gólyákat tartotta szemmel egész addig, míg az értékes dobozt le nem tették.
  - Akkor küldjünk ki egy-két baglyot, a többit meg a kicsikkel - vontam vállat. - Gondoltam Kolosra, meg...elhívhatnánk az új hvh-t. Nem sokat hallottam róla, de csak nem mond nemet. - Gondolt még Northra is, de nem tudta, hogy a fiú mennyire élvezné.

  - Gondoltam kicsit megronthatnánk a tanár urat. Hiszen még csak gyakorló, csak nem annyira pedáns - ugrott le a pultról, hogy barátnője után menjen. Előtte pedig betette a bögréjét a másik mellé a mosogatóba.
  - Hát...nem hiszem hogy élvezné a dolgot. Eléggé...fóbiás. Nem szereti a tömeget. Ott meg valószínűleg az lesz - húzta el a száját.
  - Segítsek? - kérdezte mikir már egy pár perce nézte a másik szenvedését.

  - Hát igazából szerintem tőlem is irtózik egy kicsit, de kezdek hozzá szokni - utalt ezzel arra, hogy lakótársa is küzd bizonyos félelmekkel. Aztán mind a ketten felnevettek. Jó lesz ez az együtt lakás, Scar előre érezte.
  A szöszi is körbenézett, és összesen eg, kisfiút talált csak, aki szintén az ajtó felé masírozott.
  - Hova mész te? - kérte számon. - És hol vannak a haverjaid? Nem úgy néz ki ez a szoba, mint ami kész lenne!

  - Én a helyedben kapnám a lábam! - mondta a lány, és így elsőre fel sem tűnt neki, hogy rosszul fejezte ki magát.
  Bement a szobájába, és egy pillantást vetett. - Nem állnak valami szépen a dolgok...de eddig legalább még nem törtek el semmit. - jegyezte meg a lány, ahogy visszament a nappaliba, és leült a kanapéra.

  Erre a kis elsősök csak még inkább elkezdtek dolgozni. - Ha így haladnak fél óra és kész lesznek.
  - Na jó, akkor kit hívunk még? - kérdezett rá Scar az előbbi témára. Mivel ők nem pakoltak, így maradt egy csomó üres idejük, amit ki kellett tölteni valamivel.

  -Hát, akkor elküldök pár baglyot, és...remélem addigra kész is lesznek a srácok - állt fel, és hozott egy lapot és tollat. És máris írt. Nem tartott neki sokáig, hogy összehozzon egy levelet, aztán ezt lemásolta még néhány példányban.
  - Ezzel meg is volnánk - csapta össze a tenyerét.

  A kérdésre felkapta a fejét, és elnézett a szobájába. Kissé szétszórva voltak még a cuccok, de a többit már amúgy is ő akarta megoldani. Kellett ez neki ahhoz, hogy ne érezze kényelmetlenül magát a szobájában.
  - Igen, jó lesz - szólt barátnőjének. Aztán a lejátszójához lépett, és feltette az első lemezt amit talált, és feltette. A lágy ritmus bekúszott a bőre alá. Behunyta a szemét, és halkan énekelni kezdett. Aztán kiment, és Hajnához lépett.
  - Ez az igazi zene.

  Elnézte, ahogy a kicsik elhúszzák a csíkot, majd rögtön feltette az egyik lemezét.
  - Hát, megtenném, ha nem lennék borzalmas táncos - vonta meg a vállát, és folytatja útját a hűtőhöz. Kitárja, és akkor jön rá, hogy még nem is vásároltak be. Kongott az egész.
  - Kéne kaja.

  A nagy szürkeségben alig látott valamit, de ez nem zavarta különösebben. Szerette a sötétséget, az utóbbi napokban pedig kifejezetten jól érezte magát a fogságában.
  Hallotta, ahogy kintről Hajna beszél hozzá, de nem foglalkoztatta különösebben. Ha a lány nyaggatni akarja, akkor bejön.
  És így is lett. Csak volt még valami, amire nem számított. Méghozzá egy vödör víz. Pont megfordult, hogy rászóljon Hajnára, hogy hagyja a magánszféráját békén, amikor jött a zuhatag. Még a szájába is került a lötty, ezért még megszólalni sem tudott, csak köhécselt hátha jobb lesz.
  - Te...nem...vagy..normális - nyökögte.

  Miután legyűri a torkán akadt vizet, visszadől az ágyra, és tovább nyöszörög. Az sem nagyon érdekli, ha a fél folyót ráönti. Mondjuk azért a takarójára szüksége volt, ebben biztos volt.
  Már éppen akarná kérni, amikor a lány felé nyújtja a kanalakat. - Te komolyan fagyit hoztál nekem? - kérdezte meghatódottan. Most már be kellett látnia, hogy muszáj lesz felkelnie. Ha Hajna édességet hoz neki, akkor már tényleg látja, hogy gáz van. Scar pedig így érezte, talán itt az ideje, hogy valaki kizökkentse az önsajnáltatásból.
  - Tudod mit? Igazad van. - állt fel, és elvette az egyik evőeszközt.

  Egyenesen kitolta a szőkét úgy, ahogy volt. Ami annyit tesz, hogy bokszernadrágban, és egy óriási pólóban. Ráadásul csurom vizesen.
  - Örülj neki, hogy erős a szervezetem, vagy különben elkapnék valamit - jegyezte meg közben. Elhelyezkedett a kanapén a sarokba, hogy kinézhessen az utcára amíg nem jön a lány. De nem sok minden történt ott. Egy emberke kutyát sétáltatott, és ennyi.
  - North szakított velem - bökte ki, miközben a fagyijában turkált. - Megházasodik - vont vállat. Mást nem akart, és nem is tudott mondani. Igazából ez volt az egész sztori.

  A lány felháborodására csak a szemét forgatja. Tudja ő, hogy nem lesz semmi baja, de most ilyen hangulatban van. Valahogy ki kell vezetni a stresszt, és ezt a legjobb az értelmetlen duzzogáson és hisztizésen.
  - Hát, úgy látszik van még egy ember, aki elviseli. Biztos az a Csinszka, akiről annyit beszélt - morgolódott az orra alatt. - Igazából tudhattam volna. Amikor múltkor összevesztek, olyan szomorú volt, hogy még csak foglalkozni sem akart velem. Én hülye pedig ott vigasztaltam - igen, ez volt a második lépcsőfok a szakítás után. A depresszió után jön az önmagunk hibáztatása.

  Teljesen elképedt, amikor a lány megemlítette a házvezető-helyettest is. Ő bizony nem tudott róla, hiszen nem szereti a pletykákat nagyon, csak amik éppen a fülébe jutnak. De ez nem jutott. Pedig ha tudta volna, akkor biztos mondta volna Northnak, és akkor talán.... Nem, North választott.
  - Hát, nem tudom hogy ugyanaz-e, de ha igen, akkor megérdemlik egymást - vágott durcás fejet hozzá. Jó érzéssel töltötte el, hogy most az egyszer nem magát hibáztatta, mint általában.
  - Nem hiszem, hogy tudsz segíteni. Már ezzel is segítettél - emelte meg a fagyit, és rámosolygott a lányra. Nem tudta, hogy hogyan szerzett ilyen jó barátot magának.

  - Hát North meg Csinszka - nézett a szőke a másikra, mintha ez teljesen egyértelmű lenne. Nem is tudta elképzelni, hogy hogy nem képes Csizmás követni a gondolatmenetét. Pedig annyira logikus...
  - Bármennyire utálom most mind a két embert, nem akarok nekik ártani. Northnak meg pláne nem - húzta el a száját. Közben pedig azon gondolkodott, hogy talán ő a legrendesebb exbarátnő, akit valaha a hátán hordott a világ.
  - Három napig ki voltam ütve. Asszem most egy ideig kerülöm az alkoholt - nevetett fel. Jól esett neki. De kicsit mintha bűntudata is lenne tőle. Mintha nem érdemelné meg.
  - Tudod mivel tudnál segíteni nekem? - tért vissza újra a lány pár másodpercnyi szünet után.

  - Még jó, hogy nem voltál itt. Elviselhetetlen voltam. Most is az vagyok, de akkor... - nézett fel az égre, és felnevetett. Jó érzés volt neki végre valakivel beszélgetni, és kiönteni az érzéseit. Persze csak a maguk furcsa stílusában.
  - Hát, lehet elég nagy kérés... - mondta a lány. - Ráadásul még nem is vagyok benne biztos... - kezdett bele a magyarázkodásba. Az egész hirtelen jött. Most. Még át sem gondolta.
  - Egyenlőre csak...vennél nekem egy hajfestéket? Barnát vagy vöröset, teljesen mindegy. Úgy érzem kell egy kis változás... - mondta, és ahogy a szavak kihullottak a száján, annál komolyabban gondolta a dolgot.

  Együtt nevették ki a szőkét, ahogy elképzelték amint hol másnaposan, hol teljesen elázva bunkózik még a fával is, ami útját állja.
  - Hát, nem is tudom...az ilyen dolgokban nem akarok varázslatot használni - húzza el a száját, ahogy lenyalta a maradék fagyit a kanaláról.  - Tudod, az valahogy nagyobb lépés, amikor teljesen befested. Olyan...valóságos. Tovább tart - próbált magyarázkodni.

  - Áhh, ráér... - legyintett. - Addig legalább még háromszor meggondolom magam - nevetett a másikra.
  - De te hogy vagy? Mármint nem lehet könnyű az ingázás. És még az én hülyeségemet is hallgatnod kell - húzta el a száját. Biztos nem lehet jó, hogy amikor végre hazaér, akkor is a lakótársát kell tendbeszednie.

  Kicsi meglepődött a szőke, amikor a másik közölte, hogy dehogy fogja. Mintha egyenesen megtiltotta volna neki. Furcsa volt.
  - Akkor most figyelj, néha csináld azt, amit TE akarsz. De komolyan. Gyújtogass egy kicsit vagy mit tudom én. Ami boldoggá tesz - vont vállat, mert hát nem volt biztos benne, hogy mi tesz jót a lánynak.
  - Most pedig... - vette ki a kezéből a lány a fagyit. - Nyomás aludni. Komolyan beszélek, ha az elkövetkező egy órában ki mersz jönni, akkor visszaküldelek! - mondta. Eddig a lány volt, aki tartotta őt, és ezt most visszaadja. A saját stílusában, ahogy azt kell.

  Elnevette magát, amikor azt mondta olyan mintha az anyja lenne. Tud róla,hpgy mind a kettőjüknek szörnyű viszonya van a vérszerintivel, hát akkor legyen egymáséi. Még a gondolat is vicces.
  - Attól még aludnod kéne. Vegyél be altatót, vagy mit tudom én - vont vállat. Neki sose volt baja az alvással. A felkeléssel annál inkább.
  - De ne vegyél nagyon rikítót vagy valami hasonlót! Azt nem fogom a fejemre kenni - figyelmezteti feltartott mutatóujjal.
  Bementek, betette a hűtőbe a maradék fagyit, és megvárta, amíg a lány elmegy. Aztán csak állt, és nézte a kanapét. Azt a kanapét, ahol minden rosszra fordult.

Köszönöm a játékot ^^

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Egy éjszaka a börtönben, aztán egy az Ardai házban. Igazából lelkileg utóbbi volt számára a megterhelőbb, mert soha nem kapott még igazi leszidást. Olyan furcsa volt. Egyszerre cseszték le őket, és közben fejezték ki az aggódásukat, és törődésüket. Kicsit természetellenes, de jó érzés.
  Kinyitotta az ajtót, és beköszönt, de senki nem válaszolt. Így inkább csak bevetette magát az ágyba. Olyan keveset aludt, hogy akár egy egész napot elhevert volna most. Ha Hajna be nem toppan. Egyenesen hozzá vágott két hajfestéket.
  Kitágult szemekkel nézett barátnőjére. Nem gondolta, hogy még emlékszik rá, hogy mit kért. Mert ő már biztosan elfelejtette.
  - Dögös vörös? - ült fel. - Nem lesz ez egy kicsit...rikító? - kérdezte, továbbra is csak a dobozt vizslatva. Mibe keveredett...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Fintorgott a dobozra egyet, de nem volt mit tenni. Ő kérte meg a lányt, hogy hozzon neki festéket, ő csak megtette.
  - Na jó, legyen... - kelt fel, és indult meg a fürdőszoba felé. Kibontotta a dobozt, és tartalmát a bútorra borította, ami közvetlenül a mosdó mellett állt. Hopplá hopp, és még volt egy ecset is benne.
  - Jah, minden egész okés... - biccentett, mert hát a helyzet már tényleg nem olyan vészes, mint ahogy egy hete volt. - Már börtönben sem csücsülök, szóval azt hiszem szinte unalmasnak is mondhat ez a nap... - persze nem számítva azt, hogy épp most próbálja vörösre festeni a haját.
  - Szerinted száraz hajra kell, vagy vizesre? - próbálom leolvasni a dobozról.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  Kikapta a kezéből a cetlit, és tanulmányozni kezdte, ahogy közben magyarázott. - Igazából félreértés volt. Valami tüntetés vagy mi volt, mi meg csak át akartunk menni az úton. Tök jogtalanul zártak be. Rosszkor voltunk rossz helyen, mint mindig - vont vállast, és a tükör felé fordulva kibontotta a festéket, és egy adaggal az ecsetre kent.
  - Nincs visszaút - fújta ki a levegőt, és végighúzta a haján a festéket.
  - Addig mesélj valamit közbe, hogy ne agyaljak folyamatosan azon mennyire rossz ötlet ez most már - nevetett a lány, és a tükörből nézett barátnőjére, hogy egy kis lelki támaszt nyújtson. Szerette ő a haját...és most lehet jól elcseszi...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Ne nevess! A mellettünk lévő zárkába meg valami idegbeteget zártak, aki egész este engem fixírozott... - morogta, pedig ő is tudta, hogy az egész szituáció milyen viccesen hangzik. Dehát ez van. Mindig ilyen nagyon szerencsés volt.
  - Óóóó... - nézett rá egy félmosoly kíséretében. - Csak nem meglágyult a pici szíved, és már érdekelnek a szokásos, bevett dolgok? - tettetett meglepődést, de közben azért tovább kenegette a haját. Csak legyen minél gyorsabban túl rajta...

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Szerintem tettlegesen is kimutatta volna, hogy mennyire bejövök neki, ha nem lett volna ott az a helyes auror. Na persze nem nekem, mert lehetett vagy negyven, de jól tartja magát - jegyezte meg csak úgy mellékesen. Mert ismerjük el, hogy így van, és kész.
  - Hát ez irtó romantikusan hangzik - képedt el. - Hogy fogtál ki egy ilyen pasit pont te... - sóhajtott fel. Persze csak vicc volt a megjegyzése. És ezt a lány is tudta. A csipkelődés jól ment kettőjük között.
  - Remélem utána megjutalmaztad ezzel-azzal - kacsintott rá.

Hajna
Társaslakás II.
Hazatérés a börtönből

  - Tudod, ilyen igazi, erős férfi borostával az arcán, aki minden helyzetben meg tud menteni. Nem vagyok az a nagyon elesett lány, de miatta akár még az is lennék. Na nem mintha rá akarnék nyomulni valaki apjára - igen, biztos volt benne, hogy a férfinak van családja. Nem létezhet, hogy egy ilyen emberre ne csaptak volna le.
  - Kolossal. Éppen be akart róla számolni, hogy az ő barátnőjével fogják összeadni Northot - vont vállat, miközben a haját festette. Az arcán pedig nem volt semmi érzelemnek nyoma. Már feldolgozta a tényt.
  - Oké, ez tényleg ijesztő egy kicsit... - vallotta be a lány, és felnevetett. - De azért romantikus is...tudna lenni...