[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705348#post705348][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 01:39[/b][/url]

Igencsak intenzív gyereksírás szűrődik kifelé az egyik emeleti szobából, Renée meg Usain Bolt stílusban járja meg a lépcsőt felfelé és kicsit szétzilált idegekkel tépi fel a gyerekmegőrző ajtaját. Megint Milán az, már meg sem lepődik rajta igazán. A fia imádja azt a játékot játszani, hogy elszundikál - legalábbis eljátssza a dolgot a kis áruló! -, aztán mikor anyukája végre nekiáll valami mást csinálni, akkor hirtelen megvilágosodik, hogy neki valami baja van és elkezd sírni. De a kis Faraday már elég expert a lépcsőzésben, kerek 4 másodperc alatt szalad fel a 18 lépcsőfokon az emeletre. Hitelesített eredmény, Kiva lemérte neki unalmában.
Kiveszi a kiságyból a pindurkát és elkezdi ringatni, miközben magyaráz neki, hogy nincs semmi baj. Miriam bezzeg édesdeden alszik a szomszédos rácsos ágyban.
- Te is igazán megpróbálhatnál néha 10 percnél többet aludni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705351#post705351][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 02:06[/b][/url]

Nincs már igazán kétségbeesve attól, hogy a kisfia a saját véleménye szerint többet sír, mint normális lenne, de azért eleinte eléggé be volt gőzölve a dologtól, pláne hogy ez éjszaka is állandósult. Szóval búcsút szabadott inteni a normális alvási habitusoknak Milán bőgicsélésével, de már megszokta. Volt rá ideje. Olyan 5 hónapja.
Kopogás hallatszódik lentről, bőgőmasina ugyan már csak néha zendít rá egy-egy taktusra, de azért még a biztonság kedvéért nem teszi le, így ketten sétálnak le a lépcsőn - jóval lassabban, mint ahogy a felfelé utat megtette a kishölgy.
- Jé, szia! - ahogy kinyitja az ajtót, meglepetésében kicsit nagyobbra nyitja a száját a kelleténél és egy ázott trutyira emlékeztető dolog hull alá a padlóra. Mandragóra levél.
- Jaj ne már - sopánkodik, miközben a nyitott ajtón keresztül kirúgja a bogolyfalvi éjszakába a már hasznavehetetlen növénydarabot. Na ezt elintézte.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705354#post705354][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 02:28[/b][/url]

Igen kellemes meglepetés, hogy gyermekei édesapja megörvendezteti őket a figyelmével és társaságával ezen a kései órán, de ja, azért eléggé váratlan volt ez a felbukkanás. Mondjuk, hogy őszinte legyen, nem várja el tőle, hogy előre bejelentkezzen vagy bármi, sőt még az is fura, hogy néha felbukkan. Mármint nem rossz szándék meg semmi, tökre örül, ha Keve néha benéz hozzájuk és dumcsiznak kicsit meg akkor általában nyugi van a kicsikkel is. Főleg ha Kiva nincs itthon, mint most.
- Szerintem elég nagy fintorgás lenne belőle, már a szaga is fúj - iszonyatosat grimaszol, miközben átnyújtja Milánt Keve karjaiba. Ő sem merő passzióból zabál mandragóra levelet, csak az animágusi dologhoz kell neki.
- Az ötödik után már nem számoltam. Ha ez így megy tovább, egy egész mandragóra ültetvényt fogok megcsupaszítani - pedig lelke rajta, próbálkozik azzal, hogy a szájában tartsa azt a képződményt, de vagy nyitott szájjal alszik és kiesik belőle, vagy véletlen lenyeli - na az a legrosszabb, attól mentse meg a jó Isten - vagy valami más baleset történik. - De most bírtam legtovább,
 majdnem két hete bent volt már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705356#post705356][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 02:46[/b][/url]

- Inkább nem. Csak a levelük kell a dögöknek, de ha meg valami elmebeteg kihúzgálja őket és nekiállnak visítani, mind a hárman velük visítanánk - summázza szépen a mandragóra ültetvény a hátsó kertben gondolat végső konklúzióját a maga részéről. Csoda egy jelenet lenne egyébként ahogy Renée áll a karjában a gyerekeivel és torkuk szakadtából üvöltenek a mandragórákkal. Ezt a képet tegyük el egy humorosba későbbre.
- Milán szokott csak ilyen random sírásokat csinálni, Miri alszik, mint a bunda, de megnézem mi a helyzet vele - azzal már fordul is a lépcső felé, azért a rekordidejénél valamivel lassabban mászik fel rajta és megy befelé az általa csak 'szanatórium'nak elkeresztelt gyerekszobába. A kislánya még mindig szunyókál, de valami különlegeset vesz észre hirtelen... mégpedig azt, hogy hason alszik.
- KEVE, GYERE! - kiront a folyosóra, mint Zrínyi a várból és onnan üvölt lefelé, majd visszarohan a szobába, leül a kiságy mellé és csodálattal nézi, hogy a kicsi hason fekve szunyókál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705360#post705360][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 03:30[/b][/url]

Vigyorogva megforgatja a szemeit Keve megszólalására, és már megy is az emelet irányába egyenest. Abszolút felfoghatatlan számára, miért ne akarná meghallgatni, ahogy kánont énekelnek a mandragórákkal. Tökre nem világos.
Füle botját se mozdítja a kérdésre, mert igazából ment volna hangosabban is, még nem üvöltött torka szakadtából, csak úgy adott egy keveset az érzésnek. Bár ahogy elnézi, Milán megint nyűgös lett tőle. Remek következő másfél órát fog megint azzal eltölteni, hogy próbálja elaltatni a kisfiút.
- Nézd - mutat a maga előtt levő kiságyban fekvő picike testre. - Kis grillcsirke, megfordult - már várta a pillanatot, mikor végre Miri is hasra fordul, Milán már két hete produkálta a jelenséget, annak is rohadtul örült, mintha legalábbis előkarácsonyt tartottak volna, de most teljes az élete. Mindkét gyereke megfordult már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=705362#post705362][b]Renée Faraday - 2017.10.10. 03:54[/b][/url]

Azt firtatni, hogy mennyire alkalmasak a szülő szerepre, igazán felesleges, mert mind a ketten tudják a választ rá. Nagyjából semennyire, de Renée kezd egy kicsikét felnőni az utóbbi időben, ez eléggé pozitív dolog.
- Hát olyan kicsi és pelyhes még, de már tud valamit - elszakítja a tekintetét az alvó Miriről és vigyorogva felpislant Kevére. Egy elég büszke vigyor ül az arcán.
- Hát persze, egyre több mindent csinálnak. De még mindig az evés-alvás-sírás szentháromság van fölényben - visszales a kiságyba, aztán felkel a földről és ő is nézi tovább a kislányt. Rendesen kibüszkült most ettől az egésztől, ilyenkor érzi, hogy megéri mindennap meghalni egy kicsit a sok mindenbe, amit csinál értük. Talán Milán is megnyugszik végre annyira, hogy ágyba tehesse végre és eldőlhessen végre ő is, mint a rohadt nád.