Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=512731#post512731][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2015.09.02. 23:18[/b][/url]

Új bolt nyílt a faluban. Ez nem lenne érdekes a számomra, ha abban az üzletben nem olyan dolgokat árulnának, amikre nekem szükség van. Művészkellékeket árusítanak, és az a hely lesz számomra a Mennyország. Legalábbis az egyik. Tutira veszem, hogy rengeteg időt fogok ott eltölteni, ugyanis… kell ezt magyarázni? Művészetet tanulok, ott meg a kellékeket kapom hozzá. Jó, hogy sűrűn ott leszek. Amúgy is most hiányzik pár szín a készletemből, meg ha már ott vagyok, nézek pár új ecsetet, esetleg vászontartó állványt is, mert nem okés, hogy állandóan fel kell akasztanom a falra, hogy tudjak festeni. Szívem szerint már nyitás előtt ott toporzékoltam volna a bejáratnál, hogy a beszabadulást követően mindent végigtaperolhassak. Ebben csak a reggeli akadályozott meg, illetve a kötelező tanulás, mert már egész jó vagyok a bűbájokban is, hála Jared útmutatásának. Vajon mennyire művészlélek? Festhetnék neki valamit, bár nem tudom… tényleg nem, hogy értékelné-e. Vagy csak megjátszaná magát, aztán az első alkalommal kidobná a képet. Le kellene szoknom az előítéletekről, de ja… majd idővel. Futottam inkább a faluba, és amint az üzlethez értem, szinte betörtem az ajtót, úgy robbantam be. Földbe gyökerezett lábakkal álltam, és csodálkozva néztem körbe. Nem foglalkoztam azzal, hogy valaki bent volt-e vagy sem, sőt azzal sem, hogy a tulajdonos a közelben van-e, és netalán bolondnak néz. Kellett pár perc, ameddig összeszedtem az államat a földről, és a lábaimat is mozgásra bírtam. Nem is tudtam eldönteni, hogy merre kezdjem az alaposabb körbenézést, de a festékek valamiért vonzani kezdtek. Csak le ne borítsak valamit, mert ha itt kiömlik nekem valamelyik szín, tuti biztos, hogy a tulajdonos nem nézné jó szemmel, aztán meg maradhatok itt takarítani egész nap… és még a festéket is fizethetném ki. Kinek hiányzik az, inkább csak csodálkozó szemekkel néztem a választékot.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513295#post513295][b]Choi Min Jong - 2015.09.04. 21:36[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513558#post513558][b]Lengyel Bence - 2015.09.05. 18:01[/b][/url]

Bence bizonytalanul közeledett a faluban található művészellátóhoz. Idegen volt számára ez a világ, soha nem tartotta magát művészléleknek: sem a képzőművészetekben, sem az irodalomban nem mozgott otthonosan. Már akkor sem álltak hozzá közel ezek a dolgok, mikor mugli iskolába járt, sokkal inkább kedvelte a matematikát és a természettudományokat, és bár ezektől a tantárgyakról – szoros értelemben véve – el kellett búcsúznia, mikor felvették a Bagolykőbe, a világ megismerésének egészen új dimenziói nyíltak meg előtte.
Azért tartott mégis a bolt felé, mivel szülei – legutóbbi látogatása során – meggyőzték arról, hogy keresnie kell valamilyen módot az önkifejezésre. Tudták, hogy a fiú nehezen beszél bárkinek magáról, inkább a könyvekbe temetkezik, mikor bántja valami, és mivel nem voltak képesek beszédre fogni őt, a lelkére kötötték, hogy megpróbálkozik a rajzolással vagy a festéssel. Bár mindketten pszichológusok voltak, próbálták nem analizálni gyermeküket: amint a mellékelt ábra mutatja, ez csak többé-kevésbé sikerült.
Pár perc séta után megtalálta a boltot, amiről a háztársait hallotta beszélgetni a klubhelyiségükben.
– Jó napot. – köszönt halkan a pult mögött álló eladónak. Szűkszavú volt, mint mindig, nem teremtett szemkontaktust a férfival, távolságtartás sugárzott belőle. Ahogy körbenézett, a bolthelyiség atmoszférája émelyítően hatott rá: a fehér falról és a piros polcokról visszaverődő erős fény szinte elkábította őt. Bár már előre átgondolta, hogy mire lesz szüksége (papír, tempera, vízfesték, ecset), az eszközöktől – és a pultnál álló úrtól – távolabb eső a sarokban lévő könyvespolcok felé vette az irányt, hogy kicsit elbújhasson. Úgy döntött, hogy a könyvek tüzetes vizsgálatával fogja elterelni figyelmét a kellemetlen érzésről, így levett egyet az állványról, és belelapozott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513915#post513915][b]Antoinette Myra Blackburn - 2015.09.06. 15:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=609232#post609232][b]Péter Fanni - 2016.07.18. 01:30[/b][/url]

Ismét elővettem a mappámat, amihez már hetek óta nem nyúltam. Elkapott az ihlet, úgy éreztem, hogy nekem naaaagyon rajzolnom kellett. Előszedtem a cókmókjaimat az ágyam alól, volt ott minden, mint a búcsúban. Rotring, grafitceruza, radír, vonalzó, faragó, színesek és a kedvencem, a tustollam. Igazából valami kontúrbigyó volt a neve, de én mindig tusnak neveztem. Fogalmam sincs, hogy honnét szedtem.
Ahogy minden készen állt a rajzolásra, neki is fogtam. A rotringomat halványan táncoltattam a papír felszínén, radíroztam párszor közben, a felmerülendő hibáimat javítva. Az új tetoválás tervemen dolgoztam, amit magamra akartam varratni. Bár apukám már tuti kimenekülne tőlem a világból - jogosan-, ezt nem szeretném igazán. Azon járt az eszem, hogy ezt eladom valakinek, akinek szüksége lesz rá. A rajzon egy, egy szárból kinövő háromfejű rózsát ábrázolt, amiről valami fekete folyadék csöpögött, illetve folyt lefelé. A rózsák körül lóherék és gyémántok virítottak itt-ott. Elég tutin nézett ki. Persze, ezt már csak azután láttam, amint végeztem az alappal. Bal kézzel a kontúrozós tollamért nyúltam, hogy kiemelhessem a főbb vonalakat. A kupakot lekaptam róla, s a papírfelületére nyomtam a hegyét. Kifogyott. Gyorsan ráleheltem, hátha úgy helyre jön. De nem. Utána már meg is nyaltam, de még úgy sem volt jó. Rá kellett döbbennem, hogy muszáj leszek újat venni.
Átöltöztem, s megindultam ki, a faluba. Célirányosan a művészeti boltot vettem célkeresztbe, ismertem a tulajt, így nem érhette meglepetésként a jelenlétem. Szerintem.
A helyiségbe belépve azonnal leesett az állam, a kínálat láttán. Lehet, nem csak tust veszek! Gondoltam magamban. Mire sikerült végre összekaparnom az államat, odamásztam Minjonghoz.
- Háááááj! - köszöntem rá vigyorogva - Nagyon tuti a bolt! - dicsértem. Még nem jártam ott ezelőtt, csak mesélt róla pár eridonos, hogy milyen tök jó dolgok voltak a művészellátóban. Igazuk volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614523#post614523][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 18:43[/b][/url]

Délutáni látogató
nyár van

Vasárnap lévén az egész napom szabad volt, azt az egyetlen órát leszámítva, amíg azt vártam, hogy valaki betévedjen, de hiába. Ma nem volt a legjobb napom. És még el is kések a délutánról, pedig eskü, nem állt szándékomban.
Gyorsan összeszedem magam, választok néhány darabot a fogasokról, elvégre úgyis kell már néhány új darab, pár varázslattal meg pont méretre igazíthatom őket, így nem is kell sehova elvinnem. Tökéletes...
Lassan hat óra lesz, szóval ideje, két óra késés után kilépnem az ajtón. Meleg van, a nyár utolsó napjainak egyike, így érdemes lenne kihasználni ezt az alkalmat. A tanévnek nemsokára vége, aztán utána meg kezdődik az új. Én meg nem tudom, mit fogok akkor csinálni.
Nem sietem el a dolgokat, a lépteim kicsik, így még plusz fél óra késéssel érkezem meg az üzlet elé. Benyitni persze nem merek, nem akarok, mert ég a pofámról a bőr, hogy képes vagyok minden szó nélkül így elkésni.
inkább benézek az ablakon, és mivel nem látok senkit, csak lekuporodom a kirakat tövébe. Hát ez így most sokkal jobb, a poros földön ülni, és csak várni. Sok gratuláció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=618371#post618371][b]Kaelyn Westfall - 2016.09.17. 11:44[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=660519#post660519][b]Lepsényi Veronika - 2017.02.17. 11:43[/b][/url]

Emjé <3

Már régóta tervezi, hogy lejön valamikor a faluba, és eljön ebbe a boltba, Igazából már akkor kitalálta, hogy ő egyszer itt fogja eltölteni az egész napját, hogy minden lehetséges eszközt és kelléket összeszedjen legújabb hóbortjaihoz, mikor szeptemberben először elhaladt ezek mellett a kirakatok mellett. Mert hát Veró is valami művészlélek vagy mi, és az ilyen hely tiszta Kánaán lehet azok számára akik csak egy kicsit is hasonlítanak rá. Főleg Lepsényi Veronikának, és főleg az után hogy megtudta, ki is pontosan a tulaja. Nem is érti. Nem érti, hogy miért vált ki belőle az a srác olyan reakciókat, akárhányszor is meglátja a levitán belül, vagy épp az iskola területén bárhol. De tudja, hogy kedveli őt, és csak reméli, hogy a másik sem utálja. Mert hát őt nem lehet utálni. Vagyis lehet... Biztos akad olyan, aki talán nem kedveli ezt az apró lánykát, mert hát olyan nincs, hogy valakit mindenki szeret. Főleg ha ez a valaki még csak hazudni sem képes, hogy kicsit kedvesebb formába öntse az igazságot. Mert amúgy utál tüsszögni, ennek ellenére - igaz, főleg otthon, vagy a testvéreivel szemben - gyakran megteszi. Csak hát ugyebár mindig lebukik. Ez mondjuk csak akkor rossz, mikor beteg. Mert betegen az ember rossz esetben elég gyakran tüsszög, és ha szinte minden kimondott mondata után eltüsszenti magát, a szülők és még a testvérek is elég csúnyán néznek rá. És nem hiszik el neki, hogy az igazat mondja... egészen addig, míg ki nem derül. hogy tényleg beteg.
De most nem is ez a lényeg, hisz az egészségi állapota is több, mint tökéletesen egészséges, és még boldog is, amiért végre akadt egy kis ideje, hogy lelopakodjon a boltba. Az meg, hogy pont ezen a napon... Hát ez teljesen véletlen, teljesen ki is ment a fejéből, hogy milyen nap is van. Hiába, akinek nincs miért, vagy épp kiért ünnepelni ezt a napot, az nem is tartja a fejében, bár amennyire be van zsongva mindenki más miatta, elég elképzelhetetlen, hogy valaki elfelejtse február 14-ét.
- Hahóó... Van itt valaki? - bátortalanul nyitja az ajtót, s tekintete ezer felé cikáz, nem is tudja, hogy mit nézzen meg először, hogy hova menjen. Bár először lehet, a tulajt kéne megkeresni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693352#post693352][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 11:36[/b][/url]

A kis mappával az ölemben, a tollam végét rágva húzom magam arrébb, a párnával együtt alattam a következő alsó polcig. Tudom tudom, lusta vagyok, fel is állhatnék, és akkor nem törölném fel a padlóról a port, de héé, legalább megteszem, és tisztítom is itt a helyet. Ilyen kettő az egyben, vagyis három az egyben, ha a sziporkázó személyem is vesszük. Na de, csak viccelek. Ahhoz képest, hogy hétfő van, egész jó napom volt. Sikerült két órát is lehúznom Viktornál, és még ebédszünetben is maradtam nála, a teremben, megettük a dolgokat amiket csomagoltam magamnak reggel, beszélgettünk, mint úgy általában. És ez adott nekem elég löketet ahhoz, hogy ne akarjam instant lelépni a többi órám sem, amit már csak azért sem kéne, mert végzős vagyok, és át kéne menni a VAV-on, meg ilyenek. Azt is ideje lenne eldöntenem, hogy mit akarok csinálni a továbbiakban, mert még elképzelésem sincs, minek lennék jó egyáltalán. Na majd ezt is felhozom napirendi pontnak a vörösnél, amikor több időnk lesz egymásra, mint egy nagyszünet. Szóval úgy kerültem ide, hogy nagyon jó hétfőm volt eddig, és az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam Mint, ami rossz. Komolyan, ha elhanyagol egy barátod, akkor az nagyon rossz, nekem elhiheted. Ezt pedig most igyekszem kompenzálni, mondjuk azzal, hogy szorgalmasan számolgatok meg töltögetem ki a listát, elég monoton és pepecselős munka ahhoz, hogy még élvezzem is kicsit. Ki tudja, lehet, hogy ilyen leltározó kéne legyek, ha mondjuk Balázs nem kapna instant agyrohamot, amiért ennyire kis körben gondolkodom.
- Odabent minden rendben? - egy kicsit hátradőlve pislogok a raktár irányába, az az a hely, ahova még a legnagyobb jóakaratom sem lenne képes bevinni. Már csak attól kiráz a hideg, ha két lépés távolságra kerülök tőle, túl zárt, és túl zsúfolt, és nem kapok bent levegőt. Aeromágusként ez a legrosszabb érzés, amit csak el tudok képzelni, bezárva lenni, és nem kapni levegőt. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=706744#post706744][b]Maróti Fanni - 2017.10.27. 17:23[/b][/url]

Annak ellenére, hogy alig három hete minden - szerinte fontossal - felszerelkezve kezdte meg az új tanévet, Fanni most mégis Bogolyfalva legjobb - és nem azért, mert egyetlen - művészeti boltjában görnyed a kipakolt vásznak mellett azon merengve melyiket ne vegye meg. Ahhoz ugyanis nem kell okokra vadásznia, hogy miért is kellene hazavinnie magával az összeset.
Végigsimít az egyik felületen, miközben töprengve, összehúzott szemöldökkel figyeli a másikat, lábai pedig mindeközben szép lassan elzsibbadnak. Most, hogy már mestertanonc és szinte csak azt tanulja, amivel a későbbiekben foglalkozni akar, rengeteg ideje van a festésre. Ezt pedig teljesen ki is használja. Ez azonban maga után vonja az eszközök és alapanyagok gyors iramú fogyását is. Sosem tud eleget felhalmozni. Ráadásul ez évben fizetnie kell az albérletet is, legalábbis a zsebpénzének egy része arra fordítódik, így alaposabban meg kell gondolnia mire is költ.
Mikor már végképp nem érzi a lábait, egy sóhajjal megpróbál felállni, hogy kinyújtóztassa őket, de nem túl sok sikerrel kezdi a műveletet: végtagjai nem bírják el, fenékre ül. Gyorsan körbeles, vajon hányan látták, majd újfent elindul a felegyenesedés útján, és ezúttal talán győzelemre is viszi a projektet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=738470#post738470][b]Choi Min Jong - 2018.10.28. 17:02[/b][/url]

Leltáraznom kell. Nem szeressem, mert számolni kell hozzá, és mindig összezavarodom. A bolt ajtaján most egy tábla himbálódzik: "Leltár miatt zárva" a tábla alatt egy másik lóg: "Sürgős ügyben csöngess" mert hát mégsem tudnék élni a gondolattal, hogy valaki pont most fogy ki a lila festékből és nem tud emiatt befejezni egy képet, vagy hasonló... Igen. Szóval ha csönget ajtót nyitok és persze vihet mindent. A leltárat úgyis el fogom rontani. S mert tudom, hogy sokáig fog tartani egyedül, egy harmadik tábla is csüng az ajtón, bár valószínűleg ezt már senki sem látja, hiszen majdnem a földön van: "Segítséget szívesen fogadok". Ezen a táblán kicsiben ott vagyok én is, chibi alakban ahogy a leltár közepén a hajamat tépem. Úgy gondoltam hatásos lenne, de lehet tévedek.
Mindenesetre a boltom közepén ücsörgök és épp az ecseteket teszem sorba méret, fajta és márka szerint, hogy utána szépen megszámoljam (vagy legalábbis megpróbáljam) és feljegyezzem az adatokat, hogy szükség esetén újakat rendeljek. Az egyik kedvenc fajtám, egy mágikus darab, ami murtlap szőrből készült és színváltós festékekhez a legjobb, úgy látszik, hogy teljesen elfogyott, így emellé egy 100-as számot biggyesztek, az elég nagynak tűnik. Így haladok tovább, ha kell akár napokig is, de azért remélem, hogy lesz valaki, aki megszán és segít. Van tippem arra is hogyan hálálom meg...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=745432#post745432][b]Antal Zina - 2019.01.06. 14:30[/b][/url]

A bojtos sapit egészen a szemébe húzva ropogtatja talpa alatt a friss havat. Nem mer belépni, ugyanúgy, ahogy elindulni is alig volt bátorsága, így végül csak egy lámpaoszlop mellől nézegeti a kirakatot. Zsebre dugott ujjai között kis erszényét nyomorgatja idegesen, benne a karácsonyra kapott zsebpénzével. Pár napja már szemezett a sarokban lévő állványon elhelyezett hófehér puzzle-csomaggal, de most ténylegesen eljött érte hogy megvegye magának, azonban itt állva megintcsak inába szállt a bátorsága.
Lesüti a szemét, és úgy tesz mint akit nagyon lefoglal a hó rugdosása, ahogy egy nő kilép a boltból, hóna alatt pár vászonnal. Csak akkor mer utána pillantani, amikor amaz már olyan messze jár, hogy alakja belevegyül a sétálók közé. Zina ekkor bátortalan léptekkel a szinte kiüresedett helyiség ajtajához lép, és kesztyűs kezével megragadja a kilincset.
Azon az egy lépésen, amit olyan sokáig halogatott, egy pillanat alatt van túl, és benyomva az ajtót rögtön megcsapja a benti meleg levegő.
- Csókolom! - köszön halkan, miközben szemei ide-oda járnak, hogy minnél több mindent megfigyelhessen. Megáll az ajtóban, de immár belülről, és ha az eladó ránéz, biztosan elkapja a fejét a kinézett puzzle irányába, elkerülve ezzel a szemkontaktust. A boltnak van egy halvány fura illata, amit a lány nem tud hová tenni, de magát meggyőzve igyekszik csak a légfrissítőre fogni. Tesz egy lépést beljebb, majd megtorpan, nem tudja szabad-e körbenéznie, vagy rá lesz ripakodva, hogy ne legyeskedjen itt, csak mondja mit akar. Sose járt még itt, és lenyűgözve nézegeti a sok fura eszközt, amikről azt sem tudja mire valók.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=750641#post750641][b]Daliah Elisabeth Payne - 2019.02.21. 21:27[/b][/url]

Egy food feliratú pulcsiban rohanok el a boltig. Kell festék, mert megint elfogyott. Persze, alig hogy ideértem, de máris vehetek festéket. Persze sose tudom milyen színűeket veszek, csak lekapom a polcról ami megtetszik, és az lesz amivel festegetek ezután. Igaz, nem látom a színeket, elméletileg csak feketét és szürkét látok, meg fehéret, de azt se tudom mik azok. Nekem minden az! Nekem az egész világ egy régi film, ahogy már nem is tudom ki fogalmazott. Az én szememmel egy nemrég készült film is lehetne, ugyan úgy látom! Vajon milyenek lehetnek a színek? Egyszer ha láthatnám őket, akkor fura lenne, és vissza akarnám kapni a régi látásomat? Ezt nem akarom megtudni, már megszoktam hogy így látok, hisz születésem óta így látok. De nem baj, talán nem festenék ha látnám a színeket!
Meglátom a festékeket, és elindulok abba az irányba. De ugye nem csak színvak, hanem vak is vagyok, és véletlen nekimegyek valakinek. Ez az Lisa, gratula. Próbálj már meg észre venni embereket!
Pár másodpercig csöndben bámulok arra, akibe véletlen beleütközten, majd halkan megszólalok:
- Ne haragudj, nem direkt volt. - a nem láttalak lehet kicsit sértő lett volna, mert milyen dolog már hogyha valaki levegőnek néz valakit! És én nem nézem őt levegőnek, csak nem direkt nekimentem mert másra figyeltem! Igen, úgy volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=797663#post797663][b]Martin Romberg - 2020.03.09. 04:14[/b][/url]

Kapcsolataimnak hála a fülembe jutott, hogy érdemes ellátogatnom a helyi művészeti boltba. Valahogy ez eddig kimaradt, holott számtalanszor elsétáltam már az üzlet előtt. Mégis, az utóbbi időkig úgy gondoltam, hogy nem maradok le túl sokról, ha egyszerűen tovább állok a kirakattól, mikor a Fő utczát járom.
Tobi már hetek óta Dániában tartózkodott a munkája miatt, amit mindig nehezen viselek. Feszültnek és magányosnak érzem magam a hiányától. Tudom, hogy annak idején pont én voltam az, aki felszívódott, ezért méltósággal és panaszmentesen tűröm a jól megérdemelt büntetésemet. Mert nem másnak fogom fel, mint az ő saját kis visszavágójának mindazért, amit én tettem vele korábban. Annyi kivétellel, hogy az ő esetében talán nem húzza el addig, hogy időben is kvittek legyünk. Ugyanakkor sosem vártam el tőle, hogy háttérbe szorítsa miattam a karrierjét. Az nálam is mindig az első helyen szerepelt, és ez már úgy néz ki, hogy így is marad.
Belépve nem vágódtam hanyatt a kínálattól, inkább elégedett arccal nyugtáztam, hogy végül is minden van itt, ami egy művészléleknek lételme. Nekem a régészettel ki is merült az ecsethasználat, mert az is valamiféle művészet, nemde?
Elcaplattam a pultig, ahol a boltos volt, az a mandulaszemű figura. Rögtön leálltam fejtegetni, hogy Ázsián belülről honnan is származhat. Szórakoztam én olyannal, hogy keleti nyelvek, meg meditáció, de csak nagyjából tudtam belőni, hogy mégis hová valósi lehet, egyelőre a Közel-Kelettel ki is merült előttem a kontinens.
- Üdvözlöm - köszörültem meg a torkomat egy illedelmes biccentés után, a neheze ugyanis csak most következett. - Nem érdekelnek a termékei. Lehetne néhány kérdésem? - próbáltam feszült arcomra némi mosolyt erőltetni, több-kevesebb sikerrel. Jobbnak láttam már az elején kizárni, hogy miért jöttem, mielőtt hajbókolásba kezdett volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=800324#post800324][b]Choi Min Jong - 2020.03.23. 22:31[/b][/url]

Vicces, hogy egy apró tárgy mennyire lázba hoz. Vagyis, nem is a tárgy hozott lázba. Azt hiszem, Martint várom izgatottan. Mintha egy gyerek lennénk, aki egy régen látott cimborára vár, pedig még csak nem is vagyunk olyan hű de jóban. De valami miatt kifejezetten érdekes személyiségnek tűnt, és szeretnék vele újra találkozni. Egy hetet mondtam neki, azt pedig ma jár le. Meggyőződésem, hogy jönni fog, meg sem fordul a fejemben, hogy nem teszi. Az edény, lekicsinyítve ajándéknak csomagolva vár a pulton. Kwon így küldte át, mert eredeti méretében problémás lett volna, és esetlegesen felkelti a hatóságok figyelmét, amit semmiképp sem szerettünk volna. Azt persze nem kötöttem az öcsi orrára, hogy amúgy egy minisztériumi dolgozónak lesz, de mindegy is. Martin majd ügyesen visszavarázsolja eredeti méretébe. Valami ékszernek néz ki most, de mindez lényegtelen. Belenéztem, az van benne, aminek lennie kell, csak sokkal kisebb, mint rendesen lenne. Én meg ugye ha akarnám se tudnám felnagyítani, de nincs rá szükségem.
Az izgatottságom festésbe ölöm. A bolt közepén felállított állványnál pingálok, háttal az ajtónak. A szivárvány színeit használom, mert az olyan vidám, és szeretem őket. A ruhámra is kerül a festékből de nem számít. Majd veszek másikat. A kép készül s mire feleszmélek, már megint egy naplemente virít az orrom előtt a tengeren. Idegesen nyúlok a vászonért és hajítom a hátam mögé, pont amikor nyílik az ajtó, így villámgyorsan fordulok meg és rohanok az eldobott kép után, hogy ne vágja orrba az érkező Martint. Damfír reflex, vagy alapból is ilyen jó voltam, nem tudom, de sikerül megakadályozni, hogy a kép orrba vágja az érkezőt. Bár valószínűleg el sem repült volna odáig, de jobb így, hogy elkaptam, mielőtt földet ért.
- Helló - mondom, kissé nevetgélve a kíntól, amit érzek, mert hát ez bizony kínos - Nem gondoltam, hogy tényleg visszajössz - lódítom kiegyenesedve a képet pedig gondosan elfordítva, hogy ne látszódjon, majd a pult felé indulok. A festményt, amitől a falnak mennék, bevágom a raktárba, és közben felkapom a dobozkát, amiben Martin ajándéka van.
- Hogy vagy? - érdeklődöm, viszonylag könnyedén, aztán átnyújtom a dobozkát - A boldogságod ára - toldom hozzá, csakhogy tudja, mit is rejt a kis csomag. Tudom cuki, meg masnis. Tök vidám. Én elolvadnék. Ő max zavarba jön. De remélhetőleg nem itt nyitja ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=801340#post801340][b]Farkas Zétény - 2020.03.28. 13:05[/b][/url]

Van itt olyan festék, amit fel tudok használni a fotózáshoz állítólag. Hát nagyon kíváncsisággal - so-so - lépek be a művészboltba, és máris megdöbbenek. Hát ez mi a szar itt, öcsém? Na, ha itt bármit megtalálok majd az csak a véletlen műve lesz. A kínai kinézetű eladóhoz - nekem aztán mindegy, hogy merről jött - most nem megyek oda, előbb szét fogok nézni jó alaposan. Amúgy is ciki lenne, hogy idejövök és azt sem tudom, hogy mit keresek. Én pedig biztosan meg fogom találni azt a festéket, és veszek belőle jó sokat, hogy ezt a boltot ne kelljen látogatnom. Olyan szag van, mintha itt gyártanák a papírokat, szóval eléggé szúrja az orromat. Van pár bent lézengő okostojás, a legtöbbjük szemüveges. Már annyit rajzolhattak, hogy tönkrement a szemük a hígítótól, hehe. Nem kéne elrontani, akkor nem kell javítás, gondolom én. Néha kicsit keveredik a tudásom az itteni és a muglik között eltöltött hat év között, de hát ez van, biztos nekem van igazam, mint mindig. Ami a másik ügyet illeti, Nadia. Nem találkoztam azóta vele, mondjuk ez nem meglepő, kis szarosokat tanít főleg, szóval nem nagyon van esély, hogy összefussunk. Az ebédnél meg nem érdekel, hogy ott van, láttam már párszor, de különösképpen nem érdeklődött utánam. Így aztán hiába akartam volna Iza kérését teljesíteni arra, hogy beszéljem meg vele, nem volt rá lehetőség. Már három baglyot írtam neki, hogy találkozzunk nyílt színen, ahol sok az ember, beszélni, egyszer sem jött el. Hogy nem ért rá, vagy nem akart eljönni, sosem tudom már meg, mert választ nem kaptam. Az is lehet, hogy simán elégette dühében mindet, és azért sem tudnám igazán kárhoztatni. Szóval én mindent megtettem Iza - a három bagoly kimeríti a minden lehetőségét -, nem rajtam múlt. Mondjuk ha ennyire nem találkozunk biztos megnyugszik majd ő is. De a rohadék festék még nincs meg... Befordulok egy másik sorba és kínai helyett a mexikói nőci van előttem, azt az internacionáléját! Van Nadiával egy kislány is, de háttal van nekem. tuti az övé, mert neki magyaráz. Gyorsan eltűnnék, de ekkor Nadia felpillant és meglát. Hát, akkor ezt már nem úszom meg. A kiscsaj még továbbra is mondja a magáét, ami azt illeti nem figyelek rá, hogy mit csipog és egyébként sem nekem csipogja.
- Szervusz Nadia - lépek oda mégis, ha már beszélni kell, ez elég jó hely arra, hogy ma ne ugorjon nekem. Főleg, ha nem pesztrálja, hanem az övé a gyerek. Lehet vagy tízéves, de akár három is, annyira értek a kölykökhöz. Akkor a kiscsaj megfordul és elfelejt beszélni. tudom, sokkoló a látványom a nőknél, nem tudtam, hogy a kiscsajokra is ilyen hatással vagyok, öcsém!
- Ki ez a kismadár, aki ennyit csiripel? - vigyorgok a lányra, remélem tetszik neki, hogy milyen intelligensen állok hozzá, és nem küldöm el a sunyiba mindkettejüket. Egy igazi úriember vagyok, ez mindig is nyilvánvaló volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=823206#post823206][b]Kőszegi Róza Amélia - 2020.12.16. 19:53[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=837427#post837427][b]Choi Min Jong - 2021.09.28. 19:53[/b][/url]

A telefonom számomra kellemes dallammal jelzi, hogy hat óra, és megfordíthatom a nyitva táblát a boltom ajtaján. Mindezt szokatlanul lelkesen teszem, majd ma már sokadjára a bolt hátsó részébe sietek, hogy elvégezzem az utolsó simításokat, mielőtt Martin megérkezik. Persze én meg az idő nem vagyunk a legjobb barátok, de azt hiszem sikerül nagyjából mindent elrendezni.
Kiválasztottam pár képet, nem mindent, csak a „jobbakat”. Berakva közéjük a korábbit a naplementéről, ami annyira tetszett neki.  Mondjuk a kedvenceim nincsenek itt, mert sehogy sem tudtam volna őket a lakásomról idehozni, szóval azokat majd máskor nézi meg... Ha... Megrázom a fejem, mert nem ilyesmin kéne gondolkodnom. Viszont akaratlanul is eszembe jut a péntek este, hogy hazakísért és hogy egy puszival búcsúztam. Meg is érintem az ajkaimat újra, azon tűnődve, hogy vajon ő mit gondolhat most, és hogy ha idejön, megtehetem-e újra?
Hosszas habozás után visszafordítom Kyuhyun portréját. A többieket levettem és letakartam egy ponyvával, a francnak kell, hogy nekiálljanak kommentálni bármit is. De Kyuhyun más. Ő nem fog zavarni. Még amiatt sem zsörtölődött soha, hogy nem fejeztem be. Nem tudtam, vagy inkább csak nem akartam. Mindenesetre felakasztom, és ahogy rám mosolyog meg kacsint, felnevetek. Aztán csak lehunyja a szemeit, mintha aludna. Legyintek és hagyom. Jó ez így. A többi kép inkább különböző tájakat ábrázol. Egy erdőt, ami felett az égbolt úgy változik, ahogy a napszak odakint. Most még világos van rajta, de ha Martin marad beszélgetni, akkor majd éjszakára vált. Egy másikon Jeju egyik vízesése a Cheonjiyeon, az egyik kedvencem, a víz hangtalanul zubog alá, a környező fák leveit meg-meglibbenti a szellő. Az ég kék s csak időnként suhan át rajta egy bárányfelhő. Van még jó pár különböző naplemente és egy pár holdas kép is. Meg egy virágos rét, aminek a színeiből valószínűleg egyértelmű, hogy képzeletből festettem, hiszen a virágok szára nem zöld, hanem kék meg lila, az ég zöld, a felhők citromsárgák, a nap halvány rózsaszínben süt. Ezen a képen csak a tarka pillangók mozognak, ahogy egyik virágról a másikra szállnak. Nem tudom hány lepke van rajta, de sok, hónapokon át, mindennap festettem rá egyet. Van amelyik kevésbé fürge, és lelkes, s bizony akad kettő-három, ami kifejezetten lomha, mintha sérült lenne a szárnyuk. Az utolsó a kép közepén egy virágon ül, megdermedve. Ez történik, ha az ember elveszti a varázserejét. Talán önmagam kínzása volt ez a kép, mégis a színei olyan vidámak, s még az az utoljára festett pillangó is, gyönyörű rajta. Néha az az érzésem, hogy igazi, aztán rájövök, hogy nem az.
Még a kanapé mellett felállítok egy asztalt, leterítem egy terítővel, megterítek és azon tűnődöm, hogy nem kellett volna-e vennem valami virágot? A telefonom közben jelez, hogy fogy az időm, és át kéne öltöznöm, hogy ne a festékfoltos farmer-póló kombiban várjam Martint, de egyelőre csak szundira rakom.
- Gyertya! – jut eszembe hirtelen és az állványon kirakott képek mögé sietek, a rengeteg polchoz, amiken mindenféle sorakozik, hogy majd egyszer a boltba is kikerüljenek. Valahol hátul találok is egy tömzsibb gyertyát, ezzel sietek vissza, és teszem le az asztalra, az állam vakargatva, hiszen nincs nálam semmit, amivel meggyújthatnám. – Eh... szándék a fontos – legyintek aztán Kyuhyunra pillantok, megkérdezem, mit gondol. Épp csak kinyitja az egyik szemét, hogy aztán közölje, ne aggódjak, minden tökéletesen néz ki. Tudom, hogy elfogult, de azért örülök neki. Hiába az ember mindig számíthat a legjobb barátjára. Még ha csak egy félkész kép formájában is. – Oké... akkor zuhany és tiszta ruha...
Felkapom a kanapéról a gönceimet és a raktárban lévő fürdőszobába zárkózom. A telefonom szerint tíz percem van hétig. Talán... ha nem jön előbb, akkor elkészülhetek... Talán. Ledobom magamról a koszos ruhákat és kinyitom a zuhanyzóban a csapot, hogy letusoljak mielőtt megérkezik a férfi, akire várok. Igyekszem, de a telefonom ismét felcsendül az ébresztő, jelezve, hogy már csak 5 percem van. Morcos leszek, de lemosom magamról a szappant, és elzárom a csapot. Majd amilyen gyorsan csak tudok megtörölközöm, és kinyomom a telefont. Két perc. Nem leszek kész. Sőt, lehet már kint ácsorog. Belebújok a tiszta ruhákba, közben elkezdem mosni a fogaimat. Aztán ahogy a tükörben nézegetem magam, eszembe jut, hogy az első beszélgetéseinkkor nem volt elragadtatva a nyelvemben lévő piercingtől. Kinyújtom a nyelvem, nézegetem egy ideig, aztán lépéseket hallok kintről és hirtelen döntök. Letekerem a kis golyót a piercingről és kiveszem azt. Beteszem őket a szerkénybe, közben meg próbálom szokni, hogy nincs a számban. Pedig rettentően fura. Még befújom magam a kedvenc parfümömmel, aztán az ujjaimmal átfésülöm vizes tincseimet. Jól van. Ez van. Ezt kapja. Többre ma nem futja.
Begombolom a nadrágomat, a telefont a farzsebembe süllyesztem, aztán az ingem gombolva lépdelek az ajtóhoz. Veszek még egy nagy levegőt, aztán némi izgalommal, de vidáman, az utolsó gombokkal szórakozva lépek be a raktáramba. Vajon jól hallottam? Tényleg itt van?