Choi Művészeti Bolt
Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette. Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így. Nyitva tartás:Hétfőtől-Péntekig: 9.00-18.00-ig Szombaton: 10.00-16.30-ig Vasárnap: 10.00-14.00-ig
|
|
|
Dol Bence bizonytalanul közeledett a faluban található művészellátóhoz. Idegen volt számára ez a világ, soha nem tartotta magát művészléleknek: sem a képzőművészetekben, sem az irodalomban nem mozgott otthonosan. Már akkor sem álltak hozzá közel ezek a dolgok, mikor mugli iskolába járt, sokkal inkább kedvelte a matematikát és a természettudományokat, és bár ezektől a tantárgyakról – szoros értelemben véve – el kellett búcsúznia, mikor felvették a Bagolykőbe, a világ megismerésének egészen új dimenziói nyíltak meg előtte. Azért tartott mégis a bolt felé, mivel szülei – legutóbbi látogatása során – meggyőzték arról, hogy keresnie kell valamilyen módot az önkifejezésre. Tudták, hogy a fiú nehezen beszél bárkinek magáról, inkább a könyvekbe temetkezik, mikor bántja valami, és mivel nem voltak képesek beszédre fogni őt, a lelkére kötötték, hogy megpróbálkozik a rajzolással vagy a festéssel. Bár mindketten pszichológusok voltak, próbálták nem analizálni gyermeküket: amint a mellékelt ábra mutatja, ez csak többé-kevésbé sikerült. Pár perc séta után megtalálta a boltot, amiről a háztársait hallotta beszélgetni a klubhelyiségükben. – Jó napot. – köszönt halkan a pult mögött álló eladónak. Szűkszavú volt, mint mindig, nem teremtett szemkontaktust a férfival, távolságtartás sugárzott belőle. Ahogy körbenézett, a bolthelyiség atmoszférája émelyítően hatott rá: a fehér falról és a piros polcokról visszaverődő erős fény szinte elkábította őt. Bár már előre átgondolta, hogy mire lesz szüksége (papír, tempera, vízfesték, ecset), az eszközöktől – és a pultnál álló úrtól – távolabb eső a sarokban lévő könyvespolcok felé vette az irányt, hogy kicsit elbújhasson. Úgy döntött, hogy a könyvek tüzetes vizsgálatával fogja elterelni figyelmét a kellemetlen érzésről, így levett egyet az állványról, és belelapozott.
|
|
|
Lengyel Bence INAKTÍV
A Bagolykő legpuhább plüssmackója offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 206
|
Írta: 2015. szeptember 5. 18:01
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513558#post513558][b]Lengyel Bence - 2015.09.05. 18:01[/b][/url] Dol Bence bizonytalanul közeledett a faluban található művészellátóhoz. Idegen volt számára ez a világ, soha nem tartotta magát művészléleknek: sem a képzőművészetekben, sem az irodalomban nem mozgott otthonosan. Már akkor sem álltak hozzá közel ezek a dolgok, mikor mugli iskolába járt, sokkal inkább kedvelte a matematikát és a természettudományokat, és bár ezektől a tantárgyakról – szoros értelemben véve – el kellett búcsúznia, mikor felvették a Bagolykőbe, a világ megismerésének egészen új dimenziói nyíltak meg előtte. Azért tartott mégis a bolt felé, mivel szülei – legutóbbi látogatása során – meggyőzték arról, hogy keresnie kell valamilyen módot az önkifejezésre. Tudták, hogy a fiú nehezen beszél bárkinek magáról, inkább a könyvekbe temetkezik, mikor bántja valami, és mivel nem voltak képesek beszédre fogni őt, a lelkére kötötték, hogy megpróbálkozik a rajzolással vagy a festéssel. Bár mindketten pszichológusok voltak, próbálták nem analizálni gyermeküket: amint a mellékelt ábra mutatja, ez csak többé-kevésbé sikerült. Pár perc séta után megtalálta a boltot, amiről a háztársait hallotta beszélgetni a klubhelyiségükben. – Jó napot. – köszönt halkan a pult mögött álló eladónak. Szűkszavú volt, mint mindig, nem teremtett szemkontaktust a férfival, távolságtartás sugárzott belőle. Ahogy körbenézett, a bolthelyiség atmoszférája émelyítően hatott rá: a fehér falról és a piros polcokról visszaverődő erős fény szinte elkábította őt. Bár már előre átgondolta, hogy mire lesz szüksége (papír, tempera, vízfesték, ecset), az eszközöktől – és a pultnál álló úrtól – távolabb eső a sarokban lévő könyvespolcok felé vette az irányt, hogy kicsit elbújhasson. Úgy döntött, hogy a könyvek tüzetes vizsgálatával fogja elterelni figyelmét a kellemetlen érzésről, így levett egyet az állványról, és belelapozott.
|
|
|
|
Doléance Arslí na Fírinne INAKTÍV
bűbáj pápa offline RPG hsz: 186 Összes hsz: 6722
|
Írta: 2015. szeptember 5. 19:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513596#post513596][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.09.05. 19:25[/b][/url] Bence Már nem tud visszaemlékezni arra, kapott-e valaha büntetést a Bagolykőben. Nem volt az a fajta lány, aki szeret rossz fát tenni a tűzre, úgyhogy ha mégis elkapták a prefektusok, az valószínűleg azért lehetett, mert éjjel négykézláb a földön mászva pókokat követett a folyosón, vagy valamiféle holdszertartást végzett egy vízzel teli ezüsttállal a birtok puha füvén, mert épp arról olvasott, hogy így teljesül egy kívánsága. De ha meg is történt, hogy elkapták ilyen miatt, nem tudta felidézni. A mostani büntetése viszont nagyon valós. Felfüggesztették az egyetemen a szigorú Bruckner professzor közbenjárásával. Igaz, hogy ő maga nem okozott ott kalamajkát, sőt igyekezett segíteni elhárítani azt a katasztrófát, amit néhány éretlen fiú hallgató okozott. Mégis illetéktelen személyt - egy külsős látogatót, a levitás Victoria Fresmoont - engedett be a pécsi varázslóegyetem bűbájraktárába, ami tilos volt. Így most kényszerpihenőjét tölti, és hol máshol - egy kis otthoni nyaralás után -, mint a Bagolykőben és Bogolyfalván? Azt találta ki, hogy a rajzmágia teremben (vagyis most már művészetek; amikor ő járt ide, rajzmágia volt) közös kreatívkodást fog csapni minden érdeklődővel. Aileent még nem tájékoztatta erről, de ugyan milyen kifogása lenne a fiatal tanerőnek egy ilyen remek ötlet ellen? Így hát most Doléance maga után húzva egy lassan púposra tömött kosarat bóklászik a sorok között, és mindent belerak, amit csak hirtelen megkíván a szeme. Könyvek! Igen, remek! Talán valami új dolgot is tanulhatnának ezen az alkalmon. Például origamit - gondolja, ahogy egy papírhajtogatásról szóló könyv borítóján akad meg a szeme. Vagy azt, amit ez a fiú olyan érdeklődve szemlél. - Nagyon érdekes? Megtanuljuk? - kérdezi Doléance azt sejtve, hogy az illető is egy olyan könyvet szemlél, mint például a gyöngyfűzés vagy indiáncsomózás képeskönyve. Lábujjhegyen pipiskedik a fiú mögött, de hiába, így sem látja, mit nézeget, ezért végül a könyöke mellől próbálkozik.
|
|
|
|
Lengyel Bence INAKTÍV
A Bagolykő legpuhább plüssmackója offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 206
|
Írta: 2015. szeptember 5. 20:22
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513619#post513619][b]Lengyel Bence - 2015.09.05. 20:22[/b][/url] (Túl) kicsi lány Lehet, hogy Bence túl elhamarkodottan dolgozta ki stratégiáját: az, hogy könyvolvasással próbálta elterelni figyelmét, önmagában még nem okozott volna gondot. A probléma tulajdonképpen a könyv mibenlétével volt. A fiú egy Klimt albumot kapott le a polcról, amit meggondolatlanul ki is nyitott, és ezek után meglepően nehéznek bizonyult visszatennie. Eredeti célja mindenesetre teljesült: gondolatai villámgyorsan elterelődtek aktuális helyzetéről. Elmélyülten lapozgatta a gyűjteményt, elraktározva annak tartalmát, és átértékelve mindazt, amit a művészetekről gondolt. Mindjárt közelebbinek érezte magához ezt az – addig idegennek érzett – világot, és szinte neki is megjött a kedve az alkotáshoz. Ezzel nem is lett volna probléma, egy ilyen újszerű élmény igazán meglepő és meghatározó lehet bárki életében. A bajt a srác mögött megjelenő nő jelentette, akit a fiú először észre sem vett, hallott valami háta mögött, de először sikerült ignorálnia a hangot, ami megakasztotta volna a felfedezésben. Viszont, amikor látásának perifériájában jelent meg egy alak, rögtön tudatosult benne, hogy hozzá beszéltek. Ráadásul egy kislány, aki legalább 2-3 évvel fiatalabb nála. – Érdekesnek érdekes, – mondta neki riadt hangon, miközben megpróbálta becsukni a könyvet, és visszatuszkolni azt a polcnak egy olyan szegletébe, amit a lány nem érhet el, és ahol ideális esetben a címét sem láthatja meg – de biztos, hogy nem fogjuk megtanulni!Közben szembefordult az idegennel, és farkasszemet nézett vele, miután megtalálta tekintetével a majdnem két fejjel alacsonyabban ülő szempár. – Ez nem való neked. Ami azt illeti, nekem sem. Segítek valami olyat találni, ami jó lehet, rendben? – Egy pillanat erejéig nem csinált semmit, majd mikor érezte, hogy kínjában és szégyenében vörösödni kezd, ezért pördült egyet a sarkán, és valami olyat próbált keresni, ami megfelelő olvasmánynak bizonyulhat. Mivel nem akarta, hogy a lány észrevegye, hogy elvörösödött, a válla mögött vetette oda neki egy megfelelőnek tűnő könyv címét: – Mit szólsz a Csomózás művészetéhez?
|
|
|
|
Doléance Arslí na Fírinne INAKTÍV
bűbáj pápa offline RPG hsz: 186 Összes hsz: 6722
|
Írta: 2015. szeptember 5. 20:36
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=513626#post513626][b]Doléance Arslí na Fírinne - 2015.09.05. 20:36[/b][/url] Sajnos nem derült ki, mi ilyen érdekfeszítő. Az idegen nem akarta megmutatni a könyvet, és szinte varázslatos tempóval dugta vissza a helyére. Doléance összeráncolt szemöldökkel gondolkodott, vajon mi lehet ennyire titkos? Ha az a baja, hogy a lány kinevetné, ha meglátná, hogy - tudom is én - a Valentin-napi kedvességek című füzetet tanulmányozza, ettől igazán nem kell félnie. Az ex levitás elővehette volna pálcáját és levarázsolhatta volna az elrejtett könyvet, de nem akart ilyen udvariatlan lenni. Ehelyett kisimult homlokkal, újra vidámságot sugározva kibúvót adott a gyereknek, ha nem akarja elárulni magát. - Olyan nehéz? Ezt sejttette a fiú válasza is. Majd felajánlotta pont azt, amiért Doléance odaosont hozzá: bevonta saját magát a mókába! - Nagyon köszönöm! - hálálkodott a volt házvezetőcske, és maga is a polc felé fordította az arcát, hogy nézzen valami olyat, amiről még sosem hallott. - Az milyen? - érdeklődött a csomózás művészetéről. Csomót kötni nem olyan nagy kunszt, de itt nyilván több volt a háttérben. Mint a Rubik-kocka, ami egy egyszerű kocka volna, ha nem lenne sok kis színes kockára osztva, és nem lehetne tekergetni. - Gondolod, érdekelné a levitásokat? Tovább mustrálta a polcot. - És mit szólsz ehhez? Süthető gyurma. Levette a könyvet, hogy megnézze, ehető-e ez a fajta, vagy csak arra szolgál a sütés, hogy strapabíróbbá tegye a kész gyurmafigurákat.
|
|
|
|