Kívülről semmi extra. Akit nem érdekelnek a művészetek azok valószínűleg észre sem veszik az újonnan nyílt üzletet. Azok viszont, akiknek a lételeme a kreativitás az alkotás, el sem tudnak menni mellette.
Belépve aztán igazán nem csalódik senki sem. Van itt minden, amit egy művész megkívánhat. Könyvek, eszközök, alapanyagok, minden szépen elrendezve, de ha mégsem talál valamit a betévedő művész a tulajdonos mindig rendelkezésre áll. Igaz, előfordulhat, hogy oda kell menned hozzá, hogy tegye már le az ecsetet és ne az üzlet közepén pingáljon, hanem neked segítsen, de nem kell aggódni, hogy megzavarod... mosollyal az arcán fog segíteni mindenben. S ha valami még sincs a boltban, akkor sem kell elkeseredni, néhány napon belül a legritkább, legkülönlegesebb vágyaidat is teljesíteni fogja. Mindezt pedig olyan áron, ami a pénztárcádnak sem fáj. Már-már el sem hiszed, hogy lehet valami ennyire olcsó, de Min Jong nem a profitért futtatja a boltot. A művészetet és a tehetséget támogatja így.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614523#post614523][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 18:43[/b][/url]

Délutáni látogató
nyár van

Vasárnap lévén az egész napom szabad volt, azt az egyetlen órát leszámítva, amíg azt vártam, hogy valaki betévedjen, de hiába. Ma nem volt a legjobb napom. És még el is kések a délutánról, pedig eskü, nem állt szándékomban.
Gyorsan összeszedem magam, választok néhány darabot a fogasokról, elvégre úgyis kell már néhány új darab, pár varázslattal meg pont méretre igazíthatom őket, így nem is kell sehova elvinnem. Tökéletes...
Lassan hat óra lesz, szóval ideje, két óra késés után kilépnem az ajtón. Meleg van, a nyár utolsó napjainak egyike, így érdemes lenne kihasználni ezt az alkalmat. A tanévnek nemsokára vége, aztán utána meg kezdődik az új. Én meg nem tudom, mit fogok akkor csinálni.
Nem sietem el a dolgokat, a lépteim kicsik, így még plusz fél óra késéssel érkezem meg az üzlet elé. Benyitni persze nem merek, nem akarok, mert ég a pofámról a bőr, hogy képes vagyok minden szó nélkül így elkésni.
inkább benézek az ablakon, és mivel nem látok senkit, csak lekuporodom a kirakat tövébe. Hát ez így most sokkal jobb, a poros földön ülni, és csak várni. Sok gratuláció.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614568#post614568][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 20:08[/b][/url]

Miért kell nekem elkésni, azt sosem tudtam megmondani, de valahogy elég sűrűn sikerül. És néha csattanok. Talán most is.
Már indulnék, hiszen fél órát vártam, de hát ez van. Aki késik, az bűnhődjön meg. Lassan állnék fel, már szedem össze a gondolataim, amikor nyílik az ajtó, és én eléggé összerezzenek ahhoz, hogy hirtelen azt se tudjam, fiú vagyok-e vagy lány.
A segítő jobbot elfogadom, naná, hiszen magamtól tuti nem állnék lábra, de aztán el is rántom magam. Ekkora szerencsétlen is régen voltam.
- Ne haragudj, hogy késtem.
Ügyet sem vetek arra, ahogy ő kérdez, elég, ha kimondom, amit én szeretném izegve-mozogva, bűntudatosan, de nem bírok megállni egy helyben. A kezemmel babrálok, a lábaimat egyszer keresztbe, aztán megint egyenesen állva tartom, hiába, ha valamit elszúrok, és tudom, hogy én vagyok a tettes, elég rossz gondolatokat szül, amire fel nem tudok nyugton maradni.
Egy kicsit azonban, amíg sikerül nekem is válaszolni, mégis sikerül, de csak azért, mert a nagy beismerésemen már túl vagyok.
- Csak egy fél órája. Néztem az utcát, a napot, ahogy lebukni készül, és a szökőkutat, amit valószínűleg a képzeletemből halásztam elő.
Viccelődöm kicsit, a humor mindig oldja a feszültséget, talán ez sem lesz kivétel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614575#post614575][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 20:44[/b][/url]

- Jó.
Bólintok, kicsit nagyon megkönnyebbülve. Bár az én késésem durvább volt a maga két és fél órájával. De sebaj, borítsunk fátylat a múltra. Jó ötlet, hülye lennék vele vitatkozni.
- Tényleg. Csurom vizes állapotban távoztam onnan, hála neked.
Vigyorodom el. Még zöldfülű voltam az itteni dolgokban, a suliban, és minden másban is. Azóta eltelt némi idő, de mintha csak tegnap lett volna, úgy emlékszem rá, mint minden emlékezetes pillanatra.
Az invitálásra kicsit szórakozottabban, de határozottan lazábban lépdelek befelé, és szoknyámat kihúzva magam alól huppanok le a kényelmes, puha kanapéra. De az még meleg. Itt aludt? Vagy mi a fene... Biztos nem volt e legkényelmesebb pihenni.
Elég szűkszavú leszek, kissé feszélyezetten, és csak halkan suttogom el, hogy epres teát kérek szépen. Jobban leköt a hely, ahol még sosem voltam. mindenfele ecsetek, festékek, vásznak, és az illat is olyan... művészi, vagy hogy is kéne kifejezni. Különleges.
- Köszönöm.
Nyújtom a kezem az üdítőmért, ami, ha meleg, akkor villámgyorsan lehűl, a krémest meg észre se veszem. Kínos csend. Hosszú percekig, amit kénytelen vagyok megtörni, mert nem bírom.
- Akkor hallgatlak. Mesélj, mi történt az elmúlt pár hónapban.
Tegnapi ígérete szerint majd elmeséli ma, így nem is teketóriázok, amikor végre kibökheti, hogy mi is volt az a nagy tennivaló és esemény, amivel eltelt az idő. Egy biztos, az enyémnél tuti izgalmasabb és jobb volt, de azért megadom a lehetőséget, hogy bebizonyítsa, nem. De az úgysem fog menni...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614589#post614589][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 21:15[/b][/url]

Azok ám az események. Méghozzá szép hosszú sor, amiből én csak párral voltam tisztában. Vagyis picit többel, de cseppet sem ilyen részletesen. Még bejárok néha a régi szobámba, na meg más perspektívából is látom a világot, mert rákényszerítettek, hogy felnőjek. Már néhányan azt mondják rám, hogy néni, pedig eskü, nem nézek ki többnek a koromnál.
- Hű. Hát zajlik körülötted minden.
Igazából összevisszaság kering a fejemben, mint a Nap körül a bolygók, csak gyorsabban, és jóval többen, mert azt se tudom, mire feleljek.
- Biztos megérdemelted, méghozzá a saját erődből. Az király dolog.
Ilyenről nem is álmodozom. Na ezért nem járok bálokra. Vagyis nem túl gyakran, és biztos, hogy nem iskolai rendezvényen. Soha nem veszek részt ilyeneken.
A kép viszont, amit hoztam, elgondolkodtat. Nagyon.
- Mert tudom, hogy szeretsz festeni. És azt láthatod benne, amit akarsz. Nézd meg, olyan, mint sok maszat, minden ábra nélkül. Mintha színes pöttyökből állna, amiket elmostak. Színes. És vidám. Olyan te vigyorgós... Annak ellenére, hogy tökre nem tudok rólad kb. semmit sem. De a kedvenc színed tuti benne van.
Utolsó két mondatom egy vállrándítás után csúszik ki, jóval hadartabban, mint ahogy eredetileg beszéltem. De nem rossz értelemben, meg semmi, csak az már nem a miért, hanem maga a helyzet. És azért vagyok benne oly biztos, mert a világ összes színét tartalmazza az a cseppnyi kép.
- És most mihez kezdesz, hogy Aileen nincs már itt? Tudom, hogy valaki átvette a helyét, de gondolom az nem ugyanaz.
Másabb dolog, de tudom, hogy érdekli, és talán még mesélne is róla. Legalább megismerem, ha már pont emiatt panaszkodtam az imént.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614632#post614632][b]Böröczky Zoé - 2016.08.28. 22:28[/b][/url]

A legmázlistábbak a világon, akik ezt megtehetik. Én is voltam már így, meg most is ez a helyzet. Azt tehetem, hanem is teljesen, de nagy részben, amit szeretnék, így tökéletesen megértem az egészet, ami a szavak mögött megbújik. Veszek egy szeletet a sütiből is, bár nem habzsolom olyan nagy hévvel. Finom, de nem zabálok, csak jóízűen elfogyasztom. Az a kultúra. Ami mostanában mindig kimaradt. De neki meg valami.. áh..
- Ha szeretnél még, megkapod az én maradékomat is.
Nyújtom felé, mert úgy tűnik, még jó pár tonnányit képes lenne benyomni ebből. Nekem még a fele megvan, de ha nem kéri, akkor is félreteszem. Nem kell egyszerre sok a jóból.
- Aileen-nél én is azt kaptam még két éve. Vagy lehet, hogy már három is megvan. Azt sem tudom, mikor jöttem.
Kellemes emlékek, könnyű feladat, és megvan egy vizsga. Az első sikerélmények, ilyen értelemben vett pozitív érzések a kastély falai között, amikre a mai napig szívesen emlékszem vissza. Bár sosem ment a rajz, az az óra tényleg jó volt.
- Neked biztos jobban megy.
Suttogom, ki se akartam mondani, de sikerült. Nem is veszem észre egyébként, úgyhogy csak figyelek, mintha mi se történt volna.
- És végül bejárhatsz órákra? A többivel meg ne törődj. Örülj, míg azt csinálod, amit akarsz. Sokan nem ilyen szerencsések. Nekem is csak félig sikerül azt tenni, amit szeretnék. De ez így jó. Mindig van keserű az édes mögött, és a fanyarban is ott a méz édes.
Én is feltámaszkodom a támlára, könnyebb így azért, mintha csak a nyakamat tekergetném. Gondolkodom. Erősen.
- Ki akadályoz meg abban, hogy táncolni tanulj?
Érdekel, szimplán, egyszerűen, mert ilyen vagyok. Még az arcom is ezt tükrözi, pici szemecskéimről nem is beszélve. És tényleg érdekel is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=614699#post614699][b]Böröczky Zoé - 2016.08.29. 19:14[/b][/url]

Vacsi. A szemeim egyszerre pattannak ki, bár a hasam egyelőre nem jelez, hogy ideje lenne bármit is beleszuszakolnom, ami az ételt illeti.
- Egy "szépenenninemlehet" hamburgerre én is beneveznék.
Persze csak viccből. Na jó nem, mert bármikor be tudnék nyomni egy minden finomsággal megtömött példányt, de azt csak és kizárólag egyedül. Olyan isten nincs, hogy én bárki előtt is megmutassam, hogy a kismalac bennem él.
Azt viszont csak viccnek szántam, vagyis hát félig viccnek szántam, hogy nem tudom, mióta vagyok itt. Igaz, az idő repül, de a mai napig emlékszem az első napjaimra, a bénázásaimra, amik lassan három évvel ezelőtt voltak. A legijesztőbb időszak, és a legszebb. Hiányzik az akkori hely, a levitás kis kuckóm, az én ágyacskám, a kis szekrényem, meg minden, amit akkor megkaptam, A szobatársak, az akkori házon belüli csapat...
- Hát a festés. Meg a rajz. Neked tuti jobban megy. Én béna vagyok ezekhez.
Kimondtam végül, amit nem feltétlen akartam, de ez legalább nem kelt semmi rossz érzést, hogy már megint kikotyogtam valamit. Különben is. Nem csak én mesélek, igazából fullra nem, na meg neki már el merek mondani dolgokat, nem úgy, mint egy vad idegennek. De ami még jobb, hogy még kérdezni is merek...
- Nem tudom. Felemás érzésem van. Tanulni szeretnék, amire jelenleg itt, ezen a helyen nincs végtelen lehetőség. De imádok itt lenni, a faluban, és most a kastélyban is, mert ott vagyok, ahol egy ideje szeretnék.
Velős, tömör, de teljes mértékben igaz válasz. Na meg egyébként is, nem érhetek el minden egyik pillanatról a másikra, mert azt nem élvezném ki annyira. Az idő pedig a másik kényes téma, hiszen abból sem rendelkezem annyira sokkal, hogy mindez beleférne. Csak szépen lassan, pont ahogy ő van a táncolni tanulással. Fontossági sorrend! Irigylésre méltó.
- Nem voltam sokat külföldön, mindössze három napot, amiből kettőt végigaludtam. Valami továbbképzés vagy konferencia volt, és elkísértem apát. Én szabadon voltam, azt csináltam, amit akartam. A a napi nyolc óra alatt tanult valamit, én meg magamtól a szabadban. Mondjuk egy óra alatt megvoltam a "vásárlással", a többit meg csak ellébecoltam. Akkor akadtam rá a képre is.
Vagy ha nem a mostani kiruccanásom most a téma, akkor egy kicsit hosszabb lesz a monológom, bár az igaz, hogy akkor sem fog tíz-tizenöt percnél hosszabb ideig tartani.
- Kérdezhetek valamit?
Az ilyenek sosem indulnak jól, ezért is kérdezem hirtelen, minden egyéb prológus nélkül. A meglepetés ereje mindig jó fegyver. Már fúr egy ideje, és sürget is a dolog, és ki kell jönnie, különben meghalok. Ha nem ettől, akkor attól, de az, hogy esélyem van élni, és nem fog anya kibombázni otthonról kevésbé tűnik rossz választásnak, mint hogy kitekerje a nyakam, iszonyatos fájdalmak között.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=640171#post640171][b]Böröczky Zoé - 2016.11.18. 08:11[/b][/url]

Csak boci szemekkel nézek előre, vagyis fel, de nem értem.
- Az meg mi?
Kérdek vissza, kicsit talán durvábban, mint szeretnék, de ritkán lehet ilyenekben meglepni, most meg sikerül is. El nem bírom képzelni, hogy azt eszik vagy isszák. Bár gondolom benne van a hambi, de hát ki tudja. Mit kell vele csinálni?
Összevissza, kesze-kusza a gondolathalmaz, ami körülölel, de elengedem. Van sok más, amin érdemes agyalni. Ez pont nem ilyen, mert a legkisebb szikra sincs meg, az micsoda.

Hát igen. Nyilván. De oly sok időm van még tanulni, és edzeni magam bármilyen téren. Na nem mintha kifejezetten akarnám, mert nézni jó, de a sok pepecselés... Nem az én asztalom.
- Türelmed is több van, mint nekem, úgyhogy rád hagyom.
Vonok vállat olyan természetességgel, mintha minden percben ezt csinálnám, ellenben azzal, hogy mit is akarok magammal kezdeni a jövőben. Gondolkodom rajta jó néhány percet, míg elérek a legbiztosabbhoz.
- Nem tudom. Mindent és semmit. Minden érdekel, de közben annyira rémisztő belegondolni, hogy minden, hogy inkább arra jutok, hogy semmit.
Nesze semmi, fogd meg jól. De hát én se tudom, most mit szépítsem? Vagyis félig már megvan a feladatom, és az, milyen irányban menjek, de húzom, ameddig lehet, az utolsó, talán az utolsó utáni pillanatig.
- Arra gondoltam, hogy ellóghatnánk az évnyitót. Van egy feladatom, amit még le szeretnék tudni a tanév kezdete előtt, vagy az elején. És nem is tart sokáig, max. egy óra, ha nem, másfél. Na
Nem is volt olyan nehéz. Vagyis de. Túlságosan is. Tádáámm...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=653404#post653404][b]Böröczky Zoé - 2017.01.04. 12:33[/b][/url]

Még elképzelni is nagyon vicces, ahogy kajálás közben más nem lát mást, mint egy megfestett, kinyomtatott arcot, ami mögé odaképzelheti, ahogy a rengeteg ketchup, meg majonéz, meg hagyma, husi, és minden zöldség ugyanúgy ömlik mindenfele, csak szebb köntösben...
- Óóó, azt már elkezdtem. Voltam apával itt-ott, meg egyedül is, de az utazás nem az én asztalom, legalábbis ha csak pár napra megyek. Kimerít. De az, hogy mindent megfigyeljek, na az már nagyon is tetszett. De arra meg időm nincs, és türelmem. Ez meg pont, hogy csak pár napig megy, utána kell a mozgás.
Belegondolva, hogy mennyi mindent csináltam a nyáron, és mennyi dolog vár még rám, talán tényleg nem maradtam le semmiről sem.
- Egyébként is. Még csak 21 vagyok. Időm, mint a tenger.
Nevethetnékem támad, mert úgy hangzik átgondolva ez a mondat, mintha maga a megtestesült bölcsesség lennék. Pedig nagyon nem, és ezt mindenki tudja. Ha az lennék, azt csinálnám, amit a józan eszem ordibál nap, mint nap, de mégsem hallgatok rá, inkább megyek a saját fejem után.
Az évnyitó...
- Kaptam egy feladatot, amit meg kéne oldanom és csinálnom, de egyedül nem megy. Mivel jön a tanév, akkor már nem igen lesz rá idő, az évnyitó meg olyan... Hát... Kihagyható.
Nem szeretem a tömeget, és ezen nem változtatott az eltelt idő sem. Bár már megmaradok, és nem kapok minden percben pánikrohamot tőlük, de azért nem viszem túlzásba a dolgot. Jövőre majd úgyis lesz rá lehetőségem, pont több, mint a normális lenne, de persze, ennyire hülye is csak én lehetek, hogy feszegetem a saját tűrőképességemet.
- Igazából annyi a feladatom, hogy megpróbáljam elrejteni saját magam.
Ködösítésben mindig is jó voltam, aztán mindenki kitalálja, mire gondolok, vagy mire nem. Az már az ő problémájuk, ha nem egy rugóra jár az agyuk...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2164&post=653495#post653495][b]Böröczky Zoé - 2017.01.04. 22:30[/b][/url]

Ezt már hallottam párszor. Nehezen tudnak kezelni, és akkor is leginkább csak azt látom, ahogy bámulnak. Na ezen fogok változtatni, ha minden jól megy, a közeljövőben. Ezért is kell a segítség.
- Nem úgy kell rejtőzni. Az az én dolgom. Lesz. Valamikor.
Azt még én sem tudom, mikor, de haladok felé. Lassan, de annál biztosabban. Már alig várom a következő tanévet úgyis, amikor megint lesz elég indíttatásom arra, hogy tanuljak és gyakoroljak. Meg meg is jött mindehhez a kedvem. Milyen jó lenne végre normálisnak lenni...
Csak ábrándozom, mikor nagy nehezen eljutnak a szavak a fülembe.
- Megennék egy gyümölcslevest, aztán meg szilvás gombócot, megkoronázva egy áfonyás pitével, és mellé valami finom itóka. Csatlakozol?
Az előbb mondta, hogy kajás, így csak nem utasítja vissza a sok finomságot, vagy legalábbis az étkezést.
Felkelek, leteszem a hozott portékámat, elrendezve, mint a kirakatban, leporolom, már csak szokásból is a ruhám, aztán lassan elindulunk kifele, a hűvös esti levegőre, hogy degeszre tömjük a pocónkat...