Choi Művészeti Bolt




Nyitva tartás:
Hétfőtől-Péntekig: 9.00-18.00-ig
Szombaton: 10.00-16.30-ig
Vasárnap: 10.00-14.00-ig

Choi Min Jong

Most, hogy végre elkezdődött a szünet találtam időt a rajzolásra is. Igen tudom, járok művésztek órára is, de az mégsem ugyanolyan, mint amikor csak úgy random leülsz, hogy akkor most rajzolni fogsz.
Kerestem magamnak egy csendes sarkot a klubhelységben, ami nem is volt olyan nehéz, hiszen nagyon sokan hazautaztak a szünetre. Előkészítetettem magam elé egy fehér lapot és a tolltartómat. Már amikor előkerestem a tolltartóm amiben a rajzceruzáimat tartom, már akkor feltűnt, hogy valami nem stimmel. Olyan könnyűnek tűnt, ahogy megfogtam. Aztán mikor kinyitottam, akkor már rájöttem miért. Szegény tolltartóban egy szem ceruza árulkodott. Bosszúsan gondoltam arra, hogy akkor most ebből mégsem lesz rajzolás. Aztán eszembe jutot, hogy lent a faluban van egy művészellátó bolt. Úgy döntöttem lemegyek és körülnézek. Viszont, ha már lemegyek akkor megveszek mindent amit kell. El is kezdtem sorolni magamban. Kell vennem ceruzákat 2B-től 8B-ig. Aztán akkor már veszek rajzlapokat is mivel azok is fogyóban vannak. Sőt a pasztellkréta készletemben is már csak kis minikréták árválkodnak. De akkor ahhoz szükségem lesz fekete fotókartonra is, mivel arra szeretek a legjobban rajzolni a krétával. Sőt esetleg ha van, beszerzek egy csomag olajfestéket is és mindent ami kell hozzá, azt még úgysem próbáltam soha.
Ezekkel a gondolatokkal a fejemben indultam le a boltba, ahová belépve csodás látvány tárult a szemem elé. Annyira lekötött a sok eszköz a falon, hogy észre sem vettem az eladót a boltban, nem is köszöntem csak elindultam a polcok felé.

Choi Min Jong

Annyira elkalandoztam, hogy még azt is akkor vettem észre, hogy az eladó már mögöttem áll, amkikor a vállamra tette a kezét. Mindezt annyira közvetelenül, hogy kicsit össze is rándultam, mivel nem igazán vagyok az a fajta, aki ennyire közel enged magához bárkit is. Főleg nem ismeretleneket. De nem húzódtam el, sőt szokásommal ellentétben, nem kezdtem el bunkózni vagy cinikus megjegyzéseket tenni, hiszen mégis csak én voltam az aki köszönés nélükl lépett be a boltba. Bár igazából ez általában nem szokott megállítani abban, hogy bunkó legyek és cinikus. De most amúgy is szükségem lesz segítségre és azt sem szeretném, hogy kidobjanak innen, szóval csak egy mosolyt villantottam a srácra:
-Szia, bocsi, hogy nem köszöntem, csak teljesen elkalandoztam.
A srác közben elkezdett a pasztellkréták felé terelgetni.
-Honnan tudtad, hogy pontosan erre van szükségem?-kérdeztem tőle, miközben már el is kezdtem böngészgetni, hogy milyen fajtájúak vannak nála.-Van fekete fotokartonod is? Én arra szeretek a legjobban pasztellkrétával rajzolni. A feketén olyan szépen kijönnek a színei.
Igazából szimpatikus lett a srác, hogy ennyire jól belőtte, mit szeretnék, bár lehet, hogy csak jól tud tippelni. De még ha csak az utóbbi is, örültem neki.