Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693352#post693352][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 11:36[/b][/url]

A kis mappával az ölemben, a tollam végét rágva húzom magam arrébb, a párnával együtt alattam a következő alsó polcig. Tudom tudom, lusta vagyok, fel is állhatnék, és akkor nem törölném fel a padlóról a port, de héé, legalább megteszem, és tisztítom is itt a helyet. Ilyen kettő az egyben, vagyis három az egyben, ha a sziporkázó személyem is vesszük. Na de, csak viccelek. Ahhoz képest, hogy hétfő van, egész jó napom volt. Sikerült két órát is lehúznom Viktornál, és még ebédszünetben is maradtam nála, a teremben, megettük a dolgokat amiket csomagoltam magamnak reggel, beszélgettünk, mint úgy általában. És ez adott nekem elég löketet ahhoz, hogy ne akarjam instant lelépni a többi órám sem, amit már csak azért sem kéne, mert végzős vagyok, és át kéne menni a VAV-on, meg ilyenek. Azt is ideje lenne eldöntenem, hogy mit akarok csinálni a továbbiakban, mert még elképzelésem sincs, minek lennék jó egyáltalán. Na majd ezt is felhozom napirendi pontnak a vörösnél, amikor több időnk lesz egymásra, mint egy nagyszünet. Szóval úgy kerültem ide, hogy nagyon jó hétfőm volt eddig, és az utóbbi időben eléggé elhanyagoltam Mint, ami rossz. Komolyan, ha elhanyagol egy barátod, akkor az nagyon rossz, nekem elhiheted. Ezt pedig most igyekszem kompenzálni, mondjuk azzal, hogy szorgalmasan számolgatok meg töltögetem ki a listát, elég monoton és pepecselős munka ahhoz, hogy még élvezzem is kicsit. Ki tudja, lehet, hogy ilyen leltározó kéne legyek, ha mondjuk Balázs nem kapna instant agyrohamot, amiért ennyire kis körben gondolkodom.
- Odabent minden rendben? - egy kicsit hátradőlve pislogok a raktár irányába, az az a hely, ahova még a legnagyobb jóakaratom sem lenne képes bevinni. Már csak attól kiráz a hideg, ha két lépés távolságra kerülök tőle, túl zárt, és túl zsúfolt, és nem kapok bent levegőt. Aeromágusként ez a legrosszabb érzés, amit csak el tudok képzelni, bezárva lenni, és nem kapni levegőt. Még a gondolatától is kiráz a hideg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693360#post693360][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 12:26[/b][/url]

- Háromszáznegyvennyolc - válaszolom, ahogy lerakva a lapos mappát meg a tollat is megtámaszkodok a kezeimen. Mindenkinek van valami, amiben nagyon nem jó, ő a számolásban, én a bájitaltanban, szóval nem is nevetem ki. Meg amúgy is, milyen barát lennék már akkor? Rossz. A legrosszabb. - Ha százasával írnád le őket, és úgy számolgatnád össze, nem lenne jobb? Vagy tulajdonképp én is össze tudnám adogatni - fejben műveletezésben nem vagyok túl jó, de ha látom magam előtt a dolgokat, leírva, szépen rendesen, akkor simán megcsinálom, különösebb problémák nélkül. - Vagy ha kihozod, akkor szívesen összeszámolom, csak nem akarok oda bemenni - és tényleg nem azért, mert van iránta egy ugyan enyhe, de általános félelemérzetem. Vannak emberek, akik ugyan úgy tartanak tőlem is, lehet, hogy érzik rajtam, hogy elemis vagyok vagy valami, de nekem is rosszul esik. Főleg amikor Lili minden ok nélkül retteg tőlem, és ezt én nem szeretném megadni senkinek csak azért, mert a levegőbe szagolok, és eldöntöm, hogy jaj, tőled meg tőled megtartom a három lépést, mástól meg nem. Tényleg csak a klausztofóbiám nem enged be oda, és véletlenül sem Min személye.
- Még vannak a másik oldalról a könyvek, rajzlapok, festékek, ilyenek - megvonogatva vállaim pislogok fel rá, majd mikor leül mellém, felé is tartom a lapot. - Arra gondoltam még, hogy esetleg megnézem a rendeléseket, hátha vannak ott is megegyező dolgok, ne kelljen egyenként várni őket - a fülem mögé tűröm a hajam, ahogy kijjebb húzom az éppen aktuális polc tartalmát, hogy ne kelljen éppen belemásznom a szekrénybe. Bár tény, nem lenne rossz rábukkanni Narniára, most nincs nálam vastag ruha.
- Mi a helyzet mostanában az életeddel? - csak úgy találomra dobom fel a témát, hogy véletlenül se üljünk síri csendben egymás mellett. Az kényelmetlen lenne, és kínos is egyben, sosem bírtam az olyan fajta hosszú csendeket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693367#post693367][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 13:55[/b][/url]

- Hát elszámolod őket addig, és utána újrakezded számolni, csak tovább veszed amit számolsz....nem? - némileg elbizonytalanodva válaszolok, valahogy mindig ez történik velem, amikor visszakérdeznek. Pedig fejben még nagyon király terv volt, most már kevésbé gondolom így. Még jó, hogy kviddicsben nem gondolom ennyire meg magam, szerintem Mini kivágna, ha elkezdenék szerelni, aztán hirtelen elbátortalanodnék. - Aha, szívesen maradok. Úgyse nagyon van amit csináljak ma, szabadnapos vagyok a pubban, és otthon is csak ülnék az udvaron - megvonogatom vállaim, tényleg nem csinálnék mást. Lehet, hogy belelapoznék a könyveimbe, de nem hiszem, hogy oda tudnék figyelni. Vagy úgy bármire is tudnék figyelni, az ilyen fülledt melegek mindig használhatatlanná aszalnak. Itt legalább van valami hasznom is. A kérdésére kicsit meglepetten pislogok rá pár pillanatig, nem nagyon szoktam meg, hogy csak úgy random megdicsérjenek, vagy ilyen kedves jelzőkkel illessenek, szóval első nekifutásból nem is nagyon tudok reagálni rá.
- Nem, nem hiszem, hogy az lennék - megcsóválom a fejem, ezzel is igazolva azt, amit mondok. - Amúgy se csinálok semmi olyat, amiben más ne segítene - elmosolyodva fordítom felé a fejem, majd vissza is térek a rajzlapokhoz, és egy fél perc múlva oda is biggyesztem a számot a megfelelő kis kockába. - Nem hiszem hogy eltartana addig, de holnap is jöhetek - megvonogatom vállaim, tényleg szívesen segítek, szeretek olyan embereknek segíteni, akiket szeretek. Na, ezt most jól megmondtam. Egy kicsit elhúzom szám, hát, ez egy olyan dolog, amin nagyon nem tudok könnyíteni, egy boltot nem tudok elvezetni, és tanulni sem tanulhatok helyette. - Hát, ha valamire szükséged van, vagy akármi, tudod hol vagyok - vagy a rellonban, vagy az eridonban, vagy otthon, de újabban általában a kastélyban. Nem azért, imádom az apám házát is, csak mostanában valamiért jobb itt.
- Nagyon velem sem, készülgetek a vizsgáimra, kviddicsezek, próbálom eldönteni, mit akarok csinálni, ilyenek - tiszta átlagos dolgok, lényegében még tetszik is ez, hogy nincs semmi különösebben nagy problémám, nincs semmiből felbukkanó anya a környezetemben, képes vagyok annyit aludni éjjel, hogy ne koppanjon le a szemem nap közben. Úgy jó ez így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=693425#post693425][b]Farkas Kamilla - 2017.07.31. 20:46[/b][/url]

- Ehh, hagyjuk inkább akkor - lemondóan megrázom a fejem, legyintek is hozzá, tényleg mindegy, majd megoldódik. Mert soha nem volt még olyan, hogy nem, ugyebár. Egy kicsit furán pislogok rá a kérdésére, de végül megvonogatom a vállaim.
- Van életem, meg vannak barátaim is, nehogy azt hidd, hogy nem - megrázom fejem, miközben felfirkantok egy újabb számot, majd felállva kezdek neki a másik polcnak. - De újabban nem nagyon csinálok semmi érdemlegeset, amit amúgy ne csinálnék meg, és kezdem kicsit haszontalannak érezni magam - elhúzom egy picit a szám, ahogy lenézek rá beszéd közben, majd vissza is fordítom fejem a kisebb enciklopédiák felé.
- Most komolyan, nézz már rám, olyannak tűnök én, mint aki szétbulizza magát? - kérdőn emelem meg szemöldököm, ahogy megint felé fordítom fejem, majd meg is rázom azt. - Eh, a hangos zenéből és a részeg kortársaimból eleget kapok a pubban is - amikor dolgozok. Persze ez még mindig nem azt jelenti, hogy néha-néha nem csúszik be, például amikor Minivel elmegyek valahova (és remélhetőleg nem hagy ott, khm khm), de attól még nem viszem túlzásba. - És a barátaimra is van időm, tényleg - csak nem lóghatok nekik sem állandó jelleggel a nyakukon, mert van, amikor már én érzem rosszul magam, amiért megint rájuk akaszkodom. Nyilván nem ezt akarják elérni, sőt, Viktor meg Ricsi örül is, amikor velük vagyok, legalábbis nem vágnak olyan arcot, hogy jaj, megint ez a csaj, de nem akaszkodhatuk rajtuk folyamatosan. Nekik is van életük, rajtam kívül.
- Hát jó, te tudod - megint csak megvonogatom a vállaim, miközben vissza is ülök a párnára. Mint már mondtam, én nem lógatom magam senki nyakára, ahogy nem is beszélem rá, hogy segíthessek neki.
- Hát pont ez az, fogalmam sincs, hogy mire lennék jó - kissé tanácstalanul, és talán még szerencsétlenül is tárom szét kezeim. Tényleg nincs elképzelésem, persze vannak vágyaim, nyilván, de azok is inkább ilyen általánosságok, utazás, világlátás, ilyenek, amik nem nagyon köthetők konkrét munkához.
 

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=694342#post694342][b]Farkas Kamilla - 2017.08.06. 11:51[/b][/url]

Lezártnak is tekintem a bulizós témát. Amúgy sem vagyok annyira szociális, és különben is, annyi emberrel összezárva lenni viszonylag kicsi helyiségben, miközben nincs személyes terem, fúj, nem. Nem bírnám túl sokáig.
- Mármint úgy, kötött munkaidővel, meg óraszámmal? - kissé megemelem szemöldököm, de háttal állok neki, szóval nem hiszem, hogy látja. Ha meg mégis, akkor is emelgethetem a szemöldököm, nem? Ez egy elég emberi reakció. Egy pillanatra lehunyva szemeim mosolyodom el a puszira, majd számolgatok is tovább. - Mit szólnál ahhoz, ha inkább beugranék néha, leltárazni, vagy amikor nem érsz rá, vagy valami? - megvonogatva megint vállaim fordulok hátra, és nézek le rá a kérdésem közben. Ez az opció valahogy jobban bejön, nekem, mondjuk nem is csoda, mert én találtam ki, és nekem jó.De ettől még neki is van haszna benne, és mindenki előnyösen jön ki. Lehet, hogy politikusnak kéne lennem, Melinda úgyis megtanított hazudni, elég jól, azt meg nem felejti el az ember úgysem.
- Hát rám nem erőltetnek semmit, pedig akkor lehet, hogy legalább lenne előttem egy fix elképzelés, de ehh... Nem tudom - jó, igazából én sem örülnék, ha Balázs kijelentené, hogy akkor én most auror leszek, mert ő is auror, és pont. Vagy, ha Nina állítana a modell szakma elé, pedig ő nem is az anyám, sem biológiailag, sem törvényesen, sem sehogy. A szülőmről meg ne is beszéljünk, szerintem ha megkérdezném, hogy mi legyek, a válasza startból az lenne, hogy halott. És még rá is segítene ennek az elérésére.
- Szeretek kviddicsezni, szeretem használni az erőm, de ezek közül egyikben sem tudom elképzelni magam úgy, hogy meg is éljek belőle, mert a kviddics a hobbim, az aeromágia meg... Mi lehetnék belőle, tanár? Nem szeretem a gyerekeket - kissé széttárva karjaim rázom meg fejem, ez a helyzet úgy reménytelen, ahogy van. - Szerintem beiratkozom általános mesterképzésre, aztán majd lesz valami.