34. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Hírek: Ami a hírből kimaradt: Ha van olyan családotok, mely szorosan köthető valamelyik faluhoz, dobjatok egy baglyot Lizinek, és beteszi a leírásba.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lengyel Bence összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Le
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. június 15. 20:42 Ugrás a poszthoz

[Hedvig]

Már pár hete itt élek a kastélyban és be kell vallanom - bár erről előre nem voltam megbizonyosodva - egész kellemes a lét itt. Kicsit körülményes, hogy pont egy tanév közepére csöppentem ide, de mit lehet tenni? Az órákra így is bejárok, szinte ez az egyetlen követelmény, meg persze annak a pár szabálynak a betartása, amit amúgy is betartanék. Mint hogy alkohol és kábítószer fogyasztása tilos.
- Ki az az eszement, aki ilyesmiket tenne?! - mormogom nemlétező bajszom alatt. Bár már elkezdtem feltérképezni az iskola területét még mindig nem volt időm a folyosók, termek és szobák töredékének felkutatására sem, inkább tanultam ehelyett, jobb később mint soha, de én mégis előbb csinálom meg amit lehet, így sokkal könnyebb beosztani az időmet és végül több szabadidőm is marad, mint azoknak, akik csakúgy, minden tervezés nélkül élik az életüket. Ma viszont van egy üres órácskám, szóval elindulhatok a Levita tornyából felfedezni a terepet, kíváncsi vagyok mi mindent tartogat még számomra ez az óriási kúria. Farzsebemben ott a pálcám, bármikor szükségem lehet rá, bár még nem nagyon sajátítottam el semmilyen varázslatot, ha valami rám támadna, az őrült  hadonászással sikerülne pár másodpercre meghátráltatnom a lényt, vagy akármit. Remélem.
Pár perc bolyongás után egy nagyobbacska ajtó elé érkezek. Meg kell fontolnom, vajon érdemes-e belépnem, belülről furcsa neszek szűrődnek ki - bízom benne, hogy semmilyen veszély nem fog fenyegetni odabent. Pár másodperc hezitálás után benyitok és átlépem a küszöböt. Bent káosz és felfordulás fogad, a falakon mintha átsuhanó árnyakat látnék, kisebb-nagyobb képkeretekbe bezárva, mindenfelől zajok szűrődnek ki, néhány helyről suttogást, máshonnan kiabálást hallok, ötletem sincs, hogy mi lehet a hangok forrása. Ahogy közelebb lépek az egyik falhoz, sejtésem beigazolódni látszik - ezek azok a porték, melyekről már annyit hallottam! Elméletileg képesek kommunikációra, környezetük érzékelésére és mozgásra a festményrendszereiken belül. Elképesztő. Úgy döntök megvizsgálom, hogy tényleg igaz-e az összes dolog amit hallottam, így egy öregebbecske hölgy  elé állok és megszólítom.
- Elnézést, Bence vagyok, Lengyel Bence, és az lenne a kérdésem, hogy hall-e engem...? - elég szeleburdinak tűnhet a kérdés, feltételezem, de már kimondtam, nem vonhatom vissza.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2013. június 29. 15:28
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. június 29. 17:33 Ugrás a poszthoz

[Hedvig]

Kérdésemre a hölgy így válaszol:
- Mit gondolsz, talán megsüketültem, fiacskám? Lehet, hogy öreg vagyok, de szenilis még nem! A legutóbbi diák, aki itt járt még nem volt ilyen...
Vajon hogy működnek az ilyen festmények? Először megfestik és utána megbűvölik, vagy már eleve bűvölt ecsettel és festékkel vetik őket vászonra? Millió kérdés kavarog a fejemben, de mire elkezdeném feltenni őket, az alak már régen máshol jár. Valószínűleg megsértettem azzal, hogy nem figyeltem rá eléggé, ezek a festmények fennhordják az orrukat... Ahogy megfordulok, hogy másik képet keressek, akitől válaszokat kaphatnék, koppanást érzek a vállamon, egy lány jött nekem, szinte a semmiből. Bár nyilván eddig is ott volt, csak nem vettem észre...
- Semmi gond - mondom és rámosolygok. Nem akarok gorombának tűnni, remélem nem bennem bukott fel az ismeretlen. - Jól vagy? - ezt sem felejtem el megkérdezni, hiszen a lány dörzsölgeti a homlokát - feltételezem fáj neki... ahogy lenézek a földre azonnal megakad a szemem egy banánhéjon, valószínűleg ez okozhatta az idegen esését. Ezek a könyvek sem voltak eddig itt - gondolom, nagy eséllyel a szőkeség ejtette ki kezeiből, mikor elcsúszott. Ahogy lehajolok és elkezdem felszedegetni a könyveket - hiszen ki ne segítene egy bajbajutott társán? -, egy elég buta kérdést sikerül feltennem neki.
- Te is ide jársz? - igen... valószínűleg ide jár. Különben miért sétálna az iskola folyosóin?! Befogom a szám és a beszéd helyett inkább a feladatomra koncentrálok, már legalább a könyvek negyedénél járok, mikor valahonnan - komolyan ötletem sincs honnan - nagy fuvallat támad és a már eleve teljes rendezetlenségben lévő lapokat szanaszét sodorja a földön.
- Vicces hely ez, nemde? - csúszik ki a számon, ahogy megpróbálok elkapni egy, még a levegőben lévő lapot, természetesen sikertelenül. - Egyébként mi a neved? - végre sikerült valami értelmeset kérdeznem! Képzeletben hátba veregetem magam, ahogy újra lehajolok felvenni a köteteket.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2013. június 29. 17:36
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2013. július 1. 22:19 Ugrás a poszthoz

[Botond]

Izgatottan indulok el szobámból a kastély hatalmas udvara felé, hiszen ma olyan dolgot teszek, amit még soha nem - megnézek egy kviddicsmeccset! Akkor is, hogyha ötletem sincs mi az! Repüléstan órán még nem jutottunk el odáig, hogy részletezzük mit takar ez a sport, de azt már tudom, hogy kellenek hozzá seprűk, amiken repülnek a játékosok. Gondolom a játékosok. De ez nem biztos. Az utóbbi napokban sok susmusolást hallottam erről, kviddics így, kviddics úgy, szerintem tuti a Sárkánylovasok fognak nyerni, szűrtem ki egy beszélgetésből. Nem, biztos, hogy az Arany főnixek! - érkezett a válasz. Ezek tuti csapatok, bár én nem választanék ilyen hivalkodó nevet, az teljesen biztos. Inkább valami szolidabbat, mint az "A csapat", vagy ha az már foglalt, a "B csapat", ezek teljesen megfelelőek a célra. Mivel nem tudom, kik fognak játszani ma, és azt sem tudom, hogy egyáltalán a házaknak van-e csapatuk, vagy teljesen vegyesen állítják össze őket, egyszerű farmeringet, és nadrágot veszek fel, amik mellé jön egy kis kalap a fejem tetejére.
Ahogy közel érek a stadionhoz, rögtön feltűnik, hogy nem klappol valami - senkit nem látok a távolból, pedig nagyon izgatottnak tűnt mindenki a meccs miatt. Mikor a pályára lépek megpillantok valakit, valószínű, hogy csak túl korán jöttem, és emiatt nincs még itt senki rajtunk kívül, mindig is híres voltam arról, hogy mennyivel előbb meg tudok érkezni helyekre, mint hogy kellene, és végre találtam valakit aki szintén így van ezzel. Körbenézek mielőtt odalépnék az idegenhez és elkezdenék vele csevegni, mivel ebben az iskolában mindenki ezt teszi, csevegünk másokkal.
Körbe nagy emelvényeken lévő lelátókat látok, melyek magassága teljesen elképeszt - nem tudom, hogyan építhették ide ezeket... - Valószínűleg mágiával! - ötlik eszembe, a mágia sok kérdésemre választ adott itt tartózkodásom kezdete óta. Nagy robbanások? Mágia! Olyan tárgyak mozognak, amiknek nem kéne? Mágia! Hogy csináltad azt meg ilyen gyorsan? Mágia! Mi az amihez semmit nem értek? Igen, jól gondoltad, mágia! Emellett három-három karikát pillantok meg a pálya két oldalán, szimmetrikusan elhelyezve. Ezek biztos integrális részét képezik a játék lefolyásának, talán ezeken kell átrepülniük a játékosoknak, vagy valami. Közben közelebb érek a nekem háttal álló ismeretlennek, és ahogy elterveztem, megszólítom.
- Szia! - köszönök rá a fiúra. Sosem voltam jó a társalgások kezdeményezésében, de mióta a Bagolykő diákja vagyok, ebbe is elkezdtem beletanulni. - Te is izgatott vagy amiatt a mai nagy kviddics-cucc miatt? Mert én nagyon! - mosolygok rá. Nem igazán érdekel, hogy megfordult-e már, a mosolygás a hangomon is megérződik, legalább is anyukám mindig ezt mondta. - A Sárkányfőnixeknek szurkolok, te? Mindig elbűvölnek annak a lánynak, vagy fiúnak a mozdulatai! - lehet, hogy ez most nem sikerült olyan jól... általában, ha sületlenségeket hordok össze, mindig van egy kis igazságtartalmuk, de nem vagyok benne túlságosan biztos, hogy most elég értelmes dolgot mondtam ahhoz, hogy a srác ne nézzen hülyének... nem baj, valahogy csak kimagyarázom majd magam.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 28. 18:21 Ugrás a poszthoz

[Ágota]

Sálban, vastag pulcsiban battyogok végig a kastély folyosóin, amiken egyébként tök meleg van, a réteges öltözködésre azért van most szükségem, mert elég ramatyul vagyok, a hirtelen téli hideg mindenkit meglepetésként ért, de legtöbbeket nem betegített meg a szeszélyes időjárás. A Nagyterem felé haladok, már majdnem két napja nem ettem szinte semmit, nem mintha sok kedvem lenne így, köhögősen, tüsszögősen, orrfújósan emberi lények közé menni, kénytelen leszek, ha nem akarok még rosszabb állapotba kerülni. Vagy éhen halni, ami végül is egy elég rossz állapot... Egyedül a tanórák kedvéért mozdultam ki az utóbbi napokban, legtöbb időm a toronyban töltöttem, leginkább aludtam és olvastam, másra nem igazán szokott energiám lenni, mikor ilyen beteg vagyok, a gyengélkedőn sem tudtak segíteni rajtam, gondolom vannak olyan kórok, amikre a varázsvilág sem talált egyszerű és gyors megoldást. Még.
Ahogy belépek a Nagyterembe elmegy a kedvem az élettől, tele van emberekkel, mindenki vidáman nevetgél az asztalánál, csak én vagyok ilyen letört és búskomor ezen a reggelen, bárkit választasz ki a tömegből, a legjobb formáját hozza. Odacammogok az első olyan szabad helyre a Levita egyik asztalánál, aminek semelyik oldalán nincs senki, nem akarok megbetegíteni másokat, meg egyébként sem vágyom most kitüntetett figyelemre. Miután leültem, teszek tányéromra egy kiflit, és azon vacillálok, vajon mit kéne rá tennem... Édeset nem kívánok, így a lekvár kiesik, de semmilyen ehetőnek tűnő húst vagy sajtot nem látok ebben a pillanatban, szóval marad az üres vajas kifli. Amúgy sem akarom, hogy nagyon megfeküdjék a gyomrom a dolgok amiket meg fogok enni, egy hasfájás magában sem jó, egy torokfájós vírus mellett meg kész rémálom. Innivaló gyanánt kávét fogyasztok, valahogy kénytelen vagyok rábírni magam arra, hogy ne aludjak el a Nagyterem közepén, a legjobb módszer pedig természetesen az erőszak... Se. De most nincs nagyon más lehetőségem, bár erre is biztos van valami varázsige, inkább nem próbálkozom azzal, hogy előkutassam ködös elmémből, hogy tényleg van-e ilyen, és ha van, akkor hogyan idézhetném elő.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2014. január 30. 17:44
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 30. 17:59 Ugrás a poszthoz

[Alegria]

Az egyik folyosón kullogok, valami nyugodt hely felkutatásának érdekében. Azaz egy nyugodt hely megtalálásának érdekében, tudniillik az utóbbi időben kevesebb időt fordítottam a tanulásra, mint szerettem volna, inkább a barátkozással foglaltam le magam, és ez sajnos a teljesítményemen is meglátszik, nem is kicsit. Az előző vizsgákon sikerült megbuknom, mert nem találtam meg a termet, ahol a bűbájtan felmérés folyt, a pótvizsga alatt meg az ágyat nyomtam, így ismételnem kell az első évemet. Igazából ez annyira nem is zavar, még az itt töltött kicsivel több, mint fél év után is elég szokatlannak érzem a varázsvilágot, így az ismétlésre inkább segítségként tekintek, mint átokra. De a következő vizsgák egyikén sem bukhatok meg, az halálosan kínos lenne, szóval el kell kezdenem gyakorolni rá, hiszen csak kicsivel több, mint fél hónap, és megint teljesítenem kell a szigorlatokon.
Végül az erkélynél, sőt, az erkélyen kötök ki, már tanultam itt múltkor, úgy gondolom a nyugodt környezet segít az anyag feldolgozásában, a levegő oxigéntartalma is jelentősen nagyobb, mint néhány fülledt, benti területen, ezáltal az agyműködésem is serken. Gondolom.
Tankönyveim között, amiket felhoztam nem csak varázstantárgyakkal foglalkozók találhatóak meg, próbálok a normális... elnézést, a mugli tananyagban is felzárkózni a korosztályomhoz. Még nem döntöttem el, hol akarok elhelyezkedni, és ha véletlenül úgy döntenék, hogy nem bájitalkeverő, vagy auror leszek, akkor szükségem lesz a sima iskolákban tanított alapműveltségre. Elég hülyén nézne ki, ha a Bagolykőbeli tanulmányaim befejeztével visszamennék nyolcadik általánosba...
Leülök az egyik székre, és nekiállok a bájitaltantankönyvem olvasgatásának, egyelőre az összes anyagot átnézem, később emelem ki és tanulom meg a számomra fontos részeket, mindig is így tanultam, ez a legegyszerűbb módszer arra, hogy elérjük azt, hogy az információ könnyen megragadjon bennünk. Kivéve ha fotografikus a memóriánk, akkor nem kell ilyesmikkel bajlódnunk. Pár pillanatra elgondolkodom azon, vajon van-e olyan bájital, amely fotografikus memóriával áldja meg az embert, de végül visszahúzom magam az ábrándokból és belekezdek az olvasásba.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. január 30. 21:29 Ugrás a poszthoz

[Alegria]

Egész jól megy a tanulás, a Carbunculus átkot hatástalanító főzet hozzávalóit bemagoltam már, de a Goulens bájital egyszerűen nem marad meg a fejemben. Képtelen vagyok olyan dolgot megtanulni, amit nem értek, és fogalmam sincs arról, hogy mi az a damijána... Valószínűleg valami gyógynövény lehet, de nem vagyok benne biztos, szívesen átugranám ezt a receptúrát, de attól tartok, hogy szinte semelyiket nem tanulnám meg, ha az összeset átugranám, amiben van legalább egy hozzávaló amit nem ismerek. Így marad az értelmetlen, egymáshoz nem kötődő szavak magolása, ami, amint már említettem, soha nem volt az erősségem. Ezért nem tudtam soha megtanulni a földrajzot, mikor még mugli iskolába jártam.
Felkapom a fejem, ahogy a nagy koncentrálásból egy hang ránt ki. Először balra, aztán jobbra, végül középre nézek, ahol meg is találom a hang forrását. Egy lány áll előttem, valamivel idősebb lehet nálam, de nem tudnám megmondani pontosan mennyivel. Még nem láttam errefelé, így vagy akkora a kastély, hogy elkerültem valakit több hónapon keresztül (ami könnyen megeshet), vagy most érkezett az iskolába, ami elég fura, ha tényleg idősebb nálam. Helytelen mondata arról árulkodik, hogy külföldről jöhetett, nem beszéli tökéletesen a magyar nyelvet. Akcentusából nem tudom megállapítani, vajon honnan jöhetett, mindegy igazából, majd megkérdezem tőle.
- Szia! - válaszolom nagy mosollyal, ha új errefelé, biztosan jól fog esni neki az, hogy viszonylag meleg fogadtatásban részesül. - M-hm, tanulok, bájitaltant.
Próbálok olyan kedves hangnemben beszélni, amilyenben csak tudok, nem akarom elijeszteni, a tanulásban nem zavar, maximum megkérem, hogy kérdezzen ki, csak segíteni tud, ha szeretne. Meg ha érdekli valami én is szívesen magyarázok neki.
- Nem, nem egyáltalán nem! - válaszolok kérdésére, még mindig mosolyogva, legkevésbé sem akarom elijeszteni, de szerencsére le is telepszik mellém, egy másik fotelba, természetesen. Egy ideig csak nézem, aztán úgy döntök, hogy ahelyett, hogy passzív stílusban a tankönyveimmel kezdenék el szemezni, inkább előrelendítem a köztünk folydogáló, - remélem csak egyelőre - lassú beszélgetést.
- És mi a neved? Hol születtél? - lehet, hogy a két kérdés kicsit túl sok együtt, én utálnám, ha így elkezdene faggatni valami idegen srác, de remélem a lány nem tart túl tolakodónak. Igazából a legjobb az lenne, ha egyáltalán nem tartana tolakodónak, de sajnos ezt nem az én saram eldönteni, hanem az övé.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. július 8. 19:25 Ugrás a poszthoz

[Kinsey]
Rájöttem, hogy az idők során egy erős ellenérzés alakult ki bennem a mugli orvosokkal szemben. Pontosabban a mugli orvosokkal és a bájitalokkal szemben. Pontosabban ennek a két dolognak az összekeverésével szemben, ha jobban belegondolok. Felagund tanár úr legutóbbi törekvései arra, hogy áttoljon a bájitaltan vizsgán elég rosszul sültek el. Persze az egész "amit megfőztél, azt meg is iszod" taktikának az a lényege, hogy megszívjam, és tanuljak a hibáimból, de most azt hiszem, hogy csak megszívtam, mert még mindig nem tudom megkülönböztetni a varangydudvát a szárított denevérszemtől. Egyszerűen nem megy. Nem csoda, hogy harmadszorra ismétlem az első évet, persze csak amiatt a fránya bájitaltan miatt. Össze kéne kapnom magam, mert ha megint megbukom, könnyen lehet, hogy kitesznek a Bagolykőből.
A faluban sétálok, sajnos ez most nem a szokásos semmittevős, céltalan séta, nagyon is konkrét indíttatással eredtem útnak. Le kell küzdenem a félig nemlétező fóbiám! Tudtam, hogy nem szabadott volna meginnom azt a löttyöt pénteken... Mikor szóltam a professzornak, hogy valami nincs rendben, egyszerűen legyintett, és azt mondta, hogy ne féljek, egy-két napon belül elmúlik. Már hétfő van, de még egyáltalán nem múlt el. Hétvégén hazautaztam, a szüleim természetesen rögtön kiszúrták, hogy valami nincs rendben, ezért elvittek a kerületi rendelőbe, többórás ücsörgés és egyik orvostól a másikhoz menetelés után egy pszichiáter felállította a végleges diagnózist: "Gyerekkori traumából fakadó aquafóbia". Víziszonyom van, aminek - annak ellenére, hogy születéskor alakul ki, és elméletileg a betegeket egész életükben végigkíséri - nálam csak most jöttek elő a tünetei. Tök logikus. Mugli orvostudomány–Bence 1 - 0.
A hidrofóbia lehetséges kezelési módjainak mindegyike hasonló alapkoncepcióval bír: a vízhez társuló negatív élményeket a vízhez társuló pozitív élményekkel kell felülírni. Mivel nem úgy néz ki, hogy magától egyhamar elmúlna ez a csodás állapot, amiben találtam magam, úgy döntöttem, hogy megpróbálom a mugli módszerrel orvosolni a problémámat, hátha beválik. Pár percen belül el is érem Bogolyfalva egyetlen tavát. Nem jó látvány. Kicsit sem. Mégis, muszáj kényszerítenem magam arra, hogy leküzdjem a félelmeimet, így odasétálok a kicsit túlságosan is korhadozónak tűnő stéghez, amely bőven benyúlik a tó fölé. Szerencsére senki nincs rajta, így nem fogják látni a bénázásomat, bár egyelőre még csak nem is bénázok, a stéget bámulom pár lépésnyi távolságból, miközben azon gondolkodom, hogyan fogok itt a vízzel kapcsolatos pozitív élményeket szerezni, miközben képtelen vagyok arra, hogy a tó közelébe menjek.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. július 11. 20:37 Ugrás a poszthoz

[Lilla]
Elérkezett az évnek azon időszaka, amikor elfojthatatlan vágyat érzek arra, hogy az összes tanárra jó benyomást tegyek. Igen, strébert vagyok. De legalább felvállalom. A benyalás fő eszköze nálam a számtalan szorgalmi feladat elkészítése, ami azzal a pozitív mellékhatással jár, hogy pontokat is szerzek a házamnak. Ez főleg azért hasznos, mert így senkinek nem kell megtudnia, hogy mekkora törtetővel állnak szemben, hiszen a sok szorgalmit a patriotizmusomra foghatom. Tudom, ördögi terv, szinte látom magam, ahogy a hipotetikus bajszomat pödörgetem, miközben a tegezés és magázás hátrányairól és előnyeiről írok... Azt hiszem új életcélom van, bajuszt növesztek!
Úgy döntöttem, hogy a mai este, – lévén jó sötét van, és szinte semmi esélyem arra, hogy bármit is lerajzoljak – művészet különmunkát készítek el. A legtöbbet már megcsináltam, de a képregényt még nem rajzoltam meg, ezt fogom kivitelezni. Még nem tudom, hogy pontosan mi lesz a témája, de abban biztos vagyok, hogy lesz rajta egy páncél. Pár nappal ezelőtt láttam a Banya folyosóján egy páncélt, ami megfogta a fantáziám, nem is tudom igazából, miért. Akkor nem volt nálam sem ceruza, sem a vázlatfüzetem, ezért úgy döntöttem, hogy visszatérek annak érdekében, hogy lerajzolhassam.
Amint úti célom közvetlen közelébe érek, rájövök, hogy a fáklyák által biztosított félhomály, lehet, hogy nem lesz elegendő ahhoz, hogy sikeresen lemodellezzek egy páncél. Úgy döntök, hogy - mivel mágustanonc vagyok - varázslattal fogom megoldani ezt a problémát. Annak ellenére, hogy a harmadik évemet töltöm a Bagolykőben, nem nagyon szoktam hozzá a varázsláshoz, így amikor lehet, mugli módszerekkel orvosolom a különböző problémáimat, de úgy érzem, hogy hogyha tényleg be akarok illeszkedni, el kell kezdenem úgy viselkedni, mint egy normális varázsló. Előveszem pálcám a zsebemből, és viszonylag halkan és határozatlan hangnemben elmotyogom a bűbájt.
Lumos...? - bár hangosan és érthetően kéne elmondani az összes varázslatot, hogy működjön, az olyan alapvetőeknél, mint a a Lumos, úgy néz ki, erre nincs szükség. Gondolom akik kitalálták ezt az egész bűbájosdit, rájöttek, hogy vannak olyan kretének, mint én, és egyet-kettőt számunkra is elérhetővé tettek. Annak ellenére, hogy a kis fény inkább zavar a látásban, mint segít - enyhén vakító hatással van rám, de az utat valahogy mégsem világítja meg, és igazából semmi mást sem - nem hagyom, hogy elaludjon, mintegy kitűzőként viselem, ami azt bizonyítja: igenis képes vagyok a varázslásra!
Ahogy ráfordulok a folyosóra, egy furcsa és hangot hallok. A morajt leginkább egy halálsikoly és egy sorozatgyilkos őrült nevetése közé helyezném, a parasági skálámnak mindenesetre a legtetejét súrolja. Nem kellett volna idejönnöm, főleg nem este. De sajnos már itt vagyok, és mivel nem akarom, hogy a komoly erőfeszítéseim kárba menjenek. Varázspálcámat jóval magam előtt tartva elindulok befelé a folyosón, hogy megbizonyosodjak a hang eredetéről, és lerajzoljam az egyik páncélt... Aztán meg elfussak, mint egy ijedt hétéves.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2014. augusztus 16. 20:56 Ugrás a poszthoz

[Kinsey]
– Hogyan kezdjek neki? – motyogom magamban, miközben félelemmel bámulok le a stégre. Nehéz ügy ez a hidrofóbia, már közel öt perce állok egy helyben, még mindig nem voltam képes rálépni arra a fránya hajóhídra. Pedig azért nem olyan óriási feladat, meg amúgy is, mit árthat nekem a víz? Mondjuk megfulladhatok, ha beleesek, nem tudhatom, sekély-e eléggé a víz ahhoz, hogy leérjen a lábam, úszni meg ugyebár nem tudok... Egy csomó undorító és veszélyes lény élhet odalent, a mélyben, velük sem lenne jó ötlet packázni, a számtalan baktériumról és vírusról nem is beszélve, ami a tó vízében hemzseghet. Azaz hemzseg. A tó tele van baktériumokkal, akik mind meg akarnak gyilkolni. Biztos vagyok benne.
Megrázom magam, ahogy belegondolok abba, milyen szánalmasan festhetek, ki kell találnom valamit, meg kell emberelnem magam! Nem lehet igaz, hogy a víz így kifog rajtam. Mivel valószínű, hogy a stégen is olyan kórokozók vannak, mint a vízben, úgy döntök, hogy letisztítom kicsit, mielőtt rálépnék, jobb félni, mint megijedni... Előveszem a varázspálcám, és a pallóra célzok vele.
Suvickus! - mondom ki egész határozottan a varázsigét, ami óriási fejlődés az általános kicsit határozottanhoz képest, a viszonylag gyakori teljesen határozatlanullal összehasonlítva pedig végképp. Úgy néz ki, hogy tudok, ha akarok. Vagy ha úgy érzem, hogy halálosan fenyegetnek a bacilusok. Most, hogy a stég megtisztult egy kicsit – bár jól látható változást nem értem el, tudom, hogy a rajta található baktériumok száma nagy valószínűséggel csökkent – a tó felé merészkedek pár lépést. Nem is olyan rossz, nem szokásom a természetben gyönyörködni, de a naplemente egész szép itt... Persze nem csodálhatom sokáig a tájat. Jellemző.
A kellemes, békés nyári estét átszelő, vérfagyasztó sikoly, kitágult orrlyukak, dülledt szemek. A férfi egy üldözött vad tökéletes mintapéldányát láthatja most bennem. Vagy egy ijedt srácot, aki sikítozik, mikor hozzászól valaki. Reflexszerűen megfordulok egy viszonylag nagy körben, hogy láthassam potenciális rosszakarómat. Pillanatokon belül azon kapom magam, hogy a hapsi karja felé nyúlok, és meg is fogom azt, pár tizedmásodperc alatt realizálódik bennem, hogy miért. Elfogyott alólam a talaj, azaz a stég, az oldalán támaszkodom a lábammal, magyarán nem vagyok éppen stabilis helyzetben. A meglepetés következtében megszakadt sikolyom megint kitör a torkomból, nem eshetek be a vízbe!
– Segíts, segíts, kérlek, segíts, ez nem pozitív élmény! - olyan erősen próbálom magam húzni, amennyire csak tudom, hogy ne kelljen beleesnem a tóba, ennél rosszabb dolgot nagyon nehezen tudnék most elképelni. Ráadásul az idegen lehet, hogy igazat mond, és tényleg tele van sellőkkel a víz, akkor bizony nagyon megszívtam, attól tartok, hogy meg fognak enni vacsorára. Ha a sellők egyáltalán esznek embert... lehet, hogy a Legendás Lények Gondozása anyagot is át kéne még néznem párszor a vizsgák előtt.
Utoljára módosította:Lengyel Bence, 2014. augusztus 16. 20:57
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2015. szeptember 5. 18:01 Ugrás a poszthoz

Dol


Bence bizonytalanul közeledett a faluban található művészellátóhoz. Idegen volt számára ez a világ, soha nem tartotta magát művészléleknek: sem a képzőművészetekben, sem az irodalomban nem mozgott otthonosan. Már akkor sem álltak hozzá közel ezek a dolgok, mikor mugli iskolába járt, sokkal inkább kedvelte a matematikát és a természettudományokat, és bár ezektől a tantárgyakról – szoros értelemben véve – el kellett búcsúznia, mikor felvették a Bagolykőbe, a világ megismerésének egészen új dimenziói nyíltak meg előtte.
Azért tartott mégis a bolt felé, mivel szülei – legutóbbi látogatása során – meggyőzték arról, hogy keresnie kell valamilyen módot az önkifejezésre. Tudták, hogy a fiú nehezen beszél bárkinek magáról, inkább a könyvekbe temetkezik, mikor bántja valami, és mivel nem voltak képesek beszédre fogni őt, a lelkére kötötték, hogy megpróbálkozik a rajzolással vagy a festéssel. Bár mindketten pszichológusok voltak, próbálták nem analizálni gyermeküket: amint a mellékelt ábra mutatja, ez csak többé-kevésbé sikerült.
Pár perc séta után megtalálta a boltot, amiről a háztársait hallotta beszélgetni a klubhelyiségükben.
– Jó napot. – köszönt halkan a pult mögött álló eladónak. Szűkszavú volt, mint mindig, nem teremtett szemkontaktust a férfival, távolságtartás sugárzott belőle. Ahogy körbenézett, a bolthelyiség atmoszférája émelyítően hatott rá: a fehér falról és a piros polcokról visszaverődő erős fény szinte elkábította őt. Bár már előre átgondolta, hogy mire lesz szüksége (papír, tempera, vízfesték, ecset), az eszközöktől – és a pultnál álló úrtól – távolabb eső a sarokban lévő könyvespolcok felé vette az irányt, hogy kicsit elbújhasson. Úgy döntött, hogy a könyvek tüzetes vizsgálatával fogja elterelni figyelmét a kellemetlen érzésről, így levett egyet az állványról, és belelapozott.
Lengyel Bence
INAKTÍV


A Bagolykő legpuhább plüssmackója
RPG hsz: 16
Összes hsz: 206
Írta: 2015. szeptember 5. 20:22 Ugrás a poszthoz

(Túl) kicsi lány

Lehet, hogy Bence túl elhamarkodottan dolgozta ki stratégiáját: az, hogy könyvolvasással próbálta elterelni figyelmét, önmagában még nem okozott volna gondot. A probléma tulajdonképpen a könyv mibenlétével volt. A fiú egy Klimt albumot kapott le a polcról, amit meggondolatlanul ki is nyitott, és ezek után meglepően nehéznek bizonyult visszatennie. Eredeti célja mindenesetre teljesült: gondolatai villámgyorsan elterelődtek aktuális helyzetéről. Elmélyülten lapozgatta a gyűjteményt, elraktározva annak tartalmát, és átértékelve mindazt, amit a művészetekről gondolt. Mindjárt közelebbinek érezte magához ezt az – addig idegennek érzett – világot, és szinte neki is megjött a kedve az alkotáshoz. Ezzel nem is lett volna probléma, egy ilyen újszerű élmény igazán meglepő és meghatározó lehet bárki életében.
A bajt a srác mögött megjelenő nő jelentette, akit a fiú először észre sem vett, hallott valami háta mögött, de először sikerült ignorálnia a hangot, ami megakasztotta volna a felfedezésben. Viszont, amikor látásának perifériájában jelent meg egy alak, rögtön tudatosult benne, hogy hozzá beszéltek. Ráadásul egy kislány, aki legalább 2-3 évvel fiatalabb nála.
– Érdekesnek érdekes, – mondta neki riadt hangon, miközben megpróbálta becsukni a könyvet, és visszatuszkolni azt a polcnak egy olyan szegletébe, amit a lány nem érhet el, és ahol ideális esetben a címét sem láthatja meg – de biztos, hogy nem fogjuk megtanulni!
Közben szembefordult az idegennel, és farkasszemet nézett vele, miután megtalálta tekintetével a majdnem két fejjel alacsonyabban ülő szempár. – Ez nem való neked. Ami azt illeti, nekem sem. Segítek valami olyat találni, ami jó lehet, rendben? – Egy pillanat erejéig nem csinált semmit, majd mikor érezte, hogy kínjában és szégyenében vörösödni kezd, ezért pördült egyet a sarkán, és valami olyat próbált keresni, ami megfelelő olvasmánynak bizonyulhat. Mivel nem akarta, hogy a lány észrevegye, hogy elvörösödött, a válla mögött vetette oda neki egy megfelelőnek tűnő könyv címét:
– Mit szólsz a Csomózás művészetéhez?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Lengyel Bence összes RPG hozzászólása (11 darab)

Oldalak: [1] Fel